Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
A komposztkészitők figvelmébe A |ô minőségű komposzt teljes értékű trágyaféleség, nagy hamusxtartal<nú és ügyszólván tartalmazza az összes táp- és nyomelemeket. A komposztkészítésnél elsősorban hulladékokat hasznosíthatunk, amelyek máskülönben kárba vesznének. Ezáltal nagy mennyiségű trágyázásra alkalmas anyagot, tápelemet menthetünk meg és sorolhatunk be a növényi tápelemek körforgalmába. A JÖ KOMPOSZT TULAJDONSÁGAI Komposztnak a szó szoros értőimében nem nevezhetünk bármilyen anyagból készült és akárhogyan rétegezett hulladékot, mert ebben az esetben nem teljesítené a komposzttal szemben támasztott követelményeket. Az érett és jó minőségű komposzt a kerti föld szagára emlékeztető, porhanyóé, könyayen széteső és sötét színű. Akkor készítettünk jó minőségű knmposztot, ba benne nem ismerhetjük fel azokat a komponenseket, nyersanyagokat, amelyekből maga a komposzt készült. A jó minőségű komposzt a száraz anyagban több mint 58 százalék szerves anyagot, több mint 2 százalék nitrogént, legalább 0,7 százalék foszfort, 1,25 százalék káliumot, és körülbelül 5 százalék meszet és magnéziumot tartalmaz. A KOMPOSZTKÉSZlTÉS HELYÉNEK MEGVALASZTASA A komposztkészités előtt az erre alkalmas hely megválasztására is gondot kell fordítani. Esztétikai szemszögből nézve erre a félreeső, a kiszáradás veszélyéből kiindulva pedig az árnyékos hely a legalkalmasabb. Azokban a kertekben, ahol minden négyzetméternyi területet intenziven hasznosítanak, a hely megválasztása gyakran problémát jelent. A kom poszt készítésre a gyümölcsfasorok közötti térség is megfelelő, ha azt más módon — például alávetemények termesztésével — nem tudjuk hasznosítani. Erre a helyre az is jellemző, hogy általában árnyékos, s azokat a tápanyagokat, amelyek a a komposztból esetleg kimosódnak, a gyümölcsfák gyökerei felveszik. A komposztkészités helyének alapterületét általában a térség nagysága szabja meg. Arra azonban ügyeljünk, hogy lehetőleg ne legyen 2 méternél szélesebb és 1 méternél magasabb. A KOMPOSZTKÉSZlTÉS MENETE Ha a komposztkészltéshez elegendő nyersanyag, hulladék áll' rendelkezésre, akkor a síncos, tömbös megoldást választhatjuk. Előtte azőnbaa a ayers-»*1* í' *S '!• A •% «*« А А А А A «3 képződik, ami azonban még nem állandó összetevő. Bizonyos mikroorganizmusok hatására ugyanis szétbomolhat. A keletkezett mész állandósítását éppen a mész és az agyagos talaj segíti elő. Az említett anyagok hozzáadásával a komposztban agyagos-humuszos, ógynevezett szorpciós komplexum keletkezik, amely bizonyos mikroorganizmusok bontó hatásával szemben ellenálló. A mész ugyanakkor a savanyúságot is csökkenti és lógos, bázisos kémhatást idéz elő. Ha a komposztkészítésnél alacsony a mésztartaiom, előfordulhat, hogy a hasznos mikroorganizmusok elpusztulnak, s helyettük a nem kívánatos penész szaporodik el. Mésszel általában a szerves rétegeket kell beszórni. Egy köbméternyi komposztolásra használatos nyersanyag esetében 10 kilogramm őrölt mészkövet célszerű adagolni. A komposzt tápanyag-tartalmának gazdagítására köbméterenként 3—10 kiló szuperfoszfátot, 3—4 kiló mésznitrogént vagy ammóniumszulfátot és 2— 3 kiló kálisót használhatunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy a szuperfoszfát és az ammóniumszulfát ne érintkezzen közvetlenül a mésszel. A komposztrakást azután 5— 10 cm vastag talajréteggel takarjuk be. A széleken készíthetünk kisebb emelkedést, aminek az öntözésnél van szerepe. Túl vastag talajréteget ne alakítsunk ki, mert a túlságos letaposás szintén káros. A komposzt felületét zöldtrágyázásra használt növények magvaival célszerű bevetni. A lekaszált növényzetet egy újabbb komposztkészítésnél hasznosíthatjuk. Ha nem ezt a megoldást választjuk, akkor a komposzt felületét_ Regióne vagy Gramoxone gyomirtószerrel permetezzük be. Minden esetben ügyeljünk arra, nehogy a komanyagokat alaposan keverjük össze. A további hulladék, nyersanyagok komposztálásánál lényegében a sáncot hosszabbítjuk meg. A gyakorlat azonban azt mutatja, bogy a kertbarátok a komposztkészltéshez szükséges anyagokat fokozatosan szerzik be, gyűjtik össze, s azokat rétegezik. Ebben az esetben feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a hulladékféléket felváltva rétegezzűk. Akkor járunk el helyesen, ha a komposztkészltéshez szükséges anyagokat, nyersanyagokat kiilön-külön tároljuk, s a szükséglet szerint rétegezzük. Ez azonban nagyban függ a térség nagyságától. A komposztkészités során először is a nedvességfelszívó réteget — rendszerint tőzeg, szalma, burgonyaszár, szalmás trágya stb. — kell elhelyezni. Erre szórjunk vékony talajréteget, majd a kettőt keverjük össze. Az Így előkészített alapra rétegezhetjük a többi összetevőt. Arra azonban feltétlenül ügyeljünk, hogy a szerves és a szervetlen, illetve a száraz és a nedves anyagokat felváltva rétegezzük. Oltóanyagként televényföldet, feltalajt használhatónk. Ex ugyanis nagy mennyiségű mikroorganizmust tartalmaz, amelyek nagyban hozzájárulnak a szerves anyagok szétbomlásához és humusszá való átalakulásához. Ha részben vagy teljesen földbesüllyesztett gödörben készítünk komposztot, a (elevényföldet a helyszínen beszerezhetjük ■ A komposztkészités soráo nem szabad megfeledkezni a meszezésről sem. Erre az égetett mészkő a legalkalmasabb. Helyette azonban olyan hulladőkanyagokat is használhatunk, amelyek meszet tartalmaznak. A mész jelenlétére elsősorban azért van szükség, mert a koinposztban szabályozza a bomlási folyamatokat. A szerves anyagok szétbomlásakor humusz posztot ellepjék в gyomnövények és elszórják magvaikat. A KOMPOSZT KEZELÉSE A komposzt teljes értékű beéréséhez megfelelő nedvességtartalomra (40—80 V»), a levegő jelenlétére, megfelelő hőmérsékletre — a komposzlkészftés ntán 50 —60, később 35— 40 C-fok — és semleges kémhatásra van szükség. A mikroorganizmusok nagyon nedvességigényesek. Száraz komposzlban a biológiai folyamatok lelassulhatnak vagy teljesen megszűnhetnek. Az ilyen komposzt azután nehezen indul bomlásnak és a beérése is hosszadalmas. Ezért a komposztot — szükség szerint — öntözni kell. A sok nedvesség jelenléte azonban szintén káros, mert kiszorítja a komposztból az oxigént, ami egyébként nélkülözhetetlen a mikroorganizmusok szaporodásához és élettevékenységéhez. A komposzt nedvességtartalmát ezért gyakran ellenőrizzük. Vegyünk a kezünkbe egy kevés komposztot és nyomjuk össze. Ennek során érezni kell a nedvességet, de víznek nem szabad az anyagból kicsöppennie. Ez a jó komposzt tulajdonsága. Az öntözés során arra is ügyeljünk, nehogy a víz a komposzl alján kifolyjon. A komposztkészités befejezése után általában emelkedik a belső hőmérséklet. Ezáltal a káros mikroorganizmusok, a kórokozó csírák és a gyommagvak többsége megsemmisül. Az emelkedő hőmérséklettel egyébként a bomlási folyamat is meggyorsul. Ha azonban a hőmérséklet 85 C-fok fölé emelkedik, a humnsz mennyisége csökken és gyengébb minőségű lesz. Ezért ilyen esetekben csökkenteni kell a hőmérsékletet. Ezt hideg vízzel történő öntözéssel vagy a komposzt letaposásával érhetjük el. Ellenben, a kompnsztanyag purhanyósftásával, lazításával emelbétjük a hőmérsékletet. Néhány nap elteltével a hőmérséklet 35—40 C-fok között állandósul, ami a legkedvezőbb a humuszképződéshez. Amint a komposzt leülepedett, dobáljuk át. Ezáltal ugyanis a komposztot átlevegőztetjük és összekeverjük. Ha csak növényi eredetű anyagokat komposztáltunk, elegendő az egyszeri átdoiiálás is. Egyébként legalább kétízben kell a komposztot átforgatni. A komposzt manapság egyike a legelterjedtebb szerves trágyáknak. Ezért nagy gondot kell fordítani készítésére és kezelésére. A korai és szakszerű készítés, a rendszeres kezelés jó előfeltétel arra, hogy jó minőségű komposztot nyerjünk. S hol nem ez a kertbarátok célkitűzése? Fotó —dek * ❖ •> * •:< •> ♦:« <« ♦> •:* •:« •:« * * * .> .> .j. .j, * «5. ^ ^^... ...... ............ 2 Kisállattenyésztésünk egyik jövedelmező ágazata a nyúltenyésztés, melynek jellege az utóbbi években lényegesen megváltozott. Több tenyésztő a szakmai és kereskedelmi irányítás kedvező alakulását kihasználva, a nyúltenyésztést egyre inkább árutermelő jellegűvé fejlesztette. Kialakult a termelési és a kereskedelmi kapcsolatok gyümölcsöző rendszere. Az elért eredmények kisóllattenyésztőinket arra ösztönözték, hogy jól szaporító és nevelő törzsállományt alakítsanak ki. A korszerűségre törekvő és a felvásárlóval Jó kapcsolatot kialakító nyúltenyésztők közé tartozik Bódis István mierovói (Béke) kisállattenyésztő is. Törzsállományát új-zélandi fehér és francia ezüst — tizenhárom nőstény és három bak nyulak alkotják. Az agilis kisállattenyésztő a többi között elmondta, hogy évente kétszáznyolcvan-háromszáz kilogramm növendéknyulat értékesít a Frahai Velaz, illetve a Nitrai Branko vállalatnál. Az előbbi tudományos kutatás céljából vásárolja fel a nyulakat, a Branko pedig vágónyúlként veszi át az állatokat. Mindkét felvásárlónál csakis olyan egészséges nyulak jöhetnek számításba, amelyek elérik a 2,5— 3 kilogrammos élő tömeget. A tenyésztői kedv kialakítását és a jövedelmező nyúltenyésztés alapját a felvásárló és a tenyésztő közötti harmonikus együttműködésben látja. A Brankoval a kölcsönös bizalom alapján jó kapcsolatot alakítottak ki, de nem panaszkodott a másik felvásárlóra sem. Értékesítési gondjai tehát nincsenek, s gazdag állománya ellenére sem küszködik a „bőség“ gondjaival. Később a jövedelmező nyúltartás és az ésszerű takarmányozás föltételei, tudnivalói lránt érdeklődtem. Bódis elvtárs így foglalta össze tapasztalatait: „Az eredményes és jövedelmező nyúltenyésztés alapja a helyes tenyésztési mód megválasztása. A tervszerűtlen keresztezés, pároztatás gyakran rokontenyésztéshez vezet, az egészségtelen elhelyezés, valamint a helytelen takarmányozás pedig ugyancsak káros hatású. Ezért ragaszkodom én is kimondottan fajtatiszta állományhoz." A továbbiakban kiderült, hogy a gazdaságosság és a jövedelem szempontjából igen fontos a különböző takarmányok észszerű hasznosítása. Tapasztalatai szerint a nyári időszakban Az ésszerű takarmányozás szempontjából nyáron is fontos a szemes eteség vagy a nyúltáp adagolása. a zöldtakarmár.yok etetése mind mezőgazdasági, mind biológiai szempontból előnyös. A zöldtakarmányok vitaminokat, ásványi anyagokat, könnyen emészthető fehérjéket tartalmaznak, így kedvezően hatnak az Ipari folyamatokra, a növendékállatok fejlődésére és növekedésére. A zöldtakarmányokat fonnyasztott állapotban eteti, s a hiányzó vízmennyiséget itatással pótolja. A takarmányozás alapját azonban nyáron Is a nyültáp vagy a szemes eleség képezi. Meglátásai szerint nyáron a zöldtakarmányok etetése a télinél Jobb hasznosságot eredményez: a növendékállatok — ha a szemesek és a táp mellett kellő mennyiségű zöldtakar-» mányt is fogyasztanak — job* ban fejlődnek s kisebb költséggel érik el az eladási súlyt. Az utóbbitól pedig nagymértékben függ, hogy mennyire jövedelmező a nyúltenyésztés. Ahhoz azonban, hogy a nyúlhústermelés kifizetődőbb legyen, olcsóbb, korszerűbb ketrecek Is szükségesek lennének. E tekintetben a fejlődést nem követte a műszaki kellékek gyártása* Sok a gond a ketrec beszerzéssel, nehéz a takarmánypazarlást csökkentő önetetőkhöz és itatőkhoz hozzájutni. Bódis elvtárs a praktikusan gondolkozó tenyésztők közé tartozik. Saját kézügyességén múlott, hogy nyulal olyan ketrecekben vannak elhelyezve, melyek az egészséges állattartás követelményeinek Is megfelelnek. X X Estére Járt az idő, amikor elköszöntem. Beszélgető partnerem kaszálni Indult. Az árokpartok és az útszélek buja fűtermése télire gazdag és ízletes szénát kínált. Ugyan jövedelmező? A megfelelően takarmányozott növendékállatoknál négy-öt hónapos korban elérhető az eladási súly. (Fotó: Tóth József) >—csiba—* ■u II Baromfihimlő A tyúkok, pulykák, pávák, ** galambok, gyöngytyúkok, kanárik, fácánok, foglyok, verebek és más madárfajok Is fogékonyak erre a betegségre. A vízimadarak csak ritkán, az emlősök pedig sohasem fertőződnek. A baromfihimlőt vírus idézi elő, melynek négy változatát — tyúk, pulyka-, galamb- és kanárlhlmlő-vírus Ismerjük. Ezek a vírusok csak egy bizonyos állatfajt támadnak meg, de vannak kivételek (például a tyúk- és pulykavírus] Is. A fertőzés rendszerint a tolitól mentes bőrfelületen vagy a száj és a garat nyálkahártyáján keletkezik. A fertőzés után a virus az említett helyeken elszaporodik és bekerül a vérkörbe. Ez az úgynevezett elsődleges virémia. A másodlagos virémia akkor keletkezik, ha az említett szerveken kívül a vírus máshol is meghonosodik. Ilyenkor az egészségi állapot leromlik, sőt az állat el Is pusztulhat. A baromfihimlőnek négy változatát ismerjük: 1. Bőrkiütéses. A tarajon, a szájsarkakban, a fill- és az álllebenyeken, a szemhéjakon, az ormyflásokban, de a bőr más részein is himlős elváltozások keletkeznek. A gyógyulásra hajlamos csomók íeszáradnak és leperegnek, nyom nélkül gyógyulnak. A betegség a gyenge takarmányfelvételen és értékesítésen, valamint a csökkent tojáshozainon keresztül rendkívül nagy károkat okozhat. 2. Nyálkahártya-kiütéses. A kötőhártyák, a száj, a garat, a gége és a légcső megbetegedésével jár. Kezdetben a kör tü netel általánosak, később határozottan utalnak a betegségre. Szorosan tapadó csomócskák keletkeznek, melynek a fellépést helye vérzik. Ez a torma a legveszélyesebb és általában a legnagyobb gazdasági károkkal jár. 3. Vegyes. Ennél a formánál a már említett tünetek párhuzamosan megjelenhetnek. 4. Heveny vérfertőxés. Ez a forma a legritkább. Az állatok 1—2 nap után elpusztulnak. Gyógykezelni a betegséget nem lehet. Egyedi, könnyítő beavatkozást lód-glicerines seb ecseteléssel végezhetünk. A betegséget védőoltással előzhetjük meg.
