Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-23 / 25. szám

6 SZÁSÁD FÖLDMŰVES az olimpia jegyében A legutóbbi sajtóértekezleten a Csehszlovák Testnevelési Szövetség alelnöke, az olimpiai előkészítő bi­zottság tagja számolt be az 1980. jú­lius 19. és augusztus 3. között meg­rendezendő világsportesemény előké­szítéséről. Az időpont megválasztása nem vé­letlen volt, hanem a moszkvai időjá­rás sok évtizedes megfigyelése alap­ján történt, ugyanis ebben az idő­szakban legkevesebb a csapadék s nagyon kellemes a hőmérséklet. Első ízben rendez szocialista or­szág olimpiát. A Szovjetunió a sport­világ élenjárója és az utóbbi évtize­dekben elért eredményei igazolják, hogy nem véletlenül kapta a meg­tisztelő feladatot, hogy a sportélet legjelentősebb eseményét megszer­vezze. Sajnos, még mindig vannak orszá­gok, amelyek idegenkednek Moszkvá­tól s azt remélték, bogy a Szovjet­unió nem tud megbirkózni egy nagy­szabású rendezvénnyel. Most, amikor látják a sikeres előkészületeket, kü­lönböző kifogásokkal próbálják befo­lyásolni a világ közvéleményét. ,.Ku­tya ugat, karaván halad“, s minden­félét locsoghatnak, a tény és valóság viszont azt igazolja, hogy minden a legnagyobb rendben folyik • világ­vetélkedő előkészítésében. Az olimpiai verseny központja Luzsnyikiben, a Lenin Stadionban lesz, amelynek a befogadóképessége több mint százezer néző. Moszkvá­ban, a főváros nyolc körzetében ren­dezik meg a nagyszabású vetélkedő­ket. Mindenütt felújítási munkák folynak és új sportlétesítményeken is dolgoznak. Az olimpiai falu már lassan elké­szül. A lakásegységekben két-három ágyas szobákban laknak majd a spor­tolók. A szobák olyan korszerűen lesznek berendezve, hogy aligha volt hozzájuk hasonló az olimpiák tör­ténetében. A hatalmas épülettömbök tehát, amelyekben sportolók, edzők, gyúrók, és orvosok laknak majd, megfelelnek a legkorszerűbb köve­telményeknek. és a minden igényt kielégítő vendéglátó üzemek nemzeti ételeket kínálnak a vendégeknek. Érthetően az olimpiai faluban sport­­létesítmények is találhatók, ahol rendszeresen gyakorolhatnak az él­sportolók. Nemcsak a Szovjetunió fővárosá­ban, hanem Leningrádban, Kijevben, Tallinnban és Minszkben is nagy a készülődés az olimpiai játékokra. A terv szerint a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaságból 135 szemé­lyes kollektíva indul majd a nagy ve­télkedőre. Ebből a csoportból 95 az élsportoló, 25 az edző és a többi szakorvos és gyúró. A nagy vetélkedőkre 135 ország­ból, mintegy tizenkétezer élsportolót várnak, akik huszonöt sportág 203 számában mérik össze erejüket. Az olimpia idejére mintegy 300 ezer kül­földinek és ugyanannyi szovjet ál­lampolgárnak tudnak helyet biztosí­tani. A technika jóvoltából nemcsak azok láthatják a nagy eseményt, akik a stadionban ülnek, hanem a televí­ziónézők százmilliói is figyelhetik a versenyeket. A sportesemény szerves része a gyors tájékoztatás. A XXII. Nyári Olimpiai játékokon a tömegtájékoz­tató eszközök több mint hétezer dol­gozója szorgoskodik majd. A Szovjetunióban a vendéglátás mindig presztiskérdés volt. Ezért az olimpiai bizottság, a szovjet hatósá­gokkal karöltve már minden intéz­kedést megtett, hogy senki, semmi­ben ne szenvedjen hiányt. A VERSENYT MEGELŐZŐ VETÉLKEDŐ A létesítmények legtöbbje elké­szült, s a nyáron megrendezendő hetedik szovjet spartakiáda verseny­­számainak legtöbbjét már a felújított stadionban bonyolítják le. A nemze­tek spartakiádáján nemcsak a szov­jet nép fiai szerepelnek, hanem a külföldről meghívott több mint két­ezer vendégsportoló is részt vesz a nagyszabású versenyen, amelyet az olimpia főpróbájának tekintenek. A Moszkvában és más szovjet vá­rosokban megrendezett nyári olimpia „főpróbáját“ július 21-e és augusztus 5-e között rendezik meg, tehát majd­nem abban az időszakban, amikor a következő évben az olimpiát. Az idén megrendezett sportszámok tartalma lényegében megegyezik az olimpia versenyszámaival, sőt olyanok is sze­repelnek a vetélkedőn, amelyek még egyelőre nem versenyszámai az olim­piának. A spartakiád különböző vetélke­dőit, lényegében ugyanazokban a vá­rosokban rendezik meg, ahol az olimpia részvevői is szerepelnek majd. A Szovjetunió nemzeteinek spartakiádja iránt nagy az érdeklő­dés. Minden bizonnyal igazolja majd a szovjet sportolók felkészültségét, sőt azt is, hogy más sportszerető baráti országok miként készültek fel a nagy vetélkedőre. Gondolom, az is jelentős segítség lesz a versenyzők­nek. hogy megismerkednek azzal a légkörrel, ahol egy év múlva bizonyí­taniuk kell. Feltételezhető, hogy a szovjet spartakiád vetélkedői során születnek majd olyan világra szóló eredmények, amelyeket rögzítenek a sporttörténetben. A főpróbát rövidesen megtartják, de abból még nem lehet következtet­ni, mi lesz a valóság az olimpián, amelynek a lángja újból Görögor­szágból indul és a fénye végig lán­gol a Balkánon, Közép-Európán, hogy egy nyolcmilliós világvárosban lobog­jon, ahol a béke, a barátság jegyé­ben jönnek össze a sportolók ezrei és vetélkednek a legjobb eredmények eléréséért. Tóth Dezső Oregfiúk a pályán A dobrohoSfi (Doborgaz) spoi^szervezet a közelmúltban sportnapot ren­dezett a környező falvak — Roliovce [Nagyszarva), Vojka nad Dunajom (Vájka) — Sportolóinak részvételével. Az érdeklődés központjában az öregfiúk labdarúgójnérkőzése állt. Az öregfiúk ezúttal is megmutatták, hogy még mindig tudnak focizni. A szerencse a nagyszarvai csapatnak kedvezett. Második helyen a keszöl­­cési, harmadik és negyedik helyen «— megosztva — a doborgazi és a vajkai csapat végzett. Kovács Gabriella 1979. június 23. A haladó hagyományok őrzése kultúrpolitikánk fontos része. Ä múlt haladó hagyományainak meg­őrzése, annak kellő tisztelettel való ápolása és továbbfejlesztése korunk embérének erkölcsi kötelessége. A múlt kellő ismerete nélkül nehéz megérteni és megalapozni a jövőt. A hagyományok kölcsönös Ismerete elő­segíti a szocialista hazafiság, a köl­csönös együttélés, a proletár és szo­cialista nemzetköziség eszméjének mi­előbbi beteljesülését.“ — olvastam a šamoríni (Somorja) Csallő Népművé­szeti Együttest bemutató kiadványban, melyet Presinszky Lajos, a tánccso­port művészeti tanácsának elnöke bo­csátott a rendelkezésemre. Ezen ne­mes feladat megvalósítása a csehszlo­vákiai magyarság körében mindenek­előtt a CSEMADOK szervezeteinek kötelessége. Arról, hogy a CSEMADOK Somorjai Helyi Szervezete hogyan va­lósítja meg ezeket, Presinszky elvtárs tájékoztatott. — Somorja gazdag munkásmozgal­mi múltra tekint vissza. Ezen mozga­lom köré csoportosult az öntevékeny mozgalom. A CSEMADOK helyi szer­vezetének kulttírcsoportjai ezektől az öntevékenyektől átvették és tovább ápolják a jót, a haladói. A tiszta for­rásból merítenek úgy, hogy színpadra vitelük megfeleljen a mai kor köve­telményeinek. Kultúrcsoportjaink közül elsősorban a Híd vegyeskórust említeném, mely­nek tagjai munkások, szövetkezeti tagok és pedagógusok. Országos vi-A šamoríni Csalló Népművészeti Együ nek is művelődési lehetőséget nyúj­tani, akik nem tagjai sem az Irodalmi színpadnak, a tánccsoportnak és az énekkarnak? — Rájuk is gondoltunk, ugyanis a CSEMADOK berkeiben megszerveztünk egy közművelődési klubot. Városunk­ban ez a tudatformáló fórum nagyon népszerűvé vált. Sokan látogatják, s meghívtunk már olyan népszerű ties. (Kontár Gy. felvétele) tartójuk a CSEMADOK somorjai helyi szervezete és a városi művelődési ott­hon. Első bemutatójuk 1978. április 19-én volt, Somorján. A népművészeti csoport három részből tevődik össze: a legnépesebb a tánckar, önálló zene­karunk és éneklőcsoportunk is van. Tagjai közt sok a munkásfiatal, ha-­­sonlóképpen sok a közép- és főisko­lás, sőt — s ezt hangsúlyoznom kell — pedagógusok is végeznek Ilyen vagy olyan szervező-irányító munkát. — Országos rendezvényen Zselizen vettek részt először. Jelenleg lázasan készülődnek a gombaszögi ünnepély­re. Mit várnak ettől a fellépéstől?. szonvlatban Is elismertek, a Kodály napokon aranykoszorút nyertek, s többször felkérték már őket külföldi vendégszereplésre is. Az Üzenet irodalmi színpad ötéves múltra tekint vissza. Az eltelt idő alatt hat müsorszámukkal közel hat­van fellépés keretében szórakoztatták a közönséget. Többször szerepeltek már a járás és az ország határain túl is, Célkitűzésük — a kisszínpad adta lehetőségekkel — a tudatformálás és áz irodalom népszerűsítése, valamint az önismeret és a honismeret elmé­lyítése. Ezt tükrözte az 1965-ös árvíz jelképeként összeállított műsoruk, a­­hol a csallóközi emberről beszéltek a csalóközi emberhez, kidomborítva a hatalmas internacionalista Összefo­gást, amely megmutatkozott a Csalló­köz megsegítésében. Az ez évi össze­állításuk szintén rólunk és hozzánk szól. Z*. Nagy Lajos „Emberke küzdj!“ című könyvéből állítottunk össze mű­sort, melyben a szatíra eszközeivel szólunk a nézőkhöz. A legnagyobb el­ismerés számunkra až. hogy az ež évi Jókai-napokon első díját nyertünk ez­zel az összeállításunkkal. — Tudnak-e azoknak az emberek­embereket is, mint Balogh Edgár, Vitray Tamás, Pálfy József, Németh Jenő, Lőrincz Gyula, a MATESZ veze­tősége és művészei. — A legfiatalabb csoportunk a Csalló Népművészeti Együttes és a Csali Gyermekcsoport — említi meg beszélgetés közben a CSEMADOK he­lyi szervezetének elnöke. — Hallhatnánk ezekről közelebbit, annál is inkább, mert a Csalló nagy sikert aratott a zselizi Országos Nép­művészeti Fesztiválon, s ezzel bizto­sították részvételüket a gombaszögi 24. Országos KulturáHs Ünnepélyen. — A Csalló együttes 1977 őszén, a Csali rá egy évre alakult. A Csali gyermekcsoportot azért is megemlíte­ném, mert ők biztosítják az utánpót­lást a felnőtt tánccsoport részére. Első bemutatójuk május tizedikén volt itt Somorján, ahol hazai tájak gyer­mekjátékait vitték színpadra. A Csallő másféléves múltra tekint vissza. Fenn­■r— Nagy erőpróba lesz ez számunk­ra. Kíváncsian várjuk a közönség fo­gadtatását és a szakemberek vélemé­nyét. — Milyen műsorszámmal lépnek közönség elé? — Azt visszük színpadra, amit más­fél év alatt sikerült elsajátítanunk. Több tájegység folklőranyagát visz­­szük magunkkal, örülünk annak, hogy majdnem minden tájegységről sajátos népviselettel rendelkezünk. — Befejezésül annyit szeretnék még elmondani, hogy a két — a zselizi és a gombaszögi — országos rendezvény, valamint az előttünk álló magyaror­szági kapuvári fellépés, amely július elsején lesz, ösztönzőleg hat a cso­portra. Bízunk benne, hogy a cso­port tagjai a tapasztaltabb csoportok fellépéseiből a jót, a művészit, az ér­demlegeset hozzák magukkal, s ezt az 1979—80-as műsortervünkben hasz­nosítani tudják majd. P. V.­Harmincadik évforduló A losonci (Lučenec) járás helyi szervezetei is megünnepelték a CSE­MADOK megalakulásának 30. évfor­dulóját. Ez alkalomból több szerve­zetben szép és érdekes kulturális rendezvényekre került sor. Ezek kö. zül kiemelkedett a CSEMADOK ter­helődi (Trebefovce) helyi szervezete, amelynek tagjai az évforduló, vala­mint Móricz Zsigmond születése 100. évfordulójának tisztétére az író Nem élhetek muzsikaszó nélkül című szín­darabját mutatták be, nagy sikerrel. Dicséret illeti őket azért is, mert a járásban az utóbbi években a .szín­játszás' visszaesett. Reméljük, hogy kezdeményezésükkel példát mutatták, s a jövőben a színjátszás fellendül a járásban. Hasonló ünnepi ülést tartottak Rappon (Rapovcénl, Pincinén (Pin­­cina), Fülékköváesin (F.-Kováqov­­cén), Csákányházán (Üakaűovce), Fü­­lekpüspökin (F. Biskupice] és más­hol. A fiilekkovácsiak' például a nagy és jelentős évforduló tiszteletére sza­valévérsenyt rendeztek és színvona­las esztrádműsorral szórakoztatták a jelenlevőket. A losonci szervezet a Bratislava! Magyar Tannyelvű Gim­názium Fornax beat együttesét látta vendégül, április végén pedig Röpülj páva címen nagyszabású népművé­szeti estet tartottak Losoncon, me­lyen a járás legjobb énekesei, tánco­sai, cíterásai és énekkarai léptek fel. A harminc év alatt ez volt az első alkalom, hogy a falusi népművelők a járási székhelyen szerepelhettek. A CSEMADOK járási bizottsága si­kerrel rendezte meg a vers- és pró­zamondók .járási versenyét. Ezen a seregszemlén a losonci versenyzők sikeresen helytálltak. Az Irodalmi színpadok járási versenyén sajnos csak öt kollektíva vett részt, holott a múltban tizenegy-tizennégy együt­tes is fellépett. Ezen a versenyen a füleki általános iskola Béke színpada győzött, míg a felnőttek kategóriá­jában a CSEMADOK Ragyolci Helyi Szervezetének irodalmi színpada Sze­keres Zsuzsanna vezetésével első he­lyezést ért el. Áprilisban tett látogatást járásunk­ban Gál Sándor költő is, akivel a losonci, a füleki iskolában és Rap­pon tartottak író-olvasó találkozót. Párt- és állami szerveink ezúttal is méltányolták a CSEMADOK helyi szervezeteinek munkáját. Az ünnepi ülésen Tankina István Ideológiai párttitkár elismerését fejezte ki s kö­szönetét mondott kulturális és poli­tikai munkájáért. A helyi szerveze­tek ünnepi taggyűlésein a küldöttek kitüntetéseket adtak át az alapító, valamint az aktív tagoknak munká­juk elismeréséül. Az ünnepi ülésen Mag Zoltán, a já­rási bizottság tagja megemlítette, hogy a járásban kevés az előadó és a megfelelő művészeti ágazatokat irá­nyító szakember. Olyan szakembe­rekre lenne szükség, akik a falusi fiatalokat megtanítanák énekelni, táncolni, játszani, szórakozni. Ezáltal fellendülhetne, művelődhetne, jobban kibontakozhatna a járás kulturális élete. SÓLYOM LÄSZLÖ 1933-ban jelent meg Ivan Olbracht kommunista regényíró Nyikola Suhaj a betyár című regénye. Az író ebben a regényében Nyikola Suhaj betyár igaz története nyomán' nemcsak a kárpátukrán nép „sebezhetetlen“ hő­sét énekli, meg, hanem magát Kárpát- Ukrajna népét is. Olbracht a szocia­lista realizmus eszközeivel- mesterien ábrázolja azt a küzdelmet, amelyet Kárpát-Ukrajna népe a maga ősi mód­ján Nyikola Suhaj idejében az új ura­lom, a csehszlovák kapitalizmus ellen vív. A nép hősévé avatott Suhaj vé­delmére kelt az igazságnak és bosz­­szút állt a sérelmekért. Könyörtelen volt az urakhoz, nyájas és kegyes szívű az emberekhez, megsarcolta a gazdagokat és segítette a szegénye­ket. Ilyennek álmodja a nép Suhajt, így lép ki alakja a nép leikéből s válik Olbracht regényének lapjain szinte megfogható valósággá. Nyikola Suhaj története nem akkor ér véget, amikor Siuhaj életét az orgyilkos fejsze kiolt­ja. Ivan Olbracht helyesen mondja: „Nyikola Suhaj él“. Él ezekben a he­gyekben és velük. A kárpátukrén nép, amely Suhaj halála után már a kapi­talista Csehszlovák Köztársaságban megtalálta a kettős elnyomás elleni harc egyedüli helyes útját és a Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának ve­zetése alatt hősiesen harcolt nemzeti szabadságáért és társadalmi felszaba­dulásáért, ma a hatalmas Szovjetunió népeinek sorában építi a kommuniz­must és Nyikola Suhaj úgy él emlé­kezetében, mint a többi népi hős a Szovjetunió többi népének emlékeze­tében. E regény alapján P., Ulrych és B. Nekolny Nyikola Suhaj címmel szín­darabot készítettek. A, drámát a pre­­šovi Jonáš Záborský Színház művészei a Szlovák Tanácsköztásaság 80. évfor­dulója alkalmából mutatták be elő­ször Prešovban, majd a közelmúltban Nitrán. A májusi bemutató valóban sikeres volt. A jó darab K. Makonj rendező munkáját dicséri. A színészek Is nagy­szerűen játszottak. Nyikola Suhaj-t Dušan Brandys játszotta, öccsét Jura) Suhaj-t Igor Sábik, Erzsiké szerepé­ben Dana Adlerovát láthattuk. Vasia szerepben jól játszott Anna Pokorná és figyelmet érdemelt Oleksa boszor­kány nagyszerű alakítása is. A csend­őrt, Vláseket Dušan Raksányi játszot­ta, aki egyébként vendégrendező-asz­­szisztens is volt. A parancsnokot pe­dig jól alakította Andrej Silan. Mártonvölgyi László re. Mit várnak ettől a fellépéstől?.

Next

/
Thumbnails
Contents