Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
1979. Június 23. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Uj UI D 0 c=r □ I D Jl Az idén sokéig kellett várnunk a szép, napos időre. Május derekán végre beköszöntött és kedvezett az időszerű munkáknak. Később azonban a hosszan tartó kánikula tetemes kárt okozott a mezőgazdaságnak. A zsenge növénykék immár hetek óta kókadozva sínylődnek a kicserepesedett, száraz földben, a helyenként harminc fokosnál is nagyobb hőségben. A mezőgazdasági üzemek zömében azonnal felismerték a helyzet komolyságát s késedelem nélkül üzembe helyezték az öntözőberendezéseket. A legtöbb gazdaságban a hétvégeken is éjjel-nappal locsolják a földeket, hogy legalább az öntözhető területen megteremtsék a növényzet fejlődésének kedvező feltételeit. Június második szombatján Ögyal- nyolcvanhárom hektáron. A növényzet lán (Hurbanovo) jártam. Az egyesült fagykárt szenvedett,, ezért tavasszal szövetkezet határában több tíz sávos újra kellett vetni. A vetőmaghoz heköntözőberendezés ontotta a földekre táronként ötven kiló árpát is keversz életet jelentő vizet. tek, így szép dús növényzetet kaptak, Pollák János mérnök, a Februári amit rendszeresen locsolnak. Tejes- Győzelem Efsz elnöke gondterhelt viaszos érettségi állapotban tervezik arccal fogadott. begyűjteni, hogy jó minőségű takar— Legalább félnapos esőt hozhattál mánylisztet nyerjenek, volna, elvtárs — mondta, majd hozzá- ♦ tette —, mert ha nem „okosodik“ meg A közös elnöke határjárásra invthamarjában az időjárás, lábon sül tált. Szívesen elfogadtam a meghímeg a kenyérnek való. vást. Megtekintettük a már sárguló — Látom, úgy-ahogy pótolni tudják árpa- és búzatáblákat, megállapítot• hiányzó csapadékot. tűk, mennyire előnyére van a cukor— A múlt hónapban mindössze hu- répának és a dohánynak a rendszeres szímkilenc milliméter csapadékot mér- locsolás, körülnéztünk a kertészetben, tünk, a sokévi átlag viszont hatvan- ahol a fóliával borított tizenhét hekhárom milliméter. Ugyanakkor május- tár, meg tíz hektár szabadföld tíz nap ban csaknem három és fél fokkal ma- alatt tizenkét tonna zöldpaprikát és gasabb volt az átlagos napi hőmér- korai káposztát adott, és lehetővé tetséklet, mint amilyet az utóbbi ötven te az uborka-szüret megkezdését is. év statisztikája kimutat. S mert az ég Végül ellátogattunk az. Állami Meliocsatornái csak nem akarnak megered- {Ц| ni, kénytelenek vagyunk locsolni a hatért. A határt? Csupán egy töredé- дуй» . két. Ha háromezer hektáros berendezésünk volna, most az is kevés lenne. Sajnos, egyelőre ennél jóval kevesebbel is be kell érnünk: csupán hat- ШШШ százhetven hektárt tudunk öntözni. Természetesen előnyben részesítjük a takarmánynövényeket. Már a vetésforgó összeállításakor ügyeltünk rá, hogy a takarmányalap megteremtését szolgáló növények öntözhető területre kerüljenek. A szövetkezet népes állatállománynyal rendelkezik s az igényes termelési feladatok teljesítése megköveteli ‘a jó termelékenységet szavatoló, kielégítő takarmánykészlet megteremtő> sét. Érthető tehát, ha a gazdaság mindent megtesz az eredményes takarmánygazdálkodás érdekében. — Igen fontosnak tartjuk a folyamatos zöld futószalag biztosítását — hangsúlyozta Pollák mérnök. — Lucernát közel kétszázhatvan hektáron termelünk. Az első kaszálást idejében elvégeztük. Száz hektár terméséből szemcsézett takarmányt készítettünk. A zöld anyag fonnyasztás után került a szárítóba, így sokkal kevesebb földgázra volt szükségünk a szárítás során. Ezzel a módszerrel, számításunk szerint, mintegy 160 ezer korona ér- ü tékű földgázt megtakarítunk az idén. Száz hektár terméséből — hideglevegős eljárással — jó minőségű szénát Pollák János mérnök, a hurbanovói F készítettünk, ötvennyolc hektárról pe- ebruári Győzelem Efsz elnöke Szobodig zölden etettük fel a termést. lovszky Gézával, az Állami Meliorá A szövetkezet — a jó tapasztalain- ciós Igazgatóság szivattyútelepének kát hasznosítva — intenzív füvek tér- ügyeletes technikusával beszélget, mesztésével is foglalkozik, összesen (A szerző felvétele) Tél volt. Reggel negyedhat tájban többször is találkoztam Péter barátommal. Együtt váriunk villamosra, autóbuszra, s gyakran dideregtünk. Jómagam a hideg miatt (nem szeretek melegen öltözködni 1, 0 meg csak azért, mert alig tíz perce bújt ki a meleg takaró alól. Kapkodva készülődött, s beleizzadt a sietségbe. Mert hiába csörög az ébresztőórája, ő még rendszeresen szundít egyet. Fiatal, nőtlen, jó alvó. Aztán meg sietni kell, mert a késés koronákba kerül. Többször duzzogott: „Mi a csudának kell ilyen korán kelni?! Úgyis sötétedik, mire hazaérek.. Hetekig nem találkoztunk. Néhány napja újra összefutottunk; nem a lakótelepi megállónál, hanem a lamacs felé tartó 26-osnál — a belvárosban. Úgy láttam, jó hangulatban van, megkockáztattam a kérdést: — Kitették a szűrödet? Nevetett. — Ha nem tudnád, az első mű szak már mögöttem van. Ránéztem az órámra. — Sose nézd — mondta ö — félhárom, azaz félkettő, vagyis félhárom. De láthatod, a Nap még alig mozdult el a delelőjéről. Sötfifprlécifj hofnnn^/9éfhpff»Jr n mr/rtkó ba. Tudod, mennyi tennivaló van még a kertben? Elnevettem magam. S megkérdeztem: — Emlékszel, mit mondtál a korát kelésről februárban? — Az akkor volt — mondta 0. — Hiszen most csaknem a hasamra süt a Nap, amikor kelni kell. — Szóval, jobb ez így? — Kitűnő. Mintha a kívánságorációs Igazgatóság szivattyútelepére, ahol Szobolovszky Géza teljesített szolgálatot. Amikor a munkája felől érdeklőd tem, nevetve mondta: — Furcsa helyzetben vagyok. Villanyszerelőnek ta nultam, később elvégeztem egy tanfo lyamot, és most a szövetkezet takar mányszárítójában dolgozom mint tech nikus. A lisztkészítés most szünete; viszont éjjel-nappal öntözni kell. Hőnem különös? Felügyelek a gépekre, hogy minél több vizet kapjon a lucer na, azután visszamegyek a szárítóba és azon fáradozok, hogv a zsenge takarmányból mielőbb elpárologjon a nedvesség. Egyébként ketten dolgoznak a telepen. Hudec Ján szombaton szabadna pos volt. — Korábban nyújtott műszakban dolgoztunk — említette Szobolovszky Géza —, de aztán megegyeztünk a társammal, hogy inkább naponként váltjuk egymást. — Huszonnégy óra egyfolytában, nem sok az egy kicsit? — érdeklődtem. — Kicsit szokatlan, de ki lehet bírni. Utána szabadnap következik, van idő pihenni, és a ház körüli tennivalókra, meg a családra is jut idő. Persze, ha mindig ezt kéne csinálnom, bizony meggondolnám, vállaljam-e. — Mekkora terület locsolását biztosítja a telep? — faggattam tovább a fiatalembert. — Ez középhatású berendezés — magyarázta —, a két szlváttyúház együtt ötszáz hektár folyamatos öntözését teszi lehetővé. Hagyományos berendezésekkel további százhetven hektárt tudunk öntözni. Kisebb lenne a gondunk, ha már üzemelne a határ túlsó végén épülő korszerű, ezerszáz hektár öntözését biztosító szivattyútelep. Az idén nagy segítséget nyújthatott volna a szárazság elleni harcban. Már a szövetkezet irodaháza felé robogott velünk a gépkocsi, amikor Pollák mérnök elmondta — nemrég tizenegy hektáron telepítettek szőlőt, s mert félő volt, hogy a szárazság kárt tesz az oltványokban, ott is meg kellett oldani az öntözést. Tartályokban hordták a vizet és egyenként beöntözték a zsenge hajtást nevelő oltványokat. Amikor kezet fogtunk, ezzel búcsúzott: — A korszerű mezőgazdaságban egyre fontosabb szerep Jut az öntözésnek. Feladataink mindig nagyobbak, többet és gazdaságosabban kell termelnünk, hogy bőségben éljünk. Ha minimumra akarjuk korlátozni a szélsőséges időjárás káros hatását, akkor elsősorban a korszerű öntözőrendszerek hálózatának kiépítését kell szorgalmaznunk. Mi például egyelőre csak a lucernánál, az intenzív füveknél és a szintén locsolt szántóföldi legelőknél tudjuk felmérni az öntözés Jelentőségét. Június tizenegyedikén megkezdtük a lucerna második kaszálását, s már most bizonyos, hogy egygyel többször fogunk kaszálni, mint mások az öntözetlen területen. Ez körülbelül húsz mázsával több szénát jelent hektáronként. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos zöld futószalag jóvoltából naponta és átlagosan több mint tizenegy liter tejet termel egy-egy tehenünk. Hát ezért igyekszünk kihasználni a lehetőségeinket, és ezért örülünk neki, hogy talán már a jövő évben elkészül az említett új szivattyútelep. kadek gabor a Ünnep kastélyban Az utóbbi években bővültek azok a lehetőségek, amelyek az élelmiszeripari és a mezőgazdasági szaktanintézetek növendékeinek szakmai, kulturális, sportolási és a honvédelmi tevékenységét biztosítják. A középkáderekről való sokoldalú gondoskodás aktív megnyilvánulásával a közelmúltban Voderadyban találkoztunk, ahol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének képviselői kitüntették és tárgyi jutalomban részesítették Szlovákia mezőgazdasági szaktanintézeteinek legjobb taqulóit. A MŰVELTSÉGRE VALÓ IGÉNYESSÉG A volt grófi kastély tükörtermében rendezett ünnepségen Ing. Ladislav Cupfk elvtárs, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese ünnepi beszédében rámutatott, hogy a szakosított mezőgazdasági termelés fejlődése egyre nagyobb követelményeket támaszt a szaktantntézetek munkájával szemben. Külön hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági iskolákon folyó oktató-nevelő munkának összhangban kell lennie azzal a magas igénnyel, amelyet az iskola padjaiból kikerülő fiatalokkal szemben támaszt az élet. Megjegyezte, hogy ezeknek a fiataloknak nem csupán a haladó munkamódszerek terjesztőivé kell válniuk, hanem nekik kell kialakítaniuk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság nyújtotta lehetőségeken belül az új emberi kapcsolatokat és az új életstílust is. BOLDOG NÉP TETTRE KÉSZ FIAI Az ünnepség befejezése után négv kitüntetett tanulót kértünk meg arra, hogy terveikről, céljaikról nyilatkozzanak. SÜTTÖ GÁBORNAK hívják az első kérdezettet. Bátorkeszin (Vojnice) lakik, s a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanlntézet végzős növendéke. Vallomása szerint — Már miért lenne későn? Nem mind vagyunk itt, csak azok, akik a takarmányt előkészítik. Elhihetik, félkilenclg van mit dolgoznunk. Fejőgéppel fejünk ugyan, de nincsenek silótornyalnk, tehát nincs adagoló, szalagrendszerű takarmányozás se... Hagyományosan takarmányozunk. Nézze ezt a nagy halom takarmánytt Ezért kellett itt lennünk. Színe és fonákja mat teljesítették volna. Egy teljes órát nyerek. Tudod mennyi az a kertben ...? XXX Közepes nagyságú község. Szövetkezetének eredményét ts közepesek. bár tejtermelésben a környék legjobbjai közé tartoznak, nem a legkorszerűbb körülmények között. Node, mondták el Ok, mert bár féltíz, az egyik istálló takar mánytárolójából hangos beszéd hallatszik. — Min munkálkodnak Hu későn "T Istállóban? — Félkilencet mondott, de már féltíz. Es... Eközben egyikük, alighanem a legidősebb, hamiskásan a társaira hunyorított. Néhányon visszakacsintottak. A veterán pedig: — A tehenek nem ismerik az órát. Nekik a gyomruk parancsol. — De... — Nincs itt semmi de. Kísérelje meg valaki a megszokottnál egy Órával korábban fejni a teheneket. Csökkenne a tejhozam. Még így is, ha valamelyikünk csupán néhánv nerccel korábbon állít be пт istát lóba, láthatja, hogy az állatok ktlenctltzede még fekszik. Ha meg az érkezésre felszedelőzködik, akkor ideges. Mármint a tehén. Tehát néhány perc is számít. Hát még egy egész óra. Megértheti... — A szakmai magyarázat kifogástalan — jött kívülről egy hang. — De azért hátha keresnénk más okot is arra a félkilencre — szólt be a főállattenyésztő. — Ügye, Pali bátyám. Nem volt ebben a megjegyzésben egy csipetnyi csípősség se. A zootechntkus nagyon elégedett volt az embereivel. Humoros hangvétellel mégis mekérdezte: nem lehetne-e negyedkilenckor, vagyis negyedtízkor hazafelé ballagni. — Lehetni éppen lehetne — mondta Pali bácsi. — Csakhát... — feljebb tolta a sapkáját — az úgy van Pista Öcsém, hogy belemagyaráztátok a fejünkbe a haté konyságot. Elhihetttek, hogy mi jól felhasználjuk az időt. Megbeszéltük a sportot, meg a világ sorsát, előbb persze a szecskát jól álke vertük. No, mármost megyünk tisz tálkodnt, átöltözünk, akkorra elmű llk háromnegyed. Mire a falu kü zepéíg ballagunk, éppen kilenc, oroz tíz. vaavts nekünk kilenc óm Haraszti Gyula nem tanulhatott mást, hiszen faluról származik, s édesapja foglalkozását örökölte. Tanulmányait a Szőlöskei (Viniéka) Mezőgazdasági Szakiskolában folytatja, ahol érettségit szeretne szerezni. Utána a Madarl (Modrany) Efsz-ben lép munkaviszonyba. Jogos tehát részéről az összevont szemöldök. — A munkateljesítmény és a magatartás bizonyítja be, hogy ki mivé válik — mondta találóan. Mi osztjuk véleményét, mert a szőlészet és a borászat valóban egész embert kíván. ----------эк——— Higgye el, hogy nem a fiatalokon múlik, hová mennek az általános iskola elvégzése után — bizonykodott MUCSKA DUSÁN, a Somorjai (Samorln) Mezőgazdasági Szaktanintézet második évfolyamának tanulója. A vöki (Vlky) származású fiú szerint sokan még mindig azzal ijesztgetik csemetéiket, hogv „ha nem tanulsz rendesen, akkor dolgozni fogsz!“ Jó vicc — mondta —, mert egyszer mindenki elkezd dolgozni. Szerinte viszont jobban jár az, aki szakmát tanul, s a mezőgazdaságba megy dolgozni. ----------эк----------Csinos, apró termetű, s óriási napszemüveget viselt MAGYAR ADÉL, a tornaváraljai (Turňa nad Bodvou) szlovák tannyelvű szaktanintézet végzős növendéke. — Azért az sem mindegy, hogy kinek mit kell végeznie — kezdte a beszélgetést, majd mosolyogva hozzáfűzte: Alig hiszem, hogy egy mezőgazdasági szériamunkában elkap valakit az alkotásvágy. — A Jasovi szövetkezet gyümölcsösében vállalok munkát, s előre tisztában vagyok azzal, hogy a metszőolló nem finom műszer. Minden a termelésben dől majd el. Sok függ attól, hogy a termelésben milyen „vért fecskendezpek ereinkbe“, milyenek lesznek a lehetőségek. Ha az eredményes munka feltételei biztosítva lesznek, akkor merek fogadni, hogy mi fiatalok megmutatjuk „oroszlánkörmeinket“. ----------э4с----------PASTOREK SÁNDOR {melyről került az Ögyallai (Hurbanovo) Mezőgazdasági Szaktanintézet gépjavító szakára. Mint a legtöbb fiatal szabad Idejét sporttal tölti. Almai nincsenek, hamis I illúziókban nem fi ringatja magát. Szerinte csak így Ц kerülhetők el a csalódások. Azonban mindenről megvan a maga véleménye, [eleni- légi vágya az. hogv . érettségit szerezzen a Zlaté Moravce! szakközépiskolában. „Boldog az a nép, melynek jól szervezett iskolái vannak.“ — Apáczai Csere János híres mondását csak anynytval egészítenénk ki, hogy jól szervezett szakiskoláinkba valóban boldog nép, temperamentumos, tettre kész alkotni-vágyó fiai járnak. cs!-l! legszívesebben
