Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1379. június 10. Megfontoltan, céltudatosan A CSKP KB 13. PLÉNUMÄNAK SZELLEMÉBEN A CSKP KB 13. plénuma határozatában előtérbe helyezte a mezőgazdasági termelés belterjesítését. Erről a témáról elbeszélgettem Cserge Károly mérnökkel, a CSKP KB mezőgazdasági bizottságának tagjával, az OkoC—Sokolec-i (Ekecs—Szakállas) szövetkezet alelnökével, aki az alábbiakban nyilatkozott: — Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a CSKP KB 13. plénuma alapos elemzés alá vette a a mezőgazdasági termelés helyzetét és Igényesen vázolta az előttünk álló feladatokat. A Dun. Streda-i (Dunaszerdahely) járásban rendkívül megfontoltan és céltudatosan dolgozzuk fel saját feltételeinkre a plénum határozatait, s mindent megteszünk azok következetes megvalósítása érdekében. Néhány mutatóban sikeresen teljesítjük, illetve már elértük a hatodik ötéves terv végére kitűzött feladatokat. Az elmúlt évben az SZLKP járási konferenciáján célul tűztük, hogy tíz mezőgazdasági üzem eléri a négyezer literes évi fejési átlagot. Valóságban azonban tizenhat üzem teljesítette ezt a feladatot, két gazdaság pedig ötezer literen felüli tejhozamot ért el, míg a járási átlag 3870 liter volt. Elmondhatom, hogy az állattenyésztésben a hasznosásg tekintetében minden feltétel adott, hogy idő előtt teljesítsük a hatodik ötéves terv feladatait! — A növénytermesztésben az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása következtében bizonyos lemaradásunk van. Ez azonban behozható. Örvendetes, hogy a gabonatermesztésben nincs lemaradás. A hektárhozamok kiemelkedöek voltak. Egy hektár mezőgazdasági területre számítva az állami alapokba 957,8 liter tejet adtunk, míg egy hektár szántóföldre számítva J©4,5 kg húst és 746,5 darab tojást juttattunk a fogyasztóknak. — A sikerek annak tulajdoníthatók, hogy mezőgazdasági üzemeink következetesen teljesítik a CSKP XV. kongresszusának határozatait. Az irányító és a szervező munka szüntelep tökéletesítésével, valamint rendszeres ellenőrzéssel biztosítjuk a tervfeladatok folyamatos teljesítését. Figyelmünket most a növénytermesztés fellendítésére, az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti egyensúly kialakítására fordítjuk. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a kutatóintézetekkel, alkotó módon alkalmazzuk a jó tapasztalatokat, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés legújabb eredményeit. # Miben látja a növénytermesztés és állattenyésztés belterjesebbé tételének lehetőségét? — A növénytermesztésben döntő jelentőséggel bír a nagy hozamú szovjet vetőmagfajták hasznosítása. Ennek kapcsán búzából és árpából sikerült kialakítani a termelés-biztonságát, a hektárhozamok rendszeres növelését. Hasonló bázist alakítottunk ki az évelő takarmányok termesztésében is. Ez jelentősen elősegíti a takarmány•alap szilárdítását. Az állattenyésztés belterjesítése hosszútávú biológiai program alapján valósul meg. Ez fajtanemesítéssel van egybekötve. Sikeresen valósítjuk rneg céljainkat, ugyanakkor vannak még kiaknázatlan tartalékaink is, amelyek feltárás után elősegítik a termelés hatékonyságának a növelését. — Sajnos eddig szemes kukoricából nem sikerült elérni a tervezett hozamokat. Lényeges problémáról van szó, hiszen járásunkban tizenhétezer hektáron termesztünk kukoricát. Tény, hogy ezen a téren nagy tartalékokkal rendelkezünk. A sikertelenség okát azonban nem csupán a termelőkben látjuk. Gyakran előfordult, hogy a gazdaságok a vetés kezdetéig nem tudták, milyen magot sikerül beszerezni. így természetesen az sem vált lehetővé, hogy érvényesítsék a hibridek termesztésének agrotechnikai követelményeit. A vetőmag juttatása szinte rendszeresen késik. Kevés a hatékony vegyszer, valamint megfelelő gépi erő sem áll rendelkezésre. Ilymódon megtörténik, hogy a mezőgazdasági üzemekben nincs biztosíték a termény jó hozamára. — A kukoricatermesztésnek azért is fontos szerepet tulajdonítunk, mert ez a termény szükséges az erőtakarmányok készítéséhez, de stlőzásához is. Az ésszerű takarmányozás gyakorlati érvényesítése megköveteli, hogy a kutatóintézetekben, a laboratóriumokban vegyelemzéssel dolgozzák ki a tápok összetételére vonatkozó recepteket. Sajnos megtörténik, hogy a gyakori változtatások jelentős károkat okoznak az állatok hasznosságában. — A belterjesítéssel szorosan összefügg az öntözőkapacitás optimális kihasználása. Annak ellenére, hogy a járást ezen a téren is az élenjárók közé sorolják, za eredményekkel nem vagyunk elégedettek. Az öntözőberendezések többsége elavult, elhasznált állapotban van, kisteljesítményű. Az üzemeltetés Jelentős mértékben emberi erőre támaszkodik. Ugyanakkor a termelésben munkaerő problémák merülnek fel. A jövőben tehát Itt is szükséges lesz a korszerűsítés, főleg a nagyteljesítményű öntözőberendezések beszerzése, mint például a Fregat, a Volzsanka és egyebek. Ezek használata nélkül szinte képtelenek vagyunk a szükséges tömegtakarmány mennyiség előteremtésére. Tisztázni kell továbbá a villamos energia öntözésnél való felhasználását Is. Szükséges továbbá, hogy a kutatóintézetek nyújtsanak tudományos utasítást a kukorica takarmányozásra való fel dolgozáshoz. Ugyanakkor a kukorica kóró hasznosításáról is gondoskodni kell. Ez haladó technológiával meg oldható. — Járásunkban. kiváló feltételek vannak a speciális növényi kultúrák, a zöldség- és a gyümölcstermesztés re. Szólni kell arról is, hogy a jó fel tételek nem párbsulnak arányosan a/ előrehaladással. Ennek okát több tényezőben látjuk. Mindkét növény igényes az anyagi-műszaki ellátottságra, a begyűjtés és az értékesítés szervezettségére stb. Az elsőt illetően van nak jó minőségű vetőmagfajták, palánták és növényvédőszerek. Gyakran nem rugalmas a felvásárlás. Vélemé nyünk szerint a problémákat csakú közösen, több mezőgazdasági üzem összefogásával lehet megoldani. — Meggyőződésem, hogy a CSKP KB 13. plénuma nagyon igényesen, tárgyszerűen tárta fel mezőgazdaságunk helyzetét és megjelölte a továbbfejlődéshez vezető utat. SVINGER ISTVÁN Itt a szenázskészítés ideje. Ä vermekbe töltött zöld anyagot jól tömörítsük és minél hamarabb légmentesen takarjuk. Csak így nyerhetünk jó minőségű takarmányt. MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Fűszerpaprika-termesztés — iparszerüen A szegedi termőtáj hagyományos növényét, a fűszerpaprikát is a legkorszerűbb agrotechnikával — a hagyomány és a tudomány ötvözött tapasztalatainak alkalmazásával — termesztik, immár huszonkét gazdaságban. Az idén öt mezőgazdasági nagyüzem lépett be a szeged-mihályteleki Új Élet Tsz irányításával, gesztorságával tevékenykedő Szegedi Tájegység Fűszerpaprika Termelési Rendszerbe. Ezzel a termőterület S41 hektárral bővült. A homokvidék agrárüzemein kívül a vásárhelyi Rákóczi Tsz is tagja a társulásnak, több mint száz hektáros termőterülettel. A Gorzsai Állami Gazdaságban 94 mázsás hektáronkénti termést szüreteltek a száz hektáros területről, ami már figyelemre méltó eredménynek számit. Nagyon sokat mond a hagyományos termesztési mód korszerűsítéséről a fűszerpaprika palántázása és a helyrevetések közötti arány változása. A- míg három esztendeje a terület 71,S százalékára palántát raktak ki, s a helyrevetés 28,5 százalék volt, addig most a palántázás negyvenszázalékra csökkent, a helyrevetés hatvan százalékra nőtt. Egy csomó munkától, költségtől mentesül a gazdaság, ha közvetlenül a termőtáblába veti a fűszerpaprika magját. Bebizonyosodott, hogy az Alföld déli részén a korai fajta, gépi vetésű fűszerpaprika is nagy termést ad. Jelenleg harmincnégy korszerű aprómag-vetőgép áll a társulás taggazdaságainak a rendelkezésére. Az idén tovább bővül a géppark és őszszességében 30 Nibex típusú vetőgép beszerzését tervezi programjában a tervezési rendszer. A társulás taggazdaságai 1975-ben 1 ezer 517, tavaly 4 ezer 326 hektáron termeltek fűszernövényt, s az idei terület hasonló a tavalyihoz. A termelés korszerűsítésére jellemző, hogy érésgyorsító vegyszert is használnak, amelyet helikopterrel permeteznek ki a növényzetre. Tavaly több mint ezer hektárt kezeltek érésgyorsitóval, hogy a gépi betakarítás miatt lehetőleg egy időben érjen be a paprika. A gépi szedés költsége feleannyi, mint a kézié, ugyanakkor jelentős munkaerőmegtakaritással jár. A kísérleti eredmények bebizonyították, különböző fajták nem azonos mértékben törik a gépi szedést, s ezért az idén nagyüzemi szelekcióval, a gépi betakarítási fajták arányát növelték. A termés eíőfeldolgozására hat gazdaság, összesen 16,5 ezer négyzetméteres felületű szikkasztó építésébe fogott az elmúlt időszakban, amelyből négy már üzemel, s kettő az idén lép munkába. A hat paprikaszikkasztő közül üt termálenergiává) működik, s ez csökkenti az előfeldolgozás önköltségét. A taggazdaságok egyébként a termelési rendszer megalakulása óta közel 300 millió forintot fordítottak az agrotechnika korszerűsítésére, a gépesí-* tésre, a szárító és szikkasztóüzemek létesitésére. —bnsz— Mostanában, — a tudományosműszaki fejlődés időszakában — gyakran szóba kerül, hogy a mezőgazdasági irányítási szerkezet rugalmasabbá tételében szinte nélkülözhetetlen a minden tekintetben meghízható tájékoztatási rendszer előbbi kiépítése, s ezzel párhuzamosan az összegyűjtött adatok gyors ütemű feldolgozása és a tervezés rendelkezésére bocsátása. Miért került ez előtérbe? Mindenekelőtt azért, mert tudjuk, hogy mezőgazdaságunk fejlődésének mai szakaszában a korábbinál jóval igényesebb feladatoknak hagyományos módszerekkel való teljesítése sok apró buktatóval jár. A korszerű tájékoztatási rendszernek fel kellene ölelnie, azaz össze kellene hangolnia mind a termelés, mind a szolgáltatás adatanyagát, hogy azt a tervezők minél előbb felhasználhassák. A tudományos alapokon dolgozó tájékoztatási rendszer azért Is esedékes, mert a mezőgazdasági üzemek 'száma 1970-től napjainkig például csak a nyugat-szlovákiai . kerületben több mint ötven százalékkal csökkent. Egy-egy gazdaság területe tehát az egyesítés következtében megnövekedett, ugyanakkor az irányítás szerkezete minőségileg lényegesen nem javult. Ezzel magyarázható az, hogy egyes járások termelési eredménye kiemelkedő, közepes vagy éppenséggel gyönge. Az utóbbi esetben nem marad más megoldás, indokolják azt ami tulajdonképpen nem indokolható. Az eltérő eredmények ugyanis sok esetben a hasonló feltételek között gazdálkodóknál fordulnak eló. Tudjuk, hogy az eltérő eredmények nemcsak és nem kimondottan a termelési szerkezet, az Irányítás és az aktivitás Ilyen vagy olyan színvonalának, hanem egyben az Igényeknek megfelelő szolgáltatásoknak, a termelőeszközökkel való rugalmas ellátásnak Is szoros függvénye. Ahol ezt idejében felismerték ott kiépítették a tájékoztatási és a szolgáltatási hálóKövetkezetesebben a tartalékok zat mikroszerkezetét. így számos problémát járáson vagy üzemen belül „magad uram, ha szolgád nincs“ alapon oldanak meg. Az irányítás politikai-gazdasági szervei ezzel ugyan többletmunkát vállaltak, aminek azonban a termelésben meg is van a társadalmi haszna. XXX A közelmúltban a mezőgazdasági toliforgatók egyik csoportje eszmecserét folytatott far. Algayer mérnökkel, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével. Az igazgató elvtárs említette, hogy a hatodik ötéves terv időszakában a kerület mezőgazdaságának a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest a társadalom igényeinek megfelelően több mint 21 százalékkal kell növelnie az árutermelést. Azért, hogy a „lépés“ nem mindig úgy jött ki, ahogyan előre tervezték, nemcsak a mezőgazdaságot kell hibáztatni. Ismeretesek például e cukorrépa-és a kukoricalermesztés fogyatékosságai, és mi ezért csak a lemaradozó gazdaságokat bírálgatjuk. Tény, hogy a termelésben akadnak feltárásukat sürgető nagy tartalékok. Jó agrotechnikával sok minden helyrehozható. Azt is látnunk kell azonban, hogy a gazdaságok a termeléshez nem mindig kapnak megfelelő választékban minőségi biológiai anyagot, műtrágyát, és elegendő vegyszert időben. A cukorrépát az Idén is több helyen ki kellett szántani részben azért, mert a termelők elégtelen csíraképességű magot kaptak vetéshez. Ezért kiket kellene elmarasztalni? Minden bizonnyal azokat, akik ilyen minőségű vetőmagot szállítottak a gazdaságoknak. A kukorica vetésével pedig az a nézet alakult ki, hogy amint a gazdaságok a kísérleti parcellákon szorgalmasan megállapltjúk melyik hibrid a legalakalmasabb részükre nagyüzemi termesztésre, a következő esztendőben már olyan vetőmagot kapnak, amelynek termőképessége ismeretlen. Így olyan magot vethetnek, amilyet kapnak, s nem vitás, hogy a termelés biztonsága kockázatos. Okszerű és helyes elképzelés az, hogy a silókukorica termesztését is a kukoricatermesztési program szerves részének kell tekinteni, mert a kukoricaszilázs, ha kellő felügyelettel és szakértelemmel készítik és adják a szarvasmarháknak, a minőség tekintetében vetekszik a legjobb abrakkal. A silókukorica és más minőségi silónövények termesztése azért szükséges, mert ha a kerületben fedezni akarnák az állattenyésztés szemes termény szükségletét, akkor abból jóval többet kellene termelni, mint eddig. A szemes kukorica azonban sajnos nem nyújtja a kívánt átlagot, ezért, előnyös a jó minőségű szllázs készítése. XXX A takarmánytermesztési program keretében a kerület mezőgazdasági üzemel a földterületnek huszonegy százalékán termesztenek takarmányokat. Ez az átlag nem is oly rossz, ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ennek jelentékeny hányada (mintegy tíz százaléka) a maradék, gyönge termőerőben levő földeken vetett egynyári takarmány és csak kis hányada a silókukorica, már mindjárt más szemszögből ítélhetjük meg a helyzetet. Ez az oka annak, hogy a szarvasmarhák ellátásában számolni kell a szalma jő minőségben való elraktározásával, mert ez a takarmánypogácsa-készítás legfontosabb alapanyaga. Már pedig a szarvasmarháktól csak akkor várhatunk jó hasznosságot, ha a szalmával együtt más jő minőségű összetevőket is kapnak. Jól tejelő tehén köztudottan csak abból a borjúból válhat, amelynek már az anyját igényesen, szakszerűen takarmányoztuk, s az utódot minőségi takarmányokkal készítettük elő. XXX Nem tudom, minek nevezzem mezőgazdaságunknak azon problémáját, hogy gyakori a búza önmaga utáni vetése. Tény, hogy hagyományos értelemben vett vetésforgóról ma már nem beszélhetünk. Olyan feltételekben pedig, hogy a gazdaságok sokaságában a szántónak ötvenöt-hatvan százalékán vagy ennél is nagyobb területen gabonát termesztenek, a vetésforgó nem tartható be. Ezzel szemben a gabona termesztése stratégiai jelentőséggel bíró társadalmi feladat. Mi tehát a teendő, hogy a búza megfelelő elővetemány után kerüljön a földbe és ezzel megakadályozzuk betegségeinek az elhatalmasodását? Az, hogy szerkezeti módosítást hajtsunk végre a gazdaságok, a járások és a kerület gabonatermesztésében anélkül, hogy ez a vetésterület csökkenését vonná maga után! Ebben a tekintetben egyes gazdaságok már utat mutattak. Kérdéses persze, hogy miért nekik kellett erre rájönniük. A búza után olyan „bontó“ növényt (Akela) iktatnak be egy évre, amely a harmadik évben káros hatások nélkül ugyanazon a területen ismételten lehetővé teszi a búza vetését. Ma talán fel se tudjuk becsülni azt a társadalmi hasznot, amely ennek a módszernek általános elterjesztéséből származhat többlethozam, vegyszertakarékosság és egyebek formájában. XXX A kerület állattenyésztésének dinamikája mellett, — a tejtermelésben lemaradozó járások az első negyedévben majdnem mind felzárkóztak a jók közé — a szarvasmarha-tenyésztésben még mindig nagyok a tartalékok és az aránytalanságok. Ez azért időszerű, mert a kerület szarvasmarha-tenyésztési programja felöleli úgyszólván az ezzel összefüggő összes problematikát. A tartalékok feltárása tehát manapság már nem a rendelkezésre álló biológiai anyag termelőképességén, hanem sokkal inkább a jó minőségű takarmányok termesztésén, begyűjtésén, tárolásán, feldolgozásán és etetésén múlik. Ezen folyamatok mindegyikében legfontosabb tényező az ember. Ezért arra kell törekedni, hogy munkakörében mindenki kellő politikai és szakértelemmel rendelkezzen, s erről az irányitó szférának keli gondoskodnia. Ne arra törekedjünk, hogy statisztikailag bizonyítsuk a „szakavatottság“ százalékarányát. Ennél többet ér az, ha a rátermett, szakavatott emberek sokaságának a kezenyomán szunnyadó tartalékok kerülnek a felszínre, szemmel láthatóan javul a termelés, csökkennek a költségek, növekszik a hatásfok stb. A kerület távlati programjában számolnak azzal, hogy 1990-ben a mezőgazdasági terület száz hektárjára hetvenöt szarvasmarhát és több mint harminc tehenet kell tartani. Tény, hogy ezt az átlagot néhány gazdaság már ma is eléri, a feladat mégis igéínyes, mert komplex megoldást követel. A növénytermesztés és az állattenyésztés ágazataiban dolgozók együttes erőfeszítése nyújthat csak biztosítékot a távlati terv sikeres megoldásához. Persze közben be kell számítani azt Is, hogy növekedhetnek az igények, tökéletesedhetnek a tudományos ismeretek, s ezek a tények a
