Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 24. szám

1979. június 16 SZABAD FÖLDMŰVES 13 Sokat várnak a „Baktinokul“-tól Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma nemrégiben Nitrán az Állattenyésztési Kutató In­tézet üléstermében szlovákiai aktíva­értekezletet rendezett az idei „zöld aratással“ kapcsolatban. Az aktívaér­tekezleten áz SZLKP kerületi és já­rási bizottságainak titkárai és dolgo­zói, a kerületi és járási mezőgazda­­sági Igazgatóságok vezetői, a kerü­leti és járási nemzeti bizottságok me­zőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási szakosztályainak vezetői, valamint né­hány termelési-gazdasági egység ve­zérigazgatója vett részt. A korábbi évek hasonló aktívaértekezleteitől az Idei lényegében abban tért el, hogy a takarmánynövények termesztését és felhasználását komplex összefüggések keretében tárgyalta. Ján Janovic mérnök, az SZSZK me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisz­tere beszámolójában kiemelte, hogy a mezőgazdasági dolgozók a takar­mánynövények termelése szakaszán a hatodik ötéves tervidőszak első há­rom évében jóval elmaradtak a terve­zett feladatok teljesítésétől. A takar­mánynövények termesztése és felhasz­nálása során jelentős tartalékaink, termelés-fejlesztési lehetőségeink van­nak, melyeknek a CSKP KB 13. plená­ris ülése határozatainak szellemében történő feltárása és kiaknázása ko­moly előrehaladást jelenthet. A legnagyobb lehetőségek az állan­dó rétek és legelők kihasználásában rejlenek. Nehezen érthető, hogy a nö­vénytermesztés e fontos láncszemére sokan úgy tekintenek, mint valami külterjes gazdálkodási formára. Jelen­leg Szlovákiában az állandó rétek és legelők területe meghaladja a nyolc­­százezer hektárt (á szocialista szek­torban 710 ezer hektárt), ami a me­zőgazdasági földalap 32 százalékát öleli fel. A minisztérium adatai alap­ján a mezőgazdasági dolgozóknak az idén a zöldanyagot az első kaszálás­ból 210 ezer, a másodikból pedig 140 ezer hektár területről kellene betaka­rítaniuk. A miniszter beszámolt arról is, hogy a takarmánynövények termesztésének fellendítése érdekében tovább kell fejleszteni azt a mozgalmat, amely 6 tonna széna betakarításával számol hektáronként. Nagyobb mértékben kellene általánosítani, azokat az ered­ményeket, amelyeket például a po­­níkyi, a smrečanyi, a Horná MiCina-í és más szövetkezetekben, illetve álla­mi gazdaságokban értek el. További jelentős tartalékaink van­nak az évelő takarmányok, különös­képpen pedig a belterjes füfélék ter­mesztése szakaszán. E tekintetben a mezőgazdasági üzemeknek az ellášov­­cei, az Ostrov pri Piešťanoch-t és a šoporňai, valamint a Slovenské Pole-1 Állami Gazdaság tapasztalataiból, eredményeiből kellene kiindulniuk. E- zekben a mezőgazdasági üzemekben ugyanis 60—90 tonna zöldanyagot ter­melnek hektáronként! Továbbra is csak „fájó pontként“ lehet megemlíteni a takarmányok mi­nőségét. Ez legjobban számadatokkal bizonyítható. Szlovákiai méretben ta­valy az I. és a II. minőségi osztályba a szénaféléknek mindössze 42, a siló­­takarmányoknak 64 és a szenázsta­­karmányoknak 75 százaléka lett be­sorolva. Janovic elvtárs megemlítette, hogy az idén 50 százalékban kitűnő minőségű szénát (tavaly mindössze 8 % volt), 50 százalékban kitűnő mi­nőségű fehérjetartalmú, 75 százalék­ban pedig kitűnő minőségű szénhid­rát-tartalmú silótakarmányt (tavaly 6,9 % volt), 70 százalékban pedig ki­tűnő minőségű szenázstakarmányt Az aktívaértekezlet résztvevőinek a nítra-ivánkai szövetkezetben őszi keve­rék silúzásakor mutatták be a Baktinoku! tartósító felhasználását. (tavaly 5,7 % volt) kellene betakarí­tani! A ^takarmányok minőségével kapcsolatban még átfogóbb képet ka­punk akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy tavaly a gyengébb minőség­ből eredően több mint 200 ezer ton­nával több szemes terményt használ­tunk fel a gazdasági állatok takarmá­nyozása során) A minőségi előrehaladás kapcsán jelentős tartalékaink vannak a tartó­sítószerek gyártása, forgalmazása és felhasználása szakaszán Is. Míg 1977- ben a siló- és szenázstakarmányoknak mindössze 13, tavaly pedig 23 száza­lékánál alkalmazták a tartósítószere­ket, addig az idén már 65 százalék­ban állnak rendelkezésre. A mezőgaz­dasági üzemek négyféle tartósítószer­ből (Silostan, Baktinokul, Allyspol а о a. *­­'£ ю N m £-4 <D •O N JZ со Я < ’S ^ 2 s С 48 feltárásában! mes és időszerű elgondolkozni, ha szlovákiai méretben a nyugat-szlová­­klal kerület a tejtermeléssel az élen jár, mert az sem elhanyagolható, hogy mennyiért termeljük a tej literjét. 75 ЕС, meszes hangyasav) választhat­nak. Jelenleg egy további új tartósító­szer (Chemkosil 0) kísérletei folynak. Az említett tartósítószerek közül kü­lönösen a Baktinokul érdemel figyel­met. Az idén a Nitra! BIOVETA nem­zeti vállalatban előreláthatólag 600 tonnányit gyártanak belőle. A teljes kapacitás elérésekor, ami a jövő év­ben várható, annyit gyártanak belőle, ami az összes siló- és szenázstakar­­mány tartósítására elegendő leszl (A Baktinokul tartósítószer felhasználá­sával egy további írásban foglalko­zunk majd — a szerk. megjegyzése!) A takarmánynövények betakarítása és tartósítása során a szocialista munkaverseny különböző formáit, a dolgozók bevált munkakezdeményezé­si mozgalmának módszereit is célsze­rű volna kihasználni. Janovic elvtárs megemlítette, hogy a minisztérium az idén erre a célra 600 ezer korona pénzjutalmat fordít! A Nitrai Állattenyésztési Kutató In­tézet, a Banská Bystrica-i Rét- és Le­gelőgazdálkodási Kutató Intézet, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola, a Brnói Zbrojovka termelési-gazdasági egység stb. képviselőinek korreferátu­mai után Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára is felszólalt. Kihangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági üzemekben a tömegta­karmányok termelésére ugyanúgy nagy gondot kell fordítani, mint a gabonafélék termesztésére. E tekintet­ben a már sok helyütt kidolgozott ta­karmánytermesztési és -felhasználási programok valóraváltásától is sokat várhatunk. Az aktívaértekezlet résztvevői a dél­utáni órákban ellátogattak a Nitrai BIOVETA nemzeti vállalatba, ahol megtekintették a Baktinokul tartósító­szer gyártási technológiáját, majd a nitra-ívánkai „VIRÁGZÁS“ szövetke­zetben az „ÜJ TECHNIKA NAPJA“ ke­retében ismerkedtek meg az új tartó­sítószer gyakorlati felhasználásának módszereivel. BARA LÄSZLÖ mérnök A Szlovák Nemzeti Tanács Me­** zőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Bizottsága a közelmúltban tartotta 22. ülését. Vladimír Margetin mérnök, az SZSZK Erdő- és Vízgazdasági mi­nisztere tájékoztatta a képviselő­ket a Szlovákia felszíni élő- és talajvizeinek védelmében elért eredményekről. 1973-tól e téren több Intézkedést léptettek érvény­be, amelyek elsősorban Csallóköz ivóvíz-készletének védelmét biz­tosítják. Az Intézkedések megtartását a Népi Ellenőrző Bizottság rendsze­resen ellenőrizte, ennek köszönhe­tően javulás mutatkozik az ivóvíz­­források feltárása és némileg 8 szennyvíztisztító berendezések épí­tése és üzemeltetése terén. Ennek Szlovákia vizeinek védelméről tárgyaltak ellenére továbbra időszerű meg­akadályozni a bratislavai Slovnaft nemzeti vállalat üzeméből átfolyó szennyező anyagoknak a Csallóköz felszíni és talajvizeibe jutását. Ezt a célt szolgálja a készülő talajvíz - olajtalanító berendezés. Ennek vég leges üzembe helyezése után nagy mértékben csökken a környék vi­zeinek a szennyezettsége. • Annak ellenére, hogy Szlovákiá­ban a hatodik ötéves terv első há­rom évében negyvenegy tisztítóbe­rendezést helyeztek üzembe, nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Az említett idő­szakban a beruházók a rendelke­zésre álló egymilliárd száznyolc­vanegy millió koronából csak egy­milliárd koronát használtak fel ilyen létesítmények építésére. A jövőben az új ipari üzemek üzembehelyezésével, a lakónegye­dek átadásával egyidőben meg kell oldani a környezet védelmét is. A Népi Ellenőrző Bizottság meg­állapította, hogy az intézkedések meg nem tartásáért túlsúlyban a nemzeti bizottságok felelősek. Je­lenleg ugyanis a nemzeti bizottsá­gok még nem rendelkeznek ele­gendő szakemberrel az intézkedé­sek végrehajtásához. Ugyanakkor némi előrehaladás észlelhető я rendelkezések megszegőinek fele­lősségre vonásában, azonban tuda­tosítani kell azt is, hogy a pénz­bírságok csak részeredményekhez vezethetnek. A képviselők teljes mértékben egyetértettek a Szlovákia vizeinek védelmét elemző beszámolóval és Intézkedéseket fogadtak el az 1973-tól érvényes rendelkezések megtartása érdekében. Ugyanakkor megbízták a bizottság elnökét, hogy a többi bizottságok elnökei­vel való együttműködésben — az elhangzottak alapján — terjesszen Javaslatot a Szlovák Nemzeti Ta­nács Elnöksége élé á vitás kérdé­sek mielőbbi megoldása céljából. P. V. feladatok megvailósításakor nem ha­­nyagolhatók el. Ez tehát az érem egyik oldala. Köztudomású, hogy a sertéstenyész­tés az állattenyésztésnek másik fon­tos ágazata. Az utóbbi években itt nagy javulás történt a biológiai anyag kialakításban. Akkor is nagy javulás, ha helyenként mulasztások is történ­tek. A sertéstnnyésztési ágazat legna­gyobb fogyatékossága az abraktakar­mányok elégtelen hasznosítása. Ha azonban ennek az okait keressük azt láthatjuk, hogy az esetek többségébtn bonyolult helyzettel találjuk magun­kat szemben. Gyakran feltárjuk az okokat, azonban az ostor csípős vége mindig a termelők hátán csattan. Jogosan feltehetjük azt a kérdést, egy gazdaság a hizlaldában hugyan érjen el jó napi felhízást, ha akado­zik, sőt napokat késik a tápok szál­lítása, és a takarmánykeverék minő­sége sem felel meg teljesen a bioló­giai anyag, vagyis a hízóállomány igényeinek. Az éremnek tehát ez a másik oldala. Tény azonban, hogy a nyugat-szlo­vákiai kerület mezőgazdaságának ser­téshúsból az elmúlt években nyolc, ebben az esztendőben pedig tizenegy­ezer tonnával növekedett az áruter­melési feladata. Ehhez persze hozzá kell még fűzni azt is, hogy úgyszól­ván azonos termelési feltételek között növekedett a feladati Ez azt követel­te. hogy az emberek a termelésben — a takarmányhelyzet Ismeretében — okosan gvümölrsöztessék az ismere­teiket. Az első negyedév kerületi méretben ötven dekás napi sélygyarapodással zárult. Ez nem rossz eredmény, a tervirányzat azonban azt követelné. hogy a sertések napi súlygyarapodása az említetthez viszonyítva négy-öt de­kával javuljon. A teljes siker kulcsa tehát a termelők és a takarmányke­verők kezében van. XXX Van itt még egy fontos és sürgető feladat. Mégpedig az, hogy a gépállo­mások is többet tehetnének a mező­­gazdasági termelés belterjesításéért. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy bizonyos tekintetben elszakadtak a mezőgazdasági termelés napi problémáinak a megoldásától és túlsúlyban a termelőeszközök széria gyártására tértek át. Ma tehát már kevésbé töltik be azt a szerepet, ami­ért eredetileg létrejöttek, vagyis hogy naponta teljes erővel segítsék a me­zőgazdasági termelés fellendítését. XXX Visszatérve a dolgok lényegére, a mezőgazdasági üzemekben arra kell törekedni, hogy jól képzett szakem­berek töltsék be a takarmányozási technikus tisztségét. Ne azért legyen a gazdaságnak Ilyen technikusa, mert ezt a kerület és a Járás irányítói megkövetelik, hanem azért, hogy a gazdaság minél Jobb takarmányalapot létesíthessen és az egységnyi takar­mánnyal minél jobb hatásfokot érjen el. Tennivaló van bőven. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy tömegta­karmányokkal a napi 6,5 literes átla­gos jó tajelékenység helyett kerületi méretben csak 4,9 literes átlagot ér­tek el és abrakból a tej literjére az ideális huszonöt deka helyett huszon­kilenc dekát fogyasztottak. Ezeknek a dolgoknak a feltárásában nagy sze­repe van a takarmányozási techni­kusnak. A megoldás hogyanjáról, a tartalékok feltárásáról akkor is érde-XXX A takarmányok begyűjtésekor fon­tos követelmény például az, hogy mi­lyen az erő- és a munkagépek álla­pota. A karbantartás minőségétől függ az üzemképesség, az üzemanyagfo­gyasztás és nem utolsó sorban a be­gyűjtés rugalmassága. Tény persze az is, hogy a rendelkezésre álló gépek sokasága „lefutotta“ magát, s a mező­­gazdasági üzemek ezeket évente azért teszik „üzemképessé“, mert újat nem kapnak. Elgondolkoztató az is, hogy a nagy összegért vásárolt gépek üze­meltetéséhez elegendő-e minden régi traktoros elméleti és gyakorlati felké­szültsége. Hiszen már a mezőgazda­ságban is akadnak olyan nagy értékű gépek, amelyekre szakavatott gépé­szeti technikust kellene ültetni. Ilyen eset sajnos csak szórványosan fordul elő. Nem azért, mert nincsenek ilyen érettségizett szakembereink, hanem azért, mert esetleg a sok pénzért be­szerzett Kirovec vezetését a techniku­sok némelyike rangon aluli beosztás­nak tartaná, mert a gazdaság gépesí­­tőjének még szaktanintézeti végzett­sége sincs. A helyzet általános javulását ille­tően tehát távlatokban, nem máról holnapra kellene gondolkodni, de fő­leg cselekedni. Ezért nélkülözhetetlen a színvonalas tájékoztatási rendszer kiépítése, olyan tájékoztató rendszeré, amely nem a termelés Uszályában kullogna, hanem összegyűjtené, ele­mezné, rendszerezné és rendelkezésre bocsátaná mindazon korszerű módsze­rek adatanyagát, amelyek lendíthetné­nek a termelés kerekén, az eddigiek­nél jobban segítenék az emberek ké pességének a kibontakoztatását. HOKSZA ISTVÁN m hasznosítható növényünk A keresztes virágű növények csa­ládjába tartozó mustárnak két fajtája van. A fekete és a fehér mustárt már elődeink is termesztették. Mindkettő magját gyógyszerek készítésére és oiajgyártásra, ételek fűszerezésére, ízesítő készítésére használták. Felme­rül a kérdés, hasznosíthatjuk-e ma is? A múltban a fehér mustár haszno­sítása jobban elterjedt mint a feketéé. Az előbbit megfelelő viszonyok között gabonasortávolságra vetve zöldtakar­mányozásra is felhasználták. A fehér és a fekete mustár termesztési módja csaknem teljesen egyezik, így csak az eltérésekre mutattak rá. A fehér mustár a vetés után két hónappal már virágzik! jó termőerejű földön a gabona begyűjtése után tarlóba is vethető. Virágzáskor kaszálva a fejős­tehenek részére kiváló zöldtakarmány amíg becői, ki nem fejlődnek, mert akkor az íze csípőssé válik és az ál­latok nem eszik. Ezért zölden kell etetni. Zöld termése erjesztett eleség készítésére nem alkalmas! Másodter­ményként is vethető. A fekete mustár szántóföldi ter­mesztése csak magnyerés céljából ok­szerű. Mustárolaj gyártására azonban nemcsak a fekete, hanem a szareptai mustárt is használták. Magjában több „szinigrin“ van, mint a közönséges fekete mustáréban. Ahol az őszi búza megterem, jó sikerrel lehet a mustárt is termeszteni. A fekete mustár a ta­vaszi fagykárokra érzékenyebb, mint a fehér. Istállótrágyázott kapás- vagy takarmánynövény után fejlődik a leg­jobban. A múltban gabonatarlőba is vetették. A mustár az őszi gabonák­nak kiváló előveteménye, mert a ta­lajt beérett állapotban hagyja. Miután az őszi gabona vetéséig bőven van idő talajának megmunkálására, ter­mesztése gazdaságos, jó talajmunke hiányában kipergett magja az őszi ga­bonát gyomosítja és elnyomja! Rövid tenyészidejére való tekintet­tel a műtrágyázás költségeit csak ki­vételes esetben téríti vissza. A múlt tapasztalatai s a tudományos kísérle­tek azonban azt bizonyítják, hogy a kalászosok után visszamaradó fosz­fort, nitrogént vagy káliumot a mus­tár jól értékesíti. A műtrágya hasz­nálata az egyes élösdtek, például a földiboihák kártétele ellen okszerű­nek bizonyult. Ha ugyanis a zsenge növényt hektáronként 40—60 kg sa­létrommal fejtrágyázzuk, ezzel gyor­sítjuk a fejlődését és megakadályoz­zuk a kártevők elterjedését. A mustár nitrogénigényes növény, de tápanyag­­igénye a repcénél jóval jelentékteln nebb. A műtrágyázásnál tudnunk kell, hogy milyen célra termeljük a nö­vényt. Ha zöldtakarmánynak, zöldtrá­gyának vagy tnéhlegelőnek termeljük, akkor csakis nitrogénnel trágyázzuk Legjobb ilyenkor az istállótrágya használata. Attól jói és bőven virág­zik, nagy zöld levelet és lombtömegei ad, de kevés magot köt. Virágzata ki­váló méhlegelő! Ha azonban magter­mesztési céllal vetettük, akkor keve­sebb nitrogénnel és több foszforral, homokon pedig káliumműtrágvával gazdagítjuk a talajt KMOSKÖ LÄSZLÖ mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents