Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 24. szám

ť 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. június 16. Kapcsolat a faluval Furcsa érzés szemlélődni a kaszárnya udvaráról. Amott a szántóföldek, kertek és házak már egy egészen „más világ­hoz“ tartoznak. Pedig ugyanúgy zöld a táj itt is, ott is. Mierovón (Béke), Csallóköz egyik kis falujában vagyunk. Ütban a faluba tábla hirdeti az érkezőnek: katonai objektum. X X Szoros kapcsolatot tartunk a kerítésen tUli világgal — kezdte a beszélgetést Kiz Ladi­slav az alakulat SZISZ szerve­zetének elnöke. És ez így van rendjén, hiszen hadseregünk a nép hadserege; feladatunk, hogy az országot, a népet is szolgáljuk. Kik segítenének min­dennapi gondjaiban, ha nem mi, katonafiatalok. Többségün­ket szintén faluról szólította el a kötelesség. — A helyi és a kvetoslavovi (Cszor) iskolákban honvédel­mi szakkörök működnek. Gon­doltuk, miért ne segíthetnénk nekik? — tette hozzá Suraň szakaszvezető. — Hiszen itt va­gyunk a két falu között, ná­lunk a gyerekek sok mindent láthatnak, amiről nem elég csupán hallani. Az iskolákban segítjük a pionírmunkát is. A helyi iskolában Tóbiás István tizedes, Oszoron pedig Arendáö Miroslav alhadnagy és Dulovec Karol őrvezető tevékenykedik mint pionírvezető. Aztán itt van egy másik kö­telék, ami a lakossághoz fűzi őket: a faluszépítésben is tekin­télyes részt vállalnak a kato­nák. Hétvégén gyakran végez­nek társadalmi munkát. Gon­dozzák a parkokat, rendben tartják a sportpályát. Hagyo­mányosan részt vesznek a nyúl­­befogásnál, s ezzel aktívan elősegítik a helyi és a hubicei (Gomba] vadászok munkáját. A mezőgazdasági időszaki munkák alkalmából bekapcso­lódnak a termények szállításá­ba, hogy ne legyen fennakadás a nyári és az őszi betakarítás­ban. A segíteni akarás persze köl­csönös. Olykor a helyi nemzeti bizottság, a SZISZ helyi szerve­zete, a szövetkezet és a tö­megszervezetek könnyítik meg a laktanyabeliek honvédelmi­munkáját. Az alakulattal együttműködé­si programot dolgoztak ki az ifjúság honvédelmi nevelése, a sorkötelesek felkarolása céljá­ból. Rendszeressé váltak a közö­sen rendezett sport és honvé­delmi versenyek. A közelmúlt­ban a szövetkezet által rende­zett honvédelmi versenyt pél­dául az alakulat csapata nyer­te, s egyéniben Vladimír Meli­­cheréik közkatona végzett az első helyen. A járási bajnokság harmadik osztályában játszó helyi labda­rúgó-csapatot öt katona focista Szepesi, Noskó, Tlaébaba, Kos­mák, Brza — erősíti. Az alakulat tisztjei és altiszt­jei a szülői munkaközösségek gyűlésein és egyéb fórumokon fejtenek ki ismeretterjesztő te­vékenységet, mert bizony sok­szor a papákat, a mamákat is meg kell győzni arról, hogy a hadseregben töltött két, esetleg tötjb év iontos időszak a fiata­lok életében. A katonaság nem­csak a haza fegyveres szolgá­latára képezi őket, hanem az itt töltött idő jellemformáló nevelőerő is, ami későbbi élet- Utjukon igen hasznos. A falu fiataljai és az alaku­lat katonái közösen rendeznek kultúrműsorokat; az alakulat színjátszói és szavaiéi a kör­nyező falvak rendezvényein is fellépnek. A katonák a maguk módján hozzájárulnak ahhoz is, hogy a lakosság jobban eligazodjon változó világunkban, hogy a legkisebbek művelődési házak­ban is halljanak néphadsere­günk felkészüléséről, szerepé­ről, a legkorszerűbb haditech­nikáról — hogy csak néhányat említsünk a változatos és ak­tuális témákból. összegezve tehát elmondhat­juk, hogy Békén a falu és a kaszárnya békés közelségbe ke­rült egymással. —csiba — Л ❖ * ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦i* V ❖ ❖ ❖ A csaliöközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Dunaj labdarúgó­csapat, amely a komáromi járási bajnokság II. osztályában szerepel. Még javában zajlik a bajnoki pontokért folyó küzdelem, a ko­­márnói (Komárom) járásban a Zlatná na Ostrove-i (Csallóköz­­aranyos) Dunaj sportszervezet vezetősége már azon fáradozik, hogy előkészítse a sportszerve­zet megalakulásának hatvan­éves jubileumi ünnepségét. Er­ről s a falu sportját érintő problémákról beszélgettünk Lő­­rincz Dezsővel, a sportszervezet elnökével. Az elnök büszkén idézte a hat évtized sportsikereít. A csallóközaranyosi labdarúgók két ízben Is a kerületi I. B. osz­tályban szerepeltek. Jelenleg a járási bajnokság II. osztályában játszanak, s ebben a bajnoki évben már nem tudnak bele­szólni a bajnoki cím elnyeré­séért folyó versengésbe. A csallóközaranyosiak jó sportpályával és korszerű öltö­zőkkel rendelkeznek. Az anyagi támogatás is bizto­sított, mivel a szövetkezet ve­zetőcége Nagy László mérnök elnökkel az élén hatásos támo­gatást nyűjt a sportolóknak. Az efsz díjtalanul bocsátja a spor­tolók rendelkezésére autóbu­szát, s minden évben jelentős mennyiségű vashulladékot biz­tosit. A vasgyűjtésből származó összeg évente eléri a 30—40 ezer koronát. Komoly támoga­tást nyűjt a Komáromi Állami Gazdaság Igazgatósága és a hnb is. A helyi nemzeti bizott­ság fedezi a sportpályán levő épületek üzemeltetésével kap­csolatos kiadásokat, ami évente meghaladja a húszezer koro­nát. A felnőtt labdarúgó-csapat játékos-edzője Horváth Tibor, az ifjúságiak edzését pedig Pinty Imre irányítja. A csallóközaranyosiak sport­irányítása jelenleg jó kezekben van, s ez a jövőt Illetően remé­nyekre jogosít. A falu sportolói hűek akarnak maradni a hat­vanéves hagyományokhoz. Andriskin József ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * A V * ❖ ❖ * A királyhelmeci Vox Humana Irodalmi Színpad a játsszunk Európát címe összeállítással szerepelt. Az idei május végén immár tizen­hatodszor rendezte meg a Népműve­lési Intézet és a CSEMADOK Központi Bizottsága, szoros együttműködésben a kamárnói (Komárom) járási és vá­rosi szervekkel, a Jókai-napokat. Má­jus tizenkilencedikén hangzott fel újra a jól ismert szignál, hogy az­után kilenc napon keresztül dallamá­val üdvözölje a fesztivál egyes ese­ményeit, hogy az éteren át hírül adja mindenkinek: Komárom ünnepel, Ko­máromban a szép magyar szó, a szín­házművészet és a kultúra fesztiválja folyik. Az idei Jókai-napokra a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 35., a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság 60. évfordulója jegyében, zászlódíszben, ünnepi köntösben és nagy szeretettel várta a közönséget a clunaparti ősi város. Örvendetes, hogy az ünnepi hangu­latot nemcsak a „1“ betűs zászlók, nem csupán a nagy magyar mese­mondó, Jókai Mór plakátokról ránk gásban, színészi játékban és rende­zésben egyaránt korszerű kimagasló teljesítményt nyújtottak. A vágkirályfaiak is sikerrel vitték színre Lovicsek Béla Végállomás című színművét. Morovics Imre rendezésé­ben jól felépített, tudatosan aktuali­zált, jó színészi játékra épülő elő­adást produkáltak. A két előadást fia­talok rendezték: Jarábikné Truchly Gabriella és Morovics Imre. Mindket­ten most estek át a tűzkeresztségen, de nem bizonyultak kezdőknek sem­milyen vonatkozásban. Összegezve a tapasztalatok és a ta­nulságok levonásaién elmondhatjuk, hogy borúlátásra, vészharangok kon­­galására nincs okunk. A fesztiválon ugyanis sok olyan tettre kész fiatal szereplővel találkoztunk, akik a meg­felelő rendezői munka, a helyes mű­sorválasztás, s a célszerű szakmai támogatás biztosítása esetén képesek lesznek az igényes színművek művé­szibb szintű tolmácsolására is. szeállításában, Szilvássy József ren­dezésében Zs. Nagy Lajos „Emberke küzdj, avagy Utazás Szatírába“ című összeállítással szerepeltek. Nyílt sző­­kimondással, bátor szatirikus éllel, sok kiváló rendezői ötlettel vitték színre mai életünk problémáit, fonák­ságait, hiányosságait egységes érett és végig kiegyensúlyozott előadásban. A kisszínpadok seregszemléjén a formanyelv, a kifejezőeszközök tekin­tetében újszerű és úttörő jellegű elő­adást láttunk a galántai Városi Mű­velődési Otthon Vág Kisszínpada jó­voltából. A fesztivál egyik színfoltját a CSE­MADOK Košicei (Kassa) helyi szerve­zetének irodalmi színpada jelentette* című összeállításukkal művészi él- A Gilgamesz — asszír-babiloni eposz —­­ményt nyújtottak. Utólag csak sajnál­hatjuk, hogy a csoport különböző, a bíráló bizottság hatáskörén kívülálló okok miatt úgy döntött, hogy az idén versenyen kívül lép fel. A szép szó erejével mosolygó képe jelentette. Belül, a szívekben is fesztiváli hangulat, ün­nepi méltóság uralkodott. : SZÍNJÁTSZÁSUNK tanulságos fesztiválja Felkai Ferenc: Boszorkányok pedig nincsenek — a levicei (Láva) Városi Művelődési Ház Garantvölgyi Színpa­dának — előadása vezette ba a május 19-én kezdődő jókai-napokat. A mű­sornak megfelelően kezdjük mi is a fesztivál értékelését a színjátszással. Sajnos, már a .kerületi versenyek után sejthettük, hogy a színjátszók idei országos seregszemléje, színvonal tekintetében elmarad a tavalyelőttitől. Keressük meg tehát a visszaesést okozó problémákat: Nem csappant meg, sőt növekedett azoknak a száma, akik szabad idejü­ket tevékeny idővé alakítják, s töret­lenül hisznek a színjátszás ember- és társadalomformáló erejében. Viszont a színjátszók seregszemléje után az a vélemény alakult ki, hogy a csopor­tok — néhány kivételtől eltekintve — néha bizony már eléggé megkopott eszközökkel igyekeztek sikert ková­csolni. Sztanyiszlavszkij, a szovjet, színház­­művészet világhírű színésze és rende­zője azt tanította és a színészekkel végzett munkájának példáján is be­mutatta, hogy a színpadon minden az eszmének, a nézőnek, vagy, amint ő szokta mondani, a legfőbb feladatnak van alárendelve. A színmű eszmei mondanivalója Sztaniszlavszkij tanítá­sa szerint a cselekmény fő vonalában bontakozik ki, s az eszme kifejezésé­nek elengedhetetlen feltétele az, hogy a színjátszók teljesen átlényegüljenek azzá a hőssé, akit alakítanak, maga­tartásuk a színpadon legyen szerves és élethű. Több segítséget kellene nyújtani a színjátszőcsoportoknak nemcsak né­hány héttel a fesztivál előtt, hanem már az évad kezdetén. Ugyanis ekkor dől el egy-egy előadás sikere, vagy bukása. Minden járási és kerületi nép­művelési központnak van színházi szakelőadója, akit azzal bíztak meg, hogy állandó kapcsolatot tartson a színjátszőcsoportokkal, módszertani tanácsokat adjon. A színjátszók versenyében a Duna­­szerda helyi (Dunajská Streda) járási Népművelési Központ együttese vég zett az első helyen. A legjobb női ala­kítás díját Szabó jolán (Dunaszerda hely), a legjobb férfi alakítás díját pedig Kocsis Győző, Kráľova nad Vá hóm (Vágkirátyfa) nyerte. Nem véletlen tehát, hogy a ,két leg­színvonalasabb előadás nyújtotta él­mény a dunaszerdahelyi és a vágki­­rályfai csoportnak volt köszönhető. A két előadás, egyúttal megmutatta a mostani topogásból kivezető utat is. A dunaszerdahelyi színjátszók Vö­rösmarty—Görgey Handabasa című vígjátékával szerepeltek. Az egykori Fókusz irodalmi színpad szereplőiből verbuválódott együttes fiataljai moz­KISSZlNPADOK SZÍNVONALAS SEREGSZEMLÉJE Az irodalmi színpadok előadásainak túlnyomó többsége, mai életünk prob­lémáihoz kapcsolódott, napjaink való­ságának és a csehszlovákiai magyar­ság életének egyes kéréseire kereste a választ. A műsorok kiválasztásában, össze­állításában kiváló dramaturgiai mun­kával, a művészi kivitelezésben pedig sok jó rendezői ötlettel találkoztunk. Az egyes előadásokon háttérbe szorul­tak a gyászos, komor, sötét színek, előtérbe került az élet szeretete, a humor és a vidámság, örvendetes, hogy több csoport szinte művészi szinten tudott a paródia, irónia és a szatíra eszközeivel is szólni. A rendezői munka terén talán azt kifogásolhatjuk, hogy többször elő­fordult az Írott szöveg és a képi meg­formálás kettőzése. Néhány csoport pedig túlzásba vitte a néző kioktatá­sát. Pozitívan értékelhető viszont a szín­padi beszéd terén elért fejlődés. A jövőt illetően a rendezőnek és szerep­lőnek egyaránt ügyelnie kell az ér­zelmi hézagok kiküszöbölésére és a helyes levegővételre. A beszéd közben előforduló helytelen légzés több eset­ben a szöveg félreérthetőségéhez ve­zetett. Ebben a kategóriában első helyet a šamoríni (Somorja) Üzenet Irodalmi Színpad szerezte meg. A munkásfiata­lokból és diákokból összetevődő so­­morjai kisszínpad tagjait úgyszólván az új színpadi forma varázsa köti össze. A somorjaiak Zalabai Zsigmond ösz-A legjobb alakítás díját ebben á kategóriában Pusztai Irén (Zlatná na Ostorove] és Molnár László (Kráľov­ský Chlmec) kapta. X X A vers- és prózamondók versenyé­nek idei győztese: Sztrecskó Anikó, Csanda Márta ás Varga Róbert lett. Az V. kategóriában, prőzamondásban a bíráló bizottság nem adta ki az első helyet. A második helyet Ferenc* Sarolta szerezte meg. A szép szó seregszemléjén a vers­­mondásban erős mezőny gyűlt össze* S a bíráló bizottság csak nehezen tudta eldönteni a helyezéseket. Ez egyúttal a magas színvonalat is jelen­tette. Ugyanez sajnos, nem mondható el a prózamondókról — az V. kategó­riában ez a megállapításunk hatvá­nyozottan érvényesül — ahol kezdet­leges hibákkal is találkoztunk. Né­­hány prózamondó úgyszólván a pró­zamondás és a pátoszszerű szónoklás holt és hlnáros vizein evezett. Az idei seregszemle utolsó előtti napján Klasszikus örökség címen ren­dezték meg a CSEMADOK KB által ki­írt vetélkedőt Móricz Zsigmond és Móra Ferenc életművéről. Itt az első helyet a Zemianská Olfca-i (Nemes­­ócsaj csapat szerezte meg. X X A komáromi járáson kívül a duna­szerdahelyi, galántai és az érsekúj­vári járás műkedvelő közönsége is megtisztelte érdeklődésével és jelen­létével a kultúra nagy ünnepét. A XVI. Jókai-napok nemzetiségi kultúránk ünnepnapjainak bizonyultak. Gazdag, számos maradandó művészi éljnényt adott szavalóink, színjátszóink és iro­dalmi színpadaink idei komáromi vetélkedője. CSIBA LÄSZLÖ A Csallóközaranyosi Kisszínpad fellépés közben. Fotó: Nagy László

Next

/
Thumbnails
Contents