Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 24. szám

1979. június 16 SZABAD FÖLDMŰVES 5 A jó felkészülés — fél siker A nyári mezei munkák közül nap­jainkban a figyelem elsősorban a zöldaratásra összpontosul, de mahol­nap a gabonabetakarítás kerül elő­térbe. A termést mielőbb biztonságba kell majd helyezni. Ebben pedig a megfelelő gépi felszerelés, a jó mun­kaszervezés mellett fontos /szerepe lesz a kellő tárolókapacitás biztosí­tásának is. Arra a kérdésemre választ keresve, hogyan készültek fel a me­zőgazdasági üzemek az aratásra a levicei (Léva) járásba látogattunk. S mól ka mérnök, a jmi igazga­tója elmondotta, hogy hat évvel ez­­clott igen kedvezőtlen helyzetben vol­tak, mert csupán 32 ezer tonna gabo­nát tudtak megfelelő körülmények között tárolni, ami alig haladta meg az össztermés tizenkét százalékát. Három évvel később jelentős fordulat történt a járásban. A szövetkezetek többsége új, könnyű szerkezetű ±­­* ami nem lényegtelen — olcsó mag­tárolókat épített és több régi épületet magtárolóvá alakított át. Ezáltal 130 ezer tonnával növelték a tárolási ka­pacitást. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat is több új tárolót épített. Ezáltal a gabona tárolását a járásban többnyire megoldották. — Komoly gondot okoz — jegyezte meg az igazgató — a szárítók hiánya. Ezekből járásunkban még mindig ke­vés van. Ebben az esztendőben vala­mit javul a helyzet, mert az aratásig több új szárítót akarunk üzembe ál­lítani. járásunkban szárítókra az idén igen nagy szükség lesz. A kemény tél következtében ugyanis az őszi búza számottevő területen károsodott. Több mint négyezer hektáron a búzába ta­vaszi árpát vetettünk, hogy meg le­gyen a szükséges növénysürüség. Az alávetett területről a termést szárítani kell majd. A nyári munkák politikai­szervezési tervének kidolgozásakor gondoltunk a gabonaszárítás kérdésé­nek megoldására is. Így a közép-szlo­vákiai kerület több mezőgazdasági üzemével szerződést kötöttünk a ga­bona szárítására. Az igazgató elmondta, hogy betaka­rítógépekkel jól lesznek ellátva ara­tás idején. Viszont a szállítóeszközök száma távolról sem fedi a szükség­letet. A helyzet orvoslása végett úgy intézkedtek, hogy a kooperáló járá­sokból a vendégkombájnokkal együtt tehergépkocsik is érkeznek. XXX A Vei ký Dúr-i (Győröd) szövetkezet udvarán az óriási, hangárszerű csar­nokban a legkorszerűbb kombájnok, szalmafelszedő-, bálozó és kazlazó gépek rajtra készen sorakoztak. — A gépek javítását befejeztük — kezdte Mérés Cyril, a szövetke­zet elnöke, s rámutatott a felsorako­zott gépekre. — Aratáskor huszonkét nagyteljesítményű kombájnunk — eb­be beleértve a vendégkombájnokat is — szeli majd a gabonatáblákat. De a régebbi típusú SZK—4-es kombájno­kat is kijavítottuk, hogy szükség ese­tén ezeket is munkába állítsuk. Ha a gépek a csarnokból kivonulnak, he­lyükbe a gabona új termése kerül ide födél alá. A gabona tárolására ki­használunk minden talpalatnyi terüle­tet. Több régi raktárt, de egyéb ki­használatlan épületet is felújítottunk, tárolásra alkalmassá tettünk. A múlt évhez viszonyítva a tárolókapacitást .húsz százalékkal bővítettük, ami any­­nyit jelent, hogy ötezer tonna gabo­nát tudunk majd tároLni. A gabona betakarítás utáni kezelé­sét is megoldottuk. A tisztítást saját gépsorunkon, a szárítást pedig a kál­­nai szövetkezettel együttműködve vé­gezzük. A munkaszervezés terén is a múlthoz viszonyítva javulást várunk. Ugyanis a rádiótechnika alkalmazása már a tavaszi munkák során bevált, így jogosan feltételezzük, hogy elő­segíti a munkaszervezést az aratás­ban is. — Szükségesnek tartom megjegyez­ni, hogy a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalattól nagyobb rugal­masságot, jobb munkaszervezést vá­runk, főleg a gabona átvételénél. A múltban gyakran előfordult, hogy az átvevő-központok előtt órákhosszat várakoztak a gabonával telt tehergép­kocsik. A gabona rugalmasabb átvé­telére szorgalmazhatnák az éjszakai műszak bevezetését. Ez sokat könnyí­tene a helyzetünkön, mert a tehergép­kocsik jobb kihasználását segítené elő. — Milyen termést úárnak? — ér­deklődöm az elnöktől. — Dűlőinken a gabona szépen fej­lődött s megvan a feltétele annak, hogy a tervezett hektárhozamot elér­jük. Nagy gonddal végeztük el a ta­lajelőkészítést és a vetőmagot megfe­lelő mélységbe vetettük. Nem vélet­len, hogy az őszibúza jól átvészelte a telet. Egyetlen táblán sem kellett a vetést kiszántani, vagy alávetni.----------*----------­Említést érdemel, hogy a járásban az őszibúzát hatezer hektáron ki kel­lett szántani s tavaszi árpával helyet­tesíteni. Ezért nem lehet csupán a kedvezőtlen időjárást, a kemény telet okolni. Több szövetkezetben — pél­dául a Zbrojnyky-i, a šárovcei, a ša­­hyi vagy az Ipefský Sokolec-i — nem tartották be az agrotechnikai fegyel­met, de főleg a megkövetelt vetési mélységet, ami a búza rossz áttelelé­­séhez vezetett. Ott, ahol eleget tettek az agrotechnikai követelményeknek s jól felkészültek az aratásra a sok fáradozást, a becsülettel végzett mun­kát a gazdag termés sokszorosan visz- SZäfiZGÍi KLAMARCSIK MARIA mérnök Ahol a faluszépítés - közügy A Galánta-i és a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járás határán, a Fekete-víz és a Kis-Duna között terül el a csaknem négyezer lakosú Trstlce fNádszeg) község. Csinos, rendezett házal, portalanított utcái és járdát a lakosság jó ízléséről tanúskodnak. Látni, hogy a nádszeglek nemcsak házuk tájáról gondoskodnak, hanem közügynek tekintik a falu utcáinak, tereinek a szépítését Is. A falu megtekintése után felkeres­tük Lipkovics Lőrincet, a hríb elnökét és tájékoztatást kértünk a falu fejlő­déséről. — A falu lakóinak összefogását pél­dázza a tavaly decemberben elkészült 60 férőhelyes óvoda, amelyben június­ban indul meg a munka. Mi eredeti­leg drótkerítést terveztünk, de a szö­vetkezeti tagok ehelyett díszes tégla­­kerítéssel vették körül az óvodát. Az építésnél a falu. apraja-nagyja egy emberként vette ki részét a munkák­ból. Aktivitásukat minden más terü­lten is hasonlóképpen jellemezhet­nénk. A helyi szövetkezettel is na­gyon jó kapcsolat alakult ki, támoga­tásukra mindig számíthatunk. — Pillanatnyilag ml a legnagyobb munka a faluban? — Szükséges volt már egy áruház felépítése, hogy a falu lakói helyben tudjanak vásárolni, ezzel kikerülve a közeli-távolabbi városokba való utaz­gatást. A munkálatok tavaly kezdőd­tek meg, jelenleg megfelelő ütemben folynak, s ha elkészül — számításunk szerint a jövő év decemberére — öt­millió korona lesz az értéke. Ezen építkezésen kívül tervben van még egy tanítói lakás építése is, az épít­kezés után teljes mértékben megoldó­dik a tanítók lakásproblémája. Nem­régiben ötszázezer korona értékben járdahálózatot építettünk, melynek munkálataiban oroszlánrészt vállaltak a hnb mellett működő szakszervezet tagja), de természetesen a falu többi lakosa sem hiányzott. Továbbá a la­kosság segítségével 20 hektár terüle­ten létrehoztunk egy zöld övezetet, ahová díszfákat, rózsafákat telepítet­tünk. Községünkben két évvel ezelőtt még csak egy óvoda volt. Az igények megnövekedésével tavaly átadtunk egy újabb, korszerű óvodát, de mivel az első napjaink követelményeinek már nem felel meg, korszerűtlen, szükségesnek láttuk egy harmadik óvoda létrehozását is. A közeljövő legnagyobb feladata a vízhálózat ki­építése. De erre még várnunk kell, amíg elkészül a gabőlkovói vízveze­ték-rendszer, melyre a mi falunkat is rákapcsolják. — A faluszépítési munkákban kiket illet elsősorban dicséret? ' Községünkben aktívan működik a Szlovákiai Gyümölcsészek ék Kis­­kertészkedők Szövetségének helyi szervezete. E szervezet tagjai rózsafa és díszcserje nevelésével is foglalkoz­nak. A tagság a helyi iskola pionír­szervezetével karöltve vállalta, hogy szebbé, kellemesebbé, hangulatosabbá teszi a falu utcáit. Így a múlt év fo­lyamán a szövetség ezeröfszáz rózsa­tövet bocsátott ingyenesen a község rendelkezésére, amelyeket a lakosok a házak elé kiültettek. Dicséretet ér­demelnek továbbá a falu számos .tö­megszervezetének tagjai, akik külön­­külön vállalták a falu egyes részeinek parkosítását és annak rendben tartá­sát. A, lakosság szívügyének tekinti a falu fejlődését. Eredményeink szépek, s munkánkat az illetékes kormány­­szervek elsőfokú kitüntetéssel jutal­mazták, először 1974-ben, majd az idén újra. A falu lakosságát ez a ma­gasszintű elismerés továbib odaadó munkára serkenti. Bízunk abban, hogy a falu lakóinak igyekezetét a követ­kező években is hasonló siker koro­názza. P. V. A trsticei új óvoda épülete. A z út menti akácfa hűvösében a váltásra várva néhány em­ber ült. Rövid Időre menedéket keres­tek a perzselő napsugarak elől, s örültek annak, hogy lehetőséget kaptak a korszerű gép üzemelteté­sére. Amikor váltottak az idősebbek gondolata visszakalandozott a hatva­nas évek elejére. Ekkor még a Ze­mianska Oléa-i (Nemesócsa) Csehszlo­vák Néphadsereg Efsz-ben is a földön szárították a rendre vágott lucernát, vasvtllákkal rakták kocsikra, s így hordták kazalba. — Sok-sok munkaidőt igényelt ez a művelet, s ugyanakkor a termés egv nésze mégis kárba vesaett. Vagy az eső rothasztotta, vagy annyira túl­száradt, hogy az értékes fehérjét tar­talmazó levelek lehullottak — emléke­zett Keszegh Tibor gépesítő, s tekin­tetével az E—301 -es kaszálógépel si­mogatta. A dülőút porába akácfavirág hűl-Korszerűen, ésszerűen lőtt, a kaszálógép tovább Indult. Tem­pósan követte az E—280-as rendszedő és szecskázó. A traktor vontatta pót­kocsi mohó étvággyal nyelte a nap­fényben fürdő zöld zuhatagot. — A korszerű kaszálógép előnye, hogy a kaszáláson kívül fonnyasztja is a lucernát, ami a szárításnál jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez — magyarázta a szakember megfon­toltságával Miklós Gyula agronómus. A tizenkétórás műszak letelte után Ferenczi László és Veszprémi Tibor rövid időre az árnyékba telepedett. Távolról a levágott lucerna sustorgá­sa hallatszott, a pótkocsis traktor nyomában áradt a dülőút pora. XXX A szövetkezet szárítója szintén két műszakban üzemelt. Itt Martincsek Márton, Balogh Károly, Smeja Dezső és Szénási Lajos gondoskodott arról, hogy minél előbb zsákokba kerüljön a lucernaliszt. — Naponta százhúsz mázsa lucer­nalisztet állítunk elő, ami nem sokáig marad a raktárban. Egy részét azon­nal átszállítjuk a pelletezőbe, ahol szecskázott szalmához és egyéb kom­ponensekhez adagoljuk — magyaráz­ta a zajos munkahely vezetője Mar­tincsek Márton. — A tavaszi kánikulában megfúl az akácfa virága, s a porba hull — pa­naszolta méhész-ismerősöm. A porba hulló virágfürttel én is találkoztam a nemesócsai határban. A korszerűen és ésszerűen szervezett zöldaratás után azonnal működésbe léptek az öntöző­­berendezések. Megindult a tudatos harc a szárazság ellen, a gazdag ter­mést adó második kaszálás reményé­ben. —cs— Az éltető víz ereje ’meglátszik a növényzeten. Fotó: — tt— Harc a szárazság ellen Tikkasztó hőségben álltunk a szójatábla szélén. Az „égi erők“ esőt már egy hónapja nem szol­gáltattak. Emiatt a talajon re­pedések tátongnak. — Íme a különbség: az út mellett, ahová már nem ért el a szórópisztoly vlzsugara, a palánták nagyon szomorúak. Persze beljebb, ahol öntö­zünk ... Nagy Elemérnek, a Most prt Bratislave-1 (Hidas) szövetkezet öntözési részlegvezetőjének to­vábbi szaval már bizakodóak, örömteljesebbek voltak: — Habár óriási többletmun­kát jelent, mégis nagy örömmel fogadtuk azt, hogy éjjel-nappal megszakítás nélkül öntözhetjük a növényzetet. Már csak azért is. mert tulajdonképpen enélkül nagyon kis hektárhozamoknak nézhetnénk elébe. — Milyen öntözési lehetősé­gekkel bír a gazdaság? — A vizet a Kis-Dunából há­rom szivattyútelep, a hidasi, a Štvrtok na Ostrove-i (Csallóköz­­csütörtök), és a tomášovi (Fél) biztosítja számunkra, összesen nyolc öntözőcsapattal rendelke­zünk, melyek napi nyolcvan hektárt tudnak megöntözni, negyven milliméteres csapadék­mennyiség mellett. A rövid beszélgetést traktor­zúgás zavarta meg. A csöveket szállító vontatóról emberek szálltak le, kezükben kulcsokat, szórópisztolyokat tartottak. Az öntöző csapat egyik tagja asz­­szony. — Tizenöt éve öntőzőcsopor­­tunk tagja. Szorgalmas, meg­bízható munkaerő — mondta Nagy elvtárs. Katarína Smoinicová így szólt munkájáról: • — Az öntözésnél összesen hú­szán dolgozunk. De az állandó csapat — melynek én Is tagja vagyok — csupán négytagú. So­kan gondolhatják, nekünk csak most, az Idényben van dolgunk. Korántseml Télen az öntözőbe­rendezések tisztítását, javítását végezzük. Bizony van munkánk bőven akkor is. Michaloviő Lajost a csapat másik tagját arról faggattam, a dolgozók hogyan is fogadták az áttérést az éjjel-nappali mű­szakokra. — Ilyen körülmények között — ami a csapadékhiány miatt beállt — minden becsületes dol­gozónak kötelessége a helyt­állás. Csoportunk javarésze nö­vénytermesztő, megszoktuk a kemény munkát. Feladatunk nem könnyű, sokszor kell har­cot folytatni — aprő problé­mák miatt — azért, hogy képe­sek legyünk naponta a lehető legnagyobb területet megöntöz­ni. Ez természetesen anyagi ér­dekünk is. Ián Pfundtner traktororos, a csapat harmadik tagja. Kollé­gája Michalnvie Lajos így szólt róla: — Ha nekirugaszkodik, ak­kor vagy a csavar enged, vagy a kulcs törik el... Autónk a mezei úton porfel­­leget hagvva maga után. egv folyóparti „házikóhoz“ érkezett: a 900 CVAV-460 típusú szivattyú villanymotorjai ezidáig hősiesen bírták a nagy megterhelést. — Szurkolunk a villanymoto­roknak, a SIGMA pumpáknak, hogy továbbra Is úgy bírják a megterhelést, mint ezidáig. Küzdünk az idővel, bízunk a szerencsében, mivel néhány perces kieséssel többezer köb­méter vízzel kevesebb jutna я termőföldekre. Putz Gábornak, az AGROPROGRES dolgozójá­nak, a féli szivattyútelep keze­lőjének szavai lelkesedést su­gároztak. Mikőczi Istvánt, a szivattyú­­telep vezetőjét hosszú gyaloglás után az árpatáblán találtuk. Dőlt róla az Izzadtság, hiszen az óriási melegben az öntöző­­csoport tagjaival órák hosszat egy meghibásodott csővezetéket javított. Amikor a tizenöt kilométer­rel odébb eső lucernatábla fe­lé vettük Utunkat, a Csehszlo­vák-Magyar Barátság nevű nevű gazdaság székháza előtt csodák-csodájára ott parkolt a kék színű terepjáró gépkocsi, ami annyit jelentett, megjelent a „színen“ az ilyenkor nehezen felkutatható agronómus. Šprto Ján mérnök, főagronó­­mus és helyettese Martiíek Václav mérnök így fogadtak: — Bizony ez csak a véletlen müve, hogy Itt talált, egy korty frissítőre ugrottunk be. Máskü­lönben reggeltől késő estig a határban -vagyunk. Ellenőriz­nünk kell a munka menetét, se­gítünk a fellépő problémák megoldásánál. Martlsek elvtárs az öntözés­sel kapcsolatban így szólt: — Jelenleg a lucernát és a szóját öntözzük. Sajnos, az ár­pánk — annak ellenére, hogy öntöztük, a vegetációs késés miatt — elég gyenge. A lucer­nánk az nagyon szép. Az Öntő zéssel elértük a jó bokroso­­dást, a növényzet a kapott ned­vességet képes megtartani és felhasználni. Az öntözést gaz­daságunk minden tagja szív­ügyének tartja. Nem véletlen, hiszen tudatában vagyunk: jó­részt ettől függ a hektárhozam­­terv teljesítése. A lucernatábla felé tartva az öntözőcsoport vezetője még el­mondta: jövőre a AGROPROGES segítségével öntözőberendezé­sünk három Družba nevű. a szovjet Volzsanka rendszerű berendezéssel bővül. A lucernatáblán mér dobos öntözőberendezéssel dolgoznak a csapat lelkes tagjai. Amikor a buja levél zetű, szép hozamokat tgérő lucernát vfzs­­gálgattam, jőleső érzés fogott el a hat öntözőcsapat, az ille­tékes vezetők, a szivattyúállo­más dolgozói munkájáról csak­is elismeréssel szólhatunk, Ok azok, akik napjainkban kemény harcot vívnak az aszály ellen, annak érdekében, hogy az or­szág asztalát ez évben Is a bőség, gazdagság jellemezze. KALITA GÄBOR

Next

/
Thumbnails
Contents