Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
1979. Június 2. SZABAD FOLDM0VES 13 A színvonalas belüzemi irányítás a jó takarmánygazdálkodás fontos tényezője! Az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának múlt évi novemberi plénumán s azt követően a járások politikai és gazdasági vezető dolgozóiból összehívott kerületi aktívaértekezleten ŠTEFAN MATEjClK elvtárs, a kerületi pártbizottság titkára aprólékosan elemezte a kerület mezőgazdaságának hosszabb távú fejlődését. Kiemelte a jó eredményeket elérő járásokat, s a termelésben élenjáró gazdaságokat, ugyanakkor a jelenlevők tudtára adta, hogy a pártbizottság a jövőben nem nézheti tétlenül a hasonló felételek között gazdálkodó járások és mezőgazdasági üzemek eltérő eredményeit. A korábbi aktívákon ugyanis több alkalommal felhívták a figyelmet a tervfegyelem megtartására, a termelésben helyenként mutatkozó szembetűnő eltérések kiküszöbölésének szükségszerűségére. Azoknak a járásoknak és gazdaságoknak a vezetőit, ahol a termelésben visszaesést észleltek, MatejCík elvtárs figyelemeztette, hogy minél hamarabb mindent tegyenek meg a lemaradás kiküszöböléséért Azoknak a járási és helyi vezetőknek, ahol később sem javult a helyzet, a kerületi pártbizottság elnökségén kell majd számot adniuk a tervfegyelem meg nem tartásának okairól. A járásokban és a gazdaságokban arra kellett törekedni, hogy a tömegéi az abraktakarmányokat a termelésben ésszerűen hasznosítsák, s az eredmény az állatok, főleg a sertések és a tehenek hasznosságának javulásában mutatkozik meg. AKTIVISTÁK SEGÍTSÉGÉVEL A kerületi pártbizottság illetékes osztálya akltivistáinak közreműködésével a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járás néhány gazdaságában részletesen elemezték a takarmányok hasznosításából származó termelési eredményeket. Az ellenőrzött gazdaságokban — az érsekújvári, a biüai (Bény), a komjaticei és a Dvory n/2itavou-i (Udvaré) szövetkezetekben — jó ismeretanyagot gyűjtöttek össze. Megállapították például, hogy bár az udvardi és a komjaticei szövetkezetekben előfordultak kisebb fogyatékosságok, az abrak hasznosítása tekintetében azonban nem lépték túl a kerületi és a járási normát, s kielégítően teljesítették a húseladás tervfeladatát. A jó szakemberekből kijelölt aktfva nagyon pozitívan értékelte az érsekújvári szövetkezet takarmány-hasznosításának múlt évi sikereit. A tej literét huszonnyolc deka abrakkal termelték ki és a tehenek évi tejhasznossága elérte a 3967 litert. Az előző esztendőkhöz viszonyítva az egy tehénre jutó tejátlag 258 literrel javult a szövetkezetben. Pozitívumként említhető az is, hogy a szarvasmarhák átlagos napi súlygyarapodása nyolcvanhat deka, s ebből a hízómarháké több mint egy kiló volt. A termelt marhahús kilójára pedig csak 1,87 kiló abrakot használtak fel. Ez jól bizonyítja, hogy az állatokkal kitűnő minőségű tömegtakarmányt etettek. A sertéstenyésztésben azonban 4,05 kiló táp kellett a hús kilójának eléréséhez. Az átlagos napi súlygyarapodás pedig túlhaladta az ötvenhat dekát, örvendetes, hogy a szövetkezet tej- és hústermelési tervfeladatát ebben az évben is egyenletesen teljesíti. Megállapították, hogy a tehenészet termelésének javítását mindenekelőtt a jól tejelő egyedek megkülönböztetett takarmányozása, gondozása, a szervezés személyekre kiterjedő pontossága eredményezte. Azt, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben az abrakkal jól gazdálkodtak és megtakarítást értek el, mindenekelőtt a pogácsázott, tápanyagokkal dúsított tömegtakarmányok hasznosításának köszönhetik. A tehenek naponta hat, a hízómarhák pedig öt kiló pogácsázott takarmányt kapnak. Ebben a takarmányban a szalma részaránya nagy. A sertések takarmány-hasznosításának a javulását a kiselejtezett gumi futószalagok beton padozatra terítésével, vagyis a korábbi hideg fekvőhelyek melegebbé tételével, továbbá langyos tejsavó és más kiadós folyékony táplálék felhasználásával oldották meg sikerrel. így a csökkentett abrakadaggal jobb súlygyarapodást értek el mint korábban a több abrakkal. mit Állapítottak meg bényben? Az aktivisták a bényi Aranykalász szövetkezetben azonban a fentieknek szöges ellentétjével találkoztak. Annak ellenére, hogy kidolgozták a takarmányok jobb hasznosítása tervezetét, eredménye a termelésben még nem mutatkozott meg. A tej literét harminckilenc deka abrakkal | érték el. Kilenc dekával többet használtak fel literenként a norma által előírt mennyiségnél. Teheneiktől évi átlagban csak mintegy 2600 liter tejet fejtek, vagyis az előző évhez viszonyítva több mint kétszázötven literrel kevesebbet. A szakemberek megállapítása szerint a marhahús kilóját 3,17 kg abrak felhasználásával termelték, a járási norma pedig 2,10 kilót engedélyezett. Az is fogyatékosságnak minősíthető, hogy a szarvasmarháknál naponta és darabonként csak 71 deka súlygyarapodást értek el, s a marhahizlalás terén kerületi méretben az utolsók közé sorolták őket. A szövetkezetben az utóbbi két év kedvezőtlen, hiányos takarmányalapja idézte elő az abrak normán felüli szükségletét mind a szarvasmarha-, mind pedig a sertéstenyésztésben. Érthető, hogy ez az állatok gyenge hasznosságában mutatkozott meg. Az 1977. év valóságához mérten az állattenyésztés termelése visszaesett. A bényi szövetkezetét kerületi és járási méretben a legtöbb abrakot felhasználó gazdaságok között emlegették. A HIBÁK OKAIRÓL A PÁRTELNÖKSÉGBEN A fentiekkel magyarázható, hogy az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnöksége megbeszélésre hívta össze a járás és a szövetkezet politikai és gazdasági vezetőit, hogy kötelezze őket a szövetkezet fogyatékoságainak mielőbbi kiküszöbölésére, s a járás élenjáró gazdaságaiban elért jó eredmények és módszerek széleskörű terjesztésére. Mi történt a kerületi pártbizottság aktivistáinak mélyreható elemzése és az elnökségben tartott megbeszélés óta? I u r í к igazgatót, a jmi vezetőjét Dubníkban (Csúz) kerestem fel, ahol járási méretű értekezletet tartottak. Ezen a tanácskozáson Jónás József, a bényi szövetkezet alelnöke is résztvett. Az értekezlet befejezése után az Igazgató elvtárs közölte velem, hogy halaszthatatlan ügyek végett távoznia kell s ezért nem tájékoztathat személyesen. Megbízta ezzel dr. Dojcsán Jánost, a jmi állattenyésztési osztályának a vezetőjét, aki betekintést nyújtott a szövetkezetben tett intézkedésekbe. Ezen a megbeszélésen a bényi szövetkezet alelnöke, Jónás elvtárs is kifejtette nézeteit. így nem kellett Bénybe utaznom. Dojcsán elvtárs tájékoztatása szerint a jmi ellenőrzési és állattenyésztési osztályának a szakemberei >—> az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága elnökségének az ösztönzésére <— a helyszínen felülvizsgálták a helyezetett Ellenőrizték a raktárkészletet s megállapították, hogy a takarmányok elsődleges nyilvántartásának adatai nincsenek teljesen rendben. Az adatanyag olyan össze-visszaságot tárt eléjük, hogy alig tudták kibogozni a valóságot. A BELÜZEMI ELLENŐRZÉS ÉS A SZERVEZÉS HIBÄI Fogyatékosságnak minősítették az egyes takarmányféléknek más-más állatcsoportokra való raktárkönyvelését. Előfordult például olyan eset, hogy a COS tápot — amely köztudottan malactáp — úgy könyvelték el mint a tehenek eleségét, de fordított esetek is előfordultak. Érthetetlen, hogy miért nem jött rá erre a szövetkezet vezetősége, vagy ha úgy tetszik, zootechnikusa. Magától értetődő, hogy az adatok össze-visszasága csak bonyolította helyzetet. így érthetően olyan színben tűnt fel a szövetkezet mint a legyengébbek egyike, bár ez az állítás nem volt valótlan. Ez mindenképpen a belüzemi ellenőrzésnek és a szervezésnek a hibája, ami itt nem is újkeletű, hiszen a bényi szövetkezet eléggé jó adottságai ellenére — ellenőrzés, szervezés és termelés tekintetében — korábban sem tartozott a legjobbak közé. Sokéves mezőgazdasági újságírói ismereteim birtokában mondhatom, hogy ebben a gazdaságban hol ilyen, hol olyan zavaró körülmények korábban is gátolták az előrehaladást s ha — idők folyamán — ezekből sem okultak, az már több mint egyszerű fogyatékosság! Ha ugyanis nem fajult volna el a helyzet, a bényi szövetkezet „ügye“ nem került volna a kerületi pártbizottság elnöksége elé. Ogy alakult, hogy a belüzemi szervezés hibájából a fogyatékosságok túllépték a belső politikai rendezés lehetőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állattenyésztésben felfedett hibákat a kerületi vagy a járási politikai és gazdasági szervek küszöböljék ki. Ez mindenekelőtt a szóbanforgó szövetkezet politikai és gazdasági vezetőinek és tagságának a feladata. A kerület és a járás ehhez legfeljebb segítséget adhat. Főleg azzal, hogy esetenként elemzi helyzetüket és megállapítja a féjlődés színvonalát. Érthető, hogy a járás vezetői havonta foglalkoznak a bényi szövetkezettel. Legutóbb megállapították, hogy a takarmány fogyasztása terén már a normán belül vannak és a termelés eredménye is javult. A* társadalmi előrehaladás, a fogyasztók igénye azonban megköveteli, hogy a bényi szövetkezet — hasonlóan mint az ország más gazdasági — egyre több jó minőségű terméket juttasson a fogyasztóknak. Ez azt jelenti, hogy évről évre nagyobb feladattal kell megbirkózniuk. MEGOLDJAK A FÉRÔHELYPROBLÉMÄT Igaza van Jónás József alelnöknek abban, hogy az a férőhely, amely a szövetkezetesítés utáni években háromezer sertés számára készült, ma már a közel hatezer állat elhelyezésére alkalmatlan. Nem beszélve arról, hogy a túlzsúfoltság nagyobb abrakfogyasztással jár. Halaszthatatlanul szükséges, hogy építsenek. Idestova hat esztendeje társult a három környező gazdaság. Azóta semmit nem korszerűsítettek vagy építettek. Ezzel szemben a feladatok egyre nagyobbak. A tervek szerint két éven belül ezer férőhelyes korszerű sertésfarmot kellene felépíteniük. Jónás elvtárs bejelentése szerint azonban úgy döntöttek, hogy az új farmot a jövő év márciusáig saját erőből elkészítik. Kérdéses azonban, hogy a belső berendezést az Ágra Pfelouő vállalat — időterv előtt — elkészíti és beszereli-e? Ha az Ágra ezt nem vállalná, akkor sem odáznák el az állatok betelepítését, legfeljebb többlet munkával oldanák meg a sertések etetését és a trágya eltávolítását. Tény, hogy a terméseredmény növelése szempontjából ez nagyon fontos tényező. A TÁPOK SZÁLLÍTÓI IS LUDASOK! Eszmecserénk kapcsán partnereim említették, hogy a gbelcei (Köbölkút) takarmánykeverő leégése után nagyon leromlott a tápok szállításának üteme. Az elmúlt évben voltak olyan időszakok, amikor a bényi szövetkezet hét-tíz napig sem kapott sertésvagy más tápot! Olyankor csak zöldlucernát kaptak a sertések és ez a nagy szállítási ingadozás károsan hatott a hasznosságra. A teljesség kedvéért el kell még mondanom, hogy napjainkban is előfordulnak tápszállítási ingadozások. Sokszor napokig késnek a szállítmányok. A legnagyobb problémát azonban a tápok szükséglet és választék szerinti szállítása okozza. Amikor például a szövetkezetnek tejtermelő tápra lenne szüksége, marha- esetleg sertéshlzlaló tápot kap a felvásárló üzemtől. Az állatok az ilyen tápot csak ímmel-ámmal fogyasztják, s a szövetkezet képtelen az elvárt hasznosság elérésére. Az állapotot .persze az is előidézte, hogy a társadalmi igény következtében a Járásban többszörösére növekedett a sertésállomány s így a korábbi ezerötszáz helyett már négyezerötszáz vagon abrakot kell előlegezni (kölcsön adni) a gazdaságok részére. Ezt azonban az új termésből vissza kell adniuk a központi alapba, s annyival szegényebbé válik az évi takarmányalap. MI A TEJTERMELÉS LEMARADÁSÁNAK OKA? Nem más mint a jó minőségű tömegtakarmányok, a széna és a szilázs hiánya. Ehhez persze hozzá kell számítani az ellenőrzési és szervezési hibákat is, mert azzal a takarmánnyal sem gazdálkodtak eléggé ésszerűen, amely rendelkezésükre állt. Persze még az is előtérbe kívánkozik, hogy vajon a növénytermesztés jól ellátja-e az állattenyésztést takarmányokkal. A fentiek azt mutatják, hogy nem. Ez arra figyelmezteti a politikai és gazdasági vezetőket, hogy mindent tegyenek meg a kifogástalan minőségű, jó tápanyagösszetételű tömegtakarmányok termesztése és tartalékolása céljából. Elegendő a gazdaság lucerna vetésterülete? A téli fagyok következtében eléggé nagy területet kellett kiszántaniuk. Ezért tavasszal hatvan hektáron takarmányborsót és más fehérjedús egynyári keveréket vetettek. A jelenlegi száz hektár lucerna mellett további százötven hektár évelő takarmány alávetéssel bővítik a termőterületet. A tehenek hasznosságát pedig mesterségesen létesített — gonddal kezelt — legelőn szeretnék tovább javítani. Az idei tervük tehenenként 2950 literes tejhasznosságot irányoz eló. Ha a 300 liternél jóval nagyobb kerületi átlagot vesszük alapul, akkor a bényiek terve a szerénynél is szerényebbnek tűnik. Egyelőre azonban csak ilyen tejátlag érhető el. Itt persze már az Is eredménynek számít, hogy tejből jelenleg a tervirányzatná! tartanak. Eltökélt szándékuk, hogy az első negyedévben keletkezett 15—16 ezer literes tartozást a második negyedév végéig kiegyenlítik és a rendelkezésre álló takarmánnyal jól gazdálkodva — kellő készletet létesítve — az állattenyésztési részleg az év végéig egyenletesen teljesítheti tervfeladatát. I _ ÜJ TEHÉNTELEP IS KÉSZÜL A tehenészet termelésének korszerűsítését egy ötszáz férőhelyes, min den tekintetben megfelelő új telep építésével oldják meg. Építését 1980- ban a három község közötti — erre alkalmas — területen kezdik. Ezt ä területet öntözőrendszerrel hálózták be s így a farm körül mesterségesen kezelhető belterjes legelőt létesíthetnek és tápanyagokban gazdag takarmányokat termeszthetnek. Az öntöző rendszerrel behálózott összterület eléri a kiiencszáz hektárt, így különféle, silőzásra alkalmas növényeket, többek között silókukoricát is nagyobb biztonsággal termeszthetnek, mint korábban. A tehenek hasznosságának javítását szolgálja a huszonöt hektáron termelt takarmányrépa. Szerencsésnek mondható, hogy a szomszédos gazdaságok között jó viszony alakult ki. Ebben az évben például a kéméndiek mintegy nyolc-tíz vagon szilázzsal segitették ki a bényi szövetkezetét és bizonyos, hogy más alkalommal a kéméndieknek viszonozzák a segítséget. A cikkben sok szó esett a felületes belüzemi ellenőrzésből, a szervezésből és más okokból eredő fogyatékosságokról, azonban a reményt keltő távlatokról Is. A tudományos-műszaki haladás időszakában azonban tényleges — tudományosan megalapozott — távlata csak annak a gazdaságnak lehet, amely gondoskodik a politikai és a szakkáderek utánpótlásáról isi A növekvő feladatok azt követelik, hogy létrehozzák a fő- és szakközépiskolát végzett káderek tartalékát. Nem vagyok benne biztos, hogy ebben a tekintetben a bényi szövetkezetben megtették a szükséges intézkedéseket. Márpedig ahhoz, hogy a szövetkezet mai vezetőire az utókor jó érzéssel emlékezzen vissza, szükséges a szóbanforgó kádertartalék kialakítása Máskülönben a ma elképzeléseit szakmailag rátermett utódok hiányában csak ideiglenes, részmegoldásnak tekinthetjük, mert „véglegesítéséhez“ olyan rátermett fiatal mérnökök kellenének, akik képesek a fejlődés továbbvitelére. Az eddigi Intézkedések ugyanis csak kezdetnek tekinthetők. Tudományos-műszaki haladásunk korában az idő a rátermett szakkáderek érvényesülésének dolgozik. Ha ezt a bényi szövetkezetben már felismerték, akkor minden rendben van. Ha pedig nem, akkor talán a kerületi és a Járási politikai-gazdasági szerveknek kellene ebben a kérdésben közvetíteniük. HOKSZA ISTVÁN MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk világszerte méltán csodált gyors fejlődésében minden bizonnyal részes a KGST egyik szakosított szervezete, az Agromas egyesülés. Hiszen az ebbe tömörült országok gépiparának fejlesztésén fáradozők kezét, gondolkodását nem kötik meg a területi korlátok. Bátran kísérletezhetnek új gépek, nagy értékű berendezések konstruálásával, hiszen bizonyosak lehetnek benne, hogy a valóban korszerű műszaki megoldásokkal létrehozott eszközök mihamarabb sorozatgyártmánnyá tehetők. Igény van ezekre valamennyi testvérországban, ugvanls a növekvő terméshozamok betakarítása és feldolgozása elemi érdekeink közé tartozik. Nem utolsósorban köszönhetjük mi, magyarok Is az Agromas egyesülésnek, hogy az elmúlt néhány év alatt mezőgazdasági üzemeinkben egymásvásárvárost Járó szemlélődőnek ugyanis okvetlenül feltűnik, hogy e tröszt vállalatai úgy szólván uralják a kiállítást. A talajművelésre szolgáló erő- és munkagépektől a növényi és állati termékek magas színvonalú feldolgozásét biztosító bezöldségnövény nagyüzemi betakarítását szolgáló gépeket a HÖDGÉP makói gyárában már jó néhány éve gyártják. Sikeres exportcikkük ez a makóiaknak. Miért minősítették mégis újdonságnak ezúttal? Jogos kérdés, amelyre azonnal választ kaptak Zöldborsó-betakarítás — egységes géprendszerrel után Jelentek meg a modern gépek. S hogy nem csekély hányaduk hazai gyártmány, az mindenekelőtt a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatok Trösztje sok ezer dolgozójának alkotókészségét dicséri. Nem véletlen, hogy mindennek' megállapítására az április 6-án Budapesten megnyílt Agromasexpo — 1979 nemzetközi szakkiállítás adott alkalmat. A rendezésekig egész seregnyi újdonságot sorakoztattak föl a hajdani gépállomások. Méltán Jutott ki az elismerésből e vállalatoknak a termékverseny értékelésekor. A vásárhelyi HÖDGÉP például a vásár ezüst serlegét nyerte el ZB-02 jelű, nagy teljesítményű zöldborsécséplő telepével. A nagy tömegben termelt, és a fogyasztók által Igen kedvelt a vásár látogatói. A mezőgépfeflesztésl Intézet, valamint a HÖDGÉP műszaki szakemberei ez év elejére készítették el a zöldborsó valóban nagyüzemi betakarítását biztosító géprendszert. Aratástól a rendre rakott növény öszszegyfljtésélg, a cséplőberendezésbe való felhordásig, a kicsépelt szemtermés szállítóeszközre továbbításig egv-egv modern gép szolgál. Az ilyen formán zártrendszerűvé tett borsobetakarítás minimális élőmunkát igényel, vagyis figyelembe veszi azt a realitást, hogy a mező gazdaságban egyre kevesebb és kevesebb munkaerő áll ren delkezésre, különösen a betakarítási csúcsidőszakokban. S miután az Agromas egyesülés előnyeinek bizonyítékairól szóltunk a bevezetésben, fejezzük is be Idevágó adattal. A HÖDGÉP az új géprendszer kifejlesztésekor arra a biztos piaci előrejelzésre támaszkodott, hogy a KGST országok valamennyiében fölvevő piacot talál e termékére. Érdemes tehát modern eszközökkel felkészülni a sorozatgyártásra, hiszen a befektetések bizonyosan megtérülnek — és rövid idő alatt — az értékesíthető gépek mennyisége révén. —bnsz— WVWWWVWWWWWAAA/WVAAA^AAÖAAAAAAAÓAAA/VWAA/VWÍAAAÓAiWyAAÖAAAAÓAAöAAAÖAAÖAAöAAWWWA/WVWVWVWí