Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. június 2, MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Szlovákia méhészete az utóbbi tíz esztendőben szembetűnően fejlődött. Az adatok azt bizonyítják, hogy az 1969-es év a méhészet szempontjából sikeres volt, hiszen gyarapodott a taglétszám, szaporodott a méhállo­­mány és abban az évben háromezer­­nvolcvanhat tonna mézet értékesítet­tek tagjaink. Ez azt jelenti, hogy méhcsaládonként nyolc kilót adtak el a felvásárlóknak. Azóta persze bősé­gesebb évek is voltak. Az 1970-es év­ben például az állományban levő több mint négyszázezer méhcsaládtól 3492 tonna mézet vásároltak fel, s az egy méhcsaládra számított értékesített méz túlhaladta a nyolc kilót, azonban az 1971-es esztendő ebben a tekintet­ben még sikeresebbnek mondható. A méhészet fejlődése tekintetében azonban a későbbiek során is sikerek születtek. A méhcsaládok száma te­kintetében a csúcspontra 1974-ben kerültünk, amikor méhészeink 416 ezer méhcsaládot teleltettek be. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia négyzet­kilométernyi területére 8,4 méhcsa­lád jutott. Ezzel az állománysűrűség­gel a világranglista élvonalába ke­rültünk. A méhészet gazdasági sikerei szem­pontjából két eredménytelen eszten­dő — 1974—1975 — elegendő volt ahhoz, hogy csökkenjen az állomány, s ezt az akác és az erdei nektár hor­dásának a hiánya okozta. Így 1974- ben már csak 1902 tonna mézet vásá­rolhattak fel a méhészektől, alig 4,5 kilót családonként. A következő esz­tendő persze ennél is sikertelenebb volt. A méhészek csak 1786 tonna mézet értékesíthettek. A legutóbbi tíz esztendőben össze­sen 8059 tonna mézet adtunk az álla­mi alapokba. Lényegesen többet, mint az azt megelőző tíz évben, s ez nagy sikernek könyvelhető el, tehát az utóbbi évek méhállományának a „visszaesése“ semmiképpen sem csök­kenti a méhészet társadalmi hasznát és jelentőségét. Köztudomású, hogy a méhészet mennyiségi és minőségi fejlődését — a szóbanforgó időszakban — jelentő­sen befolyásolta a növénytermesztés fokozatos összpontosítása és szakosí­tása. A méhészkedés lehetősége a mézelő növényekben bővelkedő ko­rábbi mezőkről, főleg a gyümölcsösök és a nektárt termő növények körze­tébe szorult. Ide sorolhatjuk a repcét, az étkezési hüvelyeseket, a naprafor­gót, a mákot, a magherét és a fűke­verékeket. Ezzel a méhészkedés sike­re úgyszólván a mezőgazdasági nö­vénykultúrák összetételétől vált füg­gővé, mert az akác és az erdei nek­tár hordására már nem alapozhattak. Ezért örvendetesnek kell minősíte­nünk egyes nektárt termő kultúrnövé­nyek állandósított termesztését, s ezen terület további bővülését. Ezzel a kul­túrnövények méhekkel történő bepor­zása, megtermékenyítése egyre na­gyobb értelmet kapott, s ezen növény­fajták nagy területen való termeszté­se ma már szerves részét képezi az agrotechnikai eljárásoknak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kibocsátott, a nö­vénybeporzásról szóló rendelkezés le­hetőséget nyújt arra, hogy a mézelő kultúrnövények beporzását szolgálta­tás formájában végezzék és honorál­ják. Ez feltétlenül serkentőleg hat a méhészekre. Kellő pénzösszeg fejében szívesen elvándorolnak méheikkel a kultúrnövények közelébe és segítséget nyújtanak a termés növelésében, a nagyobb üzemi s egyben népgazda­sági haszon elérésében. A mezőgazdasági- élelmezésügyi tár­cának a méhészet fejlesztését célzó segítsége abban is kifejezésre jutott, hogy az elmúlt időszakban évenként mintegy négyezer vagy annál is több tonna cukrot juttatott a méhek ete­téséhez, hozzáférhető áron. Ezzel va­lóban nagy segítséget nyújtott a mé­hészet fejlesztéséhez s ez nem egye­düli támogatás. Az elmúlt tíz esztendőben betelel­tetett méhcsaládonként minden szer­vezett méhész pénzbeli támogatást kapott. Erre a célra társadalmunk évente tízmillió koronát folyósított s az 1979-es évtől kezdve már tizen­kétmillió koronát fizetnek ki a méhé­szeknek. günk és a méhészek szempontjából érzékeny pénzügyi veszteséggel járt. Ez a munka sok időt és fáradságot követelt az állategészségügy dolgozói­tól Is. örvendetes, hogy a betegségek le­küzdése sikerrel járt, mert huzamo­sabb ideje nem észleltük a korábban gyakori méhbetegségeket. A betegsé­gek egyes gócait is sikerrel felszá­moltuk, ám bizonyos körzetekben más jellegű károsítők ütötték fel fe­jüket. Az utóbbi tíz év eredményei mégis komoly sikernek számítanak. A méhbetegségek felszámolásában nagy segítséget nyújtott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és közvetítésével az állategészségügy. Számíthatunk rá, hogy Humenné és' Michalovce körzetében az állategész­ségügyi dolgozók a varroa atka fel­számolásában is hatékonyan részt vesznek. Munkájuknak főleg a ván­dorló méhészeknél lesz nagy jelentő­sége, hiszen át kell vizsgálniuk méh­családjaikat. Ezek közé tartozik a Kim. Sobota-i (Rimaszombat), a Veľ. Krtíš-i (Nagykürtös), a rožňavaí (Rozsnyó) és a košicei (Kassa) járás, mégpedig azért, mert az 1977—78-as években ezekben a járásokban ván­doroltak a legtöbb méhcsaláddal. Az Nyár elején a méhek szívesen látogatják a mákvirágokat. Fotó: Kontár- Gyula E zerktlencszáznegyvenhatban TM kezdtem három rajjal mé­­hészkedni. Állományomat a későbbiek folyamán húsz, majd negyvenöt csa­ládra bővítettem. X X Az eredményes méhészkedéshez két tényező fontos; a tökéletes szaktudás és a méhek szeretete. A hosszú és zord tél az én méheimet is próbára tette. Az első tavaszi ellenőrzést — Balogh-fóle kaptárakkal méhészkedem — március derekán végeztem. Abban az időszakban a szélső keret meg­­mozdítása a család életéről, áttelelé­­séről már sokat elárult. Ha ugyanis a szélső kereten nem tartózkodnak méhek, tovább vizsgá­lom a kereteket, amíg méheket nem találok rajta. Ha a kereteken tartóz kodó méhek nyugodtak, akkor az éle lem juttatása céljából megmozdítom a továbbiakat is. Fontos a harmadik, negyedik keret megfigyelése. Ha ugyanis ezeken fedett fiasítást, álcái vagy petét találok, akkor a család az akácvirágzásig felerősödik. Ellenőrzéskor a méhekkel nem ta­kart kereteket eltávolítottam és ápri­lis közepén szükség szerint vissza­helyeztem. Gyakorlati szempontból így méhészkedem A - ■ nagyon fontos a méhek viselkedésének megfigyelése. A nyugtalanul futkosó, szárnyukat rezgető méhek viselkedése arra figyelmeztet, hogy a család anyátlan. Megfigyeltem, hogy az anyátlanságra a domborúan fedett fiasítás, s a lépeken lerakódott ürü­lék is figyelmeztet. Ilyen esetben az anyátlan családot egyesítem. X X Tavaszi tevékenységem elsősorban arra irányul, hogy a főhordást erős, egészséges családokkal kezdjem. Ná­lunk, Csallóközben is fontos mézelő növény az akác, mely az utóbbi évek tapasztalatai alapján május közepe táján kezd virágozni. Akácra olyan családokkal készülök, amelyek május elsején körülbelül tíz-tizenegy keretet sűrűn ellepnek. A gyengébb családo­kat egyesítem. Tapasztalataim szerint egy jő erőben levő család több mézet hord, mint néhány gyenge. A népes családoknál azonban fenn­áll az akácvirágzás előtti, vagy alatti rajzás „veszélye“. Ha ez bekövetkez­ne, akkor a mézhozam úgyszólván a miniumumra csökkenne. Ezért akác­­virágzáskor a rajzás megakadályozá­sára nagy gondot fordítok. Sidó G£za Emlékezetünkben tovább él A SZMSZ III. kongresszusát megelőző idő­szakban tapasz­talt méhészek tollából vagy a­­zok megszólal­tatásával na­gyon .értékes anyagokat kö­zöltünk, ame­lyek azt bizo­nyították, hogy a Szövetség köz­ponti vezetői helyes úton halad­nak a méhészet fejlesztése tekin­tetében. Ežt a kongresszus is meg­erősítette. • A vita során egyik külső mun­katársunk megszólaltatta Luzsica Lászlót, a sokéves tapasztalattal rendelkező szenvedélyes méhészt, aki kedvteléséről, a méhészetről nagy lelkesedéssel nyilatkozott. Hogyan is kezdte ő a inéhész­­kedést? Ügy, hogy már az édes­apja is szenvedélyes, tudományos alapokon dolgozó 'méhész volt. Nem a véletlen műve tehát, hogy az utód évtizedeken keresztül édesapja nyomdokaiban haladva nagy szolgálatot tett a méhészet fejiesztésének, hiszen Komárnóban (Komárom) 1934-től tagja, később periig vezetője lett a szervezetnek. Munkásságát több oklevél dicséri. A méhészkedést a szabadidő cél­szerű kihasználásának tartotta, ami családja részére anyagi elő­nyökkel is járt. Előfordultak olyan esztendők, amikor egy-egy méh­családtól húsz-huszonöt kilő mézet pergetett, akadtak azonban hozam- és jövedelem tekintetében jóval szerényebb évek is, amikor a be­gyűjtött kevés nektár mellett etet­nie kellett méheit. A gyengébb évek sikertelensége sem szegte méhészkedési kedvét. Hű maradt méheihez. Mindent, amit magára vállalt, becsülettel, lelkesedéssel valósított meg. A második világháború Idején Is helyén volt a szíve. Parancsnoki minőségben mindent elkövetett a­­zért, hogy a legénységből minden­ki megmaradjon az életnek. Indí­tékára csapata a fölszereléssel együtt beállt a szovjet Vörös Had­seregbe és itt harcolt a felszaba­dulásig. Gyászoló családja a napokban értesítette szerkesztőségünket, hogy Luzsica László — korábbi külső munkatársunk — hosszú szenvedés után elhunyt. Engedtes­sék meg, hogy ez úton mély rész­vétünket fejezzük ki a gyászoló családnak. Luzsica Lászlóra, a munkáját becsülettel végző példás hazafira, az embertársait becsülő szenvedé­lyes méhészre úgy emlékezünk, mint nagyszerű emberre. hal— le a5 késéről „Tapasztalataim az első tisztuló ki­repülésnél“ című Írásom közlésekor még nem gondoltam arra, hogy az első tavaszi vizsgálat sokáig várat magára. A tavaszi fejlődés is csak február vége felé kezdődött, azonban a mostoha időjárás miatt nagyon las­sú volt. Márciusban a kirepüléshez megfelelő időjárás csak 14-től 16-ig volt. A hűvös, sokszor esős időjárás április 10-ig tartott. így az első ta­vaszi általános vizsgálatot csak ápri­lis 12. és 15-e között végezhettem el. Méhészkedésem ideje alatt erre még .nem volt példa. Az első tavaszi általános vizsgálat alapján tapasztaltam, hogy a tavaszi fejlődés lassú. Az előző évekhez vi­szonyítva a kaptárbontás nagy csaló­dást okozott. Máskor ebben az idő­szakban már nyolc keretet takartak a méhek és fiasítás legalább öt-hat kereten volt. Ellenőrzéskor azonban csak elvétve, négy kereten volt fiasí­tás. Hasonló állapotot több méhésztárs­tól hallottamra. Kérdezték, hogy miért ilyen gyengék a családok? Először arra gyanakodtam, hogy családjaim nosémában szenvednek, azonban inár meggyőződtem róla, hogy a gyenge tavaszi fejlődést a hideg tavaszi idő­járás okozta. Április első hetében az éjszakai hőmérséklet állandóan fagy­pont alatt volt, Így a méhek kényte­lenek voltak fürtbe húzódni, hogy a kevés fiasítást kellőképpen takarják. Az anya így nem petézett tömören és terjedelmesen. A fiasítás és a méh­­állomány lassan szaporodott. Gátolta a fejlődést az is, hogy nem volt kirepülési lehetőség, hiányzott a fejlődéshez szükséges virágpor és élelem. Több méhész azt a nézetet vallja, hogy tavasszal már itt-ott vi­rág is akad, a méhek gyűjthetnek. Ez nem általánosítható. Télen, amikor a méhek nyugalomban vannak, kevés a fogyasztás, de amint megindul a peté­­zés, az élelem is fogy. A tavaszi fej­lődés lassú, s így a fogyasztás is ke­vesebb volt. Mindez attól is függött, hogy ki hogyan egészítette ki a téli készletet. Én például nyugodtan vár­tam a késői felmelegedést, mert tud­tam, hogy a készlet biztosított, s így nem kellett attól tartanom, hogy ta­vasszal bezárom a röpnyílást. Tapasz­talataim szerint az élelemmel jól el­látott családok, melyeket jól betelel­­tettünk, a nyár folyamán több mézet gyűjtenek, mint azok a családok, a­­mclyek a fejlődés idején élelem te­kintetében szűkölködtek. Ezért a bő­séges készlet nagyon is fontos. A tavaszi fejlődés fontos előmozdí­tója a virágpor, ami a fiasítás táplá­lásában nélkülözhetetlen. További té­nyező a meleg, amiben ezen a tava­szon szűkölködtünk. Csak egy meg­oldás van: a belső bőgazdálkodás szakszerű szabályozása. Ezt csak úgy biztosíthatjuk, ha a kaptárt annyi ke­retre szűkítettük, amennyit a méhek bőven takartak. A méhek' által nem takart üres részt fölöslegesen kell „fűteniük“. Tudjuk, hogy a petézés kezdetétől a méheknek a fészek egy részét 34—35 C fokra kellett kifűte­­niük. Ha a kaptárban sok üres tér \ van, akkor a kifűtésre több élelem fogy, vagyis a fészek melegének fenntartása következtében bőségeseb­ben kell a méheknek táplálkozniuk. Ez kihatással van a méhek életére is. Több esetben tapasztaltam, hogy a mostoha időjárás ellenére a méhek kirepültek. Nem virágport és mézet hordtak, hanem vizet. Ez is fontos a fejlődéshez. Amennyiben szaporodik a fiasítás a méhek vízigénye is nö­vekszik. Ha az időjárás a kirepülési-e nem kedvező, sok méh pusztul el, különösen ha a méhész nem rendel­kezik Hatóval. Ezért nagyon ajánla­tos tavasszal higiénikus itatót készí­teni a méhek részére. Az itatót na­ponta langyos vízzel töltöm meg. Ezt a munkát csak olyan méhészek tud­ják naponta végezni, akik állandóan a méheik közelében tartózkodnak. A „hétvégi“ vagy a lakhelytől távolabb levő méhészetben ezt aligha lehet el­érni. A lassú fejlődés ellenére a mé­hésznek arra kell törekednie, hogy méhei egészségesek legyenek. Ha a rossz tavaszi időjárást hirtelenül me­legebb napok váltják fel, figyelemmel kell kísérni a fejlődést. Ha a csalá­dok továbbra is lassan fejlődnek, vizsgálni kell a visszamaradás okát. Lehet, hogy noséma-betegség lappang a családban, s ezt a méhész tapasz­talatlansága miatt nem tudja megálla­pítani. Mit tegyen egy kezdő méhész a gyenge családokkal? Ha a családok életképesek, az anya fiatal s legalább 4—5 léputcát takarnak, egyelőre hagyjuk meg, de fokozottabb figyel­met szenteljünk nekik. Fontos, hogy alaposan szűkítsük és gondosan ta­karjuk a családokat. Fejlett családok­kal még az igen gyengét is fel lehet erősíteni úgy, hogy legalább tíz-tizen­­két naponként beadunk egy-egy Hasí­tott keretet méhekkel együtt és ezt jól megfüstöljiik. Ezt szükség szerint kétszer-háromszor megismételjük. Ha pedig a méhállomány teljesen gyen­ge, akkor csakis egyesítéssel tudunk segíteni. Gyenge családokkal nem ér­demes méhészkedői. Inkább tíz jó, mint húsz gyenge család legyen az állományban! VICZÉN ISTVÁN HIRDETÉS Alpesi Triseck és tisztavérű ha­­hazi, mesterségesen megterméke­nyített anyáktól nevelt szűz és petéző méhanyákat szállítok május 30-tól. A szűz méhanyák darabon­kénti vételára 20, a petézőké pedig 50 korona. Aki öt darab méhanyát rendel, az egyet ajándékba kap. Postán vagy vasúton legkevesebb három méhanyát szállítok. A szűz méhanyákat legkésőbb tizennégy napon belül, a petézőket pedig a megrendelés sorrendjében szállí­tom. Címem: Antal Zultán, 982 01 Šafárikovo, Mierová 258. A nektárt termő kultúrnövények jő hozama csak úgy lehet biztonságos, ha a közelben kellő számú méhcsalá­dot helyeznek el. Véleményünk sze­rint a Szlovákiában ma állományban levő közel báromszáznyolcvanezar méhcsalád megfelel a növénybeporzás éf megtermékenyítés követelményei­nek. Ugyanakkor a méhek más mé­zelő növényekről is tekintélyes meny­­nyiségű nektárt hordhatnak gazdáik­nak; ezek közé tartozik az akác, az erdei növények stb. A fent említett méhállomány tehát megfelel a nép­gazdaság érdekeinek, mert közgazda­­sági téren is figyelmet érdemlő hasz­not hoznak. Az elmúlt időszak többek között a méhészkedés más problémáinak meg­oldása terén is figyelmet érdemel. Mindenekelőtt a méhegészségügy te­rén értünk, el figyelemre méltó sike­reket. A méh ugyanis olyan élőlény, amelyet az ember már korábban is a saját és a társadalom javára kihasz­nált, csupán nem vált . lehetővé ré*. szére, hogy kellő mozgási teret biz­tosítson a méheknek, s ez gyakran azok vesztét okozta. így került Szlo­vákiába néhány méhbetegség. Több ezer méhcsalád likvidálása vált szük­ségessé, s ez társadalmunk, Szövetsé.-­ellenőrzés nagy fegyelmet és türelmet követel mind a nagy, mind a kisüze­mi méhészektől. Ez a legkevesebb a­­mit elvárhatunk tagjainktól a beteg­ségek — jelenleg a varroa atka — távoltartása és likvidálása- tarén. Az elmondottak számot adtak róla, hogy a legutóbbi tíz esztendő méhé­szetünk fejlődésében a legeredménye­sebb volt. A méhészet tulajdonképpen a szocialista nagyüzemi mezőgazda­sággal s nem túlzók, ha azt állítom, hogy az egész népgazdasággal együtt fejlődött. Ez mindenekelőtt annak tu­­lajdoniótható, hogy a CSKP KB 19tí9. évi áprilisi plénumának bölcs döntése alapján pártunk élére új rátermett vezetőség került, Gustáv Husák elv­társsal az élen. Ez a vezetőség nem csupán döntő fontossággal bíró har­cot folytatott a munkásosztály hatal­máért, hanem aránylag rövid időn belül — még a CSKP XIV. kongresz­­szusa előtt — kidolgozta a fejlődés programját. Ez a vezetőség, amely tíz esztendeje intézi az ügyeket; a CSKP XV. kongresszusának korszakalkotó határozatait is sikeresen váltja való­ra, s ez a méhészet további fejleszté­se, szempontjából is nagy előnyökkel jár. Juraj Ferenöik, az SZMSZ titkára

Next

/
Thumbnails
Contents