Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES 197Я. június 2. Köszöntjük a világ gyermekeit í Л sánta kiskacsa (BELORUSZ MESE) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember meg az anyókája. Fog­ták magukat és elindultak az erdőbe gombát szedni. Teleszedtek egy vesz­­szökosarat, és már készülődtek haza­jelé. Igen ám, de az anyóka egyszer csak meglát a bokrok között egy kis jészket, a fészekben pedig egy kis­kacsát. Nagy kedve kerekedett magá­val vinni. Az öregember hozzálátott, hogy kiemelje a kiskacsát a fészek­ből, és akkor vette észre, hogy az egyik lába el van törve. Óvatosan be­kötötte egy tiszta ronggyal, hazavitte a kunyhóba, új fészket készített neki, kibélelte puha tollái. Kis idő múlva az öreg meg az anyókája megint elindult az erdőbe, bogyót szedni. Sokáig járkáltak, majd hazamentek a kunyhóba, s látják, csoda történi: a kunyhó ki van!taka­rítva, a kenyér kisütve, a borsos meg­főzve. A kis kacsa pedig ül a fészkén és őket várja. Legközelebb, amikor elmentek ha­zulról, dologban jártak, sokáig elma­radtak, s ahogy visszatértek — újabb csoda történt: a kunyhó ki van díszít­ve, a barátfüle készen van, az orsó a feltekert fonallal ott áll az ablakban. A két öreg. kérdezgeti a szomszédo­kat. nem láttak-e valakit a ház körül. Felelik a szomszédok: „Láttunk egy szép leányt. Vizet hozott és egy kis­sé bicegett.“ Az öreg meg az anyóka elhatározta, kideríti, kicsoda lehetett az. Ügy tet­tek, mintha megint az erdőbe készü­lődnének rőzséért, közben elbújtak és várakoztak. Álldogálnak a széna­boglya mögött, s egyszer csak hall­ják, hogy nyikordul a kunyhó ajtaja. Kikukkantanak a boglya mögül, s lát­ják, hogy egy szép leány jön elő és kissé biceg. Fogta a vödröt és indult friss vízért. A két öreg meg ezalatt bement a kunyhóba. Látják ám — a kiskacsa nincs a fészekben, a padlón pedig egy kis kupac toll hever. Fog tűk a tollcsomót és bedobták a tűzbe A leány nemsokára visszatért. Eleső dálkozott, hogy a két öreg ilyen ha mar visszajött, s amikor meglátta hogy a tóllkupac eltűnt a padlóról, keserves sírásra fakadt. Az öregek vigasztalták. — Ne sírj, szépségem! Hát rossz dolgod van néked nálunk? Maradj itt örökre, leányunkká fogadunk. Szeret­ni fogunk és gondoskodunk rólad. De a kacsa-leány nemakart marad­ni. „Nem lehetek én a lányotok — azt mondja. — Vannak énnekem édes szüleim, vidám leánybarátaim meg vő­legényem, aki vár rám. Csak eltörtem a lábamat és lemaradtam tőlük. De már ideje visszamennem!“ Elszomorodott a két öreg, hogy el kell válni a leánytól. Ám hiába, nincs mit tenni. Ül a leányzó a kunyhó előtt és sodorja a fonalat az anyóká­nak. Kiskacsák repülnek el felette, s amint észreveszik, hullatni kezdik a tollúkat és továbbrepülnek. Telik az idő. Űjabb csapat kacsa húz el. Ezek is hullatják a tol­lúkat és továbbre­­pülhek. S mindez harmadszor is meg­ismétlődik. Most már egész halom toll áll a földön. Magára öltötte a pelyhet a leány és kiskacsává válto­zott. Elbúcsúzott az öregektől, megkö­szönte jóságukat, gondoskodásukat és elröpült messze­­messze — a csapat után. Galvács Adél fordítása Igaz barátok Pista és Sanyi osztálytársak voltak. Nagyon szerettek sportolni. Ha csak szerét tehették, szabad idejükben is pingpongoztak, vagy más sportot űz­tek. Az iskolában nem volt aki le­győzze őket. Készülődtek szorgalmasan a ver­senyre. Ezt tették a nagy mérkőzés előtti napon is. Edzettek. Sanyi elég­gé megizzadt játék küzben. Eleredt az eső, s csuromvizesen érkezett ottho­nába. Megvacsorázott, majd nyomban lefeküdt. — Kelj fel már, le hétalvói — nft gáttá, ébresztgette őt másnap reggel az édesanyja. — Még elkésed a vo­natot ... Sanyi kinyitja a szemét. Feje zá gott. Karjait oly nehéznek érezte, mintha azok ólomból lettek volna. El­kezdett köhögni. A Iázmérű higany­­szála csaknem a 40-es számnál álla­podott meg. Édesanyja elszaladt az orvosért. — Tüdőgyulladás — mondta ki az orvos, majd távozott. Eltelt jónéhány nap. A beteg ek­kor kezdett lábadozni. Szomszédjukba költöztek Laciék. Laci gyakran meglátogatta a beteget. Olyannyira, hogy igaz barátok lettek. Beszélgetés közben az is kiderült, hogy Laci ugyancsak a pingpong sze­relmese. Amikor Sanyi meggyógyult, az isko­lai asztalitenisz-bajnokságon már La­cival az oldalán lépett asztalhoz. Sor­ra verték ellenfeleiket. Egyszer csak Sanyin erős köhögési roham lett ár­rá. Fel kellett adnia a további küz­delmet. Kiment a folyosóra. Barátja iránt némi lelkiismeretfurdalást ér­zett. Valaki hátulról megérintette a vál­lát. — Majd legközelebb kivágjuk a re­zet — szólt Laci tréfásan. Sanyi ekkor érezte át igazán, meny­nyit ér a jó barát. B. Z. A pionírhét örömei A Tvrdošovcei (Tardoskedd) Kilenc­éves Alapiskola pionírjai a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség' Pionírszerve­zetének 30. évfordulója tiszteletére pionírhetet hirdettek. Különféle verse­nyekre (rajz, földrajz, szavaló stb.) került sor, továbbá esztrádműsort s ünnepélyes csapatgyülést rendeztek. Az utóbbira meghívtuk Csomó Ar­­pádné tanítónőt, iskolánk legelső pio­nírjainak egyikét. Elmesélte, miként tevékenykedtek ők, annak idején, há­rom évtizeddel ezelőtt. A pionírok mind őt, mind a meghívott munkás­őröket (milicisták) nagy érdeklődés­sel hallgatták. Megemlíthetem még: mi is ott vol­tunk a pionírok járási jubileumi ün­nepélyén Nové Zámky-ban (Érsekúj­vár), amely nagyszabású manifesztá­­ciőval kezdődött, pioníravatással foly­tatódott és színvonalas, tarka kultu­rális műsorral zárult. Bugyik Zsuzsanna, tanuló, Tvrdošovce — Igenis tudtam, de ha a tanító néni szép szemébe nézek, mindent el­felejtek. Ancsa elsős. A kapunál anyukája várja. — )6 volt az Iskolában? — kérdi anyuka. — Igeeen! — Talán téged is kérdezett a ta­nító néni? — Igeeenl — És tudtál? — Igeeenl — És mit mondott a tanító néni? — Ülj le, Ancsa, nem i* A hároméves Isti figyelemesen nézi, hogy apja kalapot vesz, idén először. Isti arca elborul, majdnem sir. —- Most már nem is vagy az én apukám. Csak egy bácsi. В Attila kiscsoportos. Este apjával épít a kockáiból, de valamin össze­kapnak, mintha apa is kiscsoportos lenne. Attila sértetten szalad anyjá­hoz: — Anyukáml Apa nem fogad Szót! В Az óvodás Annit a nagymamához viszi anyukája, születésnapot köszön­teni. Náluk a csokor, a szépen becso­magolt ajándék. Anyja még egyszer ellenőrzi, hogy kislánya jól megje­­gyezte-e, amiről beszéltek. — Panni, figyelj csak! Mi lesz ma a nagymamánál? — Habos torta! — vágja ki Panni derűsen. Kiscicák születtek. A nyolcéves Enikő rohan az iskolából haza, hogy újra lássa őket. Nagy nővérét fag­gatja: — Csak a lány cicának van kis­­clcája? *— Persze. — És a fiú cicának? s-- Annak nem születik. — És ha jól etetik .. ? Misí délután futva jön anyjához. — Mama, átmehetek a Sanyihoz? Anyja tudja, hogy együtt vad vere­kedéseket csapnak, amelyekből rend­szerint bőgve kerülnek ki, ezért így inti: — Atmehetnél, csak akkor meg kell ígérned, hogy nem verekedtek, hanem csendesen játszotok. Misi elgondolkozva rugdossa egy kicsit a szőnyeg rojtját és lassan el­­oldalog. Mentében dörmögi: — Itthon is maradhatok . ,, '■'U A közszükségleti cikkek brnói kiál­lításán óriási si­kert arattak a szovjet játékok. A kiállított tárgyak közül nem hiány­zott a Misa nevű olimpiai mackő sem foto: —ita— Mondjuk azt, hogy... Utazni vonaton, villamoson nem mindig szórakoztató, gyakran unatkozik, nyűgös a gyerek és ingerült, türelmetlen a szülő. Pedig egy kis lelemé­nyességgel fel lehet oldani a hosszú út egyhangúságát. A múltkor egy szőke kislány s az édesanyja szórakoztatta egymást a vonaton. — Most mondjuk azt, hogy... — kezdte a kislány, s láthatólag mind­ketten beleélték magukat az elképzelt helyzetbe. — Tessék kérni! — hangzott a felszólítás. A piros pettyes kis táska volt a „bolt“ legfőbb kelléke, benne két szagos 'radír, egy doboz színes ceruza, rágógumi, zsebkendő, pénztárca. — Most tessék megköszönnil Itt tessék aláríni. A mama valóban aláírta az odanyújtott cédulát. Végigmondták az összes udvariassági formulákat, miközben jő néhányszor gazdát cserélt a két sza­gos radír, a doboz színes ceruza, meg a többi kincs. — Most mondjunk olyat, ami nincs — tanácsolta a kislány, miután az üzlet kellékeit szépen, rendben elrakosgatta. És mondták: — Táltos paripa. — Sárkány. ’• — Boszorkány. — Aranya Ima. — Égig érő fa. , — Királyfi. — Csillagszemű juhász. — Szegény ember.. . Itt mintha egy kicsit gyanakvóan néztek volna össze az útitársak, de a világért se zavarták meg a játékot. Mama és lánya nem fogyott ki az ötle­tekből. Mondtak háziállatokat meg vadállatokat, fiúneveket és virágokat, találós kérdéseket, mesecímeket, mesehősöket. Bámulatos, hogy mennyi mindent tudott a kislány. Valóságos szókincsfejlesztés volt ez, az anya­nyelvi nevelés kis iskolája. A kislány legfeljebb elsős lehetett. Kedélyes csevegésük szórakoztató volt, kedves, és biztosan hozzájárult a gyerek kifejezőkészségének fejlesztéséhez. Hegedűs Magdolna — Az aranyhal a búcsúpuszid nél­kül is elalszik! VÍZSZINTES: 1. Figura. 3. Sár szlo­vákul. 7. Szeletel. 10. Nem halt meg. 12. Talponálló. 14. Kettős mássalhang­zó. 15. Időegység. 17. Fohász. 19. E- szével felfog. 20. Ételtekercs. . 21. É- pítészetl stílus. 22. Török katonai rang. 24. ... Sá­muel, magyar ki­rály. 26. Á brati­­slavai autók jelzé- |34 se. 28. Kis Ágnes. 30. Betegség kezde­te. 31. Folyó Er­délyben. 32. Mesz­­sze. 33. Szlovák év. 34. Római ötven­egy. 36. Len szlo­vákul. 38. Tévé ré­sze. 39. Korszak. 41. Rés. 43. Araszt. 44. Trombitahan­gok. 45. Beszéd­rész. 46. Vajdasági község. 48. A mon­gol királyi herce- , gek címe. 50. Seb szélei. 52. Kor szlovákul. 55. Eladási értéke. 57. Hivatalnok. 58. Tudomá­nyos ismeretterjesztő Társulat. 60. Labdajáték. 62. Ragasztőszer. 64. Mely személy. 65. Névelő. 66. Csillagkép. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első ré­sze, zárt betűk: k, t, d, g, o. 2. Ha­mis. 4. Kínai hosszmérték. 5. Az idé­zet második része, zárt betűk: i, á, 1, m, 1. 6. A Balaton is az. 8. Talmi. 9. Az idézet harmadik része, zárt be­tűk: e, m, n, k. 11. Jegyez. 13. Ámbár rövidítve. 15. Időhatározói névutó. 16. Jegyes. 17. Női név. 18. Azonos a víz­szintes 46-al. 23. Japán nemzeti játék. 25. Béla András. 27. Török férfinév. 28. Angolna németül. 29. Elektromos töltésű alom. 30. öregek támasza. 35. Véredény. 37. Végnélküli tél. 39. Női becenév. 40. Apa törökül. 41. Házikó. 42. Szenvedés. 47. Azonban. 49. Nem valódi. 51. Kenyér németül. 52. Össze­vissza ver. 53. .Szlovák fém. 54. Lapos. 56. Rangjelző szócska. 59. Földféleség. 61 Nagy növény. 63. Kassák Lajos lapja. Beküldendő a függőleges 1, 5, és 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 19. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Minden mun­katerületen fokozzuk az igényességet! Könyvnyertesek: Horváth Terézia, Tesedikovo (Pered), Szaló Endre, Štú­rovo (Párkány)}, Gedeon Edit, Šafá­rikovo (Tornaija). t

Next

/
Thumbnails
Contents