Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
1979. június 2. . SZABAD FÖLDMŰVES 7 Pillanatfelvétel a darab egyik jelenetéről: Tanácskoznak Kecskemét város főbírái. Fotó: Nagy László Színpadon: A beszélő köntös Már álmában hallotta. Csoszogás, topogás, csúszó lépések, zórel, értelmetlen zajok az éjszakában. Végre jelnyitotta a szemét, és mint egy ijedt ürge a lukban, figyelt. Kint, a folyosón, nehéz lépésekkel többen mentek. Valami nehezet cipeltek. Az anyja szemit, mi lehet az? Felugrott az ágyban, s maga alá kapta a lábát, guggolva figyelt, mindenki aludt a szobában, a papa, a mama, a három gyerek meg a Juli, aki ma éjszaka itthon volt, s nem kint a munkahelyén, az utcán. Hideg volt a szobában, de nem bánta, ha meg ts hűl — most is meg van hűlve, csak attól tartott, hogy köhögni talál, s ’árra felébrednek az alvók, pedig valami volt benne, hogy nem szabad felébredni senkinek, mert az nem volna jó azoknak, akik odakint hurcolkodnak. Az ablakhoz suhant s kilesett a sötétbe. Egy pillanat múlva, a vére is megállt, két ember egy nagy ruhaszekrényt vitt a gangon: az anyja szemit, tényleg hurcolkodnak... Megvárta, míg elmennek, megismerte, ki volt: a házmesterné szeretője, jani. A hideg kilelte. Hova hurcolkodik a fant? Házmester Jani, csak így hívták, mert mindig a házmesternénél lakott, mintha a fia volna, pedig a szeretője volt, a mama nemrég újságolta, hogy a házmesterné dicsekedett, hogy tizenegyszer élveztek egy éjszaka, s most hurcolkodik. Igenis értelmetlen volt az egész. Arra nem is gondolhatott, hogy talán a Jani valakinek segít hurcolkodnl vagy hogy. A Jani az apjával vitte a szekrényt, így hát csak a maguk szekrényét vihették. Az anyja szemit, ezek szöknek. Már egész meg ts esküdött volna rá, hogy szöknek: nagyon sok házbérrel tartoznak. Mióta a házmesterné a szeretője a Janinak, azóta a szülét nem fizettek házbért, van már annak egy fél éve is. Ebben az egész ház lakója mind megnyugodott: a Jani a házmesterné szeretője, tehát a szülei nem fizetnek bért. Az anyja szemit, most hurcolkodnak éjfél után, mikor mindenki alszik. Szinte reszketett, ahogy erre rájött, fázott ts egy kicsit, hiszen a szobában nincs kályha, március eleje volt ma, de hideg van nagyon. Csak állott kitartóan az ablaknál, és reszketve nézett ki, hogy az istenért csak valaki meg ne csípje a házmester Janiékat az éccakat lógásban. Hogy bújnak, de milyen lassan totyognak, pedig még a szuszogásuk is behallatszott, mert biztosan tele van a szekrény, nem vettek ki belőle semmit, úgy emelik. De mi lehet benne olyan nehéz. Nem lehetett benne sok holmi, de most belenyomtak mindent, ami fért, konyhaedényt, s ki tudná, mit, s viszik. összerezzent, csak akkor jött rá, mitől: valami csattan. A szekrény ajtaja kinyílt s nagyot csattant. De akkorát csattant, hogy az egész ház belecsendült. Utána iszonyú csend lett, mint az egér, ha zörög, rágja a padlót, s az ember felébred, s hogy megijessze, egyet dobbant, hirtelen megáll a rágcsálásban, s csak kts idő múlva, mikor azt hiszi, az 6 némasága alatt az ellenség is meghalt, kezd újra rágni, ezek is megállották a clpelésben, még csak meg se moccantak, olyan némák voltak, mint a hulla, hogy aki felébredt, hadd aludjon el újra, s akkor indultak el s haladtak tovább... De ő észrevette, hogy a házmesternénél égett a vlllanylámpa, de mikor a csattanás lett, akkor hirtelen elaludt, s többet nem is gyújtotta fel, mert biztosan félt, hogy valaki észreveszi, és nem szabad, hogy akárki arra gondoljon, ö is részes benne, ezért oltotta el a lámpát, hogy másnap letagadhassa, hogy ö már aludt, és a Jani kilopta a kapukulcsot, mert rá is volt bízva, és éjfél után rendszerint Jani nyitott kaput, s azt fogja mondani a házmesterné holnap, hogy Jani kilopta a kulcsot, és titokban elköltöztette a szüleit, hogy ne foglalhassák le a bútorokat házbérbe ... Az anyja szemit, milyen ravaszok. A házmesterné, nahát, a szeretőjét költözni engedi, hogy a Vermest, a háziurat becsapja, hogy ó nem tudta behajtani a házbért, s megszöktek ... Március egy, biztosan ma felszólították a Jani szüleit, hogy fizessék meg a házbért, s 6 éjjel meglóg angolosan. Ez mind olyan óriási volt, hogy Csibe az ablak ban, ahogy ott leskelödött, egész testében reszketett, s drukkolt, hogy bárcsak sikerülne a lógás. Mert őneki semmi köze nem volt ezekhez, se a házmesternéhez, de mégis, ugye, nagy dolog, hogy valaki oly bátorságot vesz magának, hogy éjfél után két órakor vagy fél kettőkor ellógjon az összes bútorával és a szüleivel és a testvéreivel a házból, s az is, hogy a házmesterné szerelemből kockáztatja az állását, mert ha a háziúr felébred, hiszen itt lakik az első emelet 3-ban, akkor azonnal telefonál a rendőrségért és zsupsz, be a kóterbe az egész. így, akármilyen nem igazságos is és vakmerő is, az ember mégiscsak azoknak drukkol, akik csinálják, s nem a háziúrnak, bkt azt a magas házbért szedi, s éjjel nyugodtan alszik az ágyában, míg a házmesterné folyton úgy alszik, fél szemmel, mint a nyúl... Szóval a kislány egész megrettent kis szívével a lopózkodók pártján volt. A válla már fájt, úgy odanyomta az ablak fájához, annyira szeretett volna segíteni nekik, pedig ha valaki megkérdezte volna, akkor azt mondta volna, hogy ez nem szép és nem helyes, és ilyet nem szabad csinálni, mert a vége a rendőrség lesz. De hát hogy van ez? A kocsi lent vari a kapu alatt? Ott vár az utcán, a kapu előtt? Az anyja szemtt, hát lehet kocsit kapni éjfél után a hurcolkodáshoz? — Te mit nézel ott? — szólalt meg a mama a háta megett, s Csibe ijedten még jobban összerezzent s viszszanézett. — Lógnak — suttogta, s arra a mama is visszafojtott lélegzettel figyelt. Oly izgalom lett a szobában, hogy hallani lehetett a szívdobogást. — Kik? — kérdezte rekedten a papa. Nem is vették észre, hogy ez is ébren van. Biztos, hogy a csattanásra az egész ház felébredt, s most mindenki szorít, hogy bárcsak sikerülne egynek a dolog. A nagy proletárház, a hatvanöt lakójával, mint egy ijedt nagy komondor szűkölt, mi lesz, vajon a háziúr is meghallotta a csattanást? Máskor, ha a legkisebb zaj van, már mindenki nyitja az ablakot, az ajtót s rohan ki a folyosóra, mi az? Most?... A világon senkt meg nem moccant... Ahogy itt felébredtek valamenyien s nyüzsögtek, mint a megpiszkált pondrók a ganajban, nesztelen maradt mindenki és sehonnan se lehetett még csak egy csendes ablaknyltást se hallani. Még ők is még jobban elhallgattak, mert a gyerekek ts megmozdultak, nem szabad, hogy fel is ébredjenek, mert a gyereknek nem lehet parancsolni, az rögtön kiabál... Megvárták, míg a kis Btmbike újra elnesztelenedett, s a másik kettő is, akkor Csibe megsúgta: — Hurcolkodik ... a házmester Járnék ... Mindenki megértette. Nagyot sóhajtottak. Ajhaj, ha lehetne. Ezt ők ts szívesen megtennék, mert ők is felmondásban vannak. A mamának még ez is megfordult az eszébe, hogy ez a gazember, ez a papa, ez is megölelte a házmestenét, ezért kelleti nekik felmondani, de ez bezzeg, ennek nincs annyi esze, hogy éccaka hurcolkodjon el, fizetés nélkül.. . Mindent csak a fiatalok tudnak. A Janik. Az tudja, tizenegyszer megölelte a házmesternét, és tizenkettedikre kinyitotta a papájának a kaput. Neki bezzeg meg kell fizetni az utolsó fillérig. — és nem tudok éccaka költözködni — sóhajtott hangosan. Nem tett hozzá semmit, úgy is értheti az ura, mit gondol. Hogy bezzeg neki meg kell fizetni azt a büdös házbért az utolsó fillérig ... — De hogy lehet éccaka költözködni? — kérdezte Csibe. — Hát a kocsi eljön éccaka is a bútorokén? — A kocsi a pénzért odaáll, ahova én rendelem — mondta büszkén a mama. — Akkor, mikorra én rendelem. Csibe elhallgatott. Dolgozott a kis agyveleje. Üt nem lehet olyan könynyen falhoz állítani. — De ezeknek nincs pénzük még a házbérre se, biztosan nincs pénzük a kocsira se. Hallgattak. A papa nevetett. — Letagadomra. Aha, ez egy jó éca. Felírom, letagadom. Ez jó. — Majd ha fizetni kell. Akkor gondolkodva: — S van nekik új lakásuk?... Ott is csak kellett fizetni foglalót... Meg a kocsisnak is kellett adni valamit... Azért, tudja papa, még ellógni se lehet pénz nélkül. — Angolosan lehet . .. Hogy? . .. Hát az ember megölelt a házmesternét, akkor itt nem fizet, ott se fizet, kocsinak meg elhija a barátját, aki a gazdája lova mellett hál... Kint már nagy csönd volt. Már a hurcolkodók kijutottak a kapun s a kapu be volt zárva. Az egész házban nagy csönd volt. A családok, a családfők és a családanyák kezdtek elszunnyadni s megnyugodni, hogy valakinek sikerült... Csibe is az ágyába feküdt már, s hideg lábacskáit a tenyerével melengette Érdekes volt, izgalmas. Akkor hirtelen újra nagy csattanás történt. Hopp, 6 is ki az ágyból s újra az ablakhoz. — Mia, mia? — zaklatta a mama, sőt a papa is. Csibe soká figyelt s rájött, mi történt. Vargáéknál, szemben a másik folyosón történt. Varga Húshoz be akart lépni a fiú, s nem volt nyitva az ablak, s betörte. Az volt a lárma. — Elfelejtette nyitva hagyni az ablakot, az llus — újságolta —, a fiú meg megnyomta s betörte. Vargáéknál. A papa nevetett. Mindnyájukban meleg vér futkosott. — Felébredt mindenki. A fiúk is felébredtek s eszükbe jutott, hol van nyitva az ablak... Be akart lógni, angolosan. S még a mama is nevetett. A Magyar Területi Színház — 'az 1978-as 1979-es évad hetedik bemutatójaként — Komáromban előadta Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című müvének színpadi változatát. A MATESZ által előadott müvet Hnbay Miklós dramaturg és. Katona István koreográfus új, modern elemekkel vértezte fel, mentesítve a „túlcukrozott“, müvészetileg értéktelen jelenetektől. A magyar irodalom nagy bölcse, Mikszáth Kálmán művének története nem az írói fantázia szülötte. Az újromantlzmus jeleit magán viselő darab történeti vezérfonalát olyan események alkotják, melyekről a mai napig írásos adatok tanúskodnak. Káldy György egyházi beszédében és Kecskemét város jegyzőkönyvében nyoma van a történetnek, melyet néhány szó erejével dióhéjban így lehetne összefoglalni: Mohamed császár óriási seregével Magyarországra érkezik. A törökveszély Kecskemétet is fenyegeti. A városbírák összedugják fejüket, s mérlegelik azokat a lehetőségeket, melyek a várost megmentenék a közelgő veszélytől, puszt^'ástól. A „rövidlátó“, köpönyegforgató kecskeméti főbíró javaslatai azonban nem szolgálták a célt. Ezért egy fiatal végzős deák sziporkázó ötlettel lép a bírák elé. Ez a későbbiek folyamán jó irányba tereli a város sorsát. A mese, a regélés koncepciójára felépített mű kitűnő „játékteret“ biztosított a tehetséges szlnészgárda számára. A kalandokkal teli hősi időkre való nosztalgikus visszaemlékezés, a konfliktusok „sima“ megoldása valóban játszani engedte Déryné utódait. Tájak és A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Csallóközi Múzeum a nemzetközi gyermekév keretében — a közelgő nemzetközi gyermeknap tiszteletére — rendezte meg a Zeliezovcén (Zselíz) élő és alkotó Szűcs László festőművész képeinek gyűjteményes kiállítását. Szűcs László meglepő színes hitelességgel hozta el Csallóközbe a Garam menti emberek üdvözletét és a táj varázsát. Szűcs László munkásságában a Garam vidéke az a téma, melyhez mindig visszatér, amely a legnagyobb biztonságot jelenti számára. Milliónyi változatban mutatja be a folyót és környékét; tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Őszinte érzéssel, sok-sok szeretettel és odaadó ragaszkodással. A folyó, a szülőföld iránti szeretet szép és sokszínű példái: a Garamnál, 1974, Kőfejtő a Garamnál, 1976, a Magas part 1977 munkái. Tájképein az egyes évszakoknak megfelelően a sárga, kék, zöld és a barnás vörös színek dominálnak. jellegzetes régi mezővárosok levegője árad a kétféle felfogásban készült Régi Léva műveiből, melyeket 1971—1974 között festett. A Pajták 1975 munkájára a sötétvörös-barnásfekete szín jellemző. A csupasz faágak között „elterebélyesedő“ lapos, alacsony építményeket felülnézetből ábrázolta a művész. A sok élénkszínű kép mellett szívesen pihenteti meg az ember szemét e kedves, falusias idillt árasztó képen, melyből a méltóságteljes nyugalom érzése árad. Szűcs László meglepően jó ismerője a munkás hétköznapoknak is, s a hétköznapok egy-egy mozzanatát bravúrosan örökíti meg vásznain. Egy-Pőthe István színművészben Lestyák Miska deák, majd kecskeméti főbíró szerepe jó „gazdára“ talált. A fiatal tehetséges színész szereplésének legnagyobb értéke talán a pillanatok alatt történő jellemváltásban rejlett. Az akaraterővel és tehetséggel rendelkező deák egyszeriben megfontolt daliává, kecskeméti főbíróvá változik. Varsányi Mari Clnnát, Bürű cigányzenész leányát alakította. Habár a zenekfséret nélküli éneklést színpadon rendszerint csakis gyakorlott színészeknek osztják, a fiatal színésznő elfogadható szinten birkózott meg a nehéz feladattal. Porosznoki Gábor a köpcös kecskeméti főbíró, majd tanácsos figuráját nemcsak alkatival, de játékával is kitűnően személyesítette meg. Tóth László, a tanácsos szerepét jól alakította. A groteszk szerep erejét kimért mozgásával, éles szókiejtésével pillanatról pillanatra fokozni tudta. Benes Ildikó Porosznoky Lukács menyasszonyaként, majd táncosnőként lépett fel az előadásban. A tehetséges színésznő alakítása — hullámzott. Olykor kiválóan oldotta meg feladatát, bizonyos jeleneteket viszont csak átlagos szinten. S ha már szóltunk a darab néhány szereplőjéről és szerepéről, föltétlenül meg kell említenünk Konrád József érdemes művész munkáját. A lelkes rendező elképzeléseivel, nemes gondolataival minden színészben és epizódban jelen volt, most is újat tudott teremteni. Újat, a mai kor szellemével áthatott művészetet, melynek perspektívája van. Kalita Gábor emberek aránt hitelesen ábrázolja a munkába siető, a munka után sétálgató, az állomáson várakozó, vagy éppen a talponállóban iszogató embereket. Érdekes címeket adott a művész e képeinek. Egyszerűen csak az időt — a rohanó és sokat mondó Időt — tüntette fel percnyi pontossággal, mint például 5.50 — 1978, 10.00 — 1976, 11.30 — 1978, 14.00 — 1979 stb. E művein érződik, hogy alaposan ismeri az ábrázolt emberek mentalitását, gondolkodásmódját. Van aki magába roskadva mindenkitől elfordulva' ко* moran, vagy közömbösen néz a semmibe, vannak, akik türelmetlenül toporognak, vagy vidáman csevegnek — tere-ferélnek, ahogyan a vonatra, vagy autóbuszra várakozók körében ez általában megszokott. A művész egyik legértékesebb munkája a „Tüzes víz, 1979“, melyen az éles szemmel megfigyelt és művészi precizitással és realitással megmintázott alakok valóban nagyszerűen érzékeltetik a „tüzes víz“ okozta hangulatot. Az alkoholizmus elleni harcnak is hatásos propagációja e művészi munka. Gyermek-portréi kedvesek, szépek és megnyerőek bizonyítva, hogy a művész nemcsak szereti a gyermekeket, hanem meg is tudja érteni a gyermeki lelkivilágot. Erről tanúskodnak a Lacika, 1974 és a Mártoni vásáron, 1978 című festményei: összefoglalóul elmondhatjuk, hogy Szűcs László kiállított művei hitelesen mutafják be a színpompás Garam menti tájat, az ott élő és dolgozó embereket, ezért érdemes megismerkedni a művész őszinte „vallomásaival“. Mag Gyula A világhírű pieSfanvi fürdőn hatalmas építkezések kezdődtek ’ meg a közelmúlt években. Nemcsak a fUrdőpavilnnnk bővítésére került sor, hanem művelődési házat Is építenek a Vág partján. Fotó: — tt — A
