Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
ч 1979. Június 2. .SZABAD FÖLDMŰVES. Igaz barátok között GUSTAV HUSÄK ELVTARS SZÍRIÁBAN Az utóbbi években egyre erősödnek hazánk és a Szíriái Arab Köztársaság kapcsolatai, politikai és gazdasági együttműködésük. Ebből a szempontból nagy jelentőségű volt Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, köztársasági elnöknek a Szíriái Arab Köztársaságban tett négy napos hivatalos látogatása. Az erről kiadott közlemény szerint Husák elvtárs és kíséretének tagjai a barátság és kölcsönös megértés légkörében megbeszéléseket folytattak a vendéglátó Hafez Asszad szíriai államelnökkel, a BAATH Párt főtitkárával. Csehszlovák részről nagyra értékelték azokat a sikereket, amelyeket Szíria népe a BAATH Párt vezetésével a 6. regionális pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében ért el, valamint azt a szerepet, amelyet a Szíriai Arab Köztársaság a nemzetközi politikában játszik, főként a közel-keleti válság rendezésével kapcsolatos elvhü és reális álláspontjával, továbbá azt a törekvését, hogy az arab népeket egyesítse az imperializmus és a cionizmus elleni harcban. Kifejezték eltökélt szándékukat, hogy tovább mélyítik a két ország népének sokoldalú együttműködését és szilárdítják barátságukat a világbéke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása végett. Kiemelték a pártok és kormányok vezetői személyes találkozóinak jelentőségét, valamint a társadalmi szervezetek képviselői találkozóinak hasznosságát. Hangsúlyozták a két párt együttműködésének nagy jelentőségét, mert ennek alapján fejlődnek a csehszlovák—szíriai kapcsolatok. A felek megbeszéléseik során áttekintették a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok alakulását, s elégedetten nyugtázták a csehszlovák—szfriai gazdasági együttműködési vegyes bizottság nemrégi tanácskozásának eredményeit. A látogatás folyamán konzuli egyezményt írtak alá, továbbá aláírták az 1979—1981. évi egészségügyi együttműködési egyezmény és kulturális megállapodás végrehajtási tervét, valamint a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési és az 1979—1980. évi árucsereforgalmi Jegyzőkönyvet. Időszerű nemzetközi kérdések megvitatása során behatóan foglalkoztak a közel-keleti helyzet alakulásával, különösen az amerikai ösztönzésre és amerikai részvétellel megkötött egyiptomi-izraeli külön megállapodás utáni helyzetet. Megállapították, hogy a szerződés ellentétben van az ENSZ- határozatokkal, az arab érdekekkel és a palesztinal arab nép jogaival. Gátolja a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtését, robbanékonnyá teszi a térség helyzetét, az izraeli agresszort arab területek további megszállására és az agresszió folytatására ösztönzi. Mindkét államfő Ismételtein hangsúlyozta, hogy a térség Igazságos és tartós békéje csak a közel-keleti kérdés átfogó rendezésével érhető el oly módon, hogy Izrael kivonja csapatait az 1967-ben megszállt arab területekről és az ENSZ határozataival összhangban biztosítják a palesztinal arab nép elidegeníthetetlen jogainak érvényesítését. Átfogó rendezés csak valamennyi érintett fél, köztük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, a palesztinal arab nép egyetlen törvényes képviselője részvételével érhető el. Csehszlovák részről nagyra értékelték a kilencedik arab csúcsértekezlet, valamint az arab küi- és pénzügyminiszteri konferencia határozatait. Ezzel összefüggésben a csehszlovák fél nagyra értékelte a Szíriai Arab Köztársaságnak az arabok egyesítése és az arab egység megszilárdítása terén követett elvszerű és aktív politikáját. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jelenlegi robbanékony közel-keleti helyzetben égetően szükséges a különutas, kapituláns politikát elutasító arab erők törekvéseinek egybehangolása. Az imperialista-cionista összeesküvés ellen irányuló hatékony intézkedések foganatosításában döntő szerepe van az arab térség összes hazafias és antiimperialista erői összefogásának. Mindkét államfő határozottan elítélte Izrael Libanon elleni agresszióját. Határozott támogatásukról biztosították Libanon törvényes kormányát Libanon területi szuverenitásának érvényesítésében. A jelenlegi helyzet legsürgetőbb feladatának a világbéke megőrzését és a háborús veszély elhárítását tartják. Egyetértettek abban, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell kiegészítenie, s támogatják a leszerelési világkonferencia összehívására ЦП felhívást. A felek nagyra értékelték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített elvek és célok jelentőségét és kiemelték a záróokmány következetes érvényesítésének szükségességét. Hangsúlyozták az európai biztonság és a földközi-tengeri térség biztonságának szoros összefüggését. Nagyra értékelték az arab országok, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország barátságának és együttműködésének jelentőségét az imperializmus és a cionizmus elleni közös harcban. Mindkét fél meggyőződése, hogy a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a haladó erők egysége és szolidaritása a legszilárdabb biztosíték az imperializmus és a cionizmus fölötti győzelemben. Mindkét fél a nemzetközi politika jelentős és pozitív tényezőjeként értékelte az el nem kötelezettek mozgalmát. Ezzel kapcsolatban nagyra értékelték az el nem kötelezett országok kormányfőineic.szeptemberl havannai értekezletét. A csehszlovák fél külön kiemelte a Szíriái Arab Köztársaságnak az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött szerepét, különösen a mozgalom anttimperialista és antikoloníalísta állásfoglalásához való ' hozzájárulását. Kiemelték annak szükségességét, hogy következetesen támogassák az egyenjogúságon és igazságos gazdasági kapcsolatokon alapuló új gazdasági világrend létrehozására Irányuló nemzetközi törekvéseket. Egyetértettek abban, hogy az Iráni népi, nemzeti felszabadító, antiimperialista forradalom győzelme az iráni nép nagy sikere és megteremti Iránban a fejlődés és a társadalmi haladás feltételeit. Ez az esemény pozitívan befolyásolta a közel-keleti helyzetet a felszabadító mozgalmak javára. Az államfők kiemelték a faji megkülönböztetés minden formája megszüntetésének szükségességét. Zimbabwében és Namibiában a hatalmat teljesen a nép tényleges képviselőinek kell átadni. Méltatták az ENSZ növekvő szerepét a jelenlegi nemzetközi problémák megoldásában, a világbéke és a nemzetközi biztonság szavatolásában és megszilárdításában. Husák elvtárs csehszlovákiai látogatásra hívta meg Hafez Asszadot. A látogatás időpontját később határozzák meg. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Salvador! csendélet A közép-amerikai Salvador Köztársaságban elrendelték a rendkívüli állapotot. Nem volt meglepő a tavalyelőtti választékoson csalárd módszerekkel hatalomra jutott Carlos Humberto Romero elnök-diktátor intézkedése, mert az utóbbi időben e négymillió lakosú jellegzetes latin-amerikai országban hetek óta a végsőkig kiéleződött a helyzet. Am a diktátori hajlamú elnöknek kapóra jött, hogy a népi felszabadító mozgalom legtekintélyesebb erejét képviselő gerillák 14 diák lemészárlásának megtorlásául a lakása előtt szitává lőtték Carlos Herrera Rebollo közoktatási minisztert. Polarizálódás a CDU-ban A Német Szövetségi Köztársaságban csendesen lezajlott az elnökválasztás. WALTER SCHEEL, a Szabad Demokrata Párt egykori vezetője, akit a szociáldemokrata—liberális koalíció jelölt öt évvel ezelőtt elnöknek, nyilván visszavonul a közéleti szerepléstől, mert nem volt hajlandó újra jelöltetni magát. Talán attól is tartott, hogy a parlament elnökválasztó ülésén nem ért el oly fölényes sikert, mint első megválasztáskor; ugyanis az ellentábor átrendezte sorait és markánsabb egyéniségeket keresett jelöltnek. Az elnökválasztási kampány valójában a politikai pártok legutóbbi kongresszusain zajlott le, az esélyek ismertek voltak, s így az utca emberét mi sem lephette meg. A kereszténydemokrata—keresztényszociális uniópárt aktivitására már hosszabb ideje a szembetűnő polarizálódás jellemző. FRANZ JOSEF STRAUSS és a hidegháború más nagydobosai erőlködéseik ellenére nem tudták megnyerni a közvéleményt. A kisemberek hozzászoktak a nyugodt élethez, a viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági viszonyokhoz, és a Strausshoz hasonlóak kardesörtetése, fenagyerekeskedö szónoklatai inkább a dicstelen múltat juttatták eszükbe, azt a múltat, mely a háború előtti Németország bukását jelentette. A nyugatnémet lakosság zömének inkább a jelenlegi bonni koalíció higgadt politikája. óvatos vonalvezetése felel meg. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az NSZK-ban is nemzedékváltás következett és következik be, s a fiatalság körében könnyű táptalajt keresni, illetve találni a náci hagyományok felélesztésére. Az utóbbi időben ilyen irányú lázas tevékenységet fejtenek ki a CDU/CSU szélsőséges körei. Vezetőt, erőteljes egyéniséget keresnek, aki jobban tudná képviselni a párt konzervatív nézeteit. Nem véletlenül került most a bírálat pergőtüzébe a CDU liberális szárnyához tartozó KOHL, a CDU—CSU parlamenti frakciójának liberális beállítottságú vezetője. A legutóbbi pártkongresszuson a náci előéletű KARL CARSTENS előretörését figyelhettük meg. Most, az elnökválasztás eredményeként július elsejével Carstens, a Bundestag, a parlament jelenlegi elnöke lép Walter Scheel örökébe. Carstensről, a célratörő, rendkívül agilis politikusról már régebben megírták, hogy pártjának jelképe lett. Ez a megállapítás azonban olykor kellemetlen lehet, mert egész sajtókampány indult Carsten náci múltjának leleplezésére. Igaz, a nyugati propagandakörökben — szerecsenmosdatásra vállalkozva — úgy akarták tisztázni az új elnök náci múltját, hogy „titkos ellenálló“ volt stb. Az uniópárton belüli polarizálódásnak nem véletlen megnyilvánulása, hogy most Carstens helyébe a Bundestag élére is szélsőséges politikust jelölnek. A bonni nagykoalíció kétségtelenül nehézségekkel küszködik, az ellenzék nem lebecsülendő támadásait kell visszavernie. Am furcsa, hogy mind a szociáldemokraták, mind a szabad demokraták lebecsülték az elnökválasztás jelentőségét, az utolsó pillanatig nem állítottak jelöltet. WEIZSÄCKER professzor, a világhírű fizikus nem vállalta jelölését, s a szociáldemokraták az utolsó pillanatban ANNEMARIE RENGER asszonyt, a Bundestag alelnökét jelölték, aki azonban nem bizonyult Carstens partnerének. Most, hogy fontos pozíciók kerültek a szélsőjobboldal _ kezébe, Bonnban felette időszerű jelszó az éberség. —in— A salvadorl eseményeket értékelve, felfígyeltető tény, hogy szerves részel a földrész egyes antidemokratikus rendszerű országaiban kibontakozó fegyveres gerillamozgalomnak, melynek célja a diktatúrák vagy félig pa* rancsuralml rendszerek felszámolása, a nemzeti felszabadító harc eredményes megvívása. Salvadorban így Jött létre a kormányzat által feloszlatott és üldözött hét szakszervezeti és egyéb színezetű szervezetet tömörítő Népi Forradalmi Tömb, melynek Illegális fegyveresei most nagyszabású akciókba bocsátkoztak. Megmozdulásuk az általános politikai és szociális viszonyokkal hozható összefüggésbe. Első fegyvertényük a francia, Costa Rlca-i és venezuelai képviseleti hivatal megszállása és túszok szedése volt a kormánnyal szemben támasztott követeléseik teljesítésének kierőszakolására, A nyugati világban akadnak széplel* kek, akik jóhiszemű vagy műfelháborodással elítélik ezt a módszert, vagyis a forradalmi erőszakot. Nem akarunk velük polemizálni, de hadd pillantsunk bele a salvadori félig katonai rendszer anatómiájába. Csak Romero elnök hatalomra jutása óta ötezer politikai személyt gyilkoltak meg, az elnök ellenfeleit. Börtönökben, koncentrációs táborokban. A gyilkosságok jórészét a hatalmi szervek követik el, így ezt hivatalból legalizálják, ám se szeri, se száma azoknak az áldozatoknak, akiket a rendszert támogató különféle illegális terrorszervezetek, a vagyonos osztályok, nagybirtokosok kiszolgálóiból szervezett, Fehér Kéz, Orden (Nacionalista Demokratikus Szervezet) stb. pribékjei tesznek el láb alól közönséges lincseléssel. A nemzeti szabadságharcosok szervezkedése és harci formál tehát az ellenfél harcmodorához igazodnak. A salvadori ultrareakció a rendkívüli állapottal, az alkotmány felfüggesztésével, a rendőrség korlátlan felhatalmazásával csapást akar mérni a szabadságharcosokra és általában az elégedetlen salvadori polgárokra. Támadása nem véletlenül Irányul a már említett Népi Forradalmi Tömb ellen. Ebben a sorait egyesítő, mind tökéletesebben megszervezett tömörülésben nagyobb ellenfelet lét, mint a sok, kis szélsőbaloldali, sokszor felelőtlen fegyveres csoportocskában. Megjegyzendő, az említett tömörülés mellett még két Ilyen jellegű felszabadító szervezet is működik; az Egyesült Népi Akciófront ás a Nemzeti Ellenállási Egyesülés. Ami ma Salvadorban játszódik, nagyon erősen emlékeztet a nlcaragual helyzetre, vele analóg. L. L, Külpolitikai kommentárunk Trudeau bukása Kanadának rövidesen űj kormánya lesz, de azt most nem a 18 éven át kormányzó Liberális Párt alakítja meg. Pierre Elliot Trudeau, a párt vezetője, aki 11 évig egyhuzamban állott miniszterelnökként az ország élén, búcsút mond a bársonyszéknek. Befejezi-e politikai pályafutását? — ez még a jövő titka. Mindenesetre kifáradt a politikai küzdelemben és —< a fossz nyelvek szerint г—, magánéletében is. A liberálisok befolyásának hanyatlása várható volt, a választások tényleges eredménye azonban meglepte a közvéleményt. Nyoma sincs az egykori fölényes választási győzelmeknek! A 282 parlamenti mandátumból a konzervatívok 135-öt hódítottak el (előzetes eredmények szerint, Trudeau liberálisai viszont nem tudtak 114-nél több mandátumot szerezni. E helyzetben a szociáldemokrata irányzatú Oj Demokrata Párt, mely kénytelen volt mindössze 27 mandátummal beérni, a kormányzó párttá feltört konzervatívok felé orientálódhat esetleg a helyzet világosabb alakulását látva, később ismét a liberálisok mellé állhat, ha tekintélyes ellenzéki csoportosulás jön létre, s ez érdekeinek így jobban megfelel. A maga hat mandátumával teljesen jelentéktelen a Szociális Hitelpárt, melyet más néven a québeci szeparatista pártként is emlegetnek, ám a québeci kérdés önmagában nagy bajok forrása, s rendezetlensége bizonyára beárnyékolja majd az új, konzervatív kormány sorsát. / Ki volt a bukott kormányfő, és ki váltja fel a miniszterelnöki székben? Érdekek szoros egybetonódása. (L. Cseprunov rajza) Csakis hasonlatokkal jellemezhetjük. A félig francia származású Trudeau középkorú férfiként tűnt fel a politikai pályán. Politikai hévvel, megjelenésével, modorával, különböző társadalmi csoportok különböző megközelítésével igen népszerű lett. Politikai modorában sok hasonlóságot véltek felfedezni közte és a néhai Kennedy amerikai elnök között. Legalább is a külsőségeket illetően (mosolygó arc, egészséegs fogsorok mutogatása, a gyengébb nemnek, különösen az idősebb korosztályú részének elbűvölése stb.). Kanadában is érvényes, hogy nyert ügye van egy politikusnak, ha a szakácsnők támogatását élvezi. A nyugati államférfiak magánélete, illetve ennek társadalmi visszhangja azonban sokszor végzetesen kihat politikai pályafutásukra. S ez a tény nemezisként kísérte Trudeau-t is. Elkövette azt a bel lépést, hogy 30 évvel fiatalabb milliomoslányt vett feleségül. A szerető férj és gondos apa nimbusza rövidesen szertefoszlott, házaséletük felbomlását három gyermekük sem akadályozhatta meg. Az asszony unatkozott, felhánytorgatta férje örökös politizálását, egymást követték botrányai, majd bekövetkezett a válás. Most pedig a volt feleség erhlékirataiban teregette ki „házaséletük szennyesét“, s ez nagy mértékben negatívan hatott Trudeau népszerűségére. A társadalom egyes rétegeinek elfordulását azonban a gazdasági életnek olyan kedvezőtlen tünetei idézték elő, mint a 9 százalékosnál nagyobb infláció, a 7,9 százalékos munkanélküliség és a 16—18 százalékos áremelkedés. A gazdasági bajokhoz még az Is hozzájárult, hogy az észak* amerikai monopóliumok, a multinacionális társaságok kanadai befolyása tovább nőtt, s bár a Trudeau-kormány felismerte a veszélyt és küzdött Is el* lene, mindez nem bizonyult eléggé hatásosnak. Kanada továbbá megoldatlan belső problémája az egyes országrészek fejlettsége közötti nagy különség. így oszlik meg a tíz tartomány csendesvagy atlanti-öceánl részekre, és a „parthoz tartozás“ pozíciójából kiin* dúlva farkasszemet néznek egymással és felhánytorgatják egymásnak azt, amit a másik partner helyzetében előnyösebbnek látnak. Kanada további megoldatlan problémája, képletesen mondva örökké füstölgő és bármikor kitörő tűzhányója a zömében francia lakosságú Quebec tartományi Kanada lakosságának majdnem egyharmadát (27 százalékát) teszik ki a franciák, s különösen De Gaulle tábornok bátorító szavainak hatására komoly! elkünölülési és szeparatista mozgalom bontakozott ki e tartományban, azzal fenyegetve, hogy Quebec második Írországgá válik. A félig francia Trudeau érdeme, hogy sikerült leszerelnie a legharclasabb szeparatistákat. Vajon síkerül-a ez most a tapasztalatlan utódjának, a konzervatív Joseph Clarknak? A 39 éves vidéki politikus hirtelen tűnt elő a nagy névtelenségből. Nincs kikristályosodott politikai programja. Kanada nyilvánvaló bajainak orvoslását ígérgeti. Ismét hasonlat kínálkozik. Callaghan brit munkáspárti kormánya is ígérgetett, míg aztán választói megunták a meddő ígéreteket és a változatosság kedvéért is más pártra, Margaret Thatcher konzervatívjaira szavaztak. Valahogy így történ ez most Kanadában is. Trudeau is számos beváltatlan ígéretének köszönheti bukását. Am mit tesz majd a következő kormányfő? Lőrincz László
