Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

ч 1979. Június 2. .SZABAD FÖLDMŰVES. Igaz barátok között GUSTAV HUSÄK ELVTARS SZÍRIÁBAN Az utóbbi években egyre erősödnek hazánk és a Szíriái Arab Köztársaság kapcsolatai, politikai és gazdasági együttműködésük. Ebből a szempont­ból nagy jelentőségű volt Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, köztársasági elnöknek a Szíriái Arab Köztársaság­ban tett négy napos hivatalos látoga­tása. Az erről kiadott közlemény szerint Husák elvtárs és kíséretének tagjai a barátság és kölcsönös megértés lég­körében megbeszéléseket folytattak a vendéglátó Hafez Asszad szíriai ál­lamelnökkel, a BAATH Párt főtitkárá­val. Csehszlovák részről nagyra érté­kelték azokat a sikereket, amelyeket Szíria népe a BAATH Párt vezetésé­vel a 6. regionális pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében ért el, valamint azt a szerepet, amelyet a Szíriai Arab Köztársaság a nemzet­közi politikában játszik, főként a kö­zel-keleti válság rendezésével kapcso­latos elvhü és reális álláspontjával, továbbá azt a törekvését, hogy az arab népeket egyesítse az imperializ­­mus és a cionizmus elleni harcban. Kifejezték eltökélt szándékukat, hogy tovább mélyítik a két ország népének sokoldalú együttműködését és szilárdítják barátságukat a világ­béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása végett. Kiemelték a pár­tok és kormányok vezetői személyes találkozóinak jelentőségét, valamint a társadalmi szervezetek képviselői ta­lálkozóinak hasznosságát. Hangsú­lyozták a két párt együttműködésének nagy jelentőségét, mert ennek alap­ján fejlődnek a csehszlovák—szíriai kapcsolatok. A felek megbeszéléseik során át­tekintették a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok alakulását, s elégedetten nyugtázták a csehszlo­vák—szfriai gazdasági együttműködési vegyes bizottság nemrégi tanácskozá­sának eredményeit. A látogatás folyamán konzuli egyez­ményt írtak alá, továbbá aláírták az 1979—1981. évi egészségügyi együtt­működési egyezmény és kulturális megállapodás végrehajtási tervét, va­lamint a kölcsönös gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködési és az 1979—1980. évi árucsereforgalmi Jegy­zőkönyvet. Időszerű nemzetközi kérdések meg­vitatása során behatóan foglalkoztak a közel-keleti helyzet alakulásával, különösen az amerikai ösztönzésre és amerikai részvétellel megkötött egyip­tomi-izraeli külön megállapodás utáni helyzetet. Megállapították, hogy a szerződés ellentétben van az ENSZ- határozatokkal, az arab érdekekkel és a palesztinal arab nép jogaival. Gá­tolja a tartós és igazságos közel-ke­leti béke megteremtését, robbané­konnyá teszi a térség helyzetét, az izraeli agresszort arab területek to­vábbi megszállására és az agresszió folytatására ösztönzi. Mindkét államfő Ismételtein hangsú­lyozta, hogy a térség Igazságos és tartós békéje csak a közel-keleti kér­dés átfogó rendezésével érhető el oly módon, hogy Izrael kivonja csapatait az 1967-ben megszállt arab területek­ről és az ENSZ határozataival össz­hangban biztosítják a palesztinal arab nép elidegeníthetetlen jogainak érvé­nyesítését. Átfogó rendezés csak vala­mennyi érintett fél, köztük a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet, a pa­lesztinal arab nép egyetlen törvényes képviselője részvételével érhető el. Csehszlovák részről nagyra értékel­ték a kilencedik arab csúcsértekezlet, valamint az arab küi- és pénzügymi­niszteri konferencia határozatait. Ez­zel összefüggésben a csehszlovák fél nagyra értékelte a Szíriai Arab Köz­társaságnak az arabok egyesítése és az arab egység megszilárdítása terén követett elvszerű és aktív politikáját. Mindkét fél annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a jelenlegi robbanékony közel-keleti helyzetben égetően szükséges a különutas, kapi­­tuláns politikát elutasító arab erők törekvéseinek egybehangolása. Az im­perialista-cionista összeesküvés ellen irányuló hatékony intézkedések foga­natosításában döntő szerepe van az arab térség összes hazafias és anti­­imperialista erői összefogásának. Mindkét államfő határozottan el­ítélte Izrael Libanon elleni agresszió­ját. Határozott támogatásukról bizto­sították Libanon törvényes kormányát Libanon területi szuverenitásának ér­vényesítésében. A jelenlegi helyzet legsürgetőbb fel­adatának a világbéke megőrzését és a háborús veszély elhárítását tartják. Egyetértettek abban, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell kiegészítenie, s támogatják a leszere­lési világkonferencia összehívására ЦП felhívást. A felek nagyra értékelték az euró­pai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányában rögzített el­vek és célok jelentőségét és kiemel­ték a záróokmány következetes érvé­nyesítésének szükségességét. Hangsú­lyozták az európai biztonság és a földközi-tengeri térség biztonságának szoros összefüggését. Nagyra értékelték az arab orszá­gok, valamint a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország barátságának és együttműködésének jelentőségét az imperializmus és a cionizmus elleni közös harcban. Mindkét fél meggyő­ződése, hogy a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a haladó erők egysége és szolidaritá­sa a legszilárdabb biztosíték az im­perializmus és a cionizmus fölötti győzelemben. Mindkét fél a nemzetközi politika jelentős és pozitív tényezőjeként érté­kelte az el nem kötelezettek mozgal­mát. Ezzel kapcsolatban nagyra érté­kelték az el nem kötelezett országok kormányfőineic.szeptemberl havannai értekezletét. A csehszlovák fél külön kiemelte a Szíriái Arab Köztársaság­nak az el nem kötelezettek mozgal­mában betöltött szerepét, különösen a mozgalom anttimperialista és anti­­koloníalísta állásfoglalásához való ' hozzájárulását. Kiemelték annak szükségességét, hogy következetesen támogassák az egyenjogúságon és igazságos gazda­sági kapcsolatokon alapuló új gazda­sági világrend létrehozására Irányuló nemzetközi törekvéseket. Egyetértet­tek abban, hogy az Iráni népi, nem­zeti felszabadító, antiimperialista for­radalom győzelme az iráni nép nagy sikere és megteremti Iránban a fejlő­dés és a társadalmi haladás feltéte­leit. Ez az esemény pozitívan befolyá­solta a közel-keleti helyzetet a fel­szabadító mozgalmak javára. Az államfők kiemelték a faji meg­különböztetés minden formája meg­szüntetésének szükségességét. Zim­babwében és Namibiában a hatalmat teljesen a nép tényleges képviselői­nek kell átadni. Méltatták az ENSZ növekvő szere­pét a jelenlegi nemzetközi problémák megoldásában, a világbéke és a nem­zetközi biztonság szavatolásában és megszilárdításában. Husák elvtárs csehszlovákiai láto­gatásra hívta meg Hafez Asszadot. A látogatás időpontját később határoz­zák meg. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Salvador! csendélet A közép-amerikai Salvador Köztár­saságban elrendelték a rendkívüli állapotot. Nem volt meglepő a tavaly­­előtti választékoson csalárd módsze­rekkel hatalomra jutott Carlos Hum­berto Romero elnök-diktátor intézke­dése, mert az utóbbi időben e négy­millió lakosú jellegzetes latin-ameri­kai országban hetek óta a végsőkig kiéleződött a helyzet. Am a diktátori hajlamú elnöknek kapóra jött, hogy a népi felszabadító mozgalom legtekin­télyesebb erejét képviselő gerillák 14 diák lemészárlásának megtorlásául a lakása előtt szitává lőtték Carlos Her­rera Rebollo közoktatási minisztert. Polarizálódás a CDU-ban A Német Szövetségi Köztársaságban csendesen lezajlott az elnökválasztás. WALTER SCHEEL, a Szabad Demok­rata Párt egykori vezetője, akit a szociáldemokrata—liberális koalíció jelölt öt évvel ezelőtt elnöknek, nyil­ván visszavonul a közéleti szereplés­től, mert nem volt hajlandó újra je­löltetni magát. Talán attól is tartott, hogy a parlament elnökválasztó ülé­sén nem ért el oly fölényes sikert, mint első megválasztáskor; ugyanis az ellentábor átrendezte sorait és markánsabb egyéniségeket keresett jelöltnek. Az elnökválasztási kampány valójában a politikai pártok legutóbbi kongresszusain zajlott le, az esélyek ismertek voltak, s így az utca em­berét mi sem lephette meg. A kereszténydemokrata—keresztény­­szociális uniópárt aktivitására már hosszabb ideje a szembetűnő polari­zálódás jellemző. FRANZ JOSEF STRAUSS és a hidegháború más nagy­dobosai erőlködéseik ellenére nem tudták megnyerni a közvéleményt. A kisemberek hozzászoktak a nyugodt élethez, a viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági viszonyokhoz, és a Strauss­­hoz hasonlóak kardesörtetése, fena­­gyerekeskedö szónoklatai inkább a dicstelen múltat juttatták eszükbe, azt a múltat, mely a háború előtti Né­metország bukását jelentette. A nyu­gatnémet lakosság zömének inkább a jelenlegi bonni koalíció higgadt poli­tikája. óvatos vonalvezetése felel meg. Nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy az NSZK-ban is nemze­dékváltás következett és következik be, s a fiatalság körében könnyű táp­talajt keresni, illetve találni a náci hagyományok felélesztésére. Az utóbbi időben ilyen irányú lá­zas tevékenységet fejtenek ki a CDU/CSU szélsőséges körei. Vezetőt, erőteljes egyéniséget keresnek, aki jobban tudná képviselni a párt kon­zervatív nézeteit. Nem véletlenül ke­rült most a bírálat pergőtüzébe a CDU liberális szárnyához tartozó KOHL, a CDU—CSU parlamenti frak­ciójának liberális beállítottságú veze­tője. A legutóbbi pártkongresszuson a náci előéletű KARL CARSTENS előre­törését figyelhettük meg. Most, az el­nökválasztás eredményeként július elsejével Carstens, a Bundestag, a parlament jelenlegi elnöke lép Wal­ter Scheel örökébe. Carstensről, a célratörő, rendkívül agilis politikus­ról már régebben megírták, hogy párt­jának jelképe lett. Ez a megállapítás azonban olykor kellemetlen lehet, mert egész sajtókampány indult Car­sten náci múltjának leleplezésére. Igaz, a nyugati propagandakörökben — szerecsenmosdatásra vállalkozva — úgy akarták tisztázni az új elnök náci múltját, hogy „titkos ellenálló“ volt stb. Az uniópárton belüli polari­zálódásnak nem véletlen megnyilvá­nulása, hogy most Carstens helyébe a Bundestag élére is szélsőséges poli­tikust jelölnek. A bonni nagykoalíció kétségtelenül nehézségekkel küszködik, az ellenzék nem lebecsülendő támadásait kell visszavernie. Am furcsa, hogy mind a szociáldemokraták, mind a szabad demokraták lebecsülték az elnökvá­lasztás jelentőségét, az utolsó pilla­natig nem állítottak jelöltet. WEIZ­SÄCKER professzor, a világhírű fizi­kus nem vállalta jelölését, s a szo­ciáldemokraták az utolsó pillanatban ANNEMARIE RENGER asszonyt, a Bundestag alelnökét jelölték, aki azonban nem bizonyult Carstens part­nerének. Most, hogy fontos pozíciók kerültek a szélsőjobboldal _ kezébe, Bonnban felette időszerű jelszó az éberség. —in— A salvadorl eseményeket értékelve, felfígyeltető tény, hogy szerves részel a földrész egyes antidemokratikus rendszerű országaiban kibontakozó fegyveres gerillamozgalomnak, mely­nek célja a diktatúrák vagy félig pa* rancsuralml rendszerek felszámolása, a nemzeti felszabadító harc eredmé­nyes megvívása. Salvadorban így Jött létre a kor­mányzat által feloszlatott és üldözött hét szakszervezeti és egyéb színezetű szervezetet tömörítő Népi Forradalmi Tömb, melynek Illegális fegyveresei most nagyszabású akciókba bocsát­koztak. Megmozdulásuk az általános politikai és szociális viszonyokkal hozható összefüggésbe. Első fegyver­tényük a francia, Costa Rlca-i és ve­nezuelai képviseleti hivatal megszál­lása és túszok szedése volt a kor­mánnyal szemben támasztott követe­léseik teljesítésének kierőszakolására, A nyugati világban akadnak széplel* kek, akik jóhiszemű vagy műfelhábo­rodással elítélik ezt a módszert, vagy­is a forradalmi erőszakot. Nem aka­runk velük polemizálni, de hadd pil­lantsunk bele a salvadori félig kato­nai rendszer anatómiájába. Csak Ro­mero elnök hatalomra jutása óta öt­ezer politikai személyt gyilkoltak meg, az elnök ellenfeleit. Börtönök­ben, koncentrációs táborokban. A gyilkosságok jórészét a hatalmi szer­vek követik el, így ezt hivatalból le­galizálják, ám se szeri, se száma azoknak az áldozatoknak, akiket a rendszert támogató különféle illegális terrorszervezetek, a vagyonos osztá­lyok, nagybirtokosok kiszolgálóiból szervezett, Fehér Kéz, Orden (Nacio­nalista Demokratikus Szervezet) stb. pribékjei tesznek el láb alól közön­séges lincseléssel. A nemzeti szabadságharcosok szer­vezkedése és harci formál tehát az ellenfél harcmodorához igazodnak. A salvadori ultrareakció a rendkí­vüli állapottal, az alkotmány felfüg­gesztésével, a rendőrség korlátlan fel­hatalmazásával csapást akar mérni a szabadságharcosokra és általában az elégedetlen salvadori polgárokra. Tá­madása nem véletlenül Irányul a már említett Népi Forradalmi Tömb ellen. Ebben a sorait egyesítő, mind tökéle­tesebben megszervezett tömörülésben nagyobb ellenfelet lét, mint a sok, kis szélsőbaloldali, sokszor felelőtlen fegyveres csoportocskában. Megjegy­zendő, az említett tömörülés mellett még két Ilyen jellegű felszabadító szervezet is működik; az Egyesült Né­pi Akciófront ás a Nemzeti Ellenállási Egyesülés. Ami ma Salvadorban játszódik, na­gyon erősen emlékeztet a nlcaragual helyzetre, vele analóg. L. L, Külpolitikai kommentárunk Trudeau bukása Kanadának rövidesen űj kormánya lesz, de azt most nem a 18 éven át kormányzó Liberális Párt alakítja meg. Pierre Elliot Trudeau, a párt ve­zetője, aki 11 évig egyhuzamban ál­lott miniszterelnökként az ország élén, búcsút mond a bársonyszéknek. Befejezi-e politikai pályafutását? — ez még a jövő titka. Mindenesetre ki­fáradt a politikai küzdelemben és —< a fossz nyelvek szerint г—, magánéle­tében is. A liberálisok befolyásának hanyat­lása várható volt, a választások tény­leges eredménye azonban meglepte a közvéleményt. Nyoma sincs az egy­kori fölényes választási győzelmek­nek! A 282 parlamenti mandátumból a konzervatívok 135-öt hódítottak el (előzetes eredmények szerint, Tru­deau liberálisai viszont nem tudtak 114-nél több mandátumot szerezni. E helyzetben a szociáldemokrata irány­zatú Oj Demokrata Párt, mely kényte­len volt mindössze 27 mandátummal beérni, a kormányzó párttá feltört konzervatívok felé orientálódhat eset­leg a helyzet világosabb alakulását látva, később ismét a liberálisok mellé állhat, ha tekintélyes ellenzéki cso­portosulás jön létre, s ez érdekeinek így jobban megfelel. A maga hat mandátumával teljesen jelentéktelen a Szociális Hitelpárt, melyet más né­ven a québeci szeparatista pártként is emlegetnek, ám a québeci kérdés önmagában nagy bajok forrása, s ren­dezetlensége bizonyára beárnyékolja majd az új, konzervatív kormány sor­sát. / Ki volt a bukott kormányfő, és ki váltja fel a miniszterelnöki székben? Érdekek szoros egybetonódása. (L. Cseprunov rajza) Csakis hasonlatokkal jellemezhetjük. A félig francia származású Trudeau középkorú férfiként tűnt fel a politi­kai pályán. Politikai hévvel, megjele­nésével, modorával, különböző társa­dalmi csoportok különböző megköze­lítésével igen népszerű lett. Politikai modorában sok hasonlóságot véltek felfedezni közte és a néhai Kennedy amerikai elnök között. Legalább is a külsőségeket illetően (mosolygó arc, egészséegs fogsorok mutogatása, a gyengébb nemnek, különösen az idő­sebb korosztályú részének elbűvölése stb.). Kanadában is érvényes, hogy nyert ügye van egy politikusnak, ha a szakácsnők támogatását élvezi. A nyugati államférfiak magánélete, illetve ennek társadalmi visszhangja azonban sokszor végzetesen kihat po­litikai pályafutásukra. S ez a tény nemezisként kísérte Trudeau-t is. El­követte azt a bel lépést, hogy 30 évvel fiatalabb milliomoslányt vett feleségül. A szerető férj és gondos apa nimbu­sza rövidesen szertefoszlott, házaséle­tük felbomlását három gyermekük sem akadályozhatta meg. Az asszony unatkozott, felhánytorgatta férje örö­kös politizálását, egymást követték botrányai, majd bekövetkezett a vá­lás. Most pedig a volt feleség erhlék­­irataiban teregette ki „házaséletük szennyesét“, s ez nagy mértékben ne­gatívan hatott Trudeau népszerűségé­re. A társadalom egyes rétegeinek el­fordulását azonban a gazdasági élet­nek olyan kedvezőtlen tünetei idézték elő, mint a 9 százalékosnál nagyobb infláció, a 7,9 százalékos munkanél­küliség és a 16—18 százalékos ár­emelkedés. A gazdasági bajokhoz még az Is hozzájárult, hogy az észak* amerikai monopóliumok, a multina­cionális társaságok kanadai befolyása tovább nőtt, s bár a Trudeau-kormány felismerte a veszélyt és küzdött Is el* lene, mindez nem bizonyult eléggé hatásosnak. Kanada továbbá megoldatlan belső problémája az egyes országrészek fejlettsége közötti nagy különség. így oszlik meg a tíz tartomány csendes­vagy atlanti-öceánl részekre, és a „parthoz tartozás“ pozíciójából kiin* dúlva farkasszemet néznek egymás­sal és felhánytorgatják egymásnak azt, amit a másik partner helyzeté­ben előnyösebbnek látnak. Kanada to­vábbi megoldatlan problémája, képle­tesen mondva örökké füstölgő és bár­mikor kitörő tűzhányója a zömében francia lakosságú Quebec tartományi Kanada lakosságának majdnem egy­­harmadát (27 százalékát) teszik ki a franciák, s különösen De Gaulle tá­bornok bátorító szavainak hatására komoly! elkünölülési és szeparatista mozgalom bontakozott ki e tarto­mányban, azzal fenyegetve, hogy Quebec második Írországgá válik. A félig francia Trudeau érdeme, hogy sikerült leszerelnie a legharcla­­sabb szeparatistákat. Vajon síkerül-a ez most a tapasztalatlan utódjának, a konzervatív Joseph Clarknak? A 39 éves vidéki politikus hirtelen tűnt elő a nagy névtelenségből. Nincs kikristá­lyosodott politikai programja. Kanada nyilvánvaló bajainak orvoslását ígér­geti. Ismét hasonlat kínálkozik. Cal­laghan brit munkáspárti kormánya is ígérgetett, míg aztán választói meg­unták a meddő ígéreteket és a válto­zatosság kedvéért is más pártra, Mar­garet Thatcher konzervatívjaira sza­vaztak. Valahogy így történ ez most Kanadában is. Trudeau is számos be­váltatlan ígéretének köszönheti bu­kását. Am mit tesz majd a következő kormányfő? Lőrincz László

Next

/
Thumbnails
Contents