Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
1Я7Я. JÚNIUS 2. XXX. évfolyam 22. szám. Ara 1,— Kčs Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Még többet - gyermekeinkért! Amióta ember él a földein, minden Időkben a gyermek jelentette, s jelenti ma is a társadalom továbbfejlődését. Bennük élünk tovább, az elődeik, akiket dicsérnek, vagy elmarasztalnak. Aszerint, mit alkottunk, mit hagytunk hátra nekik, az ifjabb nemzedékeknek, szilárdítottuk-e a társadalomba vetett hitüket, nemesftettük-e igaz emberségüket, gazdagitottuk-e őket szellemiekben, stb. Csakhogy, nem voltak valaha ilyen tág és sokoldalü lehetőségek, mint manapság. A letűnt társadalmi rendszerekben, s különösen a kapitalizmusban a gyermekek sorsa két fő irányban alakult. Mig az uralkodó körökhöz, a* úgynevezett „felső tízezerhez“ tartozók sarja dúskált minden testi és szellemi jőban — ahogy szeme-szája és osztálya érdeke megkívánta —, addig a nép többségének, a kizsákmányolt proletár-millióknak a gyermekei testileg, szellemileg sínylődtek, nyomorogtak. Igen! Nyomorogtak, mert az akkori uralkodó osztály nyomorgásra kárhoztatta őket__Lehettek azok — mármint a proletárgyerekek — bármilyen tehetségesek. Törvény s jog? Ugyan! Az csakis a kevesek, a dúsgazdagok és a hatalom „szekértolói“ érdekében fogant. A proligyereket a törvény nem védte. Viszont joga volt az éhezésre, a toprongyosságra, ruhátlanságra, a gazdagoknál betevő falatért rubotolásra, az igazságtalan testi fenyítésre, a bármikori elbocsátásra, a megaláztatásra, a sárbatiprásra — a szó legszorosabb értelmében. Sőt, joga volt a proletár-milliók gyermekének csecsemőként, vagy néhány-évesen meghalni... Hiszen köztudott: a kapitalizmusban ijesztő arányokat öltött —■ s ölt ma is, főleg a gyarmati és félgyarmati rabigában sínylődő népeknél — a csecsemő- és gyermekhalandóság, dúlnak a többnyire alultápláltságból eredő gyermekbetegségek. S mi ebben a legszomorúbb? Az, hogy az egészségvédelem, az orvosi ellátás az egész világon épp itt a legszegényesebb. Oe találkozhatunk hasonló elmaradottsággal kapitalista országokban is, ahol a gyermekek a társadalom kitaszítottjai, az utcákon tengődnek egyik napról a másikra, vagy testüket eladva, belefülnek a prostitúció szövevényes hálójába... Ezért fogadták a szocialista táborba tartozó országok népei, köztük hazánk valamennyi nemzedéke — s különösen a két világháború között született nemzedék — oly nagy örömmel és lelkesedéssel az ENSZ 31. ülésszakának azon döntését, mely szerint az 1979-es év nemzetközi gyermekévvé nyilváníttatott. Határozottan állíthatjuk, már sokat tettünk a felszabadulás és különösen a Februári Győzelem óta a gyermekekről való többoldalú gondoskodás terén. Sikerült lényegesen leszorítani a csecsemő- és gyermekhalandóság arányszámát, megszüntetni a félelmetes gyermekágyi lázt, épp az intézményesített szülészetek létrehozásával és e hálózat kibővítésével, a terhes nők rendszeres orvosi vizsgálatban részesülnek. A Szlovák Szocialista Köztársaságban például az egy terhes nőre jutó orvosi vizsgálat 1970-ben csak 6,1 volt, tavalyelőtt viszont már nagyon közei járt a tízhez. Gyarapodott a szülészeti, a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, gyermekotthonok, napközi otthonok, iskolai étkezdék, tornatermek létesültek. Csaknem megkétszereződött a szülészeti gyermekorvosok száma az utóbbi nem egész egy évtizedben. Szocialista társadalmi rendszerünk, s a CSKP népesedéspolitikája jó mederben halad a megvalósítás útján. Ezt igazolja az újszülöttek számának gyarapodása évről évre. Az újházasoknak nyújtott, kedvezményes kölcsön, a nagycsaládos szülők felkarolása és megkülönböztetett anyagi támogatása, a családi pótlék mind-mind ezt a célt szolgálja, az anyák fizetett szabadságát is beleértve, melynek időtartama a született gyermekek számának megfelelően hosszabbodik. Ezek az anyagi juttatások manapság már szinte természetesek — a szocializmus vívmányai, az ingyenes orvosi ellátást is ideszámítva. Mindez együttvéve, évente sok-százmillió koronát igényel, s államháztartásunk ezekkel a szociális gondoskodásra fordítandó jelentős költségekkel évről évre számol az ötéves népgazdaságfejlesztési tervek keretében. Mint az egybs felmérések, elemzések jelentései bizonyítják, a nemzetközi gyermekévben még nagyobb lendületet vett a gyermekekről való gondoskodás. E téren sokat tett a Szlovákiai Nőszövetség, a Csehszlovák Vöröskereszt, illetve azok központi és járási szervei. Más tömeg- és társadalmi szervezetek, különböző intézmények is igyekeznek tőlük telhetőén a legtöbbet tenni. De még távolról sincsenek kiaknázva a rendelkezésre álló tartalékok, lehetőségek, főleg azok, amelyek az egyes közösségekben — szövetkezetek, állami gazdaságok, s más mezőgazdasági üzemek, élelmiszeripari és kereskedelmi vállalatok stb. — rejlenek. Ugyanis, még több kezdeményező- és szervezőkészséget tanúsíthatnának a járási, a városi és községi nemzeti bizottságok, a gazdasági és társadalmi szervezetek. Különösen az óvodai- és bölcsődei férőhelyek, játszóterek számának gyarapításáról van sző, de a gyermekek testnevelési-spurtolösi lehetőségeinek megteremtése sem mindenütt természetes igény, követelmény. Az iskolai napközi otthonokról, diák-étkezdékről nem is beszélve. Persze, azért követésre méltó példa is akad szépszerével Szlovákia egyes kerületeiben. Nyugat-Szlovákiában például a galántai járás illetékes szervei mutatnak dicséretes, elismerésre méltó kezdeményező-készséget, igyekezetét a gyermekintézmények férőhelyei számának gyarapftásál, játszóterek létesítését illetően. Ezt tették a közelmúltban Trsticén (Nádszeg), Vefká Mačán (Nagymácséd) és más községekben, ahol a nemzeti biznttságok nincsenek magukra hagyatva, az egyés szövetkezetek, állami gazdaságok, vagy más üzemek vezetői s dolgozói nemcsak megértőek, hanem az anyagi támogatást is szorgalmazzák — ami az ilyen létesítményekhez a legfontosabb. Természetesen, ezen kívül a társadalmi munka, a lakosság hozzájárulása is elengedhetetlen. Ugyancsak jó példa Komárno (Komárom), ahol felmérték — és kellően hasznosítják is — a lehetőségeket, az egyes közösésségek összefogásában rejlő hatalmas erőket. Az üzemek, vállalatok, intézmények nem várnak mindent felülről, másoktól — maguk igyekeznek megoldani az ővoda-böicsődei férőhely-problémát. S kezdeményezésük kellő visszhangra is talál a dolgozók, valamint az illetékes szervek körében. Közérdekről van sző! S az ilyesmit rendszerint nemcsak a gyermekes szülők, hanem a széles tömegek is támogatják. Már a nemzetközi gyermekév kezdetén felmerült a jogos igény: tegyünk többet gyermekeinkért! De ne csak szóval, hanem cselekedeteinkkel. A külsőségeknek, az ünnepi csinnadrattáknak vajmi csekély a gyakorlati jelentőségük. Tegyünk többet gyermekeink szellemi gazdagodásáért, szocialista szellemű neveléséért! S azért, hogy az öröm rózsája viruljon minél gyakrabban arcukon. Tanulják megbecsülni a jólét alapját jelentő munkát, s váljanak belőlük tisztességes, szorgalmas honpolgárok, jő szocialista hazafiak! Hazánk, s a világbéke elszánt, bátor védelmezői. A szülők és pedagógusok, oktatásinevelési intézmények ennek érdekében a lehető legtöbbet tehetnek. Tegyenek — tegyünk hát — még többet gyermekeink boldogságáért, örömteljcs életéért; a CSKP szociálpolitikájának szellemében. N. KOVÁCS ISTVÁN Vallják: „Kertésznek lenni de jő .. Lapunk tartalmából A Csehszlovák Szövetkezeti Földművesek Szövetségének alapszabálya (11—12. oldal) Teljesítik a választási programot Trudeau bukása * Zseliz J79 * Hurcolkodás * A szőlő védelme * A színvonalas belüzemi irányítás a jó takarmánygazdálkodás fontos tényezője! Magyarországi tapasztalatok Tíz év távlatából * ■ liiiliiiüililiiümiii! MUNKATÁRSUNK ÍRJA KELET-SZLOVÄKIÄBÖL: Rögszerető, dolgos emberek A rožňavat (Rozsnyó) járásban két szövetkezetbe látogattunk el a közelmúlt napokban, hogy meggyőződjünk arról, hogy s mint halad a tavaszi munka, milyen nehézségekkel küszködnek, mely problémák várnak sürgős megoldásra. A Dlhá Ves-i (Hosszúszó) határból traktorok zúgását kapja szárnyra a szél. Az országút menti dűlőn Kan'kula Gyula, V. Fedor Zoltán és Darmo István a silókukoricát vetik, gyorsított ütemben, bár a meredek domboldalak óvatosságra késztetnek. Jól előkészített a talaj; Lőrincz Lajos, Vozár András, Bartók János és Varga Sándor a talajművelő gépekkel alapos munkát végzett. i—i Látom, jól haladnak a munkával. i— Még néhány ilyen nap kellene, s aztán el is felejtenénk az iszonyú feszültséget. i— Miféle feszültségről van szó? *—i Nagyon jól tudjuk, mi függ attól, hogy idejében földbe kerül-e a mag. Sajnos, ezt nem engedte az időjárás ... — Az időt — szól közbe Benyus László agronómus — még nem tudjuk kormányozni. Csupán azt tehetjük, hogy a rendelkezésre álló munkaidőt teljes mértékben kihasználjuk, jórészt ennek köszönhetjük, hogy ezerötven hektárnyi területen került födlbe a mag, s elkezdhettük a takarmánybegyűjtést. Bartók Jánossal, a fiatal traktorossal is szót váltok. Elmondja: szereti a mesterségét. Meg aztán nem kell naponta más vidékre eljárni dolgozni. t-ч. Ezen már könnyű dolgozni —< mutat -a hatalmas, S 180-as 'gépóriásra t—, a kabinja kényelmes, a motorja erős és minden kéznél van. Jani tavaly nyáren E 512-es kombájnnal dolgozott. S nem akárhogyan: járási első volt a gabonabetakarítási versenyben. Nemrég vett át egy E 516-os új kombájnt, s már előre örül annak, hogy ismét helytállhat a versenyben. Az idén még jobb teljesítményt akar felmutatni, hiszen az új gabonakombájn műszakonkénti teljesítménye is jóval több. Bartók János kommunista, a gépesítési részleg pártcsoportvezetője. Sőt tudja, neki méginkább kötelessége a személyes példamutatás, az élenjárás. PleSivec (Pelsőc) félé haladunk. Búza, árpa — szépen fejlődik. — Csak valami rossz időjárás közbe ne jöjjön, a gabonáinkat „két vállra ne fektesse“ — hűti le lelkesedésemet Elek-Beta István, a Vörös Csillag Efsz főagronómusa. — jő lehne már földben tudni a silókukorica magját, s elkezdeni a takarmánybegyüjtést (mire e sorok nyomdafestéket látnak, s eljutnak az olvasókhoz, bizonyára befejezik már az egyiket, s folytatják a másikat!). Járjuk a határt. A kis terepjáró, nyögdécsel a mezei úton, amely nincs kellően karbantartva. Belegondolni is rossz, hogyan lehet itt, ilyen úton — a legcsekélyebb veszteséggel <— takarmányt szállítani. Az idén nagyon jól rajtoltak, mint már régen. Ez nagy szó! Hiszen az ősszel minden talajműveléssel kapcsolatos munkát elvégeztek ... Aztán jött a belvíz, meg a Sajő áradása, s alaposan „helybenhagyták“ a határt. De ezen is hamar túltettük magunkat. Alapos, szakszerű felkészüléssel, a traktorosok, gépkezelők szakavatott munkájával, rugalmas,, jő szervezésselirányltással úrrá lettünk a nehézségeken. Hogyan? Igényelték a SLOVAIR repülőgépes szolgálatát: 800 hektárnyi kalászost másodszor is nitratáltak (iejtrágyáztak). A 270 hektárnyi pillangós növényük* s az 580 hektár rét is jó termést ígér. Más a helyzet a húszhektáros zöldségkertészetükben.-Miklós György főkertész kiesit kedveszegett, holott a fóliasátrakban már szépen fejlődnek a paprikapalánták. De a dudva is felütötte a fejét. Szorges asszonykezekből meg kevés van! Azok is reggeltől estig locsolják a palántasorokat. — Ügy tudom, tavaly jó eredményeket értek el, főleg paprikából? Sőt, mi több, elismerő oklevelet Is kapott. — Hektáronként 300 mázsás hozamot értünk el, s kilóját átlagban 9,20 koronáért értékesítettük. Az idén már csak egy hektárnyi fólia alatt termesztünk paprikát. t— Miért csökkentették? •— Mert drágállottuk a fóliát. U- gyanis nálunk a fóliaházi zöldségtermesztés a múlt évben — annak ellenére, hogy a paprika előtt primőráruként retket és salátát is termesztettünk — nem volt jövedelmező. Alkonyodik. De a kertészet fóliasátrai mintha vissza akarnák tartani a napsugarakat, a kedvező jó időt. Az egész rozsnyói járásban harc folyik: nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemekben, hanem otthon a háztáji kertekben is. A dudva ellen — a bő és jövedelmező termésért. Mindenütt, ahol rögszerető, vérbeli szövetkezeti gazdák, kistermelők élnek és serénykednek. Illés Bertalan
