Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

1979. május 26. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A zöldtakarmányokkal való ésszerű gazdálkodás fontos feladat Ä gazdasági állatok termelőképes­ségének növelését elsősorban kellő mennyiségű takarmányok termeszté­sével, az állatok helyes táplálásával biztosíthatjuk. Az elmúlt esztendőben a csapadékhiány jelentős mértékben csökkentette a tömegtakarmányok ter­mését. Így számos olyan mezőgazda­­sági üzem van, ahol most hiány mu­tatkozik. Éppen ezért szükséges a még meglevő és az ezután hasznosít­ható zöldtakarmánnyal úgy gazdál­kodni, hogy azok felhasználása cél­szerű, ésszerű és gazdaságos legyen. Korábban az áprilisi György nap volt az, amikor a nyájat, a kondát és a gulyát, ménest kihajtották a lege­lőre, majd késő őszig kinn tartották. Ez az eljárás az akkori külterjes ál­lattenyésztési formák mellett megfe­lelőnek bizonyult. A mai belterjes ál­lattenyésztés más formákat követel. Viszonyainknak megfelelően — gon­esti vagy hétfő reggeli etetéskor sok­kal kisebb lesz, mint a szombati déli vagy délutáni etetéskor volt. Mak­roszkópos elbíráláskor az a döntő, milyen a jászolba adott takarmány minősége. Mindig friss zöldtakar­mányt etessünk! A zöldtakarmány mi­nősége nemcsak az etetési idő kitolá­sától, hanem a botanikai összetételtől is függ. A gyomok rontják a takar­mány valódi értékét. A zöldtakarmá­nyok értékét állati kártevők is csök­kenthetik. A takarmányérték szem­pontjából az is fontos, hogy milyen a virágoknak és a leveleknek a szá­rakhoz viszonyított aránya. A leveles zöldtakarmány értékesebb. Ha a lu­cerna vagy a vöröshere már virág­zásban van, és ha ilyenkor etetjük, akkor a tápértéke 30—40 százalékkal kevesebb, mint a virágzás előtt ete­tett lucernáé. A zőldtakarmány akkor kifogásta­Az SKPU 220-as univerzális betakaritógép sikeresen hasznosítható az évelő­­takarmányok begyűjtésében. —hai— dolok Itt Dél-Szlovákiára — az álla­tok nyári takarmányozását, amit va­lamikor az említett területen a legelő oldott meg, ma a szántóföldön ter­melt zöldtakarmányok helyettesítik. Ilyenek az őszi és a tavaszi keveré­kek, a csalamádé, a másodnövények és nem utolsósorban a herefélék. A gazdasági állatok nyári takarmá­nyozásának alapját a jelentős meny­­nylségű vegetációs vizet (70—80 szá­zalék) tartalmazó zöld takarmányok képezik. A zöld takarmányok rendkí­vül értékesek, mert a vegetációs víz számos oldott állapotban levő szer­ves savat tartalmaz, amelyek a takar­mányoknak jő ízanyagot kölcsönöznek és elősegítik a táplálóanyagok felszí­vódását. Valamennyi zöld takarmány szárazanyagában megtaláljuk az álla­tok számára könnyen felvehető fon­tos tápanyagokat. A kérődzőkre vo­natkozó szerves anyagok kihasználási együtthatója 70—75 százalék. A jó őszi vagy tavaszi takarmánykeverékek >— főképp a herefélék — tápanyag­értéke — gyakran felér az abrakta­karmányok tápértékével. Fehérjeik biológiai értéke, és főleg vitamin­­tartalmuk nagyobb mint az abrakta­karmányoké! A zöldtakahnánnyokban a nitrogén tartalmú anyagokat a fehérjék és az amidok képviselik. Az összetett fehér­jék túlsúlyban vannak az egyszerű fehérjékhez viszonyítva. A fehérjék biológiai értéke 75—80 százalék. Ép­pen a leírtak alapján kell ügyelni ar­ra, nehpgy az állatokat túletessük zöldtakarmányokkal. Ez egyrészt ta­­karmánypocsékolás, másrészt a túl­zott zöldtakarmány etetés árthat az állatok egészségének is. Sok gazda­ságban „ad libitum“ (amennyit meg bír enni) adagolják a tehenek részé­re a zöldtakarmányokat. Ez nagymér­tékben növeli a tejtermelés önköltsé­gét. Erről később még szólunk. A zöldtakarmány igen kedvező ha­tással van a tej és a vaj színére. A gazdasági állatok jó minőségű zöld takarmánnyal való ellátását kora ta­vasztól késő őszig a zöld futószalag biztosítja. A zöld futószalagot termé­szetesen helyesen kell összeállítani. A takarmány minősége lényegesen megváltozhat. Például ha a lucernát lekaszáljuk szombaton a délelőtti órákban és behordjuk a takarmány­­előkészítő helyiségbe. F'- V,- a lucer­nának a tápanyagértéke a vasárnap lan, ha színe természetes. A sárga, barna vagy feketés elszíneződés a zöldtakarmánynak eső okozta kilúgo­­zódását és bomlási folyamatok okozta elértéktelenedését bizonyítja. A fül­ledt zöldtakarmány értékét veszti és az állatok egészségére is ártalmas. Könnyen felfúvódást vagy hasmenést idézhet elő. Zsenge zöldtakarmány etetésekor óvatosan kell eljárnunk, mivel jelentős mennyiségű könnyen erjedő cellulózt és szabad cukrokat tartalmaz. Ezek erjedésekor jelentős mennyiségű gáz fejlődik. A takar­mány nedvességéről és fülledtségéről tapintással győződhetünk meg. A zöldtakarmányok kaszálására leg­kedvezőbb napszak a reggel vagy az este. Mindig csak egy napra szüksé­ges mennyiséget lenne szabad leka­szálni. Számos gazdaság éppen a herefélék zölden etetésekor követ el súlyos hi­bát. Nemcsak a fehérjepazarlás ve­szélye állhat fenn, de a Jövő évi ta­karmányalap is kockán foroghat! Az olyan gazdász, aki csak annak örül, hogy a tehenek a nagy mennyiségben etetett keverékektől vagy herefélék­től jobban tejelnek, s nem számítja ki a takarmányozással járó költsége­ket, az előbb-utóbb a saját kárán ta­nulja meg a zöldtakarmányok ésszerű hasznosításának a módját. Az állattenyésztés hasznossága (te­henészet) megköveteli, hogy tavasztól késő őszig ne hiányozzék a zöldta­karmány. Éppen ezért szükséges, hogy a zöldtakarmányozás egész ideje alatt gondot fordítsunk az adagok össze­állítására, mert a takarmányokban levő tápanyagok akkor hasznosulnak a legkedvezőbben, ha a nitrogéntar­talmú és a nitrogénmentes anyagok aránya egyes állatfajok, korcsoportok, termelési arányának megfelel. Cél­szerű ezért ha már a vetéskor gondo­lunk a takarmánykeverékek helyes megválasztására. A rozsos bükköny vagy búza, a zabos borsó vagy borsós csalamádé, vagy borsós napraforgó stb. etetésével sokkal jobb hasznosí­tási eredményt érünk el, mint a tiszta kultúrából származó zöldtakarmányok etetésével. Amilyen káros következményekkel jár az állatok hiányos fehérjeellátása, éppoly pazarlás a többletfehérje ete­tése. A tejelő állat csak tejelőképes­ségének megfelelő mennyiségű takar­mányfehérjét alakít át tejfehérjévé, illetve a kifejt tej mennyiségévé. A növekvő állat is csak a növekedőké­pessége arányában alakítja át a ta­karmányfehérjét testfehérjévé. Amíg az állati szervezet a szükségleten fe­lül etetett zsírt, cukrot és keményítőt tartalmazó tápanyagot pl. zsír formá­jában lerakja a test szöveteiben — illetőleg leraktározza —, addig a fe­hérjét csak sekély mennyiségben ké­pes tartalékolni. A felesleges nitro­géntartalmú anyagok a vizelettel el­távoznak, a nitrogénmentes rész pe­dig, mint egyéb nitrogénmentes anyag (keményítő, cukor stb.) elég, vagy zsír képződik belőle. így a fehérje a takarmány legértékesebb, legdrágább része ugyanúgy használódik fel, mint a lényegesen olcsóbb cukor vagy ke­ményítő. A felesleges fehérje etetése már csak azért sem helyes, mert a fehérje szétbontása és a bomlási termékek kiküszöbölése növeli a vese és a máj munkáját. Nézzük meg, mit mutat a gyakorlat, ha nyáron csak lucernát etetünk, esetleg egy-két kilő takarmányszaimát adagolunk hozzá. Egy kiló virágzás idején kaszált zöldlucernában 0,24 kg szárazanyag, 0,10 kg keményítőérték és 30—32 gr emészthető fehérje ta­lálható. Maradjunk azonban a fehér­jéknél. Egy hatszáz kilogrammos te­hén például tíz liter napi tejtermelés mellett nyolcszáz gramm emészthető fehérjét igényel. Ebben benne van a létfenntartó és a termelőszükséglet. Ha az állat jóllakottság-érzését fel akarom kelteni, ezek szerint legalább ötvenhárom-ötvenöt kiló zöld lucernát kellene etetnem és ez a mennyiség 1540—1600 gramm emészthető fehér­jét tartalmazl Adott esetben 740—800 grammal többet, mint amennyire az állatnak szüksége van. Ez a veszte­ség csupán egy tehénre vonatkozik, viszont számos mezőgazdasági üzem­ben a tehenek mennyisége több száz­ra, sőt ezerre is tehető. Ha száz te­hénre számítom ki a veszteséget, ak­kor naponta 74—76 kg emészthető fe­hérje vész kárba, melynek értéke sze­rény számítások szerint is (ha 1 kg ára 7 Kčs) ötszázharminckét koronát tesz. Százhúsz napos idény alatt így 63 ezer 840 korona az elpocsékolt ta­karmány értéke! Ez ezer tehénre át­számítva 638 ezer 400 korona. Meg kell említeni azt is, hogy nem sokat változtat a dolgon, ha naponta egy-két kiló takarmányszalmát keve­rünk a zöld heréhez. A helyes, okos, célszerű takarmányozás az lenne, ha a zöldtakarmányok etetésekor — le­gyen az keverék, lucerna stb. — min­den gazdaságban elegendő silótakar­­mény állna rendelkezésre. Ez azon­ban jelenleg kevés gazdaságról mond­ható el. Hogy a fehérjével történő pocséko­lást megakadályozzuk, a takarmány­alappal úgy kell gazdálkodnunk, hogy ne kerüljön sor a herefélék nagymér­vű zölden történő etetésére. A zöld futószalagot úgy állítjuk össze, hogy megfelelő mennyiségben képviselje a keményítőben gazdag és fehérjében dús takarmányt. Ha a keverékek ki­tartanak a nyári idényben, a herefé­lék jó minőségben kazlakba kerülhet­nek. így a zöldtakarmányok mellett száraz hereszéna is jut az állatoknak az év minden szakában. A keverék helyes összeállítása minden gazdaság állattenyésztőjének az érdekel Erre nincs előírás: rugalmas takarmányo­zási technikát, bő szakértelmet köve­tel. i Napjainkban úgy bánjunk a friss zöld anyaggal, hogy az adag minden esetben arányos legyen az állatok szükségleteivel. Dekázni ugyan nem lehet a takarmányt, de célszerű ete­tési technikával, a helyes táparány összeállításával lényeges többletter­mék érhető el az állattenyésztésben. K. Molnár Ferenc Növelték a napraforgó területét Jó pár évvel ezelőtt Szlovákia, sőt hazánk napraforgó-termésének a zöme a Nové Zámky-i (Érsekúj­vár) járás mezőgazdasági üzemei­ből került ki. Az utóbbi két-három évben a helyzet lényegesen meg­változott, mert a komárnói járás egységes földművesszövetkezetei és állami gazdaságai is jelentős mértékben hozzájárulnak e fon­tos olajos növény termesztéséhez. Tavaly ebben a járásban ezerhét­­százhuszonöt hektárról takarítot­tak be napraforgót, s 1,71 tonna terméshozamot értek el hektáron­ként. Az idén tovább növelték a napraforgó területét. Ezt lényegé­ben az is előidézte, hogy a járás területén szinte mindenütt kífa­­gyott az őszi repce, ezért ezeket a területeket is napraforgóval vetet­ték be. Az idén kétezerszáz hek­táron számoltak a napraforgó ter­mesztésével, ezt az őszi repce he­lyettesítése címén további kilenc­­száz hektárral bővítették. X X A komárnói Járás mezögázdasági üzemei közül az utóbbi két évben a naszvadl (Nesvady) szövetkezet­ben érték el a legjobb eredménye­ket. Mindkét évben százharmincöt hektáron termesztették a napra­forgót. 1977-ben 2,36 (járási első helyezés), tavaly pedig 2,51 (má­sodik helyezés) tonna termést ta­karítottak be hektáronként. Az idén már kétszáz hektár területen vetettek napraforgót. Bálványi László mérnök, a szövetkezet fő­­agronómusa elmondotta, hogy a napraforgó jól kícsírázott, szépen fejlődik, bár az április 25-től má­jus 5-ig lehullott 104 mm csapadék jóval felülmúlja a sokéves átlagot! Bíznak azonban abban, hogy en­nek nem lesznek káros következ­ményei. Tekintettel arra, hogy az idén csak harmadízben foglalkoz­nék a napraforgó termesztésével, nagy gondot fordítanak a szaksze­rű agrotechnika alkalmazására. A vetőmagot például a Mesurol 50 WP készítménnyel (1 kg/100 kg vetőmag) csávázták, ami a galam­bokra nézve riasztó (repellens) hatást fejtett ki. Ezáltal elérték azt, hogy a talajba juttatott vető­mag zöme kicsírázott. A napraforgó termesztése során azonban még egy komoly veszéllyel, mégpedig a mezei vad kártételével is számolni kell. Ezek az állatok ugyanis ál­talában a napraforgó növényzeté» nek tenyészcsúcsát harapják le. A Szlovákiai Vadászszövetség helyi szervezete tagjainak segítségével szeretnék megvédeni a növényze­tet. Az idén a napraforgót részben a MONOA1R, részbén pedig az SPC-6 vetőgéppel juttatták a talaj­ba. A vetőmagmennyiséget úgy ál­lították be, hogy még a vadállo­mány bizonyos mértékű kártétele után is elérjék a hektáronként) hatvanezres egvedszámot, növény­sűrűséget. Ezt már a korábbi évek során is olyan formában érték el, hogy az ajánlott 25 cm-es tőtávol­sággal szemben 14 cm-es távolság­ra juttatták a magvakat a talajba. Az idén a VNIIMK-6540-es szovjet fajtát részesítették előnyben. A napraforgó gyomirtása megol­dott. Vetés előtt a Treflan 24 ЕС (4 1/500 1 víz/ha), vetés után pe­dig a Gesagard 50 (1,5 kg/500 li­ter víz) készítményt használják. Az előző két évben az említett ké­szítményekkel olyan jó hatást ér­tek el, hogy egyszer sem kellett kapálniuk. Ami a tápanyagellátást illeti, szintén problémamentes. A napraforgót általában gabonafélék után termesztik. így van ez az idén is. A növényápolási munka az esetek többségében csak egy sarabolásból (csak ha feltétlenül szükséges!) áll. A betakarítás előtt a nedvességet elvonó és a termés egyenletes beérését elősegítő Reg­ióne készítményt alkalmazzák. A szövetkezet főagronómusa elmon­dotta, hogy ebből a készítményből az idén kevés lesz, arai bizony hátrányosan hat majd a betakarí­tás ütemére. A napraforgó beta­karítására egyébként az SZK—5-ös kombájnra szerelhető, bolgár gyártmányú adaptereket használ­ják, melyek már az előző években is jó szolgálatot tettek. X X A bajči Állami Gazdaságban utoljára mintegy húsz évvel ez­előtt termesztettek napraforgót. Az idén százötven hektáron csak kényszerűségből, az őszi repce he­lyett termelik. A magvakat SPČ- 6-os vetőgéppel 14—15 cm-es tő­távolságra juttatták a talajba. Gyomirtásra lényegében ugyanazo­kat a kétszíményeket használják, mint a naszvadi szövetkezetben. Különbség csak a készítmények adagolásában tapasztalható. A nö­vényzet itt is jól fejlődik. Ha a növényzetet sikerül megvédeniük a vadállomány nagyobb kártételé­től, minden előfeltétel adott arra, hogy elérjék a hektáronkénti 1,8— 2 tonnás terméshozamot. Némi problémát Jelent viszont az, hogy a napraforgó -után gabonaféléket kénytelenek termeszteni. Ugyanez mondható el a tápanyagellátás kapcsán is, ami lényegében az őszi repce és a napraforgó eltérő igé­nyeiből adódik. A növényápolás során általában két ízben sarabol­­nak. Psenák Károly, az állami gaz­daság főagronómusa panaszolta, hogy komoly problémát jelent a Regióne készítmény beszerzése! BARA LÁSZLÓ Okszerű gyomirtással a gabonaprogram sikeréért A múlt esztendő őszének, telének és az idei tavasznak szélsőséges idő­járása kedvezőtlen hatást váltott ki az őszi gabonák fejlődésében. A veté­sek gyenge áttelelése következtében a növények helyenként erősen megrit­kultak. Így újabb károsítók, egyes gyomfajok szaporodásához kedvező feltételek alakultak, s ha időben nem lépünk közbe, a gabona termésered­ménye gyengébb lehet a vártnál! Minden mezőgazdásznak tudnia kell, hogy az ősziek ritkás növényzete jó feltételt hoz létre a tavaszi gyo­mok elhatalmasodásához. A közel­múltban a kutatók azt vizsgálták, kogy a kiritkult őszi gabonák négy­zetméterén milyen gyomfélék szapo­rodtak el legjobban. Az összehasonlí­táskor a múlt esztendő hasonló idő­szakát vették alapul. Megállapították, hogy egyes gyomok jobban elszapo­rodtak mint a múlt évben. Ezzel szemben a fehér árvacsalán, a tyúk­húr, az ebszékfű, melyeknek elhatal­masodását a korábbi években a nagy adagban végzett nitrogénműtrágyázás serkentette, ebben az évben fejlődé­sük, vagyis előfordulásuk tekinteté­ben a háttérbe kerültek. Ugyanakkor az eddiginél jobban elszaporodott a fohér libatop, amely nem tipikus gyomnövénye a gabonának. Nagymér­tékű elszaporodása azzal magyarázha­tó, hogy ezen gyomnak a fényigénye a kiritkult gabonában kielégítést nyert. A fehér libatop csírázása már 1 °C melegben kezdődhet, tömeges csírá­zásához és elhatalmasodásához azon­ban jóval melegebb idő szükséges. Köztudott, hogy az április 15—17- ike közötti időszak meleg időjárása jó feltételt nyújtott elszaporodásához és fejlődéséhez. Olyan helyzet alakult ki, hogy a gabonákban az Aminex és a Dikotex vegyszerekre érzékeny gyo­mok fejlődtek ki. A gabonák könnyű boronával történő kezelése a talaj cserepesedése végett nem hozta meg a várt sikert, ugyanakkor a nehéz boronák megsérthették a gyenge kul­túrnövényeket. Április második dekádjában a szo­kottnál melegebbre fordult az időjá­rás és a bőséges csapadék is segítet­te a búza növekedését. Kedvező fej­lődést figyeltek meg a Jubilejná és az Iljicsovka búzáknál. Sajnos a gyomok is együtt nőttek a kultúrnövényekkel és elérték az előrehaladott fejlődés szakaszát. Ezért szükségessé vált a gabonák vegyszeres kezelése. Az ér­zékeny gyomokra elegendőnek mutat­kozott az Aminex, az ellenállóbbakra, mint például az árvacsalán, a raga­dós galaj, a kamilla, a tyúkhúr és a keserűfű a Galinex és az Aninten combi, a kamilla és a pipitérfélék el­hatalmasodása esetén pedig a Basag­­ran DP és a Keropur szerkészítmé­nyek hasznosak. Amikor az agronómus elgydmoso­­dás esetén felismeri a helyzetet és gyorsan intézkedik, ezt azért teszi, mert tudja, hogy a gyomok elhatal­masodása esetén a gabona termésho­zama hektáronként tíz-tizenöt száza­lékkal kevesebb. Ha ezt a számadatot járási, kerületi, esetleg országos mé­retekre vetítenénk, akkor a gyomok okszerű irtása még nagyobb jelentő­séget kapna, hiszen a gabonák gyom­talanításával az önellátottság mielőb bi elérését segítjük elő. —in—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents