Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 28. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A tagság nevelésével jobb eredményekre törekednek Az SZHSZ III. kongresszusának а határozata előtérbe helyezte a Szövetség eszmei- politikai szervezőmunkáját. Erre Szlovákia három kerülete és a bratislavai fővárosi szervezet minden egyes sportborgászát alaposan fel kell készíteni. Csak fgy valósíthatók meg a gazdasági és a határozatban kiemelt egyéb fontos feladatok. A fentiekről a napokban dr. Michal Masaryk elvtárssal, a Szövetség bratislavai fővárosi szervezetének titkárával beszélgettem. Ez azért esedékes, mert az elmúlt évek sörán ennek a szervezetnek a taglétszáma több ezer sporthorgásszal szaporodott. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a természet kedvelőinek a sokaságából további emberek beáramlása várható. Az elmúlt évben ez szükségessé tette, hogy a főváros és vidéke körzetében nyolc önálló jogkörrel rendelkező — jogi személyt képező •—■ körzeti szervezetet hozzanak létre. Ezek közül négy a fővárosban, négy pedig a Bratislava-vidéke járásban, vagyis Szencen, Pezinokon, Zohoron és Dun. Lužnán fejt ki sokrétű, gyümölcsöző tevékenységet. Bátran állíthatjuk, hogy az SZHSZ III. kongresszusának határozatai nem érték váratlanul a sporthorgászok bratislavai fővárosi szervezetének vezetőségét. Már huzamosabb ideje megkülönböztetett gondot fordítanak tagjaik eszmei-politikai oktatására. A fővárosi vezetőség Doc. Ivan Gálét mérnök elnökletével és a sokéves tapasztalattal rendelkező Masaryk titkárral az élen konkretizálta a körzeti szervezetekre váró feladatokat, ahol eszmei-politikai és szakmai szempontból alaposan felkészült mintegy száz tagból álló lektorcsoport eredményes munkát fejthet ki. A körzeti bizottságok vezetőségei az eszmei-politikai nevelő munkát mindenekelőtt a közel ezernyolcszáz fiatal horgászra, vagyis az utánpótlásra terjesztették ki. Az idősebb horgászok továbbképzését pedig a huszonöt részlegszervezet taggyűlésein és más jellegű összejövetelein oldják meg. A részlegszervezétek nem képeznek jogi személyt, hanem szerves részei a körzeti szervezeteknek. A szervezet fővárosi bizottsága titkárának megítélése szerint a részlegszervezetek azért szükségesek, mert a körzeti szervezetek képtelenek az esetenként több ezres taglétszámú borgászszervezet közvetlen irányítására, az ellenőrző és más fontos feladat betöltésére. A közvetlen munkát tehát a részlegszervezetek vezetőségeire bízták. Á részlegszervezetekből egy-egy személy a körzeti szervezetek választmányának a tagja és kapcsolatot tart fenn a körzeti és á •részlegszervezetek között. Az SZHSZ bratislavai fővárosi szervezete keretében az elmúlt évben több mint hatszáz sportborgász jelölt ismerkedett meg a Szövetség alapszabályaival, a Nemzeti Front politikai küldetésének alaptételeivel, s nem utolsó sorban a sporthorgászat műszaki és szakmai „fogásaival“. Az előadások keretében jő útravalót kaptak arra is, hogy becsüljék és másokkal is becsültessék a nagy nemzeti kincset jelentő tiszta környezetet, betartsák és másokkal is betartassák a sporthorgászat írott és íratlan szabályait. így joggal válthattak horgászati engedélyt. Nem a véletlen műve tehát, hogy a főváros sporthorgászai az elmúlt évben Bratislavában és környékén a körzeti és a részlegszervezetek irányításával a Nemzeti Front akcióiban több mint huszonnégyezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. Az elmúlt év második felében kezdték egyes halastavak felújításának munkálatait. Ez jelentős beruházással jár. A felújítás a víz minőségének javítását, az ivadéknevelés kiszélesítését és nyáron a főváros lakóinak üdülési lehetőségeit szolgálja. A sporthorgászat esélyei szempontjából azonban ezeket csak részmegoldásoknak tekinthetjük. Manapság ugyanis a népgazdaság minden szakaszán — fgy a horgászat gazdasági jellegének a kidomborltása tekintetében is — távlatokban kell gondolkodni, de főleg cselekedni! Masaryk titkár elvtárs azt is megemlítette, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, mert a Kis-Duna bratislavai szakaszát — s nem túlzók, ha azt állítom, hogy az egész szakaszát — a Slovnaft túlságos vízezenynyezése következtében, horgászat szempontjából hasznavehetetlennek kell tekinteni. Ugyanakkor a Nagy- Duna bratislavai szakasza sem bővelkedik nemes halakban. A sporthorgászok fővárosi szervezetének vezetősége ezért kényszerből a kavicsgödrök és a körzetéhez tartozó más vízterületek, tavak és holtágak karbantartására, haiasítására, a nagy létszámú tagság pedig ennek a horgászatára szorítkozik. Szükséges, hogy a Szövetség fővárosi szervezete hosszútávra érvényes fejlesztési tervet dolgozzon ki az SZHSZ KB és más érdekelt tárcák közreműködésével. Előzetes számítások alapján a távlati feladat megvalósításához, a költségek fedezéséhez legalább harminc millió korona kellene. Hozzá kell azonban tennem, hogy a fővárosi szérvezet az átfogó távlati terv megvalósítása után sem tekinthető az ivádékszükséglet tekintetében teljesen önellátónak. A vizek halasításához nélkülözhetetlen ivadék nyolcvanöt százalékát jelenleg az Állami Halgazdaságtól kapják. Kétségtelen, hogy ez nagy segítség. Ha azonban számításba vesz szűk azt, hogy a szállítmányok túlnyomó többsége gyorsított nevelésből származó egy, esetleg kétnyaras ivadék, ez már azt is bizonyítja, hogy a halasítás tényleges gyümölcsére, a méretet elérő zsákmányhalra a horgászok népes tábora csak évek múlva számíthat! Ez akaratlanul is homloktérbe helyezi azt a jogos kérdést, hogy a nem éppen olcsó horgászengedély és felszerelés birtokában, a fővárosban élő gépkocsival nem rendelkező sporthorgász mitévő legyen?! A szervezet vezetői jól tudják, hogy a horgászoknak az illetékek fejében valamit kapniuk is kell. Ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy pár mázsa kifogásra méretes halakat is kihelyezzenek a horgászvizekbe. A horgászok sokaságának felcsalizott horgára azonban legfeljebb méreten aluli returponty akad. Nem ritkaság az sem, hogy többen heteken keresztül üldögélnek a vízparton anélkül, hogy a kapásjelző legalább egy icipicit megbillenne. Érthető, hogy lógó orral, zsákmány nélkül térnek haza. A múlt évben velem is megtörtént, hogy három héten keresztül hiába áztattam a zsinórt, míg végül a negyedik héten — mármár türelmem fogytának a határán — megakasztottam az első két és félkilós pontykát, később pedig retprpontyofc „örvendeztettek“ meg. Lám, a bratislavai fővárosi horgásznak ilyen a szerencséje. A helyzet ismeretében érthető, hogy a szervezet vezetői más halfajok horgászatát is tanácsolják. Ezt a célt szolgálja az is, hogy egyes vizekbe dérért, domolykút, balint és más — gazdasági szempontból állítólag kevés értékes — halfajokat is telepítenek. Ezt abból a meggondolásból teszik, hogy méretes dévér ízletesen elkészíthető és esetleg a pontyra számító horgásznak amolyan vigaszzsákmányként is hathat. A sporthorgászok fővárosi szervezetének a vezetői tehát minden kínálkozó alkalmat megragadnak az ivadék beszerzésére. Az árterületen még a tócsákból is összegyűjtik a halakat és ezeket a tavakba telepítik. Már azt is megpróbálták, hogy a szennyezett Kis-Dunából kristálytiszta vizbe helyeztek át halakat. A kísérlet azonban nem hozta meg a várt eredményt, mert a tiszte vízbe telepített halak évek múltán sem váltak fogyasztásra alkalmassá. Gazdasági értéke az efajta lehalászásnak mégis lehetne! A Kis-Dunából kifogott halakat nem a horgászható tavakba, hanem inkább a Nagy-Dunába kellene kihelyezni, ahol ennek leívás után megmutatkozhatna a gazdasági eredménye. Az ivadék ugyanis nem vinné magával a szennyezettséget, s ez a fogyasztás szempontjából már alkalmas lehetne. Ez azonban nemcsak az SZHSZ bratislavai fővárosi szervezetére vonatkoznék, hanem mindazon járásokra, amelyeket a Kis-Duna átszel. Az a tény, hogy a sporthorgászok bratislavai szervezete a gondjaira bízott vizek halasítására az elmúlt évben közel egymillió koronát költött, kétség kívül nagyra értékelhető. Még akkor is, ha ennek közvetlen haszna zsákmány formájában csak évek múlva mutatkozik meg, amikor a ma pionír horgászai felnőttek, hogy tovább vigyék a stafétabotot. A teljesség kedvéért még talán anynyit, hogy az SZHSZ bratislavai fővárost szervezete vezetőségének és szorgos tagságának áldozatkész törekvése egyelőre előlegnek tekinthető a későbbi zsákmány reményében. Az idén milyenek a halfogás lehetőségei? A kérdésre Masaryk titkár ezeket válaszolta: „Nem biztatóbbak mint más években, mert a lehetőségek nagyon behatároltak.“ így azok a sporthorgászok, akik gépjárművel rendelkeznek, továbbra is kereshetik a zsákmányt a fővárostól ötven-száz kilométernyire elterülő vizeken, a többség azonban nem rendelkezik ilyen kedvező lehetőséggel. Végezetül talán még annyit, hogy bár az Állami Halgazdaság vezetői nagyon sokat segítenek a halasításban a horgászok bratislavai szervezetinek, mégsem ártana, ha ivadéknevelő telepeiket tovább bővítenék, hiszen más horgászszervezetek Is tőlük várják a segítséget. Egyes helyi szervezetek ivadékneveiést célzó törekvése ugyanis a „fontoskodó“ emberek akadékoskodása vagy a vagyonjogi ügyintézés nehézkessége miatt már a kezdet kezdetén megfeneklik. így a nagy reményekkel keosegtető központi határozatok sikeres teljesítéséhez nem mindenhol vannak kedvező feltételek. Már pedig minden határozat annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban mi mindannyian megvalósítunk! A sikerek reményében tehát meg kell győzni a „fontoskodó“ embereket álláspontjuk helytelenségéről — esetleg népgazdasági károsságáról —, azonban nem ártana, ha lendítenénk a vagyonjogi ügyintézés eléggé csikorgó kerekén is, mert a haltenyésztés szintén szocialista mezőgazdaságunk egyik ágazata, a sporthorgászat pedig a dolgozók többezres csoportjának munkautáni felüdülését szolgálja, az emberről való gondoskodást jelenti. Hoksza István • VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT • VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄ5ZAT ф Példás vadásztársaság A kőszáli sas A gyönyörű Szádelői völgyről számos monda „beszél“ jót vagy rosszat. Még az állatvilága is gyakran szóban forog. Sokszor az igaz történetek is mondává válnak a sok mese hatására. Régebben medvék is éltek az égbenyúló sziklák bozótos tövében. Télidőben a farkas is megjelent a kecskenyáj nagy ijedelmére. Most már se mackó, se orda... De van náluk ritkább vad, amiről, sokáig gondolkoztam, írjak-e vagy sem. Mert egy időben az Ipoly mentén az utolsó rétisas tűnt el örökre az újságcikk nyomán odasereglő turisták zaklatása miatt. Itt is sasról van szó. Kőszáli sasról, [tudományos nevén szlrtisas). Kettő van belőle, de csak ritkán láthatók. Hajnalhasadáskor kelnek szárnyra és amikor az emberek megjelennek á völgy meredek útján, ők már rejtekhelyükön lakmározzák az elejtett zsákmányt. Ha pedig a reggeli vadászat nem sikerült nekik, akkor késő délután keringenek rejtelmes útjaikon. Néha napokig koplalnak, míg valami terítékre kerül. Szívós, rettenetes, madár a kőszáli sas. Vagy legalább Is annak tartják. Kiterjesztett szárnyai a kétméter hosszúságot ts elérik. Hogy ilyen nagy, azt Bábás Géza bácsi mondta nekünk, aki kora tavasztól késő őszig őrzi a völgyet, a nemzeti parkot. Felírja az autók számát, ha a tilalom ellenére bemennek a völgybe. Száz korona a büntetés, ha vissza Is erre jön a kocsi, akkor duplája. Szigorúan tilos a virágok tépése, fák kivágása és a vadak zaklatása. Nem is szólva elejtésükről. Az őr szerint a kőszáli sas egyetlen tojásáért kár esetében 25 ezer korona a büntetés, ha valakit tetten érnek. De hasztalan lesi a hatalmas ormokat messzelátójával, a két sas nem szaporodik... Mi az oka?... Több az ellenségük, mint az őrző ... Hogy ki bántja a fellegek fölött keringő madarakat? Ki más, mint az ember. >x/\ A múlt évben például a Barka völgy egyik falujában raboskodott egy sasfióka. Egy favágó kedveskedett vele kamasz fiának, miután megrabolta a szép természetet. Nagy becsben tartották a rab madarat. Szobában tartották, nyers hússal etették, de a sas mégis a szabadba kívánkozott. Még egy sor ablakot is kitört mikor szabadulni akart. A kamasz végre megszánta és kivitte a kertbe. Ott hoszszú, erős spárgával megkötötte a lábát egy almaiéhoz. A sasnak ez az élet sem tetszett. Addig-addig rángatta, tépte a spárgát, míg az elszakadt. Hiába keresték a közeli erdőben, nem találtak rá... De két nap múlva eltűnt egy tyúk a favágó udvarából. Űjabb két nap múlva megint egy. Később a szomszédban is fogytak a tyúkok. Hetenként kettő,’ három. Egyszer azonban rajtakapták a tettest, a spárgás lábú sasfiókát. Rálőttek. A golyó talált, mert néhány tolla leesett a madárnak, de az tovább repült... Most, hogy él-e vagy nem, nem tudom, de soha többé nem tért vissza. ■>4>V Környékünkön eddig még senkinek sem sikerült sasfiókát megszelídíteni. Kár tehát a kísérletezésért... Nagy büntetést kaphatnak a tilalom megsértői, ha rájuk bizonyítják tettüket. A kőszáli sas nem is káros madár, mert ha módjában áll, mindig beteg állatokat fog el és azokkal táplálkozik. Hagyjuk őket ott, ahol vannak; a természetbeni Csurilla Ilona A fogyasztási cikkek brnői kiállításán az érdeklődők megtekinthették a szovjet vadászfegyvereket is. Vadászfegyverek a Szovjetunióból A szovjet Raznoexport Külkereskedelmi Vállalat a világ minden tájára exportál különböző árucikkeket. Hazánk például ezen a vállalaton keresztül bonyolítja le a vadászfegyver behozatalt a Szovjetunióból évente hétszázezer rubel értékben. A tizenöt fegyvermodell között megtalálhatók az MK-21-12 ismétlőfegyverek, a kétcsövű vadászpuskák horizontális vagy vertikális kivitelben, a TO-2-1201-es kisöbű puska. Vadászaink bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy a nálunk is közkedvelt szovjet vadászfegyvereket továbbra is a szükséges mennyiségben importáljuk. ita—. Egy-sgy vadásztársaság tevékenysége nagyon sokrétű. Elsőrendű feladat az ésszerű, a szervezett vadgazdálkodás, a vadásztársaság gondjaira bízott terület természet- és környezetének a megőrzése, hiszen ez mind az emberiség, mind a vadeltartás, s végül a zsákmány szempontjából nagyon fontos tényező. A vadásztársaságoknak a fentieken kívül igényes társadalmi feladatuk is van. Aktív résztvevői a Nemzeti Front áltál kitűzött helyi feladatok valőraváltásának. U- gyanakkor kedvező feltételeket kell létrehozniuk a nimród-nevelés egyre rangosabbá tételére Is. Ügy gondolom, hogy nem túlzók ha az SZVSZ selice 1 (Sókszelőce) szervezetét a gondos jó alapszervezetek közé sorolom, hiszen az elmúlt esztendőben minden tekintetben jeleskedtek. Gondoskodtak a területükön élő mezei vadak téli etetéséről. Erre a célra begyűjtötték a szénát a Vág partjáról, az abrakot pedig különféle hulladékanyagok képezték. A szervezet dicséretére válik, hogy a vadvédelemben az alapszervezet minden egyes tagja aktívan részt vett. Ennek érdekében jó kapcsolatot építettek ki a környező vadásztársaságokkal. Az elmúlt évben előnyben részesítették a nyúlbeíogást és az errevonatkoző tervüket kétszáznyolcvan darabbal túlteljesítették. Ebben az évben ötszáz nyúl befogásával számolnak, azonban a vadászterület kedvező feltételei több élönyúl befogását is lehetővé teszik. Bezica Ferenc, az alapszervezet elnöke nem kis büszkeséggel említette, hogy a tagság társadalmi-politikai nevelése szempontjából hétszázötvenezer korona összértékben korszerű vadászházat építenek társadalmi összefogással. Az alapszervezetnek huszonhat tagja van, s közülük huszonhármán nyolc-nyolc munkaórát dolgoztak le az aszfalt galamblöpálya építésében. Ezzel egyidejűleg a vadászutánpőtlás nevelésről is gondoskodnak. Két-hároin évenként több jelölt vesz részt a járási vadászvizsgákon. A nyúlállomány mellett nagyon kedvező a vadászterület őzállománya is. Szárnyasvadból azonban a fácán a legelterjedtebb vad. Évente mintegy háromezer fácántojást gyűjtenek öszsze és kikeltetés után a felnevelt csibéket alkalmas időben helyezik ki a vadászterületre, s ezzel Is jó feltételt hoznak létre ezen szárnyasvad népességében. Területükön nyolc-tíz túzok is szállásra lelt. Mindent megtesznek azért, hogy a nemes szárnyasvad minél jobbah elszaporodjon. A vadásztársaság alapftótagjai között említhetjük id. Fülöp Gyula bácsit, aki mindennemű társadalmi munkában az elsők között vesz részt. Az elmúlt évben a társadalmi munkák tekintetében a legtöbb órát dolgozta le. Öt követték Kiss Ferenc, Izsai Béla, Ján Cyprian és mások. A legjobb lövők között tartják számon Lukács Pált, Bezica Ferencet és Krupa Milánt. A fentiek is azt bizonyítják, hogy a sókszelőcei vadásztársaság nagyon jó munkát végez, ezért mások Is példát vehetnének tőle. =r-hal--»
