Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 26. 12 A CSKP KB 13. PLÉNUMÄNAK SZELLEMÉBEN A termelés fejlesztése napirendi feladat Д burgonya trágyázása A Dunatőkésí Állami Gazdaságnak csupán kétezerhatvanöt hektár földterülete van, azonban ezt a területet igyekeznek gazdaságosan kihasználni. A növénytermesztés eredményességével egyidejűleg fejlesztik az állattenyésztést. Ez abból is látható, hogy az állományban levő kétezerkilencven szarvasmarhából kilencszázhat a tehén, s ezeknek az évi tejhasznossága más járások állami gazdaságai részére is példamutatás lehetne. Az alábbiakban azt szeretnénk érzékeltetni, hogyan dolgozták fel a CSKP KB 13. plénumának a termelés fejlesztésére vonatkozó határozatait, mit tesz a gazdaság a tejtermelés fejlesztése és más kiemelt feladatok sikeres teljesftése céljából. „Kézenfekvő — említette Szartorisz Ernő, a gazdaság fóállattenyésztője , hogy a CSKP KB. 13. plénuma határozatainak teljesítésére nagy gondot fordítunk. Dolgozóink mindegyike azon munkálkodik, hogy eredményeink minél jobbak legyenek. Ez azonban nemcsak szüntelenül növekvő aktivitásuknak és a szervezés minőségi javításának, hanem a dolgozók eszmei-politikai és szakmai felkészültségének is a függvénye. Már egymagában až a feladat, hogy belátható időn belül száz tehéntől legkevesebb száz borját neveljünk fel, nagyon igényes feladat, ami kellő hozzáértéssel megvalósítható“. Tény, hogy a biztos siker céljából három alapkérdés gyakorlati megoldása szükséges. Létre kell hozni a minden tekintetben megfelelő takarmányalapot, ki kell alakítani a körzetben legjobb minőségű, haszontulajdonság tekintetében kifogástalan biológiai anyagot és mindent meg kell tenni a mesterséges megtermékenyítés tökéletesítéséért is. E három tényező együttes és okszerű kihasználása a biztos siker kunlcsa. A tehenek hasznosságának növelése, a korábbinál jobb eredmények elérése nem újkeletű ebben a gazdaságban, hiszen a hatodik ötéves tervidőszak első esztendejétől fogva ez határozza meg a tevékenység lényegét és nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ebben a gazdaságban már korábban is szabad utat nyitottak a tudományosan megalapozott fejlődésnek. Nem a véletlen műve tehát, hogy a pártplénum a szóbanforgó kérdéseket napirendre tűzte, hiszen más gazdaságokban komoly fogyatékosságok és az egyes termelőüzemek között — hasonló feltételekben — nagy aránytalanságok mutatkoztak. Ebben a gazdaságban a minőségi tömegtakarmányok termesztését az elmúlt évben úgy oldották meg, hogy a tervezettnél nagyobb területen vetettek évelő takarmánynövényeket. Miért? Azért, mert a sokéves tapasztalat azt bizonyította, hogy egészséges gazdasági szemlélet nélkül lehetetlen az elvárt ütemű gazdasági fejlődés és ehhez némi kockázat vállalása is szükséges! Arra törekednek, hogy minél hamarabb leküzdjék a takarmányozással járó, éghajlati a-A szakembereket régóta foglalkoztatja a paradicsomtermesztés komplex gépesítése. Munkálatai közül legnagyobb gondot a termés betakarítása okozza, ami nagyfokú szervezettséget igényel, azonban szinte teljesen kiküszöböli a hagyományos kisüzemi termesztési eljáráshoz szükséges sok élőmunkát. Magyarországon a Soroksári Paradicsomtermelési Rendszer a konzervparadicsom termelését és begyűjtését iparszerűen oldja meg. A termelési rendszer azonban alapelkvekből indult ki, hogy gépi betakarításra alkalmas paradicsomfajtákat termeljenek. Ennek érdekében olyan fajták termesztésére került sor, amelyek egy-egy táblán egyszerre sok érett, egészséges, konzervipari feldolgozásra alkalmas paradicsomot adnak. A gépesített termesztésben a Ventura, a Chico Tamu III, a Chico Grande, a Red Rock, a Merit, a Potomac, a Pető Mec, a VF-Roma, a Kecskeméti 792 és egyéb változatok terjedtek el. A termőterület talajának meg kell felelnie a paradicsomnövény ismert biolóigai igényeinek. Figyelembe kell venni, hogy egyszerre nagy tömegű érett termést kell begyűjteni. Ez csak egyöntetű növényállománnyal érhető dottságokból eredő gondokat és biztosak a sikerben. Időszerű feladat itt ez már annál fogva is, hogy teheneik törzsállománya megfelelő, hiszen az elmúlt esztendőben tehenenként négyezernyolcvanöt liter tejhasznosságot értek el és a tej literjét huszonhat deka abrakkal termelték. Törzsállományukban megtalálható a szlovák tarka és annak a fekete-tarka — kanadai származású — parlagi fajtával való keresztezettje. Az eddigi sikerek azt mutatják, hogy a tenyészanyag nevelése tekintetében a helyes utat választották, csupán a mesterséges megtermékenytésen kell még javítani. Korábban ugyanis komoly gondot okozott a tehenek csekély számú megtermékenyülése. Átlagosan csak 29—35 százalékos vemhesülést értek el. Kellő elemzéssel megállapították, hogy a gyenge eredményekért nemcsak a mesterséges megtermékenyítést végző dolgozót, hanem az állatok gondozóit is el kell marasztalni! A gondozók ott követték el a legnagyobb hibát, hogy nem jelezték időben a tehenek termékenyülésre való hajlamosságát. Így a mesterséges megtermékenyítés több esetben késedelemmel történt vagy némelykor már fölöslegessé is vált! Ez azonban már a múlté. Az állatgondozók számon tartják minden egyes tehén vemhesülési hajlamát és idejekorán tájékoztatják a megtermékenyítőt, indokolt esetben az állatorvost, és ezzel aktív részeseivé váltak a biztos siker elérésének. Az állatgondozók közül példaként említhetjük Kontár Zoltánt, Tásli Ferencet, Kohek Dezsőt, Flek Magdát és másokat. Kezdetben Márkus István mesterséges megtermékenyítő — mint kezdő — nem rendelkezett elegendő tapasztalattal. Ez arra sarkallta a gazdaság vezetőségét, hogy kérje a megtermékenyítő állomás szakavatott segítségét. így került a gazdaságba a sok éves megtermékenyítői tapasztalattal rendelkező Nagy elvtárs. О avatta be a szakmai fogásokba a pályakezdő fiatal Márkus Istvánt. Ennek a segítségnek az eredménye hamarosan megmutatkozott. A vemhesülés tekintetében ma már az ötven százalékos eredménynél tartanak, januárban és márciusban a felsőpatonyi és a csőtői farmokon már százszázalékos vemhesülést értek el a teheneknél és az üszőknél. Ez a törekvés vezérli őket a gazdaság többi tehénfarmjain is. Teheneiktől az első negyedévben háromszázharminchét borját választottak el. A múlt évben állományban levő kilencszáz tehéntől kilencszáztizenöt borját neveltek fel. Mindamellett, hogy rendszerint az év öt hónapjára jut a legtöbb ellés, a múlt év valóságához mérten az tapasztalható, hogy az idén még jobb az eredmény. Örvendetes, hogy a múlt évi nyolc százalékról idén négy százalékra csökkentették a borjak elhullását és a száz tehénre jutó elválasztás is lényegesen javult. Az év első három hónapjában — a múlt év hasonló időéi. Ebből következik, hogy a kijelölt táblák fekvése legyen „sík“ vagy enyhén lejtős. A táblán semmiképpen se legyenek domborzati egyenetlenségek. A szakemberekre vár a feladat, hogy egymástól eltérő tenyészidejű fajták termesztésével, vagy különböző időpontokban történő vetésével egymás utáni tömegérést tudjunk elérni. Ezt szaknyelven „piros futószalagnak" nevezik. Magyarországi tapasztalatok alapján a magról (helybe) vetést a talaj felmelegedésétől függően április közepén elkezdték. Sietni kellett a vetéssel, mert május közepe után a magról vetett paradicsom elmarad a fejlődésben. Ezen időn túl inkább a területnek megfeleő palántaneveléssel tudunk jó eredményt elérni. A helybevetésre körülbelül két hét állt rendelkezésre, és ez olyan rövid idő, amikor a jó munkaszervezésnek nagy jelentősége van. A vetést akkor tanácsos kezdeni, ha a talaj hőmérséklete nyolc-tíz Celzius fok fölé emelkedett. Helybevetéskor a mag kedvezőtlenebb körülmények közé kerül, ezért biológiai tulajdonságait tekintve a követelmények fokozottabbak. A kalibrálási lehetőségeket figyelembe véve 2,2— 2,8 milliméter átmérőjű magot vetnek és a vetőgépet ennek megfelelően álszakához viszonyítva száz tehénre számítva 17,8 borjúval többet választottak el. Ez azzal is magyarázható, hogy a főállattenyésztő az állatorvossal, Milan Branislavval közreműködve kidolgozta a tehenek és az üszők megtermékenítésének tervezetét és ehhez idomította a megtermékenyítést végző dolgozó tevékenységét is. Ugyanakkor a megtermékenyítő állomás tanácsait is betartják. A megtermékenyítőt rendszeresen értesítik a napi teendőkről. Ugyanakkor naponta áttekintést kap a felülvizsgálást igénylő egyedekről is. Ebben nagy szakmai segítséget kap Mitáky B. állatorvostól, aki a tehenek és az üszők mindegyikét megvizsgálja. Amennyiben valamelyik tehén hosszabb időn át nem hajlamos a vemhesülésre, az állatorvos elrendeli a gyógymódot és annak betartását ellenőrzi. A gazdaságban a tehenek és az üszők megtermékenyítésének a tervét jócskán túlteljesítették. A tervezett száznyolcvanöt helyett kétszáznyolcvannyolc tehén és üsző mesterséges megetrmékenyítését végezték el. Ezek közül az üsző százharminchat volt, vagyis hatvannal több az előirányzottnál. Ez jól bizonyítja, hogy a komplex feladat keretében az állomány okszerű felújítására is törekednek. Azokat az elsőborjas teheneket, amelyeknél nem érnek el várt hasznosságot, már a hatodik héten megtermékenyítik. így lényegesen javult az állatforgó, de a hasznosság is. Úgy hírlik, hogy a gazdaságban gondot okoz az üszők mesterséges megtermékenyítése, mivel nincs elegendő jó minőségű takarmányuk, ugyanakkor száz hektár földterületre számítva negyvennégy tehenet tartanak. Megállapították, hogy a gazdaság üszőállománya eléri a vemhesíthetőség korát, azonban az állatok erre a célra fiziológiai szempontból alkalmatlanok, a fejlődésben mintegy két hónappal lemaradnak. Mivel a borjak születésüktől fogva avitaminózisban szenvednek, ezért életképességük gyönge. Ezért gyakori az elhullás. Problémát okoz az üszők elhelyezése is, mert kevés a férőhely. Ez arra kényszeríti őket, hogy a bikaborjakat egyhónapos korban eladják és így valamivel több férőhely jut az üszőknek. Ha két éven belül sikerül a ma még gátló tényezők leküzdése, akkor száz tehénre számítva már száz borját választhatnak el. Ennek sikere már jelenleg is biztosítottnak tekinthető, mert az első negyedév eredményei derűlátásra adnak okot s az elkövetkező két esztendőben a fejlődés üteme a dolgozók szakértelmével együtt tovább javul. lítják be. Tőtávolságnak megfelel a tizenkét-húsz centiméter, a vetés mélysége pedig húsz-huszonöt milliméter körüli. Helybevetéskor nagyon fontos a porhanyós talajszerkezet és a jó talajállapot. Nagyon fontos, hogy a tenyészidő alatt a paradicsom talaja tiszta és gyommentes legyen. Mechanikai gyomirtó gépekkel és különböző herbicidekkel ma már gyommentes talajt tudunk a növénynek biztosítani. A paradicsom az öntözést nagyon meghálálja és száraz évjárat esetén — öntözéssel — a termés fokozásán kívül a nagy tömegben való „együttérést“ is elősegíthetjük. Gyakorlati megfigyelések szerint az egyenletes vízellátás ellenállóbbá teszi a bogyókat az időjárás hatására fellépő repedésekkel szemben. Az erőteljjs vegetatív fejlődés időszakában végzett öntözés növeli az állomány egyöntetűségét. A kései öntözésnek ellenkező a hatása. Az éréskezdés utáni öntözés a vegetatív fejlődést segíti és késlelteti a kötődést, valamint a már kötődött bogyók beérését. Túl kései öntözés tehát az egyszerre betakarítható termésnek nemcsak a szárazanyag-tartalmát, hanem a menynyiségét le csökkenti. A betakarítást általában két ütera-A burgonya trágyázása azért szükséges, mert gyökérzete sekély, így a talaj rejtett tápanyagait nem tudja jól felhasználni. Ezzel magyarázható, hogy rá van utalva a könnyen oldódó tápanyagokra. Főleg istállótrágyát kíván, de zöldtrágyázott földben is jó termést nyújt. Gyengébb tápanyagfelvevő képességére utal, hogy a nagyobb istállótrágya adagot nem hasznosítja jól. A sok nitrogén és részben a kálium csökkenti a gumók keményítő-tartalmát. Márpedig a burgonyánál éppen ennek a növelésére kell törekedni.. Bebizonyították, hogy a szerves és szervetlen trágyák nagy adagja növeli ugyan a termést, ám ronjtja a gumók minőségét. Ebből az a tanulság, hogy csakis közepes adaggal trágyázzunk! Soványabb talajokon a hiányzó tápanyagokat — Krepely ajánlata szerint —■ inkább műtrágyával kell pótolni. A jól sikerült zöldtrágyázás, de a szalmának NPK-hatóanyagokkal való okszerű aránya és a talajba való időben történő beszántása gyakran felülmúlja a minőségét. Kerpely, a burgonyatermesztés egyik legnagyobb szakértője megállapította, hogy homoktalajokon, száraz éghajlati viszonyokban a laposmagú fehér csillagfürt-(egyiptomi csíllagfürt] a legjobb zöldtrágya. Ezzel a burgonya termése jelentősen növelhető. Nem árt azonban megjegyezni, hogy a nitrogén-műtrágya adagját az határozza meg, hogy a talaj mikor kapott utoljára szerves trágyát, valamint azt, hogy a burgo-A növénykórtanban és az állattani tudományokban jártas szakemberek előtt világos, hogy a pillangós virágú takarmánynövények rovarellenségei főleg a lucernásban és a lóherésekben okoznak helyrehozhatatlan károkat. E takarmánynövények okszerű termelésével a múltban nem egy cikk .foglalkozott. Ismertették ezen növények sikeres termesztésének, begyűjtés utáni kezelésének kérdéseit. Arról azonban alig jelent meg írás, hogyan védekezünk ezen növények kártevői ellen. Kevesen tudják, vagy ha tudják is, a begyűjtés gondjai között elfelejtik, hogy a károsító tényezők ellen okszerűen kell védekezni. A lucernásokban egyik kártevő a lucernabarkó, amely június végéig, a másik ivadéka pedig júliustól kezdve él a lucerna gyökerén és ősszel ismét bogár formában jelentkezik, s a lucernatarlókban telel át. A kártevő, lárváival együtt, a lucerna gyökerét pusztítja. Rizsszem nagyságú, szürkés színű bogár, mely az összes pillangós virágú növényt károsítja, leveleinek szélét csipkésen lerágja. Ezzel ugyan kisebb kárt tesz, de lárvái már jobban károsítanak. Veszedelmesebb ellenség a lucernabogár, amely elhatalmasodva tönkreteheti az egész lucernatermést. A luben végezzük: kézi előszedéssel és kombájnos begyűjtéssel. Előszedéskor az első gyümölcsöket szedjük le kézzel és fogyasztásra értékesíthetjük. Ezért a korán elvetett, rövid tenyészidejű fajták előszedése feltétlenül gazdaságos. }ó állóképességű fajta esetén megtehetjük, hogy csak a tábla egy részén végzünk piacképes előszedést a kombájnos betakarítást pedig az előszedetlen területen kezdjük meg. A betakarítás valódi nagyüzemi formája tömegéréskor a kombájnos begyűjtés. Ma már a KGST keretén belül készülnek különböző paradicsombetakarító gépsorok (kombájnok) és szállító eszközök. Egy-egy fajtánál a betakarítás megkezdésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy a termés zöme a betakarítás befejezésekor is még ép, egészséges legyen, mert a túl sok túlérett bogyó a munkát akadályozza. Körülbelül öt-hat százaléknál több túlérett, beteg bogyó a kombájnos begyűjtésnél gondot okoz. Ilyenkor a bogyók kenődnek és túl gyakran kell a gépet mosni. Ha késnénk a kombájnos begyűjtéssel, akkor kézi szedéssel meggyorsíthatjuk a betakarítást. Dr, László László nya a kénsavas ammóniákot jobban meghálálja, mint a salétromot. A lazább homoktalajokon nagyobb adag szükséges, mint a kötött talajokon. A műtrágya kiszórásának idejét úgy kell az agronómusnak megválasztania, hogy a hatás kedvező legyen, ősszel csak jól abszorbeáló talajba adjunk ammóniákot, laza talajba pedig tavasszal, két-három héttel az ültetés előtt, a szántásra szórva és elfogasolva. Ami a burgonya foszforigényét illeti, körülbelül annyi foszforsavat vesz fel, mint a búza és az árpa. Gyönge gyökérzete miatt a talaj foszforsavkészletéhez nem tud hozzáférni. Külön foszforsav adagra a burgonyának két oknál fogva van igénye. Egyrészt, mert rendszerint silány, foszforsavban szegény talajban termesztjük, másrészt tápanyagkihasználó képessége gyenge, így az adott foszforsavnak csak kb. a felét tudja felhasználni. A burgonya ezért jobban rá van utalva a trágyázásra, mint a többi kapásnövény. A burgonya alá, sekély gyökérzete maitt, a könnyebben ható szuperfoszfát használata indokolt. Tavasszal, ültetés előtt két héttel kellett kiszórni, a lassabban ható tomaszsalakot viszont a laza talajra adagoltuk. A burgonya káliigényét megfelelő istállótrágyázással rendszerint ki lehet elégíteni, tehát a szerves trágya mellett külön káliadagra nincs szüksége. K. L, cernabödével együtt az első számú kártevők között említhető. Mind a kettőnek pirosas-barna a színe. A lucernabogár hasonlít a közönséges katicabogárhoz, de az utóbbinak a hátán hét pont van. Teste félgömb alakú, a lucernabogáré azonban hosszúkás és a nyaka nem fekete, hanem piros színű. Hátán nyolc pont van. A lucernaböde kisebb és nem piros, de pirosas-barna színű. Két szárnyfedelén összesen huszonnégy pont van, (A pontos leírást a hires kutató, Jablonowszky professzor megállapításai nyomán idéztem, akivel gyakornok koromban együtt kutattuk a károkozókat). A lucernabogár és a lucernaböde kártétele nemcsak a takarmánytermés mennyiségét csökkenti, hanem egyben a lucernatöveket is gyöngíti, és azok idő előtt kipusztulnak. Ez okozza a nyáron a vártnál gyöngébb termést. Ha ugyanis ezek a rovarkártevők elszaporodnak, a nyári szárazságban gyengébb a lucerna fejlődése. Ahol jelenlétüket Időben nem fedezik fel és nem irtják a kártevőket, ott tömegesen ellepik a növényt, Ezzel a takarmányt, de a magtermést is erősen károsítják. Irtásukra különböző mód van. A múlt szakirodaimából tudjuk, hogy a lucerna és a lóhere magtermesztésének sikere érdekében először egyszerű fogatos rovarirtókészüléket szerkesztettek. Így nagyon értékes és biztonsággal dolgozó, szabadalmazott készülékek keletkeztek, mint amilyenek a Hermann, a Pavlovszky féle fogatos rovarirtó, amelynek csónak alakú kanalaiban a gép rázása folytán a lehulló rovarokat felfogták. Hasonló sikert értek el a Rátkay Frigyes által évtizedekkel ezelőtt szerkesztett fogatos rovarfogó készülékkel is. Az úgynevezett csalogató vetések szintén hatásosak voltak a lucerna és a herefélék virágait pusztító olyan kártevők ellen, mint például a gubacsiegyek vagy az ápion. Van még egy kártevő, amelyről szőni kell azért is, mert nemcsak a lucernában, hanem a szőlőben, a komlón és a répán is károsíthat, Jablonowszky megállapítása szerint, ha nyár végén, ősz elején a lucernatövek foltonként kipusztulnak és a kiásott gyökér koronája alatt három-négy ujjnyira körös-körül a gyökér hosszában vagy esetleg belsejében rágott csatornákat találunk, azt a hamvas vincellérbogár lárvája okozta. Ez a fehér színű, borsószem nagyságú kukac húsos ráncos testű, sárgásbarna fejű és a megrágott gyökéren vagy körülötte a földben táplálható. A lárva március végén és áprilisban mint kifejlődött bogár elvándorolt oda, ahol több ennivalót talált, később azonban visszatér a lucernásba és bogár alakban is pusztítja a növényzetet. Megfelelő ellenőrzéssel, szakavatott irtással úgy gondolom hók bosszúságnak elejét vehetjük. Kmoskó László mérnök A konzervipari paradicsom termesztésének nagyüzemi módszere Pillangós virágú növényeink veszedelmes ellenségei
