Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ~\ 1979. május 28. 11 A gép- és traktorállomások a mezőgazdaság szolgálatában Napjainkban az irányítás legkülönbözőbb szintjein gyakran felmerül a kérdés, hogyan lehetne a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, gazdaságosságát növelni, színvonalát emelni. Erre az időszerű kérdésre a válasz egyértelműen a mezőgazdaság gyorsabb ütemű iparosítása mellett szól, melynek alapvető feltétele a nagy teljesítményű gépeknek, gépsoroknak és berendezéseknek bevezetése a mezőgazdaság valamennyi ágazatában, valamint a legfontosabb növények termesztésében a komplex gépesítés megoldása. A mezőgazdaság gépesítésében, valamint ** gépi eszközök ésszerű és hatékony kihasználásában kiemelkedő szerepe van a célszerűen kiépített, szerevzetten működő gép- és traktorállomásoknak, valamint mezőgazdasági gépjavító üzemeknek. Napjainkban a gépjavító szolgáltatásokról korántsem lehet azt állítani, hogy teljes mértékben kielégítik a mezőgazdaság követelményeit. Erről tanúskodik az efsz-ekben kibontakozott kongresszus előtti vita, valamint az efsz-ek IX. kongresszusán elhangzott számtalan hozzászólás is. Mielőtt rátérnék e problémakör részletesebb elemzésére, elöljáróban nem árt felidézni néhány adatot: 1962-ben sor került a gép- és traktorállomások átszervezésére. Ekkor létesült a gtá-k termelési-gazdasági egysége, amelynek fő célja volt a gépjavítások háromfokozatos rendszerének kiépítésével — a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködéssel — megoldani a gépjavítások összpontosítását és szakosítását s ezáltal biztosítani a gépek és berendezések javításának és karbantartásának folyamatos, gyors és rugalmas elvégzését. A gtá gazdasági-egységének megalakulása óta aránylag hosszú idő telt el. Az elmúlt időszak eredményeiből több hasznos tapasztalat szűrhető le, s ennek nyomán jogosan választ kereshetünk arra, hogy a gép- és traktorállomások tevékenységének fejlesztésében milyen előrehaladás történt, melyek azok a tényezők, amik gátolják továbbfejlesztésüket, s milyen intézkedések születtek, hogy a közeljövőben a mezőgazdaság gépesítése terén felmerült számtalan probléma megoldódjék. A felsorolt kérdésekre Štefan jacenko mérnök, a gtá vezérigazgatóságának termelési igazgatója válaszolt. —A eddigi eredmények kiértékelése nyomán — mondotta az igazgató — új programot dolgoztunk ki, amelymagába foglalja tevékenységünk fő irányvonalát. Ezért elöljáróban legalább röviden ismertetném a termelési-gazdasági egységünkre háruló legfontosabb feladatokat. Elsődleges tevékenységünk a gépjavítás. Azonban nem kevésbé fontos feladatunk az állattenyésztési termelés gépesítésének a megoldása, amely elsősorban a hütő- és fejőberendezések, de egyéb technológiai gépsorok felszerelésére, karbantartására és javítására irányul. El akarjuk érni, hogy az állattenyésztés gépesítése is kellő színvonalra kerüljön. Komoly feladatok várnak ránk a növénytermesztés egyes speciális munkaműveleteinek gépesítésében is, főleg ott, ahol lemaradás mutatkozik. így például, hogy csak a legfontosabbakat említsem, szeretnénk megoldani az istállótrágya kezelésének és kihordásának gépesítését, a szálas takarmányok betakarítását, főleg a lejtős területeken, a vegyszerezést, az öntözést stb. Ezen túlmenően az eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk a kis szériában készülő gépek és berendezések gyártására, amelyeket belátható időn belül gépiparunk nem képes biztosítani. Ezen gépek gyártásában — amely főleg a gyümölcs- és zöldségtermesztés gépesítésének megoldására irányul — az Agromas keretében a nemzetközi munkamegosztásra, tudományos-műszaki tapasztalatcserére támaszkodunk. Sorrendben az utolsó, de ugyancsak fontos feladatunk a szakemberképzés. • Hogyan értékeli az eddigi eredményeket? — Az egyszerűség kedvéért néhány adat felsorolásával szemléltetném Szlovákia gép- és traktorállomásainak fejlődését. így például a teljesítményekben 1975-től 1978-ig tíz-tizenkét százalékos évi növekedést érünk el. Ezerkilencszázhetvenötben az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység száznegyvenkilencezer korona volt, 1978-ban pedig már százkílencvenháromezer korona. Ez időszak alatt a gépek javításában a bevétel úgyszólván kétszeresére, az alkatrészek felújításában pedig tízmillióról huszonhatmillió koronára növekedett. A pozitív eredmények mellett rá kell mutatni mindazokra a fogyatékosságokra és nehézségekre is, amelyek hátráltatják a gépjavítások háromfokozatos rendszerének kiépítését és működését. Tevékenységünkben komoly gondot okoz, hogy nem sikerült megoldani a második javítási fokozat kiépítését. Tehát a gépjavítások rendszerének azt az alapvetően fontos részlegét, ahol az alkatrészek cseréjét és beszerelését végezzük. Ennek egyik oka a hiányos kapacitásokban rejlik. A fő hátráltató tényezőt azonban a hiányos pótalkatrész-ellátásban kell keresni. • Miben rejlik e problémakör nyitja s milyen intézkedéseket tesznek a helyzet javítása céljából? —• A megoldás kulcsa legfőképpen a III. javítási fokozat jó működésében rejlik, amelynek feladata a generáljavítások elvégzése. Itt mindenekelőtt meg kell oldani — a gépipar hozzájárulásával — a folyamatos pótalkatrész-ellátást mennyiségben és választékban egyaránt. Csak ezután tudjuk majd a II. javítási fokozat üzemeit folyamatosan ellátni kijavított vagy felújított motorokkal, motorrészekkel, s így elérni azt, hogy a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve a követelményeknek megfelelően teljesítsék feladatukat. — Ugyancsak sürgős megoldásra váró feladat a diagnosztikai és gépjavító központok kiépítése a mezőgazdasági üzemekben. A technológiai berendezések beszerzését és szállítását ezekbe a központokba a holicai (dunaszerdahelyi járás) gép- és traktorállomás biztosítja. A technológiai berendezések beszerelése pedig a traktorállomásokra hárul. Már ebben az évben a Holicei Gtá ötven gépjavító és karbantartó központot lát el megfelelő technológiai berendezéssel. Ezt az igényes feladatot a hetedik ötéves tervidőszak végéig meg akarjuk oldani úgy, hogy Szlovákiában legalább 328 karbantartó gépjavító központ legyen. # Milyen eredményeket értek el a gépjavítások összpontosításában és szakosításában? — Bár ezen a téren több pozitív eredményt is elértünk, az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy itt is bizonyos módosításra lesz szükség. Minden területen — az adottságoktól a növénytermesztés irányzatától függően — az egyszerűbb, kevésbé bonyolult gépek generáljavítására szakosított gépjavító üzemeket akarunk létesíteni, ami hozzájárulhat a szolgáltatások rugalmasabbá tételéhez. A másik oldalon viszont a nagy teljesítményű, bonyolult gépeknek idény utáni javítását a mezőgazdasági üzemekből fokozatosán át akarjuk helyezni a traktorállomások hatáskörébe. # Úgy tudom, bővíteni akarják a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködést s ebben a bevált szovjet tapasztalatokra támaszkodnak. — Az együttműködés célszerű kibővítése jelentős mértékben elősegítheti a gépjavítások hatékonyságának növelését. Ugyanis jelenleg a többnyire szétszórt, kis javítóműhelyekben hatvannyolcezer gépjavító dolgozik aránylag alacsony munkatermelékenység mellett. Ha ezeket a munkaerőket és eszközöket kisebb számú, de korszerűen felszerelt szakosított javítóközpontokban összpontosítjuk az egyes kooperációs körzetekben, lehetővé válik a munkaerők jobb kihasználása, a költségek csökkentése és a javítási munkálatok meggyorsítása, de nem utolsó sorban a munka minőségének javítása is. Ezt a szovjet, nevezetesen a vinicai modell alapján fogjuk megvalósítani. Az első lépéseket már megtettük. Így például a nitrai járásban a szovjet modell alapján folyamatban van a karbantartó és gépjavító hálózat kiépítése. A modell lényege abban rejlik, hogy számítógép segítségével meghatározzuk a kapacitások és munkaerők optimális szükségletét a növénytermesztés szerkezetének, valamint a gépesítés színvonalának megfelelően. A hasonló módszereken alapuló kooperációt a Bratislava-vidéki, a galantai, trnavai, és michalovcei járásokban is kezdik meghonosítani. — A ránk háruló igényes feladatok megvalósítása az embereken is múlik. A bonyolult gépek javítását, karbantartását csakis szakképzett dolgozógárdával tudjuk elvégezni. Sajnos, a dolgozók szakképzettségének vonalán sem értük el a kellő színvonalat. Ehhez haladéktalanul meg kell teremteni az anyagi feltételeket, elsősorban a szükséges kapacitásokat a továbbképző tanfolyamok számára. Növelni kell a szakképzett előadók számát, de javítani kell az iskoláztatások szervezésén is. A mezőgazdasági üzemekben is nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy megfelelő, főleg stabilizált dolgozókat küldjenek a továbbképző tanfolyamokra. Hiszen a mezőgazdaság gépesítése egyre nagyobb igényeket támaszt a gépek kezelésével, karbantartásával és javításával szembe. Remélhető, hogy a foganatosított intézkedések, a kidolgozott tervek és a helyzet javítását célzó javaslatok meghozzák a várt eredményt. Azonban jelentős tartalékok rejlenek a gépek megfelelő kezelésében, karbantartásában, idény utáni tárolásában is. Klamarcsik Mária mérnök Élelmiszeriparunk kebelében ta“ Ián a tejipar nyújtja a legtöbbet a gyerekeknek. A nemzetközi gyermekév kiemelt feladata, arra ösztönözte a tejipar vezetőit, hogy minél több tejből készült új terméket juttassanak gyermekeinknek. A vezérigazgatóságok dolgozói már a Salimán is arra törekedtek, hogy gyártmányaikat a nemzetközi gyermekév jegyében mutassák be. „Gondoskodtunk róla — jegyezte meg Sladovnyík József, a tejipar vezérigazgatósága személyzeti osztályának vezetője —, hogy a Salimán kidomborítsuk a gyermekek és általában a fiatalok ésszerű táplálkozásának lényegét, mert arra kell törekednünk, hogy miden tekintetben egészséges, új nemzedéket neveljünk társadalmunk növekvő feladatainak teljesítéséhez.“ A tejipar szokványos és új gyártmányai között említhetjük a különféle folyékony pudingokat, pudingporokat, az Augalita tortát, a Coope caffet, a Fragola limone fagylaltot, a karamelizált tejet, a túróból készült krémeket és egyebeket. A nemzetközi gyermekév feladatainak sikeres teljesítéséhez a tejiparnak csaknem mindegyik üzeme hozzájárul. Ebben az évben Szlovákia tejfeldolgozó üzemei 1250 tonna tejkrémat, háromezerszáz tonna tejfölös krémet, kilencmillió liter fagylaltot készítenek a fogyasztói piac bőséges ellátásához. A speciális tejtermékek készítésében nagy részt vállalt a korszerűen berendezett 2. számú bratislavai tejüzem. A múlt évben ebben az üzemben hárommillió hatszázezer liter fagylaltot készítettek a fogyasztóknak. Tejiparunk a gyermekekért A távlati tervek alapján a íalovói (Nagymegyer) tejfeldolgozó üzemet többek között gyermektápszerek gyártására szakosítják. Ez azonban megköveteli, hogy az üzemet tovább bővítsék és korszerűsitsék. Petrovins Lajosnak a vezérigazgatóság osztályvezetőjének a megítélése alapján a gyermektápszerek nagyobb méretű gyártására a hetedik ötéves tervidőszakban kerülhet sor, mert erre minden téren alaposan fel kell készülniük. A nemzetközi gyermekév keretében járásonként, sőt iskolánként is elgondolkozhatnának az iskolai tejfogyasztás kibővítéséről. Ebben a tekintetben a bratislavai iskolák járnak az élen. Mint már korábban említettük, a tej és a tejtermékek rendszeres fogyasztása mindenekelőtt a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából előnyös és fontos. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy jó néhány családban a gyermekek nem fogyasztanak naponta tejet vagy tejterméket. Egyrészt azért nem, mert a szülők nem tudatosították, hogy milyen jelentősége van a tejnek a gyermek egészséges fejlődése szempontjából, másrészt azért nem, mert a közelben nincs üzlet. így a gyermekek jelentékeny hányada reggelire rendszerint zsíroskenyeret kap teával, s ez a táplálék nem pótolja a tejet. Szükséges tehát, hogy az iskolák vezetői kapcsolatot teremtsenek a körzetükben levő tejforgalmazó üzemek vezetőivel és közös erőfeszítéssel tegyék lehetővé, hogy az iskolákban minél több gyermek legalább kéthárom deci tejet fogyasszon naponta. Ha elérnénk, hogy szlovákiai méretben az iskolai tejfogyasztás ebben az évben általánossá váljon, akkor a nemzetközi gyermekév keretében nagyon sokat tennénk a fiatal nemzedék egészségesebb fejlődése érdekében. hai— •okunknak él hozzátarto* * zója, ismerőse az ország keleti vidékén, Miskolcon, a Nyírségben, Észak-Dunántúlon, esetleg a salgótarjáni bányavidéken. Ha késő ősszel jönnek látogatóba e rokonok, barátok, nem győzik dicsérni a barátságos, enyhe októberi verőfényt, a pirosló fűszerpaprika-táblákat, az aranyló kukoricásokat. Megyénk déli fekvésének köszönheti a bőséges napfényes órák számát, a kapások termését beérlelő hosszú őszutót. A kedvező természeti viszonyok szinte tálcán kínálják a lehetőséget olyan növényi kultúrák termesztéséhez, melyek délszaki származásuk alapján az átlagosnál több napfényre, melegre tartanak igényt. Ilyen természetű kultúra a tengeri is, amelyik az egyik legfontosabb biológiai energiahordozó, magas százalékarányú keményítő- és fehérjetartalma miatt. A keményítőérték 60—80 százalék közötti, a fehérjetartalom ennek általában tíz százaléka. A tengeri számítási alapul szolgál jestől, a szentesi járás északi részétől kezdve, Vásárhelyen át a pitvarosi Felszabadulás Tsz-ig, kimondták az idei tervtárgyaló közgyűléseken, hogy tettekkel válaszolnak a megyei pártbizottság 1979. évi gazdaságpolitikai állásfoglalására, célkitűzéseire, s tíz-tizenkét százalékkal növelik a takarmánynövény termőterületét. Ám a külterjes fejlesztés mellett intézkedések születtek az egységnyi területre jutó hozamnövelésre is. Mert ott azután még vannak tartalékok! A tonnák tízezreivel mérve azokat. A fejlesztés első lépcsőjét, a területnövelést illetően elég indokolt a megyei pártbizottság állásfoglalása, mert az 1971— 1975-ös évek átlagában a megye gazdaságaiban meghaladta a nyolcvankétezer hektárt a vetésterület, amely az elmúlt három évben csak 74,5 ezer hektár volt. Sok természeti csapás érte a növényzetet, köztük a belvíz is, de azért volt része a helyi vezetés szemléletének a terület csökkenésében. Az egyéb Magyarországi tapasztalatok Csongrád megyében több kukoricát akarnék termelni i az állattenyésztésnél, mert a kukoricaértékesítési százalék azt fejezi ki, hogy a keményítőérték alapján a kukoricára átszámított bármelyik takarmány egy mázsájától mennyit gyarapodik az állat. Hazánkban az ötödik ötéves tervben meghatározott fogyasztóigény-növekedés indokolja a takarmánytermesztés fejlesztését, hogy legyen kellő háttér a hús és a tejtermelés fokozásához. A világpiacon is rohamtempőban növekszik a kereslet a nagy tápértékű takarmánynövények iránt, mert egyre több fejlődő állam tűzi napirendre a lakosság emberibb ellátását, s mindehhez rendkívül sok állati eredetű fehérje kell. Egy adat a fejlődő országokban kialakult helyzetről: a népesség gyarapodása évi 2,4 százalék, míg az egy főre jutó élelmiszertermelés növekedése csak 0,3 százalék ezekben az államokban. Az is a statisztikához tartozik — s ez az emberiség mai életének elég szomorú tükre —, hogy pillanatnyilag ötszázmillió ember éhezik, vagy jut hiányos táplálékhoz a földgolyón. Sajnos e félmilliárd ember negyven százaléka gyerek. Ezek a tények is megfelelően bizonyítják, hogy az élelmiszer stratégiai fegyverré Tépett elő a jövő formálásában. A vialágpiacon is az a földrész, vagy állam tud meghatározó szerepet betölteni, amelyik a kínálati piacot foglalja el. Napjaink történelmének alakulása igen hatásosan bizonyítja, hogy egy-egy kapitalista állam jócskán visszaél előnyös helyzetével, mert a gazdasági segítséget súlyos politikai feltételekhez szabja, ami végül a nemzeti függetlenség elvesztésével jár. Megyénk mezőgazdaságának — éppen e vidék kedvező adottságai miatt — az egyik legnagyobb erőssége a takarmánytermelés. A nagyüzemek növénytermesztői, vezetői ismerik is a nagy tápértékű kukorica világpiaci rangját, devizateremtő szerepét, és nyomon követhető intézkedéseket tesznek a vetésterület növelésére. Epernövények, mint például a burgonya előrelépése némileg viszszaszorította a kukorica vetésterületét, noha távolról sem volt olyan biztos felvevőpiaca, mint a tengerinek. A gazdaságokban most az idei tavaszon hozzák egyensúlyba a termőhelyi lehetőségeket a piaci kereslettel. Az elmúlt két év termelési eredményeiből igen érdekes következtetéseket lehet levonni; Ami a legszembetűnőbb: a megye tsz-einek csak töredéke jutott el olyan hozamhatárig, amelynél már nagy fegyvertény az elért eredmény megtartása. Vonatkozik ez az eperjesi Ifjú Gárda, az árpádhalmi Árpád, a röszkei Kossuth, a vásárhelyi Május 1., a fábiáni Kinizsi, vagy a szentesi Felszabadulás Tsz-re, ahol félezer-ezer hektáron elérték, vagy meghaladták a nyolc-1 van mázsás átlagtermést. Hogy hol vannak a tartalékok? Amíg a vásárhelyi tsz-ek tavaly 72,8 mázsára növelték a hozamszlntet, az előző évi ötvenkilenc mázsáról, addig a makói tsz-ek 61,5, s a város környékén levőek ötvennyolc, a csongrádiak ötvenkettő, vagy a szegedi járásbeliek 23,3 mázsás átlagot értek el. Ezzel együtt azt is kimutatta a tsz-ek területi szövetségének statisztikája, hogy növekedett az ötven mázsás 'hozam feletti termést betakarító gazdaságok száma, de a homokvidéken ezerhektáros területeken alig térülnek meg a kukoricatermesztés befektetetései. A termelési rendszerben levő gazdaságok hektáronként nyolc mázsával termeltek többet tavaly azoknál, akik még nem alkalmazták a legfejlettebb technológiát. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy vidékünk kiváló adottságokkal rendelkezik, az erős világpiaci értékkel rendelkező kukorica termesztéséhez, és a hazai hús-, tejtermelés szintje is az erős takarmánybázistól függ. A feladat tehát: nagyobb területen, nagyobb gazdaságossággal, több kukoricát termelni, mint tavaly. ^brsz-* Élelmiszeripari érdekesség PARADICSOMPOR A seredi Kávoviny üzemben a múlt évben elsőízben kis mennyiségben — készítettek instant paradicsomport. Az üzem dolgozói úgy tervezik, a; mennyiben paradicsomból olyan bő termés lenne, hogy a megtermett meny-* nyiséget a konzervipar képtelen lenne gyorsan, veszteségmentesen feldob gozni, akkor a Kávoviny üzem hajlandó nagyobb mennyiségű paradicsom* port készíteni. A paradicsompor készítése a tejpor készítéséhez hasonló. A főzött paradicsomot sűrítik, majd párlatát szemcsés porrá alakítják. A paradicsompor színe és íze olyan mint a friss paradicsomé. Belőle finom leves és egyéb étel készíthető. Száraz, sötét helyen sokáig tárolható. A Kávoviny üzem szamócapor készítésével is foglalkozott. Méghozzá si* keresem De a szamócapor előállítása igényes-és eléggé költséges, mert eb* bői a gyümölcsből nálunk kevés terem, ezért aránylag drága, így az in* stant szamőcapor készítése nem kifizetődő, Xrajcsoyics Ferdinand
