Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
1979. JANUÄR 20. XXX. évfolyam 3. szám. Ära 1,— Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Üj fejlődési szakasz kezdete Ázsiában A KGST a világ küzdőterén * • Az SZFSZ életéből * Városjellegű község Lenin tanítása iránytű A marxizmus továbbfejlesztője, aki győzelemre vitte a proletár forradalmat Oroszországban, már ötvenöt esztendeje nem él, mégis köztünk van, s a tanítása, útmutatása most is érvényes. Vladimír Iljics Lenin a bolsevik párt megalapítója, a legnagyobb forradalmár volt, s a gyakorlatban is megvalósította nagy elődjei elképzeléseit. Forradalmi akarata, a munkásosztály történelmi küldetéséről való tudományos meggyőződése, a néptömegek alkotóerejébe vetett tántoríthatatlan hite és a kizsákmányolt néprétegek forradalmi ereje átszőtte egész életét és munkásságát. Lenin nagysága abban rejlik, hogy Marx és Engels tanításából kiindulva elemezni tudta a társadalmi fejlődés adott időszakát. Az igazát már a megtörténtek tanúsítják. Létrejöttek a szocialista országok, felszabadultak a gyarmati járom alatt levő népek, vagyis amit a mester hátrahagyott a világ forradalmi és nemzeti felszabadító erői számára, valóra vált A géniusz nem álmodott, hanem a valóságra támaszkodva, a jövőbe látva készítette téziseit, vetette papírra világmegváltó gondolatait. A nagy eszmék továbbfejlesztője mindenre gondolt, s ífey érthetően az elmaradt oroszországi viszonyokban a mezőgazdaság fellendítésére is a szovhozok és kolhozok létrehozásán keresztül. Harminc esztendeje kezdtek nálunk megalakulni a szövetkezetek. Három évtized nem sok Idő, de a fejlődés óriási s ezt beismeri az egykori középparaszt, sőt a szövetkezeti gondolat legádázabb ellensége is. Lenin felismerte a mezőgazdasági szövetkezetek jelentőségét, amely egyetlen járható útja a gyors fejlődésnek, a földet művelő emberek boldogulásának. Lenin az új gazdaságpolitika és általában a szocialista építés sikerének egyik alapfeltételét a különböző szövetkezetek s elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek megalakításában és fejlesztésében látta. Mi is volt a véleménye a szocialista építés vezéregyéniségének a szövetkezetekről? „Mi már megdöntöttük a kizsákmányolók uralmát és most Igen sok abból, ami a régi szövetkezeti úttörők álmodozásaiban fantasztikus, sőt regényes, sőt ízetlen volt, színtiszta valósággá válik. Nálunk valóban, ahol az államhatalom a munkásság kezében van, ahol minden termelési eszköz ennek az államhatalomnak a birtokában van, náklunk valóban csak az a feladat maradt hátra, hogy szövetkezetekbe tömörítsük a lakosságot. Ha a lakosságot a lehető legnagyobb mértékben szövetkezetekben tömörítjük. akkor magától célt ér az a szocializmus, amely néha méltán gúnyt, mosolyt, lekicsinylő magatartást keltett még olyan emberek részéről is, akik egyébként meg voltak győződve az osztályharc, a politikai hatalomért folyó harc stb. szükségességéről. S mégis nem minden elvtárs ad magának számot arról, milyen gigászi, mérhetetlen jelentőségre tesz szert most a mi szempontunkból Oroszország szövetkezetekbe tömörítése. Az új gazdasági politikával engedményt tettünk a parasztnak, mint kereskedőnek, a magánkereskedelem elvének, épp ebből következik (fordítva, mint ahogy gondolják) a szövetkezetek óriási jelentősége. Lényegében vévé, ha az orosz lakosságot elég széles mértékben és eléggé mélyrehatóan szövetkezetekbe tömörítjük, ez minden, amire az új gazdasági politika uralma alatt szükségünk van, mert most megtaláltuk a magánérdeknek, a magánkereskedelmi érdeknek s ez utóbbi állami felügyelet és ellenőrzés alá helyezésének oly fokú egybekapcsolását, a magánérdek oly fokú alárendelését a közérdeknek, ami azelőtt sok-sok szocialista számára nagy fejtörést okozott. Valóban: minden nagyüzemi termelési eszköz az állam hatalmában van, az államhatalom, a proletariátus vezető szerepe a parasztság Irányában biztosítva van stb. „Két korszakalkotó feladat áll előttünk. Egyik — apparátusunk átalakítása. Ez az apparátus, amelyet mindenestül az előző korszaktól vettünk át, teljesen hasznavehetetlen; komolyan átalakítanunk ez alatt az öt harcos év alatt ebben a tekintetben semmit sem sikerült és nem is sikerülhetett. Másik feladatunk: a kultúrmunka a parasztság között. S ennek a parasztság közötti kultúrmunkának gazdasági célja éppen az, hogy a parasztságot szövetkezetekbe tömörítsük. Ha a szövetkezetek mindenkit átfognának, már mind a két lábunkkal a szocializmus talaján állnánk. Ahhoz azonban, hogy mindenkit szövetkezetekbe tömörítsünk, a parasztságnak (éppen a parasztságnak, mint óriási tömegnek) a kultúra oly magas fokára kell felemelkednie, hogy ez a mindenkit átfogó szövetkezetekbe tömörítés egész kultúrforradalmat követel.“ A lenini szövetkezeti gondolat nálunk is diadalmaskodott. A termelő mezőgazdasági és ipari szövetkezetek napjainkban szilárd egységek, s komoly tényezői népgazdaságunknak. A mezőgazdasági szövetkezetek olyan eredményeket értek el a termelésben, amely világraszóló és igazolja a lenini tanítás örökérvényüségét. —tt— VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Beszélgetés Lenin elntérssal (RÉSZLET) Lenin eltárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit végzünk egymás után. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. Ön nélkül sokan eltévedtek már, • ezen a mi földünkön, Itt körülünk s körös-körül igen sok gazember jár. Itt járnak, és gőgtől dagad a kebelük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben a havas tarlókon ön itt van vélünk.. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélegzümk, verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit-gondjait. Csönd lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin mint fénykép szobám falán. Mincsenek még pontos adataink, az azonban bizonyos, hogy a komárnói (Komárom) járásban elmaradt tavaly a mezőgazdasági nyerstermelés a tervezettől — mondotta Póka Vilmos mérnök, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára. így aztán az idén nagy feladat előtt áll a járás mezőgazdasága. Igaz, hogy a komáromi járás nem tartozik a legnagyobb területű járások közé, de termelőszövetkezeti és állami gazdaságai aránylag sok termékkel járulnak hozzá az élélmiszerkészlethez. Erre kötelezik őket az országos átlagnál kedvezőbb termelési fetételek. Lényeg az, hogy a növénytermesztés több ágazatában — mindenekelőtt a kertészeti termények, kukorica és gabonatermelésben — jó eredményeket mutattak fel a legutóbbi években. Az eddigi eredmények tehát arra ösztönöznek, hogy a fejlesztés üteme ne mérséklődjön. Az idén népgazdasági tervünk erőteljes termelés-növekedést irányoz elő. Ez ellen nincs semmi kifogásunk, mert tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelésnek még a mi járásunkban is vannak rejtett tartalékai, eddig ki nem használt lehetőségei. Ez volt a kiindulópont azokon a megbeszéléseken, amelyeket a járási pártbizottságon, a járási mezőgazdasági igazgatóságon, valamint az SZFSZ járási bizottságán az idei termelési feladatok körvonalazása és elosztása céljából folytattunk. Tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt elsősorban a gabonafélék, kukorica, és a zöldségnövények hektárhozama lett kisebb a tervezettnél. Az idén tehát elsősorban is ezekből a növényekből kell többet termelnünk, nagyobb hozamot elérnünk. őszintén mondom, a termelési tervünk olyan méretű, hogy teljesítése — még a kedvező időjárás mellett is — példás szorgalmat, magas fokú szervezettséget, szakmai elmélyültséget és fegyelmet követel a termelés minden szakaszán. A gazdagabb termés megalapozásának szükségszerű követelménye, hogy a tervezett gépek, berendezések, vegyi anyagok és energia időben, szükséges mennyiségben és minőségben a rendelkezésre A falvak újjászületésének három évtizede Irta: Dr. TIBOR BOHDANOVSKÝ, CSc, az SZFSZ KB elnökének helyettese A tőkések ural mának az idősza kában Szlovákia kis- és középpa rasztságának csak a nélkülözés és az esetleges kivándor lás lehetősége ada tott meg. Szlová, kiában — 1933-ban — a kis- és középparasztoknak több mint a nyolcvan százaléka volt eladósodva. A pénzintézeteknek 6,5 milliárd koronával tartoztak és hatszázalékos kamat mellett nem kevesebb mint négyszázhúszmillió koronát kellett évente téríteniük kamatok formájában. Így egy egy szegényparasztra akkoriban 1135 korona kamat térítése jutott. A kegyetlen kizsákmányolás következtében a parasztság egyre jobban eladósodott, fizetésképtelen lett, mire a tőkés hitelezők a megélhetést biztosító kisparaszti birtokokat elárverezték. Így 1934-ben harmincötezer, 1936-ban pedig huszonhétezer kis- és középparaszt vált földönfutóvá, s ezek a kivándorlásban keresték kilátástalan helyzetük jobbulását. A szégyenteljes müncheni egyezmény előtti Csehszlovák Köztársaság idején például Szlovákiából száznyolcvanezer dolgozó vándorolt ki és a nyári idényben további ezrek kerestek munkát a környező tőkés államokban. Szlovákiából 1930-ban Ausztriába több mint tizenhatezren, Németországba pedig közel hatezren men■' I tek idénymunkára, hogy eltarthassák nélkülöző családjukat. Ez is jól bizonyítja, hogy a tőkések a dolgozó parasztság részére — Szlovákiában — az élet és a munka legelemibb feltételeit sem biztosították. A CSKP azonban kezdettől fogva a munkásosztály és a szegényparasztság alapvető jogainak és érdekeinek az összehangolására és érvényesítésére törekedett. Meggyőzte a szegényparasztokat arról, hogy anyagi és kulturális helyzetük csak akkor javulhat tartósan, ha szövetségre lépnek a forradalmi munkásosztállyal és közös erőfeszítéssel megdöntik a tőkések kizsákmányoló rendszerét s a CSKP vezetésével átveszik a hatalmat. Pártunk mindig következetes és nyílt harcot folytatott a tőkésekkel szemben, a dolgozó parasztság érdekeinek a védelmében. Követelte a mezőgazdasági termékek árának az állandósítását, s egyben a parasztság szüntelen zaklatása ellen is sfkraszállt. A kizsákmányolás leküzdésére Polomkán, Kosúton, Haburán és másutt sztrájkot szervezett. Köztudomású. hogy ezek a sztrájkok a tőkések karhatalmi testületének szolgai engedelmessége következtében gyakran vérfürdővel végződtek. Pártunk a parlamentben is energikusan védte a szegényparasztság érdekeit. A kommunista képviselők olyan törvény kibocsájtását követelték, amely eltörli a szegényparasztok tartozásait és védelmezi őket, minden nemű zaklatástól. (Folytatás a 12 oldalon.) álljon. A növénytermesztés elé állított magas mérce szükségessé teszi továbbá a földterület ésszerű hasznosítását, a talajállapothoz igazodó talajerővisszapótlást és a létező öntöző-berendezés szükség szerinti optimális kihasználását. Az állattenyésztésben elért jó eredmények stabilizálására, esetenként azonban a termelés további növelésére kell törekedni. E cél érdekében a mi járásunkban is égető kérdés a takarmánytermesztés fejlesztése, ami azt jelenti, hogy a jobb minőségű takarmánynövényeket kell nagyobb jén fontos feladat hárul az üzemi pártszervezetekre és a szövetkezetek ellenőrző bizottságára. Nagyon sokrétű az a tevékenység, amelyet a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei végeznek a termelésszervezés színvonalának n övelése, a dolgozók munkaaktivitásának fokozása céljából, valamint az ellenőrzés terén. Ennnek a munkának legfőbb sajátossága nem az, hogy a pártszervezetek közvetlen irányítják a termelést, hanem az, hogy a kommunisták a politikai munka révén a tervezés a termelés és a munkaszervezés minden Az eredményes gazdálkodás segítői mennyiségben termelni. Ezt úgy érhetjük el, ha a tápanyagdús évelő takarmányok részarányát radikálisan növeljük, mégpedig a kevésbé értékes tömegtakarmányok rovására. Persze szükségesnek mutatkozik a tenyésztői munka további javítása és a takarmányozási módszerek korszerűsítése. A zárszámadó és a tervjőváhagyó közgyűlések politikai-szervezési tervét a járás illetékes szervei — a járási pártbizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság, az SZFSZ járási bizottsága és a Nemzeti Front járási bizottsága — az előző év novemberében jóváhagyták. A járás mezőgazdasági üzemeiben az idei termelési és pénzügyi tervet a kisebb munkahelyi közösségekben a brigádértekezleteken, az ágazati, vagy üzemegységi tanácskozásokon, a különböző bizottságok gyűlésein elhangzó észrevételek és javaslatok alapján készítik. Örömteli, hogy a közösen kialakított termelési tervek megfelelnek a termelés- és gazdaságfejlesztés követelményeinek, összhangban vannak a népgazdaság állami tervével, tehát a csoportérdekek mellett kifejezik a társadalom érdekeit is, vagyis a társadalmunk növekvő szükségleteinek a kielégítésére irányulnak. A zárszámadások előkészítése idemozzanatában jelen vannak, jö példát mutatnak, s így biztosítják a párt vezető szerepének érvényesülését, az igényes termelési feladatok teljesítését. Feltételezzük, hogy az ellenőrző bizottságok is hatékonyan hozzájárulnak az évzáró közgyűlések színvonalának emeléshez azáltal, hogy nyíltan feltárják a termelésben, a munkaszervezésben, s általában a munkához való hozzáállásban tapasztalt fogyatékosságokat és ésszerű javaslatokkal járulnak hozzá az idei eredményesebb gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez. Véleményünk szerint az efsz-ek IX. kongresszusának vitanyaga, melyet mezőgazdasági üzemeink munkahelyi közösségeiben megvitattak, szintén hatékonyan elősegíti majd a gazdasági eredmények javulását és a tartalékok feltárását. Az előkészületekben érvényesül az a felismerés is, hogy végső soron a gazdaságokban dől el a tervek sorsa. A legdöntőbb tehát a mezőgazdasági dolgozók jó munkája lesz. A készülő tervek összeállításánál ezzel számolhatnak, mert az előző évek eredményei igazolták, hogy a járás mezőgazdasági dolgozói képesek a gyarapodó feladatok megoldására. CSIBA LÄSZLÖ
