Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
1979. május 19. SZABAD FÖLDMŰVES a szomszédok segítségévei A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésében mind nagyobb szerepe van az üzemközi kooperációnak. Ezért nem véletlen jelenség az sem, hogy a párt központi szerveinek határozatai — főleg a CSKP XIV. kongresszusa óta — a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának sürgetése mellett, egyértelműen hangsúlyozzák a kooperációs viszonyok fejlesztésének szükségességét is. Ennek, vagyis a kooperáció fejlesztésének rendkívüli figyelmet szentelt a CSKP Központi Bizottságának 13. ülése is. Az üzemközi és a nemzetközi kooperáció fejlesztésével jácó előnyök Ismeretében a Központi Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeknek, valamint a mezőgazdasági vállalatoknak és intézményeknek még nagyobb igyekezetét kell tanúsítaniuk a kooperáció sokrétű fejlesztésében, s ennek az igyekezetnek tükröződnie kell a testvéri szocialista országokkal való együttmüködésünk, tehát a nemzetközi kooperáció fejlődésében is. Ez a követelmény mezőgazdasági üzemeink többségében kedvező visszhangra talált. S azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek már eddig is kihasználták a nemzetközi együttműködésben rejlő gazdaság- és termelésfejlesztési lehetőségeket, keresik és céltudatosan konkretizálják a nemzetközi együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Ezek közé tartozik a Dunajská Streda-i AGROFRIGOR is, az említett járás mezőgazdasági üzemeinek zöldség- és gyümölcsértékesítő és feldolgozó közös vállalata. Az AGROFRIGOR működési köre pár évvel ezelőtt új termelési ágazattal bővült. S éppen ennek az ú) termelési ágazatnak a meghonosítása és a termelés gazdaságosságának garantálása tette szükségessé, hogy a vállalat vezetősége külföldön, vagyis a szomszédos Magyar Népköztársaságban keresse egy olyan mezőgazdasági üzem segftőszándékát, amely az üvegházi és a fóliás zöldség- és virágtermesztésben már gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Oswald Frigyes elvtárs, az AGROFRIGOR igazgatója annakidején, vagyis 1973-ban, az Óbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet segítségére alapozott. Ugyanis tudomása volt arról, hogy ez a mezőgazdasági üzem, amely a virágtermesztés egyedüli rendszergazdája Magyarországon, s amely később a zöldségtermesztésben is termelési rendszergazda lett, figyelemre méltó eredményeket ér el a termesztési technológia fejlesztésében és a termelés jövedelmezőségének növelésében. Az óbudaiak a jó szomszédság és a szocialista nemzetközi együttműködés jegyében segítő kezet nyújtottak. Védnökséget vállaltak az AGROFRIGOR új termelési ágazata felett. A saját tapasztalataik alapján — már az üvegházak építésekor — figyelmeztették a dunaszerdahelyíeket a termelésre károsan ható buktatók elkerülésére; aktív segítséget nyújtottak az üvegházak és a fóliasátrak gazdaságos kihasználásához vezető termelési szerkezet kialakításában; közreműködtek a legkorszerűbb termesztési technológia meghonosításában és magukra vállalták a szakemberképzés Igényes feladatát; s rendszeresen ellenőrzik az AGROFRIGOR kertészetét; ha netalán rendellenesség tünetei jelentkeznek, úgy azok eltávolításában szakavatott segítséget nyújtanak. S mindezt ellenszolgáltatás nélkül, tehát önzetlenül. Az persze természetes, hogy a vágott virág — a szegfű és a krizantém — szaporító anyagát az óbudaiak a külkereskedelmi szervek közvetítésével hivatalos áron juttatják el az AGROFRIGOR-hoz. A tények arra utalnak — s ezt nem tagadják az AGROFRIGOR vezetői sem —, hogy az Óbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek nagy érdemei vannak abban, hogy a 30 ezer négyzetméteres üveghá/.rendszer és a 10 ezer négyzet - méteres fóliaház, melyben kombinált, vagyis zöldség- és virágtermesztés folyik, az évi 15 millió 500 ezer koronás bevételével nagyon jó jövedelemforrásnak bizonyult. Ugyanis a kertészet kombinált formája, amely az óbudaiak tanácsai nyomán született, valamint az, hogy a zöldség betakarítása és forgalmazása után, az év második felében a vágott virág jövedelmező termelését kiváló minőségű óbudai szaporító anyag garantálja, a magyarországi partnernak a javára is írható. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, vajon hogyan lehetne ezt az előnyös együttműködést fejleszteni abból a célból, hogy kedvező hatása minél szélesebb méretekben érvényesüljön, vagyis döntő fordulatot eredményezzen főleg a délnyugat-szlovákiai termelési körzetek zöldségtermesztésében?! Az persze elképzelhetetlen, hogy az óbudaiak közvetlen kapcsolatot tartsanak az említett csehszlovákiai termelési körzetek zöldségtermesztésre szakosított gazdaságaival, avagy az ilyen gazdaságok termelési társulásaival. Egy kis leleményességgel azonban lehetne megfelelő megoldást találni. Esetleg úgy, hogy az óbudai zöldségtermesztési rendszergazdának egy jó feltételekkel rendelkező csehszlovákiai mezőgazdasági üzem vagy közös vállalat vezérképviseleti intézményévé válna. Oswald Frigyes elvtárs szerint ez a megoldás helyesnek bizonyulna és az AGROFRIGOR rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek szükségesek az említett vezérképviseleti tevékenység sikeres kibontakoztatásához. Az persze természetes, hogy a zöldségtermesztés óbudai módszereinek, tehát a termelési rendszergazda sokrétű segítségének k- irjesztését csak fokozatosan le ,et megoldani. A vezérképviseletre vállalkozó gazdaságnak, esetleg az AGROFRIGOR-nak lenne a feladata fokozatosan kiépíteni azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a hálózatát, amelyek e széleskörű nemzetközi kooperáció segítségével akarják a zöldségtermesztésüket fejleszteni, s a korszerűsítés nyomán a jövedelmüket növelni. S ezeknek a mezőgazdasági üzemeknek a hálózata fokozatosan kiterjedhetne az egész nyugat-szlovákiai kerületre, ami azt jelenti, hogy Szlovákia zöldségtermesztésének 75—80 százalékára. Az AGROFRIGOR márcsak azért is alkalmas lenne az említett vezérképviselet betöltésére, mert hasonló jellegű tevékenységben már némi tapasztalatai vannak. Így például említést érdemel a Bojnicei Gyümölcstermesztési Kutatóintézettel való együttműködése is. Az említett kutatóintézet a kooperáció alapján kihelyezett munkahelyet létesített az AGROFRIGOR- ban, vagyis három-négy tudományos dolgozója nyújt hatékony segítséget Dél-Szlovákia, elsősorban is a dunaszerdahelyi járás gyümölcstermesztési problémáinak megoldásában. Az érdeklődők körében joggal vetődhet fel a kérdés, hogy az említett nemzetközi kooperációban résztvevő mezőgazdasági üzemek milyen segítséget várhatnak az Óbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől, mint a zöldségtermesztés rendszergazdájától?! Oswald Frigyes elvtárs, az AGROFRIGOR igazgatója ezzel kapcsolatban nagyon derűlátóan nyilatkozott. Elsősorban is kiemelte az óbudaiak felkészültségét, illetve annak a ténynek a rendkívüli jelentőségét, hogy a zöldségtermesztés említett rendszergazdája — a kiterjedt nemzetközi kapcsolatai nyomán — ismeri és sajátos éghajlati és talajviszonyai között alkalmazza a zöldségtermesztés legkorszerűbb módszereit. Hangsúlyozta továbbá, hogy a nemzetközi kooperáció fejlesztése szempontjából nagyon előnyös, hogy Dél-Szlovákia éghajlati és talajviszonyai szinte azonosak az óbudaiak sajátos természeti adottságaival. Tehát — mondotta Oswald elvtárs — adottak a feltételek ahhoz, hogy az óbudaiak vezérképviselet közreműködésével garancia mellett vállalhatják a kooperációban résztvevő gazdaságok zöldségtermesztésének fejlesztését. Véleménye szerint a termelési rendszergazda tevékenysége kiterjedhetne: a legkorszerűbb termesztési technológia meghonosítására; a növényvédelem leghatékonyabb formáinak elterjesztésére; a szántóföldi zöldségtermesztés ésszerű szerkezetének kialakításában nyújtott segítségre; a fajtaismeret gyarapítására és a fajtafejlesztésre; esetleg szaporító anyagok szállítására; a kertészeti szakemberek rendszeres . tájékoztatására és továbbképzésére; a szántóföldi zöldségtermesztés gépesítésének fejlesztésére, esetenként gépek és gépsorok kölcsönzésére is. Az együttműködés eddigi folyamatában szerzett tapasztalatok távlati szempontból is biztatóak. Elgondolkoztató tehát az az elképzelés, amely az említett nemzetközi együttműködés fejlesztésének lehetőségeit körvonalazza. Ilyen méretű nemzetközi kooperáció azonban csak a két baráti szocialista ország illetékes központi szerveinek egyezménye, vagyis jóváhagyásával bontakozhat ki. A két szocialista ország Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hozzájárulásával talán el lehetne érni azt is, hogy az együttműködést ne zavarják a devizakötöttségek, vagyis, hogy az esetleges számlakiegyenlítés árucsere alapján történjen. PATHÖ KAROLY A NUCS erőgépre függesztett jEAN 12-es egyelő adapter. Cukorrépatermesztőknek A jičíni — Agrostroj vállalat több éve foglalkozik nagy teljesítményű vetőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek tervezésével, gyártásával. Gyártmányaik a szakemberek körében is elismerésnek örvendenek. • a KVAN 12-es kultiváciős adapter a cukorrépa, a kukorica és a magra termesztett takarmányok sorközi művelésére szolgál. Munkasebessége hat kilométer, teljesítménye pedig 2,5 hektár óránként; A SEAN 12-es vetőgép A vállalat az efsz-ek IX. kongreszszusa alkalmából rendezett gépkiállításon a résztvevőknek bemutatta a NUCS—12-es magajáró univerzális eszközhordozó gépet, amely a cukorrépa termesztésénél használatos. A gépre szükséglet szerint szerelhetők fel a tizenkét soros függesztett adapterok. Az efsz-ek IX. kongreszszusának küldöttei a kiállításon három ilyen adaptert ismerhettek meg: # a SEAN 12-es vetőadapter a cukorrépamag egyenletes vetésére alkalmas. A munkasebesség nyolc kilométer, teljesítménye pedig 2,8 hektár óránként. A sortávolság negyvenöt vagy ötven centiméter. A magmennyiség szükséglet szerint szabályozható; # a JEAN 12-es egyelő adapter. A JÉG—6 típushoz hasonló, amit 1974 óta gyártanak. Munkasebessége három kilométer, teljesítménye pedig 1,2 hektár óránként. XXX A további két cserélhető adapter a POAN 12-es a vetés utáni növényvédelmet szolgálja, a KVAN 12-es pedig nagy teljesítményű kultivátor. A jifiíni Agrostroj az idén kezdi el a magajáró gép és a JEAN 12-es egyelő adapter gyártását. A jövő évben a SEAN 12-es adapter és a KVAN 12-es kultivátor gyártását is előirányozzák. A vállalat a gépek sorozatgyártását 1981-ben kezdi meg. A KVAN 12-es kultivátor. Kép és szöveg: dr. Ivan Kuncz Különösen a marhatenyésztésnek nagy gondja, hogy egy-egy tehénnek egy évben legfeljebb két-három borja lehet (szerencsés esetben, ha egyszer ikreket is ellik). Ez azért nagy gond, mert a nagyon jól tejelő vagy a takarmányt nagyon jól hasznosító példányokat lenne jó minél nagyobb számban tenyészteni, az lenne az igazi, ha ezeknek a jó példányoknak egy évben több tíz borja lehetne. A legutóbbi időben a tudomány erre is talált megoldást. Mindenekelőtt sikerült olyan szereket felfedezni, amelyek gyorsítják a peteérést, éspe dig úgy, hogy egy-egy érés alkalmával egyszerre több, akár nyolc-tíz pete is beérik. Persze, egy tehén sem képes arra, hogy nyolc-tíz borját kihordjon. Mi tehát a teendő? Beadják a peteérést gyorsító szert, megérik, mondjuk, tíz pete, és meg is termékenyül akár mesterséges megtermékenyítéssel, akár a „hagyományos“ úton. Ezek után fel kell nyitni a tehén hasfalát, kioperálni a néhány napos, megtermékenyített és osztódásnak indult petesejteket, és be kell ültetni más, közönséges tehenekbe, amelyek majd azután kihordják ezeket a „szuperborjakat“. Meg is próbálkozott az Egyesült Államokban pár évvel ezelőtt néhány cég ezzel a módszerrel és sorra tönkre is mentek bele. Ugyanis az eljárás meglehetősen drága műtéti beavatkozást igényelt, és ez elvitte a várható hasznot. Időpetesejteket beültetni, tehát amikor ezeket kiveszik az eredeti anyából, akkor ott kell legyen másik tíz ilyen, megfelelő állapotú tehén. A megoldás az volt, hogy a kivett embriókezdeményeket sikerült mélyhűtéssel tartó-Forradalom az állattenyésztésben közben azonban kialakult egy új eljárás a műtét helyett. Üvegszálas, optika végére helyezett manipulátorral „vér nélkül“ ki lehet emelni a megtermékenyített petesejteket, és ugyanilyen manipulátorral bele is lehet ezeket helyezni a „pőtanyákba“. .Egyetlen nehézség van még, amelyet végül ugyancsak sikerült áthidalni. Ugyanis a „fogadó“ tehenekbe csak egy meghatározott biológiai állapotukban lehet a megtermékenyített sítani, tehát képesek „megvárni“ egy lombikban a beültetés pillanatát. Ez az eljárás egészen új utakat nyit az állattenyésztésben. (Zárójelben hadd említsük meg, hogy már Magyarországon foglalkoznak ennek a kutatásával, a Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézetben.) Ugyanis egyrészt az, hogy ezeknek a nagyon jó teljesítményű teheneknek egy évben akár hatvan-hetven borjuk Is lehet, megkönnyíti a nemesítés munkáját, hiszen a sok borjú között feltehetőleg több olyan példány lesz, amely örökli anyja jó tulajdonságait, vagy esetleg még jobb tulajdonságokat mutat. A másik egészen új lehetőséget viszont éppen az rejti magában, hogy a kivett embriók mélyhűtve tárolhatók, és ennek következtében szállíthatók is. Tehát amikor egy fejlődő ország állatállományát kellene feljavítani, akkor nem kell költségesen számos felnőtt állatot odaszállítani, hanem egy lombikban oda lehet vinni az embriókat, és a helyszínen beültetni a tehenekbe. Ennek az az előnye is megvan, hogy az így születő borjak a „pótmamától“ megkapják a betegségek elleni védettséget is és nem hullanak el, mint az a felnőtt állatokkal gyakran előfordul. Tedmészetesen a marhatenyésztés csak egy példája ennek a technikának, hiszen számos más háziállatnál ugyanezt meg lehet csinálni, például kecskékkel, juhokkal stb. Feltehetőleg hamarosan fel is lendül ez az új mezőgazdasági „iparág“, amely valóban forradalmat jelenthet a mezőgazdaságban. EGYED LÄSZL0 *;♦ »j. »;♦ ♦♦♦ »> •> ♦> ♦> •> »> »> ♦;« ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> <♦ •> ♦> ♦> ♦> *> ♦> ♦> ♦> ♦> •> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> »> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> »J
