Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 19. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ф Néhány tanács főhordás előtt Méhészetünk eredménye attól függ, hogyan sikerül kihasználnunk az akácvirágzást. Nagyon fontos, hogy a jobb eredményért mindent megtegyünk. A „minél többet“ jelszó mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a minőségről sem! Sok méhész helytelenül jár el az akácvirágzás előtt és a főhordás idején. Ezért nem éri el a lehető legjobb eredményt. A hibás módszerek némelyike mézünk minőségére is káros. A következőkben néhány gyakori hibára kívánunk rámutatni. A családok népessége: Általánosan elismerik, hogy jó eredményt csak népes családoktól várhatunk. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy milyen családot nevezhetünk akácvirágzáskor népesnek. Sokan jónak tartják a 6—8 léputcás családokat, az ennél népesebbeket pedig kitűnőeknek. Mások viszont csak akkor tekintik akácra érettednek a családokat, ha azok a kaptár összes lépeit (20— 24-et) sűrűn takarják. Mindkét álláspont helytelen. A gyenge családok a főhordás rövid ideje alatt fölösleget nem adnak, sőt esetleg saját szükségletüket sem képesek begyűjteni. Tudja ezt minden nyitott szemmel járó méhész, de bizonyítják a kísérletek is. Milyen legyen hát a méhcsaládok népessége? Akácra jók azok a családok, amelyek a virágzás kezdetekor a kaptár lépjeinek kétharmadát, háromnegyedét takarják. Természetes, hogy ilyen fejlődést valamennyi családtól még jól betelelt állománynál sem várhatunk. A lemaradókat tartalékcsaládokbői meg kell erősíteni, vagy termelőcsaládokat kell egyesíteni. Az egyesített család anyját egy-két léppel tartalékoljuk, hogy akác után az összevont családokat minél előbb visszaállíthassuk. Bármennyire igaz is az, hogy csak a népes családoktól várhatunk bő szüretet, a népességet eltúlozni mégsem szabad. A túlnépes családok a kaptár lépjeit 5—6 nap alatt, a második akácon esetleg egy-két nap alatt megtömik nektárral és tétlenkedni fognak. A rendelkezésünkre álló méhállományt akkor hasznosítjuk legjobban, ha abból jó népes, de nem túl népes méhcsaládokat alkotunk. 48 'léputcát takaró méhmennyiséget például eredményesebben hasznosítunk három, egyenként 16 léputcás családban, mint két 24 léputcásban. Vándorláskor leggyakoribb hiba, hogy gyenge, termelésre éretlen állomáhyt mozgatunk. Költségeink a vándorlással tetemesen növekszenek, eredményünk mégsem lesz. Állományunkat vándorlás előtt kellően vonjuk össze, és csak népes, termelésre képes családokat szálltísunk. Így kevesebb kiadással és munkával nagyobb eredményt érünk el. Nagyon fontos a vándorlás idejének megválasztása is akkor, amikor az első akácról a késeire megyünk. Se korán, se későn ne induljunk. A teljes elvirágzást általában csak a legkorábbi akácosokban várhatjuk meg. A középső vidékeken rendszerint csak 9—10 napot tölthetünk hor-Erds méhcsalád elképzelhetetlen egészséges, fejlett anya nélkül. Fotó: K. Gy. dásban. Akkor mozduljunk, mikor az új helyen már nagyobb hordásra számíthatunk, mint a régin. A családok megszorulása jó akáchordáskor sok veszteséget okoz. Ügyeljünk, hogy méheinknek mindig legyen elegendő üres lépjük a nektár elraktározására. A megszoruló családokon azonnal segítsünk. A segítés módja: helycsere, mézes lépek áttétele más családokhoz vagy pörgetés. Vigyázzunk a méz minőségére, csak kellően érett mézet pörgessünk. A túlzsúfolt családok kései akácon már a második napon is megszorulhatnak. Ilyen esetben a bajon pörgetéssel nem segíthetünk, mert nem mézet, hanem „félterméket“ pörgetnénk. A méz minősége ellen éppen az ilyen, úgynevezett serkentő pörgetéssel véthetünk legtöbbet. A korán pörgetett mézben sok a víz, sok a nádcukor és kevés az enzim. Mézünk bizonyos része kivitelre kerül. Külföldi piacainkat csak addig tarthatjuk meg, amíg jó mézet adunk. Minden méhész tartsa tehát kötelességének, hogy mindent elkövet a méz minőségének megtartására vagy javításéra. Pörgetni a hordás hatodik-hetedik napjáig egyáltalán nem szabad! Sőt azután sem szabad mindig és mindent válogatás nélkül. Csak a legkorábban gyűjtött és legjobban átdolgozott mézet vehetjük el ilyenkor, de azt sem minden esztendőben. Fél kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a méz érlelésének ideje nem függ a kaptárrendszertől. Nem igaz, hogy rakodó kaptárakból nem lehet éretlen mézet pörgetni! Ne engedjük magunkat a tényekkel és tapasztalatokkal ellenkező állításokkal félrevezettetni még akkor sem, ha azok számunkra előnyöseknek látszanak. A pörgetéskor legyen gondunk a méhcsaládok jövőjére isi A ma kedvéért ne adjuk el a holnapot, a családokat ne fosszuk ki. A tervezett mesterséges rajokat a főhordás után minél előbb készítsük el, de csak jó népes állományból szaporítsunk. lm—h) a mezőgazdaság elmaradhatatlan tartozéka Tavaszi zsongás Csöngetnek. .. Vége a tanításnak. Az iskola kapuja hirtelen kitárul. Gyerekek hancúroznak a fűben. Iskolás fiú szalad a fák között. Talán lepkét üldöz? Nem. Néhány kézcsapás s a cserebogár a dobozba kerül. Tovább szalad, mert észreveszi, hogy valami zümmög. A virágszőnyegre új vendég érkezik. Virágról virágra röppen, fejét mélyen a szirmok közé süllyeszti. A kisdiák odafigyel. A szorgoskodó méregbe jön, mert zavarják. A kisdiák kezével hirtelen rácsap a zümmögőre. Kezét gyorsan visszakapja és sírva fakad. A biciklis bácsi után szalad. A bácsi megáll, megnézi a kisfiú tenyerét, kiveszi belőle a méhfullánkot. Megsímogatja a nebuló haját, s kerékpárjára ül. Követem őt. XXX Kaprinay Gyula a Veiké Шапу-i (Nagyfödémes) Kilencéves Alapiskolában tanít. A kisiskolásokat harminc éve tanítja a betűvetésre, s a természet szeretetére. Elfoglalt ember. Szinte minden órája foglalt. Kaprinay Gyula hivatása mellett sok egyéb tisztéget tölt be. A helyi nemzeti bizottság tanácstagja, a polgári ügyek testületének aktív tagja, elnöke a falusi pártszervezetnek, a Nemzeti Frontnak, a méhészek helyi szervezetének. S talán mondanom sem kell, szabad idejében méhészkedik. Ez a mesterség egyidős tanítói pályafutásával. Ügy szereti a méheket ,mint a gyerekeket. XXX Kaprinay Gyula tágas, kertes családi házban lakik. Tavasszal a kert csupa virág. Virágzanak a gyümölcsfák, s a szőlőhajtásokon is megjelentek az első levelek. A virágok szirmain méhecskék szorgoskodnak, gyűjtik a nektárt. Szeretném megtekinteni a méhek lakhelyét, megfigyelni a карtárakban zajló életet. Sajnos, a méhek nincsenek a méhesben. Kivitte őket a Kis-Duna mellé. — Miért? — kíváncsiskodtam. — Amíg idehaza voltak, sok kellemetlenséget okoztak. Ezért még a hatvanas években az egyik ismerősöm kertjében helyeztem el őket. Nem bántam meg, mert a Kis-Duna környékén jó méhlegelő van. Már január végén február elején virágzik az égerfa, a hóvirág, később az ibolya, a fűz, a gyöngyvirág. Később pedig kitűnő méhlegelőt biztosít az akác. — Évente hányszor teszi meg az említett útszakaszt? — Szükség szerint. Télen azért járok ki, hogy a rágcsálók nem tesznek-e kárt a méhesben. A tavaszi takarítás, a tisztuló repülés idején pedig naponta. A méhesben ilyenkor legtöbb a munka. A jó méhész a tavaszi zsongás idején ügyel, vigyáz és ellenőriz, s ha valamit észrevesz, beavatkozik. — Hogyan teleltek a méhek? • — Annak ellenére, hogy a tél hoszszú és hideg volt, a méhcsaládok jól átteleltek. A teleltetés sikere elsősorban az őszi gondozástól függ. Ha a családok megerősödve Indulnak a télnek, aggodalomra nincs ok. Az idén először március elején voltam kint. Akkor megállapítottam, hogy minden rendben van. Ilyenkor szükséges a serkentő etetés, mert tél végén, kora tavasszal kevés a virágpor. Erre a célra mézlepényt használok, ha az nincs, akkor jó a szójaliszt is. A serkentő etetéssel serkentjük az anyát a petézésre. Célom az, hogy hordási időben a családok erősek, egészségesek, tehát hordóképesek legyenek. — Az idén milyen hordásra számít? — Pillanatnyilag félő, hogy a hideg kárt tesz a gyümölcsfák virágaí' ban. Mint minden évben, az idén is a méhész álma az akác, amiből bőven van errefelé. Hogy a hordás milyen lesz, még nem tudom. Minden attól füg, hogy milyen lesz az idő. Egyelőre csak reménykedünk. — A méhészek helyi szervezetének kétszáznegyven tagja van. Véleménye szerint miben rejlik a méhészkedés vonzereje? — Szerintem a méhek szeretetében, ami ősi hagyomány. Apáról fiúra száll. Sajnos egyre kevesebben méhészkednek. Pedig bizonyított tény, hogy a méhek a beporzással óriási hasznot nyújtanak a népgazdaságnak. Ezt a mezőgazdasági üzemek vezetői pem mindig veszik tudomásul, nem támogatják kellőképpen a méhészeket. Szerencsére a Kis-Duna mentén egyelőre még gazdag a méhlegelő. — Hogyan lett méhész? — Hm... Hogyan? Véletlenül... Az egyik sógorom jóvoltából, aki Jelkán (Jókán) lakott és méhészkedett. Fiatal koromban gyakran jártam hozzájuk. Segítettem neki mézet pergetni. Munkaközben mindig mondott valamit a szakma „titkairól“. Mesélt a méhtáncról, a méhnászról és sok egyébről. Figyelni kezdtem a méhek életét, és sok ( érdekességet fedeztem fel. A méhészkedés apáról fiúra száll. Példáját fia és veje is követi. NAGY TERÉZ Retkes Lajos a búd (Búcs) szövetkezet elnöke azon kevesek közé tartozik, akiknek mezőgazdasági iskolai végzettségük volt a szövetkezetek megalakulásának idején. A szakiskolának mindig nagy hasznát vette, úgy ismerték a faluban mint jó gazdát. Amikor megalakult a közös, mindjárt irányító funkcióban kezdett dolgozni s nemsokára ő lett az efsz főkönyvelője, s ezt követően a jónevű szövetkezet elnöke. A számok világában ismerkedett meg a nagyüzemi gazdálkodás menetével, ezért minden időben jól tudta, mit kell tenni az eredményes gazdálkodásért. Tudatában volt annak, hogy a traktorállomás nem tudja egészében megoldani a gépellátást s csakis a szövetkezet keretén belül lehet jobban kihasználni a gépeket. A hatvanas évek elején, a gép- és traktorállomások átszervezése után lehetővé vált a gépek megvásárlása, és a gépesítés belső megoldása. A mezőgazdaságot kitűnően ismerő szakember annak is tudatában volt, hogy minden szakaszon szükség van képzett irányítókra. Nem volt könnyű feladat a vezetésben lévőket— az akkori derék hadat — (továbbtanulásra meggyőzni De végül is kötélnek álltak, iskolapadba ültek s különböző szakiskolákat végeztek el. Ez meggyorsította a fejlődést, mert a tudomány és technika vívmányait jobban feltudták használni a termelésben. A „Tanulj, hogy boldogulj“ — utáni években fellendült a gazdálkodás, a szövetkezet vagyona a kezdeti évekhez viszonyítva megsokszorozódott. Retkes elvtárs őszinte, szókimondó ember. De mindig meggondolt és tudja mit, miért mond. Életútján sok jelentős funkciót töltött be és többször részesült elismerő kitüntetésben. Tanácsait mindenütt megfogadták és nagy érdeme van abban, hogy a komáromi járás mezőgazdasága az élenjárók közé tartozik az országban, , Retkes Lajos ezernyi tennivalója mellett sem felejti, mit' tanult az iskolában. Többek között azt sem, hegy a méhek, az apró zümmögő állatkák, milyen hasznos tevékenységet végeznek a gyümölcsfák és a különböző növények beporzásában. Őszintén bevallja, hogy méhészettel foglalkozni látszólagos bevétel alapján nem kifizetődő. Ettől eltekintve mégis van a szövetkezetnek méhészete, sőt az el- . nők is mindig foglalkozott, s ma is foglalkozik méhészettel. — Nem a gazdaságosság Végett kellenek a méhek — állítja határozottan a veterán méhészkedő. Igaz, nehéz az apró, röpködő, szorgalmas „jószágok“ munkájának az eredményét lemérni. De szerintem nagy összeget tehet ki évenként a gyümölcs- és növénytermesztésben. Ezért nem értem meg az egyes gazdaságok vezetőit, olyanokat, akik csak a közvetlen bevételen keresztül mondanak véleményt a méhészetről. Azt hiszem hivatalosan is kellene intézkedni, hogy minden szövetkezetben, állami gazdaságban legyen méhészet. Tudom a korszerű mezőgazdasági termelés sok veszéllyel jár a méhészetre nézve, és esetenként gon%■ datlanság miatt a méhek tízezrei pusztulnak el. De talán itt van a kutya elásva, mivel az egyes vezetők nem értik a méhészet jelentőségét, nem is törődnek a védelmükkel. Pedig megvan a lehetőség, a védekezésre, hiszen a kaptárakat zárva lehet tartani, ha a méhekre nézve veszélyes vegyszerrel permeteznek. Ez a véleménye a szakembernek, a gazdasági mutatók jó ismerőjének, . a mezőgazdasági termelés élenjáró vezetőjének. Retkes elvtárs már közel harminc esztendeje dolgozik a szocialista mezőgazdasági tizemben és a közelmúltban töltötte be hatvanadik életévét. Ezért nem vélétlen, 'hogy sok tapasztalattal rendelkezik a Szövetkezet fejlesztése terén s érdemes véleményét, tanácsát megfontolni. A kiváló szakember tagja lapunk szerkesztő-bizottságának is és szaktanácsai, politikai hozzáállása aranyat ér. A mezőgazdaságban és a politikai tevékenységben elért érdemdús munkájához a jelentős, évforduló alkalmából gratulálunk és őszinte szívvel kívánjuk, hogy Lajos barátunk még sokáig segítse gazdag élettapasztalatával a mezőgazdasági termelést, amely életszínvonalunk szempontjából, népgazdaságunk egyik jelentős termelőszakasza. i—U—i nniiHiiHMnnmnMmNMiiiiat A repce a méhészet szemszögéből A gyümölcsfák virágzása után kezd virágozni a repce. A méhészet szempontjából a legjelentősebb repcefajta a Brassica napus var. arvensis, amely ősszel vagy tavasszal van vetve. Fontos nektárt adó növény. Élénk sárga mézet ad, amely elég gyorsan kristályosodik. A repce virágzása az időjárástól függően 'május közepéig tart. Virágzási idejére leggyakraban a szeles, hideg időjárás jellemző. A méheket célszerű a repce tábla szélére elhelyezni. Kedvező időben a repce elősegíti a családok megerősítését. így biztosíthatja — cukorsziruppal való serkentés nélkül is — a fiasítás kiterjesztését. Erre az akác virágzása előtt nagy szükség van. A repce az ulajos növények között fontos helyet foglal el. Bár önporzó, az idegen beporzás emeli a termést és a mag minőségét. A repce hektáronként kb. 50 kilogramm nektárt nyújt 46 százalékos cukortartalommal. Alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok között is mézei. A méhek szívesen tátogatják s jó időben az erős családok a repce virágzása alatt 10—15 kilogrammos mézhozamot is elérhetnek. A hektáronkénti hozam a méhekkel beporzott repcénél a kimutatások szerint 27 százalékkal nagyobb lehet, mint az ön beporzásnál. A hozamokra, valamint a cukortartalomra jő hatással van a műtrágyák használata: Legjobb eredményeket azokkal a műtrágyákkal lehet elérni, amelyek nátrium, foszfor és kálium mellett mikroelemeket is tartalmaznak. XXX A repcéről méhpink nagy mennyiségű és kitűnő minőségű sárga virágport hordhatnak. Jó időben erős családoknál megtörténhet, hogy olyan nagy mennyiségű virágport hordanak, hogy helyszűke miatt hekövetkezik a rajzás. Tehát a rajzás a helyszűke miatt és nem a repce virágporának minősége miatt következik be, mint ezt néhány méhész képzeli és bizonygatja. Legtöbbször még a repce virágzása alatt kezd virágozni az akác. Erre nagyon oda kell figyelni, mert a repcére berepült méhek továbbra is a repcét látogatják, s nem veszik figyelembe a több nektárt nyújtó akácot. Ilyenkor célszerű a vándortanyát áthelyezni, mert amit megnyertünk a repcén, azt elveszíthetjük az akácon. Tapasztalataim szerint érdemes a repcetéblákra vándorolni. Meleg, szélcsendes időben biztosan elégedettek leszünk a hordással. A méhcsaládokat a repcetáblák közelében kell elhelyezni. Kép és szöveg: Kontár Gyula
