Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 6 1979. május 19. Ismét a régi úton Az utóbbi években ismét a régi úton halad Dolný Peter (Alsópéter) sportja. A fiatalok többsége a helyi Družstevník sportszervezetben hódol kedvelt sportjának, a labdarúgásnak. A község labdarúgása több évtizedes gazdag múltra tekint vissza. Volt Időszak, amikor az alsópéteri labdarúgók a kerületi B. osztályban küzdöttek a bajnoki pontokért. Aztán válságos időszak következett. A csapat a komárnói (Komárom] járási bajnokság III. osztályába esett vissza. Vajon mi okozta ezt a hanyatlást? A kérdésre csupán azok tudnak feleletet adni, akik több évtizedeken át foglalkoztak a község sportjával. Nekik köszönhető az, hogy az alsópéteri labdarúgás kikerült a hullámvölgyből. A csapat visszakerült a járási bajnok-A járási bajnokság II. osztályában szereplő alsópéteri labdarügók. ság II. osztályába, ahol jelenleg váltakozó sikerrel szerepel. XXX / A falu sportjának jelenlegi helyzetéről, jövőbeni feladatairól Molnár Imrével, a sportszervezet elnökével és Pócs Vilmos aleinökkel beszélgettünk: — Nem árulunk el titkot, ha kijelentjük, hogy a falusi sporttevékenység minden időben attól függött és függ ma is, hogy milyen támogatást élvez a helyi szervek részéről. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a múltban nem nagyon dédelgettek bennünket, s ezért csupa gond volt az életünk. Közel másfél évtizede azért hadakozunk, hogy egy korszerű sportlétesítményt kapjunk, de eddig minden erőfeszítésünk kárba veszett. A község volt vezetői pedig tudták és látták, hogy a sportpálya nem megfelelő sportolási célra. Talaja túl homokos s száraz időben nyelni lehet a port. • £s mi a helyzet jelenleg? — tettem föl a további kérdést. — A község jelenlegi vezetői határozott ígéretet tettek, hogy az elkövetkező ötéves tervben jogos igényünket méltányolják és a „Z“ akció keretében sor kerül az új sporttelep építésére. Bízunk abban, hogy Kovács Károly hnb elnök állni fogja szavát. Ebbeni törekvésünket támogatja a szövetkezet vezetősége és Štefan Krásny, a pártalapszervezet elnöke is. A földmunkálatokhoz szükséges erőgépeket a szövetkezet vezetősége rendelkezésünkre bocsátja. Csak az elismerés hangján szólhatunk a szövetkezet vezetőségéről — élén Daiio Michal mérnök CSc elnökről — amely szívügyének tartja a falu sportjának fejlesztését. Ugyanakkor nem szűkmarkú a hnb sem, amikor a falu sportjáról vagy annak fejlesztéséről van szó. Reményekkel nézünk a jövőbe. ® A csapataik milyen eredményekkel szerepelnek a bajnokságokon, Csalava József, Kajan Jaroslav, Kládek Mihály és Jancsik István. Csupán rajtuk múlik, hogy régi fényében ragyogjon községünk labdarúgása. Ezt pedig joggal várja tőlük a népes szurkolótábor. Néhány szóval meg kell emlékezni az ifi csapat tagjairól is, akik Zsácsik Sándor edző irányításával a járási bajnokság II. osztályában szerepelnek. Az ifi csapatban van néhány tehetséges játékos, s ez bíztató az utánpótlás szempontjából. Az alsópéteri sportvezetők a továbbiakban elmondották, hogy a járási szervek is értékelik munkájukat és anyagilag is segítik őket. A támogatásra szükségük is van, mert a labdarúgókon kívül három sakkcsapatot is szerepeltetnek. „A“ csapatuk a kerületi bajnokság élmezőnyében foglal helyet, a „B“ és „C“ csapataik pedig járási szinten szerepelnek eredményesen. XXX A sportszervezet vezetőinek többsége a szövetkezetben dolgozik. Molnár Imre elnökön és Pócs Vilmos alelnökön kívül leginkább Zsácsik Sándor titkár, Bilko Sándor pénztáros, László János, Kovács Lajos, Markovics Lajos, Csernai Mihály, Bencsik Zoltán, Olveczky Jenő és Haris Miklós vezetőséig tagok veszik ki részüket a munkából. És ez így helyes! De helyes az is, hogy a sportszervezet vezetősége eredményes kapcsolatot tart fenn a többi tömegszervezet vezetőségével, valamint a művelődési otthon igazgatójával. A sportszervezet tagsága a társadalmi munkában is élenjáró. A nemzetközi gyermekév alkalmából sportdélutánt rendeznek, melynek tiszta jövedelmét a helyi óvodások részére ajánlják fel. Ügy gondoljuk, hogy az elmondottakhoz nem szükséges kommentárt fűzni. Alsópéteren jó kezekben van a falu sportjának irányítása, s ez a jövő szempontjából ígéretes. Andriskin József Asztalitenisz A galantai (Galánta) járási szpartakiád előtti aktivitás jellemezte a Sládkovičovón (Diószeg) megrendezett asztalitenisz versenyt, amelyet a jnb iskolaügyi szakosztálya, a szakszervezetek járási bizottságával közösen rendezett az iskolaügyi dolgozók részére. Három kategóriában versenyeztek az iskolaügyi dolgozók. Az egyes kategóriák győztesei: Negyven éves korosztályig: Dobos Ferdinánd, Botló Karolina Jelka (Jóka). A negyven éven felüli korosztály győztese Michal Tuška Horné Saliby-í (Felsőszeli) versenyző lett. Kpajcsovics Ferdinánd A verseny győztesei. Fotó: Krajcsovics Ferdinánd Örök barát a színpad ■ralán nincs még egy olyan kö* zösség a társadalomban, ahol annyi mozgás lenne, mint a színjátszásban. Még akkor is, ha Thália deszkáin a szereplők műkedvelői szinten szerepelnek. A színpad az érzések, átélések, vonzalmak, hittel teli vallomások, rajongások, szüntelenül változó színhelye. XXX Lábújjhegyen osonunk be a nézőtérre, ahol ezúttal üres széksorok ásítoznak. Afigenov Kisunokám című színművének próbája folyik a Dunajská Streda-i Művelődési Ház színpadán. A színmű legnehezebb részét gyakorolják a szereplők. Érsek Rezső rendező, a színpad egyik sarkából a másikba sétál. Figyeli a szereplők mozdulatait, arcjátékát, kiejtését. Halk megfontolt hangon magyaráz, több érzést — átélést ,— követel. Bizony nem könnyű a szereplők feladata, szívet lelket bele kell adniuk, ha azt akarják, hogy a közönség részére maradandót alkossanak. A próba utáni időt arra használjuk ki, hogy elbeszélgessünk Érsek Rezsővel. Legelőször is természetesen a Jókai Napokról esik sző, ahol a dunaszerdahelyi színjátszók az „A“ kategóriában képviselik járásukat. — Ez a bemutató abban különbözik az előbbiektől — kezdte a beszélgetést Érsek elvtárs —, hogy értékmérője lesz eddigi munkánknak. A színmű megválasztásával és előadásával a nemzetközi gyermekév kulturális rendezvényeihez is szeretnénk hozzájárulni. Városunkban egyébként a színjátszásnak gazdag hagyományai vannak. A közel harminc év alatt olyan emlékezetes drámákat mutattunk be, mint: a Bor, Ludas Matyi, Amerika hangja, Kora tavasz, Gyökerek a viharban, Szúnyog puszta, Véres pünkösd stb. XXX — Most a Kisunokám című színművel akarjuk újra igazolni, hogy továbbra is képesek vagyunk az igényesebb drámák tolmácsolására. E- gyébként a Jókai Napokon rendszeresen résztveszünk, s többször elnyertük az egyéni alakításért, rendezésért és a darab megválasztásáért kijáró díjat. Színjátszó csoportunk rpa is tehetséges, áldozatkész tagokkal rendelkezik, s nem véletlen, hogy művészi élményt nyújtó előadásokat produkál. Az előadott színművek kiválasztását elsősorban a műkedvelő csoport tagjainak művészi, világnézeti, valamint politikai fejlettsége határozza meg. XXX Továbbiakban a műhelytitkokról, a rendező munkájáról érdeklődtünk. A „titok“ hallatán Érsek elvtárs elmosolyodott. — Van egy titkom. Hivatásos tűzoltó vagyok, s az éjszakai szolgálatok alkalmából magamban többször végigjátszom az összes szerepet. Mire eljön a bemutató, tudom az egész mű szövegét. Különben a színpadon nem lehet megmaradni, nem lehet előadást rendezni csak magáért a játékért, vagy a színrehozatalért. A színjátszást odaadóan, szenvedélyesen kell szeretni: nem azért az élvezetért, amit az előadás a műkedvelőnek nyújt, hanem azért, hogy beszéljünk a nézőnek azokról a dolgokról, melyek életében a legfontosabbak. Csak művészi alakításokkal — műkedvelői szinten is — léhet nevelni a nézőt, jobb, tisztább, okosabb, a társadalom szempontjából hasznosabb emberré. Jelenlegi munkájukat tehát a Jókai Napokra való összpontosítás, felkészülés határpzza meg: próbák, szereplés, próbák ... Sportnyelven a „formaidőzítés“ időszakában honnan és milyen segítséget kapnak? — A segítség és a támogatás sokrétű, melyet ezúttal is szeretnék megköszönni atz illetékeseknek: a CSEMADOK járási bizottságának, a helyi népművelési otthon vezetőségének az anyagi és erkölcsi támogatást, a MATESZ-nak a Vendégrendező — Siposs Ernő — segítségét. S ha már a felkészülésről beszélünk feltétlenül szólnunk kell a szereplők áldozatkész munkájáról is. A csoport — amelynek tagjai munkások, pedagógusok és nyugdíjasok hetente rendszeresen tart próbát, s ösztönző példaként szolgálhat bármelyik műkedvelő kollektíva számára. Figyelemreméltó az az önbizalom, amivel munkájukat végzik. Átérzik azt, hogy a hagyományok köteleznek. Ez a felelősségérzet ad önbizalmat. Ezzel az önérzettel tekintenek a Jókai Napok elé. XXX Az idősebbek — Szigeti Istvánná, Soós Lajos, Farkas Pál, Csókáné — a gyakori vendégszereplések alkalmából közel harminc év óta ülnek esténként autóbuszra. Nem véletlen, hogy szezónkezdés előtt néha arra gondolnak, hogy a huzatos, sokszor hideg busz helyett a meleg, kényelmet adó szobát választják. A mindenható deszkák varázsától azonban nem tudnak szabadulni. A fiatalabbak — Csóka Klára, Hadar Zsuzsanna, László Árpád — híven követik az örökmozgó törzstagokat. — A színjátszásnál hasznosabb kedvtelést el sem tudnék képzelni — mondja László Arpád. — Maga a játék, az alakítás nagy öröm. Ha felmegy a függöny szinte úgy érzem, hogy enyém a darab! Nagyon nehezen tudnám megmondani, hogy melyik volt a legkedvesebb szerepem. Hiszen mindegyiket szerettem és szeretem. De mindegyiket valami másért. A színjátszás állandó „újratermelést“ követel... Ez a gyötrelme, de a felülmúlhatatlan szépsége is ... Számomra azért örök barát a színpad. Csiba László Szép, új könyvtárhelyiség A napokban Bátorkeszin (Vojnlce) az új modern művelődési otthonban felkerestem a könyvtár vezetőjét Zapletaj Máriát. Bátorkeszi a komárnoi (Komárom] járás egyik legnagyobb községe, majdnem 4000 lakossal. A könyvtáros nyolc éve vezeti a községi könyvtárat, amikor átvette az irányítást 5500 kötet volt a könyvtár állománya. Most már 14 ezer a kötetek száma. Amint átnéztem a könyveket, megállapítottam, hogy aránylag kevés a szépirodalmi termék. Ezt a könyvtár vezetője is beismerte és elmondotta, hogy mind ; magyar, mind szlovák könyvekből I igyekszik a jövőben több értékes regényt és novellagyűjteményt beszerezni. ' A múlt évben 756 olvasójuk volt. A szép szám eléréséhez hozzájárult az is, hogy a múlt évben az új művelődési otthon szép könyvtárhelyiségébe költöztek. Könyvtári órákat minden nap 13-tól 18 óráig tartják, szombaton pedig 10-töl 12-ig. Ami a könyvtár látogatását illeti, az ifjúság elég szép számban van képviselve, annak ellenére, hogy mindkét általános iskolában jól felszerelt könyvtár van. A könyvtáros hiányolja a huszonöt évtől idősebb olvasók számát. A múlt évben több mint ezer kötettel gyarapodott a könyvtár állománya. Magyar írók közül keresettek Jókai, Mikszáth, Móra, Szilvás!, Ordódi Katalin, Egri Viktor, a szlovák írók közül Jilemnický, Fraňo Kráľ, Mináč könyvei. A múlt évben lö ezer kötetet kölcsönöztek ki, de egy hónapig az átköltözés miatt szünetet tartottak. Ebben az évben a tervük húszezer kötet kölcsönzése. Az olvasás megkedveltetésére úgv törekednek, hogy havonként mind a magyar, mind a szlovák iskolások, óvodások részére könyvismertetést tartanak. Ami az újságokat és folyóiratokat illeti, a könyvtárba jár huszonkétfajta szlovák és nyolc magyar lap, folyóirat. A könyvtár vezetője is elismerte, hogy a magyar újságok, folyóiratok számát növelni . kell. Beszélgetésünk folyamán Zapletaj Mária arról is szólt, hogy a jövőben író—olvasó találkozókat is szerveznek és ezen keresztül szerettetik meg a csehszlovákiai magyar, szlovák és cseh írók műveit. PliDr. Hofer Lajos Könyvkölcsönzés. Fotó: —tt—i ннммммнимнйнвмшппт Jfcz utóbbi időben gyakran buk^ kanunk olyan írásokra, amelyek a szabad időről, a munka utáni órák tartalmas kihasználásáról tájékoztatnak. Mi is egy ilyen népművelési feladatnak teszünk eleget a kameniőnái (Keszegfalva) művelődési élet irányítóinak kérésére, amikor a falu lakossága elé tárjuk Kocsis Ernő festőművész alkotásait. Ezzel kettős célt szolgálunk. Egyrészt rangot adunk a rendszeresen alkotó, a képzőművészettel elmélyülten foglalkozó művészek és rajztanárok ilyen Irányú bemutatkozásának, másrészt választ adunk arra, mit is jelentenek számunkra a falun rendezett tárlatok, a rendszeresen tartott szakelőadások, s miért fontos kultúrpolitikánknak az ilyen átfogó és szemléltető esztétikai nevelés. A művészet: mindennapjaink életgazdagító többletét jelenti. Ezeknek a szavaknak a lényegét akarja megválaszolni ez a kiállítás is. Kocsis Ernő szándéka és képessége arra irányul, hogy ezen törekvéseinket a maguk teljes gazdagságában és igazában mutassuk meg, és ne engedjük elsekélyesíteni üres lobogásokkal a szocialista képzőművészetünk kivívott eredményeit. A hagyománytisztelet és az újítószándék összhangja, a valóság értelmezésének és mű-A___» ••__ " !07ТПП7П Uö#,m KU (Ilii t/n I (ti l\U vészi visszaadásának a szüntelen megújhodása — íme a kortárs művészet karakterjegyei. Kocsis Ernő továbblépésének, íétjogának pranytartaléka a minőség irányába teremtett távlatot. Azt a realisztikus ábrázolásmódot érzékelteti, amely a tartalom és a forma egymásra hatásával és szüntelen megújulási készségével előbbre mutat. Minden kiállítás más, mint az előző. Elvégre a művészet ereje kiapadhatatlan. A környezet, a munkahely, a falu vagy a város, s így a hétköznapi emberi ábrázolás kerül tárlatunk előterébe. A téma feltétlenül összesűrűsödik ebben a látásmódban, mert saját feszültségének ránkható pillanatában képpé alakulva, immár művészi szinten ábrázolja a környező világot. De megmutatja Kocsis Ernő stílustörekvését, amelyben a szilárd kompozíciós rend, a színes foltok aláfestő és hangsúlyozó szerepének a kiemelése, valamint a látvány lényegének a visszaadása, egyben egyéniségét is jellemzi. Ez a keszegfalvi kiállítás, amelyet a helyi szövetkezet megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére rendeztünk, újabb bizonyítéka annak, hogy jő kezekben van itt a művészeti nevelés. S azt is igazolja, hogy lehet korszerű népművelést szervezni, ott, ahol vannak hozzáértő vezetők és vannak becsületes végrehajtók, ahol értik és érzik a szocialista közművelés lényegét. Szucliy M. Emil s milyen a játékos állomány? — A felnőtt csapat szereplése eléggé rapszódikus, de ennek okát abban látjuk, hogy az utóbbi években több edző váltotta egymást és mindegyik más módszerrel dolgozott. Január elsejétől Vajda Tibor mérnök, a szövetkezet zootechnikusa irányítja a csapat felkészülését. E rövid idő alatt elért eredményről még korai lenne következtetést levonni. A fiúk megfogadják tanácsait, hallgatnak rá és ez bíztató a jövőt illetően. Az edző a következő kerettel rendelkezik: Kaján Ján, Hajabács László, Markovics Tibor, Buhus András, Németh Imre, Viczena Gáspár, Vidovenec Ondrej, Illés László, Holecz Miklós, Pócs Sándor, Havran László, Miklósi József, Brštiak Karol, Brštiak Milan, Havran Matej,
