Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. január 8. HOZZÁSZÓLÁS AZ EFSZ-EK IX. KONGRESSZUSA ELŐTTI VITAHOZ A szövetkezeti demokrácia kibontakozása 'Az a minőségi változás, amelyet szocialista mezőgazdaságunk különösen a legutóbbi évtized alatt felmutathat, megkövetelte, hogy a jogszabályokat is az elért fejlődés szintjéhez és a várható további előrehaladásához módosítsák. Ezért a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése 1975-ben jóváhagyta a 122/1975 Zb. számú mezőgazdasági szövetkezeti törvényt. Az ugyancsak 1975-ben kiadott 137 számé kormányrendelet pedig a szövetkezetek mintaalapszabályzatát rögzítette. E két alapfontosságú jogszabály határolta körül első ízben a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének szerepét és az efsz-ekben betöltött hatáskörét, főképp a szövetkezetek társadalmi tevékenységének Irányítását illetően. Az említett törvénnyel kapcsolatban kiadott végrehajtási rendelkezések, mint például a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 180,1975 Zb. számú rendelete a szövetkezetekben lefolytatott békéltető eljárásokról, pontosan rögzíti az SZFSZ feladatát az efsz-ek egyeztető bizottságainak módszertani irányításában. Egy további jogszabály, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 110/78 Zb. számú rendelete a szövetkezetek művelődési-szociális pénzalapjának kialakítását és az itt felhalmozott összeg felhasználásának módozatait tartalmazza. Ebben a szövetkezet kötelességévé tették, hogy a művelődési-szociális alap felhasználásának ellenőrzésekor megállapított tények alapján kidolgozott javaslat megvitatásához az SZFSZ járási bizottságának küldöttjét is meg kell hívni. A szövetkezeti földművesek, a tisztségviselők és az SZFSZ dolgozói javaslataikkal, ötleteikkel és ajánlataikkal a legcélravezetőbb jogszabályok megalkotásában hatékonyan, ténylegesen, aktívan is részt vehetnének. Ezzel kapcsolatban egyre szembetűnőbben lép előtérbe a szövetkezetek vezetőinek, valamint az SZFSZ járási és Központi Bizottsága dolgozóinak felelőssége abban, hogy minden erőt és eszközt az összes új jogszabály és rendelkezés megvalósítására, tehát a gyakorlati alkalmazásra összpontosítsák, mivel ezek szabályozzák a tag és a szövetkezet, valamint az efsz és más szervezetek közötti kapcsolatokat. Az új mezőgazdasági szövetkezeti törvény és végrehajtás rendelkezéseinek alkalmazása, hatása terén eddig szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy a célt és a kitűzött legfőbb elveket sikerült elérni. A mezőgazdaság nagyüzemi termelésének állami irányításával szoros egységben tovább szilárdul a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezeti szervek rendszerének és hatáskörének módosítása az új feltételek, a nagy termelési egységek kialakítása után az irányítás és a szervezés hatékonyabb formáinak alkalmazását tette lehetővé. Lényegében a szövetkezeti demokrácia további megizmosodását eredményezte az új jogrend szabályainak általános gyakorlati alkalmazása. Erre példaként az efsz-ek egyik új szervének, a küldöttek testületének rendszeres tevékenységét említhetnénk. A küldöttek testületé tagjainak alapfontosságú feladata, hogy ne csak részt vegyenek a testület ülésein és itt az általuk képviselt tagok megjegyzéseit, javaslatait tolmácsolják, előterjesszék, hanem az is, hogy a testület döntésével a tagságot aprólékosan megismertessék. Így nagyban elősegíthetik, hogy a küldöttek testületének határozatait a tagság tudomására hozva a kitűzött feladatokat idejében, jól teljesíthetik mind termelési-gazdasági, mind pedig szociálistársadalmi ténykedésük terén. Komoly feladat hárul az SZFSZ járási bizottságaira is. Nekik tényleges segítséggel kell aktív tevékenységre ösztönözniük a szövetkezetek minden bizottságát, hogy a tagok általuk nyújthassák be javaslataikat, nyilváníthassák észrevételeiket és segítségükkel közvetlenül oldhassák meg ügyeiket, például a békéltető eljárás keretében. Ez egyúttal a szövetkezeti demokrácia kibontakoztatásának és gyakorlati alkalmazásának konkrét formája is. A szövetkezetek albizottságai, mint például a szociális-, a művelődési-, az étkeztetési-, a kezdeményezés fejlesztő-, a munkabiztonsági-, a női- ég az ifjúsági albizottság tevékenységébe a szövetkezet minden tagját bevonhatják. A fontos csupán az, hogy a törvényhozó szándéka itt is érvényesüljön, mivel a jogrend, pontosabban fogalmazva a mintaalapszabályzat kimondja: a szövetkezet összes szerve egyúttal az SZFSZ szerve le, tehát i szerveknek a szövetkezetben mind gazdasági, mind társadalmi téren kell feladatukét teljesíteniük. A termelés és n munka megszervezésének egyik legjelentősebb formája a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényre juttatása mellett a termelési értekezlet. A tapasztalat igazolja, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol a termelési értekezletet az irányítás hatékony eszközeként, valamint a tagoknak a szövetkezet ügyintézésében és irányításában való aktív részvételét biztosító lehetőségként kezelik, ott a tevékenység minden terén lényegesen jobb eredményeket érnek el. Ezért fontos az, hogy az egyes termelési részlegek felelős vezetői a termelési értekezleten részletesen beszéljenek a szövetkezet termelésipénzügyi tervéből e részlegre háruló feladatokról. Tehát mindenekelőtt arról, mit kell az egyes adott időszakokban a szövetkezet tagjainak, illetve a részlegen dolgozó tagoknak, dolgozóknak a mezőn, az istállóban, a műhelyben, vagy a szövetkezet más munkahelyén elvégezniük, feltüntetve a végzendő munka mennyiségét, a megkövetelt minőséget, s a munkák elvégzésére előirányzott költségeket. Szólni kell arról is, milyen eszközök állnak majd rendelkezésükre, s ezzel együtt a munkaközösség tagjaival meg kell vitatni hogyan lehetne az egyéni kezdeményezést serkenteni, kivel fognak versenyezni, a feladat teljesítéséhez milyen anyagi és gépi eszközök állnak rendelkezésükre, hogyan gondoskodnak majd a dolgozók étkeztetéséről, milyen munkaruhát és személyi védőeszközt bocsájtanak rendelkezésükre s mi mindenre kell majd ügyelni, nehogy megszegjék az egészségvédelmi és munkabiztonsági előírásokat, rendszabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy a termelési értkezleteken minden esetben a termelésigazdasági feladatok mellett a szociális-társadalmi kérdéseket is meg kell tárgyalni. A kongresszus előtti vitában — s erre lehetőséget kell teremteni — minden szövetkezeti tagnak ki kellene fejtenie véleményét, nézetét arról, hogyan valósítják meg szövetkezetükben gyakorlatilag a szövetkezeti demokrácia elveit, szabályait. Az új jogrend ilyen alkalmazása esetén a szövetkezetek tagjai mind nagyobb mértékben vehetnek részt sajátos, egyedi szövetkezeti ügyeik intézésében és a szövetkezet életének, gazdálkodásának iráriyításában egyéni érdekeiket teljes összhangba hozva fejlett szocialista társadalmunk érdekeivel. így valóra válhat a törvényhozó szándéka és tettekkel járulhatunk hozzá a CSKP XV. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesítéséhez. Dr. MICHAL ÖURDIAK Fejlődő üzemi étkeztetés ■ Szocialista társadalmunk egyik vitathatatlan előnye a lakosság életszínvonalának emelését célzó Igyekezet. Az életszínvonal emelkedését támogató tényezők egyike az üzemi étkeztetés fejlesztése. A célszerű, egészséges étkezés a legjobb munkafeltételek kialakítását, a dolgozók munkaiképességének, egészségének fenntartását célzó komplex gondoskodás szerves részét alkotja. A gyakorlat Igazolja, hogy a jól szervezett és a dolgozó számára előnyős üzemi étkeztetés nemcsak a dolgozók egészségét és megelégedettségét befolyásolja, hanem az ókét foglalkoztató üzem iránti kapcsolatuk is közvetlenebb. S éppen ezek a szempontok a mezőgazdaságban is egyre fontosabb szerepet töltenek be. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mezőgazdaságban végzett munka főképp a fiatalság számára sokat veszít vonzerejéből, mivel e munkakör jelentős fizikai megerőltetést követel és a dolgozók védtelenek az időjárás viszontagságaival szemben. Emellett a mezőgazdaságban dolgozók zömének nincs módjában munka közben meleg ételt fogyasztani. Ezért az üzemi étkeztetés fejlesztése a dolgozóik életszínvonala tervszerű fejlesztésének hatékony gazdasági eszköze. A mezőgazdaságban, pontosabban a szövetkezetekben az üzemi étkeztetés csupán a kollektivizálás és a nagyüzemi termelés bevezetése után kezdett tömegesen elterjedni. Komolyabb haladást e téren azonban csak a legutóbbi esztendőkben mutathatunk ki. Hazánk szövetkezeteinek csupán tíz százaléka rendelkezett saját üzemi konyhával 1970-ben és az efsz-ek tizenöt százaléka biztosított meleg ételt a vendéglátóipari üzemekből dolgozói számára. De évről évre — ha lassan Is — egyre bővült az üzemi étkeztetés. Így már 1972-ben az efsz-ek tizennégy százaléka saját konyhát üzemeltetett és tizenhét százaléka más üzemek szolgálatait vette Igénybe a dolgozók étkeztetésének biztosítására. Az 1978-as év első napján — tehát egy esztendővel ezelőtt — a köztársaságunkban nyilvántartott 1792 efsz közül 1075-ben (a szövetkezetek 60 százalékában) saját üzemi konyhával és étkezdével rendelkeztek, amelyek az egész évben szolgáltattak meleg ételt és 253 efsz (24%) saját konyhája csupán a csúcsmunkák idején üzemelt. Szövetkezeteink üzemi étkezdéit naponta átlagosan 209 ezer szövetkezeti dolgozó veszi igénybe, ami azonban az állandó dolgozóknak csupán 33,2 százalékát teszi ki. Az előbbi adatok szerint tehát szSvetkezeteinknek több mint nyolcvan százaléka biztosítja tagjainak az üzemi étkezést. Viszont a kosztosok számával nem lehetünk elégedettek, mivel az üzemi étkezés előnyeit elég kevesen veszik igénybe. Ezért az SZFSZ szerveinek továbbra is fokozott gondot kell fordítaniuk szövetkezeteinkben a dolgozók üzemi étkeztetésének további fokozására, hogy a munkaerők stabilizálását még hatékonyabban segítse elő. (ben) Hangoshíradó Szádudvamok (Zádielske Dvorníky) községben az évzáró taggyűlések sorát a CSEMADOK helyi szervezete kezdte. A vártnál jóval többen jelentek meg, mert munkában gazdag évet zártak. A sok közül érdemes kiemelni azt a tevékenységet, amelyet a hangoshíradón keresztül fejtettek ki. Minden vasárnap ebéd után zene köszönti a falu lakóit. Utána híradás következik, amely főleg a szövetkezeti életről, kultúráról, politikáról szól. Majd ismét nótaszó következik, azok tiszteletére, akik a legjobb eredményeiket érték el a hét folyamán, vagy nevezetes évfordulójuk volt. A mezei csúcsmunkájc idején, főleg aratáskor, hétközben Is megszólal a „CSEMADOK hangja“. Ismerteti a munka menetét, a munkaverseny állását és azután szép muzsika, kedves nótaszé köszönti a munka hőseit: a legjobb ikombájnosokat, szalmagyűjtőket, terményszárító dolgozókat, tar-Eóiskolán tanulni, ez egy kicsit r több, mint sikeresen letenni a felvételi vizsgát, a szigorlatokat és a rendes vizsgákat. Közben számtalan kellemes és kevésbé kellemes esemény várja a hallgatókat. Be kell tartani az írott és íratlan diáktörvényeket. A legnehezebb talán a kezdet, amikor az érettségi után a fiatalok új környezetbe kerülnek, az ismeretlen kollegák közt új barátokat keresnek. Nem ismerik még a házirendet sem s emellett hozzá kell szokni a diákotthon konyhájának főztjéhez, pedig még mindig csak az anyuka túrós palacsintájáról és töltött csirkéjéről álmodoznak. A kezdett nehézségek könnyebb áthidalása végett a főiskolákon már kialakult amolyan „keresztapa rendszer“, ami azt jelenti, hogy az elsősök minden kisebb csoportjának mun-Vidám diákélet Az ünnepi menet végigvonulva az égész városon az Agrokomplex pavilonjában kötött ki. Itt történt az igazi mezőgazdász keresztelő, amikor az elsősök fejére akasztott jelképeket idősebb társaik egy óriás ollóval megnyírták, miközben fejüket a járomba hatjö „zöldfülűekkel“ rumos tejet itattak, sós kenyeret etettek. Ha ezt a feladatot nem akarták teljesíteni, akkor a korbács és az ostor csípését saját bőrükön érezhették. Végül Is a „paraszt“ eskü letételével fogadták be őket az idősebb kollégák az „alma ma!er“ teljes értékű tagjaivá. A főiskola vezetőit megszemélyesítő ötödikesek talárba öltözve hintóztak végig a városon. Az elsősök a fejüket a járomba hajtva Ízlelgetik a rumos tejet. kaját az ötödévesek egy-egy csoportja segíti, tanácsokkal látja el őket, többéves tapasztalataik alapján. Ennek a keresztapa-keresztgyermek rendszernek a fénypontja a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán az lmmatrikuláció — az elsősök felvétele a „diákfaluba“. Ez évben a hivatalos rendezvényen közel hatszáz elsős hallgató vette át az egyes karok dékánja kezéből a főiskolai indexet, s tette le az esküt Ezt követte a nem hivatalos, hagyományos diákavatás, amikor az újoncok az öreg diákok kíséretében végigvonulnak a városon. A párszáz méteres ünnepi mehet élén az elsősök vonultak. Mint a legifjabbak, mindegyikük kötelezően dudlival a szájában. Ezenkívül az illetékes karok papírból készült jelképét is magúikon viselték. így például az állattenyésztők jókora szarvat vlselntek a fejükön, míg a közgazdászoknak számológépet akasztottak a nyakukba, talajjavítók alagcsövet, a növénytermesztők zöld levelet, a gépesítők egy-egy alkatrészt. Az ünnepi menetet allegorikus kocsik sora követte, s népviseletbe öltözött táncosok, énekesek csoportjai tarkították Nem hiányoztak a menetből a mező gazdaság kezdetleges eszközei, sőt a lovas-, a szamárfogat, valamint a hintó sem. A közgazdászok allegorikus kocsija. A Mezőgazdasági Főiskola huszonnegyedik immatríkulációs ünnepsége reggelig tartó diákbállal végződött ahol az Idősebb és az újonc haliga tők egyaránt jól szórakoztak. PUHA MARGIT lóhántő traktorosokat és a többieket A munka hősei nem mindig hallják a híradást, mert a mezőn dolgoznak, de a hozzátartozók: szülők, testvérek, élettársak, gyermekek este újságolják a munkából hazatérőnek az eredményt és a köszöntést. Pénzben lehetetlen pontosan kifejezni annak a jobb és többletmunkának az értékét, amely a CSEMADOK hangos híradója nyomán keletkezik, de az egész falu érzi, látja a sikert. Azonban még nem annyira jó, hogy már jobb nem lehetne ez a műsoros híradás. Az állattenyésztési dolgozók arról panaszkodnak, hogy róluk megfeledkeznek. ök Is örülnének, ha munkájukat, eredményeiket népszerűsítené, dallal, muzsikával, szavalással köszöntené a „CSEMADOK hangja“. Hogy érzékeltessem, ez mennyire időszerű és eredményes lehet, elmondok egy történetet, amely ta szövetkezeti gazdálkodás kezdeti éveiben történt egy csallóközi községben. A szövetkezet vezetői ellátogattak az állattenyésztési dolgozók közé az istállóba, hogy a helyszínen tárgyalják meg a tejhozam fokozásának lehetőségeit. Az idősebb fejők és takarmányozók azt hajtogatták, hogy csak jobb takarmánnyal és több abrakkal lehet a problémát megoldani. A fiatalok külön úton jártak, összesúgtak és jót kacagtak, hogy hangzott tőle az egész istálló. A vezetők kíváncsian kérdezték, hogy mi történt, mi lehet a nagy öröm oka. Egy pirospozsgás fejőlány megszólalt: Elnök elvtársi... Hozzanak rádiót az istállóba és a tehenek több tejet adnak majd... Ügy van, úgy van, bizonygatták a társai. A vezetőség látta, hogy komolyan kötik az ebet a karéhoz, hát úgy határozott, hogy teljesíti a kívánságukat. Másnap reggel már zene, nőtaszó, bel- és külpolitikai hírek hangzottak az istállóban ... Természetesen, hogy a tehenek nem értették meg a műsort, de az állattenyésztők igen. Okosabbak és vidámabbak lettek tőle. Akkoriban hirdették a Malinyina módszert, hogy a tehenek tőgyét fejés előtt meleg vízzel meg kell- mosni, száraz törlővel megtörölni és meg kell masszírozni. A fiatalok ezt kipróbálták a rádióhírek hallatára és ezen kívül saját ötletük is támadt. Sós vfzzel megpácolták az abrakkeverékeket, de ezt mindjárt nem árulták el senkinek ... És csodák csodája ... egy hét múlva egy literrel növekedett a tehenek átlagos napi tejhozama A hír az újságba is belekerült, és másutt is beszerelték a rádiút az istállóba. De ott az újdonság kevés eredménnyel Járt, mert csupán a zene hatására nem adnak több tejet a tehenek. A szádudvarnoki híradó is ehhez hasonló. Itt bevált bár még nem lehet felbecsülni az értékét. De hogy a hatása nagy, mindenki tudja, és üdvös lenne,ha a szövetkezet vezetősége télen is felkarolná' ezt a hasznos és kulturális tevékenységet. Hisz a kultúra terjesztésének és a szakoktatásnak most van a legfőbb ideje. Csurilla József
