Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-12 / 19. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 12, ÉLENJÁRÓ TAPASZTALATAI Mennyi kukoricánk terem? A kérdés napjainkban népgazdasági szempontból legalább annyira jelentős, mintha a hazai ásványok és ércek iránt érdeklődnénk. A kukoirca tehát fontos helyet foglal el gazdasági életünkben. Nem véletlen az, hogy az utóbbi hetekben gyakran szóba került a kukoricatermesztés fejlesztése. Sajnos, a népgazdasági előirányzatok és az egyes üzemek terméseredményei között még lényeges eltérés mutatkozik. A kukoricatermesztés élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozik a Csilizköz Efsz. Rekordtermést 1975- ben értek el, amikor a hektáronkénti hozam meghaladta a hetvenöt mázsát. A múlt év kedvezőtlen természeti adottságai ellenére is hetvenegy mázsás hektáronkénti hozamot takarítottak be. Az eredmények mozgatóiról, a szakmai „mesterfogásokról“ Gaál Sándor főmérnökkel beszélgettünk. Az IPARSZERÜ TERMELÉS ELŐNYEI Napjainkban sok szó esik az iparszerű termelésről és az ezt szervező termelési rendszerekről. A szocialista mezőgazdaság nagyüzemeinek kialakulásával megteremtődött annak a feltétele, hogy a mezőgazdasági termelésben is megkezdődjön az iparosodás folyamata. A Csilizköz Efsz vezetősége élt a lehetőségekkel, s az utóbbi két évben nemzetközi kooperáció formájában ■ a Bábolnán létesült Iparszert! Kukoricatermesztési Rendszer, rövidített néven IKR — taggazdaságaként ezerháromszáz hektáron termelt kukoricát. A rendszergazda^ agronómia! és műszaki szolgáltatásokon kívül, hatékonysági elemzéseivel is nagy segítséget nyújtott, tangazdaságainak. Az elmúlt évek jó tapasztalatai ellenére az idén úgy alakultak a körülmények, hogy a szerződés felújítása nehézségekbe ütközik. termőhelyi adottságok A szövetkezet olyan termőhelyi adottságok között gazdálkodik, ahol a középkötött, a laza, a homok- és az agyagtalajok dominálnak, a termőhely humusztartalma pedig nagyon kevés. A parcellák mélyfekvésűek s gyakoriak a belvizek. NEM HAMARKODTÄK EL A VETÉST Az idei kukoricatermelés kilátásai — pillanatnyilag — nem a legkedvezőbben alakulnak, mert a vetés agrotechnikai időszakában nagyon hidegek voltak. Jól felkészültek a munkára, így a vetés fennakadás nélkül haladt. Egyszerre tíz — SPC-6, SPC-8 és Monoair típusú — vetőgéppel vetettek. A szövetkezet szakemberei tisztában vannak vele, hogy a terméshozam növelésének egyik legfontosabb meghatározója a vetés minősége. A vetést A táblaméretek és az önköltség alakulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nagyobb összpontosítás a kedvező. Nagyobb táblákon a nagy teljesítményű gépek hatékonysága növelhető, jobban megvalósítható a minőségi munka — ez elsősorban a vetésnél fontos —, s csökken a talaj tiprása. A táblásitással, a táblaméretek növelésével tehát közvetett módon javíthatók a terméseredmények. az őszi mélyszántás JELENTŐSÉGE i A tapasztalatok szerint a kora őszi minőségi mélyszántásban részesített földek többet teremnek a decemberben szántottaknál. Ez hosszú, enyhe ősz esetében is érvényes. Tavaly a talaj ebben a szövetkezetben is kőkeménnyé szikkadt, nehezen tudták a kukoricaszárat a talajba dolgozni, nehézségekbe ütközött a mélyszántás minőségi elvégzése. Az áldatlan állapoton tárcsázással igyekeztek változtatni. A körülményes őszi szántás kedvezőtlen hatását tavasszal simítózással, boronálással és kombinátoros tápanyagbedolgozással csökkentették. A felsorolt műveleteket természetesen megelőzte a cseppfolyós műtrágya bedolgozása. NÖVÉNYSÜRÜSÉG, FAJTA, FAO-SZÄM A növénysűrűség megállapítását a talaj minősége, a téli-tavaszi csapadék, a tervezett termésátlag s a fajta sűríthetősége határozza meg. Az egyedszám növelését érdemes megkockáztatni, mert ezzel elejét lehet venni az esetleges száraz időben beálló terméscsökkenésnek. A fajták kiválasztásakor elsősorban a termőképességet veszik figyelembe. Az idén — ebben a vetőmagellátás is közrejátszott — több fajtának előlegeztek bizalmat: magyar, román, jugoszláv, francia stb. fajtákat vetettek. További szempont a szárszilárdság, a kukorica állóképessége. A vidék eléggé széljárta, s ha a szél ledönti a kukoricát, már nehéz betakarítani a termést. Harmadik helyen a tenyészidő szerepel. A túl kései, magas FAO-számú kukoricák nem felelnek meg a helyi adottságoknak. A hosszú tenyészidejű kukoricák nem érnek be, megdőlnek, romlik a csépelhetőségük s növekszik a szárításhoz szükséges energia iránti igény. végző traktorosok f—i Sebő Dezső, Gaál Vidor, Berki Ferenc, Miklós Károly, Horváth Zoltán, Both Zoltán, Németh Dezső, Szakáll Mihály, Nagy Ferenc és Sebő Károly — több éve végzik ezt a fontos munkát. ELŐTÉRBEN AZ ISTÄLLÖTRÄGYA Az intenzív műtrágyázás következtében többen feleslegesnek vélték, az istállótrágyázást. Az utóbbi években viszont gyakorlatilag is beigazolódott az istállótrágya és a többi szerves trágya jelentősége. Beigazolódott az is, hogy az egyoldalú NPK trágyázás hatására savanyúbbá válnak a talajok, több gazdaságban káros sóhatást is megfigyeltek. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az istállótrágyában minden olyan elem megtalálható, amely szükséges a gazdag hozamot adó növényállomány kialakulásához. Az istállótrágya, mint tápanyagforrás, különösen a homokon és a laza talajoknál fontos, mert a csapadék nem lúgozza ki, s folyamatos bomlásával biztosítja az állandó tápanyagfelvételt. A csilizkőzi szövetkezetben, az elmondottakkal összhangban, mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak az istállótrágyának. Az istállótrágya jelentősége ebben a gazdaságban hatványozottan érvényesül, mivel talajaik humusztartalma elenyésző, szántóterületük huszonöt százalékát — 35—40 tonnás hektáronkénti adagolásban — minden évben trágyázzák. A talajba annyi tápanyagot juttatnak, amennyit a kukorica tervezett szem- és szártermése megkíván. A hatóanyagok mennyiségét és összetételét a talajösszetétel és a talaj tápanyagtartalma határozza meg. A tápanyag-felhasználás — nitrogén, fosz-Csallóközben évről évre gazdagabb a kukoricatermés. Fotó: Kovács, Tóth for és kálium — hektáronként 3,5—4 mázsa körül alakul. A műtrágyák hatékonyabb kihasználásának és az átlagtermés további növelésének tartalékait a műtrágyázás minőségi javításában és a jobb összetételű foszfor- és kálium-trágyák ipari előállításában látják. MONOKŰLTCRAS TERMELÉS A monokultúrás termelést hat éve végzik. Megfigyeléseik szerint a terméseredményekre a monokultúra nincs káros hatással. Hátránya viszont, hogy némely gyomnövények szelektálódnak — a gyomirtószerekkel szemben ellenállóvá válftak. Megoldást egyedül az Erödikan jelent, amit viszont nehéz beszerezni. Egyébként a növényvédelemre nagy figyelmet fordítanak. A gyomirtással kapcsolatos feljegyzéseikből kitűnik, hogy hozamnövelő és termelés-biztonságot fokozó hatása van. A gyomirtás elhanyagolása esetenként 5—20 mázsás hozamcsökkenést okozhat. Nagy lehetőséget látnak a levélen keresztüli trágyázásban, amit a silókukoricánál — nitrogén adagolásával — már kipróbáltak. A módszer gyakorlati alkalmazását a géppark még hiányos műszaki ellátottsága gátolja. A kukoricát természetes körülmények között termesztik, mivel korlátozott öntözési lehetőségeiket leginkább a kertészetben kamatoztatják. Az elmúlt évek kiváló eredményeivel nem elégedettek, az idén még nagyobb hozamokra törekszenek. Nem a látványos számadatokat, hanem a ráfordítás és a hozam kedvező arányát tartják szem előtt. CSIBA LÁSZLÓ karításának fontosságát is. Tetemes táplálóértékhez juthatnának ugyanis az üzemek a kukorica- és borsószár, a gabona, a szalmafélék, a leveles cukorrépafej betakarításával. Ez a gyakorlatban bizony — kevés kivételtől eltekintve — sajnos nem valósul meg. A betakarítási hajrában ugyanis „nincs idő“ ilyesmivel foglalkozni — mondják —, a gépek is más munkával vannak lekötve. — Az abraktakarékos (mégis eredményes!) takarmányozás igen fontos kritériuma még a „menü“ összeálítása is. Vagyis, hogy mit, milyen összetételben „tálalnak“ az állatoknak. Ehhez természetesen jól kell ismerni az egyedek napi szükségletét, emésztési sajátosságait, s ennek megfelelően biztosítani a szárazanyag-, az energia-, fehérje-, ásványi anyag- és. vitaminszükségletet. Megkönnyítené mindezt, ha a közel azonos termelésű egyedeket csoportosítanák, mert akkor termelési szintjüknek megfelelően lehetne a takarmányadagot öszszeállítani. Ez azonban csak kötetlen tartás esetén oldható meg. A vásárhelyi Rákóczi Tsz-ben felismerték ezt, s a hagyományosan kötött tartású istállót — saját erőből — kötetlen tartással cserélték fel. Mihók János, a kopáncsi szarvasmarhatelep vezetője ezt mondja: — Silókukoricát és fonnyasztott lucernaszilázst fele-fele arányban etetünk, napi adagként 20—20 kilogrammot. Az alaptakarmányon felüli 45 dekagramm abrakot pedig a kifejt tej után kapják az állatok. Tehenészetünk a rekonstrukció, illetve az „átállás“ után tavaly ötmillió forint nyereséget hozott. Előtte ugyanennyi volt a veszteségünk. LEHET ÉS KELL VELÜK ÉLNI Nagyon sok kritériuma van tehát a helyes és gazdaságos takarmányozásnak — mondja dr. Kovács Gábor —, ezzel párhuzamban jó néhány - pótolnivaló is akad. Elismerem — magam is jól tudom —, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük még a termelőüzemeknek, s mennyi minden hiányzik az optimális körülmények megteremtéséhez. De van néhány dolog, amivel az adott helyzetben is lehet és kell élni: a szakértelem, a lelkiismeretes munka. — bnsz—> Magyarországi tapasztalatok Takarékosan és okszerűen A termelőüzemek életében nem mindig foglalt el központi helyet az okszerű takarmányozás. Az elv sokáig az volt: adjunk az állatnak annyit, „amennyi belefér“, s meglesz az eredménye! Meg is lett. Elviselhetetlenül magasra szöktek a takarmányozási költségek. Éppen ezért volt szükséges számításokat végezni: miért — mit. A néhány hónappal ezelőtt hozott МЁМ- rendelet is — amely előírja a nagyüzemek takarmányfelhasználásának hatósági jogkörű ellenőrzését — ezt a célt szolgálja. Hatására újra reflektorfénybe került a takarmánygazdálkodás. MIT TEGYÜNK, HA . . .? „Könnyű azt mondani: gazdálkodj okosan! De mit tegyünk, ha nincs elég betakarítógép, ha kedvezőtlenül alakul az időjárás, vagy nem megfelelő a gondozógárda?“ — érvelnek az állattenyésztő szakemberek. És sokszor jogosan. Nos, mégis mit lehet tenni annak érdekében, hogy az adott körülmények között is gazdaságosabban, célszerűbben lehessen takarmányozni, erről beszélgettünk dr. Kovács Gáborral, az Élelmiszeripari Főiskola Takarmányozási Tanszékének vezető tanárával. — Minden probléma abból ered — mondja, — hogy rossz a feletetett tömegtakarmányok minősége. Ennélfogva nem „hozzák“ a várt eredményt, ami — szarvasmarha-takarmányozásról lévén szó — a tejmennyiségben realizálódna. Annak érdekében, hogy javítsanak a helyzeten, drága, abraktakarmányt adnak „kiegészítésképpen“. A baj ott van, hogy ez az adag végül is jóval nagyobb, mint ahogyan az gazdaságos lenne. ELÉG A LÉNYEGET TÜDNI — Hangsúlyoznám, a tömegtakarmányok készítésénél nem kell a biológiai szabályokat mélyrehatóan ismerni. Csupán az alapvetőeket, de azokat mindenképpen. Nagyon lényeges például, hogy optimális időben takarítsák be a gazdaságok a terményt, hiszen ettől függ mennyi tápláló anyagot tartalmaz majd a szilázs. (Erre már most májusban figyelni kell!) Nélkülözhetetlen a silókészítési technológia pontos megtartása is: így a szecska apróra vágása, s az éjjel-nappali tömörítés. A gazdaságok legtöbbje, sajnos, túlságosan nagy mennyiségű szilázst készít egyszerre — mondván, nekik nincs idejük kis tételekkel kínlódni. Ez önmagában érthető, de nem elfogadható. Hiszen a nem megfelelő tömörítés következtében (és ez a több vagonos tételeknél fennáll) nem zajlik le tökéletesen az erjedési folyamat, értékét veszti a takarmány. Az optimális, vagyis a 35 százalékos szárazanyag-tartalmat biztosító tömörítési időtartam 3—4 nap lenne. A gazdaságok egy részében ez a folyamat tíz napig, a legtöbben töbh hétig tart. — Hozzáállás kérdése lenne csupán a jó tömegtakarmány előállítása? A szilázskészítéskor a szakszerűség mellett elsősorban a gyorsaságon van a hangsúly. A korszerű gépekkel, melyekből egyre többet kapnak a nezőgazdasági üzemek, gyors és minőségi munkát lehet végezni. Fotó: —bor — Nagyrészt igen. Jogos azonban a gazdaságoknak az az érvelése is, mely szerint nem áll rendelkezésükre megfelelő mennyiségű és minőségű betakarítógép sem. Ez részben azzal függ össze, hogy korábban a gépesítés fejlesztése az abrakbetakarító gépek felé irányult, s csak az utóbbi években kezdtek nagyobb figyelmet fordítani a szálasbetakarító gépek gyártására. Most már jó néhány ilyen áll rendelkezésére a gazdaságoknak, segítségükkel gyors és pontos munka végezhető. REJTETT TARTALÉKOK — A jő szilázskészítés lenne tehát alfája és ómegája a gazdaságos takarmányozásnak? Mindenképpen. De feltétlenül meg kell említeni a melléktermékek beta-
