Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-12 / 19. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 12. Az a bizonyos hídszerep, avagy Többet ésszel, mint erővel! Szocialista mezőgazdaságunkban, s azon belül legfő­képp a szövetkezetekben, az újító- és ésszerűsítő moz­galom jóformán még csak „gyermekcipőben“ jár. Kevés figyelmet fordítanak a kibontakoztatására nemcsak a szövetkezetekben — tisztelet a kivételnek! —, hanem még járási, kerületi szinten is. Márpedig rendkívül nagy e mozgalom emberformáló ereje, hiszen cselekvő-alkotó gondolkozásra késztet nemcsak egyéneket, hanem egész munkaközösségeket — meghonosítva a kollektív gon­dolkodást, szellemi erőkifejtést. Népgazdasági, sőt tár­sadalmi jelentősége is kézenfekvő. Az e mozgalomhoz tartozók szellemi erőforrásokat aknázhatnak ki, formálhatnak termelőerővé, s állíthat­nak a gazdaságvezetés tökéletesítésének szolgálatába. S ami úgyszintén nagyon lényeges, ez a nemes mozga­lom a híd szerepét töltheti be, más szóval, elszakítha­tatlan, erős kapocs lehet a tudomány és a termelés között. De nézzünk meg egy ilyen brigá­dot, mondjuk a Vlőanyi (Vágfar­­kasd) HALADÄS Efsz-ét, amely 40 tagú és aránylag sikeresen tevékeny­kedik. Vezetője Mészáros Győző mér­nök. A brigád újítási bizottságának elnöki tisztét pedig Szeles László mérnök tölti be közmegelégedéssel. A brigádvezetőtől mindenekelőtt az tránt érdeklődtünk, milyen szakirá­nyú ez a komplex brigád, s mi a leg­főbb célja, küldetése. — Brigádunk növénytermesztési szakirányú. A legfőbb figyelmünket a kukoricatermesztési és betakarítási technológiák tökéletesítésére és to­vábbfejlesztésére fordítjuk. Ez a bri­gád a fiatalok kezdeményezésére 1976-ban létesült. Ugyanis a brigád­tagoknak több mint a fele az ifjabb nemzedékhez tartozik. Termelési és politikai célt tűztünk magunk elé. — Szíveskedne körülhatárolni, meg­világítani termelési céljukat? — Tudja, nagy területen, összesen 1870 hektáron termesztünk kukoricát. Brigádunk célul tűzte ki, hogy a szö­vetkezet kukoricatermesztési hozam­tervét évről évre néhány mázsával túlteljesíti. Például az idei terv 56 mázsás hozamátlagot irányoz elő, ha ezt négy mázsával túlteljesítjük, ak­kor a 6444 hektáros szövetkezetünk 748 tonna terméstöbblethez jut, mely­nek pénzértéké meghaladja az egy­millió koronát. Ugye, ez nem éppen csekélység? Jóljár közös gazdaságunk, a ugyanakkor a népgazdaság is. Nem csupán figyelemre méltó, ha­nem dicséretes is énnek a brigádnak az a törekvése, hogy 400 hektárnyi területről csúcstermést takarít be, vagyis eléri a 80 mázsás hozamátla­got. Ezáltal további, közel tízezer má­zsa kukorica terméstöbbletre van ki­látás, aminek a pénzértéke, erősen megközelíti a másfélmillió koronát. — És a politikai célkitűzésük? Er­ről is elmondana egyet-mást? — Brigádunk ez évi politikai jelle­gű programjából elmondhatok egyné­hány dolgot. Célunk: a jól szervezett és irányított brigádélet, az elvtársi segítőkészség, a jó közösségi szellem kialakítása, a brigád másutt is alkal­mazható tapasztalatainak népszerűsí­tése a sajtó által. Ezen kívül tanul­mányi célból közösen megtekintjük a nitrai AGROKOMPLEX ’79 kiállítást. Úttörőket hívunk meg körünkbe, hogy ismerkedhessenek az új mezőgazda­­sági technikával, hozzájárulva ezzel a mezőgazdasági pálya megkedvelte­­téséhez. Brigádunk valamennyi tagja, műszakiak és gépkezelők, bekapcso­lódnak a SZISZ üzemi szervezete ál­tal kezdeményezett Egy szem gabona se vesszen kárba! című mozgalomba. Öt újítási javaslatot nyújtunk be. Tiz önkéntes véradományozót toborzunk. Az ésszerűsítési-újítási programter­vünket negyedévenként ellenőrizzük, mit váltottunk valóra belőle, s mi vár még megoldásra ... Talán elég is, a felsoroltakból már kirajzolódhat a kép ... Arra a kérdésre, miként realizáló­dik az a-bizonyos hídszerep a tudo­mány és a gyakorlat között, Mészáros Győző brigádvezető tömören így vá­laszolt: — A Nitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékével, s köz­vetlenül Očkay Štefan tanszékvezető­vel nagyon jó az együttműködésünk. Tőlük módszertani segítséget kapunk. A Trnavai Kukoricatermesztési Kutató Intézettel hasonlóképp eredményes az együttműködés. A nagyon értékes és hasznos tudományos ismereteket igyekssünk a gyakorlatban érvényesí­teni. A közelmúltban például szemé­lyesen is eljöttek közénk a főiskola és a kutatóintézet szakemberei, akik­től sokat tanulhattunk, a brigádunk által rendezett új technika napja ke­retében. Ügy hisszük, az ilyen kapcsolat va­lóban gyümölcsöző lehet, a hídszerep jól érvényesülhet. Miután a komplex brigádnak saját újítási bizottsága van, elbeszélgettünk annak elnökével, Szeles László mér­nökkel, aki szívesen válaszolt kérdé­seinkre. — Az újításokat! ésszerűsítéseket illetően, milyen eredményt tudtak fel­mutatni a múlt évben? — Talán nem tűnik szerénytelen­ségnek, tavaly eredményes munkát végeztünk. Az újítási bizottságunk ál­tal a járás illetékes szervéhez be­nyújtott 26 újítási javaslatból már a múlt évben 23-at elfogadtak, az idén további kettőt tartottak gyakorlati ki­vitelezésre érettnek. Csupán egy ja­vaslatunkat utasítottak el. Ezzel a teljesítménnyel nagyon elégedettek lehetünk. Természetesen, arra is kiváncsiak voltunk, mit hoz ez a 25 újítás egyet­len év alatt a közös gazdaságnak. Az újítási bizottság elnökét nem érte váratlanul a kérdés: hamarjában kimutatta, hogy 274 ezer koronával gazdagodik ilyképpen a szövetkezet, egyetlen év leforgása alatt. Miben látja Szeles mérnök a leg­főbb célt? — A kukorica termesztésével nincs különösebb baj, sem a termés szárí­tásával, hiszen a magyar, valamint a hazai terményszárítóink győzik a munkát. A kukoricaszár betakarítása és a szántás minél előbbi elvégzése okoz problémát. Ezen törjük a fe­jünket, miként oldjuk meg. — A múlt évek legértékesebb újí­tásai közül megnevezne néhányat? — Szívesen. A fóliás termesztés ke­retében sikerült az öntözést olyany­­nyira ésszerűsíteni, erre jól megfele­lő berendezést szerkeszteni, hogy azt tizenkét munkaerő helyett mindössze kettő elvégezheti. A fólia vázra való felhúzását is sikerült az előzőnél ha­tékonyabb módon megoldani. Továbbá speciális ekét szerkesztettünk a fólia földhöz rögzítésére. Míg az utóbbi, Jágrik Károly újítása, az előbbiek Pe­­recz Károlyé, és kollektívájáé. Kivite­lezők: Pál, Pintér és Jágrik. ők azok, akik a Többet ésszel, mint erővel! jel­szót a gyakorlatban is igyekeznek va­lóra váltani. Eredményesen. Egy szó, mint száz: az újítás, az ésszerűsítés nagyon is kifizetődhet. A mezőgazdaságban is ezer mód, lehe­tőség kelleti-kínálja magát a tökélete­sítésre, az újításra, csak valahogy az emberek nem veszik észre. Persze, ezt kézlegyintéssel nem lehet elintézni. Ehhez ízig-vérig olyan emberek kel­lenek, akik a mezőgazdasági üzem, a szövetkezet gondját-baját a maguké­nak tartják, s legjobb tudásukat, ta­lálékonyságukat, ötletgazdaságukat vetik be a cél elérése érdekében. Tudásuk így válik termelőerővé, ez­által előbbre segítve a fejlődést. Zárszóul: amióta , a vágfarkasdi komplex brigád létezik, a kukorica hektárhozam-átlaga (közel másfélezer hektárról lévén szó!) 28,1 mázsáról 54 mázsára növekedett. Ügy hisszük, ehhez nem szükséges bővebb magya­rázat. Remélhető, hogy a 40 tagú bri­gád a továbbiakban is ilyen célra­törően és eredményesen tevékenyke­dik, s a kényesnek, bonyolultnak tű­nő problémákat is sikerül sorra meg­oldaniuk. N. KOVÁCS ISTVÁN JOGI VÁLASZ Ki örököl majd? „Kisalföld" jeligére egyik idősebb olvasónk kérdi ki örökli majd két fiú gyermeke közül a beltelekben levő 40 ár nagyságú telkét (valószínűleg ezen áll a ház is). Az idősebb fiú azt állítja, hogy ezt a telket ö örökli és nem a két test­vér egyenlő arányban. Polgári törvénykönyvünk 473. pa­ragrafusa értelmében a szülő után a gyermekei egyenlő arányban örököl­nek (ha túlélő házastárs is lenne, akkor ez a gyermekekkel együtt egyenlő arányban örökölne, ha nem utasítaná el az örökséget.) Feltételezem, hogy az Ön által em­lített beltelek már meglevő vagy ki­szemelt házhely és így nagyon való­színű, hogy az egész telket a két testvér egyenlő fele-fele arányban örökölné. (Az öröklés után a telket szétmérethetnék geometriai ^ vázrajz alapján külön szerződés megkötésé­vel, amelyet az állami jegysrőségnek kell bejegyeznie). Egyébként a külteleknek számító és feltehetően az efsz-ben társított mezőgazdasági ingatlant illetően az állami jegyzőségi eljárásról szóló tör­vény 40. paragrafusa alapján a ha­gyatékot letárgyaló állami jegyző a hnb-vel megegyezve — esetleg ha az egyezség nem jönne létre saját hatá­rozata alapján — az örökösök közül annak juttatja, akinél az ilyen föld­ingatlan megművelése leginkább biz­tosított. Egyidejűleg az állami jegy­­zőség gondoskodik az esetleges kifi­zetési kötelezettség megállapításáról. Az ilyen kifizetési kötelezettség rend­szerint feltételes (arra az esetre szól, ha a földek társítása megszűnne, pl. kisajátítás stb. esetében). Dr. F. I­Hozzájárultak a sikerhez A lévai járás egyik legeredménye­sebb mezőgazdasági üzeme a Közös Mezőgazdasági Állattenyésztési Válla­lat, amely feladatát rendszeresen tel­jesítette. Ehhez hozzájárul a négy szncialista brigád is, amely a csirke­neveidében és hizlaldában, valamint a tojástermelés és a melléküzemág szakaszán tevékenykedik. Az üzem vezetősége és a pártszervezet munká­jukat rendszeresen értékeli és a leg­jobbakat elismerésben részesíti. Az elmúlt esztendőben a legjobb eredmé­nyeket a csirkenevelde dolgozói ér­ték el. Az üzem dolgozói az idén a SZNF 35. évfordulója tiszteletére értékes szocialista kötelezettséget vállaltak. Elhatározták, hogy a tojás eladási tervét 300 ezer darabbal növelik. Az önköltségeket 263 ezer koronával csökkentik. Ezt a villanyenergia, üzemanyag és erőtakarmány megtaka­rításával akarják elérni. Ha ezt sikerül teljesíteniük, akkor a tiszta nyeresé­get kétszázezer koronával növelik. —ág— Megoldják feladataikat A košicei vidéki járásban a múlt évhez viszonyítva idén a mezőgazda­sági össztermelés 3,7 százalékkal emelkedik. A kitűzött célok érdekében a járás mezőgazdasági üzemeiben széleskörű munkakezdeményezés bontakozott ki: huszonnégy összüzemi, háromszázöt­­venkilenc egyéni vállalást fogadtak el 19 millió 63 ezer korona értékben. Vállalásuk keretében csökkentik az anyagi kiadásokat, jobb minőségben állítják elő a húst és a tejet, s na­gyobb gondot fordítanak az elegendő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítására. Vállalásaikban nagy figyelmet szen­telnek a hulladékanyagok begyűjtésé­re és ésszerű felhasználására, az energiával és a pótalkatrészekkel va­ló takarékos gazdálkodásra. A szövet­kezetek és állami gazdaságok 1,2 mil­lió koronát fordítanak az élet- és a munkakörnyezet javítására. A járás mezőgazdasági dolgozói tavaly 22,9 millió korona értékű kö­telezettséget vállaltak, s ezt 24,2 mil­lió korona értékűre teljesítették. Re­méljük, hogy adott szavukat az idén is hiánytalanul betartják. Iván Sándor Ónként vállalt helytállás Csallóközön átutazó, Bratislava felé tartő kirándulók jelentős része meg­áll Samorfnban (Somorja), ebben a Dunához közel fekvő, nagymúltú kis­városban. Végre egy városi — kiált fel az idegen, amikor a kis csallóközi falvakon- átutazva, megpillantja So­morja toronyházait. Somorja város, évszázadok óta az. Városi rangra Zsigmond király emel­te, mindazon jogokkal felhatalmazva, melyekkel akkoriban Bratislava (Po­zsony) rendelkezett. XXX Csallóköznek alig van olyan falva, városa, melyet a tűzvész olyan sok­szor sújtott volna, mint Somorját. Legnagyobb tűzvész a városban ak­kor pusztított, amikor azt a jBécs alól visszavonuló törökök felgyújtották. Tűzoltás a legrégibb — a középkor végére visszanyúló — írások alapján, ebben a városban is a céhek feladata volt. A tanácsvégzések, s az azok alapján készült céhrendeletek meg­parancsolták, hogy az iparosok fog­lalkozásuk körébe eső szerszámokkal jelenjenek meg a tűzeseteknél. A tűzoltásnál használt legtökéletesebb eszköz a vízipuska volt, mely azon­ban még a tizennyolcadik század végén is tökéletlen, gép volt. A város tűzoltósága 1873-ban lépett szervezett testületbe. XXX Somorja napjainkban a városiaso­dás rohamos korszakát éli. A tudo­mányos műszaki haladás ebben a kis­városban is alaposan megváltoztatta a termelőeszközöket. A város torony­házaiban gázzal főznek, a magánlaká­sokban pedig megsokasodtak a ház­tartási munkát megkönnyítő elektro­mos berendezések. Közvetlenül a vá­ros mellett mlieönói (Tejfalu) szék­hellyel, gazdálkodik a járás egyik legnagyobb szövetkezete, a Kék Duna Efsz. A veszély nagy, bárhova fordu­lunk. Ez a tény fokozott felelősséget jelent a város tűzoltóságának. — örvendetes, hogy a város tűzol­tói — a több mint száz éves hagyo­mányoknak megfelelően — ma is a város tűzbiztonságának legfontosabb szervezői és szereplői. Erről győzött meg bennünket az a beszélgetés is, melyet a város korszerű tűzoltószer­tárában Húsvéth Szilveszter parancs­nokkal és idős Ürge Károllyal a tes­tület elnökével folytattunk. XXX A szervezet taglétszáma kétszázket­tő. Ebből százhetvenöt a férfi, hu­szonhét pedig a nő. A nagy állomány ellenére továbbra is fontos feladatuk­nak tekintik a taglétszám bővítését. Az utánpótlás elsősorban a helyi is­kolák diáksága köréből toborozzák. Az utánpótlás kedvező helyzetét bi­zonyítja, hogy a Láng elnevezésű ver­senyben három rajjal szerepeltek si­keresen. Az elméleti és a gyakorlati kikép­zéseket rendszeresítették. A taktikai gyakorlatok elsősorban a járási ver­senyekre való felkészülést szolgálják, de nagy súlyt helyeznek a városi tűz­­oltőcsapok vizsgálatára, s a város tűzbiztonságát szolgáló gyakorlati kiképzésekre. A megelőző tüzrendésze­­ti tevékenység keretében rendszeresí­tették a tüzrendészeti szemléket a helyi kisüzemekben és a lakóházak­ban. Az ellenőrzések megvalósítása után konkrét jelentést tesznek a vá­rosi nemzeti bizottság közrendvédel­mi bizottságának. Tavaly huszonhat alkalommal lép­tek akcióba. A beavatkozásokból ti­zenöt jutott a körzeti falvakban elő­forduló tűzesetekre. Az akciókban összesen négyszázhatvanhét tűzoltó vett részt, ami esetenként tizennyolc személyt jelentett. Lakni tudni kell — mondják a he­lyi tűzoltók. Tapasztalataik szerint ugyanis az emberek a munkahelyükön jobban tudják, hogy mit kell tenniük, ha tűz van. Otthon viszont már ke­vésbé. Különösen érvényes ez a meg­előzésre. Szaporodnak a > lakástüzek, s a többségükben az emberi felelőt­lenség a vádlott. Gyakran a szülők gondatlansága előtt állnak tanácsta­lanul. A gyufát előhagyó, a kisgyermekre az ajtót rázáró kéz bizonyára más­fajta mozdulatokat tanul. Sajnos utó­lag, a tragédia után. Tűzbiztonság szempontjából gyújtó példaként említhetjük a Kék Duna Efsz vezetőségének kezdeményezését. A szövetkezet vezetősége a város és hat falu számára minden évben ver­senyt szervez >— térti, női és ificsa­patok részvételével — ami az alapos felkészülést biztosítja, sőt az aratás megkezdése előtti vizsgának is beillik. A szövetkezet vezetősége — Pisch László mérnök, elnökkel az élen — tudja, hogy sok múlik a tűzoltók le­leményességén, gyorsaságán, a tűzol­tás szervezettségén, a szakmai mes­terfogások elsajátításán stb. A közös tűzoltógyakorlatok minderre módot nyújtanak. A hagyományossá vált ver­senyek győztesei rendszerint a somor­­jaiak, de a többi falu tűzoltói is helytállnak. S ha netán valahol a „vörös kakas“ felütné a fejét, egysé­ges támadást tudnak rámérni, hogy á közös javak ne válhassanak a tűz martalékává. XXX A testület diákrajaival Somorja Jó­zsef és Molnár József foglalkozik rendszeresen. A tapasztalt vezetők szerint a legszorgalmasabb és legte­hetségesebb itjú tűzoltók: Fürdös, Lipka, Hédervári, Ladies, Lipka E., Sipos, Posztás, Csörgő, Nagy és Bu­­gár. A gyakorlatok programjában a tűzbiztonsági intézkedések elsajátítá­sán kívül több érdekesség Is szerepel: akadályverseny, speciális akadályok­kal, erdőtüzöltás, tűzjelzés, tűzrakás, célratartás vízsugárral stb. Természe­tesen a tűzoltósportra Is jut bőven idő. Nem könnyű a futógerendán való áthaladás, az ugrópalánk leküzdése, de a váltóstaféta is próbára teszi az izmokat. A fiatalok szakelőadásokat is hallgatnak, s megismerkednek a legkorszerűbb tűzoltótechnikával. XXX Gordon Chiide szerint a tűznek kö­szönhető, hogy az ember érvényre juttatta emberi mivoltát és megterem­tette önmagát. Huszadik századunk­ban, a tudományos műszaki haladás időszakában a tűz az ember segítő­társa — a kohókban, vasat olvaszt, rakétákat repít — de egyúttal ellen­sége is. Somorján gyakoriak a taktikai jel­legű versenyek. Az erőfelmérőre té­vedt néző sokszor megmosolyogja a loholó-lihegő résztvevőket, pedig csak elismerést érdemelnek. Mert lehet, hogy a gyakorlótéren meggyújtott tü­­zecske, a kívülállóban nem kelti fel a veszély érzetét, mégis arról van sző: aki szabad idejében gyakorlato­zik, az igazi feladatokra készül. CSIBA LÄSZLÖ A testület nagymúltú zenekara. Az efsz által rendezett verseny győztes raja. Az alső sor jobboldalán Pisch László, a Kék Duna Efsz elnöke. Baloldalt Molnár József parancsnokhelyettes, Ürge Károly elnök és Húsvéth Szilveszter parancs­nok. (_j

Next

/
Thumbnails
Contents