Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-12 / 19. szám

1979. május 12.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

Szívügyük: A község szépítése

Valahányszor bevetődöm a galántai járáshoz tartozó 2825 lélekszámú Vefká Mača (Nagymácséd) községbe, mindannyiszor megragadja figyelmemet a lakosság közhasznú tevékenysége, szorgalma — az iskolás diákokat is beleértve.

Legutóbb, amikor ott jártunk, idősebbek, középkorúak, s diákok serénykedtek az utcákon; az előbbiek a vízlevezető árkokat javítgatták, hozták rendbe, az utóbbiak meg a 120 férőhelyes új óvoda megnyitása előtti tennivalókat végezték. Mert, maradt ám még dolog elég, miután a szakemberek távoztak az épületből__Sok

volt még a helyére kívánkozó tárgy, kellék.

Az új óvoda fehérköpenyes vezetője oly nagy előszeretettel mutatta meg a még majdhogynem malterszagú gyerekintézmény egyes helyiségeit, bogy sietségünk ellenére is szakítottunk rá egy félórát... Hiába ült trónt a rendezetlenség, hiába kongtak az egyes helyiségek az ürességtől, képzeletem már benépesítette azokat önfeledt, gondtalanul játszadozó, zsibongó, vagy éppen az óvónőre figyelő gyerkőcökkel, a jövő nagy-nagy ígéreteivel.

Mi még csak a fejlett szocialista társadalom építésén fáradozunk, ők — az új óvoda lakói — viszont már a kommunizmus korszakába léphetnek. Érett fővel lépik át két évezred határmezsgyéjét...

De térjünk vissza a mához: ezt a jelen fiatal nemzedéke tudja. Ezért nemcsak magáénak vallja faluját, városát, hanem a fejlesztéséhez, csinosításához is érdemben hozzájárul. Ezt teszik a nagymácsédiak is, akik például vonzóvá, csinossá teszik az utcákat: zöldsávokat, virágágyásokat létesítenek, félezer rózsatövet, s egyéb díszcserjéket ültetnek, javítják a közutakat, járdákat, s újakat építenek, rendbehnzzák a parkokat, köztereket.

A diákok szorgalma szinte határtalan: a községszépítő munkán kívül 1200 óra társadalmi munkát végeznek mezőgazdasági üzemekben. Persze, arra is nagyon ügyelnek, hogy mindez ne menjen a tanulás rovására. S nem is megy! Tudják: a tudásszerzés az elsőrendű feladatuk. Viszont azzal is teljes mértékben tisztában vannak, hogy a kétkezi munka mozgáskészségük fejlesztését szolgálja, amellett megtanulják szeretni, becsülni nemcsak a munkát, hanem az azt végzőket, a dolgozók táborát is. Hiszen a munka az élet alappillérei A munka a jólét, a boldogulás mély, soha ki nem apadó forrása.

S kik a fiatalok személyes példaképei? Elsősorban a szülők. Azok, akik a közhasznú tevékenységet szívügyüknek tartják. Márpedig ebben jeleskednek! Hiszen tavaly az ilyen irányú tevékenységük eredményeképpen járási elsőséget vívtak ki.

Az idén sem akarják alább adni. A Szlovák Nemzeti Felkelés 35. és a szocialista mezőgazdaság létrejöttének 30. évfordulója tiszteletére kis híján kétmillió korona értékű kötelezettséget vállaltak, melyből több mint 23 ezer órányi a társadalmi munka. A személyes példamutatás pedig követőkre talál — elsősorban a fiatal nemzedékek sorában.

Tisztelet-becsület a közhasznú tevékenységben példát mutató valamennyi honpolgárnak!

(kovács)

Nem árt nagy dobra ütni...

Ha valakit furdal a kíváncsiság, hogy Szlovákia-szerte melyik járás mezőgazdasági üzemeiben folyik a legszélesebb körű, s legsokoldalúbb szocialista munkaverseny, hát nagy dobra üthetem: a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban.

Tavaly például a Győzelmes Február 30. évfordulója tiszteletére 17 féle versenyt hirdetett a járási mezőgazdasági igazgatóság a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságával közösen. A tizenhét közül hat az állattenyésztésben, s tizenegy pedig a növénytermesztésben folyt le, mégpedig nagyon eredményesen.

Más járások okulására, érdemes felsorolni: verseny folyt az évi legmagasabb fejósi átlag eléréséért, a legpéldásabb borjú- és malacgondozásért, a legjobb napi súlygyarapodási átlagért a sertés- és szarvasmarha-hizlalásban, az évi legnagyobb tojáshozamért. A növénytermesztésben a komplex gabonabetakarítás mielőbbi befejezéséért {a szalmabetakarítást és a tarlóhántást is beleértve), a legmagasabb gabona-, kukorica-, silókukorica-, többéves takarmány-, cukorrépahozamért versenyeztek a kombájnoscsoportok a gabona-, a kukorica- és a cukorrépa-betakarításban; a verseny által serkentettek az öntözőberendezések célszerűbb és hatékonyabb kihasználására, hogy ezáltal is gyarapodjék a termés; továbbá a zöldségtermesztésben és a szőlészetben is versengtek a szövetkezetek dolgozói.

De ezzel még nem fejeződik be a sori A gépesítés szakaszán is 6 versenyt kezdeményeztek; a már említett járási szervek. Például verseny folyt az újító- és ésszerűsítő mozgalom kibontakozása, s a minőségi színvonal emelése érdekében a legjobb újításokat felmutató egyének között, továbbá a tematikus feladatok, problémák megoldásáért, a terményszárító üzemek kollektívái között, a legjobb munkavédelmi tevékenységet kifejtő albizottságok között; versenyeztek a szövetkezetek energetikusai, a gépközpontok munkaközösségei abban, melyik gondozza a legpéldásabban a

A pálya kezdetén

Négy évvel ezelőtt három egyetemista lányt mutattam be a Szabad Földművesben. Azóta az egyik szlovák-magyar szakos tanári képesítést szerzett a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészeti Karán és a felsőszélt (Horné Saliby) általános iskolában helyezkedett el.

Mészárosné Danajka Magdolna magas, barna, nyílt tekintetű fiatalaszszony volt, a három lány egyike. Az egyformán alapos felkészültséget igénylő évfolyamok végzése közben — saját bevallása szerint — életében akkor állt be változás, amikor 1976 nyarán férjhez ment. Az igazi fészekrakásra azonban még csak készülődnek. Férje katonai szolgálatát tölti, családalapításra csak leszerelése után gondolhatnak.

Amikor a diákévekről kérdezem, nosztalgiával beszél egyetemi tanulmányai idejéről.

— De jó lenne Bratislavában — sóhajtja; — a Duna-parti séták, apró kirándulások, a sok szép emlék fetejthetetlen. Az államvizsga után egy csodálatos NDK-beli kiruccanást is megengedtünk magunknak — mondja, miközben tekintete a távolba mered. Talán néhány élményfoszlány villan fel emlékezetében.

Első éve tanít magyar és szlovák nyelvet a hatodik és a hetedik osztályban. Arra a kérdésemre, ml a véleménye az anyanyelvi oktatás fontosságáról, így válaszolt:

— Fontosnak tartom, hogy a magyar szülők gyermekeiket magyar tanítási nyelvű Iskolába adják. Számos példa igazolja, hogy a tanulmányi eredmény a gyermek akaratának, szorgalmának a függvénye. A szlovák tanítási nyelvű középiskolába, vagy főiskolára kerülés esetén pedig a felmerülő nyelvi nehézségek pár hónap alatt leküzdhetők. A szakmai tapasztalatszerzés mellett munkahelyén fiatalos lelkesedéssel jelentékenyen kiveszi részét az iskolánkívüli munkából is. Vezetője az iskola színjátszó csoportjának és egyik szervezője a népdalkörnek, amely sikeresen működik. A színjátszó csoporttal a közelmúltban szórakoztató műsort tanított be. Népdalokon kívül Kallós Balladáskönyvéből vett népballadák képezik a műsor magvát. A ruhákat a CSEMADOK helyi szervezetétől kölcsönözték, a díszletet pedig a tanulók önállóan festették. A helyi bemutató sikere után mindannyiuk legnagyobb örömére Alsószeíiben (Dolné Saliby] is felléptek műsorukkal.

Az egyetemen három évig volt a Magyar Tanszék könyvtárosa. Az Itt szerzett gyakorlatot és tapasztalatokat munkahelyén kamatoztatja, ö vezeti ugyanis a tantestület könyvtárát.

Bíznak benne: szakszervezeti bizalmi, pedagógusáthelyezés miatt osztályfőnök Is.

A nyári szünidő alatt sem szeretne megválni a gyerekektől. Úgy tervezi, úttörőtáborba megy vezetőnek.

Kívánjuk M. Danajka Magdolnának, hogy lelkesedése, akarata ne lankadjon és példás tanár, lelkes pedagógus váljék belőle. . .

Záreczky Erzsébet

W§ ■.! * i *

m :

» x ''újjĽA

т чт..

::?Xŕ :»

IIP и ....

gépeket, s tartja be a munkabiztonsági óvintézkedéseket, rendszabályokat.

Versenyt Indítottak annak érdekében is, hogy a 6. ötéves tervidőszak harmadik évében melyik szövetkezet lesz a legjobb a dolgozók kezdeményező-készségének kibontakoztatásában.

Ezenkívül az SZFSZ járási bizottsága, a már ismert módon serkentette a szövetkezeti felnőttoktatást, s megjutalmazta az e téren legjobb eredményeket elérő üzemeket és szakelőadókat. Ugyancsak jelentős szervezőkészséget s kezdeményezést tanúsított az őszi mezőgazdasági munka minél előbbi, eredményes befejezését segítő szocialista munkaversenyt illetően Is.

A versenygyőztes egyének, kollektívák, szövetkezetek 493 ezer korona pénzjutalomban részesültek a két járási szerv jóvoltából. S úgy hisszük, megérdemelten! —nk—

Dors Borbála szinte elkápráz** tatja munkatársait bájosságával, fiatalos üdeségével és munkakedvével. Pedig a mezőgazdasági termelést irányítani: komoly felkészültséget, szervezőkészséget és szakértelmet igényel. Borbála nem ijedt meg ettől a feladattői, sőt munkahelyül a mezőgazdaságot választotta.

A Šamoríni (Somorja) Magyar Tanyelvű Gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a Budapesti Kertészeti Egyetemen folytatta. Az egyetem ösztöndíjas tanulója volt. Nehéz volt a tanulás? kérdeztem.

— Fogalmam sincs nehéz volt-e, vagy sem — válaszolta — mivel nincs összehasonlítási alapom. Nem tudom itthon könnyebb lett-e volna, mint külföldön. Mindenesetre ami a kezdetebn szükséges tárgyi tudást illeti, azt már a gimnáziumban elsajátítottam: a szakterminológiát és a szakma mesterfogásait, csínját-bínját pedig az egyetemen tanultam nieg.

Bors Borbálát 1976-ban avatták mérnökké. Diplomával a kezében még nem tudta, hol lesz az első munkahelye. De mint a pályaválasztásnál, a munkahely megválasztásánál is határozott volt. Nem hagyta „cserben“ a mezőgazdaságot, elméleti tudását a mezőgazdaságban, a gyakorlatban akarta hasznosítani. Ennek következtében a sok ajánlás közül munkahelyének a hodosi székhelyű Dukla szövetkezetét választotta. Beszélgetés közben tréfásan meg is jegyezte:

— Ázt már tudtam, hogy a hodosi szövetkezetbe megyek gyakornoknak, de azt egyáltalán nem tudtam, hol van a falu. Persze nem volt nehéz tdetalálni, hiszen Dunaszerdahelytől csak három kilométer. Ma már ez a gazdaság is a Dukla Efsz-hez tartozik. Hodos Keszőlcéstől, szülőfalumtól is csak mintegy harminc kilométernyi távolságra van, így kezdetben otthonról jártam a munkába. Most már Dunaszerdahelyen lakom.

— Kezdetben voltak nehézségei?

— Elméleti szaktudást az egyetem nyújtott. De más az elmélet, mint a gyakorlat. Ezért örültem is, hogy fél évig gyakornok lehettem. Ez idő alatt, mint minden dezdő, én is átestem a nehézségeken. Sokat tanultam a munkatársaimtól Is, akik mindenben segítettek.

Segítették, de ö maga Is igyekezett példásan dolgozni. Szaktudását,

tennlakarását rövidesen felismerték: félévi gyakornokoskodás után

rábízták a szőlészet vezetését. Azt hiszem a szövetkezetnek ma már nehéz lenne megválni szakemberétől.

— Száztíz hektáron termesztünk szőlőt, ebből nyolcvankilenc hektár a termő — mondta. — A legnagyobb mennyiségben Olasz Rizllnget és Veltellnlt termesztünk, de e fajták mellett jól terem a Tramín, a Muskotály és az Irsay Olivér is. Ezenkívül egy hektárt tesz ki a Szentlőrinci fajta, amelyből jő vörösbor készíthető. Megjegyzem, mi borkészítéssel nem foglalkozunk, mert a szövetkezetnek nem kifizetődő.

— Tavaly milyen volt a termés?

— A tervezett százhat mázsa helyett száztizennyolc mázsát értünk el hektáronként. Ennek következtében a tervezettnél tíz vagonnal többet adtunk el a somorjai borüzemnek. A szőlő cukorfoka tavaly gyengébb volt, mint tavalyelőtt. A múlt évben a második helyen végeztünk a járásban. A szövetkezetnek egyik legnagyobb Jövedelmét a szőlőtermesztés biztosítja.

— Mi kell ahhoz, hogy a szőlő jő termést adjon?

— A szőlő igényes és kényes növény, ezért minden munkát idejében és szakszerűen kell elvégezni. A szőlő hozzáértő talajművelést, tápanyagellátást, permetezést és pontos metszést igényel, de ugyanúgy fontos, hogy a betakarítás is gyorsan, a legcsekélyebb veszteséggel történjen.

— Hány tagú a szőlészeti csoport?

— Amikor dolgozni kell, kevés az ember, viszont prémiumot sokan szeretnének — jegyezte meg mosolyogva Borbála, majd komolyra fordította a szót: — Negyven állandó munkaerőnk van, annyi, mint a kertészetben.

Beszélgetésünket a gyakori telefonhívás és az lrodahelytségbe való járkálás zavarta. Borbálához jöttek munkatársai, véleményét akarták hallani erről-arról. Ebből tudtam meg, hogy január elsejétől a kertészetet is vezeti, tehát a szövetkezet speciális agronómusa. Párttag-jelölt. Az idén beválasztották a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnökségébe.

Éreztem, hogy siet valahová. Hogyisne sietett volna, hiszen a kertészetben tavasszal ezernyi a tennivaló. Elbúcsúztunk a fiatal, tehetséges mérnöknőtől, a szakembertől. Borbála a személyautó volánja mögé ült. Fordított a kór mányon, az autó balra fordult. Irány: a mező! A kertészetbe ment az emberek közé.

NAGY TERÉZ

Csűr ílové к

HOGYAN ÉL EGY KOLHOZTAG CSALADJA?

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala rendszeresen vizsgálja 82 ezer szovjet család bevételeinek és kiadásainak alakulását. Ez a riport, amelyet Margan MERZABEKOV írt, s a SZOVJETSZKAJA ROSSZIJA-ban jelent meg, egy falusi család költségvetéséről ad képet.

Csurllovék az orenburgi területen (Dél-Urai) Sztugyenoje faluban élnek. Házuk a főutcán áll, az udvarban kis gazdasági épületek, nyárikonyha, magtár, garázs, baromfiól és tehénistálló, pince. A ház mögött zöldséges- és virágoskert.

Üvegezett verandán át jutunk a tágas szobába, összegyűlt az egész család. A férj és a feleség most jött haza munkából, a nagyobb gyerekek pedig az iskolából.

A család hattagú. Nyikolaj Csurilov, a családfő, 36 éves, a Vörös Október Kolhoz állattenyésztő telepén dolgozik; felesége, Nagyezsda 35 éves, fejőnő, ugyanabban a gazdaságban. Három gyerekük közül a legidősebb, Galina, kilencedik osztályos, a fiú; Nyikolaj negyedikes, a húga, Larisza még nem jár iskolába, Marija nagymama, a házigazda édesanyja vigyáz rá. ö maga szintén a Vörös Október Kolhozban dolgozott, borjúgondozó és fejőnő volt, ma a kolhoz nyugdíjasa.

A család tiszta jövedelme 410 rubel (27 százalékkal több, mint 1970- ben.) Ennek nagy részét a kolhoztól kapott fizetés teszi ki.

Mit mond erről S. Abakajev, a kolhoz főkönyvelője?

— A Csurilov család jövedelmének növekedése nem egyedi eset — országos jelenség. 1971 és 1975 között a közös gazdaságból eredő jövedelem átlaga 25 százalékkal emelkedett és a mostani tervidőszakban ismét 24— 27 százalékkal növekszik. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy mindamellett hosszú évek óta változatlan az élelmiszerek és iparcikkek kiskereskedelmi ára, valamint a szolgáltatások díja.

Állattenyésztő gazdaságunkban a bérek növekedése a termelési folyamatok gépesítésének a következménye. Hamarosan elkészül a tejfeldolgozó üzem. Kolhoztagjaink munkája jellegében mindinkább megközelíti az ipari munkásokét.

Gazdaságunk az utóbbi időkben érzékelhetően megszilárdult. ítéljék meg önök: a kolhoz évi átlagos jövedelme a nyolcadik ötéves tervben (1966— 1970) 1,9 millió rubel volt, a kilencedikben (1971—1975) már 2,4 millió. A kolhoz jelentős összeget fordít új állattenyésztési objektumok építésére, szociális-kulturális célokra, szolgáltatásokra. öt év alatt hárommillió rubelt ruháztunk be.

Sztugyenoje faluban, a kolhoz központjában művelődési házat építettünk, ahol gyakran vendégszerepeinek orenburgi és moszkvai művészek. A kolhozunkhoz tartozó két másik faluban klub létesült, van saját fúvós- és esztrád zenekarunk, színjátszó körünk.

Most pedig folytassuk a beszélgetést Csurilovékkal.

— A gazdaságtól kapunk húst, tojást, burgonyát, zöldséget, almát — mondja a háziasszony. — A kenyeret, a tejet, a cukrot, az édességet, a grízt és a kásafélét, a vajat, konzervet a helyi boltban vásároljuk.

Jellemző, hogy a családi kiadások Jelentősebb részét tartós fogyasztási cikkek beszerzésére fordítják. Csurllovék az utóbbi öt évben vettek egy Zsigulit, televíziót, egy mopedet, új rádiót, mosógépet. Tatarozták a házat. A család minden tagja el van látva alkalmi és hétköznapi ruhával, cipővel minden évszakra.

— Mit szeretnének még beszerezni?

— Sok mindent, például szőnyeget, de egyelőre még a színben és a mintában nem tudtunk megállapodni.

A. Poltavcsenkóé, a kolhoz vezető közgazdászáé a szó:

— Ezekét a kiadásokat kolhozunk tagjai a kolhoztól kapott bérből és a háztájiból eredő jövedelmükből fedezik. E jövedelemforrások mellett minden család jelentős összeghez jut a társadalmi fogyasztási alapokból, amelyek az állam, a szakszervezet és a kolhoz anyagi forrásaiból tevődnek össze. Ide tartozik az ingyenes orvosi ellátás és az oktatás, a különféle szociális juttatások és kedvezmények.

A kolhoz például magára vállalta az óvoda fenntartásával és a gyerekek ellátásával, Illetve foglalkoztatásával járó költségeket. Ez évente, egy gyermekre számítva 176 rubelt jelent. Segítséget nyújtunk az iskoláknak is. jelentős összegeket áldozunk dolgozóink egészségvédelmére. Minden évben 45—50 kolhoztag pihen szanatóriumokban, üdülőkben, vagy tölti szabadságát hazai és külföldi turístaúton. Az ingyenes, vagy kedvezményes beutalókat a kolhoz vásárólja meg. Vállaljuk az úttörők táborozásainak költségeit.

Mindez vonatkozik a Csurilov családra Is.

— A kolhoz fizetett szabadságot biztosít, módunk van pihenni és más vidékekkel is megismerkedni — mondja Nyikolaj Csurilov. — Szeretünk utazgatni. Jártunk Moszkvában, Ukrajnában, Alma-Atában is vendégeskedtünk. Galina most volt egy uráli társasutazáson.

A terveikről kérdezgetem Csurilovékat:

— Azt szeretnénk, hogy gyerekeink jól tanuljanak, becsületes és dólgos emberek legyenek — válaszol Nagyezsda. — Galina tanítónő szeretne lenni. Apjával együtt helyeseljük tervét. A kisebbeknél még korai lenne pályaválasztásról beszélni. De biztosak vagyunk benne, hogy ők Is művelt emberek lesznek.

Margen Merzabakov