Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 1 Egy hórlhorgas fiatalra ugyan feltekint az ember, de nem csinál belőle különösebb gondot. A piešťanyi fürdő éttermében viszont három nyakigláb fiatalember haladt el naponta az asztalom mellett, s ült le a szomszéd asztalnál elfogyasztani az ízletes falatokat A három együtt már egy kicsit feltűnő volt, de valahogy az arcuk is ismerősnek tűnt. Hiába fogadkoztam, hogy gyógykezelés alatt nem dolgozom, az újságírói kíváncsiság nem hagyátt nyugodni. A mindentudó pincér súgta meg, hogy a fiúk a bratislavai Internacionále kosarazó!, s főleg hármuk érdeme, hogy a legutolsó évadban megnyerték a Csehszlovák Bajnokságot. Pőstyénben jutalom-gyógykezelésen voltak és onnan edzőtáborba siettek, hogy minél eredményesebben szerepeljenek júliusban az Olaszországban megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra. Egy esős, mogorva áprilisi délutánon beszélgettem el a három fiatalemberrel a sorsukról, s arról, miképp küzdhet! fel magát valaki az élsportolók közé. Kajnlak Peter a legalacsonyabbik, mindössze 200 cm magas. Huszonöt esztendős és az orvosi egyetem utolsó éves hallgatója^ í— Nem is tudom, hogyan lettem kosárlabdázó i— vallja magáról. «•-; Liptovský Mikuláson születtem, majd Dolný Kubínba kerültem, ott jártam gimnáziumba. Űztem én mindenféle sportot, de eszembe se jutott, hogy a kosárlabdának leszek a szerelmese. Kublnban nem is volt rá mód, hogy rendszeresen kosarazzak. De amikor felkerültem az egyetemre és látták eléggé magas termetemet, rábeszéltek, járjak rendszeresen édzésre. Ahogyan az időm engedte, el is mentem, s észre sem vettem, hogy már a II. ligás Sláviában dobálom a labdát a kosárba. Én még akkor is hobbinak tartottam a megkedvelt sportágat. Első volt a tanulás, s ha megszerzem az orvosi diplomámat, fő célom, hogy jó orvos legyek. De azért igyekszem mint sportoló, s táfán Azért figyeltek fel rám a bratislavai Inter szakemberei s barátaimmal együtt kötélnek álltunk. A fiúk talán többre vitték, mint én, hiszen legényemberek, s több az idejük. De nekem van egy aranyos kis Martinom, aki már szintén nagy szeretettel dobálja a labdát. A fiam a nagy család, rokonság neveltje. A feleségem a közgazdasági főiskola harmadéves hallgatója. Csak néhány órát tölthetünk együtt, s bizony sokszor napokig nem találkozunk. Szerencsére kaptam lakást, igaz ez még jobban lekötött, mert be kellett bútorozni. Egyszóval nem felhőmentes az életem, de a fiatal sok mindent kibír, s jut idő a sportolásra is, amit nagyon szeretek. Ha már az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehetek a válogatott keretnek, azt becsületes játékkal hálálom meg. A címeres mez azt is Jelenti, hogy sokat járok külföldre, megismerem a nagyvilágot. Filmezögépemmel meg is örökítem, hol jártam. A kisfiam néhány év múlva biztosan örül majd a sok érdekes felvételnek. Sedlák Justin huszonnégy éves, 201 cm magas, a közgazdasági főiskola másodéves hallgatója. A galántai járás egyik kis falujából, Hostéről való. Az édesapja mezőgazdász a szövetkezetben. Már az általános iskolában nagy rajongója volt a kosárlabdának, s mint középiskolás, a bratislavai Slovanban kezdett bajnokságban Játszani. Később az Inter ifjúsági csapatába került, majd rövidesen a „nagyok“ közé. 1970-ben tagja lett a válogatott keretnek, s néhány év alatt bejárta a fél világot. Nagyon elfoglalja a sport és a tanulás, így aztán ritkán kerül haza a falujába, s így nem hódolhat gyermekkori szenvedélyének, a horgászatnak. Most inkább a motorizmus érdekli, nagyon szeretne egy Ladát vásárolni. Otthon a falu labdarúgói a járási bajnokság IV. osztályában küzdenek a bajnoki pontokért Justin is igazolt játékosa a csapatnak, s ha ideje engedi, ő áll őrt a kapuban. Valahogy az ellenfél nagyon respektálja az „óriás“ kapust, s nagy ritkán találnak a hálóba. A fiúknak Is lobban megy, ha a „kosaras“ védi a kaput. Ha nincs köztük Justin, elég gyatrán szerepel a csapat. A világjárt fiú szereti a faluját, s akkor boldog igazán, ha hazaugorhat a szüleihez, barátaihoz. Kropilák Stanislav szintén huszonnégy éves, 208 cm magas. Kremnicán született, de már több mint húsz esztendeje Bratlslavában él. Valahogy kinőtt a családból, s otthon is mindenkitől legalább egy fejjel magasabb. Gyerek- és serdülőkorában az úszósportot kedvelte, de mikor beiratkozott a képzőművészeti középiskolába, nem volt ideje rendszeresen edzésre járni. Sokaknak feltűnt a magassága, s végül meggyőzték; legyen kosárlabdázó. A Slávia SVST-nél kezdett és 1975-től az Inter játékosa. Még a Slávia másodosztályú ligás csapatában játszott, s mint egyedüli ebből az osztályból, tagja lett a válogatottnak. Azt mondják a szerény, szimpatikus emberről, hogy hazánk legjobb kosarazója. Már 150- szer szerepelt a címeres mezben, de arról neki sincs fogalma, mennyi kosarat dobott. Részt vett már két Európa bajnokságon, a montreáli olimpián és egy világbajnokságon. Természetesen 6 is főiskolás, mint az Inter kosarazóinak többi tagja. Két évet az építészeti főiskolára járt, de az annyira lekötötte, hogy nem volt ideje edzésre, összpontosításokra járni. Ezért változtatott, most közgazdaságit látogatja, s így az egyes előadások hallgatása nélkül is lehet tanulni, s nem kell olyan sokat rajzolni. Kropilák erőssége a válogatottnak, s természetesen a csapatának is. Százezrek látták a televízióban a csehszlovák első ligás bajnokságért vívott küzdelmet a brnóiakkal. A legmagasabb játékosnak oroszlánrésze volt az Inter győzelmében. Ha kezébe került a labda, akkor vagy a kosár hálóján „csúszott“ ki, vagy büntető dobáshoz ^jutott, amelyet szinte maradéktalanul érvényesített. !— Mik a legközelebbi tervei? — érdeklődtem a göndörhajú fiatalembertől. i— Velem rendelkeznek. Most egy kéthónapos összpontosításra megyünk a két barátommal együtt. Aztán júniusban részt veszünk az olaszországi Európa-bajnokságon. Szeretnénk sikeresen képviselni hazánk színeit. *— S a bratislavai lányok nem sírnak míg távol lesztek? i— Ügyesek a fővárosunk szépei, szereznek azok táncpartnereket, udvarlókat. Különben azt mondják, sok baj van velünk, égimeszelőkkel. Ha véletlenül nincs kisszék a közelben, még csókolózni sem lehet velünk tisztességesen. így aztán inkább a gömbölyű labdát csókolgatjuk majd, ha sikeresen szereplünk az Európabajnokságon. TÖTH DEZSŐ A „Szép szó“ jegyében Dunaszerdahelyen került megrendezésre a nyugat-szlovákiai kerület magyar nyelvű kiejtési versenye, amelyet az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma nemzetiségi osztálya kiírásának alapján a kerületi pedagógiai intézet magyar szekciója rendezett. A színhelyen összeseregleít diákok, kísérő pedagógusok, érdeklődök között sok volt az ismerős arc. Várakozás, izgalom, bizakodás az arcokon, a szemekben, s éppen ezért mindenkt szívesen hallgatta meg az előzetest, a versenyt bevezető helyi, Gorkij utcai általános iskola úttörői által előadott énekeket, verseket és citerazenét. Az iskolai, a körzeti, a járási ver-' senyek után a kerület legjobbjai mérték össze tudásukat bizonyítva, hogy évről évre nemesebb mozgalommá fejlődik a kiejtési verseny. Legyenek az ilyen és ehhez hasonló napok anyanyelvűnk ünnepnapjai, de a szép magyar nyelv kultusza ne egyetlen ünnep legyen, hanem minden iskola „műhelyének“ tolmácsolója. Ha ezt elérjük, nemcsak a verseny győztesei lesznek a nyertesek, hanem azok is, akik majd az életben tudják ezt hasznosítani. A nyelv csak akkor él igazán, ha mélyreható kapcsolatot teremt az emberek között. A program hagyományos módon, tervezett rendben zajlott: külön kategóriát alkottak az általános iskolák, illetve a középiskolák tanulói. A bíráló bizottság, melynek tagjai a rendező intézményeket képviselték, először a tanulók szabadon választott szövegét hallgatták meg. Ezek után minden résztvevő harminc perc alatt készülhetett fel a kötelező szöveg olvasására, majd a befolyásolhatóság elkerülése végett a versenyzők a szöveget egyenkénti hívás alapján adták elő. A bíráló bizottság a munkájában szövegértést, hangvételt, hangképzést, hangsúlyozást, szünettartást és a természetes beszédet vette figyelembe, értékelésében nemcsak a tapasztalatokat összegezte, hanem megfogalmazta az előre mutató pedagógiai követelményt is. Következik az országos szemle, a Kazinczy-napok Kassán, ahol a kerület legjobbjai lesznek jelen. Jót, s jól! Ebben van a nagy titok s a versenyen győzött a „szép szó", az édes anyanyelv helyes használatai A győztesek névsora': I. ciklus: 1. Tankó Á., /Bratislava) 2. Méry A., /Tomášov) 3. Bitter V., (Samorín) TI. ciklus: 1. Mészáros E., /Šurany-) 2. Bugár A., fKomárnoj 3. Méry S., /Bratislava) Kovács Gyula életéből Muhovics Mária, Farkas András és felesége, valamint Sárközi Imre sokat tettek a szervezeti élet fellendítése érdekében. Az alapszervezet megalakulását követő második évben létrehozták a helyi népi zenekart, amely sok kellemes estét, jó szórakozást biztosított a tagságnak, s a falu lakosságának. Kár, hogy a zenekar időközben feloszlott. Nagyon jó hírnévnek örvendett a környező falvakban a szervezet színjátszó csoportja. A falu lakói még ma is nagy sikerként emlegetik a csoport által bemutatót színműveket. A legsikeresebbek közé tartoztak: A bor, a Cigány, a Huszárvágás, a Szegény gazdagok, a Tizedik parancsolat, valamint Az erdész mátkája című színdarabok. A szervezet tevékenységéből nem hiányoztak az ismeretterjesztő előadások sem. Évente 2—3 előadás megszervezésével járultak hozzá a lakosság ismereteinek gyarapításához. Az egyes akciók megszervezésében nagyon lelkes munkát végzett a szervezet egykori elnöke, Csicsai István, aki huszonhét évig állt a szervezet élén. Nagy érdeme van abban, hogy szervezetük a járásban elsőnek érte el a lakosság számához viszonyított tiz százalékos szervezettséget. Fáradhatatlan tevékenységéért a Járási Nemzeti Bizottság a CSEMADOK megalakulása 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi gyűlésen elismerű oklevélben részesítette. Vörös György • Salkán (Szalka) nemrég alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete keretében működő ifjúsági irodalmi színpad. Az eltelt rövid idő alatt dicséretre méltó eredményeket értek el, A közelmúltban megtartott járási versenyen elsők lettek a Puska, gitár és galambok című összeállításukkal. Izrael Zoltán (az együttes vezetője), Juhász Erika, Meggyesi Mária, Hornyák Kornélia, Mirják Edit, Simon Ferenc, Magyar Júlia, Czibor János és Németh Dezső műsorukkal megnyerték az zsűri és a közönség tetszését. E siker után nagy szorgalommal készülnek a kerületi seregszemlére, ahol a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járást képviselik. A kerületi versenyen új számokkal lépnek fel és szép helyezésre számítanak. Majerszky Márton • A CSEMADOK TeSedíkovói (Pered) Helyi Szervezete értékes előadást szervezett a művelődési otthonban. A több mint kétszáz hallgató jelenlétében dr. Püspöki Nagy Péter történész képekkel illusztrálva érdékes történelmi előadást tartott az avar birodalom bomlásáról, valamint a honfoglalásról. Az érdekes, tudományos kutatáson alapuló előadást sok kérdés követte. A kérdésekre dr. Püspöki Nagy Péter kielégítő válaszokat adott. Hofer Lajos A Nové Zámky-i (Érsekújvár) Szakszervezetek Háza nagytermében a csehszlovákiai és a magyarországi rádió „Híd a Duna felett“ címen irodalmi műsort rendezett. A műsor keretében neves művészek léptek fel. így a szlovákiai művészek közül Mária Královiüová érdemes művésznő, Ján Mistrik, Ľubo Roman, Ján Valantík és Vlado Minarovié verseket szavaltak. Tibor Kováé cimbalmon és Jozef Paško tilinkón játszott. A magyarországi vendégek közül Benkő Gyula, Bessenyei Ferenc, Sinkovics Imre, Váradi Hédi, Moór Marián és Sinkó László: Ady Endre, József Attila, Győri Dezső, Kassák Lajos, Ján Poniéan, Vojtech Mihálik neves költők verseit adták elő, nagy sikerrel^ Dévai Nagy Kamilla népművész kitűnő, kellemes lírai hangjával és művészi gitárjátékával elnyerte a nagyközönség» tetszését. Hofer Lajos vtár Д * alig ezerötszáz lak.osú Calo.vecnek (Megyercs) nincs kultúr* háza. De amióta átadták rendeltetésének a sportszervezet épületét, azóta a faluban fellendült a kulturális élet. Jól működik a könyvtár, ami az általános iskola egyik helyiségében kapott helyet. A véletlen hozott össze Molnár Zoltán iskolaigazgatóval. Molnár elvtárs huszonnégy éve a szomszédos Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove) jár be munkahelyére és 1955-től irányítja, vezeti a könyvtárat. Annak ellenére, hogy különféle tisztségeket tölt Molnár Zoltán a könyvtárban. be, egyéb elfoglaltságai mellett nagy gondot fordít a könyvtári munkának. Pedig a könyvtárosi teendőket ingyen végezte. Három éve némileg honorálják munkáját. Molnár elvtárs szívbéli könyvtáros. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a könyvtár a Példás könyvtár cim viselője. A könyvtár jelenlegi állománya ötezerkétszáz könyvből tevődik össze. Andriskín J. felv. Ebből háromezerhétszáz magyar és ezerötszáz szlovák nyelvű irodalmi mű. A könyvtárnak kétszázötven olvasója van. örvendetes, hogy az olvasók között sok a fiatal. A fiatalok rendszeresen látogatják a könyvtárat, míg az idősebbeknek házhoz szállítják az igényelt könyveket. A fiatalok Agatha Christie, Jókai Mór, Verne Gyula regényeit, elbeszéléseit olvassák szívesen. Ezzel szemben az idősebb korosztály Szilvási Lajos, Berkesi András és néhány hazai magyar és szlovák író könyveit keresi. A könyvtár évente kb. kétszáz könyvvel gyarapszik. A könyvek vásárlásakor az aktivisták és a könyvtárs-tanács véleménye a mérvadó, de figyelembe veszik az olvasók igényeit is. Az új könyvek regisztrálásánál, nyilvántartásánál brigádosok segítenek, mert az igazgató-könyvtáros egyedül képtelen lenne megbirkózni a sokrétű feladattal. A könyvtárban azonban nemcsak könyvek találhatók, hanem folyóiratok is, melyeknek száma meghaladja az ötvenet. Szovjet, szlovák, magyar nyelvű folyóiratok, napilapok állnak az olvasók rendelkezésére. Molnár elvtárs Igyekszik az olvasók igényeit kielégíteni. Mint mondotta: úgy érzi, hogy az egyre igényesebb követelményekkel már nehezen tud megbirkózni. Pedig továbbra is szeretné megtartani a Példás könyvtár büszke címetl Andriskin József ф Ünnepi taggyűlés keretében emlékeztek meg a CSEMADOK balonyi alapszervezetének tagjai a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megalakulásának harmincadik évfordulójáról, amelyen fellépett a helyi SZISZ-szervezet, valamint a CSEMADOK helyt szervezetének kultúrcsoportja. A kultúrműsort kővetően a szervezet elnöke vázolta a helyi szervezet tevékenységét megalakulásától napjainkig. Az alapító tagok visszaemlékezéseiből összeállított beszámoló hűen tükrözte a szervezet tevékenységét. Az alapszervezet 1950-ben alakult meg tizenöt taggal. Az alapító tagok túlnyomó többsége még ma is nagyon aktív tevékenységet fejt ki a szervezetben. Az alapító tagok: Csicsai István, Csicsai Izabella, Csicsai Béla, Lacza Sándor és felesége, je a a e1 N £ ° Mö £2 ’S \qj O N C 2 ‘ft, О ж »C «о > eft V U o tu N Z. ел S СЛ C O '« JS to
