Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 18. szám

1979. máius 5. SZABAD FÖLDMŰVES 5 700 éves falu Felső-Csallóközben találjuk V6k (Vlky) falut, amely a hét évszázad alatt sokféle néven szerepelt, sok-sok viszontagságon ment keresztül. Az 1277-es első írásos feljegyzés például VÖIk néven említi. Régmúltjáról annyit: árvizek dön­tik romba többször is e falu házalt, szegényítlk a pozsonyi káptalan job­bágyait. Szolimán török szultán csa­patai kegyetlen pusztításokat végez­nek ezen a vidéken: a törökdúlás elől a lakosság északra menekül. A le­rombolt, felperzselt házakba nem tér­nek vissza az elűzött emberek, csak azoknak csekély része. Ezekután, vagyis a 16. század második felében kétszer is pestis üti fel a fejét, s pusztítja a lakosságot. Ez sem elégi Ojabbak követik a 18. század elején — pontosabban az 1709—1713 évek között —, melyek szintén sok áldoza­tot követeltek. A lakosság száma egy­re csökken: például míg a 17. szá­zadben félezer körüli, addig 1921-ben már csupán a fele... < Az első világháború hét hősi halot­tat követelt; a másik mindössze egyet. A két háború között csaknem teljesen egyhelyben topogott a falu fejlődése. Egyetlen említésre méltó dolog: 1936-ban felépül az első is­kola. A falut a front szerencsésen elke­rülte. A felszabadulás hírét néhány vöröscsillagos katona hozta, 1945 húsvéthétfőjén. Végre, ha nagyon ne­hezen is, de megindult az élet. Alig volt igaerő, hiszen a visszavonuló német csapatok mindent elhurcoltak, ami élelmiszerül szolgálhatott szá­mukra. Miután a faluban 1946-ban megala­kult a nemzeti bizottság, lényegében semmi új nem történt, hiszen az ösz­­szetétel a régi vezetőkből verbuváló­dott Ezért váltott ki oly nagy örömet az 1948-as Februári Győzelem, melynek hatását a lakók mindannyian érezhet­ték: helyreállt a magyarajkú lakos­ság egyenjogúsága, új hnb alakult (sajnos, megint a szegényparasztok kirekesztésével! J. A kommunista párt helyi szervezete a rá következő év végén megalakul. Ezután már rendjén mennek a dol­gok: 1951. május 7-én új nemzeti bi­zottságot választ a falu lakossága. Még ebben az évben történelmi ese­ményre kerül sor: megalakult a szö­vetkezet. Ugyanebben az esztendőben telefont kap a falu. Jóformán egy év sem telt el utána, autóbuszjárat in­dult. Az 1955-ös év karácsonya is öröm­teljes: a lakosok legnagyobb megelé­gedésére villanyfény gyűl, mely nem­csak a sötétséget űzi el ezekután, ha­nem a szellemi elmaradottságot is, ugyanakkor könnyítvén a háziasszo­nyok munkáját, mivel ezidőtájt már háztartási gépeket is vásároltak a lakosok... 1958-ban a szövetkezeti tagok már az öntözéses gazdálkodás megalapo­zásán fáradoznak. Korszerű istállók épülnek. S ebben az évben kap mozit a falu. Az egyik legjobb gazdasági évet 1959-ben zárja a szövetkezet, s annak egyik tagja megvásárolja a falu első személyautóját, ami akkor nagy eseménynek számított. Ekkor már 22 motorkerékpár, s számos té­vé-készülék is akadt. A csapadékos 1960-as évben már a szövetkezet hét korona osztalékot tudott fizetni mun­kaegységenként. A régi uradalmi is­tállóból, a lakosság hozzájárulásával, kultúrház létesül — átépítéssel.. A fiatalok két színmű betanulását szor­galmazzák, sikeresen előadják, sőt szakmai és politikai előadások is el­hangzanak. A szövetkezet, fennállásának 10. év­fordulóján elismerő oklevelet kap, s ugyanakkor a kollektívák, egyének fáradozását is elismerésre méltatják az illetékesek, amelyet a közös gaz­dálkodás fellendítése érdekében kifej­tenek. Későbbi évben a vörös vándor­zászló is a birtokukba jut — első helyre kerülnek a Bratislava-vldéki járásban. A falu lakossága az 1968—69-es években megmutatta, mennyire he­lyesli a marxista—leninista alapokon nyugvó kommunista párt politikáját, mily nagyra becsüli, hogy a munkás­­osztály és a vele szövetséges szövet­kezeti parasztság érdekeit tartja messzemenően szem előtt. Felgyorsul a fejlődés a hetvenes évek elején: új utca épül, az Iskolá­hoz, óvodához szociális helyiség, ját­szótér társul. Az 1972-es évben a hnb, a társadalmi és tömegszerveze­tek bekapcsolódnak a Trnavai Városi Nemzeti Bizottság által kezdeménye­zett versenybe, s ennek nyomán tíz­ezer óra társadalmi munkát végez a lakosság. Két mellékutca útját porta­­lanítják, vagyis kemény burkolattal látják el. Felépül a halottasház. 1973. január 1-ével a szövetkezet a tomášovi (Fél) efsz-el egyesül, Ba­rátság néven. Ezekután mégínkább felgyorsul a fejlődés, amely kézzel­foghatóan mutatkozik meg a növény­­termesztésben a hektárhozamok emel­kedésében, sőt a jövedelmezőbb és céltudatosabb állattenyésztésben is. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteletére 12 kollektív és 100 egyéni versenyvál­lalást tesz. Ennek keretében a vállalt több mint húszezer óra társadalmi munkát tízezer órával túlteljesítik. Ennek anyagi és erkölcsi értéke egy­aránt nagy volt, hiszen csaknem az egész lakosság bekapcsolódott ebbe a hazafias megmozdulásba. Hasonlóképp történt ez a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek esetében is, amikor a húszezer órán felüli társa­dalmi munka keretében: a kultúrház­­ba beszerelték a központi fűtést, szo­ciális helyiséget létesítettek, új tfiz­­oltószertár épült stb. S hadd említsük: a szocialista me­zőgazdaság 30. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére úgyszintén értékes kötelezettségeket vállalt a lakosság, amelyeket nógatás nélkül, maradéktalanul tejesít is az elkövetkező hetekben, hónapokban. Végezetül: ki hinné, hogy mindezt az aktivitást egy 362 lélekszámú falu­ban fejtették, s fejtik ki, ahol a fel­­szabadulás óta 62 új családi ház épült. A jólétet a szocialista társada­lom által biztosított munkalehetősé­gek adják. Aki ebbe a faluba netán betévedne, vagy azt felkeresné, megelégedettséggel, a lakosság békés, nyugodt életével, hazafias helytállá­sával, léptenmyomon a becsületes munka eredményeivel találkozhat. Dömötör Zoltán Ilyen korszerű, összkomfortos családi házak­ban laknak De­dina Mládeže (Ifjúságfalva) lakosai. Ké­pünk: a Nálep­ka kapitány ut­cáról készült. N. Kovács István felvételei. MEGPEZSDÜLT AZ ÉLET a fal­vakban, a nagyüzemi táblákon, a hétvégi házak környékén, s a ker­tekben. Az emberek arcára is új szí­neket gyújt a már-már melengető napsugár... Vidám füttyszó veri fel a kertek csendjét, kutya csahol valahol, mire egy nyúl eszeveszett futásnak ered... Zömök, negyvenes férfi sürgölődik LuCenecen fLosonc) kiskertjében, a törpe almafák között. Idős apja, régi ismerősöm, Ko­vács jani bátyám, az öreg, a lapos­tetős kis ház környékét takarítja, rendezgeti. Kihordja a szerszámokat a ház elé, söpör és elmossa a teg­napról maradt poharakat, azután leül a kispadra kicsit megpihenni. Meg­­pödri bajuszát, pipára gyújt, és — kt tudja hányadszor? — felidézi a távolt múltat, amikor nem fáradt el ilyen hamar s a reuma sem kínozta. Régen, nagyon régen, még az első világháború viharainak elcsendesülése után. ökrös béresként kezdte az életei az uradalomban. Négy szép ökröt bíz­tak akkor a kezére és azok határoz­ták meg azután hosszú évekig a napi­rendjét. Félnégykor kelt rendszeresen és ezen sem a tél, sem a nyár nem változtatott. ,flo, hajsza, hió...“ — pattogott naphosszat a hosszúnyelú karikás ostor a kezében. Persze, csak a levegőbe csapkodott vele, hiszen hangra mozdult az ökör, nem pedig az ostor csípésére. A LOVAKKAL KÖNNYEBB BÁNNI, azok fürgék, okosabbak. Az ökrök in­kább csendes, elmélázó, kiszámítha­tatlan akaratú állatok. Hanem akit egyszer megszoktak, annak engedel­meskednek. Nekt a rudasak közül például a Betyár volt a kedvence, de nem volt mivel kimutatni, hogy job­ban a szívéhez nőtt a többinél. A maforosgazda mindennapra kimérte a porciót, annál egy marékkai sem adott többet. Neki is kimérték, nem naponta az igaz, havonta kapta a bérét. Az ökrök mellett volt ugyanis háromnegyedes, meg félkommenciós cseléd, de vele csak hónaposra alkudták ki a mun­kát. így lett hónapos béres a Szí­­lassy-pusztán, oda járt ki egy dombon föl, dombon le úton. A Nap, meg az ökör általában egyszerre kelt a pusz­tán. Es ha elkezdődött a munka a kétöles szekérrel, előtte a négy ökör­rel, akkor ,kenyérig“ abba nem hagy­ták. Délben ettek szalonnát hagymá­kőről. Azért az ötven fillér ts sok volt ott, ahol a koronák igencsak ke­resték egymást a buksza fenekén. így volt ez egészen a második vi­lágháborúig, amikor Jani bátyámat is belerántották a sz... Amikor azután vége lett a világégésnek és szeren­csésen hazatért, kapott öt hold föl­det. Azon gazdálkodott kínnal-keserv­­vel 1949-ig, az efsz megalakulásáig. De még, mint szövetkezett tag is, sokáig emlegette Betyárt és Huszárt, a két jó rudas ökröt. КЁТ FIA SZÜLETETT a 30-as évek közepén A.z egyik jelenleg a szövet­kezetek közös sertéshizlaldájában dol­gozik. A vizet ők már csapról kapják. Hangra mozdult яш M тя az okor val, vagy kt mit hozott magával, az­tán folytatták a munkát „hujjáig“. Megint csak a naplemente, a szür­kület jelentette a fájrontot. SOKSZOR PERSZE még az éjszaka is munkát hozott a cselédnek, béres­nek. Az ásott kút a pusztán nem adott jó ivóvizet, ezért lajtos kocsival hordták a szomszéd községből. Két ökör mindig járomban volt, két béres pedig felváltva Indult a lajtos sze­kérrel. Ejfél előtt az egyik, hajnal­ban a másik térült-fordult. — Ezért ötven fillér a „cullog’ emberek, ötven fillért fizetek... — jegyezte meg az intéző és úgy mo­solygott, mint akt nagy kegyet gya-A takarmányt traktoros pótkocsi hordja és a silókból vákummal kerül a takarmány a sertések elé. 0 már mezőgazdasági középiskolát is vég­zett és csak 77 éves édesapjától tud­­ja-hallja, hogy milyen volt a cseléd, a béres élete. Havi fizetésért dolgo­zik, emeletes családi házat épített a városban, az új soron és autóval jár reggelente a munkába, s késő dél­után meg haza. A másik, a kisebbik fiú elkerült Zvolenba és ott dolgozik a vasútnál, fant bátyám három éve, hűséges élete párja halála után költözött az idő­sebb fiához. Mindene megvan ott, sze­retik és rendszeresen kapja a nyug-A prágai Hradčany, a Labe partjáról fényképezve. MUNKATÁRSUNK ÍRJA KELET-SZLOVÁKIÁBÓL: Versenyfutás a rohanó idővel „Ravasz a tavasz“ — ezt a végkö­vetkeztetést vonja le Boga doktor a Tavaszi zavarok — tavaszi panaszok című írása legvégén. Hát bizony, az idei tavaszra is jócskán ráillik az ál­tala említett jelző. Node, ezen a ravaszságon ki más teheti túl magát, mint a mezőgazda­­sági nagyüzemek vezetői, júl felké­szült, tapasztalt szakemberei, műszaki dolgozói, gépkezelői? Mivel? Hát a jól átgondolt, rugalmas dologszerve­zéssel, gépek átcsoportosításával, gépkölcsönzéssel, a jobb, még szoro­sabb űzemközi együttműködéssel, a példásan irányított — s az eredmé­nyeket rendszeresen értékelő, nép­szerűsítő — munkaversennyel, a le­hető legkedvezőbb munkavégzés fel­tételeinek megteremtésével, És a ha­tékony, a munka minőségére is jócs­kán odafigyelő ellenőrzéssel. Vagyis az új, igényes tervfeladatok maradék­talan teljesítéséhez szükséges, na­gyobb társadalmi elváráshoz méltó igazodással: hiszen a bőséges termés nem hull mannaként az égből ... Versenyt kell futni a rohanó idő­vel! Lássuk hát, hol, hogyan igazod­nak ezekhez a nagyobb követelmé­nyekhez? . ~ 1. — A hosszú ideig itt vendégeskedő tél miatt két-három hetes késéssel in­dultunk. A múlt évben például április elsejére a tavaszi takarmánykeverék, az árpa és a cukorrépa egy része már a földben volt — újságolta К o- 1 e s z á r jános, a Kráľ. Chlmec-i (Királyhelmec) Állami Gazdaság fő­­agronómusa. — Mindezt még tetézi az, hogy 1270 hektárnyi a vizes te­rületünk; a kisebb-nagyohb vízfolto­kat kerülgetnünk kell a vetőgépek­kel. Hamarosan megtudjuk, hogy öt Ma rica típusú szivattyúgépet éjjel-nappal üzemeltetnek, hogy valamiképp árrá legyenek a nehézségeken. — Kettőzött szorgalommal azon munkálkodunk — folytatta Koleszár elvtárs —, hogy kiváló minőségű ve­tőágya legyen a magnak. Még az a szerencsénk, hogy a többéves takar­mányfélénk, s az őszi takarmányke­verék kevésbé károsodott a téli hi­degtől. Viszont az őszi búza felét, az őszi repcének több mint a felét kel­lett kiszántanunk; az előbbit ezer, az utóbbit százhatvan hektáron felül. Ebben nemcsak a hideg, a belvíz is szerepet játszott. így jártunk a vetett fűvel is, mintegy hatszáz hektáron... Ezek helyébe tavaszi árpát, szóját, s a fü helyébe újból füvet vetettünk. Elmondta még a neves szakember, hogy jó dologszervezéssel, a nagy tel­jesítményű gépek kétmüszakos üze­meltetésével, a kisebb teljesítményú­­eknél hosszított műszak alkalmazásá­val a lemaradást úgy-ahogy sikerült behozniuk. Jellemző a gépellátottság­ra: nem kevesebb, mint 115 traktor üzemel. A gépkezelők és a segéderők jól hasznosítják a rendelkezésre álló időt. Ogyhogy már a kukoricavetés­nél tartanak. Örvendetes hírként tudható be az is, hogy az állami gazdaságban ki­tűntek igyekeztükkel az egyes szocia­lista brigádok, s a többi .munkacso­portokra is kedvezően hatottak. Tet­ték ezt azért is, hogy az „Egymillió tonna terményt a köztársaságnak!“ kerületi versenyvállalás teljesítéséhez a maguk módján, becsülettel hozzájá­ruljanak . 2. A rakoncátlankodó időjárással is versenytfutni, csakis az önutdatos, fegyelmezett, szakmailag és politikai­lag egyaránt művelt ember képes. Legalábbis ezt vallja Koleszár Gá­bor, a leleszi Május Elseje szövetke­zet főagronómusa. S nem alaptalanul. Bár itt a kukoricavetés ideje, Lele­­szen sem kukoricáznak: a jól és gyorsan végzett munka érdekében mindent megtesznek, nem ismerve ünnepet, vasárnapot. Ha jó az idő, a gépeknek menniük kell! S mentek, a húsvéti ünnepek alatt is dolgoztak, vetették a cukorrépát, s behozták a lemaradást. — Április 20-ig földbe került a bab, az árpa, a cukorrépa, a zab. Bajunk volt az ősziekkel: a búza majdnem egyharmadát, az őszi árpából negy­venöt hektárnyit ki kellett szánta­nunk — hírelte a főagronómus. — Nagyobb mértékben vetettünk tava­szi árpát, babot, zabot, s kukoricát a kiszántottak helyébe. Aggodalomra nincs nagyon okunk: a fejtrágyázás­sal idejében végeztünk. Vetéseink szépen zöldellnek, erőre kaptak, nö­vekednek. Kár nélkül vészelte át a telet a többéves takarmányunk, amely 630 hektárnyi, s ugyancsak szépen nő, bokrosodik. Százötven hektárnyi területet füvesítünk, amelyet azelőtt nem műveltünk. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk Le­­leszen: sem műtrágya-, sem vegyszer­hiányra, de mégcsak pótalkatrész­hiányra sem panaszkodtak az embe­rek. A gépek egész napon át, fenn­akadás nélkül üzemelnek; mindez a traktorosok, gépjavítók becsületes, jó munkájának köszönhető. De a szövet­kezet vezetőinek is, akik ügyelnek a termelés zavartalanságára, a feltéte­lek jó megteremtésére. Ez az, ami megnyugtató! Ugyanis, ha a vezetők példásan és következetesen végzik felelősségteljes irányító-szervező mun­kájukat, a tagságnak is van mit kö­vetnie. ILLÉS BERTALAN díját. Nem sokat, ám ez mégiscsak tólesé gondoskodást jelent a számára. Messzire már nemigen mozdul hazul­ról, a kertbe is a fia hozza ki autó­val, néha, ha fó az időjárás. — En már kevéssel is megelég­szem. Elpipázgatok otthon, vagy itt a kertben — mondta a minap is a szomszédban szöszmötölő hasonkorú barátjának. — Megtörnöm dohánnyal a kurtaszárú pipámat és szívom amíg parazsa van. Engem már csak ez és az emlékezés köt össze a múlttal. Eh! De minek is kell erről beszélni. Itt vannak az unokák ... szép gyere­kek ... hárman ts... Mégis bosszant néha-néha, hogy a fiatalságom olyan gyorsan elszállt. Egyszerűen eltűnt, mint a pipafüst vagy a kép a falról, amit nem vetítenek tovább. Csupán az emlékek maradnak meg bennünk mindörökre. A világ is állandóan vál­tozik, csak a dolgos nép időtlen. Az események egymást múlhatják felül, de a föld, az élet tavaszi fakadása, a napsugár ragyogása és a nép mindig megmarad. Á munkásnép csodákra képes, ha szabad, ha a maga gazdája és békében élhet, alkothat. JANI BÁTYÁM a rövidke pihenő után nehézkesen feláll, abbahagyja a tűnődést és szétnéz a kertben. Talán nem is a pompás, szép képet, a fü­­työrésző fiát, a méhek zümmögését, a pacsirták élénk trillázását, az odahal­latszó, csengő-bongó harangszót, gyér­­mekkacagást figyeli, hanem inkább a közelgő napok és hetek sok munkáját látja. Jól ismert ugyanis a táj, a ter­mészet és az emberi munka örök har­móniáját, szépségét. Megismerte még akkor, amikor hangra mozdultak az ökrök a keze alatt. Kanizsa István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents