Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
12 SZÁSÁD FÖLDMŰVES 1979. Január Ж A falvak dolgozó népe megvívta forradalmát (Folytatás az 1. oldalon.) megalakításának a módját körvonalazta. Tény azonban, hogy a szövetkezetesítés fő eszmei irányvonalát a CSKP IX. kongresszusának agrárprogramja nyújtotta. Klement Gottwald elvtárs ezen a kongresszuson egyebek között az alábbiakat mondotta: „A szocialista eszme számára meg kell nyernünk a falvak kis- és középparasztságát, el kell tőlük szigetelnünk a kizsákmányolókat, vagyis a nagybirtokosokat. Ugyanakkor állami gazdaságainknak, kommunális és más társadalmasított gazdaságainknak, nagyhizlaldáinknak és egyéb nagyüzemi termelésre alakított állattartó telepeinknek szemléltetően kell megmutatniuk a kis- és középparasztok részére a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. E- gész politikánk és munkánk alapvető módszere falvainkon a kis- és középparasztság széles rétegeinek szemléltető meggyőzésére irányuljon. A munkásság szövetsége a dolgozó parasztság széles tömegeivel elengedhetetlen szükségszerűség a falunak a szocializmushoz való átmenete idején. Mert nem lehet nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül". A szövetkezetek megalakításával falvainkon gyakorlatilag megszűnt a kizsákmányolók uralma. Mindaddig, míg a mezőgazdaságban a tőkés termelési viszonyok uralkodtak, a földterületnek mindösszes harminc százaléka (0,5—10 hektárig) volt a kis- és középparasztok tulajdona. Ezzel szemben ők alkották a földművelők nyolcvanöt százalékát! Ugyanakkar az egyénenként ötven hektáron felüli földterületet birtokló földesuraknak nem egészen egy százaléka gazdálkodott a földterületnek hátralevő menynyiségén. Ennek következményeként a mezőgazdasági termelés szocialista átszervezése rendkívül éles osztályharc közepette folyt le. A szövetkezetesítés ellenségei teljes erővel a zavarkeltésre törekedtek. így a f öld - müvesszövetkezetek szervezése, a meglevőknek további fejlesztése és gazdasági megszilárdítása —.a politikai és gazdasági dolgozók ezreinek önfeláldozó munkájával — nagyon nehéz körülmények között történt. Tény, hogy a kis- és középparasztság megnyerése a szövetkezeti gondolatnak csak következetes tömegpulitikai munkával s az osztályellenséggel folytatott küzdelemben lehetett eredményes és helyenként a szervezésben még fogyatékosságok is előfordultak. Néhol a személyes politikai meggyőzés helyett az adminisztratív módszereket részesítették előnyben. Ez pedig nem egyezett pártunk agrárpolitikájának irányvonalával. Ezek a fogyatékosságok egyes vezetők túlzott forradalmiságával, türelmetlenségével, vagyis pártunk agrárpolitikájának helytelen értelmezésével magyarázhatók. A szövetkezetek megalapítása tömeges jelleget öltött, s legtöbb helyen a magasabb típust hozták létre. A probléma abban gyökerezett, hogy akkoriban a szövetkezetek szervezéséhez nem rendelkeztünk elegendő anyagiműszaki alappal, pénzeszközzel, szakemberrel. stb. Ezért ebben a kérdésben a későbbi években kellett rendet teremteni. A gátló tényezők ellenére — ennek objektív megítélése a későbbiek során a történészekre vár — a dolgozó parasztság nem rettent vissza a szövetkezetesítéstől, hanem inkább dédelgette ezt a nemes gondolatot és teljes erejével segítette a szocializálást. A szövetkezeti gondolatnak akkoriban hazánkban már mintegy százesztendős hagyománya volt. Nem lennénk objektívak, ha nem ismernénk el, hogy ez is nagyban elősegítette a dolgozó parasztság helyes döntését. A fejlett dolgozó parasztság tudatosította: a szövetkezetesítés kezdeti időszakában a néhol előforduló problémák csak átmenetiek. Ezért a kezdeti nehézségek nem változtatták meg a CSKP következetes politikai irányvonalának helyességéről alkotott véleményét. A történelem ugyanis ezt nagyon jól bizonyította. Szövetkezeti parasztságunk — az eltelt három évtized alatt — Szlovákia mezőgazdaságát történelmi szempontból rövid időn belül olyan színvonalra emlte, amilyenről korábban álmodni sem mertünk volna. Ennek következtében hazánk a világ legfejlettebb országai közé sorakozhatott. Mindössze tíz év kellett hozzá, hogy a falvak dolgozói a tulajdonviszonyok kérdésében tisztábban lássanak. Ennek velejárójaként a néhány emberöltőn keresztül kialakult társadalmi termelési viszonyok is megváltoztak. Az egymilliót meghaladó kisgazdaság helyében szocialista nagyüzemek jöttek létre. Csehszlovákiában 1976-ban 2096 szövetkezet volt. Ezeknek a földterülete átlagosan meghaladta a kétezer hektárt. Ugyanakkor kétszáztizenhárom állami gazdaságot is számláltunk s ezeknek az átlagos földterülete 6613 hektárig terjedt. Az egyre tökéletesedő szervezés következtében és az új termelési módszerek bevezetésével az 1950—73-as években a szocialista mezőgazdaság állandó dolgozóinak a száma negyvenkilenc százalékkal csökkent. Azok, akik részt vállaltak a szövetkezetek három évtizedes fejlesztéséből, jól, tudják, mennyi erőt kellett kefejteniük, míg ezek a gazdaságok elérték a várt színvonalat. Hiszen szocialista mezőgazdaságunk szervezése, termelése, bérezése olyan alapvető szerkezeti változást eredményezett, amilyenre még nem volt példa. Például Szlovákiában a szövetkezetek megalakításának az időszakában csak 236 főiskolai képesítésű szakemberünk volt. Ilyen káderfeltételek mellett előtérbe került a szovjet kolhozparasztok gazdag tapasztalatainak feltételeinkre való alkalmazása. Lehetővé tettük a szovjet szakirodalom anyanyelven való tanulmányozását és a tanfolyamok százait szerveztük abból a célból, hogy felneveljük a szövetkezetek szakembereinek első generációját, olyan vezető kádereket, akik helyes irányba terelik a termelést, öntudatra nevelik az egyszerű falusi embereket. A szakemberek és a szervezési ismeretek hiánya arra késztetett bennünket, hogy egyes szervezési és szakmai módszereket automatikusan átvegyünk. Csak később jöttünk rá, hogy ezekből néhány nem felel meg feltételeinknek. Ezek olyan melléfogások voltak, amelyeket az új társadalmi feltételek létrehozásáért el kellett viselnünk. Bebizonyosodott azonban, hogy az az út, amelyet választottunk, helyes. A mezőgazdaság szocialista átépítésével ugyanis nagy lehetőségeink nyíltak a termelés szüntelen fejlesztésére. Mezőgazdasági termelésünk három fejlődési szakaszon ment keresztül. Az 1948—51-es évekban leraktuk az alapokat. Rendet teremtettünk a földalapban, s megszerveztük a nagyüzemi állattenyésztést. Abban az időszakban még kevés tapasztalatunk volt, hiszen hiányoztak a szakemberek, a gépek, a műtrágyák stb. Kerestük az irányítás legjobb nagyüzemi formáit. i Az 1952—59-es években a növénytermesztés és az állattenyésztés fokozatosan ugyan, de konszolidálódott. Több műtrágyát és gépet kaptunk az ipartól, mint korábban és egyre több diplomás és középiskolás szakember került a szövetkezetekbe. Ez lehetőséget nyújtott a gazdasági helyzet megszilárdítására. Nagyban elősegítették ezt az árkiegészítők is. A hatvanas évektől kezdve előtérbe került a szövetkezetek gazdasági és politikai szilárdításának a szükségszerűsége. Hogy ez mennyire sikerült, azt a szövetkezeti parasztság 1968— 1969-es helytállása bizonyította a legjobban. Akkor mutatkozott meg igazán, hogy a CSKP agrárpolitikája nem szorul módosításra, vagyis nagyon helyes utat választottunk. A szocialista mezőgazdaság akkoriban a népgazdaság legrendezettebb ágazatának és legszilárdabb pillérének bizonyult. Termelése lényegében javult. Általános növekedést tapasztalhattunk a hektárhozamokban, a gazdasági állatok hasznosságában stb. Akkor vette kezdetét a gabonaprogram, mely azóta másoknak is jó példa lehet. Ez a program azt mutatja, hogyan és milyen módszerekkel kell előbbre jutni a CSKP agrárpolitikájának megvalósításában. Erről az alábbiak jó áttekintést nyújthatnak. Amíg például Csehszlovákiában 1948-ban a mezőgazdaság alapeszközeinek az értéke 43,4, addig ma 170,3 milliárd koronát tesz ki. Az utóbbi összegből a gépek és a berendezések pénzértéke 44 milliárd korona. Nem a véletlen műve, hogy 1970-ig gabonatermésünk 2,4 millió tonnával javult, az elmúlt évben pedig több mint tízmillió tonna szemes terményt gyűjtöttünk be, s ebből hárommillió tonna Szlovákia mezőgazdaságára jut. Az elmúlt három évtizedben országos méretben az állami alapokba — közellátási célokra — vágómarhából több mint 2,5-szeresével, vágósertésből 8-szorosávaI, tejből 3-szorosával, tojásból pedig 4-szeresével juttattunk többet, fgy az árutermelés 14,4-ről 35,5 milliárd korona értékűre növekedett. Ugyanakkor Szlovákia mezőgazdasága is nagy sikereket ért el. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével a termelés a háború előtti valósághoz képest több mint háromnegyedével javult. A mezőgazdasági össztermelés Szlovákiában 1970-ben 21,5, s az utána következő öt évben már 24,7 milliárd koronára nőtt, s azóta is egyre javul. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa gazdaságfejlesztési programjának céltudatos megvalósításával, az anyagiműszaki alapok létrehozásával és fejlesztésével, valamint az irányítás és a munkaszervezés tökéletesítése nyomán jelentős sikereket értünk el a népgazdasági feladatok teljesítésében. Az ötödik ötéves tervidőszakban például Csehszlovákia mezőgazdaságának a termelése a tervezett tizennégy helyett tizenöt százalékkal növekedett. Ugyanakkor a tervezett tizenkilenc helyett harminchárom százalékos javulást értünk el az árutermelésben, mégpedig a munkaerő létszámának további 142 ezerrel való csökkentése mellett. Az ötödik ötéves tervidőszak termelésének növekedésében a legjelentősebbnek számít a gabona kedvező hozama. Ezekben az években összesen negyvenhétmillió tonna gabonát termeltünk, vagyis ötmillió tonnával többet terven felül. S az öt év hektárhozamának átlaga 7,3 mázsával nőtt, illetve csehszlovákiai méretben a hektárhozam elérte a 34,4 mázsát. Szlovákiában ugyanakkor a gabona terméshozama 14,5 százalékkal javult, s az öt évben 16,3 millió tonna gabona termésük volt. Hasonló sikereket értünk el Csehszlovákia állattenyésztésében is. Vágóállatokból 420 ezer, vágóbaromfiból 120 ezer tonna, tejből pedig 640 millió liter többletet termeltünk. Így bőségesen elláthattuk a fogyasztói piacot. A fentiek is jól bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk megfelelő anyagi-műszaki bázissal rendelkezik a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítéséhez is. A CSSZSZK 1976—1980. évi népgazdasági terve a nyersanyag és élelmiszerszükségletből indul ki és számol a mezőgazdaság termelési adottságaival, valamint a reális lehetőségekkel. Számolunk az élelmiszertermelés növekedésével, a takarmányok hozamának lényeges javulásával, némely termékeknek a kivitelével s ezáltal kellő devizaalap létrehozásval a takarmányösszetevők, a növényvédőszerek és a szükséges gépek külföldi behozatalának a fedezésére. Tény, hogy a hatodik ötéves tervidőszak első három esztendejében — főleg a kedvezőtlen időjárás miatt — nem volt zökkenőmentes a mezőgazdaságra háruló feladatok teljesítése. Mégis újra és újra bizonyított a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnye. Annak ellenére, hogy mezőgazdaságunk termelése nem teljesítette a hatodik ötéves tervidőszak időtervének elvárásait, a fogyasztói piac élelmiszerkészlete kielégítő s a dolgozók életszínvonala is emelkedik. A mezőgazdasági termékek mennyisége — bár a vártnál lassúbb ütemben — évről évre növekedik, 1978-ban Szlovákiában például 1,8 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés. joggal állíthatjuk, hogy napjainkban kedvező politikai és gazdasági feltételeink vannak a tudományos ismeretek és a műszaki eszközök ésszerű felhasználására, a termelés belterjes \ módszereinek gyakorlati hasznosítására, a mezőgazdasági termelés iparosítására. A termelésfejlesztés jelenlegi időszakában az összpontositás, a szakosítás és a kooperáció új tartalmat ad az Agrokomplexum céltudatos fejlesztésének. Olyan forradalmi átalakulás ez, mint amilyennel harminc évvel ezelőtt a szövetkezetek alakításakor találkoztunk. Bátran állíthatjuk, hogy — ideiglenes problémáink ellenére — a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött önellátási programot — melyet а XV. kongresszus is hangsúlyozott — alapjában véve sikeresen teljesítjük. Kívánt módon fejlődnek a termelőerők, gyarapodik a gazdasági alap, sikereket érünk el az anyagi-műszaki ellátásában s a falvak népe életszín vonalának szüntelen javulásában. A falvak dolgozó népe lase~n olyan korszerű feltételek között élhet, mint a városok lakossága s így van ez rendjén. A szövetkezetek IX. kongresszusán kitűzött agrárprogram sikeresen megvalósult. Akikkel beszéltem, mind azt ** mondták, hogy közepes évet zártak. Bár az idő mostohán bánt velük: nem kedvezett a gazdálkodásnak, az árvíz, fagy, jégverés, hosszan tartó esőzés, mégis az emberi munka, a tudomány, a gépesítés, a vegyszerezés, a szervezettség csodákat művelt. — Mire képes az öt község határából összevont három és félezer hektárnál nagyobb területű szövetkezet? — tettem fel a kérdést Farkas István elnöknek. Éppen öt éve, hogy Plešívec (Pelsőc), Gemerská Hôrka (Gömörhorka), Kunová Teplica (Kuntapolca), Meliata (Mellété) és Pašková (Páskaháza) lakossága egybeszántotta a földeket és megalakult a plešiveci székhelyű Vörös Csillag Efsz. A párt célkitűzései megvalósításának fontos határozatát teljesítették az összpontosítással. Az öt szövetkezet egyesülésével megteremtették a fejlődés és a munkatermelékenység javulásának lehetőségeit. így könnyebben alkalmazhatók a tudományos-műszaki haladás vívmányai, megvalósulhat a termelés fokozottabb gépesítése, termesztésével foglalkoztak. Arról már nem is beszélve, hogy elavult gépekkel rendelkeztek és a kisebb bevétel következtében jóformán alig jutott pénzeszköz a termelés korszerűsítésére, a gazdasági épületek felújítására és nagy teljesítményű gépek vásárlására. Felújítottuk a gépparkot. Jelenleg negyvenégy traktorral, tizenhat tehergépkocsival és milliókat érő egyéb mezőgazdaság termelőeszközökkel rendelkezünk. Ma már úgyszólván teljesen repülőgépekkel végeztetjük a növényi kultúrák gyomtalanítását. Valóban a fejlődés, az előbbre jutás jeleivel találkoztam a pelsőcl szövetkezetben. Az elnöktől a további tervekről, az elgondolásokról, a vezetőség által tervezett intézkedésekről érdeklődtem. — Utalni szeretnék arra, hogy nem a legelőnyösebb természeti adottságokkal rendelkező gazdaság a miénk. Hegyes, dombos a gazdálkodási területünk. Az is igaz, hogy nemcsak most, hanem évekkel ezelőtt is foglalkoztatott a jobb munkaszervezés, a terméseredmények növelésének örökös a gépek maximális kihasználása, s a társadalmi tevékenység is kibontakozhat, hatékonyabbá válhat. Farkas István a kérdésekre mindenekelőtt azzal válaszolt, hogy ugyan a zárszámadási közgyűléseket február közepe táján tartják, de lényegében az eredményeket már ismerik. Az irodájába invitált, majd azt tanácsolta, hogy nézzük meg előbb az előzetes „Jelentést“. Velünk tartott Görgei Lajos főállattenyésztő is. Ok ketten beszéltek az eredményekről, a termést tizedelő természeti csapásokról, a szövetkezeti életről, a jövedelemről, a beruházásokról, a szövetkezetben dolgozó emberek munkakörülményeiről, mindenről. Amit mondottak, mindmind tanulságos volt és nekem csak jegyezgetnem kellett. Az árvíz következtében őszi gabonából nem sikerült a hektáronkénti harminchat mázsa elérése. A 30,10 mázsás átlagos hektárhozammal így is legjobbak voltak a járásban. Viszont a korai burgonya termesztésében sikerült előbbre jutni. Igaz, a tervezett területet nem tudták betartani, mert nem kaptak vetőgumót, de a 88,33 mázsás átlagos hektárhozammal szintén a legjobbak voltak a járásban. Nagyobb lett az átlagtermés lucernából, sőt a rétek fűtermése is jobb volt az elmúlt öt év átlagánál. Gondot okozott a mák. Csupán 2,40 mázsás átlagot értek el hektáronként. A zöldségkertészetben pedig a korai fagyok pusztítottak. Görgei Lajos főállattenyésztő szerint a célkitűzéseket az állattenyésztők csaknem teljesítették. Igaz, a juhtenyésztésben, a tejtermelésben nagy a gond, mert ezen ágazatok termelése a tervezett szint alatt maradt. A közellátásnak harminchét vagon marha, huszonkét vagon sertés, száz mázsa juh és tizenhét vagon baromfihúst, valamint több mint másfél millió liter tejet adtak. Kisebb zökkenőkkel azonban állati termékekből a tervezettnél valamivel több bevételre számítanak. A néhány hét múlva sorra kerülő zárszámadó közgyűlésen természetesen bővebben és alaposabban számol be a szövetkezet vezetősége a tagságnak. Azt hiszem, lesz miről, hiszen mezőgazdasági brutto termelésük elérte a huszonhárom, az árutermelés pedig a ttzenkilencmilliő koronát, vagyis kilencmillió koronával többet, mint amennyit az öt szövetkezet 1972-ben különkülön elért. .— Mivel csak 1490 hektár a szántóföldünk — magyarázta a szövetkezet elnöke —, a növénytermesztésben a búza, az árpa és az évelő takarmányok termesztésére szakosítottunk. Elmondhatom, hogy a növénytermesztés szakosítása nem volt könnyű, hiszen először is optimális parcellákat kellett kialakítanunk. Gátló tényező volt, hogy a korábbi kis szövetkezetek elaprózva sokféle növény problémája. Intézkedéseket tettünk a talajjavítás és a különböző munkálatok idejében való elvégzése érdekében. Nem állíthatjuk, hogy intézkedéseink nem voltak eredményesek. Igaz, a koraiburgonya-, a búza-, az árpa- és a máktermés jóval a tervezett alatt maradt. Ez azt bizonyítja, hogy nagyobbak a tartalékaink és a lehetőségeink a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is. Az utóbbiban javulás mutatkozott. A takarmánymérlegünk akkor is biztató, ha a „szálasokból“ nem értük el a tervet, szilázsból azonban ilyen mennyiséggel mint most, még nem rendelkeztünk! Az eddigi számítás szerint azonban mindkét részlegen az előirányzott feladatok teljesítésében mindössze nyolcvanöt százaléknál tartunk. — Tudatában vagyunk annak, hogy az előbbre jutás meghatározója a következetes vezetés, a tagság és a községek összes lakóinak munkára való mozgósítása. Szemesekből erre az évre az állami terv harminchat mázsás átlaghozam elérését irányozza elő hektáronként. Mi negyvenegy mázsát tervezünk. Azt hiszem, hogy célkitűzéseinket maradéktalanul teljesíthetjük és ezzel eleget tehetünk az „1 millió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi felhívásnak. A tejtermelés szakaszán az évi átlagot tehenenként kétszázötven literrel akarjuk fpkozni. Előbbre akarunk lépni az építési beruházás szakaszán is. Saját építkezési csoportunk van. Az idén felépítettünk egy pelletkészítő üzemrészleget, egy BS—6-os takarmányszárítóval együtt. Aránylag rövid idő alatt átépítettünk egy baromfitelepet, ahol ma ezer hízósertést tartunk. Gömörhorkán befejezéshez közeledik egy korszerű géptelep építése, ahol központi javítóműhely, karbantartó részleg és alkatrészraktár Is van. Felépítettünk egy ötszáz férőhelyes MOVIS típusú juhistállőt. Az ötéves terv végéig még két ilyen istállót szándékozunk építeni. A beruházási terv között szerepel továbbá egy komplex terménybetakarító gépsor létrehozása, egy ötszáz férőhelyes marhahizlalda, számos istálló és elavult gazdasági épület korszerűsítése, valamint kooperációval egy ötezer férőhelyes sertéshizlalda felépítése. — Bízunk abban, hogy a nem éppen kedvező eredményekkel zárult elmúlt esztendő után az észszerűbb munkaszervezés, a tagság, s a községek lakóinak munkába való állása sikereként Pelsőcön a fejlődés jobb esztendeje van soron. Meggyőződésből állíthatjuk, hogy ez az esztendő újabb lendületet ad a fejlődéshez. A következetes Irányító, vezető és ellenőrző munka megoldja a még előforduló problémákat, s valóra váltjuk a CSKP XV. kongresszusa határozataiból ránk háruló feladatokat. Illés Bertalan
