Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
1979. tanaár 13. SZABAD FÖLDMŰVES t3 Cgy emlékszem, a Dolný Bár-i (Albár) szövetkezet még nemrégen a gyengébb gazdaságok közé tartozott. Amióta azbnban Bogyai Ignác kezébe vette a gyeplőt és kiszabadította a szövetkezet kátyúba jutott szekerét, megjavult a helyzet. Azóta már tíz esztendő is eltelt, és sok víz folyt le a vén Dunán. A közelmúltban ismét kíváncsian látogattam a szövetkezetbe. Persze már tudtam, hogy sorsuk a következetes fegyelem kapcsán régen jobbra fordult. Vajon az elmúlt 1978-as kedvezőtlen időjárású esztendőben hogyan birkóztak meg a problémákkal? A gabonatermesztésben már huzamosabb ideje az élvonalbeli gazdaságok közé tartoznak. Az elmúlt évben kalászosokból hatvannégy mázsán felüli hektárhozamot értek el, a búza átlagos hozama 67,55 mázsa lett, s ezzel járási méretben elfoglalhatták a második helyet. A Solaris búza hetvenhárom mázsás termésátlagával egyike lett a legjobb fajtáknak. Cukorrépából — száz hektáron — ismét kimagasló hozamot, hektáronként 467 mázsát takarítottak be. Ezzel az átlaggal járási méretben az elsők lettek. Az elmúlt tíz év átlaga is hasonló volt. Ez azt bizonyltja, hogy a cukorrépa terméshozama kiegyenlített. A szövetkezetben nagyon jó hagyománya van a szántóföldi takarmányok termesztésének is. Az elmúlt évben ötszáz vagon silókukoricát vermeltek el. hogy kiváló minőségű takarmányt biztosítsanak a szarvasmarháknak. A takarmányalapban azonban a kétszázötven vagon leveles répafej is jelentős készletnek számít. így a kétszázharminc vagon nyersszeletet átengedték más gazdaságoknak. Az évelő takarmányok száztíz hektárra kiterjedő területéről százöt mázsás széna hozamot értek el hektáronként. Így számosállatonként — lucernaszénából — 12—14 mázsa jut. Ez nagyon kedvező az állatállomány hasznosságának a megtartásához. Ahol a jó takarmányalap, ott nem okoz gondot az állati termékek szerződéses feladatának a teljesítése sem. A szövetkezet jócskán túlteljesítette az eladási tervet. Húsokból 440 kilót, tejből pedig 850 litert adtak a központi alapba hektáronként. A szlovák-tarka teheneiknek az évi átlagos tejbasznossága 3600 liter volt. Ez az átlag a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban közepesnek számít. Az állomány fajtaátalakító keresztezésével azonban néhány éven belül a tejtermelésben is az élvonalbeliek közé sorakozhatnak. Tény, hogy a szlovák-tarka tehenek tejhasznosságát évről évre javították. Például 1974-ben tehenenként 3100 litert értek el, s azóta tovább javult a tejátlag. Már régebben tudatosították, hogy a tehenek tejhasznossága nemcsak a biológiai anyag és a jó takarmány, hanem egyben a termelésben dolgozók szakképzettségének is a függvénye. A tehenészek és más dolgozók ezért szakmunkás-tanfolyamokon vesznek részt és megszerzik a legfontosabb szakismereteket. Erről oklevelet is kapnak. A szakképzettség megszerzése és a korábbi ismeretek bővítése minden egyes szövetkezeti dolgozónak érdeke. Aki ugyanis szakmunkás oklevelet szerzett és feladatát munkahelyén kifogástalanul teljesíti, az nagyobb munkadíjat érhet el, mint aki nem törekedett a szakképzettség megszerzésére. A szövetkezet tehenészetében több fiatal dolgozik. Ezeknek az életkora 25—30 év között váltakozik. Az idősebbek a 35—55 éves korosztályhoz tartoznak. A gazdaság vezetősége megköveteli, hogy a fiatalabbak mielőbb szakmunkás-oklevelet szerezzenek. Bogyai elvtárs megítélése szerint a fiatal állatgondozók átképzése Követésre méltó példa Elöljáróban annyit: öt évvel ezelőtt a Levice (Léva) közelében fekvő négy szövetkezet tagsága (Horná és Dolná Seč, Vyšná n/Hronom, Zemberovce) elhatározta, hogy közösen gazdálkodik. Azóta a Csehszlovák—Szovjet Barátság társult szövetkezet — amelynek székhelye Alsószecse — gazdálkodási eredményeinek a „görbéje“ bár zökkenőkkel, felfelé ível. A növénytermesztésben az eredmények évről évre jobbak, az állattenyésztésben pedig a járás élenjárói. Kimagasló eredményeket főleg a gazdaság tehenészetében értek el. Általános vélemény, hogy akik a szarvasmarha-tenyésztéssel sikeresen birkóznak, nem lehetnek rossz gazdálkodók. -Vajon mennyire igaz ez? Erre talán választ ad az alsószecsei szövetkezet múlt évi eredményeinek az elemzése. A tavalyi évet nyereséggel zárták és a tiszta jövedelem a vártnál egymillió koronával több lett. A mezőgazdasági bruttó termelés tervét azonban csupán kilencvennyolc, az árutermelési tervet pedig kilencvenhárom százalékra teljesltetétk. A gazdasági eredmények látszatra szerények. De vajon csakugyan ilyeneknek mondhatók? Bár a növénytermesztés nem minden ágazatában sikerült a célkitűzés teljesítése, mégis az 1977-es évhez viszonyítva — amikor a mérleg készítésekor plusz helyébe mínuszt írtak — jelentős előrehaladás történt és a termésátlag megnövekedett. A számottevő kiesést — a -kedvezőtlen időjárás következtében — a szemeskukorica, a zöldség és a cukorrépa gyenge termésátlaga idézte elő. A cukorrépánál a kedvezőtlen körülmények mellett elért háromszázhatvan mázsás hektárhozam, a járási háromszáznyolc mázsás átlaggal szemben aránylag jó eredménynek számít. A kudarc mellett sikerek is vannak. A kalászosok termesztésében kiváló eredménnyel a „hatvanasok“ közé kerültek. Üjra bizonyították, hogy ők a járás legjobb gabonatermesztői. A nagy hektárhozamot az önköltségek növelése nélkül érték el. A gabonatermesztés sikerét mindenekelőtt az agrotechnikai fegyelem szigorú betartása eredményezte. Ennek nyomán javult a talaj előkészítése és a növényzet ápolása. A vetésforgó szerkezetét úgy módosították, hogy a kalászosok megfelelő elővetemény után kerültek a talajba. Csupán a vetésterület öt százalékán termesztettek gabonát gabona után. A jó terméshez hozzájárult a jó fajtaösszetétel is. Az egyes fajtákat kisparcellás kísérleteik alapján válogatták ki. A búzafajták köztil az Iljicsovka, a Jubilejná, a Szolarisz és a Száva bizonyult a legjobbnak. A jól szervezett, gyors és minimális veszteséggel végzett betakarítás is kedvezően befolyásolta a hektárhozamok alakulását. A növénytermesztés szakaszán további pozitívumként kell kiemelni azt az igyekezetét, amelyet a szövetkezet dolgozói a takarmánytermesztésben, valamint a takarmányalap megteremtésében tanúsítottak. Jakab Vladimír mérnök, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy 1977-ben a tömegtakarmányok termesztésében igen gyenge eredményeket értek el. A téli takarmánykészlet fedezése végett kétezerötszáz tonna tömegtakarmányt kellett vásárolniuk. A múlt tapasztalatán okulva tavaly so-kkal következetesebben és nagyobb gonddal fogtak hozzá a takarmánytermesztéshez. Fő céljuk az volt, hogy a termesztési szerkezet ésszerű módosításával, a hektárhozamok növelésével és az adott lehetőségek optimális kihasználásával terlmés takarmányokból kellő mennyiséget biztosítsanak az állatok részére. Ezt sikerült is megvalósítaniuk. Megfelelő agrotechnikával, - öntözéssel, gyors és idejében végzett betakarítással az egynyári és az évelő takarmányokból egyaránt jó termést értek el. Az előbbi évekhez viszonyítva sikerült megoldaniuk a szalma és a kukoricaszár begyűjtését és hasznosítását az egész területről. A szalmát a tarlóról egyenesen a gazdasági udvarba hordták és csűrökben tárolták. A kukoricaszárat répaszelettel és leveles répafejjel keverve silózták, ezáltal a szilázs mennyiségét számottevően növelték. A takarmányok tartósításában és előkészítésében a legkorszerűbb technológia ismereteit érvényesítették. Tavaly a szárító üzemben háromezerhétszáz tonna takarmánylisztet, a peletkészítő gépsoron pedig háromszáz tonna peletet készítettek. Ezáltal a tervezett menyiséget jóval túlszárnyalták. Mindkét berendezés teljes mértékű kihasználása érdekében több szövetkezettel is kooperálnak. három éven belül befejeződhet. Közben az idősebbek közül néhányan nyugdíjba mennek és helyükbe újabb fiatalokat állítanak. Erre lehetőség van, mert például a tehenészet egyes dolgozói évente 35—45 ezer koronát keresnek. Ez nagyon tekintélyes öszszeg, amelyhez a gabona és az év végi prémium is hozzájön. Aki tehát sikerrel elvégzi a szakmunkás-tanfolyamot, az az érvényben levő fizetési szabályzat értelmében egy fokozattal kedvezőbb bérosztályba kerülhet. A termelés szüntelen javulásának fényes bizonyítéka, hogy 1975-ben a szövetkezet megkapta „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést. Ez mindegyiküket kötelezi. Mindamellett, hogy az elmúlt év szélsőséges időjárása nem kedvezett a kertészeti termények fejlődésének, s ezen ágazat jövedelme nem hozta meg a várt eredményt, üzemi méretben mégis nagyobb tiszta jövedelmet értek el, mint az 1977-es évben. Hogyan tovább a hatodik ötéves tervidőszak negyedik évében? A gabona, a cukorrépa és a takarmányok termesztésében tartani sőt javítani akarják az eddigi átlagot. Ogy tűnik, hogy a szemes kukorica kései fajtái (500-on felüli FAO hibridek) nem felelnek meg a szövetkezet termelési feltételeinek. Árpából ugyanis jobb átlagot értek el, mint szemes kukoricából. Ez teszi szükségessé, hogy ebben a körzetben a rövidebb tenyészidejű és jó hozamátlagú kukoricahibrideket termeljék. Feltételezhető, hogy ezekkel javulna a termésátlag. Annak érdekében, hogy cukorrépából ebben az évben az eddiginél jobb hozamot érjenek el, már az ősz folyamán mindent megtettek. A kiszemelt területre hektáronként négyszáz mázsa jó minőségű istállótrágyát juttattak és bedolgozták a foszfor- s a káliumtrágya kétharmadát is. így. megvannak a feltételek a korábbinál még jobb eredmény eléréséhez. A tömegtakarmányok terén hasonló hozamátlaggal számolnak mint eddig, azonban a növendék-szarvasmarha és a tehenek részére az elmúlt évben harminc hektáron szántóföldi legelőt telepítettek, s ebben az évben is ugyanilyen területet vetnek be nemes füvekkel. Számolnak azzal, hogy a hatvan hektáros terület egyik részét kaszálják, a másikat pedig legeltetik. HOKSZA ISTVÁN Ésszerű és belterjes takarmánygazdálkodással sikerült elérni a terimés takarmányokkal való önellátottságot. Téli takarmánykészletük mind menynyiségben, mind minőségben teljes mértékben megfelel az állattenyésztés követelményeinek. — Az állattenyésztés eredményessége mindenekelőtt a takarmányalapon múlik — mondotta az elnök. — Ehhez pedig összhangot kellett teremteni az állattenyésztés és a növénytermesztés között. Hogy ezt az alapvető lépést a szövetkezetben valóban megtették, inkább az állattenyésztésben elért eredmények tanúsítják. Tavaly ezen a részlegen a brutto termelés tervét százöt százalékra teljesítették. Az előirányzott feladatokat az álllattenyésztés valamennyi ágazatában túlszárnyalták. A tehenészetben elért egyedenkénti háromezerkilencszázötven liter évi tejtermelési átlag pedig önmagáért beszél. A jó eredményekhez hozzájárult az is. hogy a szövetkezetben a dolgozók igyekezetét megbecsülik, munkájukat pedig anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel serkentik, jő példa erre a termelés valamennyi szakaszán kibontakozott szocialista versenymozgalom. A dolgozók helytállását és kezdeményező készségét bizonyítja a kötelezettségvállalás túlszárnyalása is. Az elnök szavaiból azonban az is kicsendült, hogy az elért eredményekkel korántsem elégedettek. Az idén fokozott igyekezetét kell kifejteniük főleg a növénytermesztésben, hogy a múlt évi lemaradást behozzák. A mások fontos megoldásra váró kérdés a dolgozók szakképzettségének fokozása, amelyre a múltban nem fordítottak kellő gondot. Ma már tudatosították, hogy a korszerű gépek és bonyolult berendezések kezelését, valamint a nagyüzemi termelés irányítását és szervezését csak szakképzett dolgozók végezhetik jóL Ezért tavaly megkezdték a traktorosok és gépkezelőik folyamatos szakképzését. A jövőben növelni akarják a középfokú szaktechnikumot és főiskolát végzett szakemberek számát is. Az eredmények mérlegelése arra utal, hogy a szövetkezetben Igyekeztek kiküszöbölni a fogyatékosságokat és tovább növelni a termelést. Ami a legfontosabb: megteremtették az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti összhangot. Ez pedig követésre méltó példa, hisz ezzel kevés szövetkezet dicsekedhet. Klamarcsik Mária mérnök A jó eredményekért dolgozni kell! A čaňai (Csány) tó környékében nemcsak a turista gyönyörködhet, a gazda szeme is elégedetten jár körbe. Az elmúlt év novemberének elején a fasorokkal és dróthuzalokkal táblákra szabdalt zöldszőnyegen vöröstarka gulya legelészett. — Jó húsban vannak a tehenek — mondottam az árok partján ülő embernek. Kravec István rábólintott és a baráti kézfogás után elmondtam érkezésem célját, majd a tehenészetre tereltem a szót. — Mitől ilyen szépek a tehenek? — Mitől? Megkapják mindazt, ami jár nekik. örül az ember és nézi a tiszta teheneket. Emberem kivárta amíg gyönyörködtem, majd újra beszélni kezdett. — Reggel négykor kelek. Este pedig ha a tévét nézem, esetleg olvasok, akkor éjfélkor fekszem. — Nem alszik el? — Soha. Szükségtelen az ébresztőóra. Brigádvezető vagyok. Illendő, hogy első legyek a munkahelyen. — Hány tagja van a brigádnak? — Brigádunk kilenc tagból áll. Kilencvenhét tehenet gondozunk és fejünk. Már kétszer nyertük el a büszke címet. Legjobban a „CSKP XV. kongresszusának munkaközössége“ címnek örülünk. Rövidesen megkapjuk a megtisztelő cím arany fokozatát is. Mintha hitet tenne, úgy beszél a jószágról, a tehenekről, a brigádról a szikár, dolgos ember. — Szeretem a jószágot. Nemcsak a nevét tudom mindegyik tehénnek, amelyet gondozok, hanem azt is, melyik mennyi tejet ad. Ezért vagyok tehenész és brigádvezető. Jó, hogy így dolgozhatom A brigád kitűnő emberekből áll. összeforrottunk, segítünk egymásnak. Brigádunk a járási tejtermelési versenyben az utóbbi két évben ötször volt járási első. Az elmúlt év harmadik negyedében tizenegyezer liter tejjel teljesítettük túl termelési tervünket. Sokáig elbeszélgettem volna még a derék tehenésszel, de mennem kellett, hogy a szövetkezet vezetőitől is megtudjak egyet-mást a tehenészetről. Kravec István a gazdasági udvar felé terelte a csordát. Ogy tűnt, lejárt a „sétáltatás“ ideje. Kezdődött a délutáni műszaki Azt azonban még utánam kiáltotta, hogy kilenc hónap alatt a szövetkezet háromszázkilencven tehenétől átlagosan 2764 liter tejet fejtek. A szövetkezet székházában találtam a vezetőket. Az eredményekről az irodaház egyik helyiségében Szoták Ferenc főállattenyésztővel és Tóth Vladimír üzemgazdásszal beszélgettem. — Azzal kezdem, hogy szövetkezetünkben száz hektárra száztizenhárom szarvasmarha, ebből harminchat tehén jut. A járási átlag pedig huszonnyolc. Az utóbbi három esztendőben mindig határidő előtt teljesítettük, sőt jelentős mértékben túlteljesítettük a tejeladási tervet. Egy-egy tehéntől 1976-bön átlagosan 3400 liter tejet fejtünk, 1977-ben már száz literrel többet. Az elmúlt évben 3540 litert terveztünk, de ezt hatvan literrel túlszárnyaltuk. Számításaim szerint szövetkezetünk legalább hatvanezer liter tejet értékesített terven felül — szólt közbe az üzemgazdász. Meggyőződtem róla, hogy a szövetkezetben Kravec István, Szabó János és Majaros András szociacialista brigádjának minden egyes tagja jól tudja: a csúcseredmények az állattenyésztésben sem születnek önmaguktól. Ezért dolgozni kelll — Tény — vette át a szót a szövetkezet főállattenyésztője —, hogy minden egyes gondozó, fejőnő nagyon igyekszik. Tudja mi a feladata. Persze, nem egyforma eredménnyel. Például a „CSKP XV. kongresszusának munkaközössége“ címet viselő Kravec-brigádban Krupás Anna az év elejétől naponta több mint tíz liter tejet fejt ki tehenenként s tervét kilenc hónap alatt több mint hatezer literrel túlteljesítette. A Szabó-brigát egyik tagja, Soltész Jolán négyezer és a Majoros-brigádból Iván Ilona négy és félezer literrel több tejet fejt a tervezettnél. Az év elejétől a napi fejési átlag 10,16 liter tehenenként. S még egy lényeges dolog: a tej zsírtartalmát tekintve is szövetkezetünk a legjobb a košic'éi (Kassa) járásban. Az ökonómus alig várta, hogy szóhoz jusson. —• Szeretnék még azzal dicsekedni, hogy nekünk az sem mindegy, mennyiért termeljük a tejet. Szálas takarmányból önellátók vagyunk. A gondozók és fejőnők anyagi érdekeltsége pedig .összefügg a szemes termény gazdaságos felhasználásával is. Ennek köszönhetjük, hogy az országos huszonöt dekás normával szemben huszonkét deka szemes terményt használtunk fel egy-egy liter tej termeléséhez. Persze egyebek is közrejátszanak abban, hogy a csányi szövetkezetben sikeres a tejtermelés. Többek között említhetnénk a szocialista brigádmozgalmat, a szocialista munkaverseny mozgató erejét is. , Későre járt az Idő és búcsúznom kellett a szövetkezet vezetőitől. A buszmegálló felé igyekezve elgyönyörködtem a takaros házakban. Ogy tűnt, hogy sok házon friss még a vakolat. Az egyik ház előtt akaratlanul megálltam és ugyancsak szemügyre vettem. Akkor ocsúdtam fel, amikor egy középkorú asszony megszólított. — Tetszik? — kérdezte derűs mosollyal. Bólintottam, hogy igenl Majd ismét megszólat. — Évekkel ezelőtt épült. A tizennyolc éven át kifejt sok tej munkabérének az eredménye ez. — Régebben mivel foglalkoztak? — Magángazdák voltunk. A szövetkezet megalakulásától az állattenyésztésben dolgozunk. Most már jobb a helyzet. A kereset kitűnő, havonkénti négyezer korona a jövedelem. Azelőtt sok volt a vesződés és az adó. No, de már megyek, mert a szövetkezeti klubba, a munkaiskolára igyekszem. Hát igen, Iván Ilona is igyekszik bővíteni ismereteit. I. B. Szövetkezeti gépesítők és gépkezelők egyik csoportjának szakmai átképzése. —hal— I
