Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-28 / 17. szám

1979. április 28. SZABAD FOLDMOVES 13 Л „termesztési ШЙШ ' A DUNAJSKÁ STREDA-I (Dunaszer­­dahely) járás mezőgazdasági üzemei az utóbbi években a cukorrépa-ter­mesztés során is kiváló eredményeket értek el. Ennek a fontos ipari nö­vénynek a vetésterületét az 1961. évi 2446 hektárról tavaly már négyezer hektárra növelték. Ez egyben azt is jelentette, hogy a cukorrépát a szán­tóterület 7,8 százalékán termesztették. A terméshozamot illetően a járás me­zőgazdasági dolgozói az utóbbi évek­ben váltakozó sikereket értek el. Ugyanez^ mondható el a cukortarta­lommal kapcsolatban is. A múlt évi közel 36 tonnás terméshozamtól már voltak jobb eredmények is ... Az idén a járási mezőgazdasági igazgatóság hatáskörébe tartozó me­zőgazdasági üzemekben négyezer­nyolcszáz hektáron termesztik a cu­korrépát. Németh János mérnök, a jmi föagronómusa arról tájékozta­tott, hogy az idén sok helyütt prob­lémát okozott a vetés, mert a vető­mag tisztasága nem felelt meg az elő­irt követelményeknek. Ez némi kiha­tással volt a vetés pontosságának be­tartására, mert a vetögépek gyakran eldugultak. További problémát jelen­tett a megfelelő vetőgépek biztosítása. Túlsúlyban még mindig az SPC—6 ve­tőgépek álltak rendelkezésre, amelyek nem minden tekintetben felelnek meg e fontos ipari növény vetésére. A jmi növénytermesztési szakemberei a já­rás növénytermesztői részére rend­szeresen megtartják a cukorrépa ter­mesztésével kapcsolatos aktivaérte­­kezleteket, ahol aprólékosan megvi­tatják a legfontosabb teendőket. A cukorrépa termesztése során fontos feladatként tartják számon az egyes munkálatok rendszeres ellenőrzését is, amit a jmi növénytermesztési dol­gozói az illetékes mezőgazdasági üzem vezetőivel karöltve végeznek. A HEGYÉTEI (Kútniky) Egységes Földművesszövetkezet már évek óta a legjobb eredményeket elérő mezőgaz­dasági üzemek közé tartozik. Ezt az 1974. évi csúcseredmény is bizonyítja, amikor a cukorrépát száz hektáron termesztették, s átlagosan 57,5 tonna termést takarítottak be hektáron­ként ... Tavaly 46,4 tonnás terméshozamot értek el, ami járási méretben a har­madik legjobb eredménynek számí­tott. A szövetkezetben az utóbbi évek­ben száztíz hektáron termesztették a cukorrépát. 1 gy van ez az idén is. Bartalos József, a szövetkezet föagronómusa szerint a legnagyobb problémát a gyenge minőségű (túl­súlyban kavicsos) talajok jelentik. Ebből eredően fontos követelmény­ként tartják számon az öntözési lehe­tőségek teljes mértékű kihasználását. A vetésforgó helyes alkalmazása gyakran nehéz feladat elé állítja a szövetkezet vezetőit. Évente három­négy ízben öntöznek. A kijuttatott víz­­mennyiség általában 100—110 mm-nek felel meg. A cukorrépa sikeres ter­mesztésének további előfeltétele a szakszerű tápanyagpótlás. A szövetke­zetben már évek óta azt az eljárást alkalmazzák, amelynek értelmében egy hektárterületre számítva 40 tonna istállótrágyát és 480—500 kg NPK ha­tóanyagot juttatnak a talajba. Az őszi taiajelőkészítés lényegében a tarlóhántásból, a középszántásból és egy 40 cm mélységű speciális szán­tásból áll. Ezt már csak a kétszeri simítózás követi. Tavasszal elsősorban arra ügyelnek, hogy minél kevesebb beavatkozás következzen. Ezzel lé­nyegében arra törekednek, hogy meg­akadályozzák a talaj felesleges tapo­sását és megőrizzék a cukorrépa ter­mesztésénél nagyon fontos téli csa­padékot. Az idén főleg a Dobrovicei „A“ és „B“ fajtát vetették. A Slovmo­­na fajtát kizárják a termesztésből, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hektáronként 7—7,5 kiló vetőmagot juttattak a talajba. A cu­korrépa vetésével már évek óta Nagy Zoltán és Hegyi Jenő traktorosokat bízzák meg, akik két műszakban üzemeltetik a SEPUZ— 12-es vetőgépeket. E munkálat során már gazdag tapasztalatokra tettek szert, ami hajtóerőként hat a többi dolgozóra. A vetés során különösen a 4 km'óra munkasebesség és a 3—3,5 cm mélység betartására ügyelnek ... A növényápolási munkálatok lénye­gében két sarabolásból és egy kézi egyelésből-kapálásból állnak. Ez utób­bival kapcsolatban nincsenek problé­máik. A cukorrépa gyomirtását ille­tően vetés előtt a BUREX vagy a 3—4 valódi levél fejlődési állapotban a Bé­tánál készítményt részesítik előnyben. A szakszerű vetés, gyomirtás és nö­vényápolás eredményeként általában elérik a 98—101 ezres hektáronkénti egyedszámot, ami különösen a beta­karítás és a cukortartalom szempont­jából nagyon fontos. A cukortartalom tekintetében az utóbbi két évben — járási méretben — a legjobb eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Ez 1977-ben 15,7, tavaly pedig 14,9 százaléknak felelt meg. E kiváló eredményekért százhúszezer korona különjutalomban részesültek! Reméljük, hogy a hegyétől szövet­kezet dolgozói az elkövetkező idő­szakban mindent elkövetnek a cukor­répa szakszerű növényápolása és ön­tözése érdekében, s a betakarítási veszteségek csökkentésén keresztül az idén is kiváló terméshozamot, cu­kortartalmat érnek ell Erre az is kötelezi a szövetkezet dolgozóit, hogy elfogadják a Prostéjovi felhívást. BARA LÁSZLÓ Az öntözés hatásos megoldást jelent a kutatás eredményeit sikeresen lehet Jcamatoztatni. Ennek alapteltétele аг egyedszám és áz Olyan öntözés, mely megfelel a növény fiziolóigai Igényei­nek. A 11—12 tonnás hektáronkénti hozamok, melyeket száraz anyagban értek el Ostrovln, Pereden és Sopor­­nyán, néhány év múlva az öntözéses hozamok átlagát képezhetik széles mértékben is. Kismértékű nálunk a talajalap ki­használása is, az öntözött köztesek emelésénél. A tavalyi száraz időjárás mellett Így is sikerült Nyugat-Szlová­kiában bizonyítani, hogy az agronó­miái követelmények helyes betartása mellett az öntözött köztesekkel szá­molni kell, nemcsak kiegészítő, de a rendes takarmányalapot képező takar­mányoknál is. Ezt a peredi és a Mie­­rovói (Béke) Eísz eredményei bizo­nyítják, ahol az Akela és Perko új köztesfajták harminc tonna hektáron­kénti hozamot is adtak. Az eredmé­nyeknek serkentően kell hatniuk a termelési rendszer terjesztése érdeké­ben. A sikeres takarmánytermelés érté­kelése közben meg kell említeni az ostrovi Efsz vezetőségének a kezde­ményezését is. Felhívással fordultak az öntözéssel rendelkező szövetkeze­tekhez a tizenhárom tonna széna és tizenkét tonna (száraz anyagban) lu­cerna és 12,5 tonna hektáronkénti köztes silőkukorica-hozamra. Ezek a hozamok igazén nívósak, ennek elle­nére a felhívásnak akadtak követői. Ezek a peredi, a sopornyai szövetke­zetek, valamint a gombai, bajcsi Álla­mi Gazdaságok és a nitrai (Nyitra) Agrokomplex. Az idény folyamán a kutatók jelen­létével mindig más üzemben végezték el a takarmánytermesztés ellenőrzé­sét. Ezt a tapasztalatcserét az érde­kelt gazdaságok képviselőinek véle­ménye szerint a fölöttes szervek is úgy értelmezik, mint az eredmények népszerűsítésének új és hatásos mód­ját. Annak ellenére, hogy az öntözés idénye még nem vette kezdetét, már most szükséges, hogy minden gazda­ságban fontolóra vegyék az öntözés adta lehetőségek kihasználását a ta­karmánytermelésben, és levonják a tapasztalatokat a múlt évben elért eredményekből. MICHAL SANTA mérnök Az öntöző-berendezések ésszerű ki­használásának egyik előfeltétele a gondos javítás és tárolás. Fotó: —blm Januárban múlt harminc eszten­deje, hogy Moszkvában összeültek a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok képviselői, az egymás közötti gazdasági együttműködés megvalósítása vé­gett. A többnapos tanácskozáson elhatározták, hogy a szélesebb kö­rű gazdasági együttműködés érde­kében, egyenjogú képviselet alap­ján megalakítják a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsát. Három évtizeddel ezelőtt a KGST szervezetét létrehozó tagországok helyesen ismerték fel, hogy a po­litikai, társadalmi, gazdasági cél­jaikhoz vezető utat megkönnyíti az internacionalista összefogás. A létrejött gazdasági szövetség u­­gyanakkor óvta a szocialista épí­tés útjára lépett és a szervezetbe tömörült országokat, a tőkés or­szágok hidegháborús gazdaságpo­litikájának káros hatásától. A második világháború után a népi demokratikus országok a Szovjetunió segítségére támasz­kodva hozzáláttak a gazdaságok helyreállításához. Viszonylag rövid idő alatt sikerült is a háború gaz­dasági következményeit felszámol­niuk, s eközben mélyreható társa­dalmi és gazdasági átalakulás ment végbe. Fokozatosan államosí­tották az ipart, a mezőgazdaság­ban pedig földreformot hajtottak Elmélyült a szakosítás a mező­­gazdasági gépgyártásban is. Az év­tized elején a KGST-orszégokban nem volt kellőképpen megszervez­ve az olyan géptípus gyártása, a­­melyet az együttesen kidolgozott nemzetközi géprendszer programja előirányzott. Az egyre szélesebb körű tapasztalatcsere folyamatosan lehetővé teszi a termelés komplex gépesítését mind. a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztésben. Az anyagi-technikai bázis terve­zett növekedése biztosítja a mező­­gazdasági termelés iparszerűvé válását a legfontosabb ágazatok­ban. Befejeződik a gabona ter­mesztése és gépesítésének komplex folyamata. A tagországok tudomá­nyos és műszaki együttműködésé­nek eredményeként a zöldségter­mesztés, a kertészet és szőlészet területén, a nemzetközi szakosítás útján lassan megoldódnak a sza­badföldi nagyüzemi zöldségter­mesztés gépesítésének kérdései. A jelenlegi ötéves tervben a me­zőgazdasági gépgyártás szakosítá­sa tovább folytatódik. A KGST-or­­szágok megállapodásának az alap­ján harminc traktortlpus és jóval több mint száz mezőgazdasági gép szakosítását tervezik. A mezőgaz­dasági termelés belterjességéhez szükséges eszközök termelésének szakosítása a KGST-országokban Nemzetközi együttműködés a mezőgazdaságban végre, s megkezdődött a szövetke­zetek megalakítása. Az új gazda­sági üzemek nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tették a tervgazdálkodás bevezetését. Lé­nyegében a fejlődési folyamat leg­főbb nemzetközi erőforrását fog­lalta szervezett keretbe a moszk­vai tanácskozás, ahol első ízben fogalmazták meg a szocialista or­szágok közötti munkamegosztás ia­­alakítását és fejlesztését, amit ob­jektív követelmény, a termelők fejlődése tett szükségessé. A KGST céljainak megvalósítása érdekében fokozatosan alakította ki azokat a szakbizottságokat, a­­melyek kidolgozták az együttmű­ködés formáit. A KGST Mezőgaz­dasági Állandó Bizottságát 1958- ban hozták létre, amely azóta je­lentősen elősegítette az élelmi­szer-termelés, a szocializmust épí­tő tagországok folyamatos élelmi­szer-ellátását, a dolgozók életszín­vonalának állandó emelését. Az elmúlt évek során a sikerek elérésében nagy szerepe volt a termelési és irányítási rendszer tökéletesítésének, a szocialista me­zőgazdasági üzemek további meg­szilárdításának, a falusi dolgozók jobb anyagi érdekeltségének, az új termelést kapacitások beállításá­nak, a mezőgazdasági munka töké­letesebb gépesítésének és a lehe­tőségek jobb kihasználásának min­den téren. A tagországok, az öt­éves tervek keretében, számos vo­natkozásban figyelembe veszik a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja által előirány­zott alapvető intézkedéseket. A célprogramok között megkü­lönböztetett helyet foglal el az élelmiszer-program, amely nem­csak a mezőgazdasági termelésnek a KGST-n belüli szakosítására ter­jed ki. Biztosítja ezenkívül az ága­zat termelőeszközökkel való ellá­tását, a mezőgazdasági eredetű termékek összehangolását, külke­reskedelmi politikájának megfelelő élelmiszeripari fejlődését. Ebből a célból kiindulva hosszú lejáratú programot dolgoztak ki a mező­gazdaság és élelmiszeripar terüle­tén, a lakosság élelmiszer-ellátásá­nak jobb kielégítése végett. A hosszú lejáratú célprogram kidol­gozása azáltal vált lehetővé, hogy több éves gyümölcsöző együttmű­ködés alakult ki a mezőgazdaság­ban és a kapcsolódó ágazatokban, többek között a termelés szakosí­tásában, a növénytermesztésben, a nagy hozamú vetőmagok ellátásá­ban, valamint a növényvédőszerek és műtrágyák gyártásában. Az ál­lattenyésztésben a tenyészállatok és a nagy teljesítményű apaálla­tok cseréje is létrejött. Jelentősek voltak az eredmények a gépkísér­letekben, az új gépek tervezésé­ben, gyártási koncepciójában, to­vábbá a talajjavítás és az öntözés területén is. megakadályozza az egyes országok beruházásainak szétforgácsolását az agráripari komplexumok ágaza­taiban és növeli a termelés haté­konyságát. Ez mentesíti a tagálla­mokat a mezőgazdaság számára szükséges számos nyugati méreg­drága eszközök behozatalától is. A mezőgazdaság számára szük­séges eszközök, tápanyagok, és vegyszerek termelésének szakoso­dása olyan beruházásokat igényel, amely meghaladja az egyes orszá­gok lehetőségeit és ez szükségessé teszi a közös beruházásokat. Nyil­vánvaló, hogy minél inkább ki­bontakozik a mezőgazdasági ter­melés iparosításának a folyamata, annál inkább időszerűvé válik az agráripari szférában a KGST-or­­szágok közös beruházása. A KGST keretében nemzetközi fajkísérlet folyik a jelentősebb mezőgazdasági növények kiváló fajtáival és hibridjeivel. A tagálla­mokban több millió hektáron ter­mesztik a Szovjetunióban nemesí­tett búzafajtákat, viszont az SZSZ­­SZK-ban is sok olyan gabonafajtát termesztenek, amelyet a KGST-or­szágokban nemesítettek. Az átvett fajtákból általában kiváló eredmé­nyeket érnek el. A nemesítés! és a vetőmag-termelési együttműkö­dés fejlődése lehetővé tette a ve­tőmag és a szaporítóanyag kölcsö­nös cseréjét és így az egyes or­szágokban azokat a fajtákat ter­melhetik, amelyek leginkább meg­felelnek a helyi adottságoknak. Nagy előrehaladás történt a nemzetközi munkamegosztásban az állattenyésztés területén. Ebben az ágazatban az együttműködés külö­nös jelentőségű, hiszen az élet­­színvonal emelkedése során egyre nagyobb a kereslet az állati ter­mékek iránt. Ebben a fontos ága­zatban kidolgozták az állati ter­mékek iparszerű előállítására leg­inkább alkalmas állattenyésztési telepek terveit és a kísérletek so­rán meghatározták az állattenyész­tés számára szükséges takarmány­­kiegészítőket és azok gazdaságos gyártását. Az utóbbi években egyre jelen­tősebb a tagállamok közötti együttműködés a talajjavításban és vízgazdálkodásban. Közösen hajtják végre a határmenti folyók szabályozását és kidolgozták az öntözés és a vízellátás fejlett módszereit, s a vízügyi létesítmé- ■ nyék terveit. A CSKP KB legutóbbi ülése mélyrehatóan foglalkozott a mező­­gazdaság és az élelmiszeripar fej­lődésének hogyanjával. Feltárta a belső tartalékokat, s annak tuda­tában határozta meg a tO”ábbl utat, hogy a KGST keretében egy­re jobban elmélyülő kapcsolatok is jelentősen elősegítik a bátor célok maradéktalan megvalósítá­sát. TÖTH DEZSŐ Az állattenyésztés csak ügy tehet eleget igényes feladatainak, ha bizto­sított a takarmányadagí Azok a me­zőgazdasági üzemek, melyék a takar­mányhozamokon kívül jó tápanyag­­szintet érnek el a száraz hozamban, teljesíthetik, sőt túl is szárnyalhatják a termelési tervüket. Ez főleg a szá­las takarmányokra vonatkozik, me­lyek a növénytermesztés leggyengébb ágazatát képezik. A szálastakarmány­­termesztés még a korszerű mezőgaz­dasági üzemekben is erősen függ az időjárástól, melyet a mezőgazdasági szakemberek céltudatos műszaki, bio­lógiai, szervezési és közgazdasági be­avatkozással csökkenthétnek. A kukorica és répatermelő körze­tekben a szálastakarmány-termesztés növelése stabilizálható nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemekben, de járási méretekben Is nagy potenciális tartalékot jelent, amely gyors és alap­vető módon biztosíthatja a takar­mányalapot. Ennek bizonyítása ma már nem igényel külföldi útmutatást, mert akadnak már ilyen példák a mi mezőgazdasági üzemeinkben is. Ilyen például Slovenské Pole a galántai já­rásban, ahol száztíz szarvasmarha jut száz.hektár mezőgazdasági területre. Szálastakarmánv-ellátásukat a kétszáz hektáros öntözött, telepített legelő és lucerna biztosítja. A magas fehérje­­tartalmú fű tavasztól őszig a takar­mány alapját képezi és nyersanyaggal szolgál a szárítók részére is. Az ön­tözött legelők átlagos hozama eléri hektáronként a nyolcvan tonnát. Az egyéves csomósebírrel némely parcel­lán százötven tonna hektáronkénti hozamot is elértek. Az Eliaiovcei (Iilésháza) Efsz-ben már tizenöt éve legeltetik a tehénállományt szántó­földi legelőkön. S az eredmény? Te­henenként elérték az ötezer literes tejhozamot. Hasonló jó eredmények­kel és tapasztalatokkal rendelkeznek a Hubicei (Gomba) Állami Gazdaság­ban is. Minden állattartó telep mel­lett legelőt létesítettek, mely évente hektáronként hatvan tonna szénát, száznyolcvan napon keresztül pedig egészséges, friss zöldtakarmányt biz­tosít. A tejhozamnál itt is túlszár­nyalták a négyezer literes határt. A telepített legelők és a lucerna beso­rolását az öntözéses vetésforgóba, kedvezően igazolja az ostrovi Hala­dás Efsz (Piešťany mellett), a Sopor­nyai (Šoporfía), a Tešedíkovói (Pe­red) Efsz, valamint a gabCfkovói (Bős) Állami Gazdaság, ahol a lege­lők közel vannak az állattartó tele­pekhez és a szárítókhoz. Jelenleg az öntözött legelők területe nyolcezer hektár. Ezt a területet Nyugat-Szlová­kiában ebben az évben tízezer hek­tárra kell növelni. Nagy tartalékai vannak a vetett, öntözött lucernának is. Itt a saját fajtáink hozamlehetőségeit még ötven százalékra sem használjuk ki. Viszont Jónéhány üzem bizonyította már, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents