Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-28 / 17. szám

Éljen és erősödjön a béke és a szocializmus híveinek nemzetközi szolidaritásai 1979. Április 28. XXX. évfolyam 17. szám. Ага 1,— Kčs Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Közöljük az eísz-ek IX. kongresszusának határozatát és az SZFSZ Központi Bizottsága elnökének kongresszusi beszámolóját. Vérszínű lobogók alatt Lám, mint már annyiszor, megint itt vagy, forradalmi ihletésű, tűzpiros május elseje. Leges-legnagyobb ünne­pe vagy a világ valamennyi dolgozó­jának: a már fölszabadultaknak, és a még tőkés rabigában sínytodöknek, elnyomottaknak. S mit ünnepiünk még benned? A munka végtelen szeretetét, annak megbecsülését, a dologtevésben élen­járókat, keményen helytállókat, akik — s amely üzemek, vállalatok, intéz­mények stb. — e nagy ünnepet meg­előzően magas kormánykitüntetésben részesülnek. A munka e jeles ünne­pén köszöntjük a frissen kitüntetette­ket, a szlovákiai, a kerületi és járási szocialista munkaversenyek győzte­seit, élenjáróit, a szocialista brigádo­kat, amelyek nemcsak a termelésben, a gazdaságirányitásban szereztek ér­demeket, hanem a szocialista emberré formálás műhelyének is tartják pél­dás közösségeiket. Köszöntjük a múlt évben vállalt kötelezettségeiket pél­dásan teljesítőket, illetve tülszárnya­­lókat, s mindazokat, akik a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságainak plénumülései határozatainak szelle­mében munkálkodtak azon, hogy az átlagnál többet nyújtsanak a társa­dalomnak. Tisztelet a valamennyi dol­­gozú által nyújtott becsületes munká­nak! Nagy-nagy, az egész földkerekséget átfogó harci seregszemle is a május elseje, mely a kalapács és a sarló je­gyében, a jobblétért folytatott ádáz küzdelem tüzében fogant... Azóta hányszor próbálták elfojtani a kapi­talista rendszer erőszakszervei a má­jus elsejék megünneplését, a prole­tártömegek megmozdulásait?! Nagyon sokszor! A hajdani csupaszöklü pro­letárok, asszonyaikkal együtt, sorfalat alkotva szegültek szembe a szuro­nyokkal. Sokan porba hulltak, bör­tönbe kerültek, főképp az élen mene­telük, a legbátrabbak, a zászlóvivők. Am helyükbe álltak a még bátrabbak, megragadva a zásziórudakat, transz­parenseket, s tovább küzdöttek az igaz ügyért, százezrek, milliók em­berségesebb, szabadabb holnapjáért. S ha több évtized elteltével is; meg­virradt a szabadság napja, az igaz ügy győzedelmeskedett, lábraállt, a szovjet nép lelkes, elszánt fiaiban hű barátokra, segítőtársakra lelt dolgos népünk. Bennük, felszabadítóinkban sem a múlt nehéz évtizedeiben, sem a szabadság napjának felvirradása után, egészen a mai napig nem csa­lódtunk. Tőlük tanultuk, hogyan kell — és lehet — céltudatosan építeni a kommunista pártot, irányítani a kér­lelhetetlen osztályharcot a kizsákmá­nyolok, a népellenas árulók ellen. Me­zőgazdasági szakembereik személye­sen jöttek el hozzánk, hogy átadhas­sák értékes tapasztalataikat, s mi fel­használhassuk azokat a szocialista mezőgazdaság átépítésében, a szövet­kezeti gazdálkodásban. Az ő útmuta­tásaik nyomán végérvényesen felszá­molhattuk a falusi dolgozók létbi­zonytalanságát, teljesen új életet te­remtve a múlt romjai fölött. Szövet­kezeti parasztságunk a három évtized alatt jómódúvá, sokoldalúan művelt­té vált —, egyenes derékkal, emelt fővel, büszkén vallhatja magát harc­edzett munkásosztályunk megbízható szövetségesének. Annak a munkásosz­tálynak, amely megszabadította őt a hajnaltól napestig tartó ínszakajtő robottól, azáltal, bogy a kapa, kasza, villa helyett korszerű, nagy teljesít­ményű gépekkel, gépi eszközökkel, vegyszerekkel látta el, s látja el a jövőben mégjobban a mezőgazdasá­got. Tűzpiros május elseje! A nemzet­közi proletár-szolidaritás, a népek összefogásának, egymásra találásá­nak jelképe vagy. Fényed ma sem kopott meg, sőt gazdagabb, tartalma­sabb lettél. Virgonc forradalmi sze­led meg-megcsap. Forradalmi ihleté­sed ránk is átragad. Amint látod, üte­mesen készülnek a munkánk eredmé­nyeit s versenyvállalásainkat érzékel­tető transzparensek, a feladatainkra mozgósító jelszavak, ügye, helyénva­lónak tartod, hogy tiszteletedre ün­nepi köntösbe öltöznek a gyárak, a szövetkezeti székházak, a városok és falvak házai, széles utcái, közte­rei ...? Tehát nemcsak megfogadjuk, hanem ott is leszünk a színpompás, folyamként hömpölygő menetben, nyakunkba véve a jövőnk továbbfoly­­tatúit — a gyerekeket —, hogy szí­­vecskéjük repessen az örömtől, a lá­tottaktól. Tűzpiros május elseje! Azt is közöl­hetem veled, mint korunk fáradha­tatlan krónikása, hogy a munka a nagy ünnepén még inkább tudato­sítjuk, mennyire a kiváló minőségnek kell uralnia dologtevésünket. Ezért üzenünk hadat a még itt-ott fellel­hető lazaságnak, hányavetiségnek, se­­lejtnek. Legközelebb majd azon fára­dozunk, hogy mind kevesebb legyen a napi gond, a nehézség, a megoldást sürgető probléma. Valóban igazi gaz­dáivá válhassunk munkahelyünknek, hogy a lehető legjobb legyen a kö­zösségi szellem, az alkotókedv, s ne hiányozzék a lemaradozúkat gyámoll­­tó segitőkészség. A népgazdaság ösz­­szes szférájában, s azon belül a me­zőgazdasági üzemekben is karoljuk Dal az újat, a haladást előbbre moz­­dftőt. A szocialista mezőgazdaság 30. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. év­fordulója tiszteletére vállalt kötele­zettségeinket módosítsuk, épp a CSKP KB 13. plénumülése és az efsz-ek IX. országos kongresszusa határozatainak szellemében. Törekedjünk e vállalá­sainknak ne csak a teljesítésére, ha­nem a túlszárnyalására is. Ezáltal az éves tervcéljaink eléréséhez jutunk közelebb, s eredményesebben küzd­­hetjük le hibáinkat, nehézségeinket. Tűzpiros május elseje! Világméretű harc folyik a haladásért, a lefegyver­zésért, a tartós békéért a Szovjetunió­val az élen. Ennek a harcnak mi, csehszlovákiai dolgozók is tevékeny részesei vagyunk. Tudjuk, mik a nem­zetközi kötelességeink. Sokkal na­gyobbak annál, hogy csupán szavak­kal fejezhetnénk ki azokat. Több kell ennél! A mindennapi munkánkban ke)I keményen helytállni, az átlagnál többet nyújtani a hazának, a népgaz­daságnak, hogy tovább emelkedjen népünk életszínvonala, szilárduljon országunk gazdasági alapja, épülhes­sen a fejlett szocialista társadalom. Emellett segítő jobbunkat nyújthassuk az elnyomott, vagy függetlenségük ki­vívásáért ügyködő népeknek. Téve azt abból a hazafias meggyőződésünkből, hogy az ő lobogóikat is fényes szel­lők fújhassák, mint a miénket. S ne lehessen úr rajtuk a' tőke; félelemér­zet nélkül, örömtelejesen menetelhes­senek — hozzánk hasonlóan — a tűz­piros május elsejéken, felszabadul­tan, együtt a világ valamennyi népé­vel. A mai napon, amikor az egész vi­lág dolgozói a vérszínü lobogók alá sorakoznak, hogy a haladásért, a tar­tós világbékéért tüntessenek, hazánk népe, köztük szövetkezeti parasztsá­gunk is kifejezi elszánt békeakaratát, a szocializmusba vetett rendíthetetlen hitét, s további erőt, forradalmi ihle­tet merít, hogy még eredményeseb­ben, még célratörőbben tehessen ele­get új osztálya termelési, politikai és társadalmi küldetésének, hű szövet­ségesével, a munkásosztállyal vállvet­ve. Üdv néked, tűzpiros május elseje, milliók, százmilliók forradalmi ihle­tűje! N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents