Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 16. szám

1979. äprilis 21. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Film a Honvédő Háborúról Unter István munka közben. „Apámat a szívemmel festettem44 „Ä hazáért harcolta!«; ők, a háború ismeretlen katonái, a tavaszért, a sze­relemért, az életért. Meghaltak azért, hogy mások élhessenek, hogy tovább folytatódjék az élet. Ismeretlenek, de nem felejtjük el őket.“ Ezekkel a szavakkal fejeződik be annak a mo­numentális dokumentumfilm-sorozat­­nak az utolsó epizódja, amelynek ve­títését március első napjaiban kezd­ték meg a moszkvai mozikban. A szovjet—amerikai koprodukcióban ké­szült filmalkotás, amely a Szovjet­unióban A Nagy Honvédő Háború címmel került bemutatásra, az ame­rikai változatban nem véletlenül kapta Az ismeretlen háború elneve­zést. Az amerikaiak többsége vajmi keveset tudott eddig arról, hogy a második világháború nemcsak — és nem elsősorban — Pearl Harbourt, a Kwai folyó hídját, a franciaországi partraszállást, a hirosimai atombom­bát jelentette, hogy a fasizmus elleni Boszorkányokról, kuruzslókról min­dén falun élő eMbér halton már va­lamit. Hosszú téli estéken még ma­napság is szóba kerülnek, persze leg­inkább Idős polgártársaink által. Mint az alábbiakban is olvashatjuk, a boszorkányoktól rengeteget szen­vedtek a tudatlanságban élők. Zárt ajtókon keresztül belopakodtak hajlé­kukba s megrontották gyerekeiket, állataikat. Egy pásztor kora hajnalban a me­zőre hajtva marháit, két személyt pil­lantott meg, akik fehér leplet húztak maguk után, s ilyen módon harmatot szedtek. Az elbeszélő szerint nyilván boszorkányok voltak, mert pillanat alatt eltűntek a szeme elöl. A rontá­suk azonban ott maradt, mert a bar­mok egy része még aznap elpusztult. A vizes fű (heref kártékony hatásá­ra azonban senki nem gondolt. Jaj volt annak is, aki este a határ­ból hazatérve nyargalászó fekete macskákkal találkozott. Egy gazdát például vízmerés közben könyörtele­nül a kútba löktek a macskabőrbe bújt égő szemű boszorkányok. A Duna menti falvakban a szapuló­­ban hagyott, mosásra elkészített ru­hák reggelre még szennyesebbek let­tek. f Kiázott a bennük maradt pi­szok. / Ez ellen úgy védekeztek, hogy a szapulóra szénvonót, penetét, pisz­­kafát, seprőt helyeztek. Meleg nyári napokon gyakran sö­pör végig forgószél a csallóközi ró­nán. A boszorkányok mennek ebédel­ni — mondják Ilyenkor a határban dolgozók. Minden kaszáló ember is­meri az ún. ,fioszorkánysást“. (Rend­kívül éles élű sásféleség.) A boszorkányok mellett minden községben megtalálhatók voltak a ku­­ruzslók, tudákosok, javasasszonyok, akik egyedüli orovoslói voltak a bo­szorkány okozta bajnak. JÓ fizetség fejében bárkinek megcsinálták ezt vagy azt. Ez nem csoda, hisz az or­vosok, felcserek sokkalta többet kér­tek tudományukért, amit nem min­denki tudott volna megfizetni. Közelebbről megvizsgálva a ku­­ruzslók, vajákosok gyógymódjait, első látásra rájöhetünk, hogy a legtöbb betegséggel szemben tehetetlenek vol­tak. Az ilyen betegségek diagnózisa azután az igézés vagy a megrontás lett. Idős emberek tudatában sajnos, még manapság ts megcáfolhatatlanul él ez a betegség, sőt sokan még tüneteit és gyógymódjait is elég jól Ismerik. A megigézett szeme sós ízű volt, hatal­masra tágult pupillákkal, testét pedig élethalálharc kimenetele Kelet-Euró­­pában dőlt el, annak a népnek a ha­zájában, amely a legnagyobb áldoza­tot hozta, a legtöbbet szenvedett, és amelynek emlékezetében a negyvenes évek első felének 1418 napja mind­örökre a Nagy Honvédő Háború ma­rad. A szovjet és az amerikai stáb re­kordidő alatt készült el a hatalmas munkával. Alig valamivel több mint egy év telt el a Szovinfilm és az amerikai Air Time International kö­zötti szerződés aláírásától számítva, amikor a film angol nyelvű változa­tát az Egyesült Államok kilenc leg­nagyobb városának tévéállomásai már bemutathatták. A munka nagyságára jellemző, hogy a szovjet filmarchívu­mokban őrzött négymillió méternyi filmanyagból a közös vállalkozás munkatársai több mint egymillió mé­tert néztek át. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok — 282 katonai hidgg verejték lépte. A betegség gyó­gyítása az ilyen stádiumban még rendkívül egyszerű volt. A megigézett szemét háromszor kinyalták, majd a földre köptek. Ha a rontást az illető „magába aludt a“, sokkal nehezebb, sőt menthetetlen volt a helyzet. Ha gyereket rontottak meg (ez fordult elő leggyakrabban), megkeresték a gyanúsítottat és levágtak ruhájából egy darabkát, anélkül, hogy valaki is látta volna — ezt meggyújtva, leg­többször elszállt a rontás ereje. Elő­fordult az is, hogy a gyanúsított ha­jából. szakállából, sőt fehérneműjéből készítettek fürdőt s ebbe mártották a megigézett gyereket. Állatok megrontásáról Is tucatszám­ra hallhatunk az öregektől. Véres te­jet adó tehén, kétfejű borjú születése óriási csapásnak számított. Előfordult továbbá az Is, hogy az igavonó állat bőre alatt minden ok nélkül férgek teremtek. Ilyenkor aztán senki sem mulaszthatta el felkeresni a ,fudá­­kos“ embert, aki az állat szeme, sző­rének színe, s egyéb külső jelet tránt kezdett érdeklődni, legtöbbször az asztal alatt imádkozva. Utána követ­kezett az állat takarmányára való rá­olvasás, majd megszöktetése szenes vízzel, esetleg vizelettel. Tudománya csak akkor segített, ha rajta kívül más kuruzsló még nem látta az álla­tot. A megrontás gyógyítására sok csal­lóközi faluban az ún. ,jzólatlan vi­zet" használták. Ezt három kútból kellett vinni, anélkül, hogy valakihez bármit is szóltak volna. A szólatlan vízbe azután három darab faszenet dobtak, a gyanú alatt álló személyek megnevezésével. Amelyik széndarab legelőbb merült le a víz alá, az volt a tettes. Mondani sem kell, akire ez rábizonyosodott, ki volt téve az egész falu szájának. Gyűlölettel, sőt tudósító felvételei — kiegészítve a német katonai filmhíradók anyagával, a háború szinte valamennyi lényeges epizódját megörökítették. A munka során sok olyan értékes filmfelvétel került elő, amely mind ez ideig nem­csak a szovjet nagyközönség, de a szakértők előtt is ismeretlen volt. „Nekem személy szerint, mint fil­mesnek és publicistának, a Honvédő Háború életem nagy témája volt és maradt“ — nyilatkozta egy ízben Roman Karmen, a filmsorozat művé­szeti vezetője. A szovjet dokumentum­film nagy alakja sajnos, már nem ér­hette meg élete leghatalmasabb vál­lalkozásának sikerét. Az utolsó rész összeállítása után — amelynek, mint az első résznek, rendezője is volt -»­­váratlanul meghalt. A filmsorozatban megszólaltatták a Nagy Honvédő Háború veteránjait, szemtanúit, ma élő neves politikuso­kat is. L. Brezsnyev, A. Koszigin, D. Usztyinov marsall mellett interjút adott a film számára A. Harriman is, aki a háború éveiben az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt. A kísérőszöveget a szovjet vállalkozás­ban V. Lanovoj, az OSZSZK népművé­sze, az amerikaiban pedig Burt Lan­caster, a magyar közönség előtt is jól ismert filmszínész mondja. A film zenéje szovjet—amerikai zeneszerzők alkotása. Húsz egyórás film — ez a végered­ménye a dokumentumfilmgyártásban páratlan vállalkozásnak. Részletes is­mertetés helyett elégedjünk meg ez­úttal csupán az egyes filmek címé­nek felsorolásával; 1941. június 22. — A moszkvai csata — A leningrádi blokád — Partizánok — Keletre — Háború a sarkvidéken — Sztálingrád védelme — A sztálingrádi győzelem — Harc a Kaukázusért — A legna­gyobb tankcsata — Légiháború — Tengeri csata — Ukrajna felszabadí­tása — Belorusszia felszabadítása — A Baltikumtól Bécsig — Lengyelor­szág felszabadítása — A szövetsége­sek — A berlini csata — A háború utolsó ütközete — Az ismeretlen ka­tona. HORVÁTH J. JÓZSEF iszonyattal fordultak el tőle, s kö­nyörtelenül boszorkánynak nyilvání­tották. Mint miden betegségnél, a megron­tás esetében is létezett a „megelőző gondoskodás". Ezt elsősorban úgy ki-, vánták elérni, hogy a kisállatot, vagy akár a gyereket, aki csak szemügyre vette, köteles volt megköpdösni. Bal­ga szülök gyakran ékesítették kicsi­nyeiket tarka piros rongyokkal, ami szerintük szintén hathatós szernek bizonyult a rontás erejével szemben. A csömőcsinget vagy szemölcsöt ugyancsak a boszorkányok átkának tekintették. Gyógyítására egész kis recepttárat sorolhatnánk fel. Ha asz­­szony kezén volt a csömő, kenyérsü­téskor minden kenyérből kellett csip­pentenie egy darabkát, majd a csö­­mőhöz érintés után az égő kemencébe kellett hajítania. A szemölcs elmulasztására szolgált a következő meglehetősen agyafúrt, mégis együgyű módszer, ami a sze­gény tudatlan ember hiszékenységé­nek fémjelzője is lehetne: OjhÖld idején a javasasszony fo­gott 7—9—11 zsuppszálat, (rozsból vágott 2 centtméteres izeket) a da­rabszám mindig a csömő nagyságától függött, s ezzel alaposan körülszur­­kálta. Ezután az illetőnek kötényt szárított a fejére és a ház csöpögője alá vezette, ahol közösen elásták az összekötött zsuppszálakat. A kelések, fekélyek gyógyítását szintén nagy szeretettel végezték a vajákosok. Közismert módszer volt, hogy a nyílt sebbe csöpűt pedertek, ami nem a legkellemesebb műtétek közé tartozott. Ugyancsak hatásos gyógyszernek tartották a trágyát, pókhálót, vagy a lábról lehúzott pisz kos ruhát (kapcát) is. Hála a társadalmi életünkben be következett gyors változásnak, a bo szorkányok, kuruzslók már csak száj hagyományunkban léteznek, a rólul fennmaradt mendemondákat gyakrai megmosolyogják az idősebb emberei is. Németh Mártii A házat könnyen megtalálom. Négy­lakásos társasház. Fehér' bejárati ajtók, az egyiken névcédula: Linter István. Csöngetek ... Középtermetű férfi nyit ajtót, s a bemutatkozás után olyan bizalmas hozzám, mintha már régóta ismernénk egymást. Tekintetem végigsiklík a falakon, melyeket hirtelen „kiállítási panellek­nek“ képzelek. A házigazda felfigyel érdeklődésemre, s végigvezet a han­gulatos lakáson. A falakon képek, képek, képek... A villámgyors tárlat­nézés után valami belső kényszer a festő, az alkotó megismerését sürgeti bennem; Ki is tulajdonképpen Linter István? A gbelcei (Köbölkút) születésű fia­talember gyermekkori álmai közül az ecset kimaradt. A rajzhoz való von­zalma, szeretete, formaérzéke az épí­tészeti pályára vezette. Luöenecen (Losonc) végzett, s mint tervező, éve­kig dolgozott az egyik épitővállalat­­nál. Később betegsége miatt munka­helyül kénytelen volt az otthonát vá­lasztani. Rajzérzéke, a -formák ábrá­zolásának szeretete tettre késztette. Először tájképeket, később- figurális kompozíciókat festett. : t-. v:h-. Hosszasan nézem első képeit. Vib­ráló színek, bátor ecsetvezetés, a for­mák élethű ábrázolása. — A kezdetnél, amikor az ember ecsetet fog a kezébe, még nem érez felelősséget a színek variálása iránt. Első képeim vibrálnak a színektől. Élethű ábrázolási módom, a szakavat­­lan véleménymondók olykor mellék­­vágányra vezettek. Persze van egy ké­pem — 1960-ban festettem —, melyet neves képzőművészek is nagyra be­csülnek. Szemügyre veszem a képet. Egy portré. Idős ember képmása. Impo­náló színösszeállítás: barna, drapp, szürke. A kép nyugalmat, átszelle­­mültséget sugároz. Valóban megraga­dó, értékes alkotás, mely gyakorlott festő keze nyomáról tanúskodik. — Őszintén bevallom habár közel húsz éve festettem ezt a képet — az­óta rengeteg szakmabeli tudást gyűj­töttem — nem hiszem, hogy még egyszer meg tudnám festeni ilyen ki­fejező erővel. Első hallásra magam is meglepő­döm a véleményén, de a háttérben ott érzem a realitást. Egy fiatal, kezdő alkotó mindenféle külső behatás nélkül, különös erővel foghat meg egy-egy témát. — Én gyakran visszaereszkedem ehhez a képhez, erőt, tapasztalatot gyűjteni. De más érzelmi szálak Is fűznek a festményhez. Apám portréja ez, melyet szívemmel festettem. X X A sikeres portré után jó ideig nem születtek újabbak. Sok-sok tájkép készült, Köbölkútről és környékéről. A későbbi alkotások már figurális központúak, a felületük nagyobb, a színek harmóniája kizárja a zavaró hatást. — Mivel vonzódom a népi hagyo­mányokhoz, az utóbbi években szá­mos olyan képet festettem, amelyek szülőfalum régi életét ábrázolják. Ezek közül való „A parasztszoba“ cí­mű művem is, mely kemencés, geren­dás szobában egy idős, munkától megtört asszonyt ábrázol kukorica­­morzsolás közben. Ennek a képnek a megfestése egy életre szóló élményt jelentett számomra. A múlt évben az egyik orvos bará­tommal Bulgáriában jártam, ahol le­festettem Balcsik régi házait, s vá­szonra vittem a tenger hullámait. Csodás érzés volt itt alkotni. Az erős fényviszonyok, az azúrkék szín akar­­va-akaratlanul érdekes hatású képek alkotására késztették az embert. X X A falakon, polcokon grafikai mun­kákra lettem figyelmes. Portré, akt, vázlatrajz. Alkotójuk tehetségéről árulkodó alkotások. — Húszéves pályafutásom alatt számos képet festettem s fejlődésem érdekében több irányzatot is kipró­báltam. Mégis hiányérzetem van. Az anatómiai grafika területén — amely mindig izgatta képzeletemet >— nem mozgok otthonosan, s kevés ilyen mü­vet alkottam. Persze segített a sors. Tagja lettem a budapesti Ferencel István Képzőművészeti Körnek, melyet Luzsica Lajos Munkaérdemrenddel ki­tüntetett Munkácsi-díjas festőművész vezet. Főleg anatómiaigrafika-tanul­­mánnyal foglalkozunk, amely alapját képezi az emberi test ábrázolásának, egyben a festészetnek is. Az elismert művész egyben jó pedagógus is. Biz» tató szavai, tanácsai, sokat segítenek munkámban. X X Linter István állandóan fejlődő, te­hetséges festő, stílusa, kifejezésmódja forrásban van. Pályafutása során kí­vánunk neki még számtalan sikeres alkotást, s azt, hogy teljesüljön régen dédelgetett vágya: felvételt nyerjen a Budapesti Képzőművészeti Akadémiá­ra. KALITA GÁBOR Bizonyítottak Márciusban tartották Érsekújváron (Nové Zámky) az orosz nyelvű járási olfmpíászt. A versenyt, amelyen harmincnégyen vettek részt, a járási pe­dagógiai központ rendezte. Bebizonyosodott a versenyzők jó felkészültsége Az egyes kategóriák legjobbjai a következők voltak: Első kategória: Zuzana Kristőfová, Štúrovo (Párkány). Második kategória: Furuglás Ernő, Bešeňov (Besenyő). Harmadik kategória, gimnáziumok: Csernák Éva, Érsekújvár. Negyedik kategória, szakközépiskolák: Anna Pražienková, érsekújvári egészségügyi iskola. Ötödik kategória, középiskolák: Búcsi Jolán, Érsekújvár. Tanka Klára Ez a műve balcsiki utcarészletet ábrázol. A szerző felvételei. • ~ ----- • Moszkvai panoráma. Fotó: tt. ВйЬшускаш^ок, ku£u.izdlák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents