Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 21 Szobások minden örkökkel о mezttgazdaság továbbfejlesztést (Folytatás az í, oldalról) Az elmúlt évtizedben Jelentősen megszilárdult a munkások és a földművesek osztályszövetsége, szocialista államunk megingathatatlan alapja. Ebben az időszakban az eddiginél még jobban fejlődtek és érvényesültek a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyei. Ezt megerősítette Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának legutóbbi ülése is. А XV. pártkongresszus határozatai teljesítésének elemzéséből kiindulva kitűzte a csehszlovák mezőgazdaság további fejlesztésének új, igényes feladatait és irányvonalát. Bízom abban, hogy az efsz-ek IX. kongresszusa magáévá teszi a Központi Bizottság üléseinek határozatait, mivel azok további közös munkánkban alaposan megindokolt kiinduló pontot jelentenek. A mezőgazdaság és az élelmezésügy kérdései gyakorlatilag országunk valamennyi lakosát érintik. Problémáikat és gondjaikat érdeklődéssel kíséri állampolgáraink döntő többsége. Valamennyien tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. Volt olyan idő, amikor csak a földművesekhez közel állók érdeklődtek a termés, a munka eredményei iránt. Akkoriban minden magánügy volt — a fáradozás, a rossz termés, a nyomor és a nélkülözés is. A FALU A SZOCIALIZMUS ÚTJÄRA LÉPETT Miben kereshetjük e döntő változás gyökereit? Mi az oka, hogy ilyen nagy az érdeklődés munkájuk iránt? Ez elsősorban kifejezi az emberek új viszonyulását a közügyekhez, a társadalmi kérdésekhez. Tükrözi azt az érzést, hogy országunk gazdái vagyunk, vállaljuk a gondot, munkánk eredményeit és a felelősségben is osztozunk. Ez jelenti az újat, ami a szocialista építés során alakult ki. Helyenként még nem értékelik helyesen ezt az új vonást. Ez a tényező sajátos, mivel szocialista rendszerünk lényegéből fakad. A széles körű érdeklődés másik Oka általánosabb jellegű, abból ered, hogy az emberek tudatosítják, milyen rendkívül jelentős az elegendő élelmiszer biztosítása országunk viszonylatában, de az egész világ szempontjából is. Ez az alapvető oka annak, hogy sok ember maga is aktívan hozzá akar járulni a további előrehaladáshoz. A csehszlovák szocialista mezőgazdaság eredményei tanúsítják további fejlődésének nagy lehetőségeit, szemléltető bizonyítékai azon út helyességének, amelyet földműveseink Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével harminc évvel ezelőtt választottak. Maga az élet állította akkoriban az újjászülető társadalom elé a történelmi kérdést: a szétforgácsolt magánjellegű kisüzemi termelést, vagy a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelést választjuk? Egyetlen egy kérdésről volt szó, de milyen konfliktust jelentett a földművesek gondolkodásában, tetteiben, munkamódszereiben! Ebben a kérdésben és a kérdésre adott válaszban rejlett falvaínk fejlődése, két történelmi korszakának lényege. Harminc évvel ezelőtt a felejthetetlen Klement Gottwald elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán válaszolt a kérdésre. Amikor leszögezte, hogy „Nem lesz szocializmus nálunk a falu szocializmusra való áttérése nélkül“. Ezekkel a szavakkal kiemelte a munkásosztály, valamint a kis- és középparasztság szövetségének fontosságát a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe, a mezőgazdasági nagyüzemi termelésbe való fokozatos bekapcsolódásuk során. A CSKP IX. kongresszusa adta meg a választ arra, mi a további teendő a mezőgazdaság és a falvak fejlesztésében. Maga az élet bizonyította, hogy a válasz helyes volt A szocialista építés fő irányvonalának része lett a stratégiai jelentőségű nagy szociális-gazdasági, politikai és kulturális változások programja. Nem csupán a földművesek anyagi-, élet- és munkafeltételeinek megváltoztatásáról, hanem sokkal többről volt szó. Meg kellett változtatni a gondolkodásmódot, a magántulajdonjogon alapuló nézeteket, és meg kellett teremteni a feltételeket. — Engels szavaival — ahhoz, hogy az embereket megszabadítsuk a történelmi múlt által kovácsolt bilincsektől, amelyeket csupán akkor lehet eltávolítani, ha megszűnik a város és a falu közötti különbség. E rendkívül bonyolult és egészen új feladat teljesítése során gazdag ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeztünk. Ismertük a mezőgazdaság szocialista .átépítésének elméleti alapját, a lenini szövetkezetesítési tervet és rendelkezésünkre álltak a szocializmus első országának, a Szovjetuniónak gyakorlati tapasztalatai a kollektivizálással, a kolhozok tevékenységével kapcsolatban. Ezzel összefüggésben ki kell emelni a gottwaldi párt- és államvezetést, az elméleti örökség és a gyakorlati szovjet tapaszatalatok ésszerű érvényesítését A lenini koncepciót egy viszonylag iparilag fejlett országban kellett érvényesíteni, ahol a többéves hagyományokkal rendelkező mezőgazdasági szövetkezeteket a kapitalizmus viszonyai között a kis- és kőzépparasztok érdekei ellen használták fel. Az egyéni gazdálkodás a nemzedékek során mély gyökereket eresztett. Hosszú évszázadokon keresztül a föld volt a vidéki lakosság többsége számára az egyedüli megélhetési forrás. A kis- és középparasztok tudatában mély gyökereket eresztett az a meggyőződés, hogy a földtulajdon és az egyéni gazdálkodás jelenti az alapvető létbiztonságot. A kapitalista köztársaság gazdasági válságai, a kis- és középparasztok elszegényedése, a széles néprétegek nyomora és éhezése a földművest még szorosabb szálakkal fűzte a saját vagy a bérelt földhöz. A kommunista párt tudatosította, hogy az 1948 februárjában vereséget szenvedett reakciós erők, az osztályellenség a városokban és a falvakon, otthon és külföldön, nem riad vissza semmilyen eszköztől sem, hogy akadályozza törekvésünket, meghiúsítsa a falvak szocialista átépítését. Valamennyien, akik részt vettünk benne, tudjuk, hogy mezőgazdaságunk szövetkezetesítése nagyon bonyolult időszakot jelentett az országunk szocialista átalakítására kifejtett törekvésben. Harcolnunk kellett a meg nem értés, a régi szokások, az ellenség ellen. Türelmesen magyaráznunk kellett, meggyőző munkát fejtettünk ki, le kellett küzdenünk a kezdeti bizalmatlanságot, és mindezt olyan helyzetben, amikor a földműveseknek nem volt közvetlenül teljes lehetőségük, hogy saját szemükkel és kézzelfogható bizonyítékok alapján győződjenek aneg az. űj .rendszer előnyeiről. Ügy gondolom, ma már csak mosolygunk azokon a konfliktusokon, amelyeket a szövetkezetek megalapításakor átéltünk, mosolygunk azokon a könnyeken, amelyek helyenként a földet öntözték a barázdák felszántásakor, meg amikor a tehenet átvitték a közös istállóba. GYŐZÖTT A JŐ ÜGY Milyen bizonytalanok voltak az új szövetkezetek első lépései, amikor az első tapasztalatokat gyűjtöttük a nagyobb kollektívák, az újonnan alakult nagy gazdaság irányításában. Közösen mindent megoldottunk, mindent megtanultunk. Rövident a jó ügy győzött. Győzött a párt fó irányvonala, falvaink szocializálásának irányvonala. Azért győzött, mert a kis- és középparasztok soraiban több tízezer olyan lelkes dolgozó volt, akik megértették ezt a törekvést és az első sorokban haladtak. Azért győzött, mert a munkásosztály és a szocializmushoz hű értelmiség teljes mértékben támogatta. Győzött, mert ebben a történelmi küzdelemben kialakult a munkások és a földművesek minőségi szempontból új osztályszövetsége, az a szövetség, amely az érdekek azonosságán alapszik és a szocializmushoz vezető utunk alapját képezi. Győzött azért, mert egész pártunk, az összes kommunista, a Nemzeti Front saját ügyének tekintette a mezőgazdaság átépítését, legjobb erőit és képességeit e feladat teljesítésére fordította. Elvtársak, ezért győztünk. Ma, а IX. kongresszus megnyitása alkalmából, harminc évvel az első szövetkezetek megalakítása után nagy köteleségünk, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében őszinte szívből köszönetét mondjunk azoknak a földműveseknek, munkásoknak, falusi tanítóknak, a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak, kommunistáknak és párton kívülieknek, akik a falu szocialista átépítéséért folytatott harc élén haladtak. Őszinte köszönetét mondunk a falusi asszonyoknak, akik mindig vállalták a földműves élet és a munka legnagyobb terhét. Sokan közülük nyilvánosan vagy családi körben agitáltak az újért, megértették, hogy a nehéz, fárasztó munka nem kell, hogy örökké az 6 osztályrészük legyen, több esetben az ő döntésük alapján csatlakoztak a társadalmi haladáshoz. Mély tisztelettel és hálával értékeljük helytállásukat és bátorságukat, hogy szembehelyezkedtek az évszázados hagyományokkal és új útra léptek — az efsz-ek és falvaink új életé építésének útjára. Az út mentén harcostársaink, a szövetkezeti gondolat-bátor úttörőinek emlékművei állnak, azoknak az emlékművel, akiknek az ellenség nem tette lehetővé, hogy megéljék a mai napokat. Nincsenek köztünk már sokan azok közül, akik az új szövetkezetek élére álltak, és akik az elmúlt harminc év folyamán elhagyták sorainkat. Az efsz-ek IX. kongresszusának szónoki emelvényéről tisztelettel adózunk mindazok emlékének, akik ott álltak az új szocialista falu születésénél és nem élték meg napjainkat. Elvtársakl A mezőgazdaság szövetkezetesítése, a szocialista termelési viszonyok győzelme lehetővé tette a korszerű, nagy teljesítményű mezőgazdaság és az új falvak felépítését. Falvaink újak nemcsak külsejüket, hanem az emberek életmódját, az emberi kapcsolatokat, az emberek gondolkodását és cselekedeteit illetően is. A NAGYÜZEMI TERMELÉS ELŐNYEI A másfél millió kis mezőgazdasági üzem helyett, amelyek harminchárommillió parcellán gazdálkodtak, ma mezőgazdaságunkat 1779 egységes földművesszövetkezet — átlag 2426 hektárral — és 162 állami gazdaság képviseli, amelyek közül mindegyik átlag 8,7 e?er hektáron gazdálkodik. Hozzájuk tartoznak az állami magtermesztő és törzstenyésztő vállalatok, összesen mintegy 470 ezer hektárnyi területtel. Teljesen megváltozott a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapja. Ha figyelmen kívül hagyjuk a leglényegesebbet, az állóalapok belső struktúráját és teljesítőképességét, akkor is az egy dolgozóra eső anyagi.műszaki alap csaknem megtízszerződött. Harminc évvel ezelőtt például 280 hektárra jutott egy traktor, (lényegesen kisebb teljesítménnyel), ma 49-re, 1951-ben nem egész 400 régi cséplőgépünk volt, ma csaknem 20 ezer, természetesen sokkal tökéletesebb és nagyobb teljesítőképességű. A mezőgazdasági termelés 1949-hez hasonlítva csaknem kétszeresére növekedett annak ellenére, hogy a mezőgazdasági föld terjedelme több mint hét százalékkal lett kisebb, a dolgozók száma pedig a felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy jelentősen növekedett a munkatermelékenység. Akkoriban egy dolgozó 5,5 lakos számára biztosította a mezőgazdasági termékeket, ma már tizenhét lakos számára. Jelentős sikert értünk el főleg a gabonafélék termesztésében, amelyeknek hektárhozama csaknem 2,5-szörösére növekedett. Az állattenyésztésben is gyors előrehaladást értünk el: az egy hektárra eső termelés csaknem 7,5-szörösére emelkedett. A legnagyobb változáson azonban maguk a földművesk mentek keresztük. Megtanulták a nagyüzemi termelést, elsajátították a technikát, a korszerű mezőgazdasági tudományt, ismereteit, magukévá teszik az új, sok esetben már ipari munkatervezés és irányítás elemeit. Megszűnt a város és falu közti nagy különbség. A magas életszínvonal, a műveltség és a kultúra fejlődése természetes lett. Számos szakembert képeztünk, akik magas, egyre elmélyülő szakképzettséggel rendelkeznek. Az efsz-ekben a munkadíjak színvonala eléri a népgazdaság többi ágazata dolgozóinak bérét. Ma már nincs különbség az anyákról és a gyermekekről való gondoskodásban, a betegbiztosításban, gyakorlatilag megkezdtük a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozó nyugdíjbiztosításának egységesítését. Mélyreható változások mentek végbe falvainkon. Harminc év alatt a lakásalap nyolcvan százaléka felújult, illetve teljes mértékben átépült. A háztartások ellátottsága magas szintű. Valamennyien tudjuk, hogy a falvakon milyen sok kulturális, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi és más létesítményt építettünk, milyen mértékben terjedt el a közétkeztetés, hogyan bővült a gyermekintézmények hálózata. ÚJ ÉLET Leszögezhetjük tehát, hogy falvainkból végérvényesen eltűnt a nyomor, a szociális- és létbizonytalanság, a megöregedőstől való félelem és az éles szociális ellentétek. Alapjában megváltozott a szövetkezeti földműves helyzete, gondolkodása, munkafeltételei, pihenési feltételei és általában az egész falusi életmód. Éppen ez tükrözi szocialista társadalmunk állandó gondoskodását. A szövetkezeti földművesek tulajdonképpeni munkájával együtt, amellyel hozzájárulnak a társadalmi haladáshoz, a szocializmus teszi lehetővé gazdag és nyugodt életüket, a szocializmus teremti meg a szilárd lét- és szociális biztonságukat. A válságos évek és az azt követő időszak, amikor a földművesek szilárdan a-kommunista párt elvhű politákájának pozícióin álltak, teljes mértékben bebizonyította, hogy a szövetkezeti földművesek a munkásosztály hű szövetségesei. Elvtársak, megvan hozzá minden alapunk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítésének elmúlt éveit megelégedéssel és jogos büszkeséggel értékeljük. Az efsz-ek IX. kongresszusa ezekből az eredményekből indulhat ki, ezekre támaszkodhat, mivel megbízható kiinduló pontot jelentenek az új, igényesebb feladatokhoz, szocialista mezőgazdaságunk és falvaink további fejlődéséhez. Tanácskozásunkban nagy segítséget jelentenek a párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésének határozatai, az elnökség beszámolója, amelyet Jakeš elvtárs adott elő, Husák elvtárs, a párt főtitkárának, köztársasági elnöknek felszólalása, valamint a jóváhagyott határozatok, amelyek meghatározzák a jövő évi feladatokat és mezőgazdaságunk további fejlődésének távlatait. А IX. kongresszust széles körű kezdeményező és demokratikus vita előzte meg, amelyben mindenki kifejtette nézetét, észrevételeit és javaslatait a további munkát illetően. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a felszólalások többsége az ötéves terv feladatainak teljesítésére, a termelés növelésére és a tartalékok feltárására irányult. Ez bizonyítja a legjobban a tagság viszonyát a közös gazdálkodáshoz és egyúttal jelentős hozzájárulást jelent az előttünk álló feladatok teljesítéséhez. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának alapvető céljával — a lakosság anyagi és szellemi szükségletei egyre jobb kielégítésével — párhuzamosan nagy igényeket támasztunk az élelmezés biztosításával szemben. Az igények egyre nagyobbak és egyre nehezebben kielégíthetők. Ez nem a mi sajátosságunk. A világban ezek a kérdések a legégetőbbek közé tartoznak. Többszázmtllió ember alultáplált és az éhezés határán él. Már ma nyilvánvaló, hogy a következő két évtizedben az élelmiszerpiac feszültsége nem csökken, hanem ellenkezőleg, tovább fokozódik. Ez elsősorban annak a módnak a következménye, ahogyan a tőkés rendszer gazdálkodik az élelmiszerekkel, a termelési forrásokkal, valamint a fejlődő országok azon jogos törekvésének, hogy felszámolják az öröklött elmaradottságot. Ezek a tények alátámasztják а XV. pártkongresszus határozatainak helyességét arra vonatkozóan, hogy fokozatosan önellátókká kell válnunk a gabonafélék és az élelmiszerek termelésében. Az utóbbi években az élelmiszerfogyasztást illetően a világ legfejlettebb országai közé kerültünk, örülünk ennek a ténynek, amely azonban önmagában nem elégít ki bennünket. Tudjuk, hogy az élelmiszeripari termékek szerkezetét illetően még nem lehetünk teljesen elégedettek, nem elégítjük ki minden téren a lakosság keresletét, aránytalanul nagy nálunk a cukor, zsiradék, liszt és liszttermékek fogyasztása. Az egészséges és ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban növelnünk kell a tej és a tejtermékek fogyasztását. 1985-ig a fogyasztás egy főre számítva 27 kg-mal nő, és eléri a 250 kg-ot. A húsfogyasztás 2 kgmal nő és eléri a 90 kg-ot. Az egy főre eső zöldségfogyasztás a mai szinthez viszonyítva 30 kg-mal nő, a gyümölcsfogyasztás pedig több mint egyharmadával. Ezzel szemben a lisztfogyasztást 20 százalékkal, a cukorfogyasztást pedig 5—6 százalékkal kell csökkenteni. A lakosság élelmezésében röviden ezek a feladataink a 80-as években. Ez az irányzat határozza meg a mezőgazdasági termelés és az élelmlszeripar fejlesztésének feladatait úgy, amint ezt a CSKP XV. kongresszusa és a központi bizottság legutóbbi ülése megszabta. Nyilvánvaló, ‘hogy minden szempontból a legigényesebb feladat lesz az állati eredetű élelmiszerek, elsősorban a hús és a hentesárúk termelésének növelése, a kívánt összetételnek és minőségnek megfelelően, saját forrásainkból. Külön kiemeljük, hogy saját forrásainkból. FEJLETTEBB SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉST, EREDMÉNYESEBB GABONATERMESZTÉST Ha sikeresen teljesíteni akarjuk a nép élelmezésének feladatait, akkor a legnagyobb fontosságot a szarvasmarha-tenyésztésnek kell tulajdonítanunk, komplexen kell fejlesztenünk az állattenyésztésnek ezt az alapvető ágazatát. Ennek az irányvonalnak a szükségszerűségét nemcsak a növekvő hús- és tejfogyasztás határozza meg, hanem az is, hogy a szarvasmarha-tenyésztés megteremti a feltételeket a talajművelés intenzív rendszerének érvényesítésére. Ebben az ágázatban van a legtöbb kiaknázható tartalékunk. A szarvasmarha-állomány a tömegtakarmányok és a növénytermesztés melléktermékeinek legnagyobb fogyasztója. A szarvasmarhaállomány táplálása a sertésektől és a baromfitól eltérően lényegében a hazai takarmányforrásokra támaszkodik és ezenkívül a tej és a vágóhídi hulladékanyagok révén hozzájárul a fehér jekoncentrátumok biztosításához. Az intenzív szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése bizonyos módon az importkorlátozási politika része. Például 10 mázsa vágósertés termeléséhez kb. 37 mázsa szemestakarmány kell, ebből öt mázsa a fehérjekomponens, s ennek csaknem 73 százalékát jelenleg a tőkésországokból hozzuk be. A szarvasmarha-állomány lehetővé teszi a tápanyagok előnyösebb körforgását és a szerves trágyák gazdaságos kihasználása jelentősen befolyásolja a talaj termőképességét. Nyilvánvaló, hogy következetesebben kell foglalkoznunk e kérdés megoldásával. Nem állunk tapasztalatok nélkül és a kérdés megoldásához megfelelő alappal rendelkezünk. A szarvasmarha-tenyésztés és fejlesztése a gabonaprobléma megoldásának elválaszthatatlan része. Ezt a kérdést még mindig leegyszerűsítjük, nem vesszük figyelembe az összefüggéseket. A gabonaprobléma nem szűkíthető le a gabonafélék nagyobb termelésére. A gabonaprobléma megoldása a feladatok egész komplexumának megoldását feltételezi a gabonafélék termelésétől kezdve egészen a szerves trágyák kihasználásáig. Ide tartozik az olyan kérdés, mint a vetésterület struktúrája, az egyes gabonafélék aránya, a veszteségmentes betakarítás és raktározás. Ide tartozik a tömegtakarmányok gyártásának növelése, elsősorban az évelő takarmányoké és a kapásnövényeké, a rétek és legelők kihasználása, a fehérjekomponensek gyártása és a racionális takarmányozás. Az összes tényező respektálása nélkül nehezen érhetjük el a kívánt eredményeket. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságban élő biológiai anyaggal dolgozunk, mindennemű egyoldalúság megbosszulhatja magát. Pártunk központi bizottsága legutóbbi ülésén a gabonaprobléma ilyen megoldását emelte ki. 1976—1978-ban a gabonatermelés az ötödik ötéves terv átlagához viszonyítvá évente hozzávetőlegesen 800 ezer tonnával, vagyis 8,4 százalékkal nagyobbodik. Az 1976. évi alacsony termést tekintve ezek az eredmények figyelemre méltóak. Az eredményekhez nagy mértékben hozzájárultak a nagy hozamú szovjet búzafajták, amelyeket a szovjet nemesítők és kolhoztagok bocsátottak rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban értékelnünk kell azokat a nagy terméseket, amelyeket a hetvenes években az efsz-ek és az állami gazdaságok értek el, elsősorban a nyugat-szlovákiai, dél-morvaországi, kelet-csehországi és északmorvaországi kerület egyes járásaiban. Más járások mezőgazdasági üzemei is több elismerést érdemelnek. Ennek ellenére továbbra is a gabonatermelés további növelésére kell törekednünk. Tekintettel a növénytermesztéssel szemben támasztott igényekre és a helyes vetésforgó alápelveire, nem számolhatunk a gabona vetésterületé(Folytatás a 3. oldalon)
