Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-14 / 15. szám

1979. április 14,

SZABAD FÖLDMŰVES

11

A CSKP KB határozata a XV. pártkongresszus határozatainak teliesitesáről a mezőgazdaság és az élttzHipar további feladatairól

X CSKP Központi Bizottsága 1979. márciusában megtartott 13. ülésén megvitatta és jóváhagyta a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének arról szóló jelentését, hogyan teljesítette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ra CSKP XV. kongresszusának határozatait, és melyek e két ágazat további feladatai. A jelentést Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára terjesztette elő.

Harminc év telt el Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmi jelentőségű IX. kongresszusa óta, amely kitűzte a szocializmus építésének irányelvét és ennek oszthatatlan részeként a falu szocialista átalakításának tervét. Azóta a mezőgazdaságban forradalmi változások mentek végbe. A lenini szövetkezeti terv alkotó érvényesítésével, a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak felhasználásával, a földművesek százezrei rendkívüli áldozatkészségének, a munkásság nagy segítségének és az egész társadalom támogatásának köszönhetően a párt céltudatos vezetésével a felaprózott mezőgazdasági kistermelést sikerült nagyüzemi szocialista termeléssé átalakítani. A mezőgazdaság szociálökonómiai átalakítása bonyolult osztályharc közepette zajlott le, e folyamatban jött létre a szövetkezeti parasztság mint új osztály, minőségileg új alapon elmélyült és megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. A csehszlovákiai tapasztalatok bizonyították a lenini szövetkezeti terv helyességét és általános érvényességét az iparilag fejlett országokban is.

A szocialista termelési viszonyok győzelmével teljesült a kis- és középparasztságnak az a több száz éves álma, hogy megszabaduljon a kizsákmányolástól, és saját földjén szabadon dolgozhasson. Jelentősen javult társadalmi helyzetük, emelkedett életszínvonaluk, megszilárdult szociális biztonságuk. Ma már nincs lényeges különbség a parasztság és a többi dolgozó keresete, valamint szociális és nyugdíjbiztosítása között. Megváltozott a falu arculata, társadalmi, élet- és kulturális környezete. Jelentősen közeledtek egymáshoz a városok és a falvak lakosainak életfeltételei és életmódja. A mai egységes földművesszövetkezetek a szocialista szövetkezeti tulajdont már nemcsak a termelőeszközök közös birtokára, hanem mindenekelőtt a tagság munkájával létrehozott értékekre alapozzák az állam jelentős részvételével. A földmüvesszövetkezetek tagjai ily módon saját tapasztalataik révén győződhettek meg Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának helyességéről. Egyértelműen alátámasztotta ezt a helyzet alakulása az 1968—69-es válság idején is, amikor mezőgazdasági dolgozóink ellenségeink erőfeszítései ellenére is hűek maradtak a szocializmushoz.

A szocialista átalakulás, az erős anyagi-műszaki alap kifejlesztése, az iparosítás, a dolgozók képzettségének szüntelen növelése és kezdeményezésük fejlesztése nagyban megnövelte a mezőgazdaság termelőképességét. A termelés terjedeleme 1948 óta megduplázódott, az állóalapok értéke a

4,5-szörösére, a műtrágyafogyasztás csaknem 14-szeresére, a munka termelékenysége pedig több mint a 4 és félszeresére növekedett. A mezőgazdasági dolgozók száma több mint a felével csökkent, s ez lehetővé tette a munkaerők átcsoportosítását a többi népgazdasági ágazatba.

A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jelentős sikereket értünk el az utóbbi tíz évben, azóta, hogy a párt élére új vezetőség került Gustáv Husák elvtárssal az élen. Azóta tovább szilárdult a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapja, a termelés több mint 24 százalékkal, az élelmiszeripar belpiaci szállításai pedig több mint 37 százalékkal növekedtek.

A szocialista mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődése jelentős mértékben hozzájárult a nép életszínvonalának emelkedéséhez. Az élelmiszerfogyasztás területén hazánk a világ első országai közé sorakozott fel. Az elmúlt három évtizedben az egy főre jutó évi húsfogyasztás 28,9-ről 83 kgra, a tej- és tejtermékek fogyasztása 173 kg-ról 219,3 kg-ra, a vajfogyasztás 2,8-ról 7,8 kg-ra, a növényolajfogyasztás 6,2-ről 9,4 kg-ra, a tojásfogyasztás 114-ről 308-ra, a cukorfogyasztás pedig 22,3 kg-ról 34,9 kgra emelkedett

A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztésének sikerei bizonyítják a CSKP politikájának helyességét és céltudatos megvalósítását. Ez a szocializmus előnyeinek egyik megcáfolhatatlan bizonyítéka. Az elért eredmények és a termelőerők magas színvonala további lehetőségeket és távlatokat teremtenek mindkét ágazat fejlesztéséhez. Ezt úgy érhetjük el, ha követjük a hetvenes évek elején megkezdett utat, a lenini szövetkezeti terv megvalósításának új szakaszát, amely a mezőgazdaság iparosítását,' az éielmiszeripar fejlesztését tűzi ki célul, és lehetővé teszi a mezőgazdasági nyersanyagok jobb hasznosítását.

A közélelmezés színvonalának eme-i lését a párt alapvető politikai jelentőségű feladatnak tartja. Ezért nagy figyelmet szentel a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztésének. A XV. kongresszus elsőrendű társadalmi feladatként tűzte ki azt, hogy fokozatosan önellátókká váljunk gabonaneműekből, és tovább növeljük önellátásunk mértékét az élelmiszertermelésben. A kongresszusi határozatok alapján a Központi Bizottság szervei és a szövetségi kormány számos jelentős dokumentumot vitatott meg a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági szolgáltatások és az élelmiszeripar egyes szakágainak fejlesztéséről, és ezzel kapcsolatban intézkedéseket tett.

A hatodik ötéves tervidőszak első három évének mérlege azt bizonyítja, hogy más népgazdasági ágazatokhoz hasonlóan a céltudatos pártmunka, az állami és a gazdasági szervek és szervezetek, valamint a társadalmi szervek tevékenysége, főként a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozóinak erőfeszítése és kezdeményezése a mezőgazdaságban is szép sikereket eredményez. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére az ötödik ötéves tervidőszakhoz képest 1976—1978 között a mezőgazdasági termelés terjedelme 7,5 százalékkal,, az átlagos gabonatermés pedig 8,4 százalékkal növekedett. Az elmúlt három évben

30,4 millió tonna gabonát takarítottunk be, növeltük az olajosnövények termelését, s a burgonyatermelésben is javulást értünk el. Az állattenyésztésben tovább folytatódott az ötödik ötéves tervidőszak óta tartó pozitív fejlődés. A takarmányellátás problémáit azonban, főként a kevés termést hozó 1976. év óta, a tervben nem szereplő gabonabehozatallal kellett megoldanunk. A vágóállatok piaci termelése több mint 9 százalékkal, a tejtermelés csaknem 7 százalékkal, a vágóbaromfi-termelés 20 százalékkal növekedett. Az élelmiszeripar belpiaci szállításai a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest csaknem 17 százalékkal nőttek. Sikerült biztosítani az ellátást az alapvető élelmiszerekből, bővítettük az élelmiszeripari termékek választékát. A mi éghajlati viszonyaink között előállítható élelmiszerekből önellátásunk mértékét 93—94 százalékra növeltük.

Tovább folytatódott a koncentráció és a szakosítás folyamata. A földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok egyesítésével a nagyüzemi termelésre jobban alkalmas gazdasági termelőegységeket hoztunk létre, és fejlesztettük a kooperációs kapcsolatokat. Növekedett a munka termelékenysége, és ezzel párhuzamosan a bérek is emelkedtek. A mezőgazdasági dolgozók és az egész lakosság aktív részvételével tovább javítottuk a falvakban élő emberek életkörülményeit.

Az eredmények eléréséhez hozzájárult a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelési alapjának megerősödése és az, hogy a többi népgazdasági ágazat kielégítette e két ágazat szükségleteit. 1976. és 1978. között a mezőgazdaságban csaknem 45 milliárd korona értékben, аъ élelmiszeriparban pedig 11,5 milliárd korona értékben eszközöltek beruházásokat. A műtrágyaszállítások terjedelme több mint 8 százalékkal, a takarmánykeverékeké 18 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági gépekkel való ellátás helyzete is javult.

A Központi Bizottság ülése bírálóan értékelte а XV. pártkongresszus és a CSKP 1975. októberében megtartott ülése határozatainak teljesítését. Úgy látja, hogy a pozitív eredmények ellenére a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésének szintje egészében véve még nem felel meg lehetőségeinknek és a társadalom növekvő szükségleteinek. Egyes fontos területeken, főként a minőségi mutatók teljesítésében, nem sikerült elérni a kívánatos eredményeket.

Még mindig elmarad a növénytermelés növekedési üteme. Tartalékok vannak a tömegtakarmányok, a burgonya és a cukorrépa termelésében és felhasználásában, az állattenyész• tés területén nem sikerül kielégítő eredményeket elérni a szarvasmarhatenyésztésben. Továbbra Is jelentősek a különbségek a termelés intenzitása és hatékonysága terén egyes vállalatok, járások és kerületek között. Nem használják ki eléggé a befektetéseket és az intenzifikálási tényezőket.

A gépek, a műtrágya és a vegyszerek szállításának tervét sem teljesítik a megfelelő mennyiségi, minőségi és szerkezeti előírások szerint, s továbbra is tartalékok vannak ezek hasznosításában. Az élelmiszeriparban még nem éri el a kívánt szintet a hasznosítás folyamata, nem ipozgatnak meg minden eszközt a termékfelújítás és a választék bővítése végett, fogyatékosságok vannak a termékek minőségében is. Lassan sikerült felszámolni az aránytalanságokat a mezőgazdaság növekvő árutermelése és a feldolgozó, raktározó és mélyhűtő kapacitások között. Tovább kell javítani a termelés szervezését, gyorsabban kell leküzdeni az azonos körülmények között gazdálkodó vállalatok termelésében és gazdálkodásában mutatkozó indokolatlan különbségeket, érvényesíteni kell az új eljárásokat, fel kell használni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, határozottabb magatartással kell mozgósítani a tartalékokat, harcot kell indítani a veszteségek és a helytelen gazdálkodás ellen, növelni kell a termelés hatékonyságát. Az anyagi-műszaki alap erősítésével párhuzamosan fokozni kell ennek az alapnak a kihasználását.

A CSKP Központi Bizottsága, a Központi Bizottság 1975. októberében megtartott ülése, valamint a,CSKP KB Elnökségének arról szőlő jelentése alapján, hogyan teljesítette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a CSKP XV. kongresszusának határozatait, és melyek a két ágazat további feladatai, s tekintetbe véve az ülésen elhangzott vitát, így dönt:

1. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó két éve feladatainak teljesítése folyamán — amelyeket a CSKP KB 12. ülése tűzött ki — és az ezt követő időszakban is döntő szempontnak kell tartani a belső tartalékok hatékonyabb mozgósítását, harcolni kell a veszteségek ellen, a termelés minőségének javításáért és hatékonyságának növelésért, és egyidejűleg szilárdítani

kell a termelés anyagi-műszaki alapját.

2. Az élelmiszer-termelés növelése végett mindenekelőtt a növénytermelés feladatainak teljesítéséért kell küzdeni, a következő két évben a növénytermelés terjedelmét kétszer olyan gyorsan kell növelni, mint az állattenyésztését. Ez a mezőgazdasági és éielmezésügyt minisztériumoktól, a kerületi és a járási irányító szervektől, a szolgáltató szervezetek és a mezőgazdasági vállalatok dolgozóitól megköveteli, hogy:

ŕ— helyesen kihasználjanak és megműveljenek minden hektár termőföldet, hiánytalanul teljesítsék a földek termékennyé tételének tervfeladatait, hatékonyabban hasznosítsák a műtrágyát A nemzeti bizottságokkal együtt következetesen kell harcolniuk a termelő-, különösen a szántóföld csökkentése ellen, és nem szabad megengedniük, hogy a termőföldet kevésbé intenzív célokra használják fel. Rendet kell teremteniük a földállomány nyilvántartása terén; í— sikeresen birkózzanak meg a mezei és betakarítási munkákkal, biztosítsák az állattenyésztési termékek előállítási és felvásárlási tervének kiegyensúlyozott teljesítését. Erre kell Irányítani a növénytermelési és az állattenyésztési dolgozók kezdeményezését; i—: lényegesen növeljék a tömegtakarmányok termelését és javítsák minőségét, főként a rétek és a legelők intenzívebb kihasználásával, az évelő takarmánynövények részarányának növelésével, a más terményekkel együtt termesztett növények vetésterületének növelésével. Ehhez gondoskodni kell megfelelő mennyiségű vetőmagról, s csökkenteni kell a betakarítási, a konzerválás! és a raktározási veszteségeket. A takarmánynövények szerkezetét és fajtaösszetételét a legújabb tudományos ismeretek alapján kell meghatározni. Meg kell gyorsítani a silók, valamint a meleg- és a hldeglevegős szénaszárítók építését. Törődni kell a szalma sikeres betakarításával, raktározásával és megfelelő kezelésével. A tömegtakarmány-termelésnek ugyanakkora figyelmet kell szentelni, mint a gabonatermelésnek, beleértve az anyagi ösztönzést és az erkölcsi megbecsülést is. A CSKP Központi Bizottsága azzal a felhívással fordul a Nemzeti Front szerveihez és a nemzeti bizottságokhoz, hogy idejében szervezzék mgg a mezőgazdasági vállalatok megsegítését a takarmánynövények betakarítása során; növeljék, a hektárhozamokat és biztosítsák a gabonatermelés tervezett növelését. Külön figyelmet követelnek meg azok a vállalatok, amelyek a gabonatermelésben lemaradnak a hozzájuk hasonló körülmények között gazdálkodó vállalatok mögött. A gabona-hektárhozam országos átlagának meg kell haladnia a négy tonnát. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minsztériumoknak, a tervező szervekkel együttműködve, hatékonyan kell törődniük a szemes kukorica és a hüvelyesek termelésével, főként vetőmag, vegyszerek és gépek szállítása útján, s így kell megteremteniük a feltételeket a jobb termés eléréséhez és a betakarítási veszteségek csökkentéséhez. A felvásárló szervezeteknek már a mostani aratás során gondoskodniuk kell arról, hogy a kenyérgabonát és a malátaárpát felvásárolják azokon a területeken és azoktól a vállalatoktól, ahol a legjobb minőséget érték el, s gondoskodniuk kell külön elraktározásáról; a cukorrépa-termelés területén nagy figyelmet kell szentelni az egy hektárra jutó cukortermelés növelésének, valamint a betakarítási és feldolgozási veszteségek csökkentésének. A burgonyatermelésben törekedni kell a hozamok növelésére, a minőség javítására, a termelés színvonalának emelésére és arra, hogy a termést jobban hasznosítsák. A behozatal szükségtelenné tétele végett tovább kell fokozni a repcetermelést és alkalmas feltételek között növelni a napraforgótermelés terjedelmét. Nagyobb gondot kell fordítani a komlőtermelésre, mert a komló fontos exportcikkünk; i—: a gyümölcs-—és zöldségtermelés növelése céljából folytassák e termelés koncentrálását és szakosítását, a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetekkel együttműködve meg kell gyorsítani a raktározó és feldolgozó kapacitások építését. Javítani kell a termelőknek nyújtott szolgáltatásokat. Támogatni kell a Kiskertészek Szövetségének tevékenységét abban, hogy a kistermelők piaci zöldség- és gyümölcstermesztésével javítsuk az ellátást.

3. Az állattenyésztésben a zootechnikusok, a fajnemesítők, az állatorvosok és az állatgondozók erőfeszítéseit a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, az állathasznosság fokozására, a vágóállatok esetében pedig a súlygyarapodás növelésére kell összpontosítani.

Javítani kell a fajtanemesítés megszervezését a szaporodással kapcsolatos legújabb tudományos Ismeretek felhasználásával, gyarapítani kell az állatállományt és csökkenteni kell az elhullások számát oly módon, hogy már 1980-ban országos átlagban száz fejőstehénre 97 borjú jusson. A borjúk súlygyarapodásának fokozása és az önköltségek csökkentése céljából, beleértve az e célra használt tejpormennyiséget is, ki kell próbálni, és kedvező eredmények esetén el kell terjeszteni a nyerscukorral dúsított különleges takarmánykeverékek használatát. Az üszőtenyésztést és a szarvasmarha-állomány reprodukciós folyamatának megszervezését kooperáció útján tervszerűen kell fejleszteni a hegyvidékeken. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak irányítaniuk kell a kerületek és a járások együttműködését az alapállomány összetételének javításában, az állatsűrűségben mutatkozó aránytalan különbségek felszámolásában, s a fajtanemesítő vállalatok útján meg kell szervezniük a szarvasmarha-állomány egy részének célszerű áthelyezését. A mezőgazdasági vállalatoknak törekedniük kell a takarmánynövények maximális hasznosítására, s a takarmányadagokat tudományos programok alapján kell összeállítaniuk. Rendet kell teremteniük a takarmányalap nyilvántartásában, és következetesen ellenőrizniük kell a takarmánnyal való gazdálkodást. Az állatgondozók és a zootechnikusok munkáját nemcsak az elért állathasznosság, hanem a takarmánynövények hasznosítása és fogyasztása szerint is értékelni kell.

A sertés- és a baromfitenyésztésben folytatni kell a fajtanemesítő és a hibridprogramok megvalósítását, csökketeni kell az elhullások számát, és a takarmánynövények ésszerű felhasználásával el kell érni az állathasznosság növekedését. A baromfitenyésztésben a fogyasztók Igényeivel összhangban növelni kell a víziszárnyasok és a pulyka számarányát. Nagyobb gondot kell fordítani a juhtenyésztésre is, s ennek során értéke» síteni kell az egyébként nehezen hasznosítható takarmányforrásokat.

A mezőgazdasági vállalatoknak és az irányító szerveknek határozott intézkedéseket kell tenniük az egy termelési egységre jutó tömegtakar» mányfogyasztás csökkenése céljábób A takarmányipar dolgozóitól elvárjuk, hogy javítsák a takarmánykeverékek minőségét, biztosítsák a szállítások folyamatosságát és stabilizálják a takarmánykeverékek összetételét. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok kötelesek minél előbb és minél következetesebben intézkedéseket tenni a hazái forrásokból származó takarmánykomponensek termelése végett, s a tervbizottságokkal együtt törődniük kell a biofaktorok szállításával.

Tekintettel arra, hogy az állattenyésztési termékek háztáji gazdaságokban s kisföld-tulajdonosok és tenyésztők által előállíthatók, a CSKP Központi Bizottsága teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket} amelyek a falvak önellátását, valamint a piaci alapoknak a haszonállatok szerződéses takarmányozása útján történő kiegészítését célozzák. Ä nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági igazgatóságok, a felvásárló szervezetek és a mezőgazdasági vállalatok feladata, hogy e téren megfelelő aktivitást tanúsítsanak. Elvárjuk, hogy, e munka megszervezésébe bekapcsolódjanak a Kisállattenyésztők Szövet» ségének szervezetei.

4. A mezőgazdasági termelés eredményeit és hatékonyságát közvetlenül befolyásolják a biológiai, főként az állatorvosi és műszaki szolgáltatások* Szükséges, hogy ezek a dolgozók növeljék munkájuk hatékonyságát, hogy új, progresszív termelési módszerek hordozóivá és szervezőivé váljanak, és a kutatóintézetekkel közösen még nagyobb mértékben járuljanak hozzá a legújabb tudományos ismeretek bevezetéséhez és terjesztéséhez.

5. Az élelmiszeriparban a CSKP Központi Bizottsága nagy súlyt helyez az összes nyersanyag maximális hasznosítására, valamint a termelési, a raktározási és a feldolgozási veszteségek csökkentésére. Ez megköveteli a meglevő élelmiszeripari kapacitások hatékony kihasználását, a megkezdett beruházások idejében történő átadását, a tervezett mutatók szerint* Tovább kell fokozni a .termékek minőségének javítására Irányuló erőfeszítéseket, főleg a hús-, a tej-, a sütő- és a konzerviparban, újítással, az árucikkek választékának bővítésével és tartósságuk meghosszabbításával. Még nagyobb gondot kell fordítani a félkész és a konyhakész ételek, a csecsemő- és a gyermektápszerek, valamint a diétás ételek termelésére. Ennek érdekében el kell mélyíteni a nyersanyagtermelőkkel és a kereskedelmi szervezetekkel fenntartott kooperációs és integrációs kapcsolatokat, s ezzel el kell érni a belpiac szükségleteinek jobb kielégítését az élelmiszerek összetételét és minőségét tekintve és el kell érni, hogy az élelmiszerek az üzletek.egész nyitvatartási ideje alatt kaphatók legyenek.

6. Abból a jelentős szerepből kiin» dúlva, amelyet a mezőgazdaság és az élelmiszer a népgazdaság dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődése és a közélelmezés biztosítása szemponttábői betölt, a CSKP Központi Bizottsága már ebben az időszakban is szükségesnek tartja, hogy meghatározzák e két ágazat 1980 utáni fejlesztésének fő irányait, feladatait és anyagiműszaki előfeltételeit. Az élelmiszerszükséglet fedezése a megkívánt bszszetétel és minőség szerint, valamint az önellátás mértékének fokozása megköveteli a mezőgazdaság és az élelmiszeripar lehetőségeinek jobb kihasználását. Ez minőségileg új Igényeket támaszt azzal szemben, hogy gyorsabban érvényesítsék a tudományos-műszaki haladás vívmányait a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és azokban az ágazatokban, amelyek termelőeszközök szállításával’ egyre növekvő mértékben befolyásolják a mezőgazdaság és az élelmiszeripar intenzitását és hatékonyságát, az Irányítás színvonalát, a káderképzést, valamint a politikai szervező munka hatékonyságát. Ezzel összefüggésben intenzívebben ki kell használni a KGST keretében folyó gazdasági integráció adta lehetőségeket.

A közélelmezési szükségletek kielégítése szerkezeti változások végrehajtását teszi szükségessé a termelésben és a fogyasztásban. Az ésszerű táplálkozás érdekében fokozni kell a tej és a tejtermékek, a gyümölcs és a zöldségfélék termelését és fogyasztá(Folytatás a 12. oldalon)