Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-14 / 15. szám

A zöldségféléket károsító levéltetvek elleni védekezés A zöldségféléket különböző levéltetvek károsítják. Kö­zülük a káposzta-levéltetű (el­sősorban a káposztaféléket ká­rosítja), a máklevéltetű (a cék­lát, a spenótot és más zöldség­félét károsítja) és a fekete ré­­palevéltetű (elsősorban a sár­garépát károsítja) a legjelen­tősebb. Az üvegházakban ezen kívül az őszibarack-levéltetű és más fajok károsíthatnak. A kAposzta-levéltetü szürkés színű. A káposztafélék levelein sűrű kolóniákat al­kotnak vagy bevonják a virág­zó növények fonákját. A ká­­poszta-levéltetü tojásai a ká­posztatorzsákon, a magkáposz­tákon vagy az őszi repcén te­lelnek át. A levéltetvek ezeken a növényeken tavasszal elsza­porodnak, majd májusban re­pülnek szét a többi káposzta­­félére. A megtámadott növénye­ken gyorsan elszaporodnak. Jú­lius közepén, tömegszaporodás­kor, a kolóniák az egész nö­vényt elboríthatják. Július vé­gén, augusztus elején azonban számuk megcsappan. Ha szep­temberben meleg és száraz idő­járás uralkodik, a káposzta­­levéltetvek ismét elszaporod­hatnak. A káposzta-levéltetvek ellen a Pirimor DP 0,07 (a védekezé­si idő 3 nap), a Cronetnn 500 ЕС 0,05 (21 nap), a Bi 58 ЕС 0,1 (21 nap) és a Fosfotion E 50 0,2 %-os (7 napos várako­zási idő) oldatával védekezhe­tünk. A permetezés pontos ide­jének megválasztása nagy je­lentőségű. A fiatal növények permetezése sokkal hatásosabb. Általában a június közepén végzett permetezés a legalkal­masabb. A később, július kö­zepén végzett permetezések, tehát amikor a levéltetvek már tömegesen elszaporodtak, álta­lában hatástalanok. Tekintettel arra, hogy a ká­posztafélék leveleit viaszos ré­teg borítja, amelyről a permet­­anyag könnyen lecsordogálhat, a készítményekhez tapadószert is tanácsos keverni. Erre a célra a Citovett vagy a Sando­­vit conc. (0,8—1,8 ml/10 liter permetanyag), esetleg az Agral 90 vagy a Monillant C 7444 (2—3 ml/10 liter permetanyag) készítmény használható. A készítmények kiválasztásá­nál inkább a Pirimor DP-t és a Croneton 500 ЕС-t helyezzük előtérbe, mert ezek nem káro­sítják a levéltetvek természe­tes ellenségeit, így például a katicabogarakat stb. A másik két említett készítmény még kisebb töménység esetén is el­pusztítja a levéltetvek termé­szetes ellenségeit. A MÁKLEVÉLTETŰ fekete vagy szürkésfekete szí­nű. Elsősorban a levelek ösz­­szezsugorodását, fodrosodását okozza. A máklevéltetű tojásai a kecskerágón telelnek át. A levéltetvek tavasszal gyorsan elszaporodnak és még a ká­poszta-levéltetvek előtt május­ban szétröpködnek. A levéltet­vek létszámának csökkenésére is korábban, általában július közepén kerül sor. Ellenük el­sősorban a céklán és a spenó­ton védekezhetünk. Erre a cél­ra a Pirimor DP 0,05 %-os ol­data (3 napos várakozási idő) a legmegfelelőbb. A FEKETE RÉPALEVÉLTETÜ szürkésfekete színű, szintén a fiatal növények leveleinek be­­sodródását okozza. Könnyen összetéveszthető a káposzta­­levéltetűvel. Az idősebb növé­nyek alsó részein alkotnak sű­rű kolóniákat, hasonlóképpen, mint a káposzta-levéltetvek. A fekete répalevéltetű és a sár­garépalégy ellen a Metation E 50 0,2 %-os oldatával (várako­zási idői 14 nap) védekezhe­tünk. AZ ŐSZIBARACK-LEVÉLTETŰ tojásai az őszibarackfán telel­nek át. Az ezekből kikelő ős­anyák április közepén eleven­szüléssel szárnyatlan utódokat hoznak létre. Az elszaporodó levéltetvek nyomán a hajtások és a levelek eltorzulnak. A má­jus közepén a telepekben kifej­lődő szárnyas egyedek lágy­szárú növényekre váltanak át, amelyeken újabb tömeges sza­porodást hozhatnak létre. Köz­vetlen károsításuk mellett meg kell említeni, hogy a veszedel­mes vírusbetegségeket is ter­jesztik. Az üvegházakban és más vé­dett helyeken egy olyan tör­zsük alakult ki, amely nem igényli az őszibarackfán törté­nő áttelelést, s az egész év folyamán szaporodnak. Ez a törzs már évekkel ezelőtt el­lenállóképességet szerzett töb­bek között az Intration, a Fos­fotion, a Phosdrin és más ké­szítményekkel szemben. Ezért az üvegházi zöldségtermesztési feltételek között nagy mérték­ben, szinte uralkodóan elszapo­rodott, mert a többi konkur­­rens fajokat, törzseket az emlí­tett vegyszerek megsemmisítet­ték. Az említett törzs kártéte­lének jelentős mérséklésére csak a Pirimor DP készítmény használatával nyílt lehetőség. Ezzel szemben az üvegházak­ban további levéltetű-fajok je­lentek meg. Az őszibarack­­levéltetű elsősorban a paprikát, a fiatal káposztaféléket, a pa­radicsomot és más zöldségfélét károsítja. A paprikát károsító ősziba­­rack-levéltetvek ellen a Piri­mor DP 0,07, a Croneton 500 ЕС 0,05, a Lannate 90 WSP 0,05 (várakozási idő 14 nap) és a Hostaquick 50 ЕС 0,1 %-os (várakozási idő 10 nap) olda­tával védekezhetünk. A kisker­­tészek részére azonban csak a Pirimor DP készítmény hasz­nálata ajánlható, mert ez a leghatásosabb, könnyen besze­rezhető és a legrövidebb vára­kozási idejű. Ez a készítmény a többi zöldségfélét károsító őszibarack-levéltetű ellen is használható, azonban a fejes saláta kivételével, ahol a no­vember 1 — április 1. közötti időszakban a várakozási idő 14 nap. A többi üveghäzban kArosítö LEVÉLTETVEK ellen már többféle készítmény használható. így a már említett Pirimor DP mellett a Bi 58 ЕС 0,1 (a paradicsom és a paprika esetében a várakozási idő 21, az uborka esetében pedig 14 nap) és a Metation E 50 0,2 %-os oldatával (a várakozási idő megegyezik az előbb emlí­tettekkel) védekezhetünk. P. LASKA mérnök, Záhradkár chováte! Á kert talajának művelése (SIS) TALAJMÜVELÉS TAEANYAGPÖILÁS NÖVÉNYVÉDELEM Az őszi és a tavaszi talaj­művelési munkálatok során, va­lamint a vetés és a palánta­­ültetés után a talaj felső 5—10 cm-es rétegét különböző hatá­sok érik. A napsütés és a ta­vaszi szél következtében a szük­ségesnél nagyobb mértékű víz­­veszteség léphet fel, csapadé­kos időjárás után a talajfelszín cserepesedhet, az erőteljesen fejlődő gyomnövények a zöld­ségfélék normális fejlődését veszélyeztethetik, s igy sorol­hatnánk tovább. Az őszi mélyásás után ta­vaszra még nem eléggé tömő­dön, vagy lömődés esetén mindjárt kora tavasszal mély kapálásban részesített porha­­nyós feltalajt a tenyészidő fo­lyamán nem szabad mélyen megkapálni. Ebben az időben ugyanis minden mélyművelési eljárás komoly vízveszteséggel járhat. Egy 5—G cm-es művelés még az esőtől megtömődőtt felszín lazítására is elegendő­nek bizonyulhat. A tenyészidő alatti taiajmunkák során az az alapelv vezéreljen bennünket, hogy a felszíni laza talajtaka­rót annyiszor kell előállítani, megmunkálni, ahányszor arra szükség van. A kedvezőtlen hatásokat bo­­ronáiással, gereblyézéssel vagy kapálással előzhetjük, illetve szüntethetjük meg. A b o ro­li á 1 á s célja elsősorban a ter­mőtalaj felszíni rétegének la­zítása. A boronálásnak ezen kívül a vetést megelőző gyo­­mosodás megszüntetésében és a műtrágyák beforgatásában, talajba dolgozásában is fontos szerepe van. Az összefüggő, nagyobb kertekben a boronálás eszköze a fogatos vagy kerti traktorral vontatott borona. Ezt a hétvégi kiskertek talajműve­lésekor a gereblye helyettesít­heti. A simitózás célja az, hogy a talaj vízkészletét a ta­lajszerkezet megváltoztatása nélkül megőrizzük. Az ősszel ásott, esetleg szántott kertben a talaj tavaszi elmunkálásához általában simltót használunk. A talajsimító lehet bármilyen egyszerű eszköz. Amint a talaj szikkadni kezd, azonnal kezd­jük meg a simítőzást. Nedves talajt nem szabad simítőzni. A háztáji kertekben a talaj tömörítésének főleg az apró magvak vetésekor van nagy je­lentősége. A talaj tömörítésére a hengerezés a legmegfe­lelőbb. Ezzel a művelettel a talaj kedvezőbb nedvességtar­talmát segíthetjük elő. Ez vi­szont előnyösen hat a magvak gyorsabb és egyenletesebb ke­lésére. A henger tömörítő ha­tása körülbelül 3—4 cm-es ta­lajrétegben érvényesül. Ez pe­dig a henger súlyától és a hen­gerezés módjától is függ. Las­súbb hengerezéssel alaposabb tömörítést érhetünk el. Például a saláta, a sárgarépa, a petre­zselyem, a hagyma stb. vetése­kor célszerű a vetést henge­­reznl. A nedves talajt ne töroö­rítsük, mert a talajfelszín cse­repesedhet. A tenyészidő alatt a gyom­talanítás egyik leggyakrabban alkalmazott módja a k u 11 i - vátorozás. Eszköze a gépi vagy a kisebb teljesítményű kézi, 3—5 villás kultivátor. E művelési eljárás hatása a talaj víztartalmának megőrzésében, a mélyebb rétegek kiszáradá­sának megakadályozásában és a gyomnövények irtásában, el­­keverésében nyilvánul meg. A kapálás a talajporha­­nyítás és a gyomirtás nélkü­lözhetetlen módszere. Mély- és sekélykapálást alkalmazhatunk. A tömődött, levegőtlen talajt mélykapálással lazíthatjuk fel. A sekélyebb kapálás főleg a gyomirtást célozza, s azt, hogy a felső 5—8 cm-es talajsziut megmozgatásával szigetelőré­teg alakulhasson ki, elsősorban a mélyebb talajrétegek kiszára­dása és hőleadása ellen. fFolytatjuk.)- dése, s a termőrefordulás is- korábban történik. Ami a sortávolságot illeti, i csak azt tudom ajánlani, hogy I a tőkeművelés már a múlté. A : házikertekben a lehetőségekhez ■ mérten kordon- vagy lugasmű­■ velősre telepítsünk. A sortávol­­: ság a terület nagyságához mér­ten 170—250 cm legyen. Sü­; rűbb sortávolság nem ajánla­­, tos, mert a termőrész kialaku­lása után a lombfelület sűrű­sége folytán a fürtök kevés napfényt kapnak és nem érhe­tő el a kívánt minőség. AZ OLTVÁNYOK ELŐKÉSZÍTÉSE A előzőekben már szóltunk arról, hogy a lehetőségekhez mérten csak elismert ültető­anyagot szerezzünk be. Ismer­ve a beszerzési problémákat, a legtöbb esetben csak II. minő­­. ségi osztályú ültetőanyag jut a kistermelőknek, ami még sok­kal gondosabb munkát követel. Röviden az ültetűanyag minő­ségnormáiról: a 463 601-es szá­mú Csehszlovák Szabvány sze­rint az I. minőségi osztályú vessző hossza a gyökérzettől a hajtásokig számítva legkeve­sebb 35, a hajtások hossza pe­dig legkevesebb 20 cm, a be­érett rügyek száma legalább 4, a gyökerek száma három-négy, Szőlőtelepítés a házikertekben (81.) Iyezéséről van szó, akkor min­den egyes tőnek gödröt kell ásni, amely a talaj minőségétől függően 60—80 cm hosszú és széles, s legalább 60 cm mély­ségű legyen. Egyik oldalra a felső, az ellenkezőre pedig az alsó talajréteget rakjuk. Az al­talajt még egy ásónyomnyira lazítsuk fel és ebbe jó minő­ségű komposzt- vagy tőzeg­trágyát keverjünk. Az oltványt úgy helyezzük a gödörbe, hogy a nemes rész kerülbelül 5—6 em-re a föld felett maradjon. A gyökérzet­hez a felső, porhanyós talaj­részt tegyük. A vesszőt egy­­harmadáig földeljük, majd többször rázogassuk meg, hogy a föld a gyökérzet közé egyen­lően kerüljön. Ezt követően lábbal érzékenyen tapossuk meg. Az igy elültetett vesz­­szőkhöz még egy kis Cereritet és egy kiskanálnyi Difonate talajfertötienitőt is szórhatunk, elsősorban a drótférgek és a cserebogárpajorok kártétele el­len. Utána a gödör kétharma­dáig újra földeljünk, majd min­den tőhöz a talaj nedvesség­­tartalmától föggően adjunk 8—12 liter vizet. Ha a talaj a -vizet teljesen beszívta, földel­jük be, majd az oltvány föld feletti részét jó porhanyós földdel csirkézzük fel úgy, hogy a vessző tetejét legalább 5—6 cm porhanyós földréteg takarja. Ha hosszabb lugas-sort tele­pítünk az udvarba, az utak vagy a kerítés mellé, vagyis a kevésbé müveit talajon, ajánla­tos az egész sort hosszában GO—80 cm-es szélességben és a gödörhöz hasonló mélység­ben kiárkolni. Az altalajlazi­­tást, a komposztozást és a ta­­lajfertőtlenítést a kiásott árok egész hosszában végezzük el. Az árok felett feszítsünk ki minőségű komposztot adjunk egy-egy lapáttal minden vesz­­szőhöz. Itt az ültetés módja a következő formában történik: a kiásott gödörbe a háromszög csúcsában levő karócskához kissé megdöntve helyezzük az oltványt úgy, hogy a gyökérzet a gödör falától beljebb kerül­jön. A gyökérhez itt is a felső, porhanyós rétegből tegyünk úgy, mint az előbbinél egyhar­­madáig. Lábbal érzékenyen megtaposva a gödörbe szórhat­juk a komposztot, a műtrágyá­kat és a talajfertőtlenítőt (de ügyeljünk arra, hogy közvetle­nül a vesszőhöz ne érjenek!), majd ismét kevés földet behúz­va öntözzük be. A csirkézést a fent emlitettek alapján vé­gezzük. A forgatott talajba fú­ró után is lehet ültetni, de ez­zel szándékosan nem foglalko­zom azért, hogy a házikertben ne sajnáljuk azt a kis munka­­többletet, ami a gödörásással jár, mert az eredés így sokkal biztosabb. Ezáltal ugyanis sok­kal jobb lesz a vesszők fejlő-Ä tenyésztők többsége pozi­tívan értékeli a nagyobb és ne­hezebb tyúktojásokat. Az ilyen tojások képződése, termelése ugyanis többé-kevésbé öröklő­dő tulajdonság. Ha a szülőpá­rok ilyen tenyészetből származ­nak, adottak az előfeltételek arra, hogy a jércék Is hasonló tojásokat termelnek. További fontos előfeltétel a szakszerű etetés. Mivel a tojás sok vizet tartalmaz, nagyon fontos, hogy s legalább 15 cm hosszúak. A II. minőségi osztályú vesszők hossza legalább 30 cm, a haj­tások hossza pedig két inter­ned, s rajta legalább három fejlett és beérett rügy találha­tó. A gyökerek száma legalább három és 10 cm hosszú legyen. Az ültetőanyagnak egészséges­nek, hibamentesnek, beérett hajtásokkal és jó gyökérzettel kell lennie. Az oltás forradá­sának az alannyal mind az I., mind pedig a II. minőségi osz­tályú vesszők esetében tökéle­tesnek kell lennie. Az az ülte­tőanyag, amely nem felel meg az említett követelményeknek, nem forgalmazható! Az oltványok gyökérzetét csak közvetlenül az ültetés előtt vágjuk vissza 8—10 cm hosszúságra. Az erős hajtások esetében kettőt egy-egy világos rügyre, a többit pedig simára vágjuk. Az előkészített oltvá­nyokat ajánlatos ültetés előtt egy óra időtartamra állott víz­ben áztatni. a tojók előtt állandóan friss és tiszta ivóvíz legyen. A legmeg­felelőbb megoldásnak a vízve­zetékre szerelt önitató tekint­hető, de ezzel a megoldással a kisállattenyésztőknél ritkán ta­lálkozhatunk. Több kísérlet so­rán is bebizonyosodott, hogy a tej adagolása (bármilyen for­mában) Is kedvezően hat a tojások súlyának alakulására. >—zch VARGA JÓZSEF, Búő Nagyobb, nehezebb tojások Tapasztalat­csere A közelmúltban egy kis ta­pasztalatszerzés céljából Hro­­novcéban (lévai járás) felke­restem Párák Endre nyugalma­zott kertészt. Amint sejtettem, a kert­jében találtam. A gyümölcsfákat tisz­togatta. Már több ízben jártam nála, s ilyenkor mindig tanultam tőle va­lamit. így volt ez most is. # Nem fázik ebben a feb­ruári, szeles időben? — kérdez­tem. — Aki mindig a kertben tar­tózkodik, hozzá van szokva az időjárás viszontagságaihoz. Kü­lönben is, ezzel a munkával már sietni kell. 9 Ön, mint régi kertész, tagja a Szlovákiai Gyümölcsé­­szek és Kiskertészek Szövetsé­ge helyi alapszervezetének? í— Hát szégyen Ide, szégyen oda, községünkben eddig nincs alapszervezet. Az idén szeret­nénk megalakítani. Ha ez a célkitűzésünk sikerülne, nagy előnnyel járna valamennyi tag részére, mert könnyebben kap­hatnánk műtrágyát, vegyszert, ültetőanyagot stb. Ilyenformán a belterjes kiskertészkedésnek óriási haszna lenne. # Mit ért a belterjes kis­­kertészkedés fogalma alatt? .— Én ezt ügy értelmezem, hogy mindent időben és szak­szerűen ültessünk el. S arra ügyeljünk, hogy minden talp­alatnyi területet kihasznál­junk. Ugyanarról a kis terület­ről egy évben nemcsak egy­szer, hanem kétszer, három­szor, sőt négyszer is takarítha­tunk be termést. # Megvilágosítaná közelebb­ről is ezt a kérdést? Például ha ősszel spenó­tot vetünk, ez tavasszal elég korán elfogy. Helyébe borsót, vagy hónapos retket vethetünk. Ez utóbbit akár egymás után többször Is vethetjük. A hagy­ma- és máksorok közé palán­tákat is ültethetünk. Termé­szetesen, ilyen esetben inten­zívebb trágyázás szükséges. # Még egy utolsó kérdés: Melyek azok a kerti növények, amelyeket nyáron is ültethe­tünk? >— Ha már a júniusi hónapon is tül vagyunk, téli káposztát, hónapos retket, spenótot, rövid tenyészidejű borsót, uborkát és őszi salátát ültethetünk. PÄL ELEMÉR, Zalaba TALAjELÜKÉSZÍTÉS Ha azt akarjuk elérni, hogy a szőlő telepítése sikeres le­gyen, az ültetéshez a talajt tö­kéletesen elő kell készíteni. Értem alatta azt, hogy a ta­lajt már az ősz folyamán mé­lyen (50—70 cm) megforgat­tuk, ennek során kellő meny­­nyiségű szerves, valamint fosz­for- és káliumtartalmú műtrá­gyát dolgoztunk a talajba. Ta­vasszal a talaj elegyengetése, porhanyítása és a sorok kije­lölése a következő munkafolya­mat. Ez természetesen csak ott valósítható meg, ahol a kert­nek vagy a háztáji területnek csak egy bizonyos, összefüggő részén tervezzük a telepítést. Előfordulhat egy másik eset is, amikor csak a kertnek bizo­nyos részein (például a kerí­tés, az utak és a falak mel­lett) akarunk különálló lugas­sorokat telepíteni. Itt a talaj­forgatás már nem jöhet számí­tásba. Ebben az esetben a ta­lajt ültetés alá minden sorban külön kell előkészíteni. Ha egy­­egy helyen csak pár tő elhe­hosszáhan egy drótot vagy ül­tetőzsinórt és e mellé — 100— 1 120 cm-es tőtávolságra — he­- lyezzük el az oltványokat. A- takarással és a beöntözéssel . úgy járjunk el, mint a gödrök- esetében. Ha a talaj nem elég­- gé nedves, beöntözéskor a vi­- zet ne sajnáljuk, mert így az- eredés biztosabb. Ha az ősszel megforgatott és- trágyázott talajba telepítünk,- akkor a munkafolyamat a kö­­, vetkező: tűzzük ki a sorok he­■ lyét, a sorokba megfelelő tő­- távolságra (100—120 cm) ülte- E tőzsinór mellett kis karócská­• kát leütve jelöljük ki az oltvá­­: nyok helyét. Ügyeljünk arra, í hogy a sorok hosszában és ke­resztirányban párhuzamosak le­, gyenek. Ha ezzel elkészültünk,- a karócskák mellett ássunk há­■ romszögletü gödröt úgy, hogy- a háromszög csúcsa közvetle­- nül a karócskához fusson. A ■ háromszög alakú gödör mérete • 35—40 cm, mélysége pedig az- oltvány hosszához mérten 40— i 50 cm legyen. Ha talajforgatás­- kor nem dolgoztunk a talajba szerves trágyát, akkor most jó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents