Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-07 / 14. szám

1979. április 7. SZABAD FÖLDMŰVES Három nemzetiség egu fedél alatt: Az embernevelés műhelyében s— Mindig úgy érzem, rendkívüli ez a váltunkra nehezedő felelős­ség — mondotta Kása Sándor, a viaičkyi (Szőlőske) Középfokú Me­zőgazdasági Szaktanintézet igazga­tója, amikor intézményük tevé­­vékenysége felől érdeklődtünk. Csupán a későbbiek során értettük meg igazán ezt a kijelentést, ami­kor már szemügyre vettük az isko­lát. Tavaly ünnepelte ez az iskola fennállásának 25. évfordulóját. A negyed évszázad alatt több mint hatszáz szőlészt és kertésztechni­kust képeztek itt ki. Közülük so­kan nagyon felelős tisztséget töl­tenek be a mezőgazdaságban. A diákok száma az utóbbi években a négyszeresére gyarapodott, — ma összesen kétszáz. Az iskola két tannyelvű. A tantestület egységes, nem okoz gondot a két tagozaton való tanítás. Kása 'Sándor iskolaigazgató. Nyilván a tanárok helytállásá­val, személyes példamutatásával magyarázható, hogy a magyar, ukrán és a szlovák diákok között a lehető legjobb az egyetértés és a barátság. Egymást segítve töre­kednek tanulmányi eredményeik javítására. Magatartásukat a szo­cialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Természetes, hogy a három nem­zetiségű ifjúság harmonikus e­­gyüttélésének kialakításában, a közös célok elérésésében komoly szerepet tölt be az iskolai párt­­szervezet, a SZISZ-szervezet is, melyek a szaktanintézet igazgató­jával és a tantestülettel vállvetve harcolnak a CSKP XV. kongresszu­sa határozataiból eredő feladatok megvalósításáért. Ez a szaktanintézet is átszerve­ződött, akárcsak az országban sok más iskola. Erről az igazgatótól érdeklődöm, aki 1960-ban került az iskolába, tanítóként. Tíz évvel később vállalta az igazgatói meg­bízatást, s azóta áll az iskola élén. Nyílt szavú, őszinte ember. i—i Nagyon időszerű volt az isko Iánk átszervezése, mert ma már a tanulók többsége a szakképesítés mellé érettségi bizonyítványt is akar szerezni. Ezért elhatároztuk, ha csak egy mód van rá, a „dol­gozók középiskoláját“ is létrehoz zuk, ahol a háromévesből kima radt diákok egy év alatt megsze rezhetik az érettségit, jelenleg a negyedik osztály tanulőlétszáma negyvenkettő. <— Mit tanulnak a diákok? — Iskolánk szőlészeti és ker­tészeti szakirányú, tehát szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztést, magtermesztést, a borkészítést és a pincegazdálkodást tanulják. Tájékoztatóm a negyedikesek osztályába invitál, ahol Goöík Ján tanító épp befejezte az előadást, így néhány végzős tanulóval is el­beszélgethettem. ф Tucsai Vilmos a Slovenské Nové Mesto-i fűihelvl Bgrászati Tucsai Vilmos tanuló. Április az erdők hónapja Az erdészek és vadászok nem véletlenül választották a természet megújhodásának, az erdők újjáébredésének, annak megünneplésének — április havát. Ez az év leg­szebb időszaka, amikor a téli álmából ébredő természet teljesen megújul. Ilyenkor fokozott mértékben szorul védelemre a fű-, far és vadállomány. A természet- és környezetvédelemről az utóbbi évek­ben sokat írtak. Am ennyi jószándékú, okos megnyilat­kozás ellenére nagyon lassú az előrehaladás. Nézzük csak a statisztikát: Szlovákia erdőségei területünk 37,5 százalékát képezték 1974-ben, az erdősítés azóta hazánk­ban összesen 7,2 százalékkal növekedett. Szép ered­mény. Világviszonylatban is az elsők között foglalunk helyet. Az efsz-ek és az erdőgazdaságok között megegyezés jött létre. Az efsz-ek lemondtak a szántóföldi művelésre alkalmatlan területekről, így az erdőgazdaságok évente tervszerű fásítást hajthatnak végre, ami által hazánk erdőségeinek területe tovább bővül. Alapvető követelmény: minél kedvezőtlenebbek a ta­lajviszonyok, annál jobb minőségű facsemetéket kell felhasználni az ültetésnél. Az erdősítés vagy fásítás céljából nevelt csemete méreteiről és minőségéről, vala­mint a származásról és felhasználásról külön szabvány szól. Mit bizonyítanak erdészeti kutatásaink az avartakaró­ról? Az avartakaró jelentőségével már többé-kevésbé tisz­tában vagyunk, a benne lezajló folyamatokat azonban még alig ismerjük. Az ezek felderítésére irányuló vizs­gálatok világszerte mindinkább az ökológiai kutatások homlokterébe kerülnek. Hazánkban is beható kutatások folynak az avar életének tanulmányozására. Mi is az avar? Az erdőben keletkezett, majd elpusztult szerves anyagok összességét — a humusz kivételével — avar­nak nevezik. Az avar nemcsak növényi, állati eredetű is. A talaj felszínét takaró avarban az idők során kü­lönböző fizikai, kémiai és biológiai folyamatok mennek végbe. Az aprózódás és lebomlás folyamatának intenzi­tását fizikai, kémiai és környezeti tényezők határozzák meg. Az avarréteg rendkívül fontos: rossz hővezető, s hőszigetelő anyagot képezve, csökkenti a talaj hőmér­séklet-ingadozását. Egyúttal jelentős mennyiségű víz tárolására is alkalmas, vagyis kedvezően befolyásolja a talaj vízellátottságát. Mivel az avarszintben sok szerves­­anyag-törmelék halmozódik fel, így baktériumok, gom­bák, különböző rovarok serege telepedik meg benne. Ezek a szervezetek, parányi élőlények részt vesznek az avar lebontásában s eközben olyan egyszerű anyagok keletkeznek, amelyek mór a növények számára felvehe­tők. Lényegében az avarbomlás során valósul meg az erdő úgynevezett belső tápanyagforgalma. Ezzel a betekintéssel azt szeretném elérni, hogy ne csak az erdőt, hanem a talaját borító avartakarót is védjük. Az erdő fái és a növények az általános anyag­csere-folyamatok során átalakítják a felvett anyagokat, és így képződnek számunkra nélkülözhetetlen, különféle hatóanyagok. ' Mik ezek a hatóanyagok? A fák levelei — ez már köztudott — oxigént termelnek, ami nélkül az ember 11 nem létezhetne. A fa és a növény lelkét az Illóolaj adja. Ki ne szeretné például a fenyőgyantás illatú, tisz­­ta levegőt? Ezen kívül baktériumölő hatásuk is van, ezért építik a szanatóriumokat a tüdőbetegek számára fenyveserdőkben 1 Az ásványi és más anyagok felszívó* dását kedvezően befolyásolják, a felső légutakban fel* lépő Izgalmakat enyhítik, sőt a legújabb megállapítások szerint egyesek a szív motorikus erejét is növelik. A gyanták és balzsamok meghatványozzák a fűszerek, gyógynövények értékét, mert nemcsak gyógyhatásúak, hanem a fűszerek illatához és sajátos ízéhez is hozzá­járulnak, azonkívül a fájdalmakat és az ingereket eny­hítik. Az erdők temérdek faanyagot szolgáltatnak a népgaz­daságnak; komoly vízgazdálkodási és éghajlati tényezők; a szelek, viharok felfogói; s a papíripar nyersanyag­­készletét adják. Éppoly köztulajdont képeznek az erdők, mint a föld, s annak méhe, a vizek stb. Kincsei mérhetetlenek. Ez a kincs ésszerű és kíméletes bánásmódot követel. Ezért született a nemrég elfogadott erdőtörvény is, amely át­fogó, nemcsak felhasználásukat határozza meg, hanem az egész ökológiai rendszerben elfoglalt szerepét i*. Hazánkban az erdőt „zöldaranynak“ nevezzük. A tör­vény három csoportra osztja az erdőket: az első cso­portba azok az erdők tartoznak, amelyek vízvédelmi, egészségügyi-higiéniai és gyógyító célt szolgálnak (ide tartoznak a rezervátumok, parkerdők, az eróziógátló ültetvények stb.). A második csoportba a sűrűn lakott, fejlett közlekedési hálózattal rendelkező körzetek erdői tartoznak. Mindkét csoportban a törvény csak állomány­javítás céljából engedélyezi az erdőirtást. Még a har­madik csoportba tartozó, kiaknázandó erdőknél is szi­gorú rendszabályok korlátozzák a fakitermelés méreteit — ez nem is csoda, hiszen 70—80 év szükséges a kiter­meléshez. Az erdőtörvény a szocialista humanizmus jellemző példája, a kommunista párt ama politikájának újabb igazolása, amelyet rendkívül világosan fejez ki program­adó jelszava: „Minden az ember javára, minden az em­ber érdekében!“ JÄN M. HABROVSKY Az ecetgyártásról Üzem ösztöndíjas tanulója. Tech­nikusként szeretne dolgozni. <— Szürnyegl vagyok i—: mondja s ha sikeresen leérettségizem, akkor Nagybáriban szeretnék dol­gozni, technikusként. A nagyüzemi szőlőtermesztés érdekel. A gyakor­lati ismereteimet itt elméletivel egészíthetem ki, ami nagyon fon­tos. Egyik a másikkal képez csak egészet. ф Mínová Katarína a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után jelentkezett a negyedik osztályba. — Szereti a bort? — kérdezem a szűkszavú lányt. Miűová Katarina negyedikes. f— Egyáltalán nem szeretem, на sikeresen befejezem a negyedik osztályt, akkor zöldségkertészként szeretnék boldogulni. — Hol, melyik mezőgazdasági üzemben? — Maié Ozorovce-i vagyok, a seöovcei (Gálszécs) szövetkezettel kötöttem szerződést. Ügy hiszem, szükségük lesz majd rám... • Vaszi Éva a leleszi szövetke­zet szőlésze óhajt lenni. Már az általános iskolából ide járt szőlőt szüretelni, s nagyon megkedvelte ezt a szakmát. Lesz módja majd bizonyítani, hiszen az ötvenhektá­­ros szőlészet erre módot nyújt. — Nem bánta meg, hogy ide jött tanulni, s nem máshová? — Nagyon jól érzem itt magam; a közösségi életet megszerettem. Nincs más gondom, csak a tanu­lás ... Sokáig elbeszélgettem volna még a diákokkal, akiket a csengő kí­méletlenül a helyükre szólított. Az iskolaigazgatóval váltok még néhány szót a jövőről, a távlatok­ról. A többi között megtudom, hogy az iskola vezetősége nagy gondot fordít a tanulóifjúság fizi­kai erőnlétének megtartására, nö­velésére. A sportkörök az iskolák közötti versenyeken mindig példá­san szerepelnek. — Korszerűsítjük az iskolaköz­pontunkat — újságolja Kása elv­társ. — Diákotthon, szaktanterme­ket, műhelyeket, iskolai éttermet és tornatermet építünk. Oj szőlő- és gyümölcsfatelepet létesítünk. Továbbá üvegbázak, fóliaházak szükségesek, no meg borpince is. Ugyanis sokféle fajta szőlőt ter­mesztenek. A Furmint, a Hársleve­lű és az Olaszrizling az a fajta, amelynek borával már nemzetközi méretben is jó hírnevet szereztek. Boraik többsége ezüst- és aranyér­mes. Tavalyelőtt például tizenbá-Vaszi Éva tanuló. (Bogoly János felvételei) rom borfajtájuk nyert aranyérmet. Tavaly pedig a Velký Krtíš-i (Nagykürtös) borversenyen kilenc* borfajtájukkal vívtak ki ezüst­illetve aranyérmet. E megcáfolhatatlan tények, to­vábbá a lelkiismeretes nevelőmun­ka arról győz meg, hogy a szőlős­kei szaktanintézet jő úton halad, s évről évre gyarapítja a mező­­gazdasági szakmunkások és szak­emberek számát Dél-Szlovákiában. Az említett iskolafejlesztés mint­egy tükörképe szocialista társadal­munk céltudatos iskola- és gazda­ságpolitikájának. Valóban nagy je­lentőséget tulajdoníthatunk annak, amit Kása Sándor iskolaigazgató mondott, beszélgetésünk elején, a felelősségérzetről. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy impozáns is­kolaközpont épüljön ki; az ember­­formálás benne a legfontosabb, annak szocialista tartalma. ILLÉS BERTALAN Próbát teszek ■— körbekérdezem is­merőseimet, a pedagógust, a szak­munkást, a mérnököt, a nyugdíjast, a költőt, a diákot, a háziasszonyt... „Hogy neked milyen problémáid vannak?!“ — gúnyolódik az egyik. „Egyszerű, el kell rontani a bort >-> kész az ecet..." — szellemeskedik a másik és van aki eltöpreng: „Borból, ez szinte biztos, de tény­leg, hogyan...?!“ NEM SAVANYÚ JÖSKA Bohumil G.-ről túlzás nélkül el­mondható, hogy szinte betegesen sze­rény. Szakmájáról szívesen, szeretet­tel beszél, de az ellen, hogy neve, netalán fényképe, újságba kerüljön, hevesen, kézzel-lábbal tiltakozik. — Ne haragudjon, mi ecetesek már csak ilyenek vagyun — magyarázza vállvonogatva. (Beszélik, hogy a kö­zelmúltban nem vette fel a kitünte­téssel járó pénzjutalmat, csak az ok­levelet vitte haza.) Vannak akik meg­mosolyogják ezért, bogarasnak tart­ják. — Esküszöm, hogy nem tudom, hány órát dolgozom ... Akkor nem fárasztó a munka, ha az ember nem figyeli, mennyi van még hátra. Mikor mennyit kell... Volt, hogy három órát aludtam a huszonnégyből, volt, hogy tízet. Én még Martin Brodektől tanultam a mesterséget. Hogy ezt megértse, tudnia kell: 15—20 mestere ha van az országban e szakmának. Ez persze a mai modern technika mellett elegendő is ... Brodeknak ta­lán már az ükapja is az volt... Nyugdíjas, de azért még bejár. Tulaj­donképpen be kell járnia... — Én borásznak készültem, el is végeztem a Szakközépiskolát, aztán megismerkedtem az öreggel még az ecetgyártással... Mit mondjak? Job­ban tetszik. A hobbim is az ecet. Tudja például, hogy hazánk területén már a tizenötödik században jelentős ecetgyártás folyt?! 1410-ből származ­nak az első írásos emlékek. — Azért ne gondolja ám, hogy sa­vanyú Jóska vagyok! — kapja fel a fejét, mint akit megvádoltak. — Sze­retem a rock zenét, a jégkorongot, meg a focit... Két éve múlt, hogy le­szereltem, fiatal vagyok... — most látok először valami mosolyfélét lap­­pangani az arcán. (A háta mögött so­kan valóban savanyú Jóskának hív­ják.) HOGYAN KELL ECETET GYÁRTANI? Bohumil belelendül, már nem be­szél — előad. Jegyzetelni nem győzöm és helyenként nem is értem szakelő­adását. — Borból? Van ugyan borecet Is... — gőzölög hevesen gesztikulálva. -- Jól néznénk ki! Miért hiszi ezt mindenki olyan egyszerűnek? Általában szesz­tartalmú, szellőztetett cefréből1 készül. És ez még kevés. Az ecetgyártás to­vábbi nyersanyagai az erjedt gyü­mölcslé, méz, malátalé, sőt néhány gabonafajta is. Fontosak a különböző füvek, fűszerek, adalékanyagok, me­lyek egyedi, jellegzetes zamatot ad­nak az ecétnek, mint például a mus­tármag, tárkony vagy a tejsavó. Van­nak féltve őrzött gyártási titkok is, meg versenyek, hasonlóan a borok­hoz ... Tulajdonképpen zamatét, mel­lékízét tekintve ecetből nincs két egyforma főzet. A szakmabeli már ízéről, szagáról meg tudja állapítani hol készült, ki a mestere ... — És olyan sincs, hogy „ecet-ecet“. Mert falepárlásal is készíthető szin­tetikus úton számos fajtája. Ilyen pél­dául a faecet, ipari célokra.,. Vagy itt van a jégecet. Ez tulajdonképpen tömény ecetsav, ami már +16,2 G fokon kristályossá fagy. Az élelmi­szeriparon kívül a gyógyszer-, textil-, növényvédőszerek-, festék-, illatszer-, műanyaggyártásban és még számos területen használják fel. i—1 Mitől jó tehát az ecet? — Beszéltem az adalékanyagokról, speciális receptekről... Lényegében persze egyszerű; fontos, hogy minél vontatottabb legyen az erjedés folya­mata, sok esetben az alacsony szesz­­tartalom a jó. Ideális hőmérséklet a 29—32 C fok közötti. Alapjaiban pe­dig minden az ecetsav-baktériumokon múlik i— tér ki ügyes szakszerűség­gel a kérdés elől. — Emlegetted a szakma mestereit. Mi kell ahhoz, hogy valaki mestere legyen az ecetgyártásnak!? — Vonzalom, munkaszeretet, hiva­tásérzet ..., ez kevés.., Komolyan, nem is tudom ... — Te mestere vagy a szakmának. Jól keresel, megbecsülnek. Elégedett vagy? *—i Nem egészen. Mert még jogosan pirulok el, ha „mestereziiek“. Azt mondják, hogy Bohumil csak abban különbözik a többi ecetgyártó mestertől, hogy fiatal. Nem volt al­kalmam meggyőződni róla, de elhi­szem ..'. • • •: Hazánkban évente közel négy liter az egy lakosra jutó ecetfogyasztás. Szlovákiában a Liptovský MikuláS-i konzervgyár üzemeiben készül a leg­több. Tavalyelőtt közel 37 ezer hekto­­. liter ételízesítő ecetet gyártottak. Munkájukra azt hiszem az is jel­lemző, hogy termékeikről egy angol nyelvű gasztronómiai kiadványban ol­vastam először.,, e^pf--

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents