Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Április már igazi tavaszi hónap, bár az időjárás sokszor még szeszélyes. A talaj felszíne már megszáradt, itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak. Az ősszel felásott földet gereblyézzük el, mert a talaj hajszálcsöveinek megszüntetésével megakadályozhatjuk a talajnedvesség elpárolgását. Metszés után a levágott ágakat, különösen a lisztharmatos ágvégeket lelkiismeretesen gyűjtsük össze és vigyük ki a kertből. Legjobb, ha az ilyen fertőzött vagy elszáradt ágakat a kijelölt szeméttelepre hordjuk és ott szélcsendes időben elégetjük. Az alapos takaritás, az ágvégek megsemmisítése sok esetben egy-két permetezéssel is felér! Ebben a hónapban még gyümölcsfákat is ültethetünk, de természetesen annáí jobb, minél előbb. Ennél a munkálatnál az vezéreljen bennünket, hog^, a gyümölcsfákat, bokrokat tíz, vagy még ennél is több évre telepítjük. Nem árt, ha a fák körül a talajt legalább egy méter szélességben betakarjuk, mert így a talaj nem szárad ki, s a fácskák is jól fejlődnek. Erre a célra szalmás trágyát, tőzeget, szecskázott szalmát vagy más anyagot használhatunk. A legtöbb gyümölcsfa ebben a hónapban virágzik, ami még szebbé, vonzóbbá teszi a kertet. A virágzástól és a megfelelő megtermékenyüléstől függ a termés. A megtermékenyülésnél felbecsülhetetlen munkát végeznek számunkra a méhek. Ez a tevékenységük a termelt méz és viasz értékének vagy húszszorosát képezi! A méhek fontos munkáját legalább annyival segítsük, hogy virágzó növényt ne permetezzünk a számukra pusztulást jelentő mérgekkel. A kártevők ellen meg kell kezdeni a permetezést. Az alma- és a körtefákat a hónap elején — varasodás ellen —, még a virágzás előtt, a Sulka 1,0 vagy a Perozin 75 В 0,4 + az Arafosfotion 0,3 %-os töménységű oldatával permetezhetjük. Lisztharmat ellen a Topsin M 70 WP 0,06 vagy a Thiovot 0,7 %-os oldatával védekezhetünk. Ha ezeket a készítményeket a Metation E 50 0,2 vagy a Bi 58 ЕС 0,1 %-os oldatával keverjük [e szerekkel zöldbimbós állapotig permetezhetünk!), akkor egyúttal a takácsatkák, a sodrómolyok és a levéltetvek ellen is védekezhetünk. A kajszit, az őszibarackot, a szilvát és a ringlót gombás fertőzés (klaszterospóriumos betegség) ellen a Dithane M 45 0,2 %-os oldatával permetezhetjük, pirosbimbós állapotig. A cseresznyét és a meggyet a moníliás rothadás ellen az Orthocid 50 0,3 és a Nonit nedvesítőszer 0,05 %-os keverékével, vagy más készítményekkel permetezhetjük, amit szintén pirosbimbós állapotban kell végezni, s a hónap végén — a virágzás után s— meg kell ismételni. 'Ä hónap elején a szamőcaültetvényt tisztítsuk meg, kapáljuk be és szórjunk szét karbamidot. Utána a talajt jól öntözzük meg. Szamócát a hónap elejétől kezdve egészen szeptember végéig ültethetünk, 40 X 40 vagy 50X30 cm-es kötésben. Dugványozással, az indátlan fajtákat pedig tőosztással szaporíthatjuk. A kései tavaszi fagyok ellen takarással, melegítéssel, fűtéssel, füstöléssel, mesterséges köddel, a levegő keverésével, sőt ahol lehetőség van rá, a vízzel történő ködszerű permetezéssel védekezhetünk. Áprilisban a bogyós gyümölcsű bokrokat és fácskákat is szaporíthatjuk. A ribiszke és a köszméte bujtással és fás dugványozással szaporítható. Ha magas törzsű ribiszkét vagy köszmétét akarunk nevelni, úgy a vadribiszke suhángjúra kell oltani a kiválasztott fajta nyugalomban levő — még januárban szedett — oltóvesszőjét. Erre a célra a párosítás vagy a kecskeláb-oltás a legmegfelelőbb. A vadribiszke feltöltve sok gyökérsarjat nevel. Ősszel a gyökeres vesszőket levágva és kiiskolázva bármikor szaporíthatjuk, illetve beolthatjuk. A málnát taracksarjakról, vagy gyökérdugvánnyal és felbujtással, a mogyorót pedig sugaras bujtással szaporíthatjuk. Az őszibarack szaporításához a keserű mandula vagy a vad őszibarack magját használhatjuk. Április elején a kicsírázott mag gyökerének hegyét csípjük vissza és sorba iskolázva vagy állandó helyére ültethetjük. Á csemetéket szeptember közepén kell majd alvóra beszemezni. SZŐLŐTERMESZTÉS Április elején a metszést be kell fejezni. A tőkék karját a drőthuzalokhoz, támberendezéshez puha, rugalmas anyaggal kössük ki. A szálvesszőket legjobb ferdén, esetleg karikába vagy vízszintesen kikötni. Ezt a munkát is be kell fejezni rügyfakadásig. A kapálással könnyen oldódó nitrogén-műtrágyát (salétromot, karbamidot) is a talajba dolgozhatunk. Fakadás után — lisztharmat ellen f— a Karathane 0,1, ha a hajtások már 20—25 cm hoszszúak —- peronoszpóra ellen a Perozin 0,4 és a Metation E 50 0,2 %-os keverékével permetezhetünk. Később a Kuprikol 50 0 5 és az Arafosfotion 0,3 %-os keverékével gombák, atkák, levéltetvek és a szőlőilonca ellen is védekezhetünk. Most kell átoltani az értéktelen és az egészségre káros direkt termő szőlőfajtákat. Ezt helyben fásoltással-hasítékoltással végezhetjük. Az oltóveszszőnek nyugalmi állapotban kell lenniel A szőlőt a gyakorlatban leginkább oltványokkal szaporítják. Az alanyvessző vastagsága — szabvány szerint — 6—10 mm, az alsó csomó alatti hoszsza 3, felette pedig 40 cm legyen. Az oltványokat felhasználás előtt célszerű egy napig víz alá merítve beáztatni. A víz hőfoka 18 C-fok körüli legyen. A vízbe fertőtlenílő (4 g Chinosol W/10 1 víz), vagy serkentő anyagot (például 1 g Bétaindolylecetsavat) keverhetünk. Ezután az alanyról messük le az összes rügyet és az alsó rügynél 3 mm-es csonkra vágjuk le. A felső kivágott rügy felett úgy vágjuk el, hogy 40— 45 cm hosszú legyen. A nyugalmi állapotban levő nemes európai oltóvesszöt mossuk meg, kissé szárítsuk meg és egyrügyes darabokra íz között vágjuk szét. Egy másik mód szerint az oltás befejezése után vágják szét az oltóvesszőt egy rügyre, akkor amikor a nyelveket már beoltották. így a hoszszabb vesszővel könyebb dolgozni. Az oltási mód a nyelves párosítás. Az oltványokat ezután hidegen kezeljük, s áprilisban mindjárt a szabadban iskolázzuk. Még talán annyit, hogy az iskolázást is szaksezrűen kell végezni. Egyenes árkot kell ásni, amelynek egyik oldalát simára vágjuk le. Ide rakjuk az oltványokat úgy, hogy 10—15 cm-re a földből kiálljanak. Azután két oldalról porhanyós földdel az oltványokat takarjuk be teljesen (csirkézés), hogy ki ne száradjanak. Egy másik módszernél a földből kiálló 10 cm-es részt nem takarják be földdel. Az oltványokat a kiszáradás ellen 70 C-fokos paraffinba mártják, amelybe kevés vazelint és gyantát is kevernek stb. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Áprilisban a munkálatok három csoportba sorolhatók: vetés, palántázás és növényápolás. Szabad földbe, védett helyre kell vetni palántanevelés céljából a késői zöldségfélék magvait, például a fehér és piros télikáposztát, a késői karalábét, a kelt, a késői karfiolt, a nyári fejes salátát, a bimbóskelt stb. Csakis csávázott magot vessünk, inkább ritkán, mert így a pikírozás elmaradhat és a palánták jól fejlődnek. A palántákat károsító szürkepenész és a palántavész ellen jobb, ba a magvakat porcsávázószerrel (például a TMTD 5 g/kg; 1 %-os Ceresan stb.) kezeljük. A hőnap közepén — szabadföldbe — a tök és az uborka, valamint a sárga- és görögdinynye, a hónap vége felé pedig a bokorbab és a csemegekukorica vethető. Ha korán akarunk termést elérni, akkor nem magvakat, hanem gyepkockás, cserepes vagy tápkockás, jól fejlett palántákat kell kiültetni. A céklát mindig magról termeljük, mert csak így gazdaságos. Ennél ugyanis a betakarítás ideje nem mérvadó. Az ilyenkor vetett borsóval, retekkel és fejes salátsával az a célunk, hogy sokáig frissen fogyaszthatók legyenek. Ebben a hónapban már levéltetvek és más kártevők is előfordulhatnak. Problémát okoz, hogy a legtöbb készítménynek 2—3 hét a várakozási ideje. A salátánál ezért csak a rövid hatástartalmú szerek Jöhetnek számításba. VIRÁGTERMESZTÉS Folytathatjuk az egynyári virágok vetését. Az erkélyek virágtartóiba tegyünk friss földet. Ezekbe legcélszerűbb nem kényes virágokat ültetni, például a muskátlit, a tölcsérkét, a verbénát, a zsályát stb. A szobanövényeket is most ültethetjük át. Ilyenkor ajánlatos nagyobb és új cserepeket használni. A cserepeket ültetés előtt áztassuk be, a már használt cserepeket pedig (forró vízzel, formalinos oldattal stb.) fertőtlenítsük. A tűlevelűeket is most ültethetjük át. Ebben a hónapban az aszparáguszt és a páfrányféléket tőosztással, a kannát gyökértörzsének szétdarabolásával, a györgyikét gyökérgumóinak szétdarabolásával, a krizantémot tőosztással és dugványozással, a kardvirágot fiókhagymákkal, a muskátlit dugványokkal, a pálmaliliomot tőosztással, a leándert vízben gyökereztetett hajtásokkal, a hortenziát tőosztással, bujtással, zöld és fás dugványozással szaporíthatjuk. Dugványozásra az alsó meddő hajtások a legalkalmasabbak. Figyeljük meg és jelöljük meg, hogy melyik bokornak vannak a legszebb és legegészségesebb virágai, levelei. Ezekről szaporítsunk. VARSÁNYI GÁBOR mérnök D 0 Effl tennivalók SZtlOTEIEPlTfS Eokertekben A szőlő kis területen is nagy és értékes termést adhat. A nagyüzemi szőlőtermesztés mellett a házikerti, háztáji szőlőtermesztésnek is is egyre nagyobb jelentősége van. A család ugyanis innen mindig friss és érettebb, tehát értékesebb állapotban szedheti le a fogyasztásra szükséges szőlőt, mint ahogy ahhoz a piacon hozzájuthatna. A szőlő mint gyümölcs a legkedveltebbek közé tartozik. A sok-sok féle fajtának mind más az íze, zamata, illata. Nagy cukor- és sav-, valamint szerves- és ásványianyag-tartalmánál fogva értékes tápláléka az embernek. Fogyasztási ideje elég hosszá: megfelelő fajtaösszeállításban július végétől novemberig friss állapotban a tőkéről fogyasztható, de megfelelő tárolással a téli hónapokra is eltartható, így nem csoda, ha már minden olyan házikertben megtalálható, ahol termesztésére adottak a feltételek. Melyek ezek a feltételek? Elsősorban az szükséges, hogy az évi átlagos hőmérséklet 9— 10 C-fok legyen. A tenyészidő alatt legalább 15 C-fokos átlagos hőmérséklet a kívánatos, de a nyári hónapokban az átlagos hőfok ne legyen alacsonyabb a 18 C-foknál. A téli fagyok viszont ne süllyedjenek mínusz 18—19 C-fok alá. A korán érő fajták védett helyen, zárt udvarokban még a tengerszint feletti ötszáz méteres magasságban is termeszthetők. A házikertekben, udvarokban szőlővel hasznosíthatunk olyan területeket is, ahol egyébként más nem termelhető. Falak mentén, valamint kerítések, járdák és utak mellett ugyanis lugasok kialakításával minden talpalatnyi helyet kihasználhatunk. A szőlő telepítésénél nagyon fontos követelmény a jó fajtamegválasztás! A szakmellékletben már több ízben ismertettük a jobbnál jobb csemege- és borszőlőfajtákat. Ezek alapján mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet. A. fajták megválasztásánál tartsuk szem előtt a következő általános irányelveket: a későn érő fajtákat csak olyan helyre, fekvésbe ültessük, ahol biztosan beérnek. A rothadásra hajlamos fajtákat (Leányka, Burgundi, Rizling-szilváni stb.) csak szellős helyre, szárazabb fekvésbe ültessük, telepítsük. Ugyancsak ilyen helyre kell telepíteni a peronoszpórára érzékenyebb fajtákat. Mélyebb fekvésekbe a vastag héjú, rothadásnak is ellenálló fajtákat telepítsük. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő fajtákból állítsuk össze az ültetőanyagot. Minden esetben, még a homoktalajokra is, vadalanyra oltott fajtákat telepítsünk. Nem könnyű a jő minőségű, megbízható szaporítóanyag beszerzése, de inkább egy évvel halasszuk el a telepítést, mintsem megbízhatatlan minőségű és fajtájú anyagot ültessünk el. Borszőlőből sok fajtát ne tervezzünk, mert akkor tiszta, fajtajellegű bort nem tudunk készíteni. A SZÜLŐ TALAjlGÉNYE. Legjobban a mély rétegű és tápanyagokban gazdag talajokon terem, de a soványabb talajok szűkebb tápanyagkészletét is jól hasznosítja. Tudjuk azt, hogy a talaj tápanyag-tartalmát módunkban van trágyázással befolyásolni. A víztartalmat tekintve a szőlőre nézve kedvező, ha a talajvízszint nincs 1—2 méternél mélyebben. Nyirkos, vizes talajra ne telepítsünk szőlőt, mert gyökérbetegségek léphetnek fel. A vessző ilyen helyeken nem érik be jól, s a téli fagykároknak is ki van téve. A termés sem érik be tökéletesen, s hamarabb rothad. Az erősen száraz jellegű talajokon szőlőt ugyan telepíthetünk, de partos, köves részeken számolni kell azzal, hogy aszályos években a bogyó nem fejlődik ki, apró marad. A kötött talajok közül legjobb a lösz, a vályog és a vulkanikus jellegű talajok, de a szőlő más növények termesztésére kevésbé alkalmas kőtörmelékes és soványabb talajokon is megterem. A fekvéstől eltekintve legmelegebbek a köves, a vulkanikus és a sötét színű, de nem vizenyős talajok. A terület kiválasztásával egyidejűleg állapítsuk meg a talaj mésztartalmút, s ennek megfelelően válaszsznnk mésztűrő alanyra oltott ültetőanyagot. A talaj mésztartalmúról a következő módon tájékozódhatunk: kevés sósavat vagy ecetet csepegtessünk a talajmintára. Ha van benne mész, akkor pezseg. Annál erősebb a pezsgés, minél több a talajban a mész. Természetesen, ez csak tájékozó jellegű megfigyelés. VARGA JÓZSEF, Búi A régi kertek felújítása Minden élószervezetnek megvan a maga saját fejlődési állapota, életképessége és élettartama. A gyümölcsfáknak is valí bizonyos élettartamuk, ami különféle tényezőktől függ. A fák élettartamát elsősorban a róluk való rendszeres gondoskodással hosszabbíthatjuk meg. Ez alatt azt értjük, hogy védjük meg őket a betegségektől és a kártevőktől, teremtsünk számukra megfelelő éghajlati és talajtani feltételeket, rendszeresen ápoljuk stb. A régi kertekben elsősorban az Idősebb kertészek gazdálkodnak. Sokan nehezen szánják rá magukat a kiöregedett fák teljes felújítására, helyettesítésére, inkább csak a részleges felújítást, megoldást alkalmazzák. Ennek célja csupán a kiöregedett fák Ifjítására és a kellő napfény biztosítására korlátozódik. Ezt megelőzően azonban célszerű eltávolítani az elöregedett, a rákos és az olyan elhalt, beteg részeket, amelyeket már nem lehet megmenteni. Újítani elsősorban az alma- és a körtefákat kell. Erre a célra a februári—márciusi időszak a legmegfelelőbb, rügyfakadásig számítva. Az Újítást azonban minden esetben alapos fejtrágyázás előzze meg. Az Újított fákat kezdetben hagyjuk buja növésben, de még ugyanabban az évben ritkítsuk meg a kifejlődött hajtásokat. Erre a szeptember végétől október végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. További részleges felújítási eljáráshoz tartozik az átoltás. A kertbarátok között eléggé elterjedt az a nézet, hogy átoltani csakis a fiatal fákat érdemes. Az eddigi gyakorlati eredmények azonban bebizonyították, hogy az idősebb (főleg az alma- és a körte-) fák átoltása is hatékony eljárást jelent. Az almatermésűek átoltására az áprilisi—májusi, tehát a virágzás! Időszak a legmegfelelőbb. A csonthéjasok átoltása nem ajánlatos, mert ezt a műveletet kevésbé tűrik el. A régi kertek korszerű felújítását elsősorban az alacsony törzsű gyümölcsfák telepítése jelenti. Több termesztési eljárás ismeretes, így a kertbarátok a környezeti és az éghajlati feltételeknek, valamint a szaktudásuknak megfelelő módszert választhatják. Az utóbbi években egyre nő az érdeklődés a különféle stílusú és felületű gyümölcsfasövények kialakítása iránt, ami esztétikai és gazdaságossági szemszögből nézve is alkalmas a régi kertek felújítására. A különféle gyümölcsfasövények kialakításakor arra ügyeljünk, hogy a leveleket lehetőleg kellő napfény érje, mert ez az első előfeltétele a sikeres megtermékenyülésnek. A gyümölcsfanövények előnye, hogy kevés helyet foglalnak el, korán és jól teremnek, könnyű az ápolásuk (metszés, permetezés stb.), könnyebb és gyorsabb a gyümölcs begyűjtése, s könynyebb a talajművelés is. Az almafák esetében az M И-es és az M I-es alanyt használhatjuk. Ha a fákat 2 méteres magasságig neveljük, akkor a 3 méteres tőtávolság is elegendő. A gyümölcsfasövényeket ■ a lehetőségekhez mérten északi-déli irányba telepítsük. A régi kertek felújításánál a brigyósgyümülcsűek és a díszfák telepítéséről se feledkezzünk meg. A kisebb kertekbe inkább az alacsony és a törpe törzsüeket telepítsük. A régi kertek felújítását lehetőleg ésszerűen végezzük, jóelőre gondoljuk át a lehetőségeket, a legmegfelelőbb megoldásokat, s tartsuk be a telepítés feltételeit! ŠAREK PÉTER, az SZGYKSZ KB dolgozója A középületek udvarát, előterét is tetszetőssé teszik a megfelelően megválasztott és gondosan ápolt dísznövények. Fotó: —dek
