Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
1979. ÁPRILIS 7. XXX. évfolyam 14. szám. Ara 1,- Kčs Köszöntjük az efsz-ek IX. kongresszusát! Szlovákia mezőgazdasági ás élelmiszeripari termelésének fejlesztése Az SZLKP Központi Bizottsága a múlt héten tartott ülésén vitatta meg a KB Elnökségének arról szóló Jelentését, hogyan teljesítette Szlovákia mezőgazdasága és élelmiszeripara a CSKP XV. és az SZLKP legutóbbi kongresszusának határozatait és melyek e két ágazat további feladatai. A tanácskozáson részt vett a CSKP KB küldöttsége: Miloš Jakes, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára és Július Varga, a CSKP KB póttagja, a KB osztályvezetője. Az ülést Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára nyitotta meg. Az SZLKP KB Elnökségének jelentését Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára terjesztette elő. Az ülésen, melynek tanácskozását Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára vezette, tizennyolcán szólaltak fel* rámutatva Szlovákia mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésének fejlesztési lehetőségeire, az eddig ki nem használt tartalékok maximális kihasználásának fontosságára. Az SZLKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének kérdéseiről. Az SZLKP KB Elnökségének jelentéséből V Az Elnökség jelentésének első része értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésében harminc esztendő alatt elértünk. Többek között megállapította, hogy Szlovákia népgazdaságának fejlesztésében is túlsúlyban voltak a pozitív tényezők. А XV. pártkongresszus programjának valóra váltása során tovább mélyült a dolgozóknak, testvéri nemzeteinknek és nemzetiségeinknek, valamint a pártnak és a népnek az egysége. A szocialista mezőgazdaság fejlesztése során tovább mélyült és fejlődött a munkás-paraszt szövetség, amely szocialista államunk alapköve. Az elmúlt három évtizedben minőségileg átalakult a szocialista mezőgazdaság termelési potenciálja, amit többek között az is bizonyít, hogy 1950 óta az egy hektár termőterületre jutó álló eszközök mennyisége a hatszorosára növekedett. A műtrágyaíogyasztás pedig az 1949. évi tizenhárom kilogrammról 1978-ban kétszáznegyven kilogrammra nőtt, a brutto mezőgazdasági termelés Szlovákiában az elmúlt három évtizedben 2,25-szorosára, az árutermelés csaknem a hétszeresére növekedett. A gabona hektárhozama 2,9-szeresére, a hústermelés a 3,75-szörösére, a tejtermelés 2,6-szorosára, a tojástermelés pedig a nyolcszorosára nőtt. A szocialista nagyüzemi termelés a szövetkezeti parasztság és az egész társadalom életszínvonala emelkedésének szilárd alapja. Az említett időszakban a mezőgazdaságban dolgozók száma 902 ezerről 330 ezerre csökkent, s ezzel más népgazdasági ágazatok részére munkaerő szabadult fel. A mezőgazdasági dolgozók több mint tíz százaléka főiskolai vagy középiskolai végzettségű, 15,1 százaléka pedig szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik. A mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan fejlődött az élelmiszeripar. amely Szlovákiában 1950 óta több mint hatszorosára növelte termelését. Forradalmi változások mentek végbe a mezőgazdasági munka jellegében és a falu életében. A szlovákiai falu a fölismerhetetlenségig megváltozott: az elmúlt harminc évben a falvakban sokezer családi ház épült, a háztartások felszereltsége és a gépkocsik száma pedig eléri a városi színvonalat. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan emelkedett a falu műveltségi és kulturális szintje Is. Falvainkban jelenleg több mint 3 ezer könyvtár működik, amelyek évente 23 millió kötetet kölcsönöznek. A falusi mozik száma ezerszáz, a látogatóké pedig 15 millió. Az általános iskolákon kívül a mezőgazdasági vállalatok közvetlen támogatásával gyermeknevelési intézményeket építenek, amelyek lehetővé teszik, hogy az anyák állandó munkát vállaljanak. A fejlődés és az idő tehát bebizonyította, hogy helyes utat járunk. Ez a lenini szövetkezeti eszme úttörői munkájának, az üzemi munkásság, a fötdművesszövetkezetek és az állami gazdaságok alapítói, a gép- és traktorállomások, a felvásárló szervezetek, a biológiai -szolgáltató üzemek, a tudományos kutatóintézetek dolgozói, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, a pártszervek és -szervezetek dolgozói és tisztségviselői, mindazok munkájának az eredménye, akik lelkesen teljesítették a CSKP IX. kongresszusának irányvonalát. Ezt a tevékenységüket pártunk nagyra értékeli, és a mostani alkalomból is őszinte köszönetét mond érte. Ugyancsak elismeréssel tartozunk a kulturális és népművelési intézmények dolgozóinak és azoknak a művészeknek, akik állampolgári kötelességüknek tartották, hogy tevékenyen és elkötelezetten részt vegyenek ebben a történelmi átalakításban. Amikor nagyra becsüljük azoknak a becsületes munkáját, áldozatkészségét, és bátorságát, akik lerakták a szocialista mezőgazdaság alapjait, hangsúlyozni akarjuk, hogy ugyanilyen igényes és felelős feladatok hárulnak a szövetkezeti parasztság és a mezőgazdasági dolgozók jelenlegi nemzedékére. Mezőgazdaságunkban új minőségi változások mennek végbe. Az új haladó eljárások érvényesítésével, az összpontosítás és a szakosítás, valamint a kooperáció elmélyítésével, a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek hasznosításával, s a gépesítés a kemizálás és a blologízálás bevezetésével ugyanis a mezőgazdasági termelést ipari jellegűvé teszi. Meggyőződésünk — hangsúlyozza a KB Elnökségének jelentése —, hogy ez a nemzedék is megbirkózik a jelenlegi és a jövő időszak igényes feladataival és magasabb színvonalra emeli szocialista mezőgazdaságunkat. A szocialista mezőgazdaság építésének harminc éve alatt az állattenyésztés fejlesztésében, a korszerű állattartó telepek építésében is jelentős sikereket értUnk el s ezért könnyebbé, kulturáltabbá vált az állatgondozók munkája. Krajčovič Štefan felvétele. Teljesítik a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat ♦ A húseladás tervét négy év alatt — a tejeladás ötéves tervét 1980. január végéig teljesíti a Lúč na Ostrove-i Efsz! Az első három év feladatainak teljesítése, feladatok az 1979. és 1980. évre A )án Janik elvtárs által előterjesz- 3tt jelentés megállapítja, hogy a SKP XV. kongresszusán jóváhagyott eladatokkal összhangban az SZLKP ígutóbbi kongresszusa célul tűzte ki csehországi és a szlovákiai mezőazdaság és élelmiszeripar közötti zintkülönbség kiegyenlítését, mégpedig a termelési erőforrások és a természeti adottságok jobb kihasználásával abból a célból, hogy Szlovákia hozzájáruljon hazánk gabonanemüekből való önellátotttágához és fokozza önellátásának mértékét az élelmiszertermelésben. (Folytatás a 2. oldalon) Közismert, hogy a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban sok olyan mezőgazdasági üzem van, amely országos viszonylatban Is az élvonalbeli gazdaságok közé sorolható. Ezek közül az említett járáson belül is a termelési-gazdálkodási ranglétra felső fokainak egyikén helyezkedik el az ezerötszázhuszonöt hektár mezőgazdasági területen, gazdálkodó Lúcsi Egységes Földmüvesszövetkezet. Egyébként ez a szövetkezet azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek a múlt évi termelési és gazdasági eredmények összegezésekor nem hivatkoztak a kedvezőtlen időjárás eredménytrontő hatására, s ahol a gazdálkodás mérlegét nem az aránylag jól jövedelmező szőlő és zöldségtermelés billentette helyre. Ugyanis ez a szövetkezet hagyományos növénytermesztést folytat, amely a gabona, a szemes kukorica, a cukorrépa és a takarmánynövények termesztésére terjed ki. Az állattenyésztés —, amely napjainkig nem hivalkodhatott szemet gyönyörködtető, korszerű és mutatós istállókkal — zárt állományforgós rendszerű mind a szarvasmarha, mind pedig a sertéstenyésztésben — a hús- és tejtermelés igényes feladatainak teljesítését szolgálja. Persze hozzá kell tenni, hogy nem is akárhogyan! A múlt esztendőben például egy hektár mezőgazdasági területre számítva 600 kg húst és 1221 liter tejet értékesítettek. Ez a rendkívül jó eredmény nem a túlhajtott állatsűrűségnek, hanem a hasznosság ésszerű fokozásának a következménye. Vagyis annak, hogy tehenenként a múlt esztendőben 4737 liter tejet termeltek; hogy a hízúmarhák napi súlygyarapodása túlszárnyalta az 1 kiló húsz dekát; s hogy a sertéshizlalás színvonala is magas, tehát jelentősen hozzájárul a hústermelési tervfeladatok túlteljesítéséhez. A hatodik ötéves tervidőszakra a Lúcsi Efsz igényes feladatok teljesítését vállalta az állattenyésztést termelés szakaszán. Ügy határozott, hogy öt év alatt háromszázharmincnégy vagon húst és hatmilliókilencszáznegyvenezer liter tejet szállít a közellátásnak. Mivel megteremtették az állattenyésztési termelés tervszerű növelésének feltételeit, így elérték azt, hogy az állattenyésztésük árutermelése még a feltételezettnél is eredményesebbnek bizonyult. Az ötéves tervidőszakra előirányzott állattenyésztési árutermelési feladatok teljesítéséhez az év elején csupán kilencvenegy vagon hús és kétmilliőnegyvenezer liter tej hiányzott. A lúcsiak az 1979-es évre kilencvennégy vagon hús értékesítését tervezték. Három vagonnal többet, mint ami az ötéves terv teljesítéséhez szükséges! Tehát reálisnak minősíthető az a vállalásuk, bogy a húseladás ötéves tervét négy év alatt teljesítik. A tejtermelés és értékesítés szakaszán is reálisnak tűnik az a vállalásuk, hogy az ötéves tervüket tizenegy hónappal előbb, vagyis 1980. január végéig teljesítik. Szakemberek körében joggal vetődhet fel a kérdés: vajon a mezőgazdasági termelésre eléggé kedvezőtlenül ható évek folyamán, hogyan sikerült ennek a szövetkezetnek az állattenyésztés szakaszán ilyen magas fokú intenzitást elérni? Nyilván olyan szakemberek is akadnak, akik feltételezik, hogy a Lúcsi Efsz említett sikerei az állami takarmányalap rovására gyarapodtak. Nincs Igazuk azoknak, akik ilyen lehetőségekre, vagyis arra gondolnak, hogy a lúcsiaknak könnyű lehet idegen toliakkal ékeskedni. Az érdem a helybelieké: a szövetkezet termelését észszerűen fejlesztő vezetőségé és a szorgalmas szövetkezeti tagoké. Mégpedig azért, mert nemcsak meghallgatták a párt központi szervei által is többször hangoztatott jó tanácsot, hanem azt a termelési gyakorlatban meg is valósították. A lúcsiak tehát a termelés- és gazdaságfejlesztés elsődleges tényezőjének a növénytermesztés következetes fejlesztését tartották. A búzatermesztésben például már 1975-tfll a hatvanasak közé tartoznak, s a múlt esztendőben hektáronként hatvannégy mázsát takarítottak be. Szemes kukoricából pedig már 1970-ben elérték hektáronként a hatvankét mázsát, 1975-ben a nyolcvannyolc mázsát, de a múlt évi „kedvezőtlen“ időjárás sem csökkentette a szemes kukorica hozamát a hatvannégy mázsa alá. Az állattenyésztési termelés intenzitásának tervszerű növekedését — a szemesek hozamának növekedése mellett — kedvezően befolyásolta az évről évre gondosan kialakított takarmánybázis is. Sőt mi több, szinte egy-* értelműén állítható, hogy az állattenyésztés gyorsütemű fejlődését, hasznosságának növekedését a jó minőségű takarmányalap tette lehetővé. Ezt a jó minőségű takarmányalapot már szinte hagyományosan, vagyis évről évre a lucerna és silókukorica, valamint a cukorrépa melléktermékei alkotják. Bizony ez az aránylag kis szövetkezet kétszázhasminc hektáron termeszt lucernát évenként száztíz mázsás hektárhozam mellett, s csak a múlt esztendőben négyszázharmincegy vagon tápanyagdús granulátumot készített. Persze nem eladásra, mint azt teszik egyes mezőgazdasági üzemek a bevételi tervek teljesítése céljából, ihanem a saját állatállományuk részére. Rangos Äelyet tölt be a silókukorica Is. Nemcsak azért, mert a hektárhozama szinte minden esztendőben meghaladta a négyszázötven mázsát, hanem azért, mert nem meddő vagy csöveitől megfosztott kukoricaszárat, hanem tejes-viaszos érésű kukoricát silőznak. S persze mindezt úgy, mint azt a „nagykönyv írja“ gyorsan, szakszerűen és veszteségmentesen. Az állatok haszonhozamát növelő takarmányozásban Lúcson rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a cukorrépa melléktermékeinek: a répafejnek és a cukorgyári répaszeletnek. Ezért nem is idegenkednek annak termesztésétől. Bartal Ferenc, a szövetkezet elnöke például meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a cukorrépa egyike azoknak a növényeknek, melyeknek termesztése a legkifizetődőbbnek bizonyul. Mint mondotta a cukorgyárnak szállított hektáronkénti négyszázötven mázsa répa mellett, a szövetkezetnek hektáronként körülbelül négyszáz mázsa melléktermék marad takarmányozási célokra, ami megközelíti egy hektár silókukorica termését. S ha ezt szakszerűen tárolja és tartósítja a szövetkezet, akkor nagy „lépéssel“ járul hozzá a takarmánygondok megoldásához. S Lúcson értik (Folytatás a 13. oldalon)
