Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

1979. március 31. SZABAD FÖLDMŰVES Új feltételek között - sikeresen A Nyugat-szlováklai Húsipar ko­máromi üzemének dolgozói már évek óta azok közé tartoznak, akik rend­szeresen, határidő előtt teljesítik évi tervfeladatukat. így volt ez az elmúlt Németh Gyula, a komáméi húsüzem igazgatója. évben is. 1979. január elsejével az érsekújvári részleg — az új húskom­binát felépítése után >— önállósult. A komáromi üzem a húskombinát felépí­tése után i-~ önállósult. A komáromi üzem termelését változott körülmé­nyek között folytatja. Bizonyára so­kakat. foglalkoztató kérdés, vajon gyengült-e az üzem az érsekújvári különválásával. Ezért február elején ellátogattam az üzembe, ahol felke­restem Németh Gyulát — a komáromi húsüzem új igazgatóját i— és a terv teljesítéséről érdeklődtem. Az Igazgató szívesen tájékoztatott. Elöljáróban elmondotta, hogy a kü­lönválás korántsem jelenti azt, hogy az üzem dolgozóinak kevésbé igényes feladatokkal kell mégbirkózniuk. Az üzem kétszázharminc dolgozójának ebben az esztendőben az elmúlt évi tervfeladatokhoz viszonyítva 6,5 szá­zalékkal többet kell termelni. Az igazgatótól megtudtam, hogy az üzem dolgozói már az év első hónapjának tervfeladatét csaknem egy százalék­kal túlteljesítették. Megkértem, be­széljen néhány főbb mutató teljesíté­séről. Erről hadd nyilatkozzék ő: — A húsfelvásárlási tervünket ez év első hónapjában százengyvenegy mázsával túlteljesítettük. Az elmúlt év januári eredményéhez viszonyítva ezernégyszáznegyvenhárom mázsával több húst vásároltunk fel. A vágóhíd dolgozói havi tervüket 105 százalékra teljesítették. A tervezettnél jóval több húst szállítottunk a ZDROJ kereske-Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk fejlődése az érdeklődés középpontjában Szabad, szocialista országépíté­sünk legutóbbi három évtizedében népgazdaságunk egyetlen ágazata sem tud olyan forradalmi átalaku­lást felmutatni, mint éppen a me­zőgazdaság. Ezt a fejlődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1948-ban a mezőgazdasági nyers­termelés értéke körülbelül 40 mil­liárd koronát tett ki, de harminc esztendő alatt megkétszereződött, mert 1977-ben kereken 80 milliárd korona értéket képviselt. Három évtizede egy mezőgazdasági dolgo­zó öt és fél személy élelmiszer­­ellátásáról gondoskodott, napjaink­ban már több mint tizenöt sze­mély élelmiszerszükségletét fede­ző mennyiséget termel ki. S te­gyük hozzá, hogy a személyen­kénti élelmiszerfogyasztás az élet­színvonal növekedése által jelen­tősen megnövekedett. Falvaink szocialista átalakulása alapjaiban változtatta meg a me­zőgazdasági munkák jellegét és a falusi életmódot is. Szemtanúi va­gyunk annak a folyamatnak, a­­melynek eredménye a város és a falu közötti különbség elmosódása, megszűnése. A mezőgazdaság azonban to­vábbra is egész társadalmunk ér­deklődésének középpontjában áll, mivel életszínvonalunk alakulásá­nak egyik jelentős tényezője. Lé­nyegében a mezőgazdasági terme­lés fokozása teszi lehetővé, hogy maradéktalanul teljesítsük a párt­­határozatokban kitűzött célt — az önellátás szintjének elérését az alapfontosságú élelmiszerekből. A mezőgazdasági termelés fejlő­dése az élelmiszeripar gyors előre­haladását segíti elő. Élelmiszeripa­runk össztermelése 1978-ban 3,9 százalékkal növekedett, ami a ha­zai piac jobb ellátását eredmé­nyezte. jelentősen növekedett a hús és hentesáru, a vágott baromfi stb. piaci árumennyisége. Így a lakosság tápanyagellátása terén hazánk a világ legfejlettebb orszá­gainak sorába küzdötte fel magát. Negatív jelenségnek számít a­­zonban, hogy étrendünk nem felel meg az ésszerű táplálkozás köve­telményeinek. Mindennapi táplálé­kunkban még mindig túlsúlyban vannak a lisztből készült ételek és nagy a cukorfogyasztás. Ezért mihamarább meg kellene változ­tatni étrendünk összetételét, leg­alább harminchét százalékkal csökkentve a cukorfogyasztást és húszszázalékkal kevesebb gabona­terméket kellene fogyasztanunk. Ezzel szemben a zöldségfélék fo­gyasztását 27 és a gyümölcsét 37,5 százalékkal kell majd növelnünk. Emellett fokozni kellene az állat­tenyésztési termékek — a tej és a tojás fogyasztását. De módosításra szorul a húsfogyasztás összetétele is, mivel jelenlegi húsfogyasztá­sunknak csaknem a felét a sertés­húsz százalékkal kevesebb gabona­táplálkozás elvei főképp a barom­fihús fogyasztását ajánlják, amely jelenlegi húsfogyasztásunknak csu­pán 12,3 százalékát teszi ki. Az idei évre kidolgozott terme­lési tervek szerint élelmiszeripa­runk — a mezőgazdasági áruter­melés várt fejlődésével összhang­ban — nyerstermelését az 1978-as évvel összehasonlítva 4,1 százalék­kal kell megnövelnie, hogy a ha­zai piac élelmiszerellátását hat százalékkal bővíthesse. E feladat sikeres teljesítésének egyik felté­tele, hogy élelmiszeriparunk a le­hető legnagyob mértékben haszno­sítsa mindazt a nyersanyagot, amit mezőgazdaságunk kitermel. Ugyan­akkor az is szükséges, hogy ru­galmasan alkalmazkodjon a piac igényeihez és gyártmányainak fel­újításával segítse az élelmiszerek minőségének javítását. Az életszínvonal emelkedése, a munkaidő csökkentése és a szabad idő kihasználásának lehetősége, másrészt a nők jelentős foglalkoz­tatási aránya és a népszaporulat állandó emelkedése egyre sürge­tőbben helyezi előtérbe a kész- és félkész ételek nagyobb méretű előállításának és forgalmazásának szükségességét. E téren élelmiszer­­iparunk már eddig is sokat tett, de még többet vár tőle társadal­munk. (ben) debni szervezet és a JEDNOTA fo­gyasztási szövetkezet üzleteibe, vala­mint a vendéglátóipart üzemekbe is. Az igazgatótól megtudtam, hogy a húsüzem az újjászervezés után Is öt­venöt különböző hústerméket állít elő, ami nem kis fel'adat. Eszembe jutott, vajon a nagy mennyiség nem megy-e a minőség rovására? A gon­dolatot azonban elhessegettem ma­gamtól. Hogy miért? Azért, mert sze­retek körülnézni a hentesüzletekben és gyakran vásárolok az üzem ter­mékeiből. Azt tapasztaltam, hogy csak kevés járás üzleteiben találhatók olyan Ízletesen elkészített hentesáruk, mint itt a komáromi járásban. Azon­ban nem elmélkedhettem sokáig, mert az igazgató máris Sorolta az üzem „ínyenc készítményeit“. így az inová­­ciős program keretében a Liptói sza­lámit (Liptovská saláma), az Ipolyi kolbászt (Ipeľská klobása), a Zsitvai szalámit (Žitavský salám), Vihorláti szalámit (Vihorlatský salám) és a Ja­vorina elnevezésű szalámit készítik. Rájöttem, hogy feleslegesen hallgat­tam el a minőségben való kételkedé­semet, mert az igazgató — mintha ol­vasná a gondolatomat — elmondotta, hogy az előző hónapokhoz viszo­nyítva a hentesáru minősége lényege­sen javult. Ezt nemcsak a laborató­riumi vizsgálatok eredménye, hanem a lakosság egyre nagyobb érdeklődé­se az egyes áruk iránt Is bizonyltjai" Az igazgató az elért sikerek titkát elsősorban a széles körben kibonta­koztatott szocialista brigádmozgalom­ban látja. A hentesszakmában nagyon fontos tényező az ember és főleg a szakma szeretete. A szocialista brigá­dok tagjai úgy készítik a hústermé­keket, úgy dolgozzák fel a húst, mintha saját maguk részére készíte­nék. , A szocialista brigádmozgalom eb­ben az üzemben már hagyományos. Az egyes kollektívák között évek óta nemes verseny folyik. A legjobbak közé a Mőrocz Dezső, Petrus János és Vörös Lajos vezette munkacsopor­tok tartoznak. A komáromi húsüzem dolgozói jól kezdték az évet. Tudatosították, hogy a hatodik ötéves terv 4. évét csak Úgy teljesíthetik sikeresen, ha mind­járt az első naptól kezdve teljes erő­vel látnak hozzá az Igényes feladatok teljesítéséhez. S hogy sikereiket még biztosabbra vehessék, ebben az évben Is széles körű felajánlási mozgalmat indítottak a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának tiszteletére. Kolozsi Ernő A húsüzemben a Vörös Lajos (képünkön a bal szélen) vezette munka­­közösség készíti a jó minőségű füstölt árut. (Foto: id. Paál Gyula) Rajtuk is múlik Társadalmunk gazdasági és szo­ciális fejlesztésének fontos felada­tai közé tartozik a munkatermelé­kenység megsokszorozása, a mun­ka minőségének fokozása a nép­gazdaság minden ágazatában, te­hát a mezőgazdasági termelésben is. Az ember ésszerű táplálkozásá­ban jelentős helye van a tejnek és a tejtermékeknek. Ahhoz, hogy ezekből egyre több kerüljön asz­talunkra, nem elég csak a tej elő­állításához szükséges tényezőknek szentelni a figyelmet, hanem a termelési folyamat során a tej mi­nőségére is nagy gondot kell for­dítani. A jó minőségű tej elérésének egyik előfeltétele a fejőtechnika karbantartása. A Nagykürtösi (Veľ­ký Krtíš) Gép- és Traktorállomás állattenyésztési gépesítő részlegé­nek dolgozói az elmúlt év elejétől végzik a járás mezőgazdasági vál­lalataiban a fejő- és hűtőberende­zések műszaki karbantartását. Tőn Károly részlegvezető elmondta, hogy a fejő- és hűtőberendezések komplex javításának és karbantar­tásának elvégzésekor szorosan együttműködnek a járási mezőgaz­dasági igazgatósággal. Továbbá el­mondta azt is, hogy a részleg dol­gozói múlt évi tervüket száznyolc­vanhét százalékra teljesítették. En­nek eredményeként lényegesen ja­vult a felvásárolt tej minősége is. összehasonlításképp érdemes összevetni az 1977. évben felvásá­rolt tej minőségi osztályait az el­múlt esztendőivel. Míg 1977-ben az eladott tej harminckét százalé­ka volt csak I. osztályú, addig 1978-ban már a felvásárolt tej hat­vankét százalékát sorolhatták első osztályba. Tavalyelőtt a tej huszon­nyolc százaléka volt III. osztályú, tavaly mindössze csak hét száza­léka. Az elért eredményekben nagy része volt Otto Lupták mesternek és a vezetése alatt dolgozó Michal Cierný, Borbély Gyula és Vladimír Kropáč karbantartóknak. Jó mun­kájukról tanúskodik az a tény Is, hogy sem a mezőgazdasági válla­latok, sem a jmi részéről nem ér­kezett panasz a munkájukra. A- mint azt a részleg vezetője elmon­dotta, a javítási és karbantartási munkákat nagyban nehezíti a hiá­nyos alkatrészellátás. Egyébként a gtá „hűtősei“ a szünnapokon is szolgálatot tarta­nak, mivel tudják, hogy rajtuk is múlik a járás minőségi tejterme­lése. Bodzsár Gyula JEGYZET A kulturáltabb életkörnyezetért Szlovákiában tavaly közel negyven­hatezer lakást adtak át s ezt vala­mennyien jóleső érzéssel vettük tudo­másul. Gondolom, a szerencsés csalá­dok határtalan boldogsággal vették birtokukba a lakásokat. Az első na­pokban • talán az örömkönnyek miatt? — csak kevesen vették észre, hogy elferdültek, rosszul záródnak az ablakok, a konyhában szivárog a le­folyó és csöpög a csap, hogy a gye­rekszobában máris foltos és szakado­zott a tapéta, a vécében nem műkö­dik az öblítő, a fürdőszobában pedig csak akkor van meleg, ha a hálóban legalább fél napra elzárják a fűtést. Az „élmények“ hatására sokan buz­gón káromkodtak, mások csak szeré­nyen méltatlankodtak, majd összeír­ták és haladéktalanul jelentették az illetékeseknek az észlelt hibákat. Le­het, még nyáron is várni fogják a szerelőt. Megint mások, az ügyeseb­bek — vagy a tapasztaltabbak? — viszont előkotorták a családi erek­lyeként őrzött kalapácsot, harapófo­gót, csavarhúzót, megjavították a csöpögő csapot, az ajtónak mindun­talan búcsút intő kilincset, bádogle­mezt szegeitek, majd Purfix lég- és hangszigetelő szalagot ragasztottak a rosszul záródó ajtókra, ablakokra, és igyekeztek elfelejteni az első1 hetek apró bosszúságait. Nem mindenkinek sikerült felejteni, már csak azért sem, mert időközben újabb problémák adódtak. A megbí­zott — és fizetett — személyek nem takarítják a lépcsőházat, nem lapátol­ják el a havat, valaki mindig elcsa­varja a tetőn a tévé-antennát, a ha­todik emeletről „elemelték“ egy ba­bakocsinak a kerekét, a rzéntelepen heteken át nem lehet fűtőgázt kap­ni... Lehet, valaki számára kicsinyesség­nek tűnik, hogy a tények ismereté­ben én most mégis „csak“ a szemét­elszállitás hiányosságairól akarok be­szélni. Márpedig beszélek róla, sőt, még egy képet is mellékelek s az ol­vasó fantáziájára bízom a döntést: kell-e itt a sző? Mert, hogy némely lakótelepen egy-két szemeteskuka bi­zony kellene még, az vitathatatlan. Szerintem ugyanis az ilyen és hason­ló, hetente ismétlődő és napokon át tartó látvány nem éppen megkapó. (A csontot, kenyeret kereső kutyák és macskák csak azért nincsenek raj­ta a képen, mert a népszerűvé válás hirtelen felcsillant lehetőségétől meg­rémült állatok százfelé szaladtak a fényképezőgép láttán.) S a látvány még csak hagyján, de nyáron bűzlik a sok szemét, ételmaradék stb. Mi pe­dig naponta kerülgetjük, a gyere­keink meg ott játszadoznak a szemét­telep közelében, mert játszótér, vagy legalább egy homokozó sehogy sem akar elkészülni. Nem is olyan régen valaki azt mondta, azért ilyen rendetlenek a la­kótelepi szemétgyűjtő helyek, mert maguk a lakók is rendetlenek. Nem tudom, hogy a polgártárs mit szokott csinálni a szeméttel, a konyhai hul­ladékkal? Én általában beledobom a kukába, már amikor fér még bele va­lami. Ha viszont a kuka már púpo­­zásig megtelt, akkor ... Vagy talán cipeljem vissza nyolcadik emeletre és az éj leple alatt hajítsam ki az abla­kon, mint azt C. Ernő barátom szom­szédja teszi? Élünk és bosszankodunk, pedig ez a probléma is megoldható. Ha a lakó­tömbök előtt egy-két kukával többet helyezünk el, ha a kukákat szemét­­gyűjtő konténerrel helyettesítjük, vagy a meglévő kukákat egy nappal koráb­ban ürftjük ki, minden bizonnyal ele­jét vesszük a képen rögzítetthez ha­sonló látványnak s kulturáltabb kör­nyezetben fogunk élni. (ká-í

Next

/
Thumbnails
Contents