Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
A kert talajának művelése (II) TALAJ MÜVE LÉS láJCANVAGPOTbíS NÖVÉNYVÉDELEM A zöldség- és gyümölcstermesztés során igen sokféle talajmunkát kell végezni. Ezek egy részére ősszel (mélyszántás, ásás stb.j, illetve tavasszal, tehát a betakarítást követően és a tavaszi vetésekig, kiültetésig kerül sor, más részükre viszont a tenyészidőben, a növények fejlődési idején van szükség. Az előbb említetteket összefoglalóan talaj-előkészítő, az utóbbiakat pedig talajápolási munkálatoknak nevezzük. Az említettek alapján megállapíthatjuk, hogy a leghatékonyabb talajjavítás a forgatás, rigolírozás, vagyis a kert létesítését, valamint a szőlő és a gyümölcsfák telepítését megelőző talajmüvelés. A forgatással előkészített és a kellő mélységig hosszú időre megjavított, kedvező talajállapot megtartásáról az elkövetkező években is gondoskodni kell. A talajmüvelés feladata tehát az legyen, hogy megakadályozza a leromlást, a talajnak nagyobb mélységig történő kiszáradását. A felszíni, 10—15 cm-es lazán tartott réteg szerkezete ugyanis a folytonos kiszáradások, illetve átnedvesedések, valamint a taposás hatására általában leromlik, s ezt csak a talaj leforgatásával állíthatjuk helyre. Ilyen esetekben a felszín alatt levő, helyreállt szerkezetű talaj kerül a felszínre. TALAJMÜVELÉS! ELJÁRÁSOK Az őszi ásás vagy szántás a legjelentősebb talajmunka. A kert nagyságától és a talaj kötöttségétől függően kézi erővel (ásóval) vagy ekével végezhető el. Az őszi talajművelés feladata tehát a forgatás. Az ásással, illetve szántással azt a célt kívánjuk elérni, hogy az előző évi termesztés alkalmával szerkezetét és tápanyagtartalmát vesztett, mintegy 30 cm vastag talajréteget fellazítsuk és megfordítsuk. A forgatás ezen kívül azt a célt is szolgálja, hogy a fellazított talaj befogadja és a mélybe vezesse az őszi és a téli csapadékot. A fellazítás hatására ugyanis a talaj hézagtere megnövekedik, s a szivacshoz hasonlóan sok vizet képes magába fogadni és megtartani. A fellazított talajon az őszi-téli esők vagy az olvadó hó vize nem áll meg, hanem beszivárog, s ezáltal a mélyebb rétegeknek a nyáron át elfogyott vizét is pótolja. Erre igen „nagy szükség van, mert a talaj mély beázása tavasztól őszig már aligha lehetséges. A talajt borító növényzet lombja ugyanis a csapadék egy részét felfogja, s az onnan el is párolog. A növények szempontjából a kisebb, üdítő esőknek is jó hatásuk van, de a mélyebb rétegek elfogyott vízkészletét már nem tudják pótolni. Ezért van olyan nagy szükség arra, hogy ősztől tavaszig a talaj vízraktára, azaz a mélyebb talajréteg feltöltődjön. Ha ezt a vízkészletet a tenyészidő folyamán a felszín lazán és gyommentesen tartásával megőrizzük, akkor még száraz időjárás esetén is tűrhető fejlődést és termést remélhetünk, mert az altalajban még nagy szárazság esetén is marad talajnedvesség. Mivel a zöldságnüvények gyökérzónája — kivéve a mélyen gyökerező spárgát és a tormát — rendszerint a 30 cin-es talajmélységben helyezkedik el, ezért a trágya bedolgozása is ebben a mélységben indokolt. Erre a célra pedig az őszi szántás, illetve ásás a legmegfelelőbb. Az őszi talajmüveléssel fellazított feltalajban kedvező időjárás mellett még az ősz folyamán megélénkülhet a talajlakó parányszervezetek, mikroorganizmusok munkája, s ennek eredményeként jelentős menynyiségü felvehető ásványi tápanyag is keletkezhet. Az őszi ásás, illetve szántás akkor jó, ha kellő időben és a talaj megfelelő nedvességi állapotában történik. A művelés mélységével ugyanis a gyökérzet kifejlődését, elhelyezkedését bizonyos mértékig szabályozhatjuk. A mélyműveléssel a gyökérzetet is mélyebbre kényszerítheti ük. A mélyebb ásás a levegőigényes gyümölcsfajok felfelé irányuló gyökérvégződéseit ugyan megsértheti (például a törpe gyümölcsfák esetében), de a sérült helyeken — főleg megfelelő trágyázás mellett — áj, dús gyökérzet fejlődik. A mélyebb átlevegőzés is a mélyebb gyökérfejlődóst serkenti a továbbiakban. A mélyszántás a fás' növények számára csak abban az esetben jelent bizonyos megrázkódtatást, ha'az addig sekélyen müveit vagy műveletlen, elhanyagolt, gyepes területet egyszerre ássuk fel. A rendszeres őszi mélyásással a felszínhez közelebb túlnyomórészt csak vékony, úgynevezett hajszálgyőkerek képződnek. Ezek megsértése már csak azért sem káros, mert ezek a tél folyamán úgyis elhalnak, s tavasszal újraképződnek. Az ásás során először keresztben, az első ásónyom vonalán ássunk munkaárkot. Az ebből kikerülő földet szórjuk szét a felásásra kerülő kertrészben. A következő ásónyom földmennyiségét most már az előző árokba (barázdába) fordíthatjuk, ezzel újabb árkot képezünk. Az ásáskor, illetve a szántáskor arra ügyeljünk, hogy az előző évi talajfelszín és a gyökérmaradvánok lehetőleg az árok mélyére kerüljenek. Űszszel nagyobb szeletekben, hantosán ássunk, mert a téli fagy hatására a hantok szétesnek. Az őszi hantos ásás, szántás felszínét tavasszal, amint a rögök, morzsák kezdenek száradni, pirulni, el kell simítani, gereblyézni, hogy megakadályozzuk a talaj kiszáradását, a talajnedvesség elvesztését. A tavaszi ásás időpontját úgy kell megválasztani, hogy azt a magvetés és a palánták kiültetése előtt legalább három héttel elvégezzük. Az ilyen talajmunka után ugyanis a laza talajnak természetes úton tömődnie kell.. A tavaszi ásáskor lehetőleg keskenyebb talajszeletekben forgassunk, mert — különösen szeles tavaszon — a kert talaja rögös lesz. (Folytatjuk) A spárgatök nem kíván különösebb talajművelést, de a megfelelő tápanyagpótlást meghálálja. Fotó: —btm— A HÁZ1NYULAK NYERSROSTSZÜKSÉGLETE A nyersrost fiziológiai jelentősége abban rejlik, hogy mint emészthető szubsztrátum és ballasztanyag elősegíti a gyomor- és a bélrendszer normális működését. Nemcsak a gazdasági állatoknál, hanem a házinyálnál is a takarmányadagban talál ható nyersrost mennyiségének fokozásával csökken a takarmányuk emészthetősége. A Szovjetunióban végzett kísérletek során megállapították, bogy a 12—18 százalék nyersrostot tartalmazó takarmányadag etetésekor a vérsavó minimális mennyiségű aminósavat tartalmazott. A takarmányadag nyersrosttartalma a vérben található zsírsavak összetételére is kihatással volt. A kísérletek során a legjobb eredményeket a 30—50 százalék fűlisztet tartalmazó szeincsézett takarmánykeverék etetésekor érték el. E takarmánykeverék etetése mindemellett gazdaságilag is a legmegfelelőbb eljárásuk közé tartozott. KACSANEVELÉSI KÍSÉRLETEK A Szovjetunióban kísérleteket folytattak a tenyésztési technológia és a kacsák vágóértéke közötti összefüggésekkel kapcsolatban. A kísérletek különösen a nyári, kifutós tenyésztési technológiát érintették. Megállapították, hogy a hőmérsékletingadozások — a kacsák 20 napos korától számítva — növelték a bői- alatti és az izomszálak közötti zsírszövet lerakódását. E kedvezőtlen értékmérő hatás ellenére azonbah a kacsák vágóórtékét jó minőségi osztályba sorolták, mert nagyobb volt az izomzat szárazanyag-tartalma. A minőségi tényezők szemszögéből nézve a legjobb ered-* menyeket a kombinált tenyésztési technológia alkalmazásakor érték el. Ennek során a kacsákat 15—20 napos korukig neveidében (huszonnégy állatot számítva négyzetméterenként-) tartották, s csak azt követően engedték ki őket a kifutókba, ahol önetetőket és önitatókat alkalmaztak. Ezzel az eljárással a nyári időszakban a nevelde kapacitását megkétszerezték. i—zch A ssisstémikus hatású gom ** baölőszerek nagy előnye, hogy felszívódva hosszabb ideig védik a növényt, illetve a permetezés utón keletkező új hajtásokat, mint a kontakt hatású szerek. További előnyük, hogy e felszívódott hatóanyagot egy későbbi eső már nem moshatja le a növényzetről. Hátrányuk ezzel szemben az, hogy gyakori alkalmazásuk ellenálló törzsek kiválasztódását eredményezheti. A szőlészetben eddig csak a lisztharinat, illetve a lisztharmat és a szürkepenész ellen is hatásos gombaölőszereket ismertük. Ezek közül eddig a Benlate, a Fundazol és a Tepsin készítmények alkalmazása volt engedélyezve. Újabban külföldön a lisztharmat elleni védekezés terén kiváló eredményeket értek ei a tridimefon hatóanyagú Bayleton 5 WP, 25 WP és 250 ЕС készítményekkel. Gyártja az NSZK- beli Bayer AG vállalat, amely a szőlő lisztharinata ellen az 5 WP 0,05 %-os töménységű oldatát ajánlja alkalmazni, hektáronként kétezer liter víz felhasználásával. A Modrai Szőlészeti és Borászati Kutató Állomás šenkvicei telepén tavaly a Bayleton 5 WP készítményt egy hatékonysági kísérletben már alkalmaztuk. Háromszori alkalmazása (június 29-én, július 28-án és augusztus 14-én I a fürtök lisztharmatfertőzöttségét a kezeletlen kontroll parcella 40 százalékos fertözöttségével szemben egy százalékra csökkentette. Ez az eredmény a Topsin készítmény használatától sokkal jobb volt. Tudomásunk szerint tavaly a Bayleton 25 WP készítménnyel (0,01 Ц-os oldatban) morvaországi szőlőkben is kísérleteztek, ugyancsak igen jó eredménnyel. Nálunk a Bayleton 25 WP és ozikloridot tartalmaz. (Hazánkban e készítmények használata egyelőre nem engedélyezett — a szerk. megjegyzése.) A gyártó vállalat a Ridemil WP 25 használatát a burgonyavész-, a dohány- és a komlóperonoszpőra, a Ridomil plus 50 WP-t pedig a szőlő- és a komló-peronoszpóra ellen ajánlja. Hatóanyag szempontjából ■ Ridomil az acyialalinok csoportjába tartozik. Hatóanyaga a l)j gombaölőszerek kísérleti eredményei 250 ЕС használata eddig csak a búzában és az árpában, a Bayleton 5 WP pedig az almafa lisztharmata ellen van engedélyezve. A lisztharmat, illetve a szürkepenész elleni hatásos szerek mellett a világpiacon megjelentek inár az első, peronoszpórára is hatásos szisztémikus szerek. Ezek közül a legtöbb tápasztalat a svájci Ciba-Geigy AG vállalat Ridomil WP 25 és a Ridomil plus 50 WP készítményéről van. Ez utóbbi 15 százalék Ridomilt és 35 százalék rézlevélzetbe a csúcs fele tartó irányban igen gyorsan hatol be, ami egyben azt is jelenti, hogy a permetezés után fejlődő hajtások és a levélzet védelme két-négy hét időtartamra biztosított. A Ridomil plus 50 WP alkalmazását szőlőben 2—3 hetes időközökben ajánlják. Igen jó hatással alkalmazható ez a készítmény akkor is, ha a peronoszpóra már fellépett, mivel gyógyító hatású. Ilyen esetben a kezelést azonban öt-hét nap elteltével meg kell ismételni. A Ridomil 50 WP készítmény« nyel ienkvicei telepünkön Uh valy szintén kísérleteztünk. Eltekintve a Dithane készítménynyel végzett első permetezéstől, három alkalommal (június 7-én, június 29-én és július 14-ón) permeteztünk vele. E kísérlet is igen jó eredménnyel- végződött, mert míg a kontroll parcella 30 tőkéjén 237 peronoszpórával fertőzött levelet találtunk, addig a Ridomil plus 50 WP készítménnyel kezelt tőkéken mindössze hatot. Ezt a készítményt — függetlenül ettől a kísérlettől — a már fellépett peronszpóra-fertőzés ellen is alkalmaztuk. Ez az egyszerű kezelés igen hatásos volt, s lényegében meggátolta a fertőzés elterjedését. A Ridomillal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ez a készítmény egyedül csak a peronoszpőra ellen hatásos, s így használata esetén a lisztharmat elleni védekezésről fokozottan kell gondoskodni. Meggondolandó az is, hogy nem volna-e olcsóbb a Ridomil plus 50 WP készítmény helyett csak a rézoxiklorid nélküli hatóanyagot megvásárolni. IVAN NOVÄK mérnök, RENCZÉS VILMOS, okleveles gazda, a Modrai Szőlészeti és Borászati Kutató Állomás dolgozói Hazánkban a csemegeszőlő-oltványok beszerzése még mindig problémát okoz. Ezen úgy segíthetnénk, ha azokban a gyümölcsfaiskolákban, ahol azt a megfelelő talajtani és egyéb feltételek megengedik, bevezetnék a csemegeszőlőoltványok termelését, szaporítását. Gyümölcsfaiskoláink kisebb mértékben ez ideig is foglalkoztak a szőlőoltványok termelésével, de elsősorban a borszőlőfajták esetében. Az utóbbi években kisebb mennyiségben ugyan csemegeszőlő-oltványokat is termeltek, de ez a mennyiség nem tudja kielégíteni az egyre növekvő keresletet. A szakmellékletben már többször olvashattunk arról, hogy a szőlőoltványokat nagyüzemekből, gyümölcsfaiskolákból szerezzük be, mert csak ott lehet egészséges és egyéb szempontokból is megfelelő oltványokat beszerezni. Mivel innen az oltványok beszerzése körülményes, a kiskertészek saját maguk termelik, szaporítják őket. Én is ismerek olyan kiskertészeket, akik a csemegeszőlő-oltványok termelésével Is foglalkoznak. Az már azonban becsület és lelkiismeret dolga, hogy az Illető milyen oltványokat ad el az arra rászorulóknak. Ha tőlem kérnek ilyesmit, én minden esetben a legjobbat kínálom, mert tisztában vagyok azzal, hogy másokon csak így segítheték, s a becsület is ezt diktálja. Én nem találom helyes megoldásnak azt, hogy csak a- nagyüzemekből, gyümölcsfaiskolákból szerezzük be a csemegeszőlőoltványokat. Tavaly például tizennyolc alkalommal permeteztem a kerti kultúráimat. Ilyen feltételek között nyugodt lelkiismerettel adhatom el a szőlöoltványokat és a gyümölcsfa- beszerzési gondok csemetéket. Azt hiszem, ha a kiskertészek betartják a szőlőoltványok előállításának technológiáját és a növényvédelmi előírásokat, bizonyára egészséges és jó minőségű árut kínálnak. A szakmelléklet 1977. október 15-i számában megjelent „Termeljünk és fogyasszunk több csemegeszőlőt“ című írásban olvashattuk a következőket: „A kiskertérszkedők mindig igen hamar megértették és felfogták a szervezet társadalmi szerepét azáltal, hogy piacunkat számos hiánycikként emlíhető gyümölccsel és zöldséggel látták el. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy ez alkalommal is elősegítik a racionális táplálkozás nemes elgondolásának megvalósítását azzal, hogy piacunkra egyre több csemegeszőlőt adnak.“ Adhatnának többet is, ha hozzájutnának a csemegeszőlőoltványokhoz. Sajnos, az igazság az, hogy sokan még a saját szükségletük kielégítésére sem tudnak oltványokat beszerezni- Ezen a kedvezőtlen helyzeten szerintem úgy lehetne legjobban segíteni, ha az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma rendeletet adna ki arra vonatkozólag, hogy a gyümölcsfaiskolákban a csemegeszőlő-oltványok termelésével* szaporításával is foglalkozzanak. Addig a kiskertészek csakis egymástól szerezhetik be ezeket az oltványokat. Azt tanácsolom és kívánom, hogy a kiskertészek az oltványok eladásakor minden esetben becsületesek és lelkiismeretesek legyenek egymáshoz... VEHOVSKÝ PÄL, Štúrove
