Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

1979. farmár В. SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A szocializmus országaiból A szovjet mezőgazdaságigép-gyártás fejlődése X szovjet mezőgazdaság előtt álló feladatok között kiemelt helyet foglal el a fontosabb növénykultúrák műve­lésének komplex gépesítése. E hatal­mas munkát az SZKP KB júliusi plé­numán jóváhagyott határozat szerint а XI. ötéves terv végéig kell elvégezni. Magától értetődik, hogy e program végrehajtása jórészt attól függ, mi­képpen tart lépést a követelmények­kel a mezőgazdasági gépgyártás. A mostani ötéves terv az iparág kapa­citásainak őtven százalékos bővülésé­vel számol, és összesen négymilliárd rubelt biztosít új üzemek építésére, illetőleg a meglevők korszerűsítésére. А XI. ötéves terv során ez az összeg még tovább növekedik majd, és elő­zetes elképzelések szerint eléri az 5,5 milliárd rubelt. A legnagyobb figyelem jelenleg a traktor- és kombájngyártás fejleszté­sére irányul, jóllehet e két géptípus­ból már ma is a Szovjetunióban állít­ják elő a legnagyobb mennyiséget. A cél azonban nem egyszerűen a darab­szám további növelése, hanem a gé­pek műszaki színvonalának javítása, még korszerűbb típusok kifejlesztése, sorozatgyártásuk megkezdése. A szak­emberek ilyen vonatkozásban nagy jelentőséget tulajdonítanak a voigo­­grádi, a pavlodari, lipecki és a har­kovi traktorgyár rekonstrukciójának. Pavlodarban a híres K—700-ások ké­szítésére térnek át, Lipeckben pedig hamarosan megkezdik egy újfajta sor­közi művelésre alkalmas, 150 lóerős traktor gyártását. Hasonló a helyzet a kombájngyár­tásban is, ahol egyebek között a ta­­ganrogi és a krasznojarszki üzemet korszerűsítik. Az ötéves terv végéig ugyanakkor megjelennek a földeken a Nyiva és a Kolosz típusú kombájnok továbbfejlesztett változatai is, vala­mint a felázott talajon is könnyen mozgó újfajta arató-cséplő gépek. A konstruktőrök természetesen a növénytermelés más ágazatairól sem feledkeznek meg. Mintegy 50 új típu­sú mezőgazdasági gép kipróbálása vagy sorozatgyártása kezdődött meg, köztük olyan műszaki újdonságoké, mint a szovjet és NDK-beli szakembe­rek által tervezett KSZK—4 káposzta­betakarító. Fellendülőben a bolgár mezőgazdaság Äz utóbbi másfél-két évben nem kedvezett az időjárás a bolgár mező­­gazdaságnak. Tavaly és az idén szinte menetrendszerű pontossággal érkez­tek ugyanazok a természeti csapások: a túl korai tavaszi felmelegedéseket követő fagyok, a májusi, júniusi és júliusi pusztító jégesők, a nyár végi aszály. A sok hátrányos természeti körülmény (részben egymás hatását felerősítve] érthető módon nem tette lehetővé kiemelkedő eredmények el­érését ebben az időszakban. A bolgár mezőgazdaság igen magas fejlettségi színvonala azonban megakadályozta, hogy olyan katasztrofális helyzet ala­kuljon ki, amilyen hasonló körülmé­nyek között akár csak néhány évti­zeddel ezelőtt is elkerülhetetlen lett volna. Az ország felszabadulása óta eltelt három évtizedben bekövetkezett roha­mos fejlődést jól szemlélteti, hogy az idei, számos objektív ok miatt vi­szonylag szerény mezőgazdasági ter­melés az előrejelzések szerint körül­belül háromszorosa lesz majd az 1948. évinek. Bulgáriában ma már nem számít kiugró teljesítménynek a hektáronkénti negyvenraázsás búza­termés, és azt is természetesnek ve­szi mindenki, hogy az ország a világ egyik legnagyobb cigaretta-, bor-, konzerv-, valamint zöldség- és gyü­mölcsexportőre. A gyors fejlődés alapja — a többi szocialista országhoz hasonlóan — Bulgáriában is a nagyüzemi termelés kialakítása volt (korábban termelő­­szövetkezetek és állami gazdaságok, az utóbbi években pedig úgynevezett agrár-ipari komplexumok formájá­ban], Bulgária szántóföldjein ma 148 ezer traktor és 23 ezer kombájn segíti a mezőgazdasági dolgozók munkáját. A növénytermesztéssel kapcsolatos munkálatok túlnyomó többségét gépe­sítették, s 1,2 millió hektár termő­­területe, azaz az összes megművelhető föld 25 százalékát rendszeresen öntö­zik. Bulgáriában igen széles körű, nem­zetközileg elismert színvonalon folyik a mezőgazdasági dolgozók közép- és felsőfokú képzése. Az ország gazdasá­gaiban jelenleg összesen 18 ezer fel­sőfokú végzettségű agronómus, állat­orvos és egyéb szakember, valamint 28 ezer középfokú végzettségű techni­kus dolgozik a termelésirányítás kü­lönböző szintjein, gondoskodik a ren­delkezésre álló technika megfelelő üzemeltetéséről és karbantartásáról. Ipari építkezések Crna Gorában sokoldalú szovjet segítséggel Crna Gora évek óta Jugoszlávia iparilag kiemelten fejlesztett szövet­séges köztársasága. A festői hegyko­­szorúk övezte völgyekben rohanó fo­lyók, a Moracsa, a Piva, a Tara és Lim partjain több nagy építkezés fo­lyik. Az északkeletről a Shkodrai tóba Igyekvő Moracsa a köztársasági fővá­ros, a százezer lakosú Titográd köze­lében fokozatosan terebélyesedő sík­ságra jut. Itt épöl most az ország egyik legnagyobb ipari létesítménye, a titográdi alumíniumipari kombinát új részlege, amely teljes üzembe helye­zése után évi százezer tonna alumí­niumot gyárt majd. Az alumíniumipar kifejlesztéséhez gazdag nyersanyag- és energiabázis áll rendelkezésre. A köztársaság ed­dig feltárt bauxit-tartalékait százmil­lió tonnára becsülik. A sok hegyi fo­lyó és tó, valamint gazdag szénlelő­hely szinte kimeríthetetlen energia­­forrás. Gyorsított ütemben épül a Plevlja hőerőmű, g bővítik a Niksics melletti bauxitbányákat. A létesítmények a Szovjeunió gaz­dasági és műszaki segítségével épül­nek. A szovjet gyárakból szakadatla­nul érkeznek Crna Gorába a gép- és berendezésszállítmányok. A Szovjetunió az 1972-ben megkö­tött gazdasági és műszaki együttmű­ködési szerződésben vállalta, hogy 1973 és 1984 között 50 jugoszláv ipari és egyéb létesítmény építésében, il­letve korszerűsítésében vesz részt, s 1,3 milliárd dollár értékű hosszú le­járatú kölcsönt ad e program végre­hajtásához. Jugoszláv részről nemrég javasolták a hitelkeret és az egyez­mény bővítését. lk\\VV\VViMMMV\VWVNMWM\>MNI I Somoza nicara­­guai diktátort, aki rémuralommal és Washington segít­ségével tartotta fenn magát, bukás fenyegeti. A közel­múltban szemfény­vesztő amnesztiát hirdetett, hogy el­hitesse, változtatni kíván rendszerén. A nép haragja a­­zonban elsöpréssel fenyegeti. (Kukrinyikszl rajza) Harminc éve testvéri szövetségben Uarminc esztendős a szocialista or* "" szágok gazdasági integrációs szer* vezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Az a szervezet, amely nap­jainkban a legmélyebb szocialista in* ternacionalízmus alapján és szellemé­ben összefogja, egyesíti és megsok­szorozza a testvérállamok szocialista gazdaságfejlesztési törekvéseit, egye­sítő tényező a gazdaságpolitikában. Nem új keletű a gondolat, mely­nek alapján a KGST 30 évvel ezelőtt létrejött. Eredőjét talán már a máso­dik világháborúban a hitleristáktól leigázott népek ellenállási mozgalmai­nak és az operáló szovjet csapatok­nak az együttműködésében, majd a háború utáni nagy újjáépítéshez nyúj­tott önzetlen szovjet segítségben ke­reshetjük. A negyvenes évek második felében a felszabadult európai orszá­gokban egymás után szilárdul meg a dolgozó nép hatalma és dőlt el a ki kit győz le kérdése, s váltak vég­leg meddővé a vereséget szenvedett burzsoázia restaurációs kísérletei. 1946 februárjában hazánkban is vég­leg megoldódott a hatalom kérdése és népünk felsorakozott a szocialista építés zászlaja alá. Ilyen helyzetben jöttek össze 1949. január 5-e és 8-a között Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió gazdasági képviselői Moszkvában, hogy az együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése, a szocialista gazdasági integráció fej­lesztése, a tervszerű népgazdaságfej­lesztés, a gazdasági és műszaki hala­dás meggyorsítása, a nagyfokú iparo­sítás, főként a kevésbé fejlett orszá­gokban, a tagállamok gazdasági fej­lettsége színvonalának kiegyenlítése, életszínvonalának emelése végett kö­zös szervezetet hozzanak létre. Az alapító hathoz további tagok csatlakoztak. Így már februárban csatlakozott Albánia, amely azonban ismert okok miatt 1961 óta csak for­málisan tagja a szervezetnek, tevé­kenységében nem vesz részt. 1950 szeptemberében a Német Demokrati­kus Köztársaság is tagja lett a KGST- nek, őt követte 1962-ben a Mongol Népköztársaság, 1964 óta pedig meg­figyelőként Jugoszlávia képviselője is jelen van a szervezet tanácskozásain. 1972-ben a szocialista Kubával bő­vült a KGST, majd tavaly júniusban a Vietnami Köztársaság lett a KGST legújabb tagja. A KGST egyes ülésszakai — össze­sen 32 volt — a szervezet története krónikájának egyes lapjai. Bizonyít­ják, hogyan bontakozott ki a szerve­zeten belüli együttműködés a kezdeti árucsere és kétoldalú együttműködési formától a sokoldalú együttműködé­sig, majd a komplex programig, a­­melynek keretében több testvérál­lam együttműködésével megszervezett nagy nemzetközi akcióik is folynak, mint amilyen a Bajkál—Amúr Fővas­útvonal építése, olaj- és gázvezeték lefektetése stb. A KGST szervezeti felépítését te­kintve, legfelsőbb szerve az ülésszak, amely rendszerint évente ülésezik, s ezen a tagállamok legfelsőbb kül­döttségei vesznek részt. Bevett szo­kás, hogy ilyenkor a vendéglátó ál­lam küldöttségének a vezetője, elnö­köl. A KGST legfőbb végrehajtó szerve a Végrehajtó Bizottság, mely évente legalább négyszer ül össze, rendsze­rint a KGST Titkárságának moszkvai székhelyén. Ebben a szervben minisz­terelnök-helyettesek képviselik a tag­államokat. A KGST keretében még három fő­bizottság is létezik, amelynek fő munkaköre az anyagi-műszaki ellátás­ban, a tervezés terén és a tudomá­nyos-műszaki együttműködésben foly­tatott együttműködés. Ezenkívül van­nak még ún. állandó bizottságok is, melyek küldetése a sokoldalú gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működés megszervezése az egyes nép­­gazdasági ágakban. Számuk jelenleg 22. Prágában van a székhelye a KGST könnyűipari és gépipari állandó bi­zottságának. A Végrehajtó Bizottság továbbá ál­landó szervként értekezleteket is ren­dez, melyeken a tagállamokat minisz­terek képviselik. Jelenleg hat ilyen értekezlet működik ár-, munkaügyi, jogi, belkereskedelmi, vízgazdálkodá­si és találmányügyi kérdésekkel kap­csolatban. Megemlítendő még, hogy a KGST hatáskörébe kutatóintézetek is tartoznak. Mily nagy események jelzik a KGST harminc esztendős útját? Az első ülésszak 1949 áprilisában a szervezet céljairól, elveiről és működésének szervezeti formáiról hozott döntést, melyet aztán később tovább pontosí­tottak. 1959-ben a 12. ülésszak fo­gadta el a KGST statútumát, majd 1962-ben a KGST-országok kommu­nista és munkáspártjainak értekezlete jóváhagyta a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelveit. Határkő volt a szervezet tevékenységében a 25. ülésszakon elfogadott nagy jelen­tőségű dokumentum: Az együttműkö­dés további elmélyítését és tökélete­sítését, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését célzó komplex program. 1962-ben, a KGST 16. rendkívüli ülésszakán fontos lépés történt statú­tumának módosításával, mert így vált lehetővé nem európai országok csat­lakozása is, tehát Mongólia, Kuba, majd a VSZK felvétele. A 27. üléssza­kon, Prágában került sor olyan nagy, jelentőségű megállapodások aláírásá­ra, mint a 'kijembajevi azbesztkombi­nát építkezésén való együttműködés^ a következő ülésszakon, 1974-ben Szó­fiában pedig az orenburgi gázlelőhe­lyek kihasználására és gáztávvezeték megépítésére vonatkozó keretszerző­dést írtak alá. A következő állomás Budapest volt, ahol 1975-ben a 29. ülésszakon elfogadták az 1976—1980. évi sokoldalú integrációs intézkedé­sek egyeztetett tervét. A 31. varsói ülésszak a tagállamok 1981—1985. évi népgazdasági tervei egybehangolásá­nak tervét fogadta el, a tavalyi buka­resti ülésszak pedig három célprogra­mot fogadott el a fűtő- és nyers* anyag s energia, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, továbbá a gépipar te­rén folytatandó együttműködéssel kapcsolatban. —ín—« Az ENSZ-iközgyülés ülésszaka mun­^kőjának befejező szakaszában, az ünnepek előtt vette fel soraiba Domi­nica új független államot, s ezzel a világszervezet tagjainak száma 151-re nőtt. Tavaly több állam is elnyerte függetlenségét, s jellemző rájuk, hogy mind a letűnő brit gyarmatvilág tar­tozékai voltak, nagyságuk viszonylag jelentéktelen. Lakosságuk vezető cso­portjai inkább erkölcsi szempontból törekedtek a függetlenség elnyeré­sére a Nemzetközösség keretében, így életükben pillanatnyilag az a legna­gyobb változás, hogy a gyarmati vagy félgyarmati múltat neokolonialista jelen váltja fel. A problémák azonban maradnak. Dominica a Kis-Antillák szigetcso­port egyik, ma már korántsem állít­hatjuk, hogy elfeledett szigete. Ősi terület, talán ez rá a legtalálóbb jel­ző, mert a nyugati világnak állítólag ez volt az első földje, amelyen Ko­lumbusz tengerészei partra szálltak. Történelmi okmányok tanúsága sze­rint mindenesetre 1493-ban már ott voltak. Talán csak az adhat okot el­gondolkodásra, miért éppen most lett független, hisz több hasonló sziget már évekkel ezelőtt síkraszállt füg­getlenségéért, mint például Grenada, a fűszersziget, mely szintén ugyanab­ba a szigetcsoporNoa tartozik. A ma­gyarázat egyszerű: a két nagy cso­portba — Szélfelőli- és Szélcsendes­szigetekhez tartozó viszonylag pará­nyi területek hivatalosan már jóné­­hány éve nincsenek gyarmati státus­ban, hanem — londoni fondorlattal — elnyerték az ún. társult* szigetek sta­tútumát. Ez rendszerint némi önkor­mányzatot jelent, aztán új cégér alatt marad minden a régiben. Így húzó­dott el a múlt év november 3-ig Do­minica függetlenné válásának kérdése is. (Nem tévesztendő össze a Hispa­niola szigeten Haiti szomszédságában elterülő Dominikai Köztársasággal.) A 790 négyzetkilométer területű és 75 ezer lakosú sziget gazdagságát a pálmaolaj, a banán és a citruszfélék adják. Nem sok, s mivel ipara nincs, ez mindene. Ez sem egészen az új ál­lamé, mert külföldi, zömmel észak­amerikai társaságok bonyolítják le déligyümölcskereskedelmét, tehát Do­minica a legjobb esetben amolyan déli banánköztársasággá válhat. „Eg­zotikus sajátossága“, hogy itt még fennmaradtak az egykor oly harcias éé a spanyol hódítók által irtott har­cias karib-indiánok maradványai. Roseau főváros neve franciákra em­lékeztet. Valóban a spanyoloktól fran­ciák és britek akarták elorozni a szi­get birtoklását, végülis az angolok kerekedtek felül, a franciák pedig kénytelenek voltak beérni a közeli két nagy szigettel, Martiníque-kal és Guadeloupe-pal. A helyi igazgató ta­nács most előlépett kormánnyá, mely­nek élén Patrick John miniszterelnök áll, aki a Nemzetközösségen kívül is képviseli Dominicát. A szocialista or­szágok örömmel üdvözölték az új ál­lam megalakulását, s például Koszigin szovjet kormányfő táviratában annak a reményének adott kifejezést, hogy létrejönnek a diplomáciai kapcsolatok országa és a kis Dominica között. A Salamon-szigetek szintén a Nem­zetközösség keretén nyerte el függet­lenségét, s már szeptemberben ENSZ- tag lett. Július 7-én vonták be a brit lobogót és kiáltották ki az új államot. 1978 szülöttei A múltból örökölt problémák itt is súlyos teherként nehezednek a fiatal államra. A szigetvilág története talán kevésbé romantikus a Karib-szigete­­kénél. A Salamon-szigetek ugyanis Óceánia közelségében terül el, össze­sen 29 800 négyzetkilométernyi terü­leten (több mint 200 sziget), lakossá­ga 200 ezer fő. Felfedezése egy Men­­dana nevű spanyol nevéhez fűződik, ő adta el a szigeteket később a bri­teknek. Mendana tudta azt, amit az angolok még sokáig nem tudtak: hogy a szigeten nem lelhetők fel a bibliai Salamon király annyira kutatott kin­csei, hogy a szigetek legnagyobb gaz­dagsága természeti világa, s végül, hogy lakosságuk fejvadász, kannibál pápua törzsekből áll. Éppen ezért sokáig nem is koloníalizálták a szige­teket, egyszerűen lehetetlen volt. A Salamon-szigetek azonban történelmi hírnévre tett szert a második világ­háborúban, amikor 1942-ben egyik szigete, Guadalcanal közelében játszó­dott le az amerikai—japán háború egyik legádázabb sorsdöntő csatája, melynek emlékeit idegenforgalmi cél­zattal is gondosan őrzik. A szigetország rendkívül elmaradt, mostohább volt hozzá a sors, mint más szigetekhez, például a legköze­lebbi Bougainville-szigetekhez, ezért-ÓCEÁNI =1500 krr ^S^SALAM0N­Mjjü^S2IGETEK=r= fuoüek“ c—rr.VÜfff-T—-fr--~30C;kn^:-ÚJ Ht»»IPAt - -rNBf>-ádáz vetekedés folyik köztük. A 17 ezer lakosú Honiara fővárosban szé­kelő, mindössze 36 éves Peter Keini­­lorea főminiszterre a megoldatlan és megoldhatatlannak tűnő problémák sokasága nehezedik. London egyelőre 43 millió dollárnyi segélyt ígért a kezdet éveire. Október 1-ig sokan talán azt sem tudták, hogy léteznek csendes-óceáni Tuvalu szigetek. Huszonnégy négyzet­kilométernyi területén mintegy hat­ezer személy él. Valaha Ellice volt a neve s akkor még egy közösséget al­kotott a Gilbert-szigetekkel. Később a fejlődés során elszakadt tőlük és kü­lönálló gyarmatként szerepelt a brit Nemzetközösségben. Tuvalu ugyanis féltékenyen nézte, hogy a Gilbert­­szigetek a „jó fiú“ az anyaország szemében. Valóban itt erősebb, anya­gilag befolyásosabb a helyi burzsoá­zia. A korallszigetek csoportjának mostani kiválása és Tuvalu állam megalakulása újabb politikai erjedést indított el. Ismert tény, hogy az Egye­sült Államok igényt tart a Tuvalu­­szigetcsoport 14 szigetére, ami mikro­­néziai^ terveinek, különféle „védnök­ségek“ létrehozásának szerves része. Idegenek bonyolítják le Tuvalu kop­rakivitelét és halászatát is, e kettő a szigetek legfőbb gazdasági ága. Meglepetés: az idén nyáron a G1I- bert-szigetek nyeri el függetlenségét. Mint látjuk, az egykori szigetgyar­matok „felszabadítása“ a Nemzetkö­zösség keretében elválaszthatatlan London neokolonialista praktikáitól. Sőt, mondhatnánk, az „Adehtól ke­letre“ címmel meghirdetett egykori visszavouulási terv folytatása más világrészben. A britek távoznak, hogy maradjanak — a neokolializmus cé­gére alatt. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents