Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
1979. március 31. SZABAD FOLDMOVES PALOTAI ERZSÉBET: Nem volt nagy ünnepség, nem is a tornateremben tartották, mint az évfordulókat, csak afféle pedagógusnap, a tanáriban: az igazgató rövid beszédet mondott, majd kiosztotta a jutalmakat. Bertalan Tamás volt az első, ábécésorrendben olvasták fel a kitüntetettek nevét — összecsapta a bokáját az igazgató előtt, mint egy katonatiszt, épp csak a sarkantyúi nem pengteki Stramm fiú, nemhiába tornatanár — megérdemelte a kitüntetést, a kerületben az ö gyerekei a legjobb tornászok, kirándulni jár velük, úszni... Csobánciné idgesen fészkelődön. A- ligha kap valamit, a szaktárgyát ugyan jól ellátja, de semmi különmunkát nem vállal, négy kisgyereke van ... De azért... hátha ... — Dobokai Kázmérné — hangzott az igazgató szava —, kiváló munkájáért dicséretben és kettőezer forint pénzjutalomban részesül... A hosszú asztal felmorajlott. Még mielőtt a jutalmazott kiment volna átvenni a borítékot, tapsban törtek ki. Fruzsina meghatottságában alig tadott kikászálódni a helyéről. Kicsit tántorgott, mintha becsípett volna a kétezer forinttól. — Köszönöm — rebegte könnyű pihehangon. A taps újra kitört. Boldog zavarban botorkált a helyére, arcán piros foltok égtek, főbb kezében az igazgató kézfogása, bal kezében a boríték... Még hárman kaptak pénzbeli jutalmat, heten pedig dicsérő oklevelet. A legfiatalabb kartársnők . feketekávét kínálgattak és saját sütésü krumplipogácsát. Volt kóla és narancsszörp, cigaretta, gratulációk, kézszoritások, mosolygó arcok és álarcok ... Az igazgató távoztával a hangulat még oldottabb lett. Főképp mert vele ment Viktória is, biológiatanár és hírharang, az igazgató árnyéka, jobb keze, besúgója, vagy mondjuk gyengébben: informátora. Fruzsina az órájára nézett: — En itt szépen elszórakozom az időt, Kázmér meg várt Rohanok is haza, viszem a jó hírt, hadd örüljön szegényI — Haza viszem, Fruzska — mondja a tornatanár —, úgyis egyfelé lakunk ... — Hogy van Kázmér? — kérdi Vilma, a matematikatanárnő. Merőben feleslegesen. Fruzsina férjének előrehaladott sclerosis multiplexe van, hónapok óta az ágyat nyomja, mosdatni, etetni kell. Kórházban már nem tartják, elfekvőbe meg Fruzsina nem engedi. A beteg nem tudja, ml a baja, neki idegzsábát mondanak, s lassú, de teljes gyógyulással biztatgatják... — Egyformán — feleli Fruzsina —, de legalább nem romlik az állapota... ez is valami... — Felvette a kosztümkabátját, a tükör előtt megigazította a haját, majd kinyitotta a retiküljét, belenézett: — Szent isten! — kiáltotta rémülten. — Ml történt? — A boríték... a jutalom ... amit kaptam ... nincs megI — Izgatottan kotorászott a táskában, aztán az egész tartalmát kirakta az asztalra. Kombinált villamos-autóbuszbérlet, személyi igazolvány, zsebkendő, két golyóstoll, egy kulcscsomó, műbőr tartóban, pénztárca, százhúsz forint papírpénzzel, aprópénztárca, két forintossal és három tantusszal, egy összehajtogatott feladószelvény ajánlott levélről. Idegességében feldöntött egy kólás poharat, sietve kapkodta össze a holmijait, át ne nedvesedjenek. — Nyugalom, Fruzska — mondta Vilma —, nem veszhetett el! Itt keltlennie valahol... nem kelhetett lába a pénznek ... Kinyitja Fruzska retiküljét, módszeresen átnézi a holmijait. Még a piperetáskáját is átvizsgálja. Hiába. Egy kis kerek tükör, egy púderkompakt, egy zsebfésű ... — Itt nincs — állapítja meg olyan hangon, mintha egy matematikai feladványt vezetett volna le, s most közölné a végeredményt. Elmozdítják a székeket, benéznek az asztal alá. Fruzsina fiókját is kihúzzák, csak a dolgozatfüzetek kéklenek benne. — Nem voltál kint a mosdóban? Fruzsina a fejét rázza. Ki sem mozdult a szobából. Folynak a könynyei: — Nem keresem tovább. Haza kell mennem. — Ne sírjon, Fruzska — vigasztalja a tornatanár. —- Meglesz az a pénz. Előkerül majd, amikor nem is gondol rá. Es ha mégsem — erre a pénzre amúgy sem számított! Dehogyisnem! Hogy a csudába ne számított volna! Fillérre belekalkulálta a költségvetésébe ... Zokogása feldagad, szétterül, elönti a tanárit... Ahogy kiteszi a lábát, a tantestület kukaptanáccsá alakul. Meglesz az a pénz, biztosan meglesz, nem repült k> az ablakon ... Szegény Fruzskal azzal a nagybeteg férjjel, esztendők óta! Mindent egymaga csinál... agyondolgozza magát... Hogy tűnhetett el a boríték? Rejtélyes dolog... mindegy, ezt nem hagyhatják annyiban. Összedobják azt a kis pénzt, senki nem megy tönkre abba a pár forintba, mennyi is jut egyre? száz forint? no, rosszabbra is elment már ennyi! — „Áron ts megvegyétek az alkalmat a jócselekedetrel" — Réka már megint a Bibliából idéz. Mindenre van egy odavágó strófája. Már azon tanakodnak, hogy adják oda. — Nem fogja elfogadni — jelenti ki Vilma —, úgy kell csinálnunk, mintha az elveszett pénz került volna meg ... Až angoltanár helyesel: — Bele kell lopni a táskájába ... —• A táskájába? azt nehéz lesz megkaparintani! Inkább dugjuk a fiókjába! Oda épp csak belekukkantott ... Milyen arcot fog vágni, ha megtalálja! Micsoda földöntúli öröme lesz! Hétfőig ide senki be nem teszi már a lábát... különben is, bezárjuk a tanárit. Még arra is van gondjuk, hogy az összedobot pénzt ötszázas címletekre váltsák be. Szerencsére egy másik, pénzjutalomban részesült tanárnak van négy darab ötszázasa. Beleteszik egy fehér borítékba, nyomtatott betűkkel ráírják: Dobokay Kázmérné, és rácsúsitatják a kék dolgozatfüzetekre... Valami édes jóérzéssel mennek az* tán haza: nemcsak az adakozás örömét érzik, hanem azt is, milyen szerencse, hogy nem ők szorulnak jótéteményre. .. Hétfőn valamennyien korábban érkeznek, mind jelen akar lenni, amikor Fruzsina kinyitja a fiókot. Fruzsina gyűrött, sápadt, feldúlt. Nem érzékel semmit a várakozó, felvont hangulatból. Be van zárva a maga poklába. Nincs első órája, de mindennap fél nyolcra jár be. Majd itt, a tanáriban javítja ki a ül.b. iskolai dolgozatait. Itt jobban tud összpontosítani, otthon folyton beszalad Kázmérhoz, nem kell-e neki valami... mindig kell... ha más nem, egy szó, egy tekintet... Gépiesen kinyitja a fiókját. Nyúlna belé, de egyszerre megáll a keze. Visszakapja, mintha villanyáram érte volna. Mi ezt itt? ... ez a fehér? ... sikoltani szeretne, de visszafojtja a feltörő hangot. A pénz! A jutalom! Hát megvanI Ide tette ... izgalmában tegnap nem vette észre... A pillanat kitágul, villámgyors gondolatok tolulnak egymásra: nem mondja meg ... senkinek sem! Legyen ö csak a sorsverte, árva ... szánják csak tovább is ... szeressék! Szeressék!... hogy körülvették tegnap, hogy vigasztalták, végre egyszer őt pátyolgatták.. .1 Egyszer életében hadd legyen 6 az oltalomra szoruló... A pillanat összecsukódik, rázuhan, koporsófedél... A tanári kar lopva figyeli. A felvont és örömváró arcok lelankadnak, beborulnak. Nem értik. Nem kiált fel, nem ujjong, nem borul a nyakukba, hogy megvan, meg az elveszett pénz?! Pillantások váltódnak, furcsa kis grimaszok, csippentések esnek. Felberreg a csengő, felugranak, szétszélednek, sietve, mintha menekülnének. Mitől is? A rajtaütés tanúságától... Fruzsina egyedül marad a tanáriban. Beteszi a borítékot a táskájába, rákattintja a zárat. Hitetlenkedve rázza a fejét, majd egy nagy, megkönynyebbült sóhajjal kiveszi a dolgozatfüzeteket a fiókból. Ahogy felemelt a paksamétát, hirtelen éleset kiált: — Jaj! A fiók alján még egy boríték van! Igen, ott van a boríték, most már emlékszik, oda dugta be boldog izgalmában! Begyűrte a füzetek alá ... De hát akkor az a másik, amelyik felül volt? Ott áll, remegve, kezében a másik boríték. Két újjal fogja, távol tartja magától, mintha tüzet foghatna tőle... egy perc, és porrá égeti... hiszen így is__csupa üszők már .., üszők és hamu ... A kollégáit Csakis ők tehették ... összeadták ... idedugták ... tapintatosan ... gyöngéden... pedig őket sem veti fel a pénz... Vilmának a férje egész pereputtyát el kell tartania, apóst-anyóst, vénlány sógornőt... Csobáncinénak négy kisgyereke van ... Wernernek meg kétfelé is kell tartásdíjat fizetnie ... Megkoplalják a boríték rájuk eső részét ... Es úgy adták, hogy köszönet se járhasson érte ... én pedig ... Jaj! — nyög fel. Csak álltak itt, várták, mit szólok a megkerült pénzhez... és éh nem szóltam semmit. Hallgattam... — Sötétvörösre pirul. — Becsaptam őket, csak hogy még egy kis szeretetet csikarjak ki... egy kis ráadás-részvétet..., mit gondolhatnak most rólam? Hogy kerüljek a szemük elé? Mit csináljak? Oristen, mit csinálhatok? Nem maradhat a testületben. Áthelyezteti magát. A híre követi majd, mint az árnyéka... És ha fegyelmit kérne maga ellen? Milyen címen? Ez nem fegyelmi ügy. Nem bűn. Több annál: erkölcsi vétség. Lelepleződött. Megméretett és... Essek térdre 'előttük, és úgy kérjek bocsánatot? Megalázkodni, igent Mellet verve vallani: csaló vagyok, hazug, szeretetet kolduló, részvétet kérincsélő, az igazi sebeimet kevesellvén, festett sebeket mutogató... Kázmér előtt elhallgatta, hogy elveszett a pénz. Csak annyit mondott neki, hogy jutalmat kapott, és mindenki vele örült. Kázmér is sikerített valami mosolyfélét... Az ágya fölé hajolt, megcsókolta verejtékes homlokát ... Ügyesnek kell lennie, erősnek. Ügyesnek, erősnek. Mindig. Örökké. És ha egyszer, egyetlenegyszer meg akarja hosszabbítani a gyengesége, a védelemre szorulása pillanatát, abból ilyen tragédia támad? Megmondja az igazat. ítéljenek ... de hogy tudná más átélni azt az időfelettivé másult pillanatot, azt a megnyúlt és helyrehozhatatlan percet... Kiveszi táskájából a másik borítékot. Ott áll, két kezében a két bűnjel, jéghideg tűzforró zuhatagokban fürdik a szíve, patakzanak a könnyei. A tavasz az öregeknek is tavasz. »■■■■■■■■■■■■■■■■sassaBssssaBsasasassaasBBassBissaiHsssa Nemcsak a falu büszke rájuk A ]61 végzett munka örömével számolt be Papp József elnök a CSEMADOK vágkirályfai (Kráľová nad Váltom) szervezetének tevékenységéről az évzáró taggyűlésen, amelyen a CSEMADOK КВ-át Pintér Ferenc, a JB-ot pedig Karsay Tibor képviselte, s a tagság java része — 192-en — is jelen volt. A vágkirályíai szervezet, hagyományainak megfelelően — a Jőkai-napok többszörös győztesei a színjátszásban —, az elmúlt évben is például szolgált sokrétű tevékenységével a községben működő többi tömegszervezetnek. Pintér Ferenc karnagy, a KB küldötte elismeréssel nyugtázta a tagság aktivitásét, s jóleső érzéssel hangsúlyozta, milyen a jelentősége annak, hogy a szervezet vezetősége képes a község apraját- nagyját megmozgatni, bevonni tevékenységébe és a társadalmi munkába. Az érdeklődést látva javasolta, hogy a falu jól működő éneklőcsoportja mellett próbáljanak összehozni egy vegyeskart is. Sok szó esett az értekezleten a brigádmunkáról. Szép eredmény, hogy az új sportpályán a tagság több mint 40 ezer korona értéket dolgozott le társadalmi munkában. Az aktív kulturális munkáért és a társadalmi munkában kifejtett aktivitásért a hnb tanácsa elismerő oklevéllel jutalmazta a szervezetet, valamint Vincze Tibort, akinek a jó szervezést köszönhetik. Foglalkoztak a magyar sajtótermékek terjesztésének kérdésével is. Elsősorban szervezeti lapjuknak, a Hétnek szeretnének előfizetőket szerezni. A szervezet vezetősége azért is sokat tesz, hogy a tagság létszámát bővítse. Felajánlásukat — hogy a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére fiatal tagokat nyernek meg a szervezetnek :■— részben már most teljesítették: az évzáró taggyűlésen huszonhét új tag vette át a tagkönyvecskét, hogy szülei nyomdokába lépve folytassa a kulturális munkát. A vágkirályfai szervezet évi bevételével, amely meghaladta a 60 ezer koronát, szintén jól gazdálkodott. Erről tanúskodott Tóth Ferenc pénztáros beszámolója. Többek között honismereti előadásokat szerveztek, és 65 tag számára biztosították az üdülést a Velencei-tó partján. Kocsis Viktor, a honismereti kirándulások szervezője, ezek jelentőségéről szólt né< hány szót. Az évzáró taggyűlésen megválasztották az új vezetőséget, elfogadták a munkatervet, majd a helyi Nőszövetség karának, a CSEMADOK helyi szervezete kultúrcsoportjának és a galéntai művelődési otthon irodalmi színpadának műsorával véget ért az évzáró taggyűlés. Záreczky Erzsébet A MATESZ áprilisi játékterve l-e vasárnap: 3-a kedd: 5- e csütörtök: 6- a péntek: 7- e szombat: 8- a vasárnap: 11-e szerda: 19- e csütörtök: 20- a péntek: 21- e szombat: 22- e vasárnap: 24- e kedd: 25- e szerda: 28-a csütörtök: 27- e péntek: 28- a szombat: 29- e vasárnap: Marcelová (Marcelháza) s— A hazug (19.30) Lehnice (Lég) — Szilveszter (19.30) Vojnice (Bátorkeszi) — Szilveszter (19.30) Komárno (Komárom) — Szilveszter) (19.30) Svodín (Szőgyén) — Szilveszter (19.30) Ipeľský Sokolec (Ipolyszakállas) — Szilveszter (19.30) Nové Zámky (Érsekújvár) — Szilveszter (19.00) Košice (Kassa) — Huszárok (19.00) . Komárno (Komárom) — Szilveszter (19.30) Malý Horeš (Kisgéres) — Huszárok (19.00) Budulov (Bodolló) Huszárok (19.00) Štúrovo (Párkány) — Szilveszter (19.30) Čalovo (Nagymegyer) >— Hókirálynő (14.00) Huszárok (19.30) Komárno (Komárom) — Hókirálynő (15.00) Huszárok (19.30) Galante (Galánta) >— Szilveszter (19.30) Komárno (Komárom) — Hókirálynő (15.00) Huszárok (19.30) Tešedikovo (Pered) — Szilveszter (19.30) Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — Huszárok (19.30) Hrkovce (Gyerk) — A hazug (19.30) Lehnice (Lég) — Hókirálynő (19.30) Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — Huszárok (19.30) A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartjal
