Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
/ 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. íinulr 13, JÖL SÁFÁRKODTAK A SZOCIÁLIS-MŰVELŐDÉSI ALAPPAL Sokoldalú gondoskodás Ä kétezerötszáz hektáros izsai (Iža) BÉKE szövetkezetben évente mintegy 380 ezer koronát fordítanak a dolgozók kulturális-szociális igényeinek kielégítésére. — Sok ez az összeg, avagy kevés? vetettem fel a kérdést. Kíváncsiskodásom tüzét Dráfi Mátyásné lohasztotta le, aki a közös gazdaság üzemgazdásza. — Nagyon jól kell sáfárkodnunk ezzel a pénzösszeggel, hogy sok mindenre jusson belőle. * — Mégis, nagy vonalakban miként oszlik meg? Miféle költségekre, kiadásokra fordítják? — Kétségkívül az üdülések, társasutazások, tanulmányutak igénylik a legtöbb anyagi ráfordítást, mintegy 150 ezer koronát. Ez azonban nem kútba dobott pénz, hiszen a példás dolgozókat illeti meg a tengerparti üdülés. Nagyon kellemesen érezték magukat például a jugoszláviai Crkvenica üdülőhelyen. Itt mintegy hatvanan töltöttek két hetet, kellemes, szép környezetben. S kipihenve, friss erőt merítve, gazdag élményekkel tértek vissza. Ez a külföldi üdülés persze arra kötelezi a résztvevőket, hogy még serényebben, példamutatóbban végezzék a rájuk bízott feladatokat. — Ez eddig rendjén vanl Hát a többi dolgozó részesül-e ilyen, vagy efféle kedvezményekben? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Parasztszövetség járási bizottsága üzemelteti a Magas- Tátráhan levő TATRANEC üdülőt. Ezt az üdülési lehetőséget évente körülbelül hatvan-hatvanöt dolgozó ragadja meg, .vagyis hetente három-négy fő. Meg aztán a szövetkezetnek saját autóbusza is van, így nem okoz különösebb gondot a távolabbi célpontok elérése. Például a tagok gyermekei — úttörők — mintegy húszán Čičmanyban töltöttek kellemes napokat. гг És a tanulmányutak hoznak-e valamit a közös javára? — Már hogyne hoznának? Tavaly összesen hatan jártak Szovjet-Moldáviában, ahol bőven nyílt lehetőségük a szőlő- és gyümölcstermesztés haladó módszereinek tanulmányozására. Ezenkívül az Oroszlányi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben (Magyarország) is megfordultak jónéhányan. Az ügyes, szemfüles üzemgazdász többek között arról is tájékoztatott, hogy a különböző újságokra, mezőgazdasági szaklapokra 40 ezer koronát költenek évente. — Közel a határmenti város, Komárom, így a kulturális igények kielégítése sem okozhat problémát, nehézséget. Gondolok itt a Magyar Területi Színházra stb. — Ezt a kérdést megoldottuk: a MATESZ minden előadására négyszemélyes bérletet vásároltunk. S ezenkívül kétszemélyes bérlet vehető igénybe a Szakszervezetek Háza rendezvényeire. Ha már Itt tartunk, azt is meg kell mondanom, hogy anyagilag segítjük a helyi művelődési otthont, az életjubileumok alkalmából személyesen is részt vesznek a szövetkezet kijelölt vezetői, s köszönetét nyilvánítanak a jubilálék közösben kifejtett szorgalmáért, áldozatkészségéért, ugyanakkor ajándék is dukál az ünnepeiteknek. E célra 14 ezer koronát fordít szövetkezetünk. S nyugdíjkiegészítésre az előbb említett öszszegnek a háromszorosát. Kötetlen beszélgetésünkből az is kitűnt, hogy a testnevelési és sportélet fejlesztése sem mostohagyerek. A fiatalok számára klubot rendeztek be az öreg, már nem üzemelő iskolában, amit rendbehoztak. A fiatalok zenekari felszereléssel is rendelkeznek. — Majdnem megfeledkeztünk a kölcsönzési alapról. Évente négy öt tag élhet ezzel a lehetőséggel. Vagyis 5— 15 ezer koronát vehet kölcsön egyegy fő, természetesen a kölcsön kamatmentes, egy év múltán köteles a dolgozó visszatéríteni. Mint a leírtakból is kiviláglik, az izsai szövetkezetben eléggé jól, sokoldalúan gondoskodnak az emberekről, azok szociális-kulturális igényeinek kielégítéséről. Persze, azért az eddigieknél hatványozottabb mértékben tökéletesíthetnék a téli felnőttoktatást, nemcsak az ismeretgyarapítással törődve jobban, hanem a szerzett tudás gyorsabb gyakorlati felhasználóval is. Nehogy az emberekben rejlő szellemi értékek elkallódjanak. Ezeket az értékeket mielőbb a közösség javára kell fordítani — a gazdálkodás napi gyakorlatában. —kov— A TÉLI IDŐSZAKOT A TOVÁBBKÉPZÉSRE HASZNÄLJÄK FEL Képesítést szereznek A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi fejlődésének a CSKP XV. kongresszusa által az 1976—1980-as évekre jóváhagyott Irányelvei a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart érintő részében többek között az állattenyésztés hatékonyságának további fejlesztése szükségességét is hangsúlyozza. : Népgazdasági tervünkből az állattenyésztésre háruló igényes feladatok sikeres teljesítésének feltétele a munkás hivatást betöltő dolgozók képzettségi szintjének növelése, mivel a pillanatnyi helyzettel elégedettek egyáltalán nem lehetünk. Szlovákia mezőgazdasági őstermelésében az állattenyésztő munkaág összesen harmincegyezer dolgozót foglalkoztat, közülük azonban csupán 2,9 százalék tudja a megkövetelt szakképesítést felmutatni, a szaktanintézet záróvizsgájának sikeres letételét igazolni. Az állattenyésztés komoly feladatainak sikeres teljesítését elősegítő feltételek kialakítása érdekében a Mezőgazdaság és az Élelmiszeripar Dolgozóit Továbbképző Intézet kidolgozta az állattenyésztő munkakör dolgozóinak politikai-szakmái kiképzését és a szaktanintézet záróvizsgája sikeres letételét elősegítő tantervét, hogy hiányzó szakképesítésüket pótolhassák és a munkásszakmában a szakmai képzettséget megszerezhessék. A galántai járási mezőgazdasági igazgatóság a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságával karöltve kidolgozta a földművesek oktatásának és továbbképzésének politikai-szervezési intézkedéseit, hogy a téli időszakban az állattenyésztő ágazatban dolgozók a szakmai záróvizsgára kellőképpen felkészülve szerezhessék meg a képesítést. A politikai-szakmai előkészítő oktatást a szövetkezeti munkaiskola keretében százhuszonnyolc tanóra alatt, vagy a szaktanintézetben előadások és konzultálás során kapják. A legfőbb cél az elméleti ismeretek bővítése, hogy kellő szakképzettséggel tölthessék be az állattenyésztő munkakört a „Mezőgazdaság ágazata munkás-hivatásainak képesítési katalógusa“ szerinti megfelelő osztályba sorolva. A felnőttoktatás e formájának az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által ajánlott javaslatát az SZLKP Galántai Járási Bizottságának mezőgazdasági és élelmezésügyi albizottsága is megtárgyalta és hozzájárult ahhoz, hogy az idei téli kampány keretében a járás kétszáz — eddig kellő képesítéssel nem rendelkező — állattenyésztője, elsősorban a fejőgulyások ilyen módon szerezzenek szakmai képzettséget. Ugyanis e téren a galántai járás lényeges hátrányban volt a nyugatszlovókiai kerület több járásával öszszehasonlítva. Ilyen továbbképző szaktanfolyamot szervezett a galántai Május 9. Efsz, a szenckirályfai (Králové pri Send) Efsz, a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag szövetkezet, a sókszelőcei (Selice), a šoporňai, a peredi (Tešedikovo), a nádszegi (Trstice) efsz, a nagyfödémesi (Veľké Шапу) Béke Efsz, a nagygurabi (Veľký Grob) Oj Élet szövetkezet. Az oktatás a Zemianské Sady-i és a Sellyéi (Šaľa) Mezőgazdasági Szaktanintézet patronálja, és ők gondoskodnak a szükséges tankönyvekről, tanszerekről és minden egyéb, az oktatáshoz szükséges kellékről, hogy a szakképesítés megszerzését minden hallgató számára a legnagyobb mértékben megkönnyítsék. E mezőgazdasági szaktanintézetek, de a járás többi szakiskolája is erejétől tellően járul hozzá az akció sikeréhez azzal, hogy képzett előadókat és szakembereket bocsát a szervezők rendelkezésére. A felnő'ttoktatásnak, illetve a szakképzettség megszerzésének ezt a módszerét igen jól szervezik'a hidaskürti Vörös Csillag Efsz-ben, ahol szakismereteinek bővítésére és a kellő képesítés megszerzésére harminchat fejőgulyás jelentkezett. Számukra a szövetkezet kellő feltételeket teremtett és a költségek fedezésére harmincnégyezer koronát irányzott elő. A szövetkezet megfelelően gondoskodik arról, hogy a fejőgulyások mindannyien sikeresen tegyék le a záróvizsgát. Arra a kérdésre miért szervezik ezt a tanfolyamot Oly gondosan, Horváth István elvtárs a szövetkezet elnöke, á Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának alelnöke a következőképpen válaszolt: — Szövetkezetünkben is igen nagy a különbség az egyes farmok fejési átlagában és a fejőgulyások egyéni teljesítményében is. Néhány fejő 2700 literes átlagot mutat ki, de vannak akik 3600 litert fejnek. E jelentős különbség kiegyenlítését, nézetünk szerint nagyban elősegítheti a kellő szakképzettség megszerzése. Ez a cél vezet a szaktanfolyam megszervezésekor. Krajcsovics Ferdinánd Nem feledkeztek meg róluk A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) „Dukla“ szövetkezetben már hagyományossá vált a nyugdíjasok napjának megünneplése. Legutóbb ilyen ünnepélyt 1978. december 20-án rendeztek a szövetkezet hodosi (Vydrany) művelődési házában. A szövetkezet elnöke, Piver Dezső beszédében köszönetét fejezte ki a szövetkezetben végzett munkájukért. Értékelte azt, hogy idős szövetkezeti tagjaink, akiknek az egészsége megengedi, még mindig segítséget nyújtanak a szövetkezetnek, főleg csúcsmunkák idején. Az elhangzott beszéd után ajándékokkal kedveskedtek az idős embereknek és megvendégelték őket. Ezt követte a műsor, melyet a dunaszerdahelyi Gorkij utcai iskola pionírjai szavalatokkal nyitottak meg, majd a helyi művelődési otthon „Aranykalász“ tánccsoportja népi táncokkal, a helyi CSEMADOK citerazenekara pedig népdalokkal szórakoztatta a közönséget. A műsor keretében nagy sikert aratott a gyermektánccsoport által bemutatott „Karikázó-lassú-csárdás" kompozíció, valamint a felnőtt tánccsoport „Regruta búcsúztató“ című tánca, mellyel felelevenítették a nagyapáink korabeli újoncok bevonulását. Hasonló sikerrel mutatták be az „Üvegestáncot“ is. A több mint egyórás műsort nagy tapssal jutalmazták, s utána elszórakoztak a szövetkezet vezetőivel. Azzal a jóleső tudattal távoztak, hogy társadalmunk nem feledkezik meg idős tagjairól, hiszen megbecsült polgárai szocialista hazánknak. Hodossy Aranka „Becsületes, igaz ember.. Az iskolában jó tanuló volt. Tehetsége alapján sok rr linden lehetett volna belőle: orvos, i aérnök vagy tanár. Kalmár János az Orechová Potôň-i (Dióspatony) Efsz elnöke azonban nem gyerekfejjel * •rte meg a felszabadulást. Az> elemi iskola elvégzése után őt is felszippantotta a cselédsors. 1950-ben az elsők között írta alá az alakuló szövetkezet belépési nyilatkozatát. A falu határában ezen a tavaszon korán bontottak szirmot a virágok. Az összehajolt mezsgyéken megkezdődött az első vetés. Kalmár elvtárs két lovat kapott. Ettől kezdve számára gyorsabban szaladtak a napok, mint a két ló a legvadabb vágtában. A szövetkezet első elnöke, Koszorús Péter, azonban sehogyse békéit meg azzal, hogy az efsz egyik legtehetségesebb fiatalja kocsis. Többre tartotta érdemesnek. Az egyik napon boldogan vitte a mezőre az iskolába szólító levelet. — Tanulj csak fiam, majd én addig állom a sarat — mondotta a jó öreg. Kalmár János sikeresen fejezte be á technikumot. A záróvizsgán az egyik tanár állattenyésztésből többet kérdezett tőle, mint a többitől, s az oklevél átadása után félre hívta. — Magának fiam folytatni kellene a tanulmányait. Én csak annyit mon/dok, hogy érdemes lenne. Öt azonban haza hívta a „nagy család“, a falu mezsgyétlen határa. — Hagy mi volt az elgondolásom? — Emlékszik vissza az elnök. — Az ami a többinek. A nagyüzemi gazdálkodásban láttam a jövőt. Koptatott igazság ez ma, akkor azonban még nem tudta mindenki. — Hajdanán bizony alig bírt fizetni az efsz. Emlékszem, hogy hazulról hoztak széket és asztalt, az volt az irodabútor. Szarvasmarha-állományunk a faluban nyolc helyen volt elhelyezve. Az első kettős ekére felültem Dunaszerdahelyen — a traktor vezetője kért, hogy ne jöjjek vonattal, mert a fáradságtól elalszik az úton — s a faluban másztam le az ekéről. — Életemmé vált a föld a szövetkezet. Kitöltötte az életemet, s állandóan arra gondolok, hogy mit tettem jól, mit kellett volna jobban tenni. Dologidőben lesem az eget, a gépet és a társakat... Sokszor visszapillantok a múltba, de minden számvetésem azt bizonyítja, hogy jól csináltuk. S ha a jövőbe nézek, azt látom, hogy még nagyobb lehetőségeink vannak. Olyanok, amilyekre az induláskor kevesen számítottak. Ma már gazdag termést ad a hani-föld, s az állattenyésztés is meghozza a várt eredményt. — Mindig hittem és hiszek ma ie az emberekben. A célom mindig az volt, hogy hangot találjak és értsek az emberekkel, az emberekhez. E nélkül talán kialudt volna az a parázs, amely a szövetkezeti eszmét nagy máglyává szította. Mindig egyenes életútját, mint Jelképes kilométerkövek, ötvenhét év szegélyezi. Huszonhat éve áll a közös élén. Nyoma sincs rajta a kemény, küzdelmes életnek. Hogy bírta? Hogy bírta a munkát, a tanulást, honnan volt lelki és testi energiája, hogy részt vállaljon a közéletből, a közösség gondjaiból is? Honnan vette pz erőt, az életkedvet, hogy éveken keresztül — műkedvelői szinten — a színmüvek és operettek főszereplőjeként másokat szórakoztasson? A választ talán egy gyermekkori élményem adja meg. Apám a szövetkezet alapításakor vonakodva vitte a közösbe két tinóját és meddő tehenét. Pár nap múlva azonban már megbékélve tért haza, s szűkszavúan csak annyit mondott: „Becsületes, igaz ember az elnök.“ Az elnök ma is kiegyensúlyozott, derűs és nyugodt. Mint a tiszta lelkiismeretű emberek. Megbecsülést, egykori és mai munkatársai szeretetőt érzi munkája elismeréseként. A munkaérdemrend jogos tulajdonosa. tCSIBA LÄSZLÖ A zárszámadás előkészítéséről tárgyaltak Különösebben bizonyítani sem kell, hogy nincs két egyforma zárszámadás. Évenként változnak a szövetkezetek eredményei, a gazdálkodás körülményeitől függően. Ez utóbbi alatt nem csupán a elhullott csapadék mennyiségét, a napfényes órák számát értjük, sokkal inkább azt a gazdaságpolitikai, közgazdasági környezetet, amelyben a szövetkezetek gazdálkodnak. Tavaly az időjárás egyértelműen kedvezőtlenebb volt, mint az ezt megelőző évben. A párt igyekezett olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amelyben jobban gyümölcsözhettek a szövetkezeti dolgozók erőfeszítései. Több kérdésben szemmel látható a fejlődés. Ezek között említhető az anyagi-műszaki bázis növekedése, az irányítás színvonalának és az anyagi ösztönzés rendszerének fejlődése, vagy az ellátó és felvásárló vállalatok szervezettebb munkája, A mostani zárszámadás — a jó terméseredmények ellenére — a kelet-szlovákiai kerületben sem lesz szokványos, úgynevezett „rutin“ évzáró. Mert a szövetkezeti élet terebélyesedik, a gazdálkodás kérdéseinek súlya egyre inkább növekszik. A taggyűlésen ugyanis nem csupán hátra, az elmúlt évre tekintenek a szövetkezeti dolgozók, hanem előre is. Sőt elsősorban előre. A tavalyi gazdálkodói tapasztalatait is ebben az esztendőben kell hasznosítani. Komoly kérdésekben kell állást foglalniuk, mint például: hogyan tudják jobban hasznosítani az anyagi és az élőmunka ráfordításokat; a termelés tényezőit hogyan lehet jobban összehangolni, hogyan lehet a munka szervezettségén javítani, az állóeszközöket jobban kihasználni. Ezekről a kérdésekről volt szó a minap a kerületi mezőgazdasági igazgatóságon megtartott tanácskozáson. A kerületi szintű értekezleten elhangzott javaslatok bizonyára elősegítik a zárszámadások előkészítését. A mérlegek, beszámolók készítése a szövetkezeti tisztségviselők és a szakemberek feladata, de az már félreérthetetlenül pártpolitikai feladat — mint ahogyan azt az értekezleten is hangsúlyozták —, hogy a zárszámadások légköre olyan legyen, amely biztosítékot nyújt az idei esztendő nem könnyű feladatainak teljesítésére. A tanácskozáson sok szó 'esett a pártszervezetek szerepéről a zárszámadások előkészítésének és lebonyolításának időszakában. A pártszervezetek azzal segíthetik az alkotó légkör, a kollektív bölcsesség kibontakozását, ha a kommunisták élenjárnak a gazdálkodás, a szövetkezeti élet gondjainak megvitatásában. Helyes ha az egyes munkahelyek dolgozói egyegy társukat bízzák meg azzal, hogy a közgyűlésen szólaljon fel, mondjon nevükben is véleményt az efsz-ek IX. kongresszusának anyagáról, tegyen javaslatokat a munka javítására. A szövetkezetek vezető dolgozóinak értekezletén sok sző esett arról is, hogy a pártszervezetek vezetősége követelje meg a gazdasági vezetőktől: olyan fontos kérdésekről adjanak tájékoztatót, mint amilyen a tagság és a vezetőség kapcsolata, értékeljék a szövetkezeti bizottságok munkáját, a munkaversenyt és a brigádmozgalmat, számoljanak be a szövetkezeti és a társadalmi érdekek összhangjának megteremtéséről, a gazdálkodás fejlesztésének kérdéseiről. A zárszámadás a szövetkezeti élet fontos eseménye. A tagság lezárja az előző esztendőt, értékeli a párt- és az állami szervek határozatainak teljesítését, s meghatározza az új esztendő gazdálkodásának irányát. Éppen ezért a zárszámadó közgyűléseket idejében és jól elő kell készíteni. Nagy jelentősége mellett ugyanakkor valóban ünnepi esemény is a zárszámadás. De csak akkor lehet ok a gondtalan ünneplésre, ha a szürke hétköznapokon a szövetkezeti dolgozók ennek feltételeit megteremtik. (illés)
