Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 24. 12. Tóth Róbert mérnök, az efsz elnöke beszámol a tavalyi eredményekről s az idei tervekről. kétszáz mázsa sertéshússal kell többet értékesíteniük. Nemcsak az elnök szavai kapcsolták szorosabbra a termelési eredményeket a tagsággal, haiiem a többi felszólaló, többek között Bartha István, az SZLKP jb-nak a képviselője is, aki az eredmények értékelése után hangsúlyozta,, hogy az efsz dolgozóinak lelkiismeretes munkájában látja a továbbfejlődés lehetőségeit. Nem véletlen, hogy mind a járás, mind pedig a szövetkezet vezetősége a tagság aktivitásában látja a fejlődés legszilárdabb alapját. A részlegvezetők hozzászólásaikban ismertették az egyes kollektívák vállalásait: a növénytermesztők kétszázhuszonhétezer, az .állattenyésztők háromszáznégyezer, a műszaki csoport dolgozói pedig negyvenhétezer koror na értékű vállalást tettek. A zárszámadás legmeghatóbb percei azok voltak, amikor a vezetőség szerény ajándékkal búcsúztatta a szövetkezet hét nyugdíjasát, valamint megajándékozta az ötvenéveseket, s 28 tagnak adott át elismerő oklevelet. A zárszámadás hivatalos részének befejeztével felkerestem Bernáth Ferdinándot, az egyik búcsúzó nyugdíjast, aki múltban kutató szemekkel ült az egyik asztalnál. Elmondta, hogy a szövetkezetnek alakulása óta a tagja, s továbbra is szívesen dolgozna, ha a lába nem rakoncátlankodna. A miértre viszont már nem tudott gyors választ adni. Látszott rajta, hogy keresi ■ a szavakat, s végül így válaszolt: — Szeretem a földet, a tiszta, friss levegőt, a madarak énekét. Mikor a búcsúzásra, az ajándékra tereltem a szót, könnyes szemmel, halkan csak annyit mondott, hogy megérte. Nekem is megérte végighallgatni a szövetkezet értékelő közgyűlését. Megérte ...! Sokat tanultam, hogy taníthassak. A mezőgazdaság szeretetére. KREMMER LÁSZLÓ A Kamenica nad Hronom-i (Garamkövesd) Virágzás Efsz és iskolánk, a Stúrovói (Párkány) általános iskola között az évek során gyümölcsöző együttműködés alakutl ki. A barátság szellemében vett részt iskolánk kultúrcsoportja, valamint képviselete az efsz zárszámadó közgyűlésén. Több év telt el azóta, hogy utoljára szövetkezeti zárszámadáson vettem részt. Képzeletemben a múlt azon közgyűlései éltek, ahol száraz számok, sablonos dicsérő szavak röpködtek. Mivel eltérőségével nagyon meglepett ez a közgyűlés, tollat fogtam, hogy megpróbáljam érzékeltetni a meglepetés okát. A meglepő ezen a zárszámadó közgyűlésen az volt, hogy a termelési eredmények középpontjában az embert láttam. A számok, az eredmények és a hiányosságok az emberi munka, az emberi értelem szülöttjeként sorakoztak előttem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy máshol ez nem így van, mert bizonyára így kell lennie mindenhol, ahol a kitűzött feladatokat teljesíteni akarják. Tóth Róbert, a szövetkezet fiatal elnöke, beszámolójában párhuzamba állította az elért eredményeket a hiányosságokkal. Hangsúlyozta, hogy az egyes termelési ágazatokban felmerült hiányosságok okát a szövetkezeten belül kell keresni és megoldani, mert a járási pártkonferencia határozatai — melyeket az üzemi pártszervezet is jóváhagyott — reálisak, teljesíthetők voltak. Rámutatott a termelést negatívan befolyásoló szélsőséges időjárásra, de egyben azt is hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére még jobb eredményeket érhettek volna el, ha kiküszöbölik a szervezési hiányosságokat. Ezt főleg a vegyszeres gyomirtás terén észlelt hiányosságokra apükálta, mivel az efsz főleg a cukorrépa tervezett hektárhozamával maradt el a várttól, aminek egyik okozója a vegyszeres gyomirtásnál észlelt kimaradás volt. A szigorú, névre és kollektíváknak címzett bírálatok mellett az elnök nem kis büszkeséggel számolt be az elért jó eredményekről. Kiemelte, hogy Jó eredményt értek el az egy tehénre eső tejtermelésben, ami az 1977-es évhez viszonyítva 1,1 százalékos emelkedést jelent, s így ezen a téren a járásban a harmadik helyezést érték el. Kedvező eredményt tartalmaztak a következő számok is: a sertéshizlalásban az egy kilogramm súlygyarapodáshoz szükséges erőtakarmányt 4,15 kilogrammról 3,74 kilogrammra csökkentették. Viszont azt sem titkolta, hogy az állattenyésztés szakaszán is van még mit tenni, mert az egyes kecsegtető, szép eredmények mellett akadnak hiányosságok is, melyek kiküszöbölése az idei esztendőre vár. összefoglalva az elnök termelésre vonatkozó beszámolójából azt jegyeztem meg, hogy ez az aránylag kicsi, három faluból egyesült, háromszáztíz tagot számláló szövetkezet a szélsőséges időjárás ellenére is szép eredményt ért el. A bruttó termelési értéket 102,3 százalékra teljesítette, s bár a mérleg szerinti nyereség csak 97,1 százalék lett, de ez Is elegendőnek bizonyult az átlagbérek 2,4 százalékos emeléséhez. A tavalyi tervükhöz viszonyítva az idén negyvenezer literrel több tejet, százharminc mázsa szarvasmarha- és Nyugdíjasok búcsúztatása. Fotó: Dávid Sándor Sok a tennivaló A levicei (Léva) járás mezőgazdasági üzemei az állattenyésztés szakaszán aránylag jól zárták az 1978-as évet. A járási mezőgazdasági igazgatóságon megtudtuk, hogy 68 millió liter tejet, 33 millió darab tojást, 39 ezer 544 mázsa baromfi-, 267 ezer 723 mázsa marha- és sertéshúst adtak népgazdaságunknak. Az együk legfontosabb gazdasági mutató a tejtermelés. A tehenenkénti kedvező fejési átlag és az egy hektárra jutó termelés tekintetében a tupái (Tompa), az Ipeľský Sokolec-i (Ipolyszakállas) és a Dolná Seč-i (AI- sőszecse) szövetkezet volt a legjobb. A kullogők közt — mint már annyi éven keresztül — a žemberovcel, a santovkai ISzántó), a Nová Dedina-i, a őajkovi és a bátovcei szövetkezetek az találhatók. lé- A legjobb napi tehenenkénti fejési a átlagot, 10,84 litert, már hagyományosan az alsószecsei szövetkezet érte el. Ezt követi a tompái, az ipoíyszakállasi, a Dolný Fial-i (Alsópél), a farnál (Farnad) és a zbrojníkyi szövetkezet. A leggyengébb tejtermelőknek a žemberovcei és a Nová Dedina-i szövetkezetek bizonyultak. Ezek csak 5,98, illetve 6,87 literes napi tehenenkénti fejési átlagot értek el. A legszembetűnőbb fejlődés a tejtermelés szakaszán az 1977-es évhez viszonyítva a Veľký Űúr-i (Győröd), az ipolyszakállasi és a tompái szövetkezetben tapasztalható, míg a legnagyobb visszaesést a plášťovcei (Palást), a Nová Dedína-1, a lévai, a Horné Semerovce-i (Felsőszemeréd) szövetkezetek mutatták ki. A tejeladás állami tervét a huszonkilenc mezőgazdasági üzem közül csak tizenhat teljesítette. A legnagyobb elismerés ezért az Ipolyszakállasi Efsz-t illeti, mert feladatát 114,5 százalékra teljesítette. A húseladási tervet tizenegy mezőgazdasági üzem teljesítette. A szarvasmarhá-állomány napi súlygyarapodását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy míg az alsópéli, az ipolyszakállasi és a fegyverneki szövetkezetekben állatonként 900 grammon felüli súlygyarapodás mutatnak ki, addig Тек. Lužiankyban (Klssallón) csak 485 grammot. A sertések súlygyarapodása terén azonban a kissallóiak jártak az élen. A legtöbb malacot a győrödiek választották el, szám szerint egy kocától több mint huszonegy darabot. Az elismerés hangján kell szólni az alsőszecseiekről, a lévaiakról és a Nová Dedinka-iakról is. Azonban nem dicsekedhetnek a malacszaporulattal az ipolyszakállasiak, a palástiak és az Ipolyságiak, hiszen kocánként mindössze 13—14 darabot választottak el. A járásban értékelték a tej tisztaságát is. A legjobb minőségű tejet az ipolyszkállasi, a farnadi és a palásti szövetkezet, míg a legkifogásolhatóbbat a zselizi, az alsópéli és a tompát szövetkezet adta a tejfelvásárlüknak. ÁBEL GABOR A mezőgazdaság kedvező fejlődése alapvető feladatát 1978-ban a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztése, valamint a takarékos gazdálkodás jelentette. Megállapíthatjuk, hogy ezen feladatok teljesítésére az év folyamán kedvező feltételeket teremtettünk. Erre bizonyítékul szolgál az a tény, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a kulcsfeladatokat lényegében teljesítettük. Ez a vezetőik, technikusok, de nem kevésbé a traktorosok, állatgondozók és a többi dolgozó jő és lelkiismeretes munkájának az eredménye. A gabonatermesztésben az elért 52 mázsa hektárhozammal a nyugat-szlovákiai kerületben a harmadik helyre kerültünk. Szemes kukoricából — amely szlovákiai viszonylatban is gyengébb termést adoti — tizenegy mázsával kisebb hektárhozamot értünk el a tervezettnél. Az objektív okok mellett — amelyek közismertek — szubjektív okok is felmerültek. Ezt mindenekelőtt az átlaghozamokban tapasztalt különbségek bioznyítják, amelyek 50,1 mázsától 29,1 mázsáig ingadoztak, a hasonló feltételek mellett gazdálkodó üzemek között. Például a két szomszédos — a VýCapy-Opatovce-i (Vicsapapáti) és a Nové Sady-i — szövetkezet hektárhozamai lényegesen eltértek. Mindezek ellenére a termelési tervet 100,5 százalékra teljesítettük és 261821 tonna szemest termeltünk. Fokozott igyekezetei fejtettünk ki a cukorrépa termesztésére is, de az elért 245 mázsás átlaghozam ezt nem tükrözte vissza. Azonban itt is jelentős különbségek merültek fel az egyes mezőgazdasági üzemek között. Háromszáz mái zsán felüli hektárhozamot csak két szövetkezet ért el: a mojmírovcei és a sládeckovcei. Jelentős tartalékok rejlenek mind az évelő, mind az egyéves takarmányok termesztésében, tgy például a silókukorica átlaghozama 329 és 122 mázsa között mozgott. Az állattenyésztési termelés jobb eredményeinek biztosítása végett hatékonyabban akarjuk kihasználni a takarmányalapot. Ez megköveteli, hogy a szalmát is az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben hasznosítsuk. Az állattenyésztés szakaszán az eredmények kedvezően alakultak. A járás a marhahústermelést 100,8, a tojástermelést 105,8, a tejtermelést pedig 100,5 százalékra teljesítette. A tehenenkénti fejési átlag elérte az évi 3082 litert. Ez kilencvenhárommal több a tavalyi átlagnál. A minőségi mutatók is javultak, főleg a szarvasmarha-tenyésztésben, ami kedvező feltételeket biztosít az idei tervfeladatok teljesítéséhez. A múlt év decemberében ült össze a CSKP KB 12. ülése, amely az idei évre konkretizálta а XV. kongresszus határozatát, valamint az 1980-ig kitűzött irányvonalát. Ezen az ülésen Hula elvtárs hangsúlyozta, hogy az ötéves tervidőszak záró szakaszáról van szó, amikor még sokat tehetünk azon célok teljesítéséért, amelyeket a XV. kongresszus tűzött ki. Egyúttal pozitívan befolyásolhatjuk az átmenetet a hatodik ötéves tervidőszakból a hetedikbe. Ezért a tervfeladatokat gondosan értékeljük és ismertessük a dolgozókkal. Egyúttal oldjuk meg a dolgozók anyagi érdekeltségét is. Az 1979-es év fő feladata a kellő takarmányszükséglet biztosítása, az állattenyésztési termelés fokozása céljából. A figyelmet ezért a szükséges mennyiségű gabona, terimés takarmány és cukorrépa kitermelésére kell összpontosítani. Ez annyit jelent, hogy az idén növelni kell a gabonatermesztés színvonalát. A terimés takarmányok mennyiségét egyharmaddal kell növelni, cukorrépából pedig elérni a négyszáztizenöt mázsa hektárhozamot. Az állattenyésztésben előirányzott tervféladatokból kiindulva növelni kell a szarvasmarha-állományt, mégpedig 1500 darabbal (ebből hatszáz tehén). Marhahúsból ezernyolcszáz tonnával, baromfiból kétszázötven tonnával, tejből pedig 2 millió 850 ezer literrel többet kell termelni. Ennek alapvető feltétele a tervfeladatok maradéktalan teljesítése, a gazdaságosság és takarékosság fokozása, az anyagi szükségletek biztosítása, valamint a munkaszervezés javítása. Az élen járó üzemek tapasztalatai bizonyítják, hogy milyen sok függ a munka minőségétől, valamint a dolgozók hozzáállásától és kezdeményezőkészségétől. Meg vagyok győződve arról, hogy a tartalékok feltárása és kihasználása elősegítheti a tervfeladatok teljesítését. Ezért a mezőgazdasági üzemek figyelmét az indokolatlan aránytalanságok kiküszöbölésére kell Irányítani, hogy ezáltal is hozzájáruljunk az állami tervfeladatok teljesítéséhez, mind mennyiségi, mind minőségi mutatókban. JOZEF LUKÁC mérnök A RIMAVSKÁ SOBOTA-I (Rimaszombat) MAGTERMESZTŰ ÁLLAMI GAZDASÁG ötezerháromszáztíz hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A rendelkezésükre álló földterü. létén gabonát, hüvelyeseket, cukorrépát, valamint évelő takarmánynövényeket termesztenek. Fő feladataik közé tartozik az egyes növények magtermesztése, melyekből Idén 9849 tonna gabonát, 230 tonna hüvelyest és 8000 tonna cukorrépát kell kitermelniük. (Megjegyzendő, hogy az állami gazdaság — kerületi viszonylatban — a legnagyobb mértékben foglalkozik a rozs és a köles termesztésével.) A magtermesztő állami gazdaság feladata, amint látjuk, komoly és sokrétű: a vetőmagok termesztése pontos agrotechnikai munkát követel. Ottjártamkor az állami gazdaság dolgozóinak napjai már a tavasz jegyében teltek. A tavaszi vetőmagokat készítették elő a vetéshez. A műhelyben dolgozók a traktorok, vetőgépek és egyéb talajmegmunkálú eszközök javítását végezték. Hogyan készültek fel az idei tavaszi munkálatokra? — kérdeztem Huba J á n főmérnöktől. — Az állami gazdaság fő feladata a gabonatermesztés — mondta Huba elvtárs. — Például az idén hétszázöt hektáron termesztünk tavaszi árpát. Ebből kétszáz hektáron vetőmagot termesztünk, ami háromszázötven tonna magtermesztésnek felel meg. A vetőmagokat mind a saját részünkre, mind a járás egységes földművesszövetkezeteibe a POVAŽSKÄ BYSTRICA-I járás segítségével sikerült biztosítani. Igen nagy gondot fordítottunk az ősziek vetésére. Ugyanis összesen ezernégyszázhúsz hektáron termesztünk búzát és rozsot. Ebből a menynyiségből hatszáz hektáron búzát termesztünk magtermesztés céljából. E- zen a területen az idén ezerkétszáz tonna vetőmagot szeretnénk kitermelni. Ennek érdekében igyekeztünk a legjobban bevált fajtákat vetni. Az adott terület jelentős részén Solarist vetettünk, valamint az SO—290-es, BU—10-es, BU—11-es fajtákat. Kisebb mennyiségben a Mironovská és a Slávia fajták részesedtek. Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy az elvetett búzából kb. ötszáz hektáron a növényzet fejlődése nem éri el a kívánt szintet. A hosszabb ideig tartó száraz és fagyos időjárás következtében a növényzet sűrűsége nem megfelelő. Sajnos, a helyzet úgy néz ki, hogy bizonyos százalékát ki kell szántani. Helyére tavaszi vetemények kerülnek. Ezenkívül a jobb termés érdekében kis parcellákon kísérletezéseket végzünk. Ezeken a parcellákon a legújabb fajtákat termesztjük. A jól bevált fajtákat a jövőben a gyakorlatban hasznosítjuk. A magtermesztő állami gazdaság feladatai közé tartozik a hüvelyesek magtermesztése is. Az idén száz hektáron termesztenek étkezési borsót, valamint ugyanennyi hektáron babot abból a célból, hogy elsősorban a járás mezőgazdasági üzemeit lássák el vetőmaggal. Ezenkívül az állami gazdaság feladatai közé tartozik a takarmánynövények magtermesztése. Az idén negyvenhárom tonna fűmagot, huszonkét tonna lóhere- és tizenhét tonna lucernamagot kell kitermelniük. A fű- és a vörösherémagot sikerült beszerezniük, de a lucernamag biztosítása nehézséggel járt. Az ipari növények közül az állami gazdaság a cukorrépa termesztésére szakosodott. Az előző évek hektáronkénti hozamai azt igazolják, hogy bizonyos intézkedésekkel jobb eredményt is el lehet érni. A cukorrépa termesztésében keresik azokat a tartalékokat, amelyekkel a hozamot növelhetik. Meglátásuk szerint tartalékok rejlenek a fajtaválasztásban, az agrotechnikában és nem utolsó sorban a vetésben is. A jobb termés érdekében az idén a „Dobrovická A“ fajtát termesztik, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy ez a fajta adta a legnagyobb termést. Termesztésénél igyekeznek jó minőségű munkát végezni. Nagy figyelmet fordítanak a vetésre. A pontos vetési munkálatokkal, valamint növényápolással arra törekszenek, hogy a 90—100 ezer egyedszámot hektáronként elérjék. A tenyéSzidőben nagy jelentőséget tu lajdonítanak a növényvédelemnek. / cukorrépa termesztésénél a vegysze reket sikerült beszerezniük, de a hü velyesek és takarmánynövények védelme nehézséggel jár. Nehéz besze rezni a kombinált növényvédőszere két. S végezetül Huba élvtárs örömmé újságolta, hogy a gépek, gépi eszkö zök javítását a műhely dolgozói idő ben befejezték. Amint az idő engedi az állami gazdaság traktorosai, mező gazdászai „rajtolnak“, hogy a tavasz vetőmagok időben a földbe kerülje nek. Tudják: a pontos és időben végzett vetés a jő termés egyik előfeltétele. —„t—
