Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-17 / 11. szám

ч 197S. március 17. .SZABAD FÖLDMŰVES. 11 Feltárták a hiányosságaikat Сок „vihart“ megért földműve* * szövetkezet a lelesi (Lelesz) Emlékezetemben zajos, indulatokai kiválté közgyűlések elevenednek meg de volt olyan esztendő is, amikor ki­tüntetések átvételére gyűlt össze a tagság. E bodrogközi földművesszö­vetkezet létének harminc esztendeje alatt bőven kijutott az örömből, de a bánatból is. Sokszor jött az örömre üröm és fordítva. Látványos termés­­eredmények után jöttek a gyengéb­bek, hogy aztán ismét kezdetét vegye a nekilendülés. A mostani zárszámadó közgyűlésen a szövetkezet „nagykorúsodott“ jelle­ge ütközött ki. Pedig 1978-ban elma­radtak a kiemelkedő eredmények. Kü­lönösen a növénytermesztésben sok mutatót nem teljesítettek, számtalan nehézség akadályozta a zökkenőmen­tes termelést. Mégis rendhagyó lett az elmúlt év és a zárszámadó közgyű­lés. Azzá tette a visszanyúlási mód, a közösség ügyeihez való hozzáállás, az elmúlt év sikereinek és kudarcainak józan számbavétele, az 1979-es tervek értékelése, megvalósíthatóságának fel­ismerése a vezetőség és a tagság ré­széről egyaránt. Azon a szokatlanul hideg februári reggelen megtelt a szövetkezet szék­házénak gyűlésterme, kézzelfogható bizonyítékául annak, hogy növekszik a tagság érdeklődése és személyes felelősségérzete a közös ügyek iránt. Nagyjából mindenki tudta, mit tartal­maz a vezetőség és a revíziós bizott­ság beszámolója, mégis eljöttek meg hallgatni, megvitatni, hogy a végső döntés, a közgyűlés határozata való­ban megfeleljen az egész tagság ér­dekeinek. Meg aztán az se mindegy, hogy a vezetőség munkájával kapcso­latos elismerő, vagy bíráló szavakat csak úgy a szövetkezeti étkezdéből hazafelé ballagva, a szomszédjának mondja el az ember, vagy pedig itt, mindenki füle hallatára. így okul be­lőle igazán az, akinek szánták, de nemcsak ő, hanem a többiek is, vala­mennyien. A BESZÁMOLÓ A növénytermesztési üzemág kétmil­­lióhétszázhuszonhétezer korona ráfi­zetéssel zárta az évet. Sok minden közrejátszott, hogy így alakultak a dolgok, mindenekelőtt a kedvezőtlen időjárás, de a hozzászólások szerint akadtak más természetű gyengítő erők is. jobb munkával, gondosabb növényápolással itt is növelhették vol­na a jövedelmüket. Burgonyából pél­dául elérték a tervezett hektárhoza­mot, de csak súlyra, a minőséget bi­zony leértékelte az átvevő. Nyereség helyett veszteséget hozott a zöldség is. Persze, hogy jó és Ízletes például a friss uborka, szívesen és jó áron vásárolják mindenfelé. A berakni való uborkát nem volt aki leszedje és ér­tékesítse, bizonyos része odaveszett. Cukorrépából sem érték el a tervezett hozamot. S ez, ha nem is egészében, de a tagság hozzáállásán múlott. Ki­derült tehát, kinek a kezében állt jobban a kapa. A kukoricának való­ban nem kedvezett az időjárás. A kö­zépkorai és a kései érésű fajták még novemberben is tejérésben voltak. Gj­­ból bebizonyosodott, mennyire döntő tényező a fajta vagy a hibrid jó megválasztása, jócskán akad még ja­vítanivaló például a takarmányok be­takarítása és elraktározása terén. A tarlóhere szintén kint maradt, nem volt aki betakarítsa. A legtöbbet a sűrűn vetett kalászosok hozták. A szövetkezetesítés után eltelt időszak­ban az elmúlt esztendőben érték el a legnagyobb hektárhozamokat. Búzából 12,96, árpából 43 mázsás átlagot értek el. Az „1 millió tonna terményt a köztársaságnak" kerületi felhívásra a feladataikat 99,89 százalékra valósí­tották meg. A lelesi Május 1. szövetkezet há­­romezerháromszáznyolcvan hektár mezőgazdasági földterületen gazdál­kodik, melyből kétezerötszázhetvenhat hektár a szántóföld. Amint azt az el­nök beszámolójából is hallottuk, a földterület nyolcvankét százaléka ne­hezen művelhető, hetvenkét százaléka pedig erősen savanyú talajtípusú. An­nak ellenére, hogy a korábbi években hétszázötvenhat hektáron már elvé­gezték az alagcsövezéet, az esőzések idején a víz továbbra is éppen úgy áll a talajon, mint az alagcsövezés előtt. Cs ez gyakran rányomja bélye­gét a növénytermesztés eredményes­ségére. Tavaly például hetven hektár maradt parlagon. A szövetkezet veze­tősége valóban igyekszik mindent megtenni a talaj termőképességének állandó fokozása érdekében. Tavaly vásároltak egy kétsoros altalajlazítót, de sajnos nem tudták használni, mert lejviszonyokat fogják kialakítani. A burgonyáról lemondtak, helyébe olyan növényfajtákat vetnek, amelyek mind a szövetkezetnek, mind a népgazda­ságnak jobban megfelelnek. A cukor­répát, a babot és a kukoricát a leg­jobb területen termesztik, ahol bizto­sított a komplex gépesítés. Tovább fo­kozzák a vegyszeres gyomirtást, ész­szerűbb trágyázási tervet állítottak össze. Megjegyzendő, hogy a mesze­­zési tervüket már most, az év elején, igyekeznek teljesíteni. E tekintetben a járási elsők között vannak, hiszen eddig hétszáz hektáron végezték el a meszezést. Mindezeknek az intézkedé­seknek célja a termelékenység növe­lése, amely a növénytermesztés sza­kaszán erre az évre 14,5 százalékos növekedést irányoz elő. Céljuk szeme­sekből a harmincnyolc mázsás átlagos hektárhnzam, cukorrépából pedig a négyszáz mázsás átlagtermés elérése. Az állattenyésztés szakaszán a ter­vezett állomány elérése és a férőhe­lyek biztosítása a feladatuk. Tehát az Az alkotó igyekezet jegyében kentését jelentik. Továbbra is sikere­sen használják fel a lévai (Levice] Közös Mezőgazdasági Állattenyésztés Vállalat hulladéktermékeit, melyek dús fehérjetartalmúak. Ezekkel az in­tézkedésekkel érték el, hogy az ab­raktakarmány fogyasztás egy kilo­gramm élősúly előállításához a hízó­­marháknál 2,85 kg, a sertéseknél pe­dig 3,48 kg volt. Az állattenyésztési üzemág értékelé­sekor elhangzott komolyabb, bíráló megállapítások közé sorolható, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgo­zók munkája nem egy esetben felüle­tes, a takarmányozás terén nem min­dig egyenletes az ellátás, nem tartják be a kidolgozott takarmányozási ter­vét, a folyatásra előkészített üszőket nem táplálták megfelelően, ezért fej­lődésükben elmaradtak, a zöldtakar­mányok felhasználásában gyakoriak a veszteségek, a téli időszakban az is­tálló viszonyok nem megfelelőek. A műszaki szolgáltatásokat bebizto­­sítók is jól dolgoztak. Elismeréssel kell szólni Piatrik Géza újítási javas­latáról a simítók üzemeltetése szaka­szán, amely újítást járási méretben is elfogadták, s gazdaságossági értékét 120 ezer koronában állapították meg. Annak ellenére, hogy rendkívül kedvezőtlen természeti viszonyokkal birkóztak, a tavalyi évet mérleghiány nélkül zárták. Az egy főre jutó átla­gos évi kereset 22 014 koronát tett ki. Az évzáró közgyűlésen sok szó esett a dolgozók szociális, társadalmi és kulturális igényeinek kielégítéséről is. Erre a célra tavaly 318 ezer koronát fordítottak. Valamennyi gazdasági ud­varon szociális épületek és berende­zések állnak a tagok rendelkezésére. Idei célkitűzéseik rendkívül igénye­sek. Ebből csupán néhány feladatot ismertetünk. A növénytermesztés sza­kaszán az árpa, a szemes kukorica, az egyéves takarmányok, a lucerna és a zöldség termesztése terén magasab­bak a követelmények. Az állattenyész­tésben növelik a szarvasmarha- és sertésállományt. A hízómarháknál 0,80, a hízósertéseknél pedig 0,50 kg-os napi súlygyarapodást szeretné­nek elérni. Továbbá terveik között szerepel, hogy az idén, több mint 3 ezer literes tehenenként! fejési át­lagot érnek el. Kecskés Károly szövetkezeti elnök röviden így jellemezte a tennivalókat: — A termelés hatékonyságának nö­velése mellett fő célunk a gazdasá­gosságra való törekvés. Ezért tervfel­adataink teljesítése érdekében sok ko­moly problémát kell megoldanunk. Hogy feladatainkat teljesíthessük, vala­mennyi dolgozónk megértésére, becsü­letes és odaadó munkájára, a vezetők nagyobb felelősségvállalására van szükség. Ogy gondolom, a leírtakból kitűnik: a Vörös Lobogó Efsz tagsága feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek a múlt évben előfordultak. A fogyaté­kosságokat kiküszöbölve bíznak ab­ban, hogy olyan eredményeket érnek el, amelyek méltóak lesznek a szövet­kezet nevéhez. ABEL GÄBOR Bíráló hangnemben tartatták zár számadó közgyűlésüket az Ipolyság (Šahy) Vörös Lobogó Efsz tagjai. Та valyi termelési és pénzügyi eredmé nyelket KECSKÉS KÁROLT! elnök ér tékelte. Az ötszázhatvan tagot számlált egyesült szövetkezet gazdálkodásé nagy mértékben befolyásolta az Ipol> által okozott árvíz és a korán bekö­szöntött aszályos időjárás. Ennek elle­nére búzából 49, árpából pedig 44,£ mázsás termést értek el hektáron­ként, ami jóval meghaladta a terve­zettet. így a hatodik ötéves terv eddi­gi időszakában sikeresen teljesítik a kitűzött gabonaprogram feladatait Mindez nem mondható el a kukoricá­ról, melynek termesztésénél objektív akadályok is felmerültek. Mind a mag-, mind a silókukoricát ugyanis az árterületen kellett termeszteniük mo­nokultúrában. Néhány más növény­fajtánál is van némi lemaradás. Hogy miért? A már említett fékező körül­ményeken kívül szubjektív tényezők is közrejátszottak. Ezek közé tartozik például az agrotechnika. A cukorrépa esetében a talaj jobb előkészítése és az egyenletesebb magágy létrehozása a jövőben elengedhetetlenül szüksé­ges lesz. Ugyancsak fokozni kell a lucerna öntözését. A növénytermesztés elég sok kézzel végzett munkát igényel, s ezt csupán egyes üzemek és intézmények segít­ségével tudják megoldani. Elsősorban a Pieta és a Strojstav üzemek dolgo­zóit illeti dicséret, de kitettek magu­kért az általános- és középiskolák ta­nulói is. Külön említést érdemelnek a Mezőgazdasági Szaktanintézet diákjai, akik otthonosan mozognak a szövet­kezet földjein. Az általános agrotechnikai feltéte­leket biztosították, hiszen a talajmű­velést az időjárás adta lehetőségekhez mérten időben és jó minőségben tud­ták elvégezni. Az őszi mélyszántás azonban a nagy szárazság miatt ko­moly próbára tette az erő- és meg­munkáló gépeket. A növényvédelmi teendőket a múlthoz viszonyítva na­gyobb szakértelemmel végezték el, bár a szeszélyes időjárás sokszor csökkentette az alkalmazott védősze­rek hatását. A növénytermesztésben elszenvedett kárt teljes mértékben megtérítette az Állami Biztosító. Az elnök szavai sze­rint a jövőben az adott íntenzifiká­­ciós lehetőségek nagyobb kihasználá­sával lényegesen fokozni kell a ter­melést, mivel a gabonatermesztésen kívül a termelés hatékonysága általá­ban igen alacsony. Az állattenyésztés fejlődése szoro­san összefügg a növénytermesztéssel. Komoly hátránynak számít, hogy a szemes kukoricából évente mintegy 50—60 vagon a kiesés, ami az abrak­­takarmány-szükséglet fedezése terén érezteti hatását. Ugyancsak negatí­vumként könyvelhető el, hogy a teri­­més takarmányokat az árterületeken kénytelenek termeszteni, ami persze a minőség rovására megy. Mindemellett az állattenyésztés állandó fejlődést mutat. Az évi fejési átlagot például tehenenként több mint kétszáz liter­rel emelték az 1977-es évhez viszo­nyítva. Népgazdaságunknak tavaly 7545 mázsa húst adtak, ami 1500 má­zsával több mint 1977-ben. Az egymil­lió 800 ezer liter tej közel 200 ezer literrel több, mint az értékelt időszak előtti évben. Nagy igyekezetei fejtettek ki főleg a sertésistállók kapacitásának a bőví­téséért. Az utóbbi két év alatt új beruházással és átalakítással 2500-zal bővítették a férőhelyet. Sajnos hibá­jukból nagy károk is keletkeztek ezen a területen. A 6024 darab malacból csupán 5009 volt elválasztható, az egy anyától tervezett 18,20 malac he­lyett a valóságban csak 14,70 darabot választottak el. Az ok kizárólag a tenyészmunkát végző dolgozók rová­sára írható. Nem volt nyilvántartás az anyasertések búgatási idejéről, a várt ellésekről, így az anyák hosz­­szabb időn át búgatlanul maradtak, a hasas kocákat az ellésre időben nem készítették fel és nem különítették el, aminek folytán sok malac elpusztult a közös kutricákban. Sikeresen oldották meg az orszá­gos viszonylatban is azt a lényeges feladatot, hogy az állattenyésztési ter­mékek egy egységének előállításához szükséges szemes takarmány mennyi­ségét csökkentsék nagyobb tápértékfi terimés takarmányokkal helyettesítve, amelyek a takarmánykiadások csők­nem volt erőgépjük, amellyel üzemel­tessék. Komoly problémát okoz a fel­gyülemlett istállőtrágya rendszeres kihordása. Egyszerűen nincs gépük a trágya felrakására. Igen elkelne egy Mobil típusú báger. Az állattenyésztés eredményeit vizs­gálva, erről az üzemágazatról sem mondhatunk dicsérő, elismerő szava­kat. Hiszen ez a termelőegység is rá­fizetéssel zárta a tavalyi esztendőt. Az állammal szemben nem teljesítet­ték a tej- és hóseladási kötelezettsé­güket. Komoly gondot okoz az évek óta tartó áldatlan állapot, a férőhely hiánya. Annak ellenére, hogy például a hízómarháknál a tervezettnél jóval magasabb volt az abraktakarmány­fogyasztás, mégis elmaradt az ered­mény, a marhahús kilójéra nyolc ko­rona ráfizetést mutattak ki. A revíziós bizottság elnöke kissé szomorkásán számolt be arról, hogy tavaly az állatok elhullása a szövet­kezetnek 1,5 millió korona vesztesé­get okozott. Hiszen az elmúlt év fo­lyamán száztizenkilenc szarvasmarha, hatszázhuszonhőrom sertés és har­­mincezernyolcszázhuszonkét baromfi pusztult el. Ez sok mindenre ad ma­gyarázatot. A traktorosokat és a gépjavítókat jogosan dicsérték, hiszen a feladatai­kat maradéktalanul teljesítették, ugyanakkor szép eredményt értek el az üzemanyag és az alkatrészek taka­rékos felhasználásában is. AZ INTÉZKEDÉSI TERV A zárszámadú közgyűlés nem lehet célravezető, ha csupán az elmúltakról esik szó és a tanulságokat nem állít­ják a jövő szolgálatába. A termelési és az intézkedési terv körül kialakult vitában bizonyságot nyert, hogy ta­nultak a múlt év hiányosságaiból. Gondolunk itt elsősorban azokra az elképzelésekre, amelyek a növényter­mesztés „felfuttatását“ hivatottak a többi ágazat szintjére emelni. Itt a legtöbb a tennivaló! Ebben az évben tovább folytatják a területrendezést, a talaj termőképességének a fokozá­sát, s az ésszerűbb tervezésnek kö­szönhetően valamennyi növényi kultú­ra számára a lehető legkedvezőbb ta­efsz-ek IX. kongresszusának vitaanya­gában megjelölt feladatok teljesítése. A tehenészetben elérni az évi kétezer­­hétszáz literes fejési átlagot, száz te­héntől kilencven borját biztosítani, anyakocánként 16,7 malac elválasztá­sát, tyúkonként a százötven tojást, a marhahizlaldában a napi nyolcvande­­kás súlygyarapodást és a sertéshizlal­dában napi ötvendekás napi hízősúlyt elérni. A leleszi egyesített szövetkezet idei terve mozgósító jellegű. A mutató­számok minden ágazatban magasab­bak a tavalyiaknál, majdnem vala­mennyi növény- és állatfajta, termék­­csoport esetében. Ezért nagyobb fel­ajánlásokkal köszöntik a szövetkeze­tek IX. kongresszusát, aminek értéke meghaladja a 620 ezer koronát. Jozef Gazdik doktor,- a Trebiíovi (Tőketerebes) járási Pártbizottság ve­zető titkára felhívta a vezetőség és a tagság figyelmét, igyekezzenek körül­tekintőbben és idejében végrehajtani a közgyűlések határozatait, szervezzék meg úgy a teendőket, hogy minden téren elérjék a tervezett jövedelmet, hogy a várakozásnak megfelelően nö­vekedjék a tagság részesedése, s hogy tetemesebben járulhassanak hozzá az állami alapok feltöltéséhez. A tagság jelenléte, a közgyűlés ele­ven, elvszerü, vitája arra mutat, hogy Leleszen nincs hiány a tenniakarás­­ban. Ennek anyagi és műszaki lehe­tőségei is adottak. Hiszen annak elle­nére, hogy tavaly 3 millió 653 ezer korona lemaradást mutattak ki, ter­melésüket egy év alatt 3 millió 834 ezer koronával növelték. Az alapesz­közök értéke 8 millió koronával nö­vekedett és ma már eléri az 53 millió korona összértéket. Az pedig, hogy a tavalyi szélsőséges időjárás ellenére 43 millió korona össztermelést tudtak elérni, már magában sokat mond. Megfontolt, jé határozatokat hoztak. Befejezésül elmondhatjuk, hogy az idei zárszámadó közgyűlés épp ebben a többet akarásban, a jobbat kereső közös igyekezetben különbözött az előbbiektől. Hisszük, hogy az idei eredmények méltóak lesznek ehhez a közösségi önvizsgálathoz. ILLÉS BERTALAN immimiimHiimiiininniifiii Bizakodva tekintenek a jövőbe A 'közelmúltban zárszámadó taggyűlést tartott a Nová Bodva-i (Gjbodva) Győzelmes Február 25 Efsz. Köteles János mérnök, a szövetkezet elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy a szövetkezet történetében az egyik legnehezebb évet zárták. A hideg, csapadékos esztendő próbára tette a szövetkezet 709 dolgozóját a termelés valamennyi szakaszén. A szövetkezet 2730 hektár szántóterületen gaz­dálkodik. E terület 30,4 százalékán gabonát, a többin pedig takarmányt termesztenek. A nehéz esztendő ellenére gabonából sikerült elérni a ter­vezett hektárhozamokat. Komolyabb problémák a takarmánytermesztésben merültek fel, ahol nem tudták teljes mértékben biztosítani a szükséges mennyiséget. Ezért a jövőben nagyobb gondot kell majd fordítani elsősorban a szálas takarmányok hektárhozamainak növelésére. A silókukorica ter­mesztésében ügyelni kell mindenekelőtt a száraz­anyag csökkentésére, ami az Idejében végzett ve­téssel érhető el. Az állattenyésztési termelés a szövetkezet leg­fontosabb részlege, ahol a múlt évben nagyon Igé­nyes feladatok vártak megvalósításra. Bár a dol­gozók komoly hozzáállást tanúsítottak a feladatok megvalósításáért, mégsem sikerült a célul tűzött tervet minden egyes ágazatban teljesíteni. így pél­dául a tervezett tehenenkénti 2835 liter fejési át­lag helyett csupán 2735 litert értek el, s ennek következtében több mint 150 ezer literrel adósak maradtak. Az állattenyésztés többi ágazatában jó eredményeket mutathattak ki, ami végső soron olyan nyereség eléréséhez vezetett, hogy járási méretben az elsők lettek. Az elnök elmondotta, hogy a 4 millió koronát meghaladó tiszta jövede­lem a szövetkezet valamennyi dolgozójának érde­me. A sikerrel zárt év után a szövetkezet biza­kodva tekinthet a jövőbe. Kedves ünnepségre is sor került a zárszámadó közgyűlésen. A hosfovcei {Vendégi) részleg ba­romfitenyésztőinek szocialista brigádja elnyerte az ezüst fokozatot. A brigádtagok: Bére* Erzsé­bet, Eperjesi Anna, Fecske Anna, Hornyák Er­zsébet, Szpisák Piros, Balázs Irma és Klemetik irma nagy megílletődéssel vették át az ezüst ér­met és az ezzel járó pénzjutalmat. A bronzérem az újbodvaí részleg állattenyésztési csoportját illette. Az építkezési részlegen tevékenykedő szo­cialista brigádok is kitüntetésben részesültek. Zsóka János és Görcsös Nándor brigádja a bronz fokozatot vette át a zárszámadón. Vannak még tartalékok, mondotta Hutkai István, amikor a tagsággal ismertette a Februári Győze­lem 91. évfordulója tiszteletére tett kötelezettség­vállalásokat, amelyeket úgy állították össze, hogy reálisak és teljesíthetők legyenek. A felajánlások elsősorban azon ágazatokat érintik, ahol nagyobb igyekezettel többet és jobban lehet termelni. E te­kintetben jelentős lehetőségek rejlenek a szeme­sek hektárhozamának növelésében, valamint a tej- és a hústermelésben. Ezért az újbodvaí rész­leg dolgozót elhatározták, hogy az előirányzott termelési tervet több mint 446 ezer koronával túl­szárnyalják. Ezen túlmenően a villanyenergiával és üzemanyaggal Is takarékoskodnak. Vállalták továbbá, hogy a tej hetvenöt százalékát I. osztály­ban értékesítik. A szövetkezet dolgozói elégedetten távoztak a zárszámadó taggyűlésről, mert a jövőjüket bizto­sítva látják. Tudatosították, hogy munkájuk ered­ménye valamennyiük érdekét szolgálja. FARKAS RÖZSA •ааааааааааааааавааваааааааааааааааввааааааааавааааааааааааааааааааваававааааааааавааааааваааааааааааааавааааааааааааааааааа

Next

/
Thumbnails
Contents