Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. méretes 17. Ipolymenti mozaik Keresztül-kasul barangolva ŽELOVCE (ZSÉLY) széles, aszfalttal borított utcáin, szemet derítő látvány volt végignézni, megcsodálni az egymás mellett sorakozó szebbnél szebb, újonnan épült házakat, rendezett kerteket, udvarokat. Meglepően sok ház udvarán díszelgett vadonatúj személygépkocsi. A régi ólakat avagy gazdasági épületeket sok helyen modern garázs váltotta fel. A helyi nemzeti bizottságon meggyőződtem arról, hogy a szemem nem csalt. A községben úgyszólván minden harmadik család autótulajdonos. Ez nem csekélység, ha figyelembe veszszük, hogy a Veľký KrtíS-i (Nagykürtös) járás második legnagyobb — több mint ezernégyszáz lélekszámú — községéről van szó. A jólétnek, a magas életszínvonalnak lépten-nyomon tapasztalt jelét, a korszerű iskola, óvoda, bölcsőde egészíti ki. De nemsokára a falu díszévé válik az új művelődési otthon. •o ■X hí' >o 3* ü, в ' Talán az ósdi,. viharvert kocsma az, amely emlékeztet a régmúlt időkre. Mi mindent tudna mesélni? Mennyi titkot: emberi sorsokról, nyomorgó keserűséggel telt életekről, küzdelmekről. nagybirtokokat is. Később a kisparasztok, de számos kézműves is csatlakozott hozzánk. Sok nehézségen mentünk keresztül — folytatta Jóska bácsi —, szerencsére az emberekben megvolt az akarat és az összetartás. Emlékszem, egyik évben megdőlt a gabona. Aki csak tudott, jött segíteni, hogy megmentsük a termést. Persze akkoriban még kézzel kaszáltunk. De a nehézségek ellenére igyekeztünk minél jobban gazdálkodni. A járásban nagy volt a tekintélyünk. A többi szövetkezetből hozzánk fordultak tanácsért, vagy megkértek bennünket, hogy menjünk agitálni. Annak idején a községben is szükség volt agitációra. A kisparasztok megrögzött szemléletét nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni. Főleg az idősebbeket kellett meggyőzni, hogy valamennyiük számára mégiscsak jobb, előnyösebb a közös gazdálkodás. Sok bonyodalmat okozott az ellenpropaganda. Azok, akik görbe szemmel nézték a fejlődő szocialista társadalmat, uszították a népet a szövetkezetesítés ellen. Ezek a szavak a szövetkezet gépjavító központjának kis irodahelyiségében hangzottak el, ahova a munkaidő letelte után a két legfiatalabb, még ma is aktívan dolgozó alapító tag betért egy rövid szóváltásra. Kovács János — ma a javítóműhely raktárosa — saját tapasztalatából említette az akkori körülményeket, visszaemlékezve arra az időre, amikor édesapját csak hosszadalmas meggyőzés, rábeszélés után tudta rávenni arra, hogy a nyolcáras földjével belépjen a szövetkezetbe, s így nemcsak a saját, hanem az egész község érdekét támogassa. — Több éven át traktoros, tehergépkocsi- majd személygépkocsivezető voltam — vallja magáról Kovács János. — Kezdetben az volt a jelszó, „addig nyújtózz, ameddig a takaród ér“, ezért olcsón beszerezhető, használt gépeket vásároltunk. Igen büszke voltam, amikor az első, vadonatúj teherautót rám bízták. Ügy viseltem gondját, mintha a sajátom lenne, lehet, még ennél is jobban. sem mérik, hogy mi mindenen mentünk keresztül — vette át a szót Makó J ú 1 i u s, a gépesítési részleg vezetője. Eleinte kevés volt a munkaerő, a gépek is hiányoztak. Szükség esetén minden munkából kivettük a részünket. Felismertük ugyanis azt az örök igazságot; ahogyan dolgozunk, úgy élünk majd. Ma valamennyien jól élünk, csak végig kell nézni a falun. A szövetkezeti dolgozók keresete nem különbözik a más szakmabeliekétől. A korszerű gépek, modern berendezések lényegesen megkönnyítik a mezőgazdasági dolgozók munkáját. Harminc évvel ezelőtt alig negyven taggal 220 hektáron kezdett gazdálkodni a szövetkezet. Az első években csak a legfontosabb növényeket termesztették. Az állattenyésztéshez szükséges gazdasági épületekkel nem rendelkeztek. A kezdeti nehézségek leküzdése, a szövetkezet megszilárdulása után hozzáfogtak a gyors ütemű építkezéshez. Már 1953-ban a mezőgazdasági terület meghaladta az ezer hektárt. A szövetkezet új tehénistállóval, juhakolla! és magtárral gazdagodott. Ez lehetővé tette az addig szétszórt állatállomány összevonását. A szövetkezet gyors ütemű fejlődésének jobb szemléltetése végett nem árt felhozni néhány számot. Míg 1955- ben a szövetkezet álló és forgó eszközeinek értéke alig érte el a kétmillió koronát, addig 1971-ben már meghaladta a 18 milliót. A korszerű gépek, vegyszerek, nagyhozamü fajták, új termelési módszerek — vagyis a három évtized alatt létrejött tudományos-műszaki vívmányok érvényesítése — óriási változást eredményeztek a termelés fejlődésében. Tizenöt év leforgása alatt például búzából a hektárhozam 24 mázsáról 45 mázsára növekedett. A zsélyi szövetkezet 1972-ben a záhorcei szövetkezettel társult. Ma egy nagyüzemi gazdaság részlege, amelynek minden feltétele adva van a további fejlődéshez. A nagyszabású változásokról a község határában emelkedő hangulatos dombok is sokat elárulnak. A dolgos, ügyes emberek a^magas domboknak is nekibátorodtak. Ott, ahol valamikor a meredek legelőkön gyér fű is alig termett, ma teraszok húzódnak végig. A szőlő gazdag terméssel, zamatos borokkal, busásan fizeti vissza a sok fáradságot. Végezetül csakis az itt élőknek, a gyökeres változások szemtanúinak szavait idézhetem: „Sokat reméltünk, vártunk a szocialista társadalmi rendtől, s egyben a közös gazdálkodástól. De ilyen óriási, gyors ütemű fejlődésről nem is álmodtunk“. Szerencsére nem szorulok arra, hogy szóra próbáljam bírni a néma, rideg falakat. A községben még sokan élnek, akik részesei voltak a három évtized alatt végbemenő rohamos fejlődésnek, amely gyökeresen megváltoztatta a község arculatát, az emberek életmódját és szemléletét. Zsélyt régen kommunista falunak is nevezték. A többnyire napszámosokból, kisparasztokból és kisiparosakból összetevődő falu lakossága szilárd elszántsággal, egyre növekvő összefogással harcolt a kizsákmányolás, a nyomor ellen. Az illegális kommunista mozgalom a 30-as évek vége felé bontakozott ki. A falusi pártszervezet a felszabadulás után nyíltan küzdött a parasztság jobb életéért, és a szocializmusért. A nincstelenek, a kisparasztok, de főleg a párttagok körében a közös gazdálkodás gondolata nem volt idegen. Nem véletlen, hogy éppen ebben a faluban — az akkori Modrý Kameü-i (Kékkő) járásban — az elsők között alakították meg az első I. típusú szövetkezetét. A hatvanéves Péter József azok közé tartozott, akik a legnehezebb időkben is bátran kiálltak az igazságért, a haladó eszmékért. Nem csoda, hogy a neve ott szerepel az alapító tagok névsorában; ő volt a szövetkezet első könyvelője. — A mai fiatalok el sem hiszik, fel 4 KLAMARCSIK MÄRIA mérnök A korszérű harvesztorok is a szövetkezet tejíotléséről tanúskodnak. Eleinte nehezen jöttek elő az emlékek, hiszen harminc év távlata borította őket. De a beszélgetés folyamán lassan kitisztultak és Jóska bácsi rendre sorolta az eseményeket. — Kőművesként kezdtem. Falunkban csak kevés embernek volt földje, ezért sokan kisiparosnak, kézművesnek mentek. A földosztáskor én is hozzájutottam egy talpalatnyi parcellához és áttértem a földművelésre. Hamarosan rádöbbentem, mennyire nehéz az önálló gazdálkodók sorsa. Ezért a falu többi kommunistáival támogattam a gépszövetkezet létrehozását. 1948-ban meg is alakult. Ehhez anyagilag is hozzájárultunk. Az öszszegyüjtött pénzből két traktort és egy ekét vásároltunk. A következő évben a járási szervek indítványozására megalakult a szövetkezet és a saját földünkön kívül — ami igen kévés volt — átvettük az egyházi és A nagy humanista biológus, Men** del Gregor, sokéves kutatómunkájának eredményeiről legelőször a Természettudományi Társulat Ülésein számolt be, majd 1866-ban „A természettudományi társulat közleményei“ című német nyelvű közlönyben jelentette meg tudományos felfedezéseit. A tanulmány néhány borsófajta keresztezésekor fellépő törvényszerűségek leírását tartalmazta. Nagy tudása ellenére kortársai körében nem talált mindig megértésre. Tanait gyakran semmibe vették. Csupán halála után, főleg az utolsó évtizedekben vált ismertté munkássága és neve. Nový Jiöín mellett született 1822. Július 22-én. Édesapja földművescsaládban, édesanyja pedig kertészcsaládban nevelkedett. A gyümölcstermesztés és a kertészkedés szeretete Mendelben már kiskorában megnyilvánult. Az elemi iskolában megtanulta a gyümölcsfák kezelését, a méhek ne-Egy tudós velését. Ez a későbbiek folyamán is kitöltötte életét. Apja új növényházat épített, gyümölcsöskerttel, ahol virágokat és méheket Is tartott. Itt sajátította el a fiatal Mendel a gyümölcsfák oltását. Az általános iskola elvégzése után a lipniki piarista Iskola harmadik osztályában vizsgázott, majd az opavai gimnázium hat osztályát végezte el kiváló sikerrel. Hogy főiskolára mehessen, be kellett fejeznie a középiskolai tanulmányokat Beiratkozott az olomouci egyetem filozófia szakára. Tudományos munkáját két irányban, meteorológiai és nemesitől vonalon folytatta. A gyümölcsfáknál egyszerű formákat keresett, melyekhez keresztezési „partnerként“ olyan egyszerű Bár az időjárás még eléggé télies, a nagyüzemi kertészetek fóliaházaiban már serény munka folyik. Foto: — nki—» Közös akarattal A Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járás néhány községében a szövetkezet megalakítására az ötvenes évek első felében került sor. A gömöri parasztembert ugyanis nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy mondjon le földjéről. Az emberek úgy ragaszkodtak kis vagyonkájukhoz, mint a szülőföldjükhöz. Ezért a mezőgazdaság szocializálása lassúbb ütemben ment végbe, mint más járásokban. Čierný Potok (Feketevíz) községben például 1956-ban alakult meg a harmadik típusú szövetkezet. Megalakításában nagy része volt Jelcha Štefan elvtársnak. Jelcha elvtárs fiatal éveire a munka és a háború volt a jellemző. Kint volt az orosz fronton, később partizánként harcolt a fasizmus ellen. Amikor letette a fegyvert, hazament s mivel szívbéli kommunista volt, tudta mit kell tennie. Jelcha elvtárs azon fáradozott, hogy falujában minél előbb megalakuljon a szövetkezet: aktív politikai-szervező és meggyőző munkát végzett. És nem eredménytelenül. A- raikor közösen kezdtek gazdálkodni, a szövetkezeti tagok megbíztak Jelcha elvtársban s a szövetkezet élére állították. ö volt a Cierný Potok-i szövetkezet első elnöke. Azonban kétévi elnökösködés után a Lučenec! (Losonc) Állami Gazdaságba helyezték. Itt intézőként tevékenykedett, A,sok munka közepette tanulteüosy taníthasson. Magyarországon kétéves mezőgazdasági iskolát végzett, majd pdrtiskolázáson vett részt, s az évek során mezőgazdasági szakközépiskolába járt, ahol érettségizett. Ám 1973- ban megbetegedett. Az örök mozgó, korán kelő és későn fekvő vérbeli földművelő azonban csak három évig bírta odahaza. Érezte, hogy még mindig tehet és tennie kell valamit a közös ügyért. Visszament az Építő nevet viselő társult szövetkezetbe. Jelcha elvtársat barátai, ismerősei szívesen és örömmel fogadták, mert ismerték, tudták róla, hogy bárhová helyezik, bármilyen munkával bízzák meg, mindenütt megállja a helyét. Jelenleg a kertészeti csoport vezetője. S hogy jó szakember, azt a kertészeti részleg kiváló eredményei Igazolják. Az egyesült szövetkezet a múlt évben a kertészeti növények termesztésében járási viszonylatban is kiváló eredményt ért el. fix Az egyesült gazdaság részét képezi a hodejovi (Várgede) szövetkezet. Alapító tagjai közé tartozik Micsurda István. A kezdeti időszakra így emlékezik vissza: — Nehéz és küzdelmes éveket éltünk át a háború után. A falunkban nagy volt a szegénység. Még kenyerünk sem volt. Pedig fiatalok voltunk, erősek, egészségesek. Családomat mégsem tudtam eltartani. Nekivágtam a világnak. Csehországban az építkezéseknél dolgoztam. Feleségem a kislányommal a szüleimnél maradt, öt évig éltem távol családomtól. — 1951-ben az aratásra jöttem haza. Ezen a nyáron még mindenki magának aratott. Vékony rendre vágtuk a szegényes termést. Közben agitáló, toborzó munkát végeztem. 1951 őszén már csak a nagyobb gazdák tartózkodtak a közöstől. Mi kis- és középparasztok összeadtuk, -amink volt: marhát, disznót, tyúkot, takarmányt még vetőmagot is, hogy vetni tudjunk. Mert nyakunkon volt az ősz, a búzát el kellett vetni. A búza alá a földet tehenekkel szántottuk fel. Nagy volt a probléma az állatok elhelyezésénél. A beadott állatokat az uradalmi istállókban helyeztük el. Nagy gondok, nézeteltérések közepette valahogy elindult a gazdálkodás. Én az első években csoportvezető voltam, később raktáros. így mindenről tudtam, ami a szövetkezetben és a faluban töptént. Hallottam, hogy elégedetlenek a tagok. Igaz, hogy a földet gépek hiányában nem tudtuk kellőképpen megművelni, ezért a hozamok Is alacsonyak voltak. Egy munkaegység hét korona volt, de kezdetben az is előfordult, hogy nem tudtunk fizetni. Természetesen mindent elkövettünk, hogy a termelés valahogy fellendüljön s hogy a szövetkezeti tagok megélhetését biztosítsuk. Évről évre a fecske szorgalmával építettük szövetkezetünket. Triežovský Július személyében kiváló szövetkezeti elnökünk volt. Ügyes és jó szervező képességgel rendelkezett. Ő lendített© fel szövetkezetünket. Vezetése alatt javultak a hozamok, s a szövetkezeti tagok jövedelme is. Egy munkaegységért már húsz koronát fizettünk. Emlékszem az első traktorra, amit Brnóból hozattunk. Vonattal utaztam érte, de hazafelé magam vezettem a Zetort. Amikor kiszálltam a traktor nyergéből, az elvtársak örömmel fogadtak. Így lettem a szövetkezet traktorosa. A sok örömteli munka közepette szinte észre sem vettem, hogy hatvanéves lettem. XXX Jelcha Štefan és Micsurda István amikor betöltötték a hatvanadik életévüket, nyugdíjaztatásukat kérték. A- zonban a szövetkezettől nem tudtak elszakadni. Továbbra is a közös gazdaságot építik és segítenek, ahol erre szükség van. Jelcha elvtárs csoportvezető, Micsurda István időszaki munkás. Kiváló munkájukat számtalan elismerő oklevél bizonyítja. Az idén újabb kitüntetésben részesültek. A szövetkezetek megalakulásának 30. évfordulója alkalmából az egyesült gazdaság vezetősége a „Kiváló dolgozó“ kitüntetéssel jutalmazta a két veteránt. — Megérte? — kérdezték tőlük, mikor átvették az elismerő oklevelet. — Meg bizony! — mondták gondolkodás nélkül. NAGY TERÉZ emlékére gyümölcsű egyedeket választott ki, amelyek az almatermesztés északi határán, Norvégiában és Svédországban díszlettek. Különbözőképpen kombinálta a két egyedet. Ügy, hogy a jó minőséget termő fajtát a tárolásra igénytelen, kiválóan fagyálló fajtával kombinálta és ugyanezt fordítva. Mendel értékelte azon kombinációkat, amikor apaegyedként a Téli Fehér Kalvi.lt, az akkoriban legjobb értékűnek ítélt fajtát használta. Néhány fajtáját megtartották, s még ma is használják a morvaországi gyümölcsöskertekben. Amikor 1862-ben a Morva Sziléziai Mezőgazdasági Társaság Természettudományi szekcióját Brünni Természettudományi Társasággá szervezték át, Mendel elsőként lépett a tagok sorába. A társaság által évente Brünnben megrendezett virág-, dísznövény-, gyümölcs- és zöldségkiállításokon vett részt. A kiállításokon ő is bemutatta az új nemesítésű gyümölcs- és zöldségfajtáit. A földművelés tudományának ismerőjeként 1870-ben a pénzügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a földadórendelet módosításával foglalkozó bizottságban. A mendeli törvények 1900-ban terjedtek el a világon. Több helyen emléktábla, emlékmű, városokban terek nevei emlékeztetnek a tudósra. Üj növényeket is neveztek el Mendelről. fgy például az USA-ban almát és körtét, Svájcban paradicsomot, Olaszországban szőlőt stb. Alkotása feledhetetlen marad. Mendel Gregor új korszakot nyitott a növények keresztezéséről szóló kutatásaival. Ezért fontos, hogy Ismerjük a nagy tudós munkáját. PATAY PÉTER
