Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
A házikertek műtrágyázása A növény hozamait és a termés minőségét számos tényező befolyásolja. így például a helyes talajművelés, az áj és nagyhozamú fajták, a szakszerű növényvédelem, az éghajlati adottságok, nem utolsósorban pedig a talaj tápanyagellátottsága. A termést befolyásoló számtalan tényező közül a megfelelő mértékű tápanyagpótlás a legfontosabb, mert a ter(például a Cererit) tartalmazzák. Az egyes tápanyagokat a növények a tenyészidő különböző szakaszaiban eltérő mértékben igénylik. A növény fejlődésének kezdeti periódusában főként a vegetatív szervek (gyökér, szár, lomb), a későbbi időszakban pedig a generatív szervek (virág, termés) képződése, fejlődése kerül előtérbé. A kultúrnövények szakaszos tápA karalábé tápanyagokban gazdag talajt Igényel. méseredmények fokozásának egyik legbiztosabb módja a műtrágya felhasználás növelése. A műtrágyázás jelentőségét a kerttulajdonosok nagyobb része már felismerte, amit az is bizonyít, bogy az elmúlt években jelentősen növekedett a kistermelőknél felhasznált műtrágyamennyiség. A tápanyagpótlás jelentőségét egyre inkább növeli az a tény, hogy a hagyományos talajerő-visszapótlás módjának (a szervestrágyázásnak) a lehetősége egyre jobban szűkül. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az évről évre fokozódó terméshozamokkal (fólia alatti hajtatás, köztermesztés stb.) annyi tápanyagot vonunk ki a talajból, amennyit csupán szervestrágyázással nem tudnánk pótolni. Tudjuk azonban azt is, hogy a szerves trágyákra nagy szükség van, mert azok javítják a talaj fizikai tulajdonságait és olyan hasznos serkentő anyagokat tartalmaznak, amelyek a növények számára nélkülözhetetlenek. Ezért a helyes tápanyagellátósi rendszer a különböző szerves trágyák és műtrágyák megfelelő arányú, együttes alkalmazását igényli. A növényi tápanyagok közül legjelentősebb a nitrogén, a foszfor és a kálium. E három fő tápelem közül bármelyiknek a hiánya komoly élettani problémákat, fejlődési zavarokat okozhat. A fent említett tápanyagokon kívül a növények számára nélkülözhetetlen szerepe van a különféle nyomelemeknek (vas, réz, bór, mangán, magnézium, kalcium stb.) is. Ezeket egyes műtrágyafélék anyagigényének kielégítése megköveteli, hogy a szilárd és folyékony műtrágyák felhasználását a különböző fejlődési stádiumokhoz igazítsuk, vagyis folyamatos tápanyagellátási rendszert alakítsunk ki. Ellenkező esetben ugyanis a növények termőképessége romlik, kevesebb és gyengébb minőségű termést kapunk. NITROGÉNMŰTRÁGYÁK Alkalmazásuk főként olyan növényeknél nagy jelentőségű, amelyeket vegetatív részei miatt termesztünk. Ilyenek pél dául a káposztafélék, a fejes saláta, a sóska, a spenőt, a győkérzöldségfélék stb. Termé szetesen a többi növény sem nélkülözheti a megfelelő nitrogénpétlást, főleg az alábbi okok miatt: 1. a nitrogén a fehérjeképzés egyik legfontosabb alapanyaga, a fehérjék élettani szerepe viszont az emberi táplálkozásban nélkülözhetetlen; 2. a növények és a talajban levő mikroorganizmusok a te nyészidő során jelentősen csökkentik, szélsőséges esetekben fel is élhetik a talaj nitrogénkészletét; 3. a szél, a víz és az erózió lejtős és laza szerkezetű talajokban a termőföldnek nitrogénban leggazdagabb felső rétegeit elpusztíthatják. Ezért a nitrogént rendszeresen pótolni kell a talajba, de mindig a helyes N:P:K arány figyelembevételével. A nitrogénhiány leggyakoribb tünetei: a növény visszamarad fejlődésében, levelei a levélerek közötti részeken elsárgulnak, majd kiszáradnak. Felhívjuk azonban a figyelmet a túlzott, egyoldalú nitregéntrágyázás veszélyére is, mert ilyenkor a növények szövetei lazáik lesznek, ami elősegíti a különböző gombabetegségek és egyéb kártevők terjedését. A nitrogénműtrágyák részben lassúbb hatásúak, ezért a talajba juttathatók alaptrégyaként vetés előtt vagy fejtrágyaként, a sorok közé kiszórva. Ezen kívül egyes nitrogénműtrágyák (például a karbamid) levéltrágyázásra is használhatók, permetezés formájában. A kistermelők részére ajánlható és leginkább beszerezhető nitrogénműtrágyák: Mészsalétrom. 15 százalék nitrogén-hatóanyagot tartalmaz. Elsősorban fejtrágyázásra használható. Zöldségféléknél vigyázni kell a kiszórásával, mert a növények (főleg a saíátafélék) zöld részeit mésztartalmúknál fogva megperzselhetik. Mészammonsalétrom. Általában 30 százalék nitrogén-hatóanyagot tartalmaz. A nitrát- és ammőniumformában található hatóanyag a növények számára gyors és lassúbb hatású nitrogénforrást jelent. Ennélfogva alap- és fejtrágyázásra is megfelelő. Karbamid. 46 százalék nitrogén-hatóanyagot tartalmaz. A legnagyobb nitrogéntartalmú szilárd műtrágya, amely az előbbieknél lassúbb hatású, ezért elsősorban alaptrágyaként, lehetőleg a foszfor- és káliumtrágyákkal együtt célszerű a talajba dolgozni. Jól alkalmazható a hosszú tenyészidejű kultúrnövények (kukorica, burgonya, szőlő, gyümölcsfák stb.) nitrogéntrágyázására. A vetéssel egyidőben ne juttassuk a talajba, mert csökkenti a növények nitrogénfelvételét és szárazanyag-tartalmát. Előnye, hogy vízben feloldva a tenyészidő alatt levéltrágyaként is felhasználható. . foszforműtragyak A foszfor a növények nélkülözhetetlen alkotórésze. Szerepe elsősorban a generatív szervek, a termés és a mag képzésében a legnagyobb, de nagy hatással van a növény általános fejlődésére is. A jó foszforellátás főként a virágképződést és a gyorsabb érést segíti elő. Meggyorsítja a gyökérképződést, aminek következtében javul a növények tápanyag- és vízfelvevő-képessége. A foszfor nemcsak a termés mennyiségét növeli, hanem javítja annak minőségét is. Ez részben a növények nagyobb foszfortartalmában, részben (főleg a gyümölcsféléknél) pedig a nagyobb cukortartalomban nyilvánul meg. A foszforhiány megállapítása elég nehéz feladat, mert a tünetek kezdetben nem szembetünűek. Jellemző, hogy a levelek sötétzölddé, tömörré válnak, a virágok és a fiatal termés jelentős része elhull. A terméskötődés hiányos lesz, a növekedés pedig lelassul. A folyamatos foszforellátás elsősorban a hiánybetegségek megelőzése végett nagyon fontos. A legtöbb talaj eléggé lassan hasznosítja a foszfort, ezért a már meglevő foszforhiány megszüntetéséhez évekre van szükség. Nagyon fontos, hogy a foszforműtrágyákat kiszórás után mindig dolgozzuk be a talajba, mert hatóanyag-tartalmuk csak így kerül oldott állapotba, ami a növény (zámára már felvebetővé válik. A talajban a foszfátok kevésbé mozgékonyak, ezért abba a talajrétegbe kel) juttatni őket, ahol a gyökérzet többsége és elegendő nedvesség van. A foszfátok lassú mozgása miatt a foszforműtrágyák lassabban bomlanak le a talajban, ezért célszerű azokat ősszel, alaptrágyáként, a mélyebb talajrétegekbe dolgozni. (Folytatjuk) A szerves trágyák és a műtrágyák megfelelő arányú, együttes alkalmazását nemcsak a zöldségfélék, de más növényi kultúrák Is meghálálják. Fotó: —blm— 8* *j* «J* »J» *2» »2* «J* *2« «J* «J* ♦J* «£♦ «£♦ «£♦ »2» *** »2* *»• <£♦ *** *J* «5* *J* «J* «2« *J» «2* *2« «J* *2* «5* *Z* *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** • A tavaszi hét ok ben sorra kerülő metszés kettős eélt szolgál. A fiatal gyümölcsfák, gyümölcstermő bokrok, díszfák, díszcserjék, rózsatövek és szőlőoltványok esetében az a cél, hogy a metszéssel erős, teherbíró, arányos, a fajta termesztéséhez igazodó ágrendszer kialakulását elősegítsük. Mivel a növények nevelésének általában az a célja, hogy a későbbi időpontban, tehát a termő években, minél több és szebb gyümölcsöt, szőlőfürtöt, virágot stb. nyerjünk, az alakító metszés során elsősorban arra törekedjünk, hogy az ágrendszeren minél több termo rész alakulhasson ki. A már termő növényeknél — korcsoportok szerint — szintén különbözik a metszés célkitűzése. Az egyre nagyobb termést boző növények esetében a legfőbb cél az, hogy a termő felületet tovább neveljük, növeljük, megelűzzük a koronák felkopaszodását és elősegítsük a virágok, a termés egyenletes elhelyezkedését. Szakszerű metszéssel nagy mértékben javíthatunk a gyümölcs minőségén, hiszen fezek egyenletes tápanyagéitól fásban részesülnek anélkül, hogy egymás fejlődését hátráltatnák. A már teljes termőkorban levő növények metszésével a termőképesség fenntartása és állandósítása a cél. Szakszerű metszéssel ugyanis megakadályozhatjuk a szakaszosságot, vagyis ügy irányíthatjuk a termés nagyságát, hogy az évenként kielégítő, mérsékelt legyen. Arra azonban ügyeljünk, hogy az úgynevezett kihagyó évjárat ne legyen. A Golden Delicious almafajtánál például ban feltétlenül számolni kel), hogy a növények sem örök életűek. Egy bizonyos idő múlva termésük, díszítő értékük anynyira lecsökken, s fenntartásuk annyira nehézkessé válik, hogy meg kell válni tőlük. Vigasztalásul csupán az szolgál, hogy a kiöregedett fák helyébe új, talán a korábbinál még szebb és több gyümölcsöt termő fajtákat sikerül telepíteni. i tudnivalók (II.) megtörténhet, hogy az egyik évben sokat terem, a másikban viszont pihen. Ezt a kedvezőtlen állapotot elsősorban metszéssel lehet szabályozni. Annak érdekében, hogy egyenletes termést kapjunk, nyáron a hajtások végeit célszerű bekurtítani. Ezáltal ugyanis elősegíthetjük a termőrügyek beérését. Az idős, csökkenő termést hozó fák metszésével lényegében az élettartamukat hosszabbítjuk még. Ennek során arra törekedjünk, hogy űj korona és termőrészeket alakítsunk ki mindaddig, amíg az egészséges gyökérzet és a szívósabb törzs a növények ésszerű életben tartását lehetővé teszi. Azzal azon-Ügyéljünk a metszés megfelelő magasságának betartására is. Ugyanis a rügy fölötti túl magas, illetve túl mély metszés nem kívánatos. Agcsonkot sehol se hagyjunk. Házikertekbe elsősorban a törpe gyümölcsfák telepíthetők. Ezek sokféle előnye közül a legjelentősebb, hogy korábban fordulnak termőre, sok és szép gyümölcsöt termelnek. Az ilyen fák növényvédelme egyszerű permetezőgépek segítségével megoldható, s a gyümölcs gyorsan, létra használata nélkül is leszedhető. Természetes koronanevelés. Suhángfából vagy gyümölcsfaoltványból nevelhetjük. Ne idegenkedjünk a suhángtól, mert hiszen könnyen megered és gyorsan növekedik, fejlődik. Belőle a koronás oltvánnyal egyidőben lesz termő fa. Az első évben a suhángon mérjük le a kívánt törzsmagasságot (általában 60—120 cm), majd felette hagyjunk meg öt fejlett hajtást, a többit vágjuk vissza. A második évben a törzs meghosszabbítását képező fő vezérvesszőt egyharmad részére vágjuk vissza. Válasszunk ki négyöt oldalvesszőt, ezeket ugyancsak átlagosan egyharmad részre vágjak vissza, a többi vesszőt pedig tőből távolítsák el. A harmadik évben már kialakul a korona váza. Ekkor a fő és az oldalsó vezérhajtásokat a felére kell visszavágni úgy, hogy közöttük legalább 15 cm-es köz legyen. A felesleges hajtásokat, vesszőket távolítsuk el, a megmaradattakat pedig egyharmad részre vágjuk viszsza. A befelé álló vesszőket, valamint a törzsből és a fa tövéből előtörő sarjakat tőből távolítsuk el. A negyedik évben kell kialakítani a második ágemeletet. Ennek az elsőtől való távolsága 60—80 cm legyen. VEHOVSKY PÁL, Štúrovo Évelő dísznövények tavaszi szaporítása Azokat a lágyszárú növényeket nevezzük évelőknek, amelyeknek a föld alatti részeik — kevés kivétellel — a szabadban Is áttelelnek és a mi éghajlatunk alatt évről évre megújulnak, virágoznak, szaporodnak. Kertünk leghálásabb és sokoldalúan felhasználható díszei. Az alacsony növésűek (így az Aubrietia — pázsitviola, a törpe Phlox-ok — lángvirágok] a sziklakertek és a kőkertek benépesítésére, továbbá az Armeria, az Aster alpinus szegé lyként, a Sagina és a Pachysandra pedig gyeppótlónak is felhasználható. A kora tavasszal virágzók sokszor még hajtatva, cserepes növényként is forgalomba kerülnek — például a kankalinok (Primula) és a gyöngyvirág (Convallaria). A közepes magasságúak virágágyakban, vegyes ültetésben mutatósak (önálló kiültetésre nem valők, mert — kevés kivétellel — virágzási idejük rövid). Sok közülük jó vágott virágnak is, ilyenek a bazsarózsa (Paeonia) és a krizantém (Chrysanthemum) fajok. A magasra növök — így a kúpvirág (Rudbeckia és az aranyvessző (Solidago) — falak, kerítések takarására, csoportos vagy magányos kiültetésre alkalmasak, de ezek között Is több, például az Asterek, a delfiaiumok tartós vázadíszt adnak. Szaporításuk történhet Ivarosán (magvetéssel) és ivartalanul, többféle módon. Tavasszal ezt az utóbbit alkalmazhatjuk azoknál a fajoknál, amelyek korán elvirágoznak és behúzódnak. Legegyszerűbb a tőosztás, amit mindig a növény föld alatti része határoz meg. Ugyanis ez lehet hagyma, gumó, hagymagumó, rizóma, bojtos és karőgyökérzet. Egyes fajok a fejlődési időszakban a szaporítás céljára alkalmas sarjakat, Illetve indasarjakat fejlesztik ki. A tőosztás idejét a növény virágzási ideje határozza meg. Elvirágzás után oszthatók vagy átültethetők a hunyor (Helleborus), a téltemető lEranthis), a kökörcsin (Pulsatilla), a bőrlevél (Bergenia) és a Primulafélék. A fásodó gyökerű pünkösdirózsát (Paeonia) elvirágzás után, ha szükséges ássuk ki és úgy daraboljuk fel, hogy minden vastagabb gyökérhez 2—3 vékonyabb is tartozzék. A szaporítást követően 2—3 évig nem virágzik. A rizómás nőszirmokat (Iris) az elnyílás után hasonlóan oszthatjuk és szaporíthatjuk. Egy-egy gyökértörzsda rabon legalább három levél marad-Az SZGYKSZ helyi alapszervezetei által rendezett zöldség- é> gyümölcskiállításokon egyre többen mutatnak be pompázó virágokat. Fotó: —blm— jón. A leveleket felére vágjuk vissza, a tövet ültessük el és sekélyen takarjuk be. Gyökérdugványozással is szaporíthatunk évelőket (Ilyen az Anchusa, a Dicentra, a Phlox) tavasszal, a kihajtás idején. A tő mellől ássunk ki néhány erősebb gyökeret és 3—4 cm-es darabokra vágjuk. A dugványokat homokkal töltött ládába fektetve, sekélyen ültessük el. Bújtás a párnát alkotó évelők — Iberis, Aubrietia, törpe Phloxok — esetében használatos. Tavasszal, a nagy, erős tövek közepére tőzeges homokot szórunk. A következő évben a laza talajba került hajtásrészek meggyökeresedve leválaszthatók. Az indasarjat fejlesztők indáit kampózzuk le, hogy biztosabb legyen a gyökeresedésük (például a Glechoma). A hajtásdngsányozás májusban—júniusban lehetséges. A zsenge hajtásokat rövidre vágjuk, leveleiket visszakurtítjuk és homokba dugványozzuk Hidegágyba süllyesztve, üveggel,majd később árnyékolóval takarva nyár végére meggvökeresednek. így szaporíthatjuk a Fritilláriát, a Vinca- és Dianthus-féléket, a Dicentrát stb. Fiékhagymáről szaporodnak a hagymásvirágok. Az apróhagymások közül a Scilla, a Leucojum, a Mnscari, a Crocus, a nárcisz és a tulipán. Ezek fiókhagymáit ajánlatos ugyancsak előnevelni kis cserépben. A ' armadik évben virágoznak. KERTÉSZÉT ÉS SZÜLÉSZET .’.ЛА
