Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 3 Ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT © VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT • VADÁSZAT ф VADÁSZAT # VADÁSZAT ф Vadgazdálkodásunk eredményei Az utolsó évtizedekben nagy változáson ment át hazánk faunája, nemcsak az egyes fajok esetében, hanem a fajokon belül az egyedek számában is. Részben a korábbi tervszerűtlen vadászat, részben pedig a napjainkban felgyorsuló tájváltozás hatása okozta, hogy néhány állatfaj már kiveszett, eltűnt hazánkból (hód, reznek, jávorszarvas). Viszont másokat messze földről telepítettek sikeresen (muflon, dámvad, fácán, szirti fogoly). összehasonlítás végett csak néhány szám a legfontosabb vadfajok tavaszi létszámáról: vadfaj 1956 1968 1978 darab Gímszarvas 13 892 24 909 26 354 Öz 31 691 09 632 69 284 Dámvad 627 1344 2 269 Muflon 1147 1974 2 562 Vaddisznó ? 7 985 14 957 Zerge ? 807 821 Siketfajd ? 3 065 2 171 Nyírfajd ? 1 740 1707 Túzok 1120 841 348 Mezeinyúl 137 143 336 662 378 066 Fácán 27 196 148 488 358 003 Szürkefogoly 120 340 259 860 216 814 Az 1978-as adatokban már jórészt megmutatkozik a vadgazdálkodásban érvényesülő szempontok hatása. Nem engedhetjük meg, hogy akárcsak egyetlen további állatfaj eltűnjön hazánk területéről. A tenyésztett vad mennyiségét csak addig lehet növelni, amíg az nem válik a mező- és erdőgazdaság kárára, vagy nem veszélyezteti más kultúrértékek, természetvédelmi tájegységek, növények létét. Ezeknek a céloknak érdekében vezettük be — ha jól tudom Európában elsőként — 1954-től a vadászterületek minőségi osztályokba sorolását. Az 1976-ban módosított rendelet szerint a hasznos vad tenyésztését tenyésztési körzetekbe csoportosítva kell tervszerűen továbbfejleszteni. A tenyésztési körzetek ökológiai tájegységek, amelyeket több vadászterület alkot, tekintet nélkül arra, hogy milyen szervezet a terület haszonélvezője, vadászati kezelője. A területeket pedig a legfontosabb vadfajokra való tekintettel minőségi osztályokba sorolják. Erdőterületeken az osztályozás alapját a növénytársulások szerinti erdőtípusok alkotják, tekintettel arra, hogy milyen életfeltételeket tudnak biztosítani egyes csülkös vadfajoknak. Mindén erdős területet csak egy fő vadfajra lehet minősíteni, a többi vadfaj csak mellék-vadként tartható s számukat „szarvas-egységekre" átszámítva levonják a fő vadfaj létszámából. Kivételt csak a vaddisznó képez, mivel a táplálkozás szempontjából nem jelent konkurrenciát a többi vadfaj számára. A mezőgazdasági területeket termelőhelyi típusok szerint osztjuk minőségi osztályokba. Ezeket az erdei vadászterületektől eltérően mindegyik vadfaj szerint külön-külön minősítik, tehát külön a mezejnyúl-, a fogoly-, a fácán- és az őzállomány szerint. Öt-öt minőségi osztályt dolgoztak ki a gímszarvas, őz, mezeinyúl, fogoly és fácán ; négy minőségi osztály van a vaddisznó, három a muflon és kettő a dámvad és a mezőn élő őz tenyésztésére. Ha vegyes (erdei és mezei) vadászterületekről van szó, a vadállomány létszámát mindegyik területrész esetében külön számítják ki. Az egyes minőségi osztályok tartalmazzák az 1000 hektár erdei, illetve 100 hektár mezei területen tartható, legmagasabb állomány-nagyságát, s ezt a létszámot nevezzük normál tavaszi törzsállománynak. Ennek elérése a vadgazdálkodás egyik alapvető irányelve. Ezt a létszámot minden vadászterület alapokmánya, a terület megalkotásáról és jóváhagyásáról, a járási nemzeti bizottságok által kiadott határozat tartalmazza. A korszerű vadgazdálkodás irányelveit az SZSZK vadászati és vadgazdálkodási távlati tervében fektették le. Ezt a tervet az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma 1972- ben hagyta jóvá és 1985-ig tartalmaz előírásokat. Az elért eredmények és a további követendő út az egyes vadfajok szerint a következőkben foglalhatók öszsze: Gímszarvas. Előirányzott, normál törzsállomány 20 000 darab, a jelenlegi többlet 6354 darab. Létszámuk a lelövési tervek teljesítése ellenére is lassan emelkedik. A túlszaporodást az erdő- és mezőgazdaságban okozott károk csökkentése és a trófeaminőség emelése érdekében kell megállapítani. A tenyésztési körzetekben az előirányzott szintre szükséges a számukat leszorítani, a szarvastenyésztési körzeteken kívül pedig az egyéb csülkös vad számának mindössze 10— 20 százalékát teheti ki a szarvas. Dámvad. A tervezett normál törzsállomány 2000 darab, a valóságos állomány 2269 darab. A jó minőségű példányokkal kell javítani a jelenlegi populációt, mivel a régebbi állományok minőségben elmaradnak a kívánalmak mögött. Őz. Tervezett, normál törzsállomány 75 000 darab. Az állomány 5716 darabbal emelhető. Egyes szakemberek szerint ez az állomány már most is megvan, csak az adatszolgáltatás hiányossága miatt mutat ki a statisztika kevesebbet. A továbbiakban a minőség javítására kell fektetni a fő súlyt. Muflon. A kívánt törzsállomány 2000 darab, amelyet ténylegesen 562 darabbal léptünk túl. Tenyésztése elhatárolt, szigetszerű körzetekben folyik. Szelekció és új telepítések útján a minőség további javítása a dél. Vaddisznó. Számuk 7957 darabbal meghaladja a normál törzsállomány 7000 darabban megállapított számát. Az 1977-es lelövési tervet (10133 darab) csak 75,4 százalékra teljesítették. A trófea minősége csökken, ami az idős kanok hiányát mutatja. A jövőben erős létszámcsökkentés szükséges a fiatal egyedek között. Mezeinyúl. Normál állományához [400 000 darab) elég közel áll a tényleges törzsállomány. Szlovákia egyes helyein állományát lényegesen szaporítani szükséges, hogy elérhessük a tervezett lelövési számot. Gazdaságilag ma is a legfontosabb apróvadunk, amely vadászainknak a legtöbb vadászati lehetőséget nyújtja. Fácán. Normál állományát (240 000 darab) már messze túlhaladtuk anélkül, hogy más ágazatoknak ebből kára származna. Legjobban tenyészthető vadfajunk. A törekvés az, hogy elterjedését magasabb tengerszint feletti területeken is (500—600 méterig) biztosítsuk. Létszámával együtt vadászata is tovább fokozható. Fogoly. A tényleges törzsállomány messze elmarad az 500 000 darabban normalizált állománytól. Több éves teljes védettsége ellenére is tovább csökken a létszám. Okát az élőhely, a természetes környezet kedvezőtlen megváltozásában lehet keresni. Terv készült az üzemi tenyésztés bevezetésére. Ritka vadfajok. Említést érdemel, hogy a túzok, siketfajd és nyírfajd állományának fejlesztésére külön tanulmányok és tervek készültek. Az erdészeti vezető szervek intézkedéseket hoztak a fajdfélék dürgőhelyeínek védelmére. A túzok és a fajdok tenyésztését az általános védelmen kívül előfordulási helyeik védett területté nyilvánításával és a belterjes, farmszerű tenyésztés bevezetésével kívánjuk fejleszteni. A szőrmés ragadozók száma részleges védelmük bevezetése óta kiegyenlített szintet mutat. A farkas, hiúz és vadmacska lelövése a téli hónapokra rövidült a régebbi, egész évi lehetőséggel szemben. A medvék mintegy 400—450 darabot számláló állománya a kívánatos, s ez a létszám évente 30—35 medve elejtését teszi lehetővé. Számuk további emelése nem cél. A zergék száma a múlt évivel szemben kissé csökkent. Ez arra figyelmeztet, hogy tenyésztésére több gondot kell fordítani. Elsősorban a Magas-Tátrában őshonos populációt kell felszaporítani, míg a Nagy-Fátra és a Szlovák Paradicsom (Slovenský Ráj) az Alpokból betelepített állományát sok szakember szerint fel kell számolni. Szlovákia vadtenyésztése elismert, magas szintű, habár világelsőségekkel csak a ragadozóik trófeáinak tekintetében büszkélkedhetünk. Legjobb trófeáinkat az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállításon, illetve öt évvel később a České Budéjovice-i állami kiállításon mutattuk be. Meg kell jegyezni, hogy České Budéjovicén már nem szerepeltek a Budapesten kiállított trófeák. Kimer Károly HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A jász horgászása ■J gy vélem, a jász a mindenevő halak csoportjába sorolható he, hiszen az étlapja igen bő, gazdag, így nem nehéz a legmegfelelőbb csalit kiválasztani. Nekünk a síkvidéki, alföldi horgászoknak ez már azért sem lehet közömbös, mivel a Dunában és a Duna mellékfolyóiban jász még most is szép számmal akad. Másodsorban mind télen, mind nyáron is táplálkozik, ami a horgász szempontjából nagyon lényeges. Harmadsorban az étlapján növényi eredetű eleség épp úgy szerepel, mint a különböző hernyófélák, nyűvek, bogarak, sőt a termetesebb példányoknál számításba jöhet a kishal, tehát a villantó is. Negyedsorban úgy a fenéken, mint dugóval egyaránt lehet a jászra horgászni. Az eredmény természetesen itt is, mint bármely más halfajtánál, a horgász leleményességétől, valamint a csali megválasztásának helyességétől függ. faszra, az általános tilalmi időszakot kivéve, télen és nyáron egyaránt lehet horgászni. Átlagos mérete 25 cm. Az idény elején jászra leginkább cserebogárral érdemes horgászni. Főleg ott, ahol ritka a balin, vagy a tölény, mivel itt a jász pótolja ezek hiányát. Aránylag gyakran akad fenn a balin számára úsztatott cserebogár csalin. Az iszapos helyeket nem nagyon kedveli, viszont horgászására nagyon jó helynek ígérkeznek az olyan csatornatorkolatok, ahol az aránylag szennyezett viz tisztább vízzel keveredik. A kora tavaszi, esetleg a téli hónapok során, ha kiruccanok valamelyik folyóhoz horgászni, felkeresem azokat a már régebbről ismert partrészeket, ahol jászra számíthatok. Ilyen helyek leggyakrabban a sarkantyúk mögötti részeken találhatók. (A víz folyására ferdén vagy merőlegesen megépített kőgátaknál.) Az ilyen gátak mögött elég gyakran mély a tíz, ahol a jász ezekben az időszakokban tartózkodni szokott. A szíton zsinór még elég vékony (25-ös), igy ha különösebb akadály nincs, még több kilós jászt is megfékezem, habár az ilyen példány már nagyon keményen védekezik a horgon. Ilyenkor csaliként rendszerint trágyanyüvet használok. Ilyenkor ugyanis a viz még hideg és a nővé nyi eredetű csali nem vált be, g ha igen, úgy nagyon ritkán. Ebben az időszakban főleg fenéken horgászom. Az idény elején, amint már említettem, nagyon jól beválik a bogárúsztatás. A horgászásnak ez a módja, habár igen szórakoztató, bele is lehet fáradni. S ha már belefáradtam az úsztatás gyönyöreibe, fenékre engedem a csalit. Ha a környéken jász akad, úgy ott is biztosan rátalál a cserebogárra vagy a szöcskére. Nyáron, amikor már a pontyok is jő étvággyal falatoznak, néha bizony elég bosszantó, hogy a csalit a jászok ragadják el a pontyok elől. De amint a közmondás is tartja „ha lő nincs, a szamár is jé" — ebbe is bele lehet nyugodni. Így ponty hiányéban a jásszal is megelégszik az ember. Ha a nyári hónapokban jászra horgászom, a csali nem okoz semmiféle gondot, mert ilyenkor talán a legeredményesebb csali a szöcske, ami szép számmal akad és keresésükre nem is kell nagy fáradságot, hosszú időt áldozni. A szöcske-csalihoz egyébként jé emlékem fűződik. Régebben sohasem szoktam használni, de egyszer a szükség rávitt. Amikor pedig tűrhető, sőt igen szép eredményt is elértem, egészen megbarátkoztam vele. Ugyanis, már jó régen megtörtént, hogy barátommal egy távolabbi helyre mentünk horgászni. Elég messze esett, gépkocsival legalább hatvan kilométert tettünk meg. Csupán a helyszínre érve jöttünk rá, hogy a bekészített csalijainkat otthon felejtettük. — Most mit tegyünk? — kérdezte tanácstalanul a barátom . Valóban, oda-vissza százhúsz kilométert kellett volna kocsikáznunk, ami a programba nem volt betervezve, s ez jelentős időveszteséget okozott volna, a horgászásra alig marad időnk. Mintha minden összeesküdött volna ellenünk, még a rövid nyelű ásót, amivel a földi gilisztát szoktuk kiásni, azt sem hoztuk magunkká]. A nagy sietség ez alkalommal megboszszuila magát. Haza pedig nem megyünk — határoztuk el egyöntetűen. Megegyeztünk abban, hogy olyan csalival próbálunk szerencsét, amit éppen találunk. Hát igy került sor a szöcskére. Egypár szöcskét összefogdostunk és az elsőt reménykedve bocsőjtottam útjára. A dugót sekélyre állítottam, így a viz sodrása a csalit állandóan mozgatta, ha nem is sokáig. Az első hal hamarosan ráharapott és egy kilós jász vándorolt a haltartóba. A korábban még hitetlenkedő barátomnak is egyszeriben megjött a kedve. Most már ő sem tartotta oktalan bolondságnak a szöcske-csalit. Száz szónak is egy a vége, csaliként a szöcske jól bevélt. S amilyen rosszul kezdődött ez a horgásznapunk, olyan jól végződött. Habár a jász nem számít az elsőrendű halak csoportjába, talán azért mert a húsa eléggé szálkás és nem is oly jó ízű, mint a ponty vagy a csuka, aki azonban szereti a halat, ilyen csekélységgel nem nagyon törődik. Ismerek horgászokat, akik az egész idény alatt csupán a jászokat keresik, s elmondhatom, hogy sokkal ritkábban térnek haza üres tarisznyával, mint azok, akik csak nemesebb halfajtákra horgásznak. Ezenkívül a nagyra növő halak közé tartozik, hiszen a kapitális példányok hét, sőt a nyolc kilőt is elérik. Sajnos, ezek közül csak ritkán kerül valami a horogra, mivel elővigyázatosabbak. Csak ritkán lehet őket megtéveszteni, nem úgy mint a kisebb, az egy kiló körüli példányokat. A jász a késő őszi hónapokban elfogadja a kis halat is, illetve a bünkért, ha az útjába kerti!. Főleg a kis méretűeket kedveli. S mi több, étvágya az egész évben kivélé. Csupán ősszel a cukorgyári szennyvíz csökkenti étvágyát, falánkságát és ilyenkor a horgászok „áldják" is a cukorgyárat. Ebben az évszakban, ilyen körülmények között a horgászás iegtöbbnyire eredménytelen, mivel a csalira is rárakódik a nyálkás szennyeződés, s igy a halak számára elveszíti értékét. Említést érdemel még a jász egy különleges fajtája, az aranyjász. Ezt a fajtát egyes tavakban nem a horgászásra, hanem inkább dfszhalként telepítik. ADAMCSfK FERENC Alekszandr Sztancslc moszkvai építőipari munkás az autógyári állomáson szállt ki a metróból. Egyenesen a Moszkva folyóhoz tartott, ahol azonban kellemetlen meglepetés várta: kedvenc helyét, ahol legutóbb is egy jókora dévérkeszeget fogott, már elfoglalta valaki. Most hol telepedjék le? Egyébként, már mindegy. És egy közeli fa alatt elhelyezkedett a rakpart gránit falán. Már tizenöt-húsz perc is eltelt, de a horgászbot úszója meg sem moccant. Pedig szomszédjai kezében — jobbról is, balról is — ugyancsak gyakran felröppent a horgászbot, s a horog végén ezüstösen csillogó halak rángatóztak. Alekszandr mind bosszúsabb lett és elhatározta, hogy helyet változtat. Ekkor hirtelen megrándult az úszó, a vízre feküdt, majd eltűnt a mélyben. Alekszandr gyors mozdulat-A kígyófejű halakról A labirintkopoltyús halak alrendjébe tartozó, az akváriumokban gyakran látható gurámikkal közeli rokonságban álló család. E halak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a meleg, mocsaras vizekben fellépő oxigénhiány idején a légköri oxigént hasznosítják. Ez teszi lehetővé, hogy az olyan trópusi vizeket is benépesítsék, melyekben más halfajok számára nem adottak az életfeltételek. A szóban forgó halak elviselik a plusz 40 °C vízhőmérsékletet is. Nem ritkaság, hogy a kielégítő oxigénellátás esetén is felúsznak a víz felszínére és járulékos légzőszerveik segítségével nagyokat szippantanak a levegőből. A kígyőfejű halak a trópusi vizeken kívül pl. az Amúrban is megtalálhatók; innen telepítették át őket a Szovjetunió számos tavába, mint értékes húsú, jól alkalmazkodó ragadozó hálákat. Gazdasági szempontból is nagy jelentőségük van, hiszen hét kilogramm nagyságúra is megnőnek s évente több ízben szaporodnak. tál megrántotta a botot és érezte: nagy hal akadt a horgára. Amikor hosszú küzdelem után ktvonszolta zsákmányát a partra, még a legöregebb horgászok is elcsodálkoztak: egy 75 centiméter hosszú, 5 kiló 67 dekás fehér amúr volt, s ezt a remek példányt Moszkva kellős közepén fogta! — Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a Moszkva-folyó vize megtisztult — kommentálták a szerencsés fogást a Halgazdasági Minisztériumban. — A főváros központjában a horgászok ma dévérkeszeget, veresszárnyú koncért, folyami sügért, csukát és pontyot zsákmányolnak. Egyikmásik hal súlya eléri a másfél-két kilogrammot. Sőt, mi több: a város határán belül a szakemberek mármintegy húsz természetes ívófészket is felfedeztek. (ti (jmh) «ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛАЛЛЛЛАЛ<У Horgászparadicsom Moszkva szívében
