Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 8. szám

1979. február 24. SZABAD FÖLDMŰVES 13 néhány kérdéséről Cgyszőlvén az egész világon, ahol belterjes szarvasmarha-tenyésztés fo­lyik, a legfontosabb kérdések egyike a szopósborjak elhullásának a csök­kentése. Az elmúlt évtizedekben hazánkban Is hatalmasat fejlődött a szarvasmar­ha-tenyésztés. Értve alatta elsősorban a hasznosság fokozását, a hústerme­lés 1 kg-jára jutó önköltség csökken­tését, a tej fehérjetartalmának növe­lését és még számos egyéb olyan té­nyezőt, amely szorosan összefügg a termelékenységgel és a termékenység­gel. A növekvő hasznosság mellett bizo­nyos mértékben leromlott az egyes szarvasmarhafajták ellenállóképessé­­ge. Ez velejárója annak, hogy minden olyan állatfajnál és annak keretében az egyes fajtáknál és korcsoportoknál minél jobb nemesítési fokot érnek el (keresztezettek), annál kisebb az el­lenálló képességük (immunitás) a külső környezeti hatásokkal szemben. A Dunajská Streda-i (Dunaszerda­­helv) járás területén kb. tizenöt évvel ezelőtt megkezdték a keresztezési programot, melynek elsőrendű felada­ta az, hogy az állatok hasznosságát, például a tej- és a hústermelést nö­velhessék. A tudományosan megalapo­zott, céltudatos keresztezési eljárás hét-nyolc éve rendszeresen folyik. Az alábbiakban egy-két olyan gondolat­tal foglalkozom, melyek jelentősen befolyásolják az utódnevelést s ez nem más, mint a borjúnevelési mód­szer betartása a születéstől fogva egészen a tenyésztésbe vételig, ha éppen tenyészüszőkről van szó. A kérdés helyes megvilágítása cél­jából felkerestem járásunk állategész­ségügyi intézetének igazgatóját, dr. Meléický júliust, hogy válaszoljon néhány kérdésre, melyek összefügg­nek a borjak korai elhullásával. Ezzel kapcsolatban a következőket vála­szolta: — Az elmúlt két évtizedben világ­­viszonylatban is óriási lépést tettek előre a szarvasmarha-tenyésztésben. Értve ezalatt azokat a tényezőket, a­­melyek a hasznosság fokozására irá­nyultak! Hogy szűkebb megvilágítás­ban jellemezzem az egyes tenyésztést és a tenyésztésben szükséges és elő­forduló folyamatokat, pár gondolattal az alábibakra szeretnék kitérni. — Először is azzal kell foglalkoz­nom, hogy a világban aránylag sok borjú pusztul el. Ez érzékenyen érinti a íközöspiac országait. A borjak elhul­lása tehát szorosan összefügg azzal, hogy a tőkésországokban a mind ma­gasabb tenyésztési formák és emel­lett a vele együttjáró technológiai fo­lyamatok bevezetésével jelentősen fel­lépett a szopósborjak elhullása. — Nálunk még nincsenek annyira gépesítve a termelési folyamatok, de minél jobban előbbre haladunk a hasznosság növelésben, ezzel párhu­zamosan nálunk is előadódhatnak (mint ahogyan némely esetben már elő is adódtak) olyan hibák, melyek­nek az okozati összefüggései megma­gyarázhatók! # Az elhangzottak kissé homályo­sak az egyszerű olvasó számára, len­ne szíves talán ennek értelmét bőveb­ben ismertetni? — Meg kell említenem, hogy az eilest követően a tőgy első terméke, a föcstej, az újszülött állatok részére rendkívül értékes anyagokat tartal­maz. Az egészséges, érett tej több fehérjét, jelentős mennyiségű immun­globulint (fertőzés elleni anyagot), ezenkívül zsírt, lecitint és ásványi anyagokat főleg magnéziumot tartal­maz. A föcstej jelentős A és Bi vita­minforrás és a borjak Koli-hasmené­­sének megelőzése szempontjából igen lényeges annak karotín (A vitamin elővitaminjaj-tartalma is. # Az elhangzottak alapján mit kel­lene tennünk annak céljából, hogy a világrajött borjakat egészségesen fel­nevelhessük? — Legfontosabb alapvető követel­mény, hogy ellés után a borjú két órán belül föcstejhez jusson. Tekin­tettel arra, hogy az első napokban a borjú egy-egy alkalommal még kevés tejet tud meginni, másrészt pedig „éppen“ a föcstej összetétele viszony­lag gyorsan változik —, célunk az, hogy megfelelő mennyiségű (legalább 80 gramm) immunglobulint már az első napon megkapja a kisborjú. Ezért szükséges, hogy naponta négy-öt al­kalommal szoptassuk vagy itassuk. Ha ez néni töVténik meg, akkor á lfis­­borjak elhullási százaléka aránylag nagy. Célszerű tehát, hogy hat-hét napos korig 4—5 alkalommal szoptas. suk vagy föcstejjel itassuk a borjakat és utána elég, hogyha naponta há­romszor szoptatjuk vagy itatjuk őket. # Sok dolgozóval beszéltem, akik éveken keresztül a borjakat gondoz­ták és gondozzak ma is. Panaszolják, hogy nehéz átállni a szilárd takarmá­nyozásra — mi ennek az oka? — Ez valóban így van. Ez annak tulajdonítható, hogy a szopási időszak (18—21 nap) utolsó napjaiban a híg takarmány — tehát a tej mellett nem célszerűen alkalmazzák a borjútápo­kat és így nem tudják elkerülni az egyik napról a másikra való hirtelen takarmányváltozás hatását. Ez az emésztőszervi betegségek előfordulá­sát idézi elő. Számos példából tanul­va és okulva megtettük a szükséges Intézkedéseket, hogy a tápok helyes hasznosításával a betegségeket elkerül­jük. Ez az elhullás csökkenésében és a borjak kedvező súlygyarapodásában mutatkozott meg. Ez körülbelül tíz­­tizenöt százalékot jelent. О Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy a járásunkba importált lapály­­marha-fajták tejének az összetétele némileg eltért az itthoni sárga tarka és vörös tarka fajtáétól. Ez mennyire befolyásolja a föcstej összetételét? — Ismert, hogy a lapálymarhák teje kissé eltér az említett tarkamar­hák tejének az összetételétől. Tejük valamivel hígabb. Kevesebb tejzsírt tartalmaz, vagyis nem ipari, hanem úgynevezett fogyasztói típusú tej. Ez nemcsak a föcstejre, hanem a többi tejre is vonatkozik. Ennek tisztázásá­ra több tehenészetben végeztünk vizs­gálatot. Megállapítottuk, hogy a föcs tej alkotó részeinek az eltérései mi­nimálisak, és ha helyesen itatjuk, vagy szoptatjuk a borjakat, akkor semmilyen rendellenesség nem adód­hat. ф Mi legyen az olyan föcstejjel, amelyet a borjak nem tudnak elfo­gyasztani? — Egyes országokban, pl. Magyar­­országon is, a fennmaradt föcstejet más állatok takarmányozására is fel­használják Rendszerint a szopós vagy a választott malacok és a bor­jak táptakarmányaiba keverik tíz­húsz százaléknyi mennyiségben. — Mi a fôcstéfeť nem használtuk fel más állatok etetésére. Esetleg elő­fordulhat, hogy az öregebb — azo­nos időben ellett tehenek tejét 1—2 napig az elöhasú tehenek borjaival Itatjuk. Ez azzal magyarázható, hogy az öregebb tehenek tejében nagyobb mennyiségben megtalálhatók a fajla­gos ellenanyagok. Más esetben akkor használunk még fel „idegen“ föcste­jet, ha a leellett anya tőgygyuliadást kapott. ф Járásunkban a borjúszületések számához viszonyítva mennyi az el­hullás és mi idézi elő a borjak pusz­tulását? — Ehhez annyit, hogy az elmúlt évek során csökkent a szopós borjak elhullása. Vannak olyan gazdaságok ahol száz tehéntől száz borját válasz­tank le, de olyanok is, ahol csak ki­­lencvenkettőt. Ez a tenyészanyagtól. a gondozástól és a környezeti tényezők összességétől függ. Természetesen vannak ragályos megbetegedések is. Ilyen a felsőlégutak (tüdő) vírusos megbetegedése, az Aujeszky kór, a fertőző hasmenés stb. A nem fertőző betegségből eredő borjúpusztulást a helytelen tenyésztési technika is elő­idézheti. A jő tartás és az üszők te­­nyészérettségének az el nem érése gyakran nehéz ellést idéz elő. Ez legtöbbször a borjú pusztulásához ve­zet. — Az elhullásokat az is befolyásol­ja, hogy nincs minden gazdaságban profilaktorium. 1980-ig ezt minden gazdaságban felépitik és így az elhul­lások száma két százalékra csökkent­hető. — öt évvel ezelőtt (1975) 21261 darab borjú született. Ebből elhullott 1361 darab, s ez 6,40 százalékot je­lent. Tehát száz tehéntől csak 91,97 darab borjút választottunk el. Itt öt százaléknyi elhullás a nehéz eilések következménye volt. — Egy évre rá (1976) 22 319 meg­született borjúból 1335 darab pusztult el. Ez 5,98 százalék 100 tehénre az elválasztás 94,05 darab volt; 1977-ben 22 334 születésből pedig 1330 volt az elhullás s ez 5,95 százalék. Tehát az 1976-os évhez víszonylítva alig tör­tént változás. A múlt évben 22 577 darab borjú született és az elhullás 5.88 százalékos volt. Itt száz tehénre számítva a leválasztás 95 darab borjú. A számokból tehát annyit: ha lassan Is, az elhullás csökkent. Négy év alatt száz tehén átlagában három da­rab borjúvá' javult a leválasztások száma. ф Hogyan összegezhetnénk a fen­tieket? — Valamennyi kérdéshez annyi a megjegyzésem, hogy ha a borjak fel­nevelésében minden feltételt betarta­nak, úgy az elhullások számát tovább csökkenthetjük. Természetesen előadódhatnak nem várt káros tényezők is, melyek átme­netileg befolyásolják az elhullást. Mindig szem előtt kell tartani azon­ban azt az örök igazságot, hogy min­denben — s ez az állattenyésztésre is vonatkozik — a nagyobb hasznosság elérésnek a legfnntnsahh tényezője maga az ember. K. MOLNÁR FERENC SOK MÉG A TARTALÉK Az elmúlt évben a Košice (Kas­sa) vidéki járásban az állami gaz­daságok és szövetkezetek 27 ezer 21 hektár területéről több mint 99 ezer tonna gabonát gyűjtöttek be. Hektáronként átlagosan 37,8 má­zsát értek el. Itt ez a legjobb eredmény a szocialista mezőgazda­ság harmincéves történetében. Az 1977-es évhez viszonyítva a gazda­ságok több mint ötszáz tonnával értek el többet s az átlagos hek­­tárhozam 2,8 mázsával volt jobb. Persze a jó eredmények mellett még sok a tartalék is, hiszen a járás huszonkét mezőgazdasági üzeméből csupán tizenhárom telje­sítette az állami tervben meghatá­rozott termelési feladatot. Jőleső érzés, hogy a Caňai (Csány) szövetkezet évről évre az élenjárók között van. Nemcsak a gabonatermesztésben, hanem más téren is. Gyümölcsöző az együtt­működése a nemzeti bizottsággal is. A Valalikyi Állami Gazdaság — szlovákiai méretekben — gabona-, cukorrépa-, szójatermesztésének és az állattenyésztésének jé eredmé­nyeiről híres. Az elmúlt évben ga­bonából hektáronként 43,96 má­zsát értek el, tehát 105 vagonnal termeltek többet a tervezettnél. Varga János, a gazdaság igazgatója elmondotta, hogy ehhez nagy mér­tékben hozzájárult a Slovenské Nové Mesto-i gazdasági részleg eredménye. Papp Sándor, a Nová Bodva-i (Ojbodva) szövetkezet főagronó­­musa, pedig arról tájékoztatott, hogy huszonkét vagonnal termel­tek több gabonát mint amennyit terveztek. Hektáronként 41,65 má­zsát gyűjtöttek be. Ha meggondol­juk, hogy a szomszédos budulovi íBodollói) szövetkezet azonos ta­laj és természeti feltételek között csak 31,52 mázsát termelt, akkor az úfbodvai eredményhez viszo­nyítva több mint 230 vagonnal ke­vesebb gabonát ért el s ez azt bi­zonyltja, hogy nagyok a tartalékok. Gyenge eredményeket értek el a poproől, a csécsi, a Nižná Myšla-i, a zdaňai szövetkezetekben s a Tur­nianske Podhradie-i (Tornavásár­­alía) Állami Gazdaságban Is. Tény, hogv a gazdaságok eltérő eredményeire a szeszélyes időjárá­son kívül nagv kihatással veit a különböző szintű agrotechnika Is. Ez arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy az elkövetkező években többet tegyenek az agro­technika színvonalának javítása céljából is. Iván Sándor Л ZEMIANSKA OLCA-I (Ne­­mesócsa) Csehszlovák Néphadsereg Efsz tagjai a mült héten vidám hangulatú zár­­számadó közgyűlésen értékelték múlt évi tevékenységüket. Nem volt ok nélküli az örömük, hi­szen az aszályos időjárás elle­nére pozitív mérleggel, a terve­zettnél is nagyob nyereséggel zárták az évet. Amikor megkér­deztem Csémi József mér­nököt, a közel háromezerhét­­száz hektáros egyesült szövet­kezet elnökét, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának a képviselőjét, milyen emlékek­kel búcsúzik a hetvennyolcas évtől, homlokát ráncolva csak ennyit mondott: — Nem lehet egy mondatban jellemezni a múlt évet: egyszer örültünk, máskor meg bosszankodtunk. Hogy mikor örültek és mikor bosszankodtak a nemesócsai egyesült szövetkezet tagjai, azt csak hosszas, estébe nyúló be­szélgetés árán sikerült megtud­nom. A szövetkezet elnöke, va­lamint Kovács Imre üzem­gazdász igyekeztek mindenről szót ejteni, mindenbe beavatni, hogy valós képet kapjak a kö­zös múlt évi gazdálkodásáról. A többi között megtudtam, hogy a szövetkezet a 3589 hek­táros szántóterületnek hatvan­négy százalékán termelt szeme­seket, összesen 11 ezer 12(1 tonnányit. A tervet sajnos nem teljesítették, mert hiába ter­mett hat tonnánál is több gabo nájuk egy hektáron, ha a ku­korica átlaghozama jóval alatta maradt a tervezett hozamnak. Persze, azért nem estek kétség­be a gazdaság vezetői: a be nem érett kukoricát szárastól együtt levágták és 2,5 ezer ton na takarmánylisztet készítettek belőle. Ennek az ésszerű eljá­rásnak köszönhetik, hogy — a takarmánylisztért cserébe ka­pott tápokkal együtt — százhá­rom százalékra sikerűit teljesí­teniük az erőtakarmány-alap biztosításával kapcsolatos ere­deti elképzeléseiket. — A csapadékhiány következ­tében bizonyos hiány mutatko­zott a tömegtakarmányok és a cukorrépa átlaghozamában — hangsúlyozta Csémi elvtárs. — Az egy- és a többéves takar­mányok termelési tervét mind­össze 93,5 százalékra teljesítet­natkozásban nem panaszkodhat tunk. A szövetkezet üzemgazdászá­tól tudom, hogy a növényter­mesztés mindössze 86,5 száza­lékra teljesítette a tervezett nyerstermelést. Ha figyelembe vesszük, hogy a csapadéksze­­gény időjárás majdnem ötmillió korona nem biztositott kárt okozott a szövetkezetnek, ak­kor a nyerstermelésben észlelt kiesés lényegében minimálisnak mondható. — Az állattenyésztésben, va­ti értékesítési átlag tekinteté­ben pedig 14,3 százalékos javu­lást sikerült elérniük. Arra kü lönösen büszkék, hogy száz hektár mezőgazdasági földre számítva ezer liternél is több tejet értékesítenek. Az állatte nyésztésben dolgozó szövetke­zeti tagok jő munkáját és a feladatokhoz való jú hozzáállá­sát dicséri egyébként az a tény is, hogy a sertés- és marhahús értékesítési feladatot becsülettel teljesítették. Mindannyiunk ér­deme, hogy az állattenyésztés Sikerek, problémák és új célok tűk. Ennek tudatában igyekez­tünk minden nem hagyományos takarmányt kihasználni a ta karmányalap gazdagításra. Szi­­lázsunk van elég, s ami a leg­fontosabb, a minőség is kitűnő. Nem a látszat kedvéért mon­dom mindezt, szavaimat a szar vasmarha-tenyésztésben, első­sorban a tejtermelésben elért eredmények igazolják. Tavaly a tehenenkénti évi tejtermelési átlag négyezerhatvan liter volt, s egy liter tej kitermeléséhez mindössze huszonkilenc deka erőtakarmányt használtunk fel. A cukorrépa? Sajnos, hiába ve­tettük a legmegfelelőbb földbe, az épülő öntözőhálózatot május helyett csak ősszel helyezhet­tük üzembe, amikor már nem sok hasznát vettük. így a ho­zam bizony csekély volt. viszont a cukortartalom megközelítette a tizennyolc százalékot, s mivel hektáronként őtvenhu mázsa cukrot termeltünk, pénzügyi vo­lamint a melléküzemágban (ta­­karmányszárltó, pellet-készítés) elért kiváló eredményeknek kö­szönhetjük, hogy szövetkezeti méretben sikerült teljesítenünk az összteljesítmény és a nyere­ség tervezett értékét — emelte ki Kovács Imre elvtárs. — Az MGF OB típusú takarmányszá­rítónk több mint négyezer órán át üzemelt és összesen 4270 tonna préselt takarmányt kész! lett. Egy éve elismerésben ré­szesültünk, mert jól kihasznál tűk a szárítót. Lehet, hogy a múlt évi eredménnyel verseny­győztesekké léptünk elő?! Beszélgetésünk során a ven­déglátóim elmondták, hogy a tejtermelésben elért sikereikre a legbüszkébbek. Tavaly össze­sen 3 millió 762 ezer liter tejet értékesítettek, az eladási köte lezettségüket több mint tíz szá zalékkal túlteljesítették. A te­henenkénti évi tejtermelésben 18,4 százalékos, az egyedenkén jelentősen túlteljesítette és az előző évi valósághoz mérten négy és fél százalékkal növelte a nyerstermelést. Az elmondottakból követke­zik, hogy az egyesült nagygaz­daság 12,4 millió korona tiszta nyereséggel zárta a múlt évet. melynek során az átszámított dolgozóknak az összteljesít­ményből számított munkaterme lékenyságe jócskán meghaladta a százhusznnhétezer koronát. Amikor az idei tervfeladatok és elképzelések felől érdeklőd­tem, előbb a számok embere válaszolt. — Üj év, új, igényesebb fel­adatok. Ez már így van rend­jén, hiszen mindannyian az elő rebaladás, a fejlődés hívei va­gyunk. A központi irányelvek és a helyi vonatkozású távlati fejlesztési tervek értelmében is mindenből többet kell termel­nünk és értékesítenünk, mint a múlt évben. Húsból kilencven­nyolc tonnával, tejből pedig harmincnyolcezer literrel töb­bet tervezünk eladni, mint ta­valy. A közös elnöke még kiegé­szítette az üzemgazdászt. — A kongresszus előtti vita keretében, a párttaggyűléseken és a szövetkezeti évzáró köz­gyűlésen valamennyien megis­merkedtünk az előttünk álló igényes feladatokkal. A múltban elért eredményekért is becsü­lettel meg kellett dolgoznunk, most sem lesz könnyebb a mun­kánk. Hogyan gondoljuk valóra váltani a célkitűzéseket? Az ál­lattenyésztés megnövekedett feladatainak megfelelően gya­­rapitanunk kell a tehenek lét­számát, s ugyanakkor növel­nünk kell az átlagos évi tejter­melést. Már határozatot hoz­tunk a vágóállatok értékesítési átlagsúlyának növelésére is. A múlt évi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a kelleténél korábban indítottuk a vágóhíd­ra az állatokat, s így bizonyos mértékben megkárosítottuk ma­gunkat, meg a társadalmat is. Az elképzelések szerint a Ze­­mianská Olőa-i Csehszlovák Néphadsereg Efsz-ben az idén oly mértékben szeretnék fej­leszteni a termelést, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés és az árutermelés egyaránt meg­közelítőleg 2,3 százalékkal nö­vekedjen. Vendéglátóim biztosí­tottak felőle, bogy a feladatok teljesítésének feltételei — el­tekintve a tehénistállók befoga­dóképességének korlátozottsá­gátél — adottak, s ennek meg­felelően a szövetkezet tagjai és vezetői mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a tervidő­szak negyedik évét is sikerrel zárják. (era)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents