Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 24, 14 MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A méhek tavaszi etetéséről A természetben a méheket senki sem etette, mégis évmilliók során fennmaradtak. Ma már vadon élő méheket alig találunk, mert az embernek a természetbe való beavatkozásává! a természet már nem nyújt részükre kedvező életfeltételeket. A természet átalakításával a méhek élete és fennmaradása szorosan az emberhez kapcsolódott. Kölcsönösen segítik egymást. A méhek a legnagyobb segítséget tavasszal élelemkészletük kielégítésével várják tőlünk. Soha nem szabad a méhek életébe feleslegesen beavatkoznunk. Ez az etetésre is vonatkozik, mert minden beavatkozás zavarja a család nyugalmát. Az olyan családok, amelyek őszszel elegendő élelmet kaptak, rendszerint kora tavasszal nem szorulnak etetésre, csak később, április első feleben. Az etető sokszor legjobb takarással is hőveszteséget idéz elő. Tavasszal pedig éppen a kellő hőmérséklet megtartása fontos a család további fejlődéséhez. A télen eléggé legyengült méhcsaládnak tavasszal a fiasítás fejlődéséhez 35 °C meleg szükséges. Azok a méhek, melyek kevesebb hőmérsékleten keltek ki, rövid életűek. Rendszerint már 30 C°-on, vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten csonka szárnyúak lesznek, esetleg ki sem kelnek. A 30 °C hőmérséklet a legkedvezőbb a noszéma szaporodásához! Kora tavasszal (márciusban) a kaptárakbap még van elegendő nedvesség. A méhek által felbontott mézkészlet a kaptár nedves levegőjéből vizet vesz fel és felhígul. Ugyanezt tapasztaljuk a „mézestészta“ korai etetésével is. A kaptár nedves levegőjétől annyira megpuhul, hogy az a léputcák közé folyik. Etetéskor a cukor feldolgozása és raktározása nagyon Igénybe veszi a méhek szervezetét s ezáltal rövid az életük. Ha a családok készlete fogytán van és nincs korai virágporhordás, legmegfelelőbb a mézestészta, vagy a virágporpőtlőval kevert mézestészta etetése. Ez a méhcsaládok készletét jól kiegészíti, s egyben a serkentés is megtörténik. A mézestésztát a fészek közepére helyezzük, hogy lehetőleg a fiatal méhek fogyasszák. A fészek szélén, vagyis a szélső kereteken az idősebb méhek tartózkodnak. Ezek a Hasítást nem etetik. A nagyobb mennyiségű fehérjefogyasztás az idősebb méheknél a noszéma terjedését segítheti. Amely család tavasszal noszémában szenved, fumagi- Hnos szörppel locsoljuk meg a méheket és a fészket- szűkítve gondosan takarunk. Ilyen esetben korai etetésr sei ne is próbálkozzunk, mert az nem vezet jó eredményhez. A gyógyszeres szörppel való belocsolást ismételjük meg. A noszémás családoknak általában elég élelemkészletük van. Ha mégis élelempótlásra szorulnának, akkor a gyógyszeres belocsolást követő egy-két hét múlva cukorszörppel etessünk, kerüljük azonban a virágporpótló anyagok használatát. Ha a beteg család jó erőben van, a belocsolástól eltekinthetünk és fumagilínos szörpöt etessünk. Április közepén az időjárás rendszerint melegebbre fordul. A méhcsaládok megerősödnek. A fiasítás jelentősen kiterjed, élelmiszerkészletük csökken. A Hasításhoz akkor sok vízre van szükségük. Vízszerzés céljából hűvös időben is kirepülnek, megdermednek és elpusztulnak. Élelempótlás és a nagy mennyiségű vízszükséglet fedezése céljából hasznos a cukorszörp etetése 1:1 arányban. Ilyenkor az egészséges családok már erősek, s az etetéssel keletkezett hőveszteséget gyorsan pótolják. A ballonból való etetéskor gondoskodjunk a jó takarásról, mert ez hőelvonással jár. Az etetés legyen célszérű. Feleslegese ne gyarapítsuk az élelemkészletet. Ez a Hasítás terjedelmét korlátozná. Ha a családok korábbi fejlettségét virágzásik el akarjuk érni, akkor gyakran és kisebb adagokban etessünk, vagyis serkentő etetést végzünk. Ha azonban csak későbbi hordással számolunk, az etetés legyen élelempótlás. Ezt nagyobb időközökben és adagokban kell megoldanunk, mivel a korán fejlett családok hordástalan időben könnyen rajzanak. HASZNOS VAGY KAROS? A virágporpótló anyagok használatával kapcsolatosan nagyon ellentétesek a vélemények. Ésszerű használattal azonban elősegítjük a méhek tavaszi fejlődését. Akadnak esetek, amikor indokolatlanul használják a pótlókat, esetleg nem megfelelő arányban vagy formában. Erősen noszémás családok esetében, amikor a méhek emésztőszervei már betegek, a mézestészta virágpótlóinak kényszerű etetésével nagyobb kárt teszünk, mint hasznot. Kedvező időjárás alkalmával szükségtelen a virágporpótlők adagolása az élelembe. Kora tavasszal — a virágpor pótlására — legbeváltabb a szabadban elhelyezett szőjaiiszt. Ezt a méhek csak addig hordják, amíg nem találnak kellő mennyiségű természetes virágport. Szójalisztből a fogyasztás szükségszerű, nem pedig kényszerített. Száraz, aszályos , nyár végén virágpor hiányában az anya idő előtt beszünteti a petézést. Ezért kevés a fiasítás, a család rosszul telel s a noszéma áldozatává válhat. Ilyenkor kívánatos a pótlók használata. Ezzel meghosszabbítjuk az anya petézését, s több fiatal méhvel telelhetünk be. Ugyanez vonatkozik a tavaszi etetésre is. Ha bőven van virágpor, semmi szükség a pótlókra. Sajnos az utóbbi évek kedvezőtlen Időjárása arra kényszeríti a méhészeket, hogy pótlókhoz folyamodjanak, mert anélkül nem érhetnek kellő eredményt. Brokos mérnök megfigyelései szerint a virágporban bővelkedő vidékeken erősebben terjednek a méhbetegségek (a noszéma, a májusi vész), mivel a virágpor bőven tartalmaz B-vitamint s ez elősegíti a mikrobák, kórokozók szaporodását. Mások a májusi vész 'Ш Tartalékcsaládok 5 rámás polieszterénnel bélelt kiskaplárakban. Tavasszal felhasználhatók gyenge vagy elpusztult családok pótlására. •lUHHiiHHiiniiiHiMiiiiiiiiimniiHiHMiiiiiiiiminii terjedését a virágpor megrekedésével magyarázzák. Ha a dalkák — az álcákhoz viszonyítva — kevesen vannak, kénytelenek több virágport fogyasztani, s így a fiatal etető méhek emésztő és vastagbele nem képes az ürítkezésre, az ilyen méh kimászik a kaptárból és a földön fetrengve elpusztul. Az utóbbi 'években elterjedt a virágporpótlók mértéktelen használata. A szójaliszté, a tejporé és a pékélesztőé. Ezekben bőven van B-vitamin. Használatukkal kezdetben kedvező hatásról győződhettünk meg, mivel elősegítették a Hasítást. Az adagolás túllépésével azonban a méheket több fehérje fogyasztására kényszerítjük. Később persze rájövünk arra, hogy szaporodik a noszémás családok száma. Felvetődött az is, hogy a túlzott fehérjeetetéssel nem segítjük-e a költésrothadás terjedését. A noszémával összefüggésben tálán igennel válaszolhatunk, mert annak spóráit majdnem minden kaptárban megtalálhatjuk. Ezt azonban a méhek védekezőképessége ellensúlyozza. Ha az egyensúly megbomlik, a betegség elhatalmasodik. Ha a méhcsalád költésrothadást okozó baktériumokkal nem fertőzött, akkor nagyobb méretű fehérjefogyasztás sem idézhet elő Ilyen betegséget. A tavašzi etetés felelevenítésével nem arra utalok, hogy ne használjuk a virágporpótlókat, hanem főleg arra, hogy ésszerűen használjuk azokat. Magam is évről évre eredményesen használom, azonban szem előtt tartom a régi mondást, hogy a „jóból is megárt a sok“. ANTAL ZOLTÁN A citromsavas kezelésről Negyven éve méhészkedem. Azóta hét esetben is észleltem feketekóros családokat. Gyógykezelésükre miVtden harmadik nap beadtam 1 adag citromsavas szörpöt. Két gramm citromsavat oldottam fel három liter szörpben. További küldetése a citromsavnak a következő volt: Több méhésznek a propolisztól megreped a keze és viszket. Ennek az orvossága is a citromsav. Kezelés után tisztára mossuk kezünket s egy kevés citromsavval bedörzsöljük, majd tiszta vízzel lemossuk. Ezt a módszert saját magamon próbáltam ki. Tóth József Tapasztalataim a kifutós vándor kaptárral A Szabad Földműves november 25-i számában a Méhészet rovat cikkeit olvasgattam. A méhész ugyanis a meleg szobájában tölti a téli hónapokat, máhei miatt nem kell aggódnia, ha idejében elvégezte a nyárutói és őszi teendőket. A számvetések, jövő évi tervezések és műhelymunkák ideje van soron. Erre is fel kell készülni Meglepődve olvastam a „Látogatóban egy méhésznél“ című cikkben, hogy: „Sajnos, Bodrogközben senki sem vándorol méheivel.“ Pedig „manapság már másként kell máhészkedni, mint régebben. A jövő ugyanis a vándorló méhészeté“, olvasható ugyanezen az oldalon egy másik cikkben. A Bodrogköz elég távol esik a Bratislava-vidéki járástól. Közvetlen környezetemet összevetettem a Bodrogközzel és azt áliapitottam meg, hogy nagy a hasonlóság. A háromezernél több lakosú községben, ahol lakom, négyen-öten méhészkednek. Ketten 10—14, a többiek 4—5 családdal, jobbára csak méhszeretetből. Egy idős bratislavai méhész tanyás méhészkedést folytat a község határában levő kisebb erdőben. Vándorlásra nem gondol. A közeli fővárosban többen folytatnak színvonalas vándorló méhészkedést. Tőlük kellene tanulnunk. A Včelár idei 11. számában a hátsó borító belső oldalának tudósítása alapján Szlovákiában kb. 6000 a ma gyár nemzetiségű szervezett méhészek száma. A vándortanvákon való találkozásokból tudoip: nagyon sok tapasztalt, jő szakképzetséggel rendelkező van közöttük, akik ismerik a vándorlás minden csínját-bínját. Lapunk rovata mégis kevés ilyen témájú cikket közöl. Az őszinte lelkesítő szavak, az eredmények felmutatása, bizonyosan a vándorlás oldalára billentené a még tétovázókat. Vándorlással a méhészkedés sokkal izgal-, masabb, romantikusabb. Eredményességével a „veszteglő“ méhészkedés nem versenyezhet. Természetesen az alapszervezeteknek többet kellene törődni lapunk propagálásával, tagjaik arra irányuló ösztönzésével, hogy tapasztalatukat őrizetlenül adják át másoknak, s egyben olvasóivá váljanak a Szabad Földművesnek. A vándorlás bizony nincs problémák nélkül. Lelkesedéssel, leleményességgel azonban megoldható, kockázata hozzáértéssel csökkenthető, a fáradozás kifizetődik. Aki megfelelő felkészülés után fog hozzá és belekóstol, aligha fogja abbahagyni. A felkészülés azonban fontos. Erre valók a téli hónapok. Vándorláskor minden perc drága. Aki a felső keretlécek közé lécecskéket használ, vándorlás előtt azokat a felső etetővel, a takaróanyaggal együtt el kell távolítania. Megérkezéskor mindezt visszarakni a helyére csak nappal lehet. Márpedig sokunknak ilyenkor a munkahelyére kell sietnie. A tetőnek a kaptáron kell maradnia, mert hirtelen esőben beázna, ahogy nálam történt volna, ha a gépkocsivezető nem hoz magával ponvvát. A kaptárok ilyen előkészítésétől tehát az első év után elálltam. Vojtech Križan néhai méhésznek a Včelúrban (az 1973. évi 11. számban) megjelent cikkei alapján „B“ típusú kaptáraimra kifutót készítettem. Ez igen egyszerű; 50 mm széles lécből akkora keretet szegettem össze, mint a kaptár alsó fiókjának (fészek) az eleje és facsavarokkal felerősítettem. 20X15 mm keresztmetszetű léccel a kifutó külső felét egy 50 mm széles alsó és egy felső nagyobb részre osztottam. A felső részt rostaszövettel borítottam. Az alső részre sarokpánton forduló kijárózárőt szereltem. A tapasztalataim a következők: ■ Amennyiben a kaptár részeit már előzőleg összekapcsoltuk (mézkamra, tető), induláskor és érkezéskor munkánk csupán a röpdeszka felcsukásából, illetve lenyitásából áll. Ütközben a méhek egy része ha me leg van a kifutóba húzódik, a kijárón keresztül kitűnő a szellőzés. ■ Ha a kifutó röpdeszkával zárható része csak 50 mm magas, akkor a kirepülő méhek közül sok a rostaszö vette] borított felső részbe kerül, ahonna nehezen talál ki és bolyongani kezd. Véleményem szerint ez a fő oka, hogy kaptáraink ilyen átalakítása nem terjedt el jobban. A kifutónak az alsó elzárható részét tehát magasabbra; legalább 80—100 mmesre kell készíteni. Ilyenkor azonban a szellőző felület jelentősen csökken. Ellensúlyozható ez azzal, hogy a kijárózáró nem tömör deszkából, hanem fémlemezzel szegélyezett rostaszövetből készül. A problémát úgy oldottam meg, hogy a rostaszövetes részt színesre festett fémlemezzel sötétítem. A színes lemez egyben segíti a családok tájékozódását. Vándorláskor természetesen lekerül a kaptárokról. Induláskor előbb bezárom a kijárókat, azután kaptárszolgával leszedem a lemezeket. Érkezéskor fordítva; előbb felerősítem a lemezeket és csak azután nyitom ki a kijárókat. Az egész néhány percig tart. A kifutó hátrányául a következőket lehet felróni: — A szállítóeszközön az egymás elé és mögé került kaptárak a szellőző felületet eltakarhatják, ajánlatos ezért a kifutó oldalsó léceire 15—20 mm-es ütközőket szerelni. — A kaptár alapterülete a kifutóval megnagyobbodik, ez ronthatja a szállítóeszköz jó kihasználását. Méhészkocsiban egyik hátrány sem jöhet számításba és ha még rakodni sem kell, akkor az ilyen vándorlás élvezet. A fiókos kezelés sok műveletet megkönnyft és meggyorsít, rakodókaptáraimat ezért újabban külön fenékkel készítettem. A kifutó a kaptár elején így nehezen valósítható meg. A menekülőhely tehát a fenék alatt van. Magassága 50 mm, méretei a , kaptár alapterületével egyenlőek, űrtartalma tkb. 10 liter. Két éve vándorlók ezekkel a kantárakkal is, a szellőzés megfelelő, pedig zárt kocsiban szállítom a méheimet. Az előkészület itt is csupán a kijárók zárásából áll. Azután Indulhat a rakodás. KOVÁCS PÉTER Szövetségünk munkáiét is népszerűsítik A CSKP XV. kongresszusa a dolgozó nő társadalmunkban betöltött szerepének a jelentőségét is kiemelte. Ez azt jelenti, hogy a nők sokasága derekasan helytáll hazánk szocialista építésében, s ugyanúgy a családnevelésben. A nemzetközi nőnap méltó keretek közli hagyományos megünneplése mellett a tőkésvilág elnyomott dolgozóinak is bebizonyíthatjuk a szocializmus előnyeit. Azt láthatják a kapitalizmus dolgozúi, hogy társadalmunkban a dolgozó nők részére teljes szabadságot és érvényesülési lehetőséget biztosítottunk. Ebben az évben a nemzetközi nőnap társadalmi jelentőségét a nemzetközi gyermekév is kiemeli. így az SZMSZ alapszervezetei részére is nagy lehetőség nyílik ahhoz, hogy a taggyűléseken és más szövetségi öszszejöveteleken helyesen értékeljük a dolgozó nőknek a méhészetben betöltőt szerepét is. Kérdéses azonban, hogy az aiapszervezetekben mindent megtettek-e a nők teljes érvényesüléséért. Ügy gondolom, hogy nem, s ezt minél hamarabb helyre kell hozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önállóan méhészkedő — szorvezett — nők szánta nagyon kevés Szövetségünkben, s ha helyenként akad is néhány, azoknak a többsége a férjekkel együtt gondozza a méheket, s így hasznosan kihasználja a szabad időt. A mézessütemányek készítését népszerűsítő szakoktató nőink részére Szövetségünk jó érvényesülési lehetőséget teremtett. Teljes mértékben támogatjuk őket a tanfolyamok szervezésében. A mézestészta sütését népszerűsítő tanfolyamok szervezése célravezető. az iskolákban, esetleg a Szövetség alapszervezeteiben, s min-* denütt, ahol arra érdeklődés mutatkozik. Szakoktató nőink felhívják a tanfolyamok résztvevőinek a figyelmét a méz háztartási hasznosításának sokrétű lehetőségeire s egyben az SZMSZ hasznos tevékenységére. A mézessütemények készítése mindenekelőtt az alapszervezetek évzáró taggyűlései. a méhésznapok és betek alkalmával célszerű. Az elmúlt évben a mézessüteménykészítő szakoktató nőink közül tizenhatan nagyon hasznos népszerűsítő tevékenységet fejtettek ki az SZMSZ munkájáról és a méz háztartási fogyasztásának az előnyeiről. Érdemes köztük megemlíteni Jozefina Rablovská, Margita Kurtová, Tóth Elvira, Mária Dedinská, Blažena Dugáčková, Blažena Kohútová és mások önzetlen munkásságát, akik Szlovákia több járásában szaktanfolyamot szerveztek és az érdeklődőknek átadták a mézessütemény-készítés tapasztalatait. Közülük többen kiállításon is bemutatták mintapéldányaikat. Ilyen kiállítást láthattunk az SZMSZ III. szlovákiai kongresszusán is. Dedinská elvtársnő azonban Erfurtban a Nemzetközi Méhészeti Kiállításon is bemutatta mézessüteményeit és a látogatók előtt jelesre vizsgázott. Jó hírnevet szerzett hazánknak. Örvendetesnek minősíthetjük azt, hogy egyre több dolgozó nő kapcsolódik be a mézessütemények készítését propagáló szakoktatók sorába. Közéjük tartozik például Matilda Páldiková, Szabados Zsuzsanna, Heléna rigóvá és mások, akik már megszervezték az első tanfolyamokat és figyelemre méltó sikereket értek el. Figyelmet érdemel továbbá Klotilda Luptákovának, a méz háztartási hasznosítását propagáló ismert receptkészítőnek a munkássága is, aki a közelmúltban újabb receptekkel jelentkezett, hogy segítse a háziasszonyok konyhaművészet! tudását. Köszönetét mondunk mindazon dolgozó nőknek, akik méhész-szakoktatói minőségben előadásaikkal és szakcikkeikkel segítséget nyújtanak Szövetségünknek, s aktívan részt vesznek méhészetünk fejlesztésében. Időszerű és szükséges, hogy az elkövetkező időszakban a mézessütemény készítését népszerűsítő szakoktató nőink sokasága a nemzetközi gyermekév keretében finom, Ízletes mézessüteményeket készítsenek gyermekeink részére. Ezzel az egészséges táplálkozás fontos kellékének, a méznek nagyobb arányú fogyasztását segítik. JURAJ FERENCÍK mérnök, az SZMSZ KB titkára
